Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-30 / 13. szám
férfi sietve végezte szokásos esti teendőit a ház körül, de így is sötét lett a szürkületből, mire mindennel végzett. Ilyenkor az egész napi zötykölödés után még egy ideig maga alatt érezte a traktort, az apró kaviccsal felszórt udvaron is úgy járt, mintha barázdák, kátyúk, göröngyök lennének a lába alatt, s kell bevinnem, jutott eszébe a fáskamra elé .enyomta a kilincset, de a látványtól ijedten őkölt. A folyosóról beszűrődő fényben egy szo- ;ülsejü öregember alakját pillantotta meg. Any- teglepődött, hogy egy pillanatig szóhoz sem jtni. reg furcsa, kifejezéstelen tekintettel bámult rá. csörtös botra támaszkodott a fáskamra köze- ssé előre hajolt, mintha vállát láthatatlan súly jztené meg. keres itt? - támadt rá. Az öreg mintha nem is volna. Ijedtségében hülyének tetteti magát, a, és kijjebb taszította az ajtót, hogy jobban jyre vehesse. A borostás arcra valamennyivel ny vetődött. így csak egy koldus vagy csavargó mapság. Ruhája gyűrött, piszkos, haja sárgás cban lóg ki kucsmája alól. !... öreg... - sürgette. - Induljon már kifelé! 5 reg mintha hallgatózott volna. Először úgy , hogy a házból kiszűrődő hangokra fülel, aztán i rezzenéstelen tekintetből, hogy amit hall, azok i távoli és csak az ö fülével érzékelhető jelzések. i jöjjön! - fogta meg a karját és kivezette sóra. Az öreg engedelmesen követte. - Most ínjen csak nyugodtan - küldte volna útjára, de ) csak állt. sszony már megterített a vacsorához. A rádióból átlátszott, a konyha tele volt az asztalra készített ros bableves meleg illatával. A tíz év körüli egy széken térdelt, és éhesen nézte, hogy tányérjába a levest. isszony kezében hirtelen megmerevedett a szeli. 32 a madárijesztő? - kiáltotta rémülten. ;rfi kihúzott egy széket az asztal mellől, és e az öreget. - A fáskamrában találtam, Nem előle semmit kiszedni. Néma, mint a hal. ratlan vendég úgy ült közöttük, mintha nem is me szó. Még mindig befelé figyelt, és érzéketle- e a rá irányuló pillantásokat, iba küldtem, nem akar elmenni, cska tágra nyílt szemmel felváltva bámulta hol stás arcot, hol a fényesre koptatott botot. Az y mozdult meg először. A rádióhoz lépett és iolta. Közben a szedökanálról megfeledkezett, indig a kezében tartotta, itha éhes - nézett a férjére. - Adok neki enni. :ban arra gondolt, hogy az étel megoldja az öreg . A segítő szándékától felvillanyozódva sürögni :. Tányért, evőeszközt vett elő, majd a forró az öreg elé tette. i, most már mondja meg, hogy mit keresett imrában - biztatta a férfi, reg az abroszt nézte. Mintha onnan leolvashat- t kell válaszolnia. Aztán, mint aki váratlanul ndolja magát, kiegyenesedett, s merőn a férfira Nyugodt, kék szemében kérdés lapult, ügy mintha neki tartoznának magyarázattal, s erre szelíd türelemmel. ;rfi haragja már régen elmúlt. Kíváncsiságot, -nat érzett az idegen öregember iránt. Felállt, a konyhaszekrényből egy üveg pálinkát és teli <ét pohárkát - No, igyon - koccintotta meg az oharát. A kék szemek ránéztek, aztán a pohár- itség nélkül, méltóságteljesen kiürítette, aztán körülnézett. Látszott, hogy kezd magához térni, s kucsmáját és szertartásos mozdulattal a térdé- ezte. íres valakit? Vagy elszökött valahonnan? - pró- ott újra a férfi. /Lendvay Tibor- Eljöttem - szólalt meg végre az öreg.- Honnan?- Kelemen Ferenctöl. Olyan hangsúllyal mondta, mintha legféltettebb titkát árulta volna el; magatartása sejtette, hogy válaszát kimerítőnek és világosnak tartja.- Na és - ereszkedett melléje a férfi -, miért jött el tőle? Az öreg lassan, sértődötten válaszolt.- Meg akart verni. Bepárásodott szemekkel meredt a pohárra. A felidézett emlék nem lehetett szívderítő. A férfi megütközve hallgatott. Már nem sürgette, újra- töltötte a poharakat. Az öreg talán meg akarta hálálni az italt, nem várta meg a következő kérdést.- Inkább éhen döglök, de nem hagyom, hogy valaki engem megüssön. Egy taknyos... Keze indulatosan markolta a kucsmát. - Bárkitől megkérdezhéti! Én elvégeztem minden munkát, amit csak adott. Elláttam az állatokat, fát vágtam, füvet kaszáltam, hogy legyen a juhoknak télire. No mfeg a juhokat gondoztam. Nem lett volna más dolgom, csak a juhokkal törődni, de megcsináltam mást is. ügy látszott, a beszédtől életre kapott, hangja erősebb lett.- Az az igazság, hogy még azt a pénzt sem adta oda, amit Ígért. Mindig azt mondta, hogy ne, itt egy kabát, vagy egy bakancs, ez többet ér úgyis magának, mint a pénz. így pénzt sose láttam. Aztán ha kellett cigarettára vagy másra, kérhettem. A végén meg már sokallta. Szégyelltem is mindig kéregetni. Inas kezét nézte. Ott látta rajta megaláztatásait, a régi elhagyott világot. - Nem voltak ők nekem jó embereim - sóhajtotta. - Se ö, se az asszony.- Mit keresett maga ennél a Kelemen Ferencnél?- Nála dolgoztam. Valami rokona talán magának?-Dehogy! Csak... izé... kivett a szegényházból, hogy őrizzem a juhait. Az úgy volt, hogy a gondnokon keresztül keresett valakit, aki még jó erőben volt, és szóval, szeretett volna még dolgozni. Hatvannyolc éves voltam akkor, tavaly márciusban, de hozzá voltam szokva a munkához. Jólesett volna még egy kis mozgás. Elmentem.- Rokona nincs? - kérdezte az asszony. Az öreg feléje fordult:- Nekem?... nekem nincsen - a fejét ingatta. Mintha az lett volna a természetes, hogy neki nincs rokona. Egy pillanatig eltöprengett a dolgon. - Gyerek nincs, a feleségem meg öt éve hagyott itt. A fiúcskára nézett, aki az asztalra könyökölve hallgatta.- Miért akarta magát ez a Kelemen Ferenc megverni? - törte meg a csendet a férfi. Az öreg elpirult. Nem szívesen hallotta a kérdést. Keze a kucsmát simogatta.- A pénz miatt - mondta nagysokára. Hangja rekedt volt és halk. - Elvettem az asztalról tíz koronát. - Kis szünet után mentegetőzve hozzáfűzte: - Csak tíz koronát vettem el, a többit ott hagytam... Nem volt már cigarettám, kérni meg már nem mertem... Szégyellte magát. Most már szemeivel is a kucsmához menekült.- Amikor az asszony észrevette, azt mondta, estére, ha hazajön az ura, ellátja a bajomat. Ezt nem akartam megvárni.- Ha nem tetszett magának az a hely, akkor miért nem hagyta ott őket? A szociális otthonba akármikor visszamehetett volna - mondta szemrehányóan az asszony. Az öreg lesütött szemmel hallgatott. Ajka reszketett az izgalomtól, és az emlékeitől.- Melyik otthonban volt? - kérdezte a férfi. Megmondta.- Holnap utánanézünk - jelentette ki, aztán az asszonyra nézett: - Ma éjszaka meg elalszik nálunk, ugye? Talán akad egy ágy neki valahol...- Persze - bólintott az asszony. - A régi konyhában van egy heverő. Megyek rendbe is hozom, amíg esztek. Egyedül hagyta őket. Egy pillanatra csend lett. A férfi bizonyságul, hogy ígéretei nem merülnek ki a szavakban, ismét töltött. Az öreg hálásan nézte az üveget tartó kezet.- Én tudok bánni mindenféle állattal - mondta. Megköszörülte a torkát és bizonytalanul folytatta: - Ha vannak juhai, vagy más állatok... én... én szívesen segítek. Meg mindent a ház körül. Értek mindenhez. Kerti munkák vagy favágás, szőlő... Nem kérek érte pénzt... Egy keveset, néhány koronát... cigarettára esetleg... de nekem elég, ha van hol lehajtanom éjszakára a fejem, meg ha kapok enni... ATérfi az asztal lábát vizsgálta. Valami megmagyarázhatatlan szorongó érzés fogta el. Az öreg nem vette észre, már a reményteljes jövőt képzelte maga elé:- Meglátja, velem ki lehet jönni. Nem betegeskedek, még sokáig kibírom... A férfi nem válaszolt. Lassan kanalazni kezdte a levest, majd intett az öregnek, lásson hozzá ó is. Csáky Károly Szembesítés Bár reccsen a gally, de törzs nem törik; hull a levél, de marad az ág. Bár nap süt, és szél süvít: a gyökér meg nem adja magát. így mélyül (és) magasodik egyszerre a fa. Aztán élő hasonlatként elénk áll az erdő, hadd piruljunk, ha önmagunktól nem látjuk egymást. Kép a táj fölött mint felakasztott sárga sapka csüng magára hagyva egek vándora a nap majd akár a csapzott madár felhő-fészkébe száll s pirulva a hegyek előtt hadat üzen a másvilágnak-■ ’ ■ ^ny az, asztmás lévén, nehezen szedte ia sem a lélegzetet, és olyan öreg és beszél- töpörödött volt, hogy senki sem s csak bántotta, még akkor sem, ha csak egy kis birkapásztor volt is. Egy- ohnson szer egy hónapban rendszerint i szülő- a városba jött, hogy átvegye tejesugaton, kannáit, és aznap, mikor a kocsízzánk, mából kitántorgott, a hónap eleje Ivilágo- volt. A Greenlight kocsmában olyan ember! erős whiskyt árultak, amely még Morgan Johnson egyből bekapja, megrágja és kiköpi. De nem így történt. Morgan értetlenül pislogva csak ennyit mondott: - .- Hát te mit akarsz?- Úgy hallottam, hogy te különösen veszélyes ember vagy — mondta Ziháló. — Tudod, mit teszek most veled? Bicskámmal felvágom a hasadat, és megvizsgálom, hogy mitől vagy olyan igen veszélyes. Elengedte Morgan kabátját, és kirántotta nagyméretű bicskáját, melyet főzésnél, birkanyúzásnál és egyéb célokra használt. Kinyitotta, hogy beváltsa ígéretét. De bizony Morgan nem várta meg, hogy kinyírják. Ahogy meglátta a kést, sarkon fordult, és olyan veszett rohanásba kezdett, hogy a szemtanúk véleménye szerint - ez még egy versenyfutónak is becsületére vált volna. Természetesen a kis Ziháló Gamble nem üldözhette sokáig, mert öreg is volt, és kicsit részeg is, úgyhogy Morgan Johnson meg sem állt, míg a városon kívül nem találta magát. Azok szerint, akik utoljára látták, Danver felé futott, és minden jel arra mutat, hogy oda is ért, mert az én kis szülővárosomban többé nem mutatkozott. Mint később kiderült, kacsa volt a hír, hogy Morgan Johnson veszélyes ember, és hogy tíz embert megölt New Yorkban. Az igazság az, hogy soha életében nem ölt meg senkit. Ami predig a sebhelyet illeti, állítólag egy asszony orron vágta egy nehéz könyvvel, amit Morgan minden áron el akart tőle venni. Valószínűleg ez a történet sem hitelesebb annál, mely szerint tíz embert megölt, de tény az, hogy az én kis szülővárosomban mind a mai napig hisznek benne. Nagyapám gyakran emlegette Morgan Johnsont, és véleménye szerint ez a történet sokat árul el az emberi természetről. Szerinte, ha sokat mondogatják valakiről, hogy jó vagy rossz, azt végül is mindenki elhiszi, még akkor is, ha később kiderül, hogy nem rossz az, akit rossznak, és nem jó az, akit jónak vélnek. Amint nagyapám bevallotta, ő mindig gyanította, hogy Morgan Johnson nem volt veszélyes ember, de ha megkérdezték tőle, hogy ezt miért nem bizonyította be úgy, ahogy azt Ziháló Gamble tette, így válaszolt:- Nos, szerintem Morgan Johnson valóban lehetett veszélyes ember, ezért nem mertem megcáfolni a róla kialakult véleményt. PERTL ETELKA fordítása Julo Polák: A TAVASZ ÉBREDÉSE • Langstein Erzsébet rajza áfá &nkr az egyeoKent Detces emDereKet is verekedésre ösztökélte. Persze senki sem gondolt arra, hogy még a kis birkapásztort is verekedésre bírja. De mit is tett Ziháló Gamble, mikor Morgan Johnsont meglátta? Hirtelen megmarkolta kabátját, ezzel saját magát is talpra állította és így szólt!- Úgy, hát te vagy az a veszélyes emeber? Persze, aki ezt a jelenetet látta, biztos nagyon aggódott a kis Ziháló sorsáért, mert feltételezte, hogy ison ot- ítt. Vol- szembe lyugodnapon? végig- kis öreg Gamble htkocs- ble egy or volt yékéról. t, mert
