Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-02 / 9. szám
r‘ ÚJ szú 15 1984 III. 2 megálltunk, színes piaci forgatag fogadott. Vasárnap lévén különösen népes volt a piac. Az ínycsiklandó falatoktól az embernek egyszeriben megjön az étvágya. Tanának azonban nincs kedve enni, Műi is eltűnt valahová. „A földijeit keresi" - mondja Tana. Műi váratlanul kerül elő, széles mosollyal az arcán. Kiderült, hogy az édesanyja és az egyik nővére él, de nagyon bánkódnak, mert úgy tudják, hogy Műi halott. Most, hogy hírt adott magáról, minden bizonnyal türelmetlenül várják majd, mikor láthatják viszont. Jómagam kész vagyok bármelyik pillanatban felkerekedni, és társaimmal együtt felkeresni őket. Műi és Tana azonban azt javasolja, hogy visszafelé jövet nézzünk be hozzájuk. Bennünket Kom- pong Chamban várnak, és aggódni fognak, ha késünk. nül kisebb tömeg gyűlik össze: különböző életkorú lányok és asszonyok. Tana fordítja halk, szomorú szavaikat, amelyekből mély emberi keserűség árad. Valahányszor arról olvasok vagy hallok, miként próbálják Washingtonban vagy más nyugati fővárosokban fehérre mosni a polpotista hóhérokat, eszembe jut ,,az özvegyek falujában" eltöltött este. Vannak olyan bűncselekmények, amelyek megbocsáthatatlanok... A reggel ismét úton talál bennünket. A műútról letérünk egy bekötő útra: a Tup környéki vörös földekhez vezet, amelyeket cserepesre szárított a könyörtelenül izzó nap. A gumiültetvény hatalmas zöld ligetként bukkan fel a láthatáron. Sűrű rengeteget alkotnak a rendezett sorokban ültetett sima kérgú fák, amelyekből enyhén bódító illat árad. • A Phnom Penh-i egykori királyi palota ma múzeum Kambodzsa K ompong Cham tartomány a nagy ázsiai folyónak, a Mekongnak két partján terül el. Az árterületen és a bőven termő vörös talajon a kambodzsai parasztok ősidők óta termesztenek rizst, gyapotot, kukoricát, dohányt, földimogyorót, valamint dinnyét és különböző zöldségféleségeket. A század elején a franciák hozták ide be a heveát, vagyis a kaucsukfát, amelyet az erdőktől megtisztított vörös földeken ültettek el. Az egyébként kényes jövevény hamar meghonosodott. Már a 30-as években többezer hektár területet foglaltak el a gumiültetvények.. A nyersgumi-termelésben Kambodzsa világviszonylatban az ötödik helyet foglalta el. Azután - a Pol Pót rezsim négy esztendős uralma következtében - a gumiültetvények jórésze elpusztult. A Takmauban levő gumiabroncsgyár, amelyet nagy erőfeszítések árán állított helyre a népi hatalom, nyersanyag híján kénytelen volt leállni. Azt követően, hogy 1979 januárjában diadalmaskodtak a felszabadító erők, és a Pol Pot-féle hóhérokat kiűzték az országhatáron túlra, Phnom Penh és Kompong Som kikötői raktáraiban sikerült fellelni némi nyersgumit. Ezt a nyersanyagot nyomban a gépkocsipark helyreállításához nélkülözhetetlen gumiabroncsok gyártására fordították. Ez a mennyiség azonban mindössze csepp volt a tengerben. Ahhoz, hogy a gumiabroncsgyár teljes üzemmel működhessen, ismét életre kellett kelteni Tup elpusztult gumiültetvényeit. A 7-es számú országúton Kompong Cham tartomány felé tartva Skun településhez jutunk. A közelmúltban nagyszabású munkálatokat végeztek: feltöltötték az úton a kátyúkat, helyreállították a töltéseket, újjáépítették a háború idején felrobbantott hidakat. Gépkocsivezetőnk, -Műi, biztos kézzel irányítja a kocsit, jól ismeri a vidéket. Útitársammal, Tanával, egy harminc év körüli, kedves fiatal asszonnyal beszélgetek. Tana jól tud oroszul: a 70-es évek elején, más khmer nemzetiségű diákokkal együtt, a Moszkvai Balett Főiskolán tanult. Balerina azonban nem lehetett belőle hazájában. Sok más honfitársához hasonlóan ő is átélte a polpotisták „munkatáborainak“ megannyi borzalmát: az éhezést, az ütlegeléseket, a kényszermunkát és a betegségeket. „Csodával határos módon maradtam életben“ - mondja Tana. A balettről le kellett mondania. A nélkülözések évei aláásták egészségét, és most Tana a külügyminisztériumban fordítóként dolgozik. Külön oka is volt rá, hogy eljöjjön velünk Kompong Chamba: ott él a nővére.- Hat esztendeje láttam utoljára. A „kommunák“ egyikében éltünk. Később a nővéremet a férjével együtt a Tup melletti gumiültetvényekre telepítették át.- Miért kényszerítették az embereket arra, hogy más-más „kommunában“ éljenek? - kérdezem. •- Mi értelme volt annak, hogy egyik helyről a másikra telepítsék át őket?- A khmereknek szívügyük a családi kötelék, a polpotisták viszont arra törekedtek, hogy minden létező rokoni szálat széttépjenek. Pol Poték idején egész Kambodzsa egyetlen koncentrációs tábor volt, ahol fizikailag megsemmisítettek mintegy hárommillió emberi, köztük az ország egész értelmiségét. Hum Mali volt középiskolai tanárnőt csupán azért vetették börtönbe, mert szemüveget viselt. Ily módon ugyanis felismerték benne az értelmiségit. A tanárnő elmondta: a börtönben a legelterjedtebb kínzás az volt, hogy tűket szúrtak az emberek körme alá. Az áldozatot ezt követően úgy némították el hogy a fejsze fokával nyakszirten vágták. A 19 éves Chan Ninak a szeme láttára ölték meg valamennyi hozzátartozóját a polpotisták. Két serdülőkorú fiútestvérének kiszúrták a szemét és szétverték a koponyáját. Egy bizonyos Peng nevű ember, a biztonsági szolgálat alkalmazottja, hóhér- munkájához közönséges böllerkést használt. Különösen nagy élvezettel vágta ki a még élő halálraítéltek testéből azok máját. És a gyerekek... A polpotisták hidegvérrel és előre megfontolt szándékkal mértek szörnyű csapást az ország jövőjére, midőn a gyerekeket vették célba. Nyilván nem véletlen, hogy egy iskola- épületben helyezték el a borzalmas hírű Tuol Sleng börtönt, ahol nem egyszerűen kivégeztek, hanem halálra kínoztak több mint 16 ezer embert, köztük körülbelül kétezer gyereket. Titkos tömlöc volt ez, az embereket odaláncolták a cellák falához, éheztették, villanyárammal kínozták, darabokra szabdalták, meztelenre levetkőztetve vitték őket a vesztőhelyre - úgy, ahogy a hitlerista hóhérok jártak el. Es korántsem ez volt az egyetlen láger, ahol tömegesen semmisítették meg az embereket. Se szeri se száma nem volt az ilyen táboroknak kambodzsai földön. A kambodzsaiakban azonban bámulatra méltó életerő és életszeretet lakozik. Négy esztendővel azelőtt magam sem hittem volna, hogy egyszer majd újra színes szoknyába és blúzba öltözve láthatom a kambodzsai lányokat és asszonyokat, hogy az utcán ismét nevető emberekkel találkozhatok... Az iskolák újra megnyitották kapuikat, a kórházak, a színházak és néhány épen maradt pagoda szintén. Igaz, a két kezünkön megszámolhatjuk az életben maradt buddhista szerzeteseket. A néphatalom a gyárak és üzemek tucatjait építette újjá, folyami kikötőt, vasúti pályaudvarokat, repülőteret hozott rendbe. Működik már a posta, a távíró, dolgoznak a közhivatalok. A városban sok a falatozó, lépten- nyomon, bármelyik utcakereszteződésnél jóllakhat az ember, és a kambodzsaiaknak ismét van saját pénzük. Skun településen, ahol rövid pihenőre Délután négy óra tájban végre megérkezünk Kompong Chamba, az ország harmadik legnagyobb városába. A szállodában hideg zuhanyt veszünk, megebédelünk, majd elindulunk „az özvegyek falujába", ahol' Tana nővérét látták nemrég. A Kompong Cham tartományban levő települést, amelyet „az özvegyek falujaként“ emlegetnek, olyan nők lakják, akik- tör a polpotisták elragadták férjüket, gyermekeiket, hozzátartozóikat. Nincs hová. menniük, nincsen senkijük. Tana belép az egyik házikóba és néhány perccel később egy szép arcú, törékeny asszony társaságában tér vissza: Pirum, a nővére. Mindössze harmincéves lehet, de jóval többnek látszik. A férjét a polpotisták 1975 májusában megölték. Akkor hurcolták el „munkával való átnevelésre" hétéves kisfiát is. A kisfiú nem sokkal később megbetegedett, és nem tudott dolgozni- Ettől kezdve nem adták ki rizsfejadagját, és a gyerek éhenhalt. Pirum zokog. Körülöttünk észrevétleTup újjászületéséhez sok mindenre szükség van, de mindenekelőtt emberek-* re. Hiszen a polpotista népirtás négy esztendeje után az ország lakosságának nyolcvan százaléka nő és gyerek. Még Phnom Penhben, a földművelésügyi minisztériumban elmondták, hogy Tup igen nagy gondokkal küszködik. De hol nincsenek ma Kambodzsában nehézségek? Nem könnyű vállalkozás fellendíteni a köztársaság gazdasági életét. Később kiültem a Mekong meredek partjára, egy hatalmas platánfa árnyékába, és néztem, hogyan hömpölyög tova a hatalmas folyam vize. Halászok cikáztak rajta keskeny sajkáikon. Amott egy aprócska lovat csutakolt valaki. A túlpartról komp szeli át a folyót. Mindez a kambodzsai vidék megszokott hétköznapi élete. A béke öröknek és megváltoztathatatlannak tűnik, mint a Mekong folyása. De jól tudom, mennyit szenvedett Kambodzsa ezekért a békés hétköznapokért, tisztában vagyok az ország veszteségeivel, ismerem lakóinak fájdalmát és gondjait, problémáikat és a jövőre vonatkozó elképzeléseiket: megértem, hogy időre van szükségük, időre, melynek olyannyira szűkében vannak, csak így tudják pótolni a sötétség elvesztett éveit... Sietnem kell. A kocsiban a volán mögött már ott ül az izgatott Műi, hátul pedig a hallgatag Tana. Kedves khmer barátaim nem siettetnek, de tisztában vagyok vele, milyen izgalom kerítette hatalmába Műit. Ebben a sokat szenvedett országban nem mindennap találja meg egy fiú az édesanyját, nem minden nap látja ismét viszont elveszettnek hitt gyermekét az édesanya. VIKTOR PRITULA (Szputnyik) • A khmer asszonyok ismét magukra öltötték színpompás blúzaikat, szoknyáikat (ÓSTK és archív-felvétel). A „Szprut“ segít Komoran fest korunk hajótöréseinek statisztikája: évenként körülbelül kétszázezer ember vész a tengerbe. A tragédia sokszor még akkor is bekövetkezik, ha a mentőhajók gyorsan megérkeznek a katasztrófa színhelyére. Hiába sietnek, nem mindig tudnak segítséget nyújtani. A mentőeszközök egyelőre korántsem tökéletesek. Robert Rjajkkenen észt mérnök olyan hajót szerkesztett, amely bármely időjárási viszonyok között - erős viharban és sekély vízben is - segíteni tud a bajbajutottakon. Hajója tulajdonképpen különleges tutaj, amelynek egyszerű a szerkezete, igen tartós és nehezen borul föl. A „Szprut“-nak elnevezett polimarán változata a tutaj, a katamarán és a jacht előnyeit egyesíti. Ez a hajó hét, különböző hosszúságú üvegműanyag tömlőúszóra épült. Vitorla és motor egyaránt hajthatja. A polimarán viszonylag kis méretű, - mintegy hét méter széles és tíz méter hosszú -, de hordképessége meglehetősen nagy: öt tonna. A polimarán kísérteti példányát a Csendes-óceán és a Jeges-tenger legviharosabb részein próbálták ki. A „Szprut“ megállta a helyét: a legrosz- szabb időjárási viszonyok között is mindig akcióképes volt a kritikus helyzetekben. (TRUD) Hiusuina
