Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-17 / 7. szám
<, a^magas ugrósánc győztesének járó liararanyérmet az orosz dalia, Vlagyimir yerte, Hja Muromec kései utóda. Jirka :egy métert ugrott, és a második helyet sg. Olimpiai ezüst- és világbajnoki ezüst- 1 érte. A jubileumi játékok legsikeresebb fogadta az olimpiai bizottság elnöke, erikái úr, Avery Brundage is, és azt :i, hogy belevaló fiú. Elnyalogattak ket- ■egy vaníliafagylaltot, nyi szálloda és szálláshely ablakait ki- r hallani lehessen, amint Charles Azna- :is felhőkarcoló tetején ülve búcsúdalt dal a nagyszerű küzdelmekről és az övődött csodaszép barátságokról szólt, >ha el nem múlnak, mert a barátság ildi hatalom soha szét nem tépheti, zecsomagolta a bőröndjét, és indult, nyérmet a két felső zsebébe tette, a két alsókba. Az érmeken havasi gyopár volt y inkább csak a levele. Meglehet, hogy vésve ez is: PER ASPERA AD ASTRA. NGYÖS ÚTON A CSILLAGOKIG. ukon egy síugró látszott, amint pazar záll a magasban, és szivárványsávok aranyat, amelyből az érmek készültek, :ai aranyásók ragadták el a földtől, akik k Frank Sinatrához hasonlítottak. Az stje pedig, úgy lehet, mexikói bánya int sok száz méternyire a föld alatt, míg : nem ment érte. :ett a repülőtérre, zsebeiben a súlyos lajtókájában a régi ismerős, édesapja án a maga készítette síléc. Egy dalocs- zett, s nem bírt rájönni, honnan bukkant ;ezetében. Lehet, hogy suszternóta volt, berouni népdal. De hisz nem is ez volt nem az, hogy neki virágos volt a kedve. í volt! lágvándora mind szétszéledt, s fütyö- iy énekeltek. Mert tudták, hogy úgyis megint. Csak éppen egyebütt. Most is lett a győztes olimpikonok egy csoportja anekísérettel: !dunk annak, amik voltunk, icsintása nem fog rajtunk. i ártatlan, tiszta a virág, olyog akkor az egész világ. ígérkezett a repülőtérre, és beszállt ajtó bezárult, s a gép feldübörgött. Vitte s az ezüst érmeket Csehszlovákiába. í Jirí Raskát tolongó sokaság és téli >gadta, amely beragyogta a repülőtér elnökök, diplomaták és becses vendéra fenntartott kis vörös szalonban az Bukások Tanácsa képviseletében Prü- lelkedett szólásra. Azt mondta többek Jirí Raska sikere a cseh sísport tradícióto MKÉIr TT jHMHp ÍÍBPI^Skju o MBm rf -r T r jL WHf >U Jjlffl JB . ■B| jának és síelőink kitűnő kondíciójának az eredménye, s hogy a cseheknek a sízés mindig is a vérükben volt. Olimpiai versenyzőnk, Jirí Raska hatalmas tehetségét nemcsak magasba és távolba, hanem széliében és hosszában is kifejlesztette, ezért tudott diadalmaskodni, akár az oroszlán. Majdnem mindenki tapsolt, s utána mélníki vörös Ludmilával koccintottak a nap örömére. Egyedül Remsa nem koccintott senkivel, s csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy Prücsok pár évvel ezelőtt még valami egészen mást állított. Meg hogy semmit sem kellene eltúlozni. Azután átvette a szót, s most már, fennhangon beszélt. Azt mondta, hogy szerinte Jirka érmeinek 80 százaléka munka, 15 százaléka tehetség és 5 százaléka szerencse. Kijelentését fergeteges taps fogadta, s megerősítette a csehszlovák kormány is, mivel piros bársonypárnán Munka Érdemrendet adományozott Jirkának. Tehetségért érdemrendet ebben az országban szerencsére nem osztogattak. Aztán rázendített a zenekar. Pattogó indulót játszott. Csakhamar beértek Prágába, Európa s a világ egyik leggyönyörűbb terére, a Vencel térre. Jirí Raska útközben egyre unszolta Remsát:- Gyere el hozzánk Frenstátba. Sütünk neked krumplilángost. Meg is kellene még vitatnunk egyet s mást. Olyan dolgod lesz nálunk, akár a kínai császárnak.- Nem lehet, nem lesz semmiféle megvitatás - jelentette ki Remsa. - Volt abból már elég. Nekem most más dolgom van.- Miféle? - kérdezte Jirka.- Szenet kell felhordanom tartalékba, esténként pedig eljárok majd Vlastával a Hodályba Fehérasz- szonyt inni. Szegénykém. Már azóta ígérem neki, amióta edzeni kezdtél az aranyéremért - mondta Remsa.- De hát mi az, hogy Fehérasszonyt? - csodálkozott Jirka.- Az egy ital, amit egy sor egyéb italból kevernek ossz», de fogalmam sincs, milyenekből. Nagyon finom, s ha többet iszol belőle, akkor nemcsak a saját feleségedet, hanem egy fehér asszonyt is látsz. Közben gulyást szokás enni, és csárdást hallgatni.- Tyűha, oda magam is elmennék - kapott a szón Raska.- Te csak menj haza. Bőven van mit jóvátennünk mind a kettőnknek - mondta erélyesen Remsa. így aztán csak hátba vágták egymást ott a Szent Vencel lábánál, ez volt minden. Jirka elindult a leggyorsabb morva személyautók felé, amelyek már ott’álltak begyújtott motorral. Parancsot kaptak, hogy rettentő gyorsan menjenek, mert Frenstát példátlan eseményektől hangos. Ahogy a Beszkidek lakói megtudták, hogy Jirka az egész világot legyőzte, megindult a menet gyalog Frenstátba. Elől népviseletben a banda. Lahok fehér posztónadrágban, vörös zekében, fejükön szalagos fekete kalap. Tilinkóztak és hegedültek, s közöttük juhászkutyák vonultak bégető juhokkal. Mögöttük meg a többiek. Az árkádos frenstáti Béke téren eközben javában szálltak az ég felé a rakéták, s nyakra-főre durrogtak a petárdák meg a röppentyűk. Az emberek részegek módjára viselkedtek, s ez főképp azoknak sikerült, akik csakugyan részegek voltak. És egytől egyik azonnal látni akarták Raskát, s azonnal gratulálni akartak neki. Amíg meg nem érkezik, ők nem mennek se haza, se munkába. Hát ezért kellett Jirkának a leggyorsabb kocsin mennie. Rettentő sebesen. Az a veszély fenyegetett, hogy a város egy szerencsétlen véletlen folytán kigyullad s porrá ég. A gépkocsit emiatt Pepik Böbék autóversenyző vezette. Frenstátban a vigalom tetőfokára hágott. E tekintetben leginkább a Szibéria vendéglő törzsközönsége fejtett ki lelkes tevékenységet. Már jócskán kapatos állapotban kölcsönvették Oulehlíknének, egy mázoló özvegyének a hatalmas kettős létráját, s elindultak a városházára, hogy a község címerében levő Szent Mártont Jirí Raskává fessék át. Szerencsére nem sikerült autólakkot keríteniük, ezzel szemben találtak útközben egy másik vendéglőt, amelynek pompás akusztikája és a Szibériáéval azonos söre megnyerte tetszésüket. így aztán ennyivel be is érték. Pepik Böbék autóversenyző közben megérkezett a ház elé, amelyben Jirka lakott. Az autóra felfigyelt a házból kinéző nimród, Vasina úr, s mikor a kiszálló Jirkát meglátta, vadászpuskájából sortüzet adott le, amihez vad ugatással csatlakozott Sörét nevű kutyája, s vadkacsát szeretett volna apportírozni. _Érre kiözönlött a lépcsőre Jirka egész családja, Bedriska mamával meg Jirka három testvérével, Ladislavával, Várával és a Zdenékkel együtt, akik már mind felnőttek és kenyérkeresök voltak. Lett nagy ölelkezés és akkora cuppogtatás, mint mikor a halastó pontyai a tóba hajigáit zsemledarabokat kapkodják. Aztán hajrá, indultak valamennyien a főtérre. Az ott álló emelvényen már várt rájuk a nemzeti bizottság, a városi múzeum és a frenátáti villamosipari művek vezetősége, ahol Jirka dolgozott, amikor éppen nem kellett ugornia. Tízezer ember nyüzs- gött a téren, noha Frenátát mindössze négyezer lelket számlált. Az emberek felkapaszkodtak a fákra, s lent akkora volt a tolongás, hogy megnyomorították a diszkót Jónását, Szent Flórián és Nepomuki Szent János szobrát, valamint a Szűzanyáét oszlopostul. Emberéletben nem esett kár, mert az ember többet kibír, mint a kőszobrok. Magasan a fejük fölött Raáka óriásira nagyított fényképeit lengették, melyeken az ünnepelt viharkabátot és elnyűtt fekete szvettert vagy maszatos munkaruhát viselt. De a legmagasabban ez a vászontranszparens csattogott a szélben: PIHENJ OTTHON EGY KEVESET, AKASZD SZÖGRE A SÍLÉCET! NAGY OROM EZ A NAP NEKÜNK, ILYEN SOKAT NEM REMÉLTÜNK. frenStát népe ide süss KÉT ARANY MEG KÉT EZÜST!!! S hallani lehetett, amint valaki a háttérben mély érzéssel ríkatja a szárazfát. Fiala úr volt az: kézi festésű, margitvirágos, négy fülű éjjeliedényén állt, és Dvorák Humoreszkjét játszotta. Felettébb meggyőzően és szívfájdítóan hatott a muzsikája. De maga Fiala úr is csodálatos látványt nyújtott, úgy festett, mint aki csupa margitvirágon áll. CZAGÁNY IVÁN fordítása * * Részlet az író Mese a sibajnokról című kisregényéből. r MAGÁNYOS HÁZAK (linómetszet) WOLKERRE EMLÉKEZVE Jirí Wolker Nehéz óra Azért jöttem a világraj hogy az életen javítsak, legyen az én szívem mása. A fiúszív úgyis olyan, mint a kezdődő kicsi ének, mint egy kastély alaprajza: ajándék a közösségnek a férfiszív, erős, kérges téglákat rak egyfolytában! Házat épít sokat, szépet, ki elfárad a munkában, nő vagy férfi megpihenhet. Ma nehéz órám volt nagyon, fiúszívem eltemettem, apró koporsóba tettem; gyászomban és gyötrelmemben észrevettem, férfi lettem. Nehéz óra lebeg körül, kis szívem megy, új még nincsen, aggódom a vesztett kincsen, elgyengülve a magánytól, védtelenül ér a zápor, gúny árad szobám falából. Kedvesem levele, lámpa, barátom hűséges könyve: szerelem, hit szülöttei, itt vagyok most fénybe öntve, álljatok ma mind mellettem s legyetek háromszor hűek, árván állok a világban, hogy jóságos szívet szüljek, becsületes, dolgos szívet, amely soha nem alkuszik, új szívem új embermása törtessen az igazságra. így vajúdók. Nehéz óra, várom szívem érkezését, kétkedéssel teleszórva. 1923 novemberében érkeztem Tátraszéplakra (Tatranská Polianka), ítéletidő volt, a fenyőfák százával dőltek ki az orkánszerú szélben. Elszomorító látvány volt és félelmetes. Röviddel bemutatkozásom után közölték velem, hogy van már itt több művész; itt fekszik Jirí Wolker a nagybeteg cseh költő. - Itt mindenki meggyógyul - biztattak engem és kísérőmet, édesanyámat. Mondanom sem kell, készültem a találkozásra Jifí Wolkerrel. Verseit már ismertem, hiszen a szlovákiai lapok álladóan közölték őket, méghozzá igen jó fordításokban; mint köztudott, József Attila is fordította több versét. Mindennap érdeklődtem Wolker állapota iránt. Részben a vizitelő orvosnál, részben az őt már ismerő betegeknél. ,,Ma jobban van", ,,ma rosszabbul van", közölték. Türelmesen vártam; meg aztán saját magammal is volt gondom, hogy felépülhessek és meglátogathassam öt. Jirí Wolker (1900-1924) igen jó külsejű és vidám fiatalember volt. Szerette az életet, szerette az embereket. Köztük lenni, szavalni nekik, az volt a legnagyobb öröme. A szomszéd szoba lakói hallották, amint verseit recitálta, sokszor csak magának, figyelve, hogyan hangzanak azok hangos olvasásban. Nagyon szeretett mulatni. És lehet, hogy ez volt az oka mindennek. Mikor már javult az egészsége, esténként sokáig fennmaradt; aztán hamarosan megint rosszabbra fordult az állapota, és menthetetlennek ítélték az orvosok... Anyja kívánságára az intézet egyik orvosnője, dr. Wilhelm Ada különvonaton vitte hazáig a haldokló költőt. A főorvos, dr. Guhr, mint saját gyermekét, úgy gondozta, úgy kezelte. A világon mindent megkapott, amit csak kaphatott. Guhr főorvos, aki a költészet nagy rajongója volt, tudta, milyen nagy értékű életet bíztak rá. De hiába volt minden, 1924. január ján, 24 éves korában meghalt Jifí Wolker, aki, fiatalkora ellenére, teljes életművet hagyott hátra. URR IDA Vadrózsák Vadrózsák, kinek virágoztok ott a köves hegyoldalon? Vadrózsák kinek illatoztok, tőletek ki vidám vajon? Ki után néztek késő estig, mint vágyódó szűz, bágyatag? Csókolatlanul, letépetten ki kap tőletek szárnyakat? Nem virágzunk hiába, Költőnk! így felel a vadrózsaág. Szirmainkat szétosztogatjuk, a mindenséa szülőhazánk. Élni annyi, mint folyton adni; égig szórjuk az illatot, csöndes örömökért virágzunk s a bánatért, mely itthagyott. Mindig akad, aki meghallja végnélküli tikkadt dalunk, s mikor a hold és csillag feljön, mi minden jót odaadunk. Odaadjuk a tündéreknek virágzó szirmunk legjavát, a szellő elvisz a mezőre és ott telünk hősi halált. Liget URR IDA fordításai Ha én egyszer megnősülök, tizenkét fiam tesz. Olyan tesz a tizenkettő, mint .egy kisebb nyírfaerdő, zöld mezőből előtűnve, fehérre meszelt kápolnaként: a kis erdő közepében ott áll majd a feleségem, én pedig mohával benőtt térdeplő teszek előtte. Koszorúslány unokáink térdepelnek rajtam váltig, és amikor sötétedik: tiszta szemmel imádkoznak, s eljön hozzánk tele-tálra az Úristen vacsorára.
