Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-02 / 9. szám
(ŐSTK-felvétel) litikai kérdés is, és sokban függ a társadalmi feltételektől és összefüggésektől. Mert a mindenkori feladatvállalás nem szűkülhet le csak a technika és a technológia, valamint alkalmazásuk kiválasztására. Ennél jóval több, mert magába foglalja az emberek tevékenységét befolyásoló szervezési, ár-, bér-, káder- és szociális feltételeket is. Napjainkban például érezhető, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés szélesebb körű elterjedése bér- és árkérdésekben, de az eredmények értékelésében és az erkölcsi ösztönzésben is akadályokba ütközik. A komplex intézkedések nyitott rendszere sem kínálhat minden esetben megoldást az építőipar sajátos gondjaira, sokat ezekből csak a tárcán belül lehet „rendezni“. Annál is iry kább, mert a fejlesztés tervezési rendszerében minden irányban mutatkoznak hiányosságok. Most ezeknek a felszámolása a legfontosabb. IRÁNYADÓ: A TAKARÉKOSSÁG Egész népgazdaságunkra - ezen belül az építőiparra is - gazdálkodásunk jelenIdestova másfél esztendeje annak, hogy megismerkedhettünk az építőipar egységes műszaki politikájának legújabb alapelveivel. Azóta ez az irányvonal túljutott az első gyakorlati megpróbáltatásokon, és egyre másra bukkannak fel megvalósításának könnyen észrevehető jelei. Ezzel is nyomatékot adva annak a kettős alapkövetelménynek, melyet a tárca tudományos-műszaki fejlesztésében jelenleg mindenképpen szem előtt tartanak, de az alapelvek kidolgozásánál sem volt ez másképp. Ez pedig nem más, mint a CSKP XVI. kongresszusán elfogadott gazdasági követelményrendszer és a CSKP KB Elnökségének két évvel ezelőtti állásfoglalása az építőipar tevékenységével kapcsolatban, melyből a társadalmi elvárások egész sora hárul erre a tárcára. Ebből eredően aztán nem nagyon kínálkozott más megoldás, minthogy részletekig lebontani e leegyszerűsítve is szerteágazó feladatokat, s lépésváltással - töretlen megvalósításán fáradozva - túljutni a műszaki fejlesztés sokszor felmerülő, főként az úttörőmunkát lassító akadályain. Hogy építőiparunk hol tart ebbeli törekvéseiben, arra az alábbiakban keresünk választ, külön hangsúlyt fektetve az előrelépés lehetőségeire. AZ ELSŐ EREDMÉNYEK Hiba lenne, ha mindjárt elöljáróban nem esne szó azokról a kézenfekvő eredményekről, amelyek megszületéséhez a tudományos-műszaki fejlesztés legújabb hulláma is hozzásegített. Példaként a legjelentősebbek közül is csak egyértelműen maradandó eredmépyeket ragadunk ki az építőipar mindennapjaiból: a mochovcei atomerőmű építésén egy komplex módszer alkalmazásával két év alatt 3,8 millió köbméternél több sziklát és máladékot mozgattak meg. Ehhez hasonló teljesítményre ebben a munkában nincs még egy példa Csehszlovákia területén; a Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésén elkészültek a gabőíkovói erőmű teknőjének cementbentonit injektálásával, és ezzel megteremtették a feltételeket a vegyi injektálás június 30-i befejezésére. Január elsején korszakváltó esztendő kezdődött a lakásépítésben. Életbe lépett ugyanis az új csehszlovák hőszigetelési norma, amelynek követelményeit valamennyi, idén s a jövőben, átadandó lakásnak teljesítenie kellene. Erre az építőipar felkészült, hiszen kifejlesztette az előírásnak megfelelő vázelemeket, amelyek legyártásával már á határidőnél korábban 22 ezer ilyen lakás átadását érték el. A beruházó szervezetek visszajelzései azonban minőségi fogyatékosságokra utalnak, komoly aggodalmaik vannak a tervezett megtakarítások elérésére vonatkozóan. Jelenleg kutatóintézetek bevonásával, konkrét mérési eredményeken igazolva próbálják eloszlatni a megrendelő kételyeit. A cementipar legfontosabb fejlesztési hulláma a rohozniki Táborié III Cementkombinátban játszódik le, ahol a beruházás megvalósításával a kevésbé munkaigényes „száraz“ módszerrel állítják elő a fontos építőanyagot. Ugyancsak cementgyári nóvum, csak más szemszögből: Ladcén bevezették az elkojDOtt gumiabroncsok elégetésének technológiáját, amely évente 5-8 százalékos üzemanyagmegtakarítást jelent a vállalatnak. És a példákat akár továbbiakkal folytathatnánk... TÁVOL AZ ELÉGEDETTSÉGTŐL Az útkereső fejlesztések legbeváltabb megvalósítási formája a kísérleti építkezések kivitelezése. Ezeknek a feladatoknak a teljesítésével azonban távolról sem lehetünk elégedettek, hiszen huszonkettőből csak öt ilyen építkezésen haladnak az ütemtervvel összhangban. A kísérleti járulékos beruházások megvalósításában az építőelemek előállítói okozzák a legnagyobb lemaradást. Mégpedig a pezinoki Nyugat-szlovákiai Téglagyár és a bratislavai Könnyübeton Építőanyagok nemzeti vállalat, de a magasépité- szeten belüli jobb együttműködés szorgalmazása sem ártana. Mit várunk tulajdonképpen ezektől a kísérletektől? A járulékos létesítmények terén elsősorban azt, hogy csökkenjen az építés munkaigényessége és ez legalább megközelítse a lakásépítés gazdasági mutatóinak eredményeit. Kisebb anyag- és energiafelhasználással járjon, apassza a költségvetési és termelési kiadások szintjét, és anyagmegtakaritáshoz vezessen. Úgyszintén szempont némely építőanyagok fogyasztásának visszaszorítása és a beépítettségi sűrűség arányának emelése. Mindkét esetben a termőföldvédelem és az épületek elfogadható építészeti arculatának megteremtése késztet erre a lépésre. A TARTALÉKUSTA ÉLÉN: KÖLTSÉGCSÖKKENTÉS ÉS MINŐSÉG A tudományos-műszaki fejlesztés nemcsak műszaki és technológiai feladatokkal jár együtt. Megvalósításához olyan társadalmi feltételekre is szükség van, amelyek javítják az emberek és a szervezetek közti kapcsolatokat és megfelelő alkotói légkört hoznak létre. Ez nehezen képzelhető el mind a vezető beosztásokban dolgozó műszakiak, mind a szakmunkások alkotókészségének és elméleti felkészültségének ösztönzése,és emelése nélkül. Három évvel ezelőtt a tárca az építkezések előkészítésének javításával kapcsolatban intézkedést adott ki. Egy tavalyi felmérésből azonban kiderült, hogy az építési-technológiai előkészítés helyzete nem ad okot az elégedettségre. Komoly fogyatékosságok mutatkoznak már az előkészítő munka minőségében, de szervezési-irányítási és műszaki vonalon is. A tartaléklista élén mégis a költség-, csökkentés és a minőség áll. Éppen a tudományos-műszaki fejlesztés fel- gyorsításával próbálnak minél többet kiaknázni ezekből a tartalékokból. Elérkezett az az idő, amikor mindkét területen felelősségteljes és gyakorlati lépéseket kell tenni! Nem lehet csak az elmúlt időszak eredményeinek minduntalan ismételgetésébe bocsátkozni, hanem okuk va a tapasztalatokból, hozzá kell látni a műszaki politika feladatainak lebontásához, mégpedig olyan eredményekre számítva, amelyek műszaki, technológiai vagy termelési innovációt jelenthetnek. Ebben a törekvésben a nemzetközi együttműködés jobb kihasználását sem lehet mellőzni. A tárca korábbi célkitűzései sem voltak rosszak, csak megvalósításuk sikerült kevésbé jól. Ma is tudatosítják, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés nemcsak műszaki, hanem mindenképpen potös intenzifikálása és hatékonyabbá tétele vár. Számolni kell az építés anyagi erőforrásainak állandó csökkenésével, de emellett a teljesítőképesség és az építés dinamikájának folytonos növelése, az építkezés időtartamának lerövidítése a cél. A beruházáspolitika takarékossági koncepciója minden téren az építés további szerkezeti változását eredményezi. Nagyobb arányban kap teret a korábban készült építmények felújítása és korszerűsítése, az ipari és energetikai beruházások termelési technológiájának magasabb szintre emelése pedig magával hozza a bonyolultabb kivitelezést. Az építőipar innovációs politikájában az energia-, cement-, fém- és aszfaltmegtakarítás átfogó intézkedéseinek megvalósítására kerül a hangsúly. A fémmegtakarításon például nemcsak a felhasználható mennyiség visszaszorítását értik, hanem új, takarékosabb acélfajták elterjesztését is. A lakásépítésben a Pl. 14/15 BA és a PS-82 rendszerek innoválásával foglakoznak. Az ipari monolit és az előregyártott házelemek gyakoribb kombinálásával a városközpontok és a polifunkciós lakóházak építésénél számolnak. EMBERKÖZPONTÚSÁG ÉS VONATKOZÁSAI A tudományos-műszaki haladás folyamatában az emberre pótolhatatlan feladat hárul. Politikai öntudata, szakmai fel- készültsége, anyagi és erkölcsi ösztönzése sorsdöntőén befolyásolja tetteit. Az építőiparban az ár- és bérösztönzés útján olyan megoldásokat szorgalmaznak, amelyek a társadalmi munka maximális megtakarításához vezetnek. Egyelőre azonban csak az erőforrások csökkentését ösztönzik, nem pedig a takarékos építési megoldásokat. A komplex intézkedések bevezetése sem változtatott ezen a helyzeten, amelyre alighanem az árképzésben kell megoldást találni. Fontos elv, hogy mindig olyan műszaki újdonságok kapjanak szabad utat, amelyekre megvalósításuk idején a társadalomnak szüksége van. Ezt a tevékenységet nem lehet sem árral, sem bérrel ösztönözni. Ellenkezőleg: minél bonyolultabb feladatokon dolgozik egy-egy kollektíva, annál nagyobb a sikertelenség veszélye. A gazdasági vezetés feladata, hogy ezt a kockázatvállalást kellően támogassa és értékelje. De nemcsak a kutatók esetében, hanem a megvalósítók körében is. Gyakran halljuk: a műszaki fejlesztésnek az irányítás tengelyévé kell válnia. Ennek elérése azonban még számos olyan akadályba ütközik, amelyek megcsontosodott szokásokról, a szemlélet- váltás hiányáról és a lényegretapintás helyett köntörfalazásról tanúskodnak. Építőiparunk lépésváltása közben ezek felszámolása sem mellőzhető. Mert sokféle módon elősegítheti, hogy a tudományos-műszaki haladás gyakorlati eredményeivel ne csak elvétve, hanem a lehető legtöbb építkezésen és munkahelyen találkozzunk. J. MÉSZÁROS KÁROLY AHOL A SZAVAK TENNIAKARÁSSAL PÁROSULNAK Az érsekújvári (Nővé Zámky) Elektro- svit vállalat nagymegyeri (Calovo) üzemegységével a múltban nem kevés gond volt. Csaknem minden évben változott a termelési programjuk, akadozott a terv teljesítése, az alapanyaggal való ellátás, nehézségek voltak az értékesítéssel stb Kiben, miben volt a hiba? A dolgozókban, a vezetőségben, a munkaszervezésben? Ezekre a kérdésekre egyöntetű a válasz, a rossz szervezésben, amely minden említett területre kihat. A dolgozókban lankadt az akarás, elveszett az ösztönző erő. A bizonytalanság vett rajtuk erőt. Mindebben azonban 180 fokos fordulat állt be, miután az üzemet átvette a Povazská Bystrica-i Vágmenti Gépgyárak. Véglegessé vált a gyártási program, megváltozott a munkaszervezés és az emberek hozzáállása is. Ésszerűen, a körülményeknek megfelelően használták ki a lehetőségeket. Szó szerint egyik napról a másikra vált a veszteséges üzemből gazdaságos, jól működő, nyereséges. Az egyik hét végén felszerelték az új gépeket és beszerelésük után hétfőn már teljes-gőzzel megindult a termelés. A közkedvelt Babetta motorkerékpárok• Vajda Erzsébet az acélhuzalok végét nitteli. Balról Családi Vilmos és Demeter István (Fogas Ferenc felvétele) hoz gyártanak most alkatrészeket, illetve a JAWA motorok alkatrész utánpótlását is biztosítják. Családi Vilmos, az üzem igazgatója és Demeter István, az üzemi pártszervezet elnöke szerint az üzemnek az utóbbi időben nagyon sok gondja volt. Ezek orvoslására megoldást kellett találniuk, s úgy vélik, ez sikerült is. Az üzem vezetősége a párt- és'szakszervezettel karöltve mindent gondosan megtárgyalt. Dolgozóikat az új követelményeknek megfelelően részesítették szakmai képzésben. Attól tartottak, hogy az emberek vonakodnak majd a Povazská Bystrica-i tanfolyamtól. Végül is a fordítottja történt, mert a gond az lett, kit küldjenek elsőnek, mindenki az elsők között akart lenni- Tehát aggodalmuk fölösleges volt. Nagy volt a tenniakarás, a lelkesedés. így érték el a mai állapotot. A termelés zavartalan, folyamatos, s nemcsak a nagymegyeriek jártak jól, hanem a vállalat is. A Babetta motorok szerelése ugyanis Kolárovó- ban történik. Többször volt kiesés a termelésben, mert a kolárovóiak az anyagot olykor akadozva kapták Povazská Bystri- cáról, s mivel most Nagymegyerről kapják, ez a probléma is megoldódott. Az üzem a motoralkatrészek gyártása mellett még a régi gyártási programból megmaradt radiátorelemek és villanyradiátorok gyártásával is foglalkozik. Ezekből exportra is szállítanak. Legnagyobb megrendelőjük a Szovjetunió és Jugoszlávia. Ez a részleg is zavartalanul dolgozik, sőt a termelést még fokozni is tudják - a rendeléseknek, igénynek megfelelően. A nagymegyeri példa jó bizonyíték arra, hogy a lehetőségekről és a tartalékokról nem elég csak beszélni. Mindennek tenniakarással kell párosulnia. Ahol így van, megtalálják az ésszerű megoldást. HABÁN OTTÓ
