Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-10 / 6. szám
KÍSÉRLET A MEZŐGAZDASÁGI ALKATRÉSZELLÁTÁS JAVÍTÁSÁRA Megoldható-e az alkatrészhiány kérdése a mezőgazdaságban? A szakemberek ugyan továbbra is borúlátóak a javulást illetően, amin nem is csodálkozhatunk. Eddig ugyanis minden intézkedés csak átmeneti javulást hozott, a helyi próbálkozások rendre elakadtak. Megoldás mégis ígérkezik. A CSKP Központi Bizottsága 1979. április 13-i ülése mélyrehatóan elemezte a mezőgazdaság, és ezen belül a gépalkatrészellátás helyzetét. Az ülésen elhangzott bírálatok és az elfogadott határozatok ