Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-09 / 10. szám

V / ÚJ szú 1984. III. 9. MERY MAGYAR SEVCSENKO-FORDÍTÁSAI E gy szlovák orvos jóvoltából megrá­zó dokumentum került a Matica slovenská könyvtárába. Tarasz Sev- csenko ukrán költő (1814. március 9. - 1861. március 10.) összes verseinek 1939-ben kiadott, a költő rajzaival és festményeivel illusztrált eredeti, ukrán nyelvű, háromkötetes , gyűjteményéről, pontosabban szólva annak első kötetéről van szó. A könyv Stefan Krőméry szlovák költő, műfordító, irodalomtörténész, kriti­kus, irodalomszervező és szerkesztő tu­lajdonában volt, s lapszéli ceruzajegyze­teivel, azok tisztán emberi és szlovák irodalomtörténeti érdekén túl, a magyar -ukrán és magyar-szlovák kapcsolatok szempontjából is figyelmet érdemel. Stefan Krőméry (1892. december 26. - 1955. február 17.) Bratislava Védcölöp utcai (Palisády) evangélikus líceumában érettségizett. Ott rakták le tanárai széles­körű műveltségének alapjait, s szerette meg egész életére a magyar lírát. (Ady költészetével is ott jegyezte el szellemét.) A Csehszlovák Köztársaság megalakulá­sa után a Matica slovenská titkára, 1922- től a Slovenská pohi’ady főszerkesztője lett. 1932-ben vált meg a laptól s kezdett kiszakadni a szlovák irodalmi és kulturá­lis közéletből is tragikus idegbaja miatt, mely egyre inkább elhatalmasodott rajta. Akkor került első ízben a pezinoki ideg- szanatóriumba, amelynek élete végéig vissza-visszatérő, majd 1949-től végle­ges lakója is lett. Ott hunyt el a fönt jelzett napon, 1955. február 17-én. Krőméry, mint mondtuk, a magyar nyelv, irodalom és kultúra barátja volt, s az is maradt. Magyar szellemi kapcso­latait, magyar vonatkozású munkáit jól ismerjük. Kitűnően verselt magyarul, nyugodtan tekinthetjük kétnyelvű fordító­nak, mi több, költőnek is. Vörösmarty, Madách és Ady életművét mindenek fö­lött szerette, fordította és terjesztette; 1935-ben a szlovák középnemzedék Ady-kultuszával egybehangzó módon nagy tanulmányt írt Ady szlovák fogadta­tásáról (Andrej Ady v slovenskom zrkad- le), összegyűjtött műfordításainak har­madik kötetét pedig teljes egészében a magyar költészet foglalja el. Másfelől ugyanakkor saját magyar nyelvű antoló­giájában mutatta be a klasszikus és mo­dern szlovák líra legszebb darabjait. (Anthologia szlovák költőkből, 1925.) Annak ellenére, hogy magyar kapcso­latainak terjedelme és mélysége kitűnő tudósok, Csukás István, Kemény G. Gá­bor és Sziklay László kutatásai és össze­gezései révén világosan áll előttünk, ez az ukrán nyelvű Sevcsenko-kötet, amely a különböző indítékokból és helyeken bejegyzett dátumok bizonysága szerint 1951 -52-ben állandóan Krőméry pezino­ki gyógyintézeti asztalán hevert, nem­csak a költő magyar kapcsolataihoz szol­gáltat meglepő adalékokat, hanem a széljegyzetek naplószerű, nem ritkán vallomásos, spontán tudatfolyam jellegé­ből eredőleg a költő közeli és mélymúltjá­ba, vívódásaiba, lelkiismereti tusáiba is mélyen bevilágít. E vívódások egyrésze magyarságélményéhez kapcsolódik. Krőméry irodalomszervezői, történészi és műfordítói figyelme 1922 óta ismétel­ten Sevcsenko költői életműve felé for­dult. 1951-ben zajlottak aztán a megem­lékezések az ukrán klasszikus halálának 90. évfordulójáról, s ez a jubileum irányít­hatta újra a szlovák költő figyelmét Sev­csenko lírájára. Így jutott el hozzá a könyv, s kerültek a könyv margójárá Krőméry ma már elmosódó, de némi türelemmel jól megfejthető ceruzajegy­zetei. B ennünket a kötet margóján, az év­forduló alkalmából, elsősorban a könyv egészen sajátos Sevcsenko- vonatkozásai érdekelnek. Ezért először is azt kell bejelentenünk, hogy a lapszé­leken Krőméry szlovák és magyar Sev- csenko-fordításaira bukkantunk, nem rit­kán érdekes magyar irodalomtörténeti és néplélektani megjegyzések, párhuza­mok, idézetek s a versekhez (fordításai­hoz) Krőméry által szerzett dallamok kí­séretében. A lapszéleken nemcsak Sevcsenko- vonatkozású jegyzeteket olvashatunk. Találunk közöttük néhány görög és latin bibliai szövegrészt (Krőméry, verselgető lelkész édesapja nyomdokait követve, evangélikus teológiát végzett); szlovák és magyar protestáns énekeket; latin Ovi- dius-idézetet („Aurea prima sata est ae- tas, quae vindice nullo...“, az Átváltozá­sok első könyvéből, talán nem is minden célzat nélkül); hosszú német nyelvű szlo­vák irodalomtörténeti vázlatot; sokolda­las, magyar vonatkozásokkal és szemé­lyes emlékekkel átszőtt, érzékletes, szí­nes áttekintést a Matica elnökasszonyai­ról, így Pavol Országh-Hviezdoslav fele­ségéről, Ilona Novákováról, akit Krőméry személyesen is jól ismert, s akinek agó­niájáról éppen itt, a széljegyzetekben számol be megrenditóen; az intézet be­tegeitől hallott szlovák népdalokat és ma­gyar nótákat, dallamaikkal és adatközlőik nevével; francia nyelvű Krőméry-verse- ket, egyikükben ismét megkapó magyar utalások hordozójaként, megzenésítve; cirillbetűs, szlovák nyelvű eszmefuttatá­sokat, s pár meghökkentő, ákombáko- mos bejegyzést egy betegtársától. Az imént francia nyelvű verseit említet­tük; ezek többsége korábbi verseiből ké­szült fordítás. A könyv 514. oldalának széles, bal lapszélén áll a következő, kék ceruzás bejegyzés: (Et. Krőméry) Mes chansons en frangais. Alatta: Mes deux mains (Két kezem), majd maga a vers. A különös, lapszéli napló gazdag ma­gyar vonatkozásainak teljes, szövegkriti­kai föltárása más alkalmat és helyet kí­ván, itt csupán egy gyors, felületes szem­le eredményeit tárjuk a nyilvánosság elé, mert ennyit, úgy érezzük, föltétlenül el kellett mondanunk Krőméry és a magyar­Tarasz Sevcsenko: önarckép (olaj) ság viszonyáról, illetve a Sevcsenko- kötet magyar vonatkozású bejegyzései­ről ahhoz, hogy magyar Sevcsenko-tol- mácsolásainak hátterét megértsük és tisztán lássuk. Ezek után nézzük magát Sevcsenkót és a szlovák költő magyar Sevcsenko- tolmácsolásait. Tarasz Hrihorovics Sevcsenko 47 évet élt. Jobbágyszülők gyermeke volt, korán elárvult, s először képzőművész tehetsé­gére figyeltek föl. Kari Pavlovics Brjulov pétervári orosz romantikus festő váltotta ki a jobbágysorból 1838-ban, s tanította tovább mint a Művészeti Akadémia taná­ra. Már ekkor írogatott, s 1846-ban tagja lett egy ukrán titkos társaságnak. 1847- ben letartóztatták, s kényszerű katonai szolgálattal és büntetőtáborral tarkított száműzetéséből csak tizenegy év múlva, 1857-ben szabadult. Elítéltetésekor ma­ga a cár (I. Miklós) tiltotta meg neki, hogy írjon és rajzoljon. Sevcsenko, persze, titokban tovább írt, bár ezzel halálra vesszőztetését kockáztatta. Másodszor is letartóztatták, ezúttal Kijevben, s ke­gyetlenül megkínozták, öt nappal halála után jelent meg az oroszországi jobbágy­ság megszüntetéséről szóló rendelet. Sevcsenkót, kívánságára, a Dnyeper partján helyezték örök nyugovóra, s nem­zete és népe, amelynek szabadságáért küzdött és meghalt, illetve amelynek leg­újabb kori irodalmi fejlődését megalapoz­ta, legnagyobb történelmi hősét tiszteli benne. M agyar irodalmi fogadtatásának, csúcsán Weöres Sándor Sev- csenko-fordításainak és parafrázisainak („variációinak“) vaskos kötete áll; életé­nek egy nehéz időszakában magyar költő kortársunk hatalmas lendülettel tolmá­csolta az ukrán klasszikus különleges, a Petőfiével erősen rokon, számunkra sok tekintetben mégis egzotikus, nyers világát. Krőméry rögtönzésszerűen ültette át Sevcsenko verseit szlovákra és ma­gyarra, s magyar nyelvének ereje termé­szetszerűleg nem vetekedhet a magyarul mindent tudó Weöresével. Egy-egy uk­rán szó (mohila, kobzar) átültetésével gondjai voltak, „tarsolya“ helyett „tarso- lyályá“-t (!) írt, a kor vagy inkább a múlt század szokásainak megfelelően az uk­ránban szereplő neveket is lefordította (Sztepan - István), mint a magáét (Krőméry István, sőt, Etienne Krőméry), vagy Hviezdoslavét (Országh Pál), illetve a régi Pozsony német nevét is, franciásra (Pressbourg). A fő problémát mégis a szlovák költő magyar Sevcsenko-fordí- tásainak nyelve, stílusa okozza. Nyilván Sevcsenko lírájának népi-nemzeti jellege és saját melankóliája csalta ki belőle azokat a romantizáló, érzelmes költői (nyelvi) reminiszcenciákat, amelyek isko­lai neveltetése idején, a századforduló magyar gimnáziumaiban a legnagyobb súllyal szerepeltek a tananyagban, ame­lyek viszonylagos modernségükkel erős hatást gyakorolhattak az érőiéiben levő fiatalemberre, s amelynél tovább, nyelv- és hivatásváltása következtében, lévén szlovák anyanyelvű, s a kivívott nemzeti függetlenség első évtizedeiben a szlovák kultúra lelkes és buzgó építője, már nem léphetett együtt Babitsosai, Kosztolányi­val, József Attilával, Sinkával, Erdélyivel, Weöressel a költői tudat és nyelv folya­matos megújításának bonyolult, egész embert és homogén nyelvi közeget köve­telő útjain. K rőméry mintegy 211 sort fordított Sevcsenkótól magyarra. „Vitre bujnij, vitre bujnij“ kezdetű Dumkáját, azaz (Krőméry fordításában) Ábrándját a 28., Na vicsnu pamjaty Kotljarevsz- komu című, ukrán írótársát sirató versé­nek első kilenc sorát, Kotljarevszki ha­lálára címmel, a 29., a „Tyazsko, vazsno v szvityi zsiti“ kezdetű Dumkát a 33., a „Dumi moji, dumi moji“ kezdetű lírai darabkát a 34., a Perebengya c. hosz- szabb kompozíció közepéből egy húsz­szoros részletet (,,Viter vije, povivaje...“•) a 38. és 39., és végül a Szljipijc. elbeszé­lő költeményből 126 sort a könyv 240. oldalától folytatólagosan. Arról persze szó sem lehet, hogy a Krőméry által rögtönözve magyarra tolmácsolt Sevcsenko-verseket, jórészt töredékeket, kivétel nélkül közzétegyük, de néhány rövid darab és részlet bemu­tatása mindenképpen szükséges: egy­szerre tartozunk vele Krőméry és Sev­csenko, a két sokat szenvedett ember és szellem intő, mélyen tanulságos, feled- hetetien emlékének. Kotljarevszki halálára Tüzel a nap, a szél átcsap mezőről a völgybe: a víz felett fűzfát lenget, benne kedvét töltve. Azon a fán lenget talán fülemile fészket. De hová lett dalnoka, azt nem tudja, ne kérdjed. Ábránd Nehéz élni e világon szegény árvalánynak, nincs is hova fejét hajtsa, - erdőn, vízen bánat. Bánatába merül s túl jár a temetőhegyen, ott is bánatában járva nem tudj', hova legyen. Jó dolga van a gazdagnak, öt ismerik szerte, de jaj nekem, az árvának, nincs ki megismerne. A gazdagnak jól van dolga, reá ügyet vetnek, de jaj nékem, az árvának! - Engem kinevetnek. Megyek világ végére is, idegen világon, ott talán elhervadok, mint levél száraz ágon. Szállt a kozák sebes lován, széles nagy lapályon, kedvét lelte, sírját lelte messze földi tájon. Haldokolva csodálta a napot, hol megy, szállni. Jaj de nehéz a kozáknak messze földön halni. Beszámolónk az idő rendkívüli rövid­sége miatt nem lehet több egyszerű hír­adásnál. A legszükségesebb filológiai ku­tatásokat sem végezhettük el: ez a szél­jegyzetek teljes föltárásával és közzété­telével a jövő feladata lesz. Közlésünkkel tisztelegni akartunk Tarasz Sevcsenko emléke előtt, s a különleges áttétel köve­telte meg, hogy amennyiben Krőméry közvetítő szerepének megértéséhez szükséges, a széljegyzetek személyi, el­sősorban magyar-szlovák vonatkozásai­val is foglalkozzunk, (gy nőtt ez a beszá­moló kettős tiszteletadássá az egyete­mes emberi kultúra két nagy alakja előtt. KONCSOL LÁSZLÓ, MICHAL MOLNÁR 1 I ű 1 I A — elmúlt napokban hazánkban is­r\JL mét megrendezték a kubai kul­turális napokat. A rendezvényre sok ne­ves kubai művészegyüttes és szólista érkezett, például a Kubai Nemzeti Balett Alicia Alonso vezetésével, az Aragón zenekar. Arturo Sandoval és együttese, a Kubai Folklór Együttes, a Cuerdas Cubanas együttes és még sokan mások. Az Aragón Kuba egyik legnevesebb és legnépszerűbb zenekara. Szlovákiában két hangversenyt adtak. Az alábbi be­szélgetés az együttes művészeti vezető­jével és koreográfusával, Gladis Gonzá- lezzal készült. • Mikor alakult az együttesjjk és hány tagú?