Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-17 / 7. szám
PERU 4 rar# MW sm UTJAI Az Andok országában január 1-töl baloldali politikusok Irányítják a városházák, járások és megyék, a községi tanácsok többségét. A tavaly novemberben megtartott helyhatósági választásokon óriási meglepetésre ugyanis Peru hagyományos tömegmozgalma, az APRA (amely az utóbbi években a centrumtól balra tolódott) és az Egyesült Baloldal katasztrofális vereséget mért Belaunde Terry elnök kormányzó pártjára, a Népi Akcióra. A polgármesterek mintegy fele az APRA tagjaiból került ki, a kormánypártok csupán az elöljárók egynegyede fölött gyakorolnak befolyást. A többi tisztségen fóleg az Egyesült Baloldal és kis mértékben a kormánykoalícióban Is részt vevő Keresztény Néppárt hívei osztoznak. A korábbi nézeteltéréseket félretevő baloldal legnagyobb eredménye Lima, a hatmilliós főváros „megszerzése“ volt: Alfonso Barrantes 53 éves ügyvéd személyében marxista főpolgármester áll az élén. A perui választók lesújtó véleményt adtak az 1980-ban hatalomra jutott polgári kormányzat eddigi munkájáról. Pedig Belaunde Terry államfő a 12 éves katonai kormányzás után azzal vette át a hatalmat, hogy - mint akkor kijelentette - „ha lejár megbízatási időszaka, büszkén felemelt fejjel járhat majd“. Nos, még két teljes évig lesz hivatalban, ám szinte kizárt, hogy ez alatt az idő alatt helyrehozhatja az ország dolgait. A súlyos gazdasági gondokon az elmúlt három évben jottányit sem tudott enyhíteni, sőt tovább nőtt a nincstelen parasztok hadserege. Dolgát persze most az is nehezíti, hogy a parlamentben ugyan pártjának többségére támaszkodhat, az alacsonyabb kormányzási szinten ellenzéke van fölényben. Terry legfőbb gondja a gazdasági helyzet alakulása. Eddigi receptjei nem hoztak gyógyulást az országnak, az állami vállalatok magánkézbe adása, a földreform visszafordítása nagy elégedetlenséget váltott ki. Nem lett semmi az egymillió beígért új munkahelyből, a béremelésekből. Bolívia után ma Peru Dél-Amerika második legszegényebb országa. Van azonban még egy súlyos rákfenéje, amely nyilvánvalóan összefügg a szegénységgel, az elmaradottsággal: a Fényes Óvény (Sendero Lu mi no so) nevű szélsőbaloldali maoista szervezet terrorista tevékenysége. „Halottak helye“ Limától mintegy 300 kilométerre délkeletre 30 álarcos férfi fegyverekkel támadta meg Lucanamarca falut és kirabolta a helyi üzleteket, a lakosokat - az öregeket és a gyermekeket is összeterelték, s verni kezdték őket. Két óra múltán a támadók eltűntek a hegyekben. Hatvanhét halott maradt a földön. Hasonló akciók után Ocros indián faluban 100, Juguisban 18, Carhuancaban 5 ember maradt holtan a földön. Még ugyanebben a hónapban - tavaly májusi esetekről van szó - Lima is szinte lángokban állt. Három bank épületében, egy múzeumban, a Sheraton szállóban, az erőmüvekben robbantak bombák, s a külvárosban egy vegyipari konszern épülete gyulladt ki. kJ szú Sokáig lehetne sorolni az egészen friss példákat is: vérfürdő, kegyetlen terror kíséri a Fényes ösvény kommandóit mindenütt, ahol csak megjelennek. A Sendero Luminoso gerilláinak bástyája Ayacucho, ez az Andokban meghúzódó tartomány, amelynek neve az ott élő indiánok nyelvén azt jelenti: ,,a halottak helye“. Nem véletlen, hogy épp itt bontakozott ki a túlnyomó részt kiábrándult fiatal paraszti származású értelmiségiek vezette mozgalom. Perunak ez a tartománya a legszegényebb, itt a legnagyobb az indián parasztok nyomora, ám a kormányzat nem sokat törődik vele. Ayacucho félmillió lakosának kétharmada analfabéta, babon és burgonyán él. Többségük nem kapja meg naponta még a 420 kalóriát sem, miközben az Egészségügyi Világszervezet által meghatározott létminimumhoz 850 kalória szükséges. ,,Ivóvíz, orvosi ellátás, utak nélkül, elszigetelve és elfelejtve élnek itt az indiánok már a spanyol gyarmati uralom óta“ - idézi a müncheni Quick magazin az Ayacuchóban uralkodó állapotok kivizsgálására kirendelt kormánybizottság jelentését. ,,A nyugati kultúrából csak a legrosszabbat ismerték meg: a nagybirtokosok kizsákmányolását, az adószedők hadát és a polgárháborúkat." Nos, a gerillák a lakosság elégedetlenségét igyekeztek kihasználni, amikor mintegy 3 éve, a polgári kormány hatalomra jutása után megkezdték fegyveres harcukat a rendszer ellen. A parasztok kezdetben szimpatizáltak is velük, ám csak addig, amíg nem kényszerítették őket is saját soraikba, amíg nem gyilkolták halomra a „szófogadatlan“ falusiakat. Zavaros ideológia A Fényes ösvény számlájára egyes források szerint több mint 4 ezer fegyveres támadás írható. A senderisták „nagy felszabadító parasztháborút“ vívnak, s ennek keretében sorra gyilkolják a „nép árulóit, a rendőrspicliket és az imperialista kizsákmányolókat“ - ahogy áldozataikat nevezik. A mozgalom magvát - a már idézett Quick szerint - mintegy ezer aktív harcos alkotja. Hozzájuk lehet számítani még az indiánok közül őket támogató néhány ezer embert. A Fényes ösvény főnöke ,,Camarada Gonzalo", az ayacuchói egyetem egykori professzora. Valódi neve Abimael Guzmán, s bár doktori disz- szertációját Immanuel Kantról írta, politikai nézetei Khieu Samphanévai, a kambodzsai népirtó maoista Pol Pot-rezsim egyik vezető alakjáéval egyeznek meg. És nem csupán nézetei, hanem tettei is a polpotisták véres országlását idézik... A Fényes ösvény gerillái iiiiiiiiimiiiii Tavaly júliusi limai tüntetés: mintegy 40 ezer bányász tiltakozott az elbocsátások ellen A senderisták szerint egyedül ők képviselik a „helyes“ irányvonalat, s Gonzalo „a világforradalom egyetlen vezetője“. Messianisztikus elképzeléseiknek kizárólag fegyverekkel akarnak érvényt szerezni, s ez csak tavaly 1500 ártatlan ember életébe került. Argentin módra? Ayacuchóban valóságos polgárháború folyik a gerillák és a felszámolásukra kirendelt hadsereg és csendőrség között. A tartományban 1982 decemberében - majd a gerillatámadások eszkalációja után tavaly májusban az egész ország területén - elrendelt (s szeptember 10-én megszüntetett) rendkívüli állapot bevezetését követően a perui hadsereg rendszeresen a terroristák elleni sikerekről számol be. Nyugati lapok helyszínen járt tudósítói szerint azonban ez nem más, mint puszta propaganda. „A kormányerők áldozatainak többsége a parasztok közül kerül ki“ - mondta a titkosszolgálat egyik tisztje a madridi Cambio 16 munkatársának. Luis Cisneros tábornok, a szárazföldi erők minisztere nyíltan kijelentette: „Ahhoz, hogy sikereket érjünk el, a rendfenntartó erőknek a senderistákat és a nem senderistákat is gyilkolniuk kell. Ha megölnek 60 embert, abból 3 terrorista. Mindenesetre a nyilvánosságnak 60 meggyilkolt senderistáról számolunk be“. A leghírhedtebbek a ,,sinchik“, a csendőrség úgynevezett antiterrorista argentin megoldást“. (Ismeretes, az argentin katonai kormányzat a hetvenes években ártatlan emberek ezreit gyilkol- tatta meg vagy börtönözte be a terrorbandák elleni harc ürügyén, hogy leszámolhasson a vele szembenálló erőkkel.) Terry tehetetlen Az események úgy alakultak, hogy a lakosság a terroristák és a kormánycsapatok kereszttüzébe került. Az előbbiek a fennálló rendszer „kiszolgálóit“, az utóbbiak a gerillák „segítőit“ ölik halomra. Belaunde Terry államfő „lelkileg megzavarodott embereknek“ tartja a senderistákat és a kétségbeesetten védekező parasztokat is. Ezekért a nézeteiért saját pártja soraiban is sokan bírálják, s őt teszik felelőssé a kétoldalú terrorért. Limában sokan a hadsereg növekvő befolyásától tartanak. A már említett Cisneros tábornok, akit „ intelligens Pinochetnek“ neveznek, maga figyelmeztetett „a katonai puccs veszélyére“. A tábornok környezetéből származik az az intés is, miszerint a „megállapodás“, amelyet a hadsereg 1980-ban 12 évig tartó uralma után kötött a polgári kormányzattal, nem biztos, hogy örök érvényű marad... A perui baloldal, közte a kommunista párt, elhatárolja magát az álbaloldali ideológia mögé bújó Fényes ösvény terrorcselekményeitől, s határozottan elítéli A meggyilkolt nyolc újságíró fémkoporsója különítményesei, akik kínozzák, öldóklik a parasztokat, fosztogatnak, s így módszereik alig térnek el azoktól, amelyeket a Fényes ösvény alkalmaz. A Quick beszámolója szerint a gerillák és a kormánycsapatok által egyaránt terrorizált indián parasztok sorra alakítják a félkatonai milíciákat. Furkósbottal, baltával, parittyával védekeznek a senderisták és a „sinchik“ ellen, de saját árulóikat sem kímélik. Nagy port kavart egy tavaly januári eset. A falusiak Huayahauban meggyilkoltak nyolc újságírót, akiknek sikerült behatolniuk a parasztok zárt világába. Az idegeneket az ősi szokások szerint ölték meg: kiszúrták szemüket, hogy az áldozatok a másvilágon ne ismerjék fel gyilkosaikat, kivágták nyelvüket, hogy soha ne árulhassák el, mi történt velük, összetörték lábukat, hogy sose állhassanak bosszút, kimosták ruhájukat, hogy megtisztuljanak a „rossztól“ és végül, mint idegeneket, a falu határán kívül temették el őket - arccal lefelé, mert míg éltek, ők voltak az „ördögök“... A perui kormány a Fényes ösvény terrortevékenységének kezdetén még arra törekedett, hogy a hadsereget távoltartsa az eseményektől. Ulloa kormányfő annak idején kijelentette: ,,Igyekszünk gondosan felmérni a helyzetet és megfelelő módon reagálni rá. Nem akarjuk az azokat. A kormányzat azonban azt szeretné elhitetni, hogy a Fényes ösvény mögött a nemzetközi kommunizmus és a hatalom visszaszerzésére törekvő haladó katonatisztek állnak. Nyilvánvaló, hogy a terrort és az ellenterrort azok az erők provokálják, amelyek szeretnének végleg leszámolni az erősödő baloldallal. A tavaly novemberi helyhatósági választások azonban azt bizonyítják, hogy Peru lakossága épp a baloldaltól reméli sorsának jobbrafordulását. (papucsek) Ez a kép - amely a hadsereg és a nincstelen parasztok szövetségét jelképezi - már jó ideje nem érvényes Peruban (CSTK és külföldi sajtó felvételei)
