Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-17 / 7. szám
Történetünk csupán mellékepizódja egy nagy próbálkozásnak. Mert mi másnak számíthat egy újítás bevezetése egy olyan nagyberuházáson, mint a Gabőíko- vo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése, ahol a hangsúly egyértelműen a kivitelezés ütemtervének egyenletes teljesítésén van. És hogy emellett jut idő s van mód másra, hasznos és hazai viszonylatban egyedülálló dolgok megszületésére is, az már az itt dolgozó szakembergárda munkáját dicséri. És annak felismeréséből ered, hogy e nagy építkezés sajátosságai sok esetben egyedi megoldások kidolgozására késztetik egy-egy munkaszakasz szakértőit. Mint például a iilinai Váhostav itteni három karbantartó mesterét, akik... De erről már hadd beszéljenek ők maguk. ALKOTÓSZEMMEL- Egyfelől a kelleténél kevesebb deviza egy újabb külföldi telep vásárlására, másfelől az injektáló kapacitások bővítésének szükségszerűsége jellemezte azt a helyzetet, amikor hozzáláttunk elképzelésünk megvalósításához - emlékezik vissza Pónya Lajos, mérés- és szabályozáskarbantartó mester, az alkotói hármas pon belül megkaptuk az egész automata részegységet. Csak dicsérni tudom partnereink rugalmasságát... Csicsai Árpád hozzáfűzi:- Műhelyünk felszereltsége csak karbantartási munkákra elég. Ilyen feltételek között mégis itt gyártottunk le több fontos alkatrészt a telephez. Nehezebb volt így, de végül is mindegyik elkészült. Nem hagyhatom ki: üzemvezetésünk támogatta kezdeményezésünket. Segítségük nélkül bizony nem tudtuk volna elkészíteni az injektáló telepet. Jelenleg viszont a legfontosabb, hogy jól működjön, ameddig csak szükség van rá. Karbantartóink ügyeletet tartanak a telepen, s ha kell közbeavatkoznak. Az sem mellékes, hogy a pótalkatrészek 70 százalékát magunk gyártjuk, csak a fennmaradó meny- nyiséget kényszerülünk importálni. Hogy mi várható azután, ha itt végzünk? A telep máshol is összeszerelhető, akár részegységekre bontva is üzemelésre alkalmas. Nem valószínű, hogy akad még egy ilyen nagyságú injektálási munka, mint a dunai vízmű építésén. Kisebb megrendelések persze elképzelhetők. Érdeklődés híján meg az is megtörténhet, hogy az itteni munkák végeztével mindhárman másfelé indulunk. Dehát ez / / / TÖBB MINT ÚJÍTÁS avagy mit ér, ha három karbantartó mester összefog A egyike. - A gépi berendezések, ezen belül az injektorok már megvoltak. Nekünk a vezérlő és mérőegységet kellett valamiképpen összehoznunk. És esetleg olcsóbban, mint amennyibe a korábban külföldről behozott ilyen központok kerültek. Az egészhez 1982 novemberében láttunk hozzá, s tavaly júliusban már beindult az injektáló telep. Hangsúlyozom, hogy devizaigénylés nélkül, hazai részegységekből készült, és csak alig 1 millió koronába került, vagyis a külföldről behozottak árának felébe. Stanislav Kfíi, elektrokarbantartási mester így foglalja össze a történteket:- A karbantartás területén már jó ideje a pótalkatrész-ellátás az elsődleges kérdés. Idővel bebizonyosodott: ha dolgozni akarunk, mindenképpen hazai alkatrészek elkészítésével kell próbálkoznunk. Mindhárman ebbe a folyamatba kapcsolódtunk be, de akkor még külön-külön. Sőt, így nyújtottuk be újítási javaslataink egész sorát is. Később létrehoztak egy komplex racionalizációs brigádot, amelynek tagjait, az importpótló hazai pótalkatrészek előállításának megoldásával bízták meg. Közös színrelépésünk valahol itt kezdődött. Pónya Lajos a mérési és szabályozási kérdések területén mozog otthonosan, Csicsai Árpád a gépészeti részt vállalta magára, nekem meg a villamos- sági dolgok maradtak, mert ebben közülünk én vagyok a legjártasabb, összedugtuk a fejünket, s a három különálló részből fokozatosan összeállt közös újítási javaslatunk.