Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-02 / 9. szám
AZ USA KÉMHÁLÓZATA A VATIKÁNBAN avagy POLOSKÁK A SZENTSZÉK ALATT ► ÚJ SZÚ 5 1984. III. 2. A Vatikán a kémtevékenység első számú célpontja • Harc az „istentelen marxizmus“ ellen • Kitüntetés a máltai lovagrendtől • A CIA kiválasztja a pápát Az NSZK-ban megjelenő Publik Forum katolikus folyóirat egyik legutóbbi számában Az USA kémhálózata a Vatikánban, avagy Poloskák’ a Szentszék alatt címmel cikket közölt a CIA, az amerikai titkosszolgálat vatikáni kém- és felforgató tevékenységéről. A cikket az alábbiakban ismertetjük. Nem kétséges, hogy a katolikus egyház általában, de a Vatikán különösképpen a nyugati titkosszolgálatok kedvelt „vadászterülete“. A Vatikánba naponta futnak be az egyes országokban tevékenykedő katolikus papoktól származó információk az illető állam legújabb gazdasági és politikai helyzetének alakulásáról, ugyanakkor az egyházközpontnak jelentős a politikai befolyása. A CIA, az amerikai titkosszolgálat szempontjából van-e tehát fontosabb feladat, mint hogy megragadja a Vatikán információs csatornáit, és támogassa azon egyházi erőket, amelyeket fel lehet használni az amerikai külpolitika céljaira? Hogyan jár el a CIA ennek érdekében, és milyen egyházi szervezetekre vetette ki hálóját, erről ír hamarosan megjelenő könyvében egy amerikai szerző, Martin A Lee. A Mother Jones amerikai folyóiratban a könyvről megjelent előzetes tájékoztatója gyakorlatilag leleplezi a CIA-t, valamint a titkosszolgálat ilyen törekvéseivel szemben az egyházon belül tapasztalható erőteljes ellenállásra is fényt derít. Ily módon az amerikai katolikus püspökök szembeszegülése Ronald Reagan elnök politikájával bizonyos fokig korlátozták a CIA lehetőségeit. A MÁLTAI LOVAGREND SZEREPE Habár a Vatikán már évszázadok óta a kémtevékenység első számú célpontja, a CIA hírhedt kémhálózatát csak a második világháború vége felé szervezte meg. Tette ezt éppen 1944-ben, röviddel Róma felszabadítása után. A világháború befejezése után a CIA egy különleges alakulat létrehozásával tökéletesítette vatikáni tevékenységét. Ez a csoport tartotta szemmel az egész egyházon belüli helyzet alakulását. De nem sokáig maradt meg a puszta megfigyelésnél. A CIA hamarosan „földalatti csatornák“ hálózatát építette ki, mellyel megpróbálta befolyásolni az amerikai érdekeknek megfelelően az egyház politikáját. A titkosszolgálat elsősorban két katolikus szervezetet: a szuverén máltai lovagrendet és az Opus Dei katolikus világi szervezetet használta ki erre a célra. A máltai lovagrend a világháború után valamiféle összekötő kapocs lett a Vatikán és a CIA között. Ezt a lovagrendet a. keresztes háborúk idején alapították abból a célból, hogy a keresztesek javára tevékenykedjen és jótékonykodjon. A rend nagy érdemeket szerzett a kereszténység terjesztésében és a törökök visszaszorításában, s ennek köszönhetően később szuverén állami helyzetet vívott ki magának, jóllehet már rég elvesztette felettes hatósági szerepét. Még most is előszeretettel állít ki útleveleket, nyomat pénzérméket, saját alkotmánya van, és nagyköveteket küld egyes országokba. Ez a történelmi abnormitás csak rossz viccként hathatna a nemzetközi politikában, ha nem biztosítana a lovagrendnek nagy befolyást a Vatikánban. Fra Angelo Mojano de Cologna, a rend nagymestere ugyanis a Vatikánban bíbo- rosi rangú tisztséget tölt be. IRGALMAS SEGÍTSÉG A máltai lovagrend tagjai ugyan kizárólagos jótékonysági feladataikat hangsúlyozzák, de a második világháború utáni időszak arról tanúskodik, hogy azt mindig * értsd: kémszervezetek által használt kis lehallgató készülék politikai küldetéssel, az ,, istentelen marxizmus" elleni harccal kötötték össze. Ilyen értelemben nyújtott irgalmas segítséget a háború után mintegy ötvenezer náci háborús bűnösnek - köztük Klaus Barbienak, a Gestapo lyoni hóhérjának ezenkívül számos magas beosztású SS- tisztnek útlevelet és pénzt szerzett. Hogy milyen szorosak voltak már ebben az időben a lovagrend és az amerikai titkosszolgálat kapcsolatai, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Barbie szökése után a CIA-nak dolgozott. Az is önmagáért beszél, hogy kinek Ítélték oda a rend legmagasabb kitüntetését. A kitüntetést elnyert három férfi között van Reinhold Gehlen, aki Hitler és Adenauer idején is a titkosszolgálat egyik vezető munkatársa volt. Habár nem volt katolikus, mégis kitüntették mint a „marxizmus elleni szent háború“ egyik élharcosát. A másik kitüntetett James Jesus Angleton, a CIA vatikáni megbízottja volt, akinek közreműködésével építette ki a titkosszolgálat kémhálózatát a Vatikánban. Azonban Angleton sem maradt meg az egyszerű kémtevékenységnél. Röviddel az 1948-as olasz parlamenti választások előtt javasolta a CIA-nak, hogy pénzelje a „Katolikus akció" elnevezésű olasz világi szervezetet, amely széles körű propaganda-hadjáratot tervezett a baloldali pártok ellen. A CIA segítségével a ,,Katolikus akció“ elérte a várt sikert: a kereszténydemokraták biztosan megszerezték a választási győzelmet. Az amerikai titkosszolgálatnak ez az akciója is bizonyítja, mennyire ki tudja használni a CIA a maga javára á máltai lovagrend vatikáni kapcsolatait. REMEK TÁRSASÁG Különösképpen termékeny volt ez az együttműködés az ötvenes és a hatvanas években, amikor Spellman bíboros lett a lovagrend tanácsadója, XII. Pius pápa jobbkeze. Spellman személyében olyan egyénre lelt a CIA, akinek szabad bejárása volt a pápához. Személye révén szoros szálak szövődtek a Vatikán és a CIA között, s ezek a kapcsolatok ma is ugyanilyen élénkek: a máltai lovagrendnek amerikai osztálya is van világi tagokkal. Rendkívül sokatmondóak a szervezet céljairól a tagfelvétel feltételei: minden új tagnak katolikusnak, nem elváltnak és mindenekelőtt gazdagnak kell lennie. Amennyire tanulságosak a tagfelvétel feltételei, legalább annyira.. sokatmondó a máltai lovagrend amerikai osztálya tagjainak a névsora is. Ezen a listán többek között az alábbi nevek találhatók: Alexander Haig exkülügyminiszter, William Casey CIA-igazgató, Lee lacocca, a Chrysler igazgató tanácsának elnöke, Báron Hilton, a hasonnevű szállodahálózat tulajdonosa, John Volpe, az USA egykori római nagykövete, William Simon, az USA egykori pénzügyminisztere, William Wilson amerikai vatikáni megbízott stb. E remek társaság elnöke J. Peter Grace, aW. R. Grace Company cég vezetője. Grace már régóta együttműködik az amerikai titkosszolgálattal, és a CIA-val közösen hozták létre a második világháború után a Szabadság Rádió és a Szabad Európa Rádió rádióadókat. Ezenkívül elnöke a „szabad munkásszervezetek fejlődését tanulmányozó amerikai intézet“ (AIFLD) felügyelő bizottságának, amely együttműködik a multinacionális vállalatokkal és a latin-amerikai diktátor- rezsimekkel annak érdekében, hogy megakadályozza független szakszervezetek létrejöttét. Ezért a CIA évente több mint 100 millió dollárt bocsát az AIFLD rendelkezésére. Nem csoda, hogy az említett intézmény munkatársai szerepet játszottak a legemlékezetesebb latin- amerikai puccsokban: az 1964-es brazíliai, valamint az 1973-as chilei államcsínyben. Az utóbbiban közvetlenül részt vett Francis D. Flanagan, a Grace-cég washingtoni' képviselője. A felsorolt neves személyek sem tudták elejét venni az olykor mutatkozó szakadásoknak. Ezért a CIA nagyfokú kétkedéssel figyelte a XXIII. János pápa által bevezetett egyházpolitikai változásokat, de ezeket megakadályozni semmiképpen sem tudta. XXIII. János pápa ugyanis elhatárolta magát a vatikáni bürokráciától, a kúriától függetlenül hozott döntéseket, és csak kiválasztott munkatársaival konzultált. Az amerikai kormányzat kénytelen volt tétlenül szemlélni azt is, amint a korrumpált olasz kereszténydemokratáktól a parlamenti választások előtt megvonta a pápai áldást. VI. Pál politikája sem mindig felelt meg az amerikaiak elgondolásainak. Nemtetszéssel fogadták elsősorban az olasz kommunisták esetleges kormányban való részvételével kapcsolatos pozitív állás- foglalásait, s keserű szájízzel fogadták ..Populorum progressio" című encikliká- ját, melyben bírálta a kapitalizmusnak a fejlődésre ható politikai követelményeit. A CIA figyelmeztette a pápát, s ez nem is járt következmények nélkül: miután amerikai nagytőkések is felszólították a pápát, hogy határozza meg pontosabban gazdasági-ipari elképzeléseit, VI. Pál végül is síkraszállt a ,,szabad vállalkozás" mellett. Számos arra irányuló próbálkozás történt, hogy Vb Pál vessen gátat Latin- Amerikában a „felszabadulás teológiájá- naK“, de az egyház feje nem tett eleget az USA elvárásainak. Ezért az amerikai titkosszolgálat egyre nagyobb aggodalommal figyelte, hogy az USA politikai és gazdasági befolyása alatt levő földrészen miként jöttek létre gombamódra olyan katolikus falvak, amelyek az elnyomók elleni harcra szólítottak fel. A CIA kettős stratégiát dolgozott ki, hogy megakadályozza az amerikai érdekeknek a katolikus egyház oldaláról történő fenyegetettségét. Ez a stratégia egyrészt az ellenzéki vallási vezetők nyílt Wojtyla bíboros, a jelenlegi pápa felelt meg leginkább a CIA céljainak és elvárásainak A NEM KEDVELT JÁNOS PÁPA üldözésével számolt, másrészt anyagilag támogatta azokat a konzervatív egyházi szervezeteket, amelyek elcsalogatták az említett katolikus falvak tagjait, de ezenkívül feladatuk közé tartozott templomok elleni bombamerényietek végrehajtása, hogy a katonáknak ürügyet szolgáltassanak az említett falvak elleni agresszív fellépésre. 1975-ben ez a kettős stratégia alapul szolgált az ún. ,,Banzer-féle terv" kidolgozásához, amelyet a bolíviai exdiktátor- ' ról neveztek el. Ezt a tervet a bolíviai belügyminiszter biztonsági tanácsadója, Klaus Barbie dolgozta ki, és ezt tíz latinamerikai kormány fogadta el. Főleg Salvadorban bizonyult rendkívül hatékonynak ez a terv. Ebben a közép-amerikai országban az alábbi szöveggel terjesztett röpiratokat az ultrakonzervatív egyházi csoport: „Légy hazafi, öld meg a papot!“ Ezt követően merényletek sorozatára került sor papok ellen, többek között Oscar A. Romero haladó salvadori érsek ellen is. , AZ OPUS DEI 's SEGÉDOSZTAGA A titkosszolgálat ellenfeleinek üldözésére létrehozott különleges egységek kiképzésén kívül a CIA legfőképpen a konzervatív vallási szervezetekre terjesztette ki tevékenységét. Ezek közül legfontosabb volt az 1928-ban Spanyolországban létrehozott Opus Dei titkos világi katolikus szervezet, amely jelenleg 87 országban mintegy 70 ezer tagot számlál. Tagjainak összetétele szempontjából hasonlít a máltai lovagrendre: ennek tag- \ jai is magas beosztású politikusok, tisztek és befolyásos üzletemberek. Az Opus Dei aktivistái ugyan esküsznek arra, hogy sosem próbálják meg befolyásolni a politikai eseményeket, de már sokoldalú tevékenységük rövid áttekintése is rácáfolt erre az állításra. Az Opus Deinek világszerte számos nagy- vállalata és bankja van, mintegy 60 lapot, 52 rádió- és tévéállomást és 38 hírügynökséget mondhat a magáénak. Rendkívül aktív tevékenységet folytat Latin-Amerikában a „felszabadulás teológiája“ hívei működésének ellensúlyozására. A CIA finanszírozza 1971 óta Chilében az Opus Dei intézetet, amely szerepet játszott Allende elnök megbuktatásának előkészítésében. Pinochet diktátor munkatársainak többségét az Opus Dei tagjai közül válogatta. Az Opus Dei egyik vezető beosztású politikusa Her- nan Cubillos is, aki az El Mercurio kormánylap kiadója, s ezt szintén a CIA pénzeli. A „felszabadulási teológia“ aláásását megkísérlő CIA a konzervatív katolikus körökkel együtt belátta, hogy az ilyen hosszú távú akciók csak akkor kecsegtethetnek sikerrel, ha ezek a törekvések egy olyan szigorú és autoritativ szervezetben, mint a katolikus egyház egybefonódnak a pápa személyével és elképzeléseivel. Ennélfogva a CIA már VI. Pál halálát megelőzően megkezdte a megfelelő utód keresését. Számos belső tanulmány összegezése nyomán a krakkói Karol Wojtyla bizonyult a legmegfelelőbb jelöltnek. A CIA próbára tette kiválasztottját: először Krakkóba utazott Terence Cooke bíboros, a máltai lovagrend amerikai osztályának vallási tanácsadója, hogy a jelölttel beszéljen. Wojtylát ezt követően arra kérték, mondjon beszédet az Opus Dei néhány összejövetelén. Beszédeit az említett szervezet költségén megjelentették, és megküldték a Vatikán befolyásos személyiségeinek. Ennek ellenére úgy látszott, hogy a katolikus egyházi hierarchia sokkal kiszámíthatatlanabb: a zsinat egy egészen ismeretlen olaszt választott pápává, és Karol Wojtyla csak az ő halálát követően lett az utódja. II. János Pál eddigi működése igazolja, milyen helyesek voltak a CIA tanulmányai. Ez a lengyel származású főpap ugyanis túlfűtött antikommunizmusával és a ,Jelszabadulás teológiájának“ egyértelmű elutasításával megfelel az amerikai politikai elvárásoknak. Nem is lett hálátlan egyházon belüli támogatóihoz: az Opus Deinek különleges státust biztosított áz egyházon belüli szervezetek között, amelyet számos bírálója úgy értékel, mint az egyházon belül egy öt támogató egyház létrehozására irányuló kísérletet. Habár Wojtyla pápává választásával lényegesen megerősödött az amerikai kormányzat és a titkosszolgálat befolyása a katolikus egyházban, mégsem kétséges, hogy a CIA-nak a jövőben nehezebb dolga lesz az egyházzal. Az említett latin-amerikai egyházközségek ugyanis időközben bizonyos fokú, a pápától való függetlenséget követelnek, úgyhogy reménytelenek a megnyugtatásukra irányuló pápai kísérletek. De arra az esetre is, ha ezt a katolikus mozgalmat belátható időn bélül nem sikerül megfékezni, készen van mára CIA stratégiája, amely szakadás előidézését célozza a katolikus egyházon belül.
