Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-09 / 10. szám

A_ ember élete időtlen idők óta r\JL összeforrott az állatok világá­val, jóllehet kapcsolatuk formája sokszor változott. A civilizáció térhódításával, az egyre fokozódó városiasodással párhu­zamosan egy ideig szinte általános volt a tévhit, hogy az étkezésünkhöz húst adó állatokon kívül más jószágra nincs szük­ségünk. A vidékről, a kertes házakból lakótelepi lakásba költözök közül azon­ban sokan egy idő múlva azt tapasztal­ták, hogy hiányzik az állatok körüli tevés- vevés, játékosságuk, ragaszkodásuk. S most egyre szaporodik azoknak a csa­ládoknak a száma, amelyek a szobafog­sághoz alkalmazkodni képes kutyát, macskát, tengeri malacot vagy a mindig is díszállatnak számító kanárit, papagájt fogadnak be „családtagnak“. Persze, azért nem mindenki őszinte állatszeretet- ből, hanem hódolva a „divatnak“ is. Az Apróállattenyésztők Szervezete or­szágszerte üzleteket tart fenn azzal a cél­lal, hogy az érdeklődök ezekben vásárol­hassanak apróállatot. A szervezet szá­mos tagja pedig nemcsak tartója, de tenyésztője, szaporítója az ilyen álla­toknak. Zdenék Pichlik ismert állatbarát. A du- naszerdahelyi (Dunajská Streda) járás­ban levő pódafai (Kútniky) háza mögött sorakozó gazdasági épületsor sok-sok állat otthona. Vannak itt egzotikus mada­rak, nyulak, galambok, tyúkok, kutyák stb. Dél-csehországi szülőházában már gyerekfejjel tartott állatokat, komolyabb tenyésztésre azonban komáromi (Ko- márno) katonáskodása után, csallóközi felesége szülőfalujában letelepedve nyílt alkalma. Vajon kedvtelésből, vagy az állatok utódainak értékesítéséből származó jö­vedelemért tart ennyi jószágot? Sokan próbálták már utánozni, amikor hallották, hogy ez a munka jó bevételi forrást jelent. Azonban azt tapasztalták, hogy az értük kapott pénz csak látszatke­reset. Még akkor is, ha a képen a gazdá­jával látható nápolyi mastiff leszármazott­jai - pedigrével - tizenkét ezer koronába kerülnek. A majd méter magas dogokat is szívesen vásárolják. A kis papagájokat ~a Chovprodukt veszi át és értékesíti itt­hon és külföldön. A törpenyulak - ame­lyeket húsz színárnyalatban tenyészt - és a különleges fajtájú tyúkok szintén Az ifjabb Zdenék is szereti az állatokat IBZÍDB Erzsébet asszony örül a nyulak gyarapodásának Most ez a burkolt fejű, lebernyeges nyakú, nehézkés, sima szőrű nápolyi mastiff a legdivatosabb kutya. A képen gazdá­jával, Zdenék Pichlíkkel. (Gyökeres György felvételei) keresettek, főleg más tenyésztők és sza­porítok részéről. Cseh fajta galambjai pedig a szükebb hazájához való lelki kötődése szimbólumai. Zdenék Pichlik szerint szaporításhoz csak az kezdjen, aki szereti az állatokat és nem sajnálja az időt a szakismeretek gyarapítására, anyagi áldozatra, amely­nek árán az állatoknak eredeti környeze­tükhöz hasonló életteret teremt. Az ausztráliai hullámpapagájok „ott­hona“ dróthálóval annyi részre van oszt­va, ahány félék. Egy-egy elkerített rész­ben egy pár. Az indiai Sándor papagájok, a dél-amerikai arák és az afrikai nemes papagájok szintén párosítva, egy fűtött épületben kaptak helyet. Hogy jól érzik magukat, az is bizonyítja, hogy az egyik fajta, amelyik Közép-Európában fogság­ban még nem szaporodott, nála már költött. A galambröptetö, a tyúkok kifutó­ja, a nyúlház mind nagy körültekintéssel épült. Kis gazdaságát húszéves, követ­kezetes munkával teremtette meg, s ugyancsak fokozatosan szerzett be újabb és újabb szülőpárokat - sokszor magas áron. A szálláshelyek benépesíté­se után pedig sok a munka, ami számára nem gond, hanem kellemes időtöltést, aktív pihenést, gondokból való kellemes kikapcsolódást jelent. A több száz állat utáni tisztogatásban, fertőtlenítésben a feleség, a nagylány és a tizennyolc éves fiú is segít. Az ifjabb Zdenék főleg az akváriumi halakért és a kutyákért rajong. Nővére a papagájokért, amelyek „hálából“ az ő nevét emlegetik a legtöb­bet. Sok utánajárást kíván a takarpiány előteremtése is. Nagy mennyiségű sze­negáli kölesre, hámozott zabra, naprafor­góra, húsra, sárgarépára, takarmányré­pára, zöld- és szárított lucernára stb. van szükség. Mindezt természetesen pénzért vásárolja a tenyésztő. Rabjai az állatainak? Elismeréssel kell nyugtáznunk nemes vonzódását állataihoz, de az egész állat­világhoz is. Tekintete, ahogy elnézi vé­denceit, beszédes vallomás arról, mit jelentenek számára. Azzal a nézetével is egyetérthetünk, hogy urbanizált körülmé­nyek között élő ember sem elégedhet meg csupán az állatok életéről készült filmek megtekintésével, tulajdonságaikról szóló könyvek olvasásával, többet kell tennie értük. Ma már tudjuk,, hogy a gaz­dasági hasznot nem hajtó állatoknak igen is nagy szerepük van a természet egyen­súlyának a megtartásában, s ha elpaza­roljuk a természetnek ezt a pompás gaz­dagságát, önmagunknak ártunk. Ez a felfogás és az ebből fakadó tettek határozzák meg az egész család életfor­máját. Ugyanakkor változatossá, gaz­daggá is teszik azt. Több kiállításra való utazás, részvétel felér egy kirándulással. A sok-sok díj: oklevél, kupa pedig a sike­res szereplést demonstrálja. Pedig nem is vesz részt valamennyi rendezvényen, hiszen csak hazánkban évente mintegy háromszáz apróállat-kiállítást rendeznek. A rangosabb galambkiállításokat a FIFA védnöksége alatt. Ismert a nemzetközi Intertau galamb-, az Interkanin nyúl- és az Interkanárium egzotikusmadár-kiállí- tás. Egyik-másik hazai és nemzetközi kiállításon Zdenék Pichlik zsűritagként vesz részt. KOVÁCS ELVIRA GAZDASÁGOSABB ÁRAMFOGYASZTÁSRA KELL TÖREKEDNI Az egy lakosra jutó villanyáram-felhasználás alapján hazánk már régen rangos helyet foglal el az európai országok sorában. A legtöbb elektromos energiára termé­szetesen a népgazdaság termelővállalataiban van szük­ség, de az utóbbi másfél-két évtizedben mégis minde­nekelőtt a háztartások fogyasztásmérő óráinak forgása gyorsult meg. A statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy a lakosság áramigénylései évente több mint kétszer olyan gyorsan növekednek, mint a nagyfogyasztóknak számító ipari vállalatoké. Tavaly például, amikor összesen 76 milliárd 276 millió kilowattóra áramot termeltek a CSSZSZK hő-, vízi és atomerőmüvei, 1982-höz képest a nagyfogyasztóknál 2, a háztartásokban pedig 4,1 száza-' lékkai volt nagyobb a felhasználás mértéke.- Hasonló arányú növekedésekkel kell számolnunk a jövőben is - mondja Milan Makovicky mérnök, a zilinai Szlovák Energetikai Diszpécserközpont helyettes veze­tője. - A távlati előrejelzések szerint 1990-ben már 217 százalékkal több áramot fognak elégetni a háztartásokban, mint tizenöt évvel korábban. Jelenleg a hazánkban termelt és az importált elektromos energia mintegy 17-18 száza­lékát igényli otthonaiban a lakosság. Számunkra ezzel kapcsolatban főleg két körülmény jelent gyakori gondot. Mindennap a csúcsfogyasztási időszakban, kora reggel és késő délután, illetve este növekedik meg ugrásszerűen a háztartások energiaszükséglete. Tehát éppen akkor kell maximális fordulatszámra állítanunk az erőmüvek turbi­náit, amikor a gyárakból és az üzemekből is a legtöbb áramot kérik. Ezzel a feladattal még aránylag könnyen megbirkózunk, hiszen amint az összfogyasztás meghalad­hatná az erőművek teljesítőképességét és a folyamatosan Csehországból, illetve külföldről kapott energiamennyisé­get, azonnal néhány megawattórával többet kérünk köl­csön a KGST-tagországok egységes energetikai rendsze­réből. Tehát minden igénylést teljesítünk. A kölcsön tör­lesztésére pedig főleg az éjszakai órákban kerül sor, amikor nálunk nagyban lecsökken az erömúvi kapacitások kihasználtsága. Viszont sokkal inkább abból ered a gon­dunk, hogy a hálózat legnagyobb leterhelésekor sok-sok háztartásban gazdaságtalanul, sót nem ritkán teljesen fölöslegesen, pazarolva használják el a villanyenergiát, amelynek előállítási és a fogyasztókhoz való eljuttatási költségei jóval nagyobbak a lakosságnak számlázott díjnál.-A kisfogyasztók hogyan, mivel javíthatnának ezen a helyzeten?- Sokféle módja van ennek. Természetesen mi csakis az ésszerű takarékosságot szorgalmazzuk. Senkitől sem kívánhatjuk, hogy a jelenlegi kedvező energetikai mérleg­egyensúly megtartása vagy további javítása érdekében lemondjon a szükséges kényelméről. Az viszont az ener­getikai dolgozók jogos elvárása, hogy mindenki a lehető legokosabban gazdálkodjon az árammal. Az utóbbi idő­szakban például egyre többször tapasztaljuk, hogy indoko­latlanul sok energia fogy el egyebek mellett a lakások megvilágítására. Még akkor is csillárok borítják fényárba a szobákat, ha az otthoni munkához, pihenéshez mondjuk egy asztali vagy hangulatos saroklámpa fénye, éppen elég lenne. Persze, amikor kell, kapcsoljuk be akár az összes fényforrást, hogy ne rontsuk a szemünket, de ha már tíz percnél hosszabb ideig senki sem tartózkodik a megvilá­gított helyiségben, kattintsuk le okvetlenül a villanyt! Ugyanis a sok kicsi sokra megy. Viszont értelmeken a kapcsolóhoz nyúlni, ha néhány perc múltán újra szükség lesz a fényre, mert a túl gyakori fel-leoltogatásokkal jelentősen megrövidül az égő élettartama, és egy új villanykörte előállítása sokkal több energiába kerül, mint amennyi ilyen kis idők alatt felhasználódik benne. A világí­tótestek hatásfokával kapcsolatban meg azt is jó tudni, hogy nem mindegy, milyen festéket vagy tapétát válasz­tunk a falakra. A fehér szín visszaveri a fény 80 százalékát, a sötétzöld viszont elnyeli annak 85 százalékát. Ez utóbbi esetben természetesen jóval erősebb égőket kell a lám­pákba, illetve a csillárba csavarni.- A korszerűen felszerelt családi házakban és lakótelepi lakásokban azonban nem a fényforrások működéséhez ÚJ SZÚ 1984. III. 9. ■ns M0M1 KDZOIERDEK

Next

/
Thumbnails
Contents