- Erre tematikus feladatot írtak ki - veszi át a szót Csicsai Árpád. - Az automata részegységet és a központot kellett hazai alkatrészekből előteremteni. A technológia ismert volt, így hát csak a hiányzó részek elkészítése és beszerzése várt ránk. Ebben az időszakban már megkezdődött a hajózsilip mederfenekének injektálása, s így ugrásszerűen megnőtt az ilyen munkák iránti igény. Ennek csak kapacitásbővítéssel lehetett eleget tenni. így egyre nagyobb súlya lett közös vállalkozásunknak.- Fő elvünk az volt, hogy a vezérlő automata modulrendszerben készüljön el - folytatja Stanislav Kfí2. - Persze, olyanban, amelyhez könnyen beszerezhető pótalkatrészeket is találunk. Munkánkba mások is besegítettek, de feltétlenül említést és köszönetét érdemel két szállítónk: a Príbrami Uránbányák, amelynek fejlesztési alapja is részt vállalt az együttműködésből, és a rumburki RUKOV, amely mérlegeket szállított. Jó együttműködésünk bizonyítéka például az is, hogy a kapcsolatfelvételtől számítva hat hónamár a jövő; térjünk vissza inkább a mába, mert tennivalónk azért még van elég itt is. MEGBÍZHATÓ üzemelés Fél éven belül másodszor járok az injektáló telepen. Amíg először talán a véletlen, most inkább kíváncsiságom hozott ide. Az épülő bősi vízlépcső területén nem ez az egyedüli ilyen telep. Kívüle még négy üzemel, azonban valamennyi külföldről érkezett. Csak egyetlen van, amelyiket többnyire hazai részegységekből állított össze - sok társa segítségével - a Pónya - Kríz - Csicsai alkotógárda. Kit ne érdekelne: fél év elteltével mennyire megbízhatóan üzemel a telepközpont. Előbb-utóbb a vezérlőteremben kötök ki. Itt már nyílik alkalom a tapasztalat- szerzésre is. Stanislav Kríz egy szekrényhez vezet, kinyitja annak ajtaját és megszólal:- Ez itt a telep szíve, a vezérlő automata. Félvezetős technikával készült. Az • • A vezérlőterem, a kezelőszemélyzet munkahelye az előnye, hogy üzemzavar esetén a hiba eltávolítása nem tart Sokáig, hiszen nincs mit nagyon szerelni rajta. Elég csak kivenni a meghibásodott modult, s helyébe egy jót tenni. Ennyi az egész. A vezérlőteremben többen vannak, a pult mögött viszont csak egy ember ül: Stanislav Závodník, az ügyeletes kezelő.- Az automata működését figyelem és ellenőrzőm - válaszolja kérdésemre. - Mi cementbentonit keveréket nyomatunk a medence fenekére. Innen látom az egyes értékeket. Az adagolásba nem tudok beavatkozni, ezt az automata végzi. Munkám nemcsak abból áll, hogy itt ülök és nézem a vezérlőpulton megjelenő értékeket: a karbantartás, a gépek rendszeres tisztítása szintén feladataim közé tartozik. Tapasztalatom szerint a telep központja megbízhatóan üzemel. És mi a véleménye erről Juraj Bu- dzovskynak, a központ vezetőjének?- Arra nem volt alkalom, hogy a központ működését előtte valahol kipróbáljuk. jgy aztán kezdetben óriási nehézségeink voltak. Időbe telt, amíg a kezelő- személyzet felkészültsége elérte a megkívánt szintet. Lényegében az érdeklődök köre két táborra szakadt: sok volt a hitetlenkedő, akik nem bíztak a sikerben. Velük szemben foglalt állást és rengeteget tett a megbízható üzemelés érdekében az alkotógárda, a kezelőszemélyzet és mindenki, aki támogatta őket. Szemszögünkből nézve az erőműteknő befejezésének határideje az egyedüli mérce. Ennek teljesítéséhez hozzájárul telepünk teljesítménye is. Általában teljes kapacitással dolgozunk. Ma viszont még egy tartalék injektor is üzemel a többi tizenhattal együtt. Túllépve a kapacitás adta lehetőségeket és megbízhatóan. Hát ennyit ér, ha három karbantartó mester összefog. Elkészítenek egy injektáló központot, amely mindenképpen eléri, a külföldről behozottak szintjét, sőt bizonyos tekintetben azt túl is lépi. Munkájuk eredménye mégiscsak újításnak számít, pedig érezhetően több annál. Fontolgatták ugyan, hogy megkísérlik „magasabb rangra emelését“. De végül is nem lett belőle semmi, mert újabb feladatok megoldása várt rájuk, s ők inkább ezt választották, mintsem egy esetleges papírháborúba kezdtek volna, így is lelkiismeretfurdalás nélkül és megalapozottan lehetnek büszkék arra, amit kitaláltak és elkészítettek. Mert az injektáló központ hónapok óta üzemel, és nem is akárhogyan. Ebben rejlik összefogásuk igazi gyakorlati haszna. J. MÉSZÁROS KÁROLY (Gyökeres György felvételei) Irányadó: a vásárlók véleménye „Rab vagyok a költő lábán, / két éve tapos,...“ írja 1932-ben József Attila „A cipó“ című versében. S itt álljunk meg egy pillanatra. Nem verselemzésről lesz szó, csupán arra keressük a választ, hogy 1984-ben, tehát csaknem ötven évvel az említett vers megszületése után, vajon milyen cipőben járunk-kelünk? S ha leszámítjuk a divat könyörtelen, szinte senkit sem kímélő változásait, vajon meddig viselhetjük a kiválasztott cipőt? Két-három évig, vagy csupán egyetlen idényt bír ki? Ezeket a kérdéseket bárkinek föltehetnénk, hiszen „cipőügyben“ ilyen vagy olyan tapasztalata mindenkinek van. Most mégis válaszoljanak azok, akik a cipőket nemcsak vásárolják, hanem gyártják is, vagyis a partizánskei Augusztus 29. Cipőgyár felelős dolgozói.-Azt, hogy az üzemeinkben gyártott cipőket milyen hosszú ideig viselheti majd a vásárló, mi sem tudjuk megmondani - válaszolja Duéan Uradnlőek mérnök, a fióküzemek termelésirányítási osztályának vezetője. - Csupán a beérkezett reklamációkból tudjuk levonni a következtetéseket, de ezek korántsem pontos adatok. Ugyanis előfordul, hogy a vásárlók visszaélnek a féléves szavatossági idő nyújtotta lehetőségekkel. Március végén vagy áprilisban a csizmákat, októberben a szandálokat reklamálják. Ettől eltekintve olyan megoldást kerestünk, amely a reklamációk gyors elintézését teszi lehetővé. Némely városokban a szolgáltatások keretén belül és az ipari szövetkezetek mellett saját cipőjavítókat szerettünk volna létrehozni, hogy a levált cipőtálpakat, az eltörött sarkakat megjavíthassuk. A próbálkozás sikertelen volt, ezért itt, Partizáns- kéban központi cipőjavítót létesítettünk. Az üzletekből visszaküldött cipőket ötnapos határidőben javítjuk.- Gondolom, a beérkezett reklamációkat nemcsak elintézik, hanem azoknak okát meg is vizsgálják. Mit mutatnak ezek az elemzések?- Munkaerőhiányt, aránylag alacsony színvonalú technikát, és anyagellátási nehézségeket. Ezek a problémák, sajnos egész cipőiparunkat érintik. Kevés a jó szakember. A cipőiparban dolgozók legnagyobb része betanított munkás, s ők is kevesen vannak. Azt hiszem a kereseti lehetőségekkel nincs baj, inkább a monoton szalagmunka riasztja vissza az embereket. Meg a cipőipar aránylag alacsony műszaki színvonala. A cipőgyártásban ugyanis auto- matizációrót még nem nagyon beszélhetünk. Persze, az automata gépsorok bevezetése nem is egyszerű feladat, mert a felhasznált bőrök szerkezeti szempontból nagyon különböznek egymástól, meg gyakran a minőségük sem kielégítő. Emiatt viszont az anyag- beszerzőknek is fáj a fejük. Nemcsak a bőrök minőségére, hanem mennyiségére is panaszkodnak. Nem is csoda, hiszen rendszerint kevesebb bőrt kapunk, mint ami a tervfeladatok teljesítéséhez kell. A vegyipar sem jár kedvünkbe ragasztókkal és festékekkel, ezekből behozatalra szorulunk. Tavaly az említett nehézségek ellenére cipőink több mint 97 százaléka megfelelt az első minőségi osztály követelményeinek. A reklamációkat a várt 0,45 százalék helyett 0,4 százalékra csökkentettük. Jóllehet a számok jó eredményeket mutatnak, számunkra mégsem ez, hanem a vásárlók véleménye a mérvadó. A reklamációk pedig arról tanúskodnak, hogy vannak még kihasználatlan tartalékaink. KOVÁCS EDIT • Stanislav Khz • Csicsai Árpád • Pónya Lajos