-Az együttesünk 1939-ben Cienfue- gosban alakult. Nevét Orestes Aragónról, a megalapítójáról kapta. Kezdetben csak Cienfuegosban játszott, később miután Rafael Lay, zeneszerző és hegedűmű­vész vette át a vezetését, időnként a fő­városban Havannában is koncertezett, majd 1955-ben végleg odaköltözött. Ma­ga a zenekar tizenkét tagú, állandóan fellép vele két táncospár, továbbá két hangtechnikusunk van és még jómagam tartozom hozzá koreográfusi és művé­szeti vezetői minőségben. A zenekar tag­jai között egy nagybőgős, egy zongorista, három hegedűs, egy csellista, egy fuvo­lás, három ütőhangszeres és két énekes van. A fuvolás egyben a zenekar vezető­je is, Richard Egües, aki a közelmúltban elhunyt Rafael Layt váltotta fel. Richard Egües különben a komolyzene iránt is érdeklődik, nem egyszer fellépett a kubai szimfonikus zenekarral is. • Hogyan jellemezné zenéjüket?-Jellegzetesen kubai, nagyon ritmi­kus, nem a mai pop-zene értelemben vett tánczenét játszunk. Tulajdonképpen la­tin-amerikai örökzöld dallamok alkotják Kubai ritmusok AZ ARAGÓN ZENEKAR HAZÁNKBAN repertoárunk zömét, s talán érdekes, hogy kiváltképp a fiatalok körében örven­denek nagy népszerűségnek. Csak ízelí­tőképp megemlítenék néhányat közülük: cha-cha-cha, boleró, szamba, danzón, guaracha. • Kikkel dolgoznak és játszanak-e sa­ját szerzeményt?-A legnevesebb és legnépszerűbb kubai zeneszerzők darabjait jásszuk. Ezen kívül nagyon sok a saját szerze­ményünk is. Megoszlási arányuk körül­belül fele-fele. • Zenéjüket milyen forrásokból me­rítik?- Mondhatni, kizárólag hazai népi, enyhén folklór színezetű zenei források­ból táplálkozik a zenénk. Hangsúlyozom, hogy folklór színezetű, mert semmiképp sem nevezhető kifejezetten népzenének. • Van-e az együttesnek sajátos vo­nása?-Az Aragón különlegessége, hogy mint már említettem, a zenekaron kívül két táncospár dolgozik velünk, ráadásul a zenészek is mind nagyszerű táncosok. Kubában e tekintetben együttesünk egyedülálló. Ami a művészeti irányvona­lunkat, elgondolásunkat illeti, ez a meg­alakulásunk óta változatlan • Tudom, hogy nem szívesen teszi, de mondana valami közelebbit önma­gáról?- Az együttesbeli tisztségemet már említettem. Tulajdonképpen táncosnő vagyok. A koreográfusi munkába később kezdtem. Sokat dolgozom a televíziónak. Van egy önálló műsorom, címe Táncolni tanulunk. Ezzel a műsorral minden héten jelentkezem, és célom az, hogy a fiatalo­kat, de az idősebbeket is különböző nem­zetközi klasszikus és modern táncra ta­nítsam meg Ebből kifolyólag évekkel ezelőtt két hónapot töltöttem az NDK televíziójának balettjánál, a Kessel Bun- tesnál, ahol a congát - jellegzetes kubai tánc - tanítottam be. • Hány országban járt eddig az együttes?- Jóformán az egész világot bejártuk. Például voltunk Panamában, Venezuelá­ban, Guatemalában, az USA-ban, ahol Miamiban, Tampában és.New Yorkban léptünk fel. Jártunk több afrikai ország­ban, Angolában, Líbiában, az európai államok közül a Szovjetunióba, az NDK- ba, Spanyolországba és még sok helyre látogattunk el. • Mik a jövőbeli terveik?- Csehszlovákiából Bulgáriába folytat­juk utunkat, onnan Jogoszláviába és Spanyolországba megyünk. LÖRINCZ EMŐKE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents