Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-17 / 7. szám

Történetünk csupán mellékepizódja egy nagy próbálkozásnak. Mert mi más­nak számíthat egy újítás bevezetése egy olyan nagyberuházáson, mint a Gabőíko- vo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer épí­tése, ahol a hangsúly egyértelműen a ki­vitelezés ütemtervének egyenletes telje­sítésén van. És hogy emellett jut idő s van mód másra, hasznos és hazai viszonylatban egyedülálló dolgok meg­születésére is, az már az itt dolgozó szakembergárda munkáját dicséri. És annak felismeréséből ered, hogy e nagy építkezés sajátosságai sok esetben egyedi megoldások kidolgozására kész­tetik egy-egy munkaszakasz szakértőit. Mint például a iilinai Váhostav itteni há­rom karbantartó mesterét, akik... De erről már hadd beszéljenek ők maguk. ALKOTÓSZEMMEL- Egyfelől a kelleténél kevesebb devi­za egy újabb külföldi telep vásárlására, másfelől az injektáló kapacitások bővíté­sének szükségszerűsége jellemezte azt a helyzetet, amikor hozzáláttunk elképze­lésünk megvalósításához - emlékezik vissza Pónya Lajos, mérés- és szabályo­záskarbantartó mester, az alkotói hármas pon belül megkaptuk az egész automata részegységet. Csak dicsérni tudom part­nereink rugalmasságát... Csicsai Árpád hozzáfűzi:- Műhelyünk felszereltsége csak kar­bantartási munkákra elég. Ilyen feltételek között mégis itt gyártottunk le több fontos alkatrészt a telephez. Nehezebb volt így, de végül is mindegyik elkészült. Nem hagyhatom ki: üzemvezetésünk támogat­ta kezdeményezésünket. Segítségük nél­kül bizony nem tudtuk volna elkészíteni az injektáló telepet. Jelenleg viszont a legfontosabb, hogy jól működjön, ameddig csak szükség van rá. Karban­tartóink ügyeletet tartanak a telepen, s ha kell közbeavatkoznak. Az sem mellékes, hogy a pótalkatrészek 70 százalékát ma­gunk gyártjuk, csak a fennmaradó meny- nyiséget kényszerülünk importálni. Hogy mi várható azután, ha itt végzünk? A te­lep máshol is összeszerelhető, akár rész­egységekre bontva is üzemelésre al­kalmas. Nem valószínű, hogy akad még egy ilyen nagyságú injektálási munka, mint a dunai vízmű építésén. Kisebb megrendelések persze elképzelhetők. Érdeklődés híján meg az is megtörtén­het, hogy az itteni munkák végeztével mindhárman másfelé indulunk. Dehát ez / / / TÖBB MINT ÚJÍTÁS avagy mit ér, ha három karbantartó mester összefog A egyike. - A gépi berendezések, ezen belül az injektorok már megvoltak. Ne­künk a vezérlő és mérőegységet kellett valamiképpen összehoznunk. És esetleg olcsóbban, mint amennyibe a korábban külföldről behozott ilyen központok kerül­tek. Az egészhez 1982 novemberében láttunk hozzá, s tavaly júliusban már beindult az injektáló telep. Hangsúlyo­zom, hogy devizaigénylés nélkül, hazai részegységekből készült, és csak alig 1 millió koronába került, vagyis a külföld­ről behozottak árának felébe. Stanislav Kfíi, elektrokarbantartási mester így foglalja össze a történteket:- A karbantartás területén már jó ideje a pótalkatrész-ellátás az elsődleges kér­dés. Idővel bebizonyosodott: ha dolgozni akarunk, mindenképpen hazai alkatré­szek elkészítésével kell próbálkoznunk. Mindhárman ebbe a folyamatba kapcso­lódtunk be, de akkor még külön-külön. Sőt, így nyújtottuk be újítási javaslataink egész sorát is. Később létrehoztak egy komplex racionalizációs brigádot, amely­nek tagjait, az importpótló hazai pótalkat­részek előállításának megoldásával bíz­ták meg. Közös színrelépésünk valahol itt kezdődött. Pónya Lajos a mérési és sza­bályozási kérdések területén mozog ott­honosan, Csicsai Árpád a gépészeti részt vállalta magára, nekem meg a villamos- sági dolgok maradtak, mert ebben közü­lünk én vagyok a legjártasabb, össze­dugtuk a fejünket, s a három különálló részből fokozatosan összeállt közös újí­tási javaslatunk.- Erre tematikus feladatot írtak ki - ve­szi át a szót Csicsai Árpád. - Az automa­ta részegységet és a központot kellett hazai alkatrészekből előteremteni. A technológia ismert volt, így hát csak a hiányzó részek elkészítése és beszer­zése várt ránk. Ebben az időszakban már megkezdődött a hajózsilip mederfeneké­nek injektálása, s így ugrásszerűen meg­nőtt az ilyen munkák iránti igény. Ennek csak kapacitásbővítéssel lehetett eleget tenni. így egyre nagyobb súlya lett közös vállalkozásunknak.- Fő elvünk az volt, hogy a vezérlő automata modulrendszerben készüljön el - folytatja Stanislav Kfí2. - Persze, olyan­ban, amelyhez könnyen beszerezhető pótalkatrészeket is találunk. Munkánkba mások is besegítettek, de feltétlenül emlí­tést és köszönetét érdemel két szállítónk: a Príbrami Uránbányák, amelynek fej­lesztési alapja is részt vállalt az együtt­működésből, és a rumburki RUKOV, amely mérlegeket szállított. Jó együttmű­ködésünk bizonyítéka például az is, hogy a kapcsolatfelvételtől számítva hat hóna­már a jövő; térjünk vissza inkább a mába, mert tennivalónk azért még van elég itt is. MEGBÍZHATÓ üzemelés Fél éven belül másodszor járok az injektáló telepen. Amíg először talán a véletlen, most inkább kíváncsiságom hozott ide. Az épülő bősi vízlépcső terü­letén nem ez az egyedüli ilyen telep. Kívüle még négy üzemel, azonban vala­mennyi külföldről érkezett. Csak egyetlen van, amelyiket többnyire hazai részegy­ségekből állított össze - sok társa segítségével - a Pónya - Kríz - Csicsai alkotógárda. Kit ne érdekelne: fél év elteltével mennyire megbízhatóan üze­mel a telepközpont. Előbb-utóbb a vezérlőteremben kötök ki. Itt már nyílik alkalom a tapasztalat- szerzésre is. Stanislav Kríz egy szek­rényhez vezet, kinyitja annak ajtaját és megszólal:- Ez itt a telep szíve, a vezérlő auto­mata. Félvezetős technikával készült. Az • • A vezérlőte­rem, a kezelő­személyzet munkahelye az előnye, hogy üzemzavar esetén a hiba eltávolítása nem tart Sokáig, hiszen nincs mit nagyon szerelni rajta. Elég csak ki­venni a meghibásodott modult, s helyébe egy jót tenni. Ennyi az egész. A vezérlőteremben többen vannak, a pult mögött viszont csak egy ember ül: Stanislav Závodník, az ügyeletes kezelő.- Az automata működését figyelem és ellenőrzőm - válaszolja kérdésemre. - Mi cementbentonit keveréket nyomatunk a medence fenekére. Innen látom az egyes értékeket. Az adagolásba nem tudok beavatkozni, ezt az automata vég­zi. Munkám nemcsak abból áll, hogy itt ülök és nézem a vezérlőpulton megjelenő értékeket: a karbantartás, a gépek rend­szeres tisztítása szintén feladataim kö­zé tartozik. Tapasztalatom szerint a telep központja megbízhatóan üzemel. És mi a véleménye erről Juraj Bu- dzovskynak, a központ vezetőjének?- Arra nem volt alkalom, hogy a köz­pont működését előtte valahol kipróbál­juk. jgy aztán kezdetben óriási nehézsé­geink voltak. Időbe telt, amíg a kezelő- személyzet felkészültsége elérte a meg­kívánt szintet. Lényegében az érdeklő­dök köre két táborra szakadt: sok volt a hitetlenkedő, akik nem bíztak a siker­ben. Velük szemben foglalt állást és rengeteget tett a megbízható üzemelés érdekében az alkotógárda, a kezelősze­mélyzet és mindenki, aki támogatta őket. Szemszögünkből nézve az erőműteknő befejezésének határideje az egyedüli mérce. Ennek teljesítéséhez hozzájárul telepünk teljesítménye is. Általában teljes kapacitással dolgozunk. Ma viszont még egy tartalék injektor is üzemel a többi tizenhattal együtt. Túllépve a kapacitás adta lehetőségeket és megbízhatóan. Hát ennyit ér, ha három karbantartó mester összefog. Elkészítenek egy injek­táló központot, amely mindenképpen elé­ri, a külföldről behozottak szintjét, sőt bizonyos tekintetben azt túl is lépi. Mun­kájuk eredménye mégiscsak újításnak számít, pedig érezhetően több annál. Fontolgatták ugyan, hogy megkísérlik „magasabb rangra emelését“. De végül is nem lett belőle semmi, mert újabb feladatok megoldása várt rájuk, s ők inkább ezt választották, mintsem egy esetleges papírháborúba kezdtek volna, így is lelkiismeretfurdalás nélkül és meg­alapozottan lehetnek büszkék arra, amit kitaláltak és elkészítettek. Mert az injek­táló központ hónapok óta üzemel, és nem is akárhogyan. Ebben rejlik összefo­gásuk igazi gyakorlati haszna. J. MÉSZÁROS KÁROLY (Gyökeres György felvételei) Irányadó: a vásárlók véleménye „Rab vagyok a költő lábán, / két éve tapos,...“ írja 1932-ben Jó­zsef Attila „A cipó“ című versé­ben. S itt álljunk meg egy pillanat­ra. Nem verselemzésről lesz szó, csupán arra keressük a választ, hogy 1984-ben, tehát csaknem öt­ven évvel az említett vers meg­születése után, vajon milyen cipő­ben járunk-kelünk? S ha leszámít­juk a divat könyörtelen, szinte sen­kit sem kímélő változásait, vajon meddig viselhetjük a kiválasztott cipőt? Két-három évig, vagy csu­pán egyetlen idényt bír ki? Ezeket a kérdéseket bárkinek föltehet­nénk, hiszen „cipőügyben“ ilyen vagy olyan tapasztalata mindenki­nek van. Most mégis válaszolja­nak azok, akik a cipőket nemcsak vásárolják, hanem gyártják is, vagyis a partizánskei Augusztus 29. Cipőgyár felelős dolgozói.-Azt, hogy az üzemeinkben gyártott cipőket milyen hosszú ideig viselheti majd a vásárló, mi sem tudjuk megmondani - vála­szolja Duéan Uradnlőek mérnök, a fióküzemek termelésirányítási osztályának vezetője. - Csupán a beérkezett reklamációkból tud­juk levonni a következtetéseket, de ezek korántsem pontos adatok. Ugyanis előfordul, hogy a vásárlók visszaélnek a féléves szavatossá­gi idő nyújtotta lehetőségekkel. Március végén vagy áprilisban a csizmákat, októberben a szan­dálokat reklamálják. Ettől eltekint­ve olyan megoldást kerestünk, amely a reklamációk gyors elinté­zését teszi lehetővé. Némely váro­sokban a szolgáltatások keretén belül és az ipari szövetkezetek mellett saját cipőjavítókat szeret­tünk volna létrehozni, hogy a levált cipőtálpakat, az eltörött sarkakat megjavíthassuk. A próbálkozás si­kertelen volt, ezért itt, Partizáns- kéban központi cipőjavítót létesí­tettünk. Az üzletekből visszakül­dött cipőket ötnapos határidőben javítjuk.- Gondolom, a beérkezett rek­lamációkat nemcsak elintézik, ha­nem azoknak okát meg is vizsgál­ják. Mit mutatnak ezek az elem­zések?- Munkaerőhiányt, aránylag alacsony színvonalú technikát, és anyagellátási nehézségeket. Ezek a problémák, sajnos egész cipő­iparunkat érintik. Kevés a jó szak­ember. A cipőiparban dolgozók legnagyobb része betanított mun­kás, s ők is kevesen vannak. Azt hiszem a kereseti lehetőségekkel nincs baj, inkább a monoton sza­lagmunka riasztja vissza az embe­reket. Meg a cipőipar aránylag alacsony műszaki színvonala. A cipőgyártásban ugyanis auto- matizációrót még nem nagyon be­szélhetünk. Persze, az automata gépsorok bevezetése nem is egy­szerű feladat, mert a felhasznált bőrök szerkezeti szempontból na­gyon különböznek egymástól, meg gyakran a minőségük sem kielégítő. Emiatt viszont az anyag- beszerzőknek is fáj a fejük. Nem­csak a bőrök minőségére, hanem mennyiségére is panaszkodnak. Nem is csoda, hiszen rendszerint kevesebb bőrt kapunk, mint ami a tervfeladatok teljesítéséhez kell. A vegyipar sem jár kedvünkbe ragasztókkal és festékekkel, ezek­ből behozatalra szorulunk. Tavaly az említett nehézségek ellenére cipőink több mint 97 százaléka megfelelt az első minőségi osztály követelményeinek. A reklamáció­kat a várt 0,45 százalék helyett 0,4 százalékra csökkentettük. Jóllehet a számok jó eredményeket mutat­nak, számunkra mégsem ez, ha­nem a vásárlók véleménye a mérv­adó. A reklamációk pedig arról tanúskodnak, hogy vannak még kihasználatlan tartalékaink. KOVÁCS EDIT • Stanislav Khz • Csicsai Árpád • Pónya Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents