Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-23 / 12. szám
> Négyszemközt egy föagronómussal A Bodrogköz és Ung-vidék mezőgazdaságát manapság elég sok bírálat éri, mivel több itt a veszteséggel záró földművesszövetkezet, s egyes helyeken a termelési eredmények alacsonyabbak a tervezettnél. Hogy mi ennek az oka, arra nem könnyű egyértelmű választ adni. A kerületi mezőgazdasági igazgatóság illetékesei úgy vélekednek, hogy a tőketerebesi (Trebiéov) járás szövetkezeteiben a munkaszervezés még nincs mindenütt a kívánatos szinten, következésképpen az agrotechnikai fogyatékosságok eléggé éreztetik hatásukat. Nos, minden bizonnyal ez az érem egyik oldala, a másik pedig az, hogy ezen a tájon a talajtani viszonyok - és főleg a víz miatt - bizony cseppet sem könnyű tartósan kimagasló eredményeket elérni. Jóllehet a helyzet ennél is bonyolultabb, ami abból a beszélgetésből is kitűnik, amit Újlaky Gézával, az Abarai (Oborin) Egységes Földművesszövetkezet fiatal főagronómusával folytattunk.-A tőketerebesi járás több gazdaságában már-már gondot jelent a munkaerőhiány. Megítélése szerint mi lehet ennek az oka?-Kétségtelen, hogy 10-15 évvel ezelőtt még egészen más volt a helyzet, mint ma. Akkor a falu és az iskola is valahogy jobban együtt élt a mezőgazdasággal. Mi, az akkori gyerekek mindig tudtuk, hogy milyen munka folyik a földeken és hogyan végzik azt. Sőt, a szövetkezetnek ránk, diákokra is szüksége volt. Én például öntöztem a zöldségesben, vagy ott segédkeztem a michalovcei Gejgué mérnök mellett, aki trágyázási kísérleteket végzett az abarai réteken - és így sorolhatnám tovább. De ma? Már iskola sincs a faluban, a gyerekek Vajánba (Vojany) járnak. Jóformán semmi kapcsolatuk nincs szövetkezetünkkel, és ez szerintem baj. Rányomja bélyegét a pályaválasztásra is.- Kezdettől fogva erre a pályára készült?- Kertészmérnök szerettem volna lenni. Már gyerekként is igen érdekelt a gyümölcsfák oltása, a rózsák szemzése. Jártam a rétet, kiástam a megfelelő vadrózsát, otthon elültettem, aztán beoltottam. A kísérletezés élvezet volt számomra. Az pedig leírhatatlanul nagy örömet jelentett, mikor kinyílt egy-egy gyönyörű rózsa. De akkoriban nem csak én csináltam ezt, és sajnos kévésünkben maradt meg ez a kedvtelés. Én is agronómus lettem, a másik atomfizikus, a harmadik az iparban van és így tovább. Ma, ha valakinek virág kell, nem sokat bíbelődik vele. ír Csehországba, elküldik a magot, vagy az oltványt, és csak el kell ültetni.- Tíz évvel ezelőtt került a szövetkezetbe. Milyen volt a kezdés?- Megvolt az avatás, szombaton jöttem haza Nyitráról és hétfőn már munkába álltam. Az aratás megkezdéséig alig tíz nap volt hátra. Az agronómus elődöm ekkor már nyugdíjas volt, de vállalta, hogy pár hónapig még marad, és segít nekem beilleszkedni. Rekordtermést takarítottunk be. Hattonnás átlagos hektárhozamot értünk el gabonából. Kérdeztem is tőle, hogyan sikerülhetett ez. Hát fiam, ezt nem tudom neked megmondani - válaszolta. - Mi nem csináltunk ezzel a búzával semmit. Bevetettük, jött a tavasz, a nyár és ez lett belőle. Ilyen termésre még én sem emlékszem. Hát, ilyen volt számomra a kezdés. Ezt pedig csak azért hoztam fel, mert vannak, akik azt állítják, hogy a természeti viszontagságok csak 20 százalékban folyásolhatják be a terméshozam alakulását. A 80 százalékot Újlaky Géza agrármérnök, az Abarai Efsz föagronómusa (Felvétel: J. Onofrej) egy ügyes agronómus ma már valamilyen úton-módon ki tudja kompenzálni. Szerintem ez nincs így. Még az az 50 százalék lehetséges, de akkor már mindent el kell követni.- És az nem jelentett nehézséget, hogy fiatalon idősebbeket kellett irányítani, ráadásul olyanokat, akiket évek óta ismer?- Tisztában voltam azzal, hogy előnye és hátránya is lesz a hazajövetelemnek. Ugye itt engem mindenki „haveri“ alapon kezelt, mindenki letegezett. Nos, ebben az volt a jó, hogy mindent megmondták a szemembe, nem a hátam mögött, mint az idegenek esetében szokás. A helyi viszonyokat pedig különben is jó ismerni.- Az emberi kapcsolatokra gondol?- Nemcsak arra. A hetvenes években megfordult itt Spaldon akadémikus is. ígérte, hogy ilyen hozam lesz, meg olyan hozam lesz - nem jött be! Az aratás után letörve mondta: emberek én Nyugat- Szlovákiában bizonyítottam, de ide többet nem jövök...- Gondolom, hogy a sikertelenséghez a talajviszonyokon és az időjárási viszontagságokon kívül más is hozzájárult.- Valószínű. Az abarai szövetkezet 1976-ban egyesült a ráskaival. Az össze- szokás nem ment könnyen. Régi, mély gyökerei és összetevői lehetnek ennek is. A szomszéd falukkal valahogy soha sem volt olyan jó kapcsolatunk, mint a„ távolabbiakkal. A ráskaiakkal azóta, persze, már megbarátkoztunk.- Milyen nagy most az abarai szövetkezet?- 2484 hektáron gazdálkodunk, de ehhez hozzá jön még közel ezer hektárnyi árterület, amit szintén művelnünk kell.- A víz nemcsak barátja, olykor ellensége is az abaraiaknak...- Ez bizony így van. Az 1980-as esztendő például katasztrofális volt. Mindent elöntött a víz. Lánctalpas kombájnokkal próbáltuk menteni a gyenge termést, de nem sokat tudtunk betakarítani. 15 millió koronás kárunk keletkezett. A biztosító 12 milliót kifizetett, de a 3 milliót a tartalék- alapunkból kellett hozzátenni. Nyolcvanegyben a nulláról indultunk, és a határ teljesen tönkre volt. A föld termőképességének visszaállítása munkával teli két kemény esztendőt követelt. Ekkor részben a vízgondjaink is megoldódtak, mert 700 hektárnyi vizenyős területet lecsapoltak. Ennek nagy volt a jelentősége. Korábban rá tudtunk menni a földre. Tavaly április 24-re például már elvetettük a kukoricát. Volt is hat tonnán felüli hozam! Elmondhatom, hogy a nyolcvanas katasztrófa után most már úgy ahogy konszolidálódtunk. A múlt évet már nyereséggel zártuk, jóllehet a vízlecsapolást még nem oldottuk meg komplex módon. Hiányoznak az úgynevezett átemelő állomások. Tudni kell ugyanis, hogy az ország legalacsonyabb pontjától, Bodrog- szögtól légvonalban alig öt kilométernyi távolságra van a mi határunk. Nos, itt a levezető csatornában egy bizonyos pontig lefut a víz, de onnan át kellene szivattyúzni egy magasabb fekvésűbe, ahonnan szabadeséssel tovább folyhatna. Ez ma még megoldatlan.- Mennyire tud megbirkózni a szövetkezet vezetősége a reá nehezedő gondokkal?- Fenntartások nélkül mondhatom, hogy gazdag tapasztalaté emberek vannak a vezetőségben, de hiányoznak a fiatalok, akik ezeket a tapasztalatokat elméleti felkészültségükkel párosítanák. Mindössze négy mérnök van szövetkezetünkben. Ez kevés. A mezőny például az idősebb vezetők már nem mindig tudják megállni a helyüket. No, nem azért, hogy nem olyan éberek, mint a fiatalok. Éberek ók is, csak az ütemet nem bírják. Volt köztük olyan is, aki saját maga bevallotta, hogy képtelen megtanulni a modern vegyszerezést, s ezért kérte, hogy a nyugdíjkorhatár eléréséig helyezzük át inkább az állattenyésztésbe. Megtettük, mert nekünk tovább kell lépni, élnünk kell a tudomány új vívmányaival. Ezekről nem mondhatunk le, és mivel munkaerőhiány-gondjaink vannak, a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítanunk a gépesítésre, sőt az automatizálásra is.- Befejezésképpen térjünk vissza a növénytermesztéshez. 1984-re mit tud ígérni a főagronómus?- Bizakodó vagyok. Bizakodó és nem is alaptalanul. Dolgozóink megbízhatóak, ami az egyik fontos dolog. A másik: a \/ízlecsapolás után a szövetkezetünkben is sikerült nagyobb parcellákat kialakítani, rrielyek megműveléséhez most már elegendő munkaeszközünk, gépünk van. Tudjuk, hogy mi kell a talajnak, és azt meg is kapja majd. Elárulhatom azt is, hogy megszereztük Bartalos mérnök legújabb Solaris nemesítéseit. Az SO-1586- os és az SO-8123-as búzafajtától sokat várunk. Ezeken kívül van még BU-20-as, valamint Vala és Hela búzánk is. Úgy gondoljuk, hogy az elkövetkező években képesek leszünk jelentősen növelni a gabonafélék hektárhozamát, és kukoricából, cukorrépából, korai burgonyából, zöldségfélékből is elfogadható, jó eredményeink lesznek. • SZASZÁK GYÖRGY ÚJ SZÚ 1983. III. 23. működése az eddigi gyakorlattól kissé eltérő formában, az egyidejű gazdasági és szervezési összekapcsolódásban nyilvánul meg. Gazdasági területen ez annyit jelent, hogy teljes összhangba hozzuk terveinket; vagyis a gyártástól a raktározásig, majd pedig a szállításig mindent gazdasági szerződéssel biztosítunk. Azonkívül a piacon elért eredmények mindkét fél gazdálkodását közvetlenül érintik. Szervezési szempontból nem tartozunk ugyan közös termelési-gazdasági egységbe, de a két vállalat együtt szervezi közös feladatokkal kapcsolatos értekezleteit. Közösen döntünk a kivitelre gyártott termékek választékáról és kölcsönösen befolyásolhatjuk az értékesítési osztály vezetőjének, illetve más vezető dolgozóknak a kinevezését.- Véleménye szerint milyen eredményeket hoz majd ez a kísérlet?- Sajnos, manapság nem könnyű a külkereskedelmi vállalatok feladata. Úgy gondolom azonban, hogy a kísérlet eredményképpen fokozatosan bővül a kivitelre felkínált termékek választéka. A termelők nagyobb betekintést nyernek a külkereskedelmi ügyletekbe, s így közvetlenül meggyőződhetnek termékeik versenyképességéről. Ez az eddigieknél sokkal jobban ösztönzi majd őket arra, hogy feltárják tartalékaikat és rugalmasabban alkalmazkodjanak a külföldi piacok követelményeihez. Egyelőre azonban nemcsak az OMNIA, hanem a kísérletbe már korábban bekapcsolódott vállalatok esetében is csupán a jövő dönti el, valójában mennyire eredményes megoldásokról van szó. Hiszen tagadhatatlan, hogy most még a próbálkozások többlet- munkát, főként adminisztráció-igényességet jelentenek. Véleményem szerint a számítástechnika széles körű bevezetésével ez a gondunk rövid időn belül megoldódik.- Azt hiszem, bár az OMNIA csupán az idén kapcsolódott be a kísérletbe, tevékenységének szervezésében és irányításában a fő cél eddig is a külkereskedelmi és termelővállalatok kapcsolatának javítása volt. Ez gyakorlatilag a gyártó rugalmas visszajelzését jelenti a külkereskedelem elvárásaival szemben. Milyen a tapasztalatuk ezen a területen?- Jó és kevésbé jó. Szép eredményeket értek el gyártóink az ipari formatervezésben, és a legtöbb esetben eleget tesznek a piac követelményeinek a termékek műszaki paraméreteit illetően is. Lerövidült a szállítási határidő, eddig azonban szinte leküzdhetetlen akadálynak bizonyult a kisebb tételek határidőn belüli szállítása. Főként a termelés előkészítésében mutatkozó fogyatékosságok miatt késtek a gyártók. Szerintem a kísérlet ezt a gondunkat megoldja. A külkereskedelmi vállalatoknak persze segíteniük kell a gyártókat, főleg alapos piackutatással, ami növelheti külkereskedelmi ügyleteink hatékonyságát. A külkereskedelmi kapcsolatok javítását szolgáló kísérlet csupán egyéves múltra tekinthet vissza, értékelni tehát még nehéz. Az első elemzések azonban már napvilágot láttak, s az eredmények biztatóak. Ugyanakkor vannak még megoldásra váró feladatok, hiszen a kísérlet megnövelte az adminisztrációs igényességet és még néhány jogi kérdés is megválaszolatlan. E kérdésre pedig már nem az OMNIA és a többi külkereskedelmi vállalat hivatott válaszolni, ők csak tapasztalataikkal segíthetik a felsőbb gazdaságirányítási Szerveket a helyes döntésben. KOVÁCS EDIT v Gaál Sándor mérnök, a Nagymegyeri (Őalo- vo), Efsz elnöke már évekkel ezelőtt megtanulta, hogy csak úgy vezetheti jól a gazdaságot, ha minden tag kezdeményezésével számol. Naponta találkozik velük és tájékoztatja őket az időszerű feladatokról. Tanácsokat, javaslatokat kér tőlük az egyes problémák megoldásával és a fejlesztési program kidolgozásával kapcsolatban. Munkastílusának ezt a formáját állandóan tökéletesíti, mert látja, hogy jó eredmények csakis összefogással érhetők el. Erről beszél, amikor a zárszámadó közgyűlés beszámolóját és határozatát lapozgatja. Igyekszik választ adni, hogy miért magas a termelés szintje, miért tűzhetnek ki olyan feladatokat is, amelyek valóban minden erőfeszítést megkövetelnek a szövetkezeti tagoktól. Véleménye szerint minden siker titka az emberekben rejlik. Úgy kell vezetni a szövetkezetét - mondja-, hogy az emberek becsület dolgának vegyék az alkotó munkában való részvételt. Szó és tett ebben a szövetkezetben egymást kbveti. A legfrissebb példa. A zárszámadó közgyűlésen az elnöki beszámoló elhangzása után többnyire a termelésben dolgozó tagok szólaltak fel. Vrezgó Márton sertésgondozó a hústermelés növelésére tett javaslatot, Blahút István fejő bírálta, hogy a tejtermelő farmon dolgozók eredményei között tavaly 20 ezer liter különbség is volt. Kusnír Teréz, a kertészeti csoport példás dolgozója értékes kötelezettségvállalást jelentett be. Vagy talán említsük még Orbán Imrét, a javítóműhely szerelőjét, aki bírálta, hogy eléggé nehéz körülmények között dolgoznak és ...ahogyan dolgoznak a rendszertelen alkatrészellátás is nehezíti munkájukat. Ilyen emberek emelték fel a szavukat a tagság legfelsőbb fórumán, és ezért jegyezhette meg valaki, hogy ezen a gyűlésen a munkások beszélnek. A szövetkezet elnöke örült, hogy így alakult a vita. Megszokott nyugalommal tanulmányozta a felszólalásokat, és azon gondolkodott, hogy a gyűlés után a felvetett problémákat termelési értekezleteken kell megvitatni. A gazdaságban a jövőben még nagyobb szükség van az egységre, hiszen ismét magasabbra emelték a mércét, bár a múlt évben igazán jól gazdálkodtak. Amint az elnök mondotta, az 1982-es évhez viszonyítva növekedett a jövedelmezőség. Kell- e ennél tömörebb megfogalmazás a jó gazdálkodás bizonyítására? Néhány részeredmény: a növénytermesztésben tavaly a búza átlagos hektárhozama 7,31, az árpáé 6,29 tonna volt, és ezzel az eredménnyel a dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) járás gabonatermesztési versenyében az első helyre kerültek. A szemes kukorica átlagos hektárhozama 8,16 tonna volt. Eddig nincs lemaradásuk a hetedik ötéves tervidőszak feladatainak teljesítésében. Az első három évben 1348 tonnával több szemest termeltek a tervezettnél. Amint az elnök fejtegeti, még ezzel a termelési szinttel sem elégedettek. Kutatóállomásokkal, kísérleti intézetekkel együttműködve akarják megmutatni, hogy a csallóközi föld még bővebben teremhet. A legnagyobb termőképességú gabonafélékkel kísérleteznek, és ha minden szempontból megfelelnek, meghonosítják azokat. Az első eredmények máris biztatóak. A búzafajták közül a Vala 100 hektáros, a BU 20-as 150 hektáros területen több mint 8 tonnát termett hektáronként. Az eredményeken felbuzdulva további 15 nagyobb termőképességű búzafajtával kísérleteznek, és most, a tavaszi időszakban szintén a legnagyobb termőképességű tavaszi árpát vetik. Újra nagy hozamokra számítanak. Búzából 6,2, árpából 5,5, szemes kukoricából 6,5, cukorrépából 43 tonnás hektárhozamot akarnak elérni. Jut pénz a határozatba foglalt beruházásokra is, többek között az öntözőberendezések korszerűsítésére, ami a hozamok állandósításának és fokozásának egyik fontos feltétele. Az elnök bizakodva tekint a jövőbe. Részletesen kifejti, hogy az emberekre számítva gazdálkodnak, és ez sikerük titka. Velük szorosan együttműködve dolgozik a vezetőség, hogy érezzék, ők is gazdái a szövetkezetnek és tudják, úgy boldogulnak, ahogyan dolgoznak. BÁLLÁ JÓZSEF Gaál Sándor, az efsz elnöke (A szerző felvétele)
