Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-17 / 7. szám
ÚJ szú 15 r 1984.11.17. :LUX>KORSÉTA - II. A FESZÜLTSÉGEKKEL TELI HOLLANDIA A három Benelux ország közül a legkellemesebb emlékeim Hollandiához fűződnek. Hollandia merőben más, mint Belgium vagy Luxemburg. A gőgös, rátarti belgák után most egy közvetlen, játékos, „lezser“ ország fogad, ahol már más a táj, az emberek, az utcakép. A büszke, agyoncicomázott belga városok után bohém, kedves helységeket járok végig. Amsterdam utcáin lépten- nyomon látni mutatványosokat, zenészeket, az utcán, a tereken heverészó fiatalokat. Rotterdam kikötői negyedében zsibongva zajlik az élet, Hága utcái ugyan tiszták, mégsem förmednek rá az emberre, ha elejt egy gyufaszálat... A kis halászfalvakban kedves, közvetlen, népviseletbe öltözött emberek engednek bekukkantani lakásaik ajtaján. Paraszti porták - tanyák - gazdái szíves szóval fogadnak, készségesen beavatják az idegent a híres holland sajtkészítés titkaiba. Ebben az országban kicsit már otthonosabban érzi magát az idegen: az emberek barátkozóak, vidám természetűek. Nincsenek tabuk, itt mindent szabad. Ellátogatni Amszterdam gyémántcsiszoló gyárába, bemenni a színesbőrüek által lakott negyed zegzugos, félhomályos utcáiba, téblábolni a hajókikötőben, lehe- veredni a Vondel park tavacskáinak partjain és pázsitján... Igen, úgy tűnik, itt mindent szabad. Mindent, persze jó pénzért, borsos áron. Mert mindenért, ami itt felsoroltatott - fizetni kell! A hollandok az üzlet, a jó üzlet fejében hajlandók mindent megmutatni, „kiárusítani“. Míg korábban ők utaztak a világban, addig hazájuk mára a világ egyik legjelentősebb turistafogadó országává vált. Ennek szolgálatába állították egész életvitelüket. Turistacsalogató gyanánt megőrizték népviseletüket, jellegzetes halászfalvai- kat, facipókészitő üzemeiket, szélmalmaikat és még sok egyebet, amit most széltében-hosszában mutogatnak az országban. 0 Hollandiában országos viszonylatban komoly bevételt jelent a turizmus, s erre a kiegészítő jövedelemre egyre inkább rászorulnak a hollandok. Még a mező- gazdaságban dolgozók is, a parasztporták gazdái is, hiszen a mezőgazdaságnak nyújtott állami támogatás mértéke csökkent, a műtrágyák, gépek árai pedig egyre kúsznak fölfelé. Ezért szinte minden gazda hajlandó portájára beengedni akár autóbusznyi turistacsoportot is. Megmutatja nekik juhnyáját, ménesét, a híres holland teheneket, magát a portát, esetleg a sajtkészítő műhelyt. S aki még ráadást is hajlandó fizetni, az csónakázhat a hatalmas gazdaságot körülhatároló, elkerítő csatornákon is. A turisták pedig özönlenek Hollandiába! Látnivaló valóban akad bőven. Maga az ország földrajzi-természeti fekvése is roppant érdekes. Az egész ország egy asztallapnyi síksághoz hasonlítható. De vannak olyan területei is, amelyek a tenger szintje alatt fekszenek. Területe mindössze 42 ezer négyzetkilométer, ám ez állandóan változik, növekszik. Holland specialitás, hogy a tengertől vesznek el újabb földterületeket. Hollandia Európa legsűrűbben lakott országa, s állandóan szüksége van újabb termőterületekre. A híres holland szélmalmok is elsősorban nem(csak) gabona őrlésére voltak használatosak, hanem a szivattyú szerepét is betöltötték. Ezeknek a szélmalmoknak a segítségével szivattyúzták ki a vizet