Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-23 / 12. szám
* VARSÓBAN JÁRTAM A szerző felvétele H árom hetet töltöttem Varsóban januárban. A vonat befutott (másodpercnyi pontossággal!) a Főpályaudvarra. Szerencse, hogy vártak, mert a föld alá bújt vasútállomás oly óriási, oly modern, hogy a mozgólépcsők, nyilak, tájékoztató táblák tömkelegében a tájékozódási képességgel meg nem áldott személy elveszik. De önbizalmam erősen megnövekedett, látva, hogy a bennszülöttek is kénytelenek voltak igénybe venni a hivatásos útbaigazítók segítségét ahhoz, hogy kijussanak a taxiállomásra. Taxi. Sok van belőle és viszonylag olcsó. Olcsóbb, mint az ország más városaiban - állítólag kisegítő szerepet hivatott betölteni a városi forgalom lebonyolításában. De szidni a rossz közlekedést éppoly divat, mint nálunk. Ezért ha valaki teheti - és tehetős taxival utazik. (A kevésbé tehetős is). A taxisofőrök beszédesek, kíváncsiak. „Messziről jön?“ -kérdezi. Bólintok. „Honnan?“ - „Csehszlovákiából“ - feleltem. „Maga cseh?“ - társalog tovább. „Nem.“ A taxisofőr nem hagyja magát: - „Honnan utazik?“ - „Bratislavából“ - felelem. - „Ahá, akkor maga szlovák.“ „Nem - mondom, s előre élvezem meghökkenését: - Magyar vagyok.“ - „Maga magyar?“ - ezt sehogy sem érti, de arca felderül, s amikor fizetek, a számla feltűnően kicsi... Varsóban színházjegyet szerezni komoly összeköttetések révén lehet csak. Ezek után egyelőre marad a mozi... Gyerünk moziba, indítványozom, ha nem épp aznap olvasnék egy lehangoló cikket arról, hogy tavaly harmincnál több lengyel film került bemutatásra, de a lengyel filmeknek nincs közönségük..., panaszolják keservesen az illetékesek - jobbára filmrendezők. Csak azért is nézzünk meg egy lengyel filmet! Furcsa..., jegyet alig kapni, a nézőtér tömve. Akkor nézzünk meg egy másik lengyel filmet is! Erre még nehezebb jegyet szerezni. A nézőtér tömve. A panaszkodó filmesek elfelejtettek valamit közölni: csak a rossz filmeknek nincs közönségük. A jó alkotásokra, a sikeres filmekre sokan kíváncsiak - pedig ugyanannyiba kerül a legjobb mozijegy, mint az elő sorba szóló színházjegy. Száz zlotyba. Maradjunk csak egy kicsit az áraknál. Három zloty a villamos- és buszjegy, a tea - kellemes kis presszóban, amilyenekből rengeteg van Varsóban - 6 zloty, presszókávét viszont nem iszunk, mert (állva fogyasztva!) 70 zloty. Kellő vastagságú pénztárca esetében minden kapható: még arany hímzőfonal is. A Nowy Swiat üzletutcában egymás mellett a bizsuboltok. Mindenféle bájos mütyür, olcsóbb is, drágább is, de olyan aranyosak, hogy egy nő nem állhat ellent- s legalább fél pár fülbevalót vásárol. Hiszen most ez a divat. Cukrászdából is van minden utcában, nem is egy. A leghíresebb a Blikle cukrászda a Nowy Swiaton. Csupa tükör, csupa fénykép, híres emberek levelei, fényképei a falakon, akik hű látogatói voltak a cukrászdának és buzgó fogyasztói a híres poncskinak, a fánknak. Hosz- szas lelki vívódás után végül is benyitottam Blikleékhez, s hogy mégis bátran szembenézhettem tükörképemmel, csak azért történhetett, mert a fánk éppen kifogyott. S amilyen szerencsém van, második betévedésem idején sem kaptam poncskit. Varsóban a Polná - fogalom. A vásár- csarnokot nevezik így, ahol mindent kapni. Karfiolt, paradicsomot, salátauborkát, körtét, még zöldpaprikát is árusítottak karácsonykor - kilóját ezer zlotyért. (Decemberben 1 koronáért 4,2 zlotyt adtak.) Igen magas árak ezek, de a sznoboknak- mert csak azok vásárolnak az előkelő piacon - megéri. A Polnán az extra szép paradicsom 700 zloty, de kint a városban bármelyik zöldségesnél 250-270 zlotyért kapható, sót én magam százért vettem. A fejes saláta januárban 50 zloty volt „közönséges“ zöldségesnél, a savanyított káposzta és a kovászos uborka- ódákat lehetne róla zengeni! - kilója ötven zloty. A sampinyon kilója 180 és 280 között mozog. Mindenütt kapható zöldpetrezselyem és metélóhagyma, alma, körte bőséges választékban. Majoránnát haza is hoztam. Tíz dekát hatvan zlotyért. Kávé minden mennyiségben kapható- de nemigen viszik, nemcsak azért, mert drága, hanem mert a lengyel nem kávéivó nemzet - a teát viszont el kell kapni. Alkohol. Déli egy óráig nem árusítanak alkoholt, s szombaton egyáltalán nem. Még sört sem. Sokan túlzásnak tartják- és bírálják ezt - mondván: túl szigorú intézkedés. Vendégség. Nem vendégség a vendégség valami kis harapnivaló és itóka nélkül - ami vodka, mert a bort Lengyel- országban csak limonádénak tartják -, s a kis harapnivaló - roskadozó asztal. Töltött csirke, házikolbász, sonka... Hol szerzik be? Rejtély. A sült húshoz vodkát és erősen cukrozott teát szolgálnak fel, s hiába könyörög az ember egy kis vízért. .. Virág. Ibolya, ciklámen, gerbera, rózsa, írisz és ismert és ismeretlen vágott virág nagy választékban. Állami boltok és maszek virágárusok egyaránt szép portékát kínálnak, a különbség csak az árban van - az állami bolt javára. Maszeknál a fehér orgona áganként 250 zloty. De látogatóba menni, és nem vinni virágot a háziasszonynak - a legsúlyosabb sértések közé tartozik. Azt mondják, hogy nemcsak a főváros, hanem az ország legmagasabb épülete is a Kultúra és a Tudomány Palotája. A városjminden pontjáról látni a tornyát. Ott székel a Lengyel Tudományos Akadémia, kávéházak, éttermek, múzeumok vannak benne, és több színház - összesen 3288 helyiséget számolhatna meg a kíváncsi, ha volna hozzá türelme. A kerámiaburkolat állandó karbantartást igényel, s a közelmúltig szakemberek csoportja rendszeresen ellenőrizte és azonnal javította a legkisebb hibát. A burkolólapok érzékenyen reagálnak az időjárásra. A városvédők kongatják a vészharangot: nem szabad megvárni, amíg a burkolat megrepedezik, vagy - ami még rosszabb - hullani kezd... Javítják a Visztula két partját összekötő leghosszabb hidat is, a Poniatowski- hidat, pedig ez még nem is olyan öreg, tavaly múlt hetven éves. Csak hát átvészelte a háborút, s a felszabadulás után helyreállították, ötvenhatban kiszélesítették, s most ismét „remontra" szorul. Hiába, óriási a forgalom. Forgalom. Január elsejétől ez is megváltozott. Az új év első napjaiban azért volt oly kevés az utakon a magánautó, mert aki csak tehette, nem ült kocsiba - nem a benzinspórolás miatt, hanem mert még nem tanulta meg az új közlekedési szabályokat. A tévé és az újságok naponta ismertették a módosításokat, az új forgalmi táblákat - vagy negyvenet! A legalapvetőbb változás, hogy az autóbuszok - a városi közlekedés primadonnái - elsőbbséget élveznek. Ezért aztán hosszú perceket vesztegelnek a személyautók, amíg a mellékutcából kijutnak... A gyalogosok pedig még ennél is nagyobb kiváltságot kaptak: a gépkocsivezető még zöld lámpa esetében is kénytelen megállni a zebra előtt (öt méternyire!), mert a gyalogos hátha mégis meggondolja magát, és lelép a járdáról. Lett is emiatt harag: a gyalogosok a veszettül száguldó autókat szidják, a volán mögött ülők pedig a szemtelen gyalogosokat, akik azt hiszik - ezt egy buszsofőr mondta - a hálószobájukban grasszálnak... De a harag nem komoly, s pár nap alatt mindkét fél megtanulta a módosított közlekedési szabályokat, s az autók ismét forgalmi dugót idéznek elő, mint azelőtt. Varsóban zaljik az élet. KOPASZ CSILLA ÚJ szú 15 Hipnotizált súlytalanság Ismeretes, hogy a súlytalanságnak az emberi szervezetre gyakorolt káros hatása az űrrepülések egyik legbonyolultabb kérdése. Ezt a problémát ma is gondosan vizsgálják. Az űrrepülések során végzett fiziológiai kutatásokon kívül, széleskörűen alkalmaznak különféle földi edzéseket is, amelyek így vagy úgy, közelítenek a súlytalanság állapotának modelljéhez. A közelmúltban a tudósok összeállították a súlytalanság pszichikai modelljét, az ember világűrbeli lehetőségeinek földi mérnöki-pszichológiai vizsgálata céljából.- E modell létrehozásának ötlete a hipnózissal végzett tudományos kísérletek során vetődött fel - mondja Leonyid Grimak. A sugalmazás ugyanis nemcsak kivált bizonyos érzetet, hanem a szervezet erre megfelelőképpen reagál is. Kezdetben például azt sugalmazzuk, hogy az érme megolvadt. Ezután hozzáérintjük a kísérleti alany kezéhez, s ő az égető fájdalomtól felkiált. kezén pedig hólyag keletkezik. Vagy egy másik példa: ha a kísérleti alany kezén végighúzunk egy összetekert papírlapot, úgy érzi, hogy bottal ütöttünk rá, az ütés helyén pedig kék folt jelenik meg. Sugalmazás hatására tehát az ember hosszú ideig képes átélni a szinte teljes súlytalanság állapotát, s Szervezetében olyan működésbeli változások mennek végbe, amelyek hasonlítanak az űrrepülések során bekövetkezőkhöz.- A jelenségek azonban csak abban az esetben idézhetők elő sugalmazás által, ha azok az emberben korábban lejátszódtak. Mi van akkor a súlytalansággal? Vajon sokan átélték már? A tudós a következőket válaszolta:- A testsúly tényleges megváltozásának - csökkentésének vagy növekedésének - az érzékelése gyakorta tapasztalható a mindennapi életben is: repüléskor, gyorsliftben, úszáskor, s főként, ha valamilyen magaslatról ugrunk le. A hipnózis állapotában ezeket a rövid időtartamú benyomásokat időbelileg meg lehet nyújtani. A súlytalanságban átélt szubjektív élmények szilárdan rögződnek az emlékezetben, az ezekhez kapcsolódó vegetatív reakciókkal együtt, s újból aktivizálhatók. Hatásuk pedig sugalmazás segítségével tetszés szerinti időtartamra meghosszabbítható. A kísérletet egy urnajoKaDin eredeti nagyságú makettjében végzik. Az alanyok: húsz-huszonkét éves erős fiatalemberek. ... Leonyid Grimak még diákéveiben kezdett hipnózissal foglalkozni. Pszichiáterként hipnózist alkalmaz a dadogás gyógyításában, a dohányzásról való leszok- tatásban. Most szemünk láttára sugalmazta a kísérleti alanyoknak, hogy idegeik fokozatosan érzéketlenné válnak testsúlyukra, amely nagyon könnyű lesz, már- már súlytalan. A kéz is súlytalan, felemelkedik a levegőbe. .. Valóban: a kísérleti alanyok keze felemelkedett, egyiküknek pedig kissé még a lába is. A tudós - folytatva a hipnózist - azt mondta, hogy ez az érzés mélyen rögzült immár, és nem szűnik meg akkor sem, ha az alany felébred, sőt egészen addig megmarad, amíg az idegeik vissza nem nyerik a testsúlyt érzékelő korábbi képességüket. Ezután Grimak megszüntette a hipnotikus álom állapotát, s megkérdezte tőlük, hogy érzik magukat. Egyikük ezt válaszolta: „Olyan voltam, mint a pehely, ami a szél fuvallatára is elszáll!“ A másik fiú is azt bizonygatta, hogy nagyon könnyű lett, s fél felegyenesedni, mert úgy érzi, akkor felszáll a mennyezetig. Az „új nehézségi erő érzetével“ bíró kísérleti alanyok, megkezdték a kísérleti program végrehajtását. Ez megfelelt a hosszú időtartamú űrrepülések programjának és meglehetősen megterhelő volt. A munkanap tíz órán át tartott. A kísérleti alanyok betájolták az „űrhajó“ pályáját, végeztek „csillagászati“ megfigyeléseket, dolgoztak távírón, morzéztak, azonosították glóbuszunkon a szárazföldeket és óceánokat. A „repülés“ első óráiban persze jól szórakoztak a fiúk, sokat fecsegtek, olykor hangosan nevettek. Vagyis - ahogyan elmagyarázták - eufórikus hangulatban voltak. A munkanap vége felé a jókedv elmúlt. A kísérleti alanyok testtartása megváltozott. Kiegyenesedtek, a szó szoros értelmében ,.fölfelé“ törtek, mozgásuk úszásra emlékeztetett. Lábujjhegyen jártak, kissé im- bolyogva és kezükkel egyensúlyozva. A munkanap végén jó étvággyal elfogyasztották az űrhajósok repülési adagját és azt jelentették, hogy izérzékelésük ,.olyan, mint mindig“. A napok szigorúan a program szerint teltek. A kutatási naplóba bejegyezték, hogy egyszer a részleges súlytalanság sugalmazott érzése az idő előrehaladtával nemcsak hogy nem csökkent, hanem épp ellenkezőleg, erősödött. A járás közbeni mozgáshibák idővel csökkentek, de a járás ritmusa továbbra is lassított felvételre emlékeztetett, jellege megváltozott. A kísérleti alanyok úgy érezték, hogy a szabályzókarok nehezen engedelmeskednek nekik és működésük nagy erőfeszítést igényel. Ez azonban csak a „repülés“ első napjában volt tapasztalható. A kísérlet vége felé engedélyt kaptunk arra, hogy elbeszélgessünk a kísérlet egyik résztvevőjével, aki éjszaka úgy aludt, hogy a keze és lába kissé fölemelkedett: lebegett. „Ez nem csoda, hiszen maguktól felemelkednek“ - magyarázta s elmesélte, kezdetben az a furcsa érzése volt, hogy testsúlya könnyebb, de végül megszokta. Úgy érezte, mintha minden levegővételkor kissé elszakadna a padlótól, s ezért mindig bele akart kapaszkodni valamibe. Enyhe szédülésre is panaszkodott. Étvágya azonban jó volt, s remekül aludt. A kísérlet végén Grimak doktor ismét hipnotikus állapotot idézett elő a kísérleti alanyokban, s azt sugalmazta nekik, hogy ezentúl egyre jobban fogják érzékelni testsúlyukat, és fokozatosan visszanyerik normális állapotukat. A testsúly,,növekedését“ tíz perc alatt érte el. Eközben az orvosok gondosan figyelték az alanyok működését, vérnyomását és légzését. Amikor az alanyok megerősítették, hogy már visszanyerték teljes testsúlyukat, Grimak ugyanilyen lassan és óvatosan megszüntette a hipnózist. Kiderült, hogy a normális gravitációs érzékelés helyreállítása ugyanolyan sajátos érzéseket váltott ki bennük, mint amikor az űrhajósok visszatérnek a Földre. Egyikük alig tudott lábraállni, meg-meginogva tett néhány lépést, s kifejezett erőfeszítésébe került, hogy felemelje lábát a padlóról. „Nagyon nehéz“ - mondta. A másik arra panaszkodott, hogy alig tudja a fejét tartani, s amikor ül, nyomja a szék, keze pedig mintha ólomból volna. Mindkettőjüknél kissé szaporább légzés és szívverés volt tapasztalható. Hamarosan azonban mindketten rendbejöttek. (Az Ogonyok című lap anyagai nyomán) 1984. III. 23.
