Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-17 / 7. szám
gaznak bizonyult a korábbi szóbeszéd, kivágják a vén cseresznyefákat a mochovcei atomerőműhöz vezető bekötőút mentén. Az egyik fasorral már lassan végeznek is, most éppen pihenőt tartanak a munkások, s hogy a cigarettaszünetben se vegye be magát a hűvös, nyirkos levegő bélelt zubbonyaik alá, tüzet raktak a száraz gallyakból. Ilyenkor, télen, lehangolóan kopár e vidék. Hatalmas tehergépkocsik húznak el mellettünk most is, egytől egyig roskadásig teli súlyos rakománnyal. Még ma sem ért véget a hegy tarolása.-Nincs mese, ennek így kell lennie- kezd könnyed hangnemben magyarázni Peter Srámek mérnök, a iilinai Váho- stavegyi k itteni központjának vezető szakembere. Annak bizonyítására viszont, hogy fontos dolgokban ő sem ismer tréfát, nyomban megüti a megfelelő stílust.- Gondolom, ilyenkor év elején mindenekelőtt a múlt évi terv teljesítése érdekli. Nos, központunknak itt 153 millió koronát érő munkát kellett elvégeznie. Lényegében a mi feladataink műszakilag nem túlzottan bonyolultak, hiszen négy fázisból áll az egész munka. Nekünk kell robbantanunk a hegy anyagát, fölrakni gépkocsikra, elszállítani, majd újra a megfelelő helyen elhelyezni. Persze, tudom, ilyen beállításban úgy tűnik, gyerekjáték megbirkózni e megbízással. A valóságban nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, s tömören vázolnám gondjainkat is.- Természetesen érdekelnek a munkával kapcsolatos nehézségek, de ha már a tervről volt szó az imént, talán részletezhetnénk is teljesítésének alakulását.- Nézzük csak - veszi elő a kimutatásokat. - Nincs mit takargatnunk, hiszen a kötelességünknek már november végén eleget tettünk. Akkor úgy határoztunk, hogy év végéig további 17 millió koronát érő munkát vállalunk terven felül. Ennek teljesítésével a szokásos gondokon túl nem voltak nagyobb problémák. Egyébként tavaly nemcsak a hegy anyagát mozgattuk, közbejöttek egyéb, kevésbé jövedelmező, a munka folyamatosságának biztosítása szempontjából azonban fontos tennivalók. Ilyen volt például a faluban még meglévő, de rossz állagú házak lebontása és eltakarítása. Említésre méltó továbbá egy csatornaszakasz áthelyezése is, ami ugyancsak idő- és munkaigényes művelet volt. Mindent összevetve, 250 fős itteni gárdánkkal azon voltunk, hogy a lehető leggyorsabban végezzünk. Igyekezetünknek gyümölcse az az egy hónap, amellyel korábban teljesítettük a tervet.- De hiszen akkor hol itt a probléma?- Valóban érdekli? - kérdezi gyanakvóan - Mert ha igen, akkor ne itt folytassuk a beszélgetést. Azt ajánlom, tartsunk terepszemlét. Ismerem a terepet, ezért meglep, nem az építkezés felé vesszük utunkat. Egykori gazdasági épületek mellett haladunk, ha jól látom, itt rendezték be a gépkarbantartó részleget. Kísérőm az egyik hatalmas, japán gyártmányú földgyalura hívja fel figyelmemet. Megtudom, hetek óta itt vesztegel ez az értékes nagy teljesítményű gép - tétlenül. Tönkrement az egyik alkatrésze, s mert nincs megfelelő a pótlására, a „beteget“ nem és nem képesek „(lánc) talpra állítani“. Kicsit jobban szemügyre véve a helyszínt, kiderül, nem ez itt az egyetlen ilyen „rokkant“ gép. Tőlünk távolabb egy ugyancsak külföldi gyártmányú fúrógép áll huzamosabb ideje hasonló okok miatt. Derűlátásra az sem ad okot, hogy ezeket a gépeket a szabad ég alatt tartják, kitéve őket így az időjárás szeszélyeinek. Na, de mitévők legyenek, teszem föl magamnak nyomban a kérdést, hiszen én is láthattam, a közeli szerelőcsarnokban ugyancsak gép gép hátán áll. Mert zömével hazai gyártmányú tehergépkocsik, ezeket szerencsére már javítják a szakemberek. Talán, ha elkészül az első, helyet cserélhet a kintrekedtek valamelyikével.- Na látja, ez az, ami nem biztos - mondja Srámek mérnök. - Hiszen a probléma éppen az, hogy nincsenek megfelelő alkatrészeink. Mert ha lennének, már régen megjavítottuk volna az importgépeket. Szeretnénk ezeket a lehető legjobban kihasználni, már az értékük megtérülése miatt is fontos ez. Odabent viszont csak azokat a gépeket tartjuk, amelyeken dolgozhatnak a karbantartók is. Hogy pontosabb képet nyerjek a meghibásodott külföldi gépek százalékarányáról, ismét előkerülnek a napi jelentések. Ezek nyomán összegezünk, s így derül ki a megdöbbentő adat, miszerint pillanatnyilag a teljes gépállomány egynegyed része üzemzavar miatt tétlenségre ítéltetett. Szédületes állapot, amely most kérdések zömét vonja maga után. Mindenekelőtt azt kéne kideríteni, miért hiánycikk a külföldi alkatrész, amikor a gyártó vállalatok köztudottan szívesen és gyorsan kézbesítik gépeikhez a megrongálódott elemeket.- Nem is a szállítókkal van baj, hiszen szavatossági időben nyomban elhárítottak minden hibát. Csakhát, amióta leteltek a garanciák, már csupán toldozásra- foldozásra telik. Egyszóval, nem kapunk elegendő devizát a gépek minimális karbantartására sem. Tudom, hogy takarékoskodni kell a valutával, ilyen a központi igény. Véleményem szerint viszont csak addig érdemes behúznia az embernek a szíjat, amíg a dolog nem szül több kárt, mind hasznot. Hiszen mit takarítunk meg azzal, ha állnak a gépeink?- Miért nem próbálkoznak meg saját műhelyeikben is az alkatrészek gyártásával? 7- Megnyugtathatom, amit lehet, és amire telik képességeinkből, azt le is gyártjuk. Sajnos, az már nem a mi hibánk, hogy minőségben sosem tudjuk azt nyújtani, mint a gyártó vállalatok. Az általunk készített alkatrészek nem bírják úgy a megterhelést, mint az eredetiek, ezért nem csoda, ha rövid idő után ismét állnak a gépek. Ne feledjük, hogy ezek itt zömével erőgépek, amelyek nagyon nehéz körülmények között dolgoznak. És olyan alkatrészek is vannak, amelyeket lehetetlen lemásolni. Ilyenek például az olajszűrők és hasonlók. De ha már itt tartunk, gyakran gond a gépolaj beszerzése is. Ilyenkor felettes szerveinkhez fordulunk segítségért, mindenekelőtt azzal az indoklással, hogy nem bírjuk már tartani az ütemet...- Igen ám, de tavaly a tervet látványosan felülmúlták, ami jócskán rácáfol az eddig elhangzottakra. Mi ennek a magyarázata?- A dolog nagyon egyszerű. A magas meghibásodási arány következtében azokat a gépeket, amelyek még működtek, sokkal jobban igénybe kellett venni, mint azelőtt. Ennek aztán az lett a következménye, hogy még gyakoribbak lettek a hibák, karbantartóink szó szerint éjt nappallá téve dolgoztak. A terv teljesítéséhez, sőt túlszárnyalásához ez ugyan elegendő volt, de termelőeszközeink jócskán megsínylették a hajszát. Én ilyen körülmények között azt is meglepőnek tartom, hogy gépeinknek csupán a negyede üzemképtelen. íme tehát a túlhajszoltság nem dicséretes eredménye. Szögezzük le, hogy eddig csupán a rendszeres, úgymond napi karbantartásokról beszéltünk. Pedig ezeknek a gépeknek óhatatlanul a tervezett, nagyobb szabású javításokon is részt kéne venniök. Srámek mérnök is mondja, erre gondolni sem érdemes, hiszen fölösleges lenne elküldeni egyet is belőlük a távoli vállalati javítóbázisra, ott sem tudnának mit kezdeni az egyébként oly remek masinákkal. Az ördögi kör tehát bezárul, a jórafordulás reményéről itt mégsem hajlandók lemondani.- Legnehezebben akkor születnek a döntéseim, amikor azt kell elhatároznom, hagyjam-e a gépet a terepben dolgozni azután is, hogy a kezelője már jelezte, valami nincs rendjén vele. Sajnos, leggyakrabban nem állíthatom le a termelést, bár tudom, ennek a következménye egy súlyosabb üzemzavar lehet. Mitévők legyünk? - tárja szét karjait tanácstalanul. Megígérem, nyilvánosság elé tárom gondjaikat, talán így sikerül jobb belátásra bírni az illetékeseket is. Hiszen például egy bagger teljesítménye két műszakban mintegy 4 ezer köbméter anyag megmozgatásával egyenlő, ennyit veszítenek naponta, ha a gép áll. Mint mondják, tavaly még jobban sikerülhetett volna az évzárás, ha nincs alkatrészhiány.- Vegyük alapul a tervezett napi teljesítményeket. Ma is úgy 10 ezer köbméternyi anyag kitermelését várják el tőlünk. Nagyon ritka az olyan eset, hogy sikerül elérnünk a 8 ezer köbmétert. Havi átlagban mérve már csillagászati számokban fejezhető ki a lemaradás. Az elmúlt őszszel ezt még fokozta véleményünk szerint egy téves központi döntés is. Úgy alakult, hogy az egyik partnervállalat, a Hydrostav utasításra elkezdte betonozni a majdani főtermelő-egység alapjait. Ez októberben történt, ezt követően érthető módon mi már a közelben nem robbanthattunk olyan intenzitással, mint azelőtt, hiszen így megrongálódhatott volna a vasbeton alap. Kidolgoztuk tehát a módosított ütemtervet, ami sehogy sem akart megfelelni az üzemek közti egyeztetésnél. Túl nagy kiesés lett volna, ha a tárgyalásokkal vesztegetjük az időnket, ezért közben kapacitásainkkal más szakaszra mentünk át. így végül is sikerült teljesíteni a tervet, viszont az is az igazsághoz tartozik, hogy az építkezés szempontjából kevésbé fontos területen fejtettük az anyagot. Ráadásul a szabad időnk egy része is ráment erre. Ilyen összefüggésben nagyon bosz- szantó, hogy miután a Hydrostav dolgozói szétterítették az első 400 köbméternyi betonkeveréket, gyakorlatilag beszüntették itt a további munkát. Megállt tehát a betonozás, s vele együtt, immár kényszerűen, a robbantásokkal történő fejtés is. Az az ötlet, miszerint speciális, dagadó keverékkel hasogatnák a sziklás anyagot, nem vált be, mert túlzottan időigényes a folyamat, és így a teljesítmények is nagyon alacsonyak. Időközben szerencsére sikerült megállapodni, aminek köszönhetően ma már csökkentett intenzitású robbantásokat végezhetnek ezen a részlegen is. Mégis az a benyomása az idelátogatónak, hogy kár volt a betonozás megkezdésével bonyolítani a helyzetet, hiszen ezzel csak a statisztikának sikerült eleget tenni, az ügyet aligha vitte előre a dolog. Persze, más lenne a helyzet, ha folyamatosan végeznék ezt a munkát. De mert nem Így van, elkeserítő, hogy a foltnyi betonfelület miatt ma háromszorta robbantanak le annyi anyagot, amennyit korábban egy alkalommal. Ismét Őrámek mérnök irodájában vagyunk, a tervek fölé görnyedve tanulmányozzuk az imént látott terepet. Kiszámítjuk, alig 50 méterre a vasbeton alapoktól még fejteniök kell. - Na, ebbe is beleizzadunk majd - sóhajt föl, s figyelmemet átirányítja oda, ahol ma is nagyban termelnek. - Ide ópitik a hűtőtornyokat - mondja. - Azzal, hogy ezen a helyen is nekifogtunk a fejtésnek, végső soron örömet szereztünk a prágai Armabeton vállalatnak, hiszen (gy hónapokkal korábban elkezdhették ők is a tornyok alapozását. Búcsúzás előtt még feljegyzem az érdekesebb adatokat. így többek *özt azt is, hogy tavaly 2 millió köbméter sziklát és úgy 1 millió köbméter földet mozgattak meg, ami országos rekordnak számít. Az idei évi terv már csökkenő tendenciát mutat, hiszen „csupán" 80 millió korona értékű munka elvégzését irányozza elő. A dolgozók egy részét fokozatosan a no- vákyi külszíni bányába irányítják át. Indulófélben vagyok már, amikor Srámek mérnök még megjegyzi: - írja meg azt is, kérem, hogy jó tapasztalataink is vannak. Mindenekelőtt a bratislavai Georgi Dimitrov Vegyi Műveknek köszönjük, hogy elfogadták a rohamosan megnövekedett megrendeléseinket is, és le tudtak gyártani számunkra az évi igényeinket kielégítő csaknem 1400 tonna robbanóanyagot. Ezzel is mérsékelték égető gondjainkat. Ha lehet, tolmácsolja ezért hálánkat a riportban. Lehet KESZEU BÉLA jRdlUN" erUgepek ÚJSZtó ja 984. II. 17. A gépek üzembe helyezése gyakran a szerelők hozzáértésétől függ a leginkább Egy bagger napi átlagteljesítménye eléri a 4 ezer köbmétert, ha a gép leáll, a kiesés hatalmas (A szerző felvételei) Lubomfr Toráé és Peter Juröták (balról) a Hydrostav nagy teljesítményű betonkeverő központjának berendezéseit szereli