a gátakkal elkerített tengerrészekből. A tengerpart kiigazítására persze azért is szükség volt - és szükség van mivel az országot gyakran fenyegette árvízveszély: néha több tízezer emberáldozatot követelve. Delta-terv néven vált híressé a hollandok grandiózus munkája, amely során a világ legnagyobb gátépítési programját valósították, illetve valósítják meg. Hollandia azonban másban is az elsők között szerepelt. A világ egyik legnagyobb gyarmatosító birodalma volt. Holland hajósok alapították Új-Amszterda- mot - a mai New Yorkot. Az alapító nevét ma egy cigarettamárka hirdeti szerte a világban: Peter Stuyvesant. A legkorábban gyarmatosító országok közé tartozott, de az utolsók között mondott le gyarmatairól: pl. Indonéziáról, Holland Uj-Guineáról. Alapító tagja volt a NATO-nak és a Közös Piacnak is. Ma mindezt a józan holland polgárok többsége szinte szégyenli. Elsősorban a fiatalok lázadnak. A hatvanas évek végén Hollandiában volt a legerősebb a fogyasztói társadalom ellen lázadó hippik mozgalma, ma Amszterdamban és más nagyvárosokban van a legtöbb kraker, vagyis házfoglaló. Ugyanis az egyéb politikai és gazdasági problémák mellett nagy tömegeket érint az egyre növekvő lakásínség. Több százezer embernek nincs lakása. Aki teheti, úgy oldja meg lakásgondját, hogy - mondjuk - vesz egy valamirevaló uszályt, s azon rendezi be lakását. Amszterdam rengeteg csatornájának partján egymást érik az effajta „viskók“. Mások, akiknek még egy uszályra sem telik, üresen maradt, szanálásra ítélt házak lakásait foglalják el, s ott élnek. Nemegyszer kivonult már ellenük a rendőrség, a katonaság, véres összecsapásokra is sor került. A lakásproblémákkal küszködök helyzetét nehezíti az is, hogy legtöbbjük állástalan fiatal, az iskolából kikerülve még nem kapott munkát, s reménye sincs arra, hogy keresethez, jövedelemhez, így normális úton, saját erőből lakáshoz jusson. Egyébként a Közös Piac országai közül Hollandiában a legmagasabb a munkát keresők száma. Tavaly év végén nyolcszázezer főt sújtott a munkanélküliség, a munkaképes lakosság 17 százalékát. Az országban a feszültségeket tovább súlyosbítja az a tény, hogy 650 ezer vendégmunkás dolgozik Hollandiában. A hollandok közül sokan úgy vélik, hogy ha ók nem lennének, könnyen juthatnának álláshoz. Ezért aztán nem ritka az utcai összecsapás a helybeliek és a vendégmunkások között. Nem ritka, hogy főleg a színesbőrú vendégmunkásokat inzultálják, megkülönböztetik, igyekeznek elviselhetetlenné tenni helyzetüket. Mintha már elfeledkeztek volna arról, hogy korábban nem ezek az emberek könyörögték be magukat az országba, hanem maguk a hollandok hívták őket. A helyzet mára annyira elfajult, hogy a kormány megszigorította a vendégmunkások bevándorlását. Továbbá költségtérítést fizet a hazautazásra és az ottani letelepedésre azoknak, akik hajlandóak családjukkal együtt elhagyni az országot. A gondokat ugyanis fokozza, hogy a vendégmunkások között is egyre több a munkanélküli, s a holland törvények értelmében nekik is kijár a munkanélküli segély. Mindezek következtében erősödik az idegenekkel szembeni ellenséges magatartás, éleződik a faji kérdés, s a kis jobboldali pártok a parlamentben egyre hangosabban sürgetik a külföldiek hazaküldését. Arra már kevésbé gondolnak - hangzik a kormány józanabb érvelése -, hogy vajon akad-e majd ember, aki az eddig általuk végzett munkát elvégzi: az útkarbantartást, utcasöprést, dolgozik a szolgáltatóipar különféle ágazataiban vagy egyebek mellett vállalja a nem éppen finom munkát a híres amszterdami virágpiac kulisszái mögött. Jártam a város közelében levő virágpiacon, amely világviszonylatban a legnagyobb. A hatalmas csarnokokban olyan a hangulat, mint a tőzsdén. Több ezer vevő és eladó köt itt naponta üzletet. Hollandiának a virágból származó bevétele közel évi három milliárd dollárt jelent. S csodák csodájára nem a híres holland tulipánból fogy a legtöbb, hanem a rózsa szerepel az első helyen, azt követi a krizantém és a szegfű. A tulipán a negyedik helyre szorult. Lenyűgöző volt nézni a hatalmas csarnokokban síneken futó, virágokkal megrakott kis kocsikat. Vagy magát az adásvételt, ahol a termelő és a vevő nem is találkozik egymással. A főiskolai előadótermekhez hasonlító helyiségek padjaiban ülnek a vásárlók, akik előtt „elfutnak“ a virágokkal megrakott kis kocsik. A virágok felett egy hatalmas képernyőn megjelenik a virág neve, mennyisége, ára. A vevőnek szinte a másodperc töredéke alatt kell döntenie. Aki többet fizet és gyorsabban határoz, azé az áru. Számítógép dönti el, ki az ügyesebb, a jobb ajánlatot tevő. Majd az eladott virág csomagolásra kerül: a tengerentúlra indulókat jegelik, így 10-12 órát is utazhatnak. Hogy mennyi virágot adnak el naponta a világ legnagyobb virágpiacán, azt nem sikerült megtudnom. Ám azt elmondták, hogy csak a hulladék napi százezer szál. xxx Hollandia. A turistának az ország meseszépnek, csábosnak kedvesnek tűnik. Maguk a hollandok erről újabban másképpen, eltérően nyilatkoznak. Igen, mondják, szépek a szélmalmok, a virágligetek, a városok, a táj, de... De a feszültségek, társadalmi ellentmondások egyre égetőbbek. A tulipánok országában is nyitott a kérdés: hoz-e jobb napokat a holnap...? ZOLCZER JÁNOS A szász Manchester újra virágzik N oha Marx sohasem járt a városban, a régi Chemnitz - 1953. május 10. óta Karl Marx-Stadt - joggal viseli nevét. A város forradalmi múltja, s a marxi eszmék szellemében edződött proletariátusának a társadalmi igazságosságért folytatott szakadatlan harca igazolja a névválasztás megalapozottságát. A város a XVIII. században a textilipar, a XIX. században pedig már a gépgyártás központja volt. A munkásmozgalom igen korán erőre kapott, az első sztrájkot 1819-ben szervezték meg. 1849-ben a Schiller-térről indultak a chemnitziek a drezdai barikádokra, hogy megvédjék a polgári demokratikus forradalmat. A legtöbb megmozdulásnak a Színház-tér volt a központja. 1870-ben a porosz-francia háború elleni tömegtüntetés során ezen a téren hoztak határozatot a szabadság és a humanizmus eszméjét sárba tipró igazságtalan háborúk ellen. A határozatot az I. Internacionálé Főtanácsa - Marx-szal az élen - nyilatkozatban üdvözölte és támogatta. 1883-ban megmozdultak a chemnitzi munkásasszonyok is: a tízórás munkanapért indítottak sztrájkot. Chemnitz proletariátusának életére az ínség, az éhezés és a munkanélküliség nyomta rá bélyegét. A századfordulón például 100 újszülött közül mindössze 34 érte meg az iskoláskort. A kegyetlen munkakörülmények, az egészségtelen lakásviszonyok, a rossz és hiányos táplálkozás újabb és újabb tiltakozásokat váltottak ki. 1919 januárjában Fritz Heckert - nevét ma modern lakótelep és a város hatalmas szerszámgépipari kombinátja viseli - vezetésével alakult meg Chemnitzben a Német Kommunista Párt egyik legerősebb csoportja. 1932-ben Ernst Thälmann ebben a városban szólította fel a dolgozókat a fasizmus elleni harcra. Még 1933 márciusában is 50 ezer chemnitzi munkás adta szavazatát a kommunista képviselőjelöltekre, pedig ekkor már a legbrutálisabb módon folyt a baloldaliak üldözése. A város kommunistái közül sokan végezték a koncentrációs táborokban. A város, ahol valaha ezrek emelték fel szavukat a területszerző háborúk ellen, óriási árat fizetett a nácizmusért. A második világháború végére Chemnitz romokban hevert: 27 ezer lakás megsemmisült, 15 ezer pedig használhatatlanná vált. Az angol-amerikai légierőnek csupán egyetlen berepülése alkalmával 3600 chemnitzi polgár vesztette életét. A New York Times joggal írta: „A szász Manchester - halott város.“ Chemnitz azonban újra lábra állt. Kari Marx-Stadt ma az NDK negyedik városa. Az ipari termelés értéke már 1980- ban meghaladta a 10 milliárd márkát. Napjainkban minden egyes munkanapon 41 millió márka értékű árut termelnek a helyi üzemek dolgozói. Az iparközpontok arculatának egyik fő meghatározója a Fritz Heckert Szerszámgépipari Kombinát. Ez ma Európa egyik legkorszerűbb nagyüzeme. A 17 gyárat egyesítő nagyvállalat ma 227 ezer embert foglalkoztat. Saját kutatóintézettel, kísérleti üzemmel és export-import vállalattal rendelkezik. Elektronikai termékeit 54 ország vásárolja. Az exportáru a termelés 19 százalékát teszi ki. A kivitel 30 százaléka a tőkés országokba, 60 százaléka a szocialista piacra, főként a Szovjetunióba és Kínába irányul. A kombinát központi üzemét, amelynek magasépülete a város úgyszólván valamennyi pontjáról látható, 1970 és 1975 között építették, 650 millió márka költséggel. Jelenleg 4500-an dolgoznak itt három, illetve négy műszakban. A nők aránya alig 15 százalékos, ők elsősorban az adminisztratív munkahelyeken vállalnak munkát. Az üzemben igen magas a szociális ellátás színvonala. Az üzemorvosi rendelő 17 orvost foglalkoztat, a könyvtári állomány 35 ezer kötetből áll. Emellett van itt üzemi ruhatisztító és javítóműhely is. Ez utóbbiban háztartási gépeket, tévékészülékeket javíttathatnak a dolgozók. A szocialista nagyvárosnak valóságos jelképe a kombinát, de működnek itt más nagyüzemek is, például textil- és vegyigyárak, könnyűipari üzemek. A város műszaki főiskolája 1963-ban nyílt meg. Kart Marx-Stadt építészetileg is figyelemre méltó város. Központja a modern építészet egyik szép példája. A háború után a városnak ezen a részén mintegy 6 négyzetkilométernyi terület'vált pusztasággá. Ma ennek nyomát sem látni. De nemcsak a városközpont épült újjá. Kari Marx-Stadt- ban sorra nőnek ki a lakótelepek a földből. A Fritz Heckert lakótelepen 1974-ben kezdték meg az építkezést. Azóta 21 ezer lakást adtak át rendeltetésének. Ma 63 ezren élnek ebben az új városnegyedben. A nyolcvanas évek végére 100 ezerre emelkedik a telep lakosainak száma. Tavaly 3500 lakást kapott a város, 1800 otthont pedig korszerűsítettek. Kari Marx-Stadt szinte napról napra gyarapszik, szépül és gazdagodik. (PANORAMA) • Amsterdam belvárosában. (A szerző felvétele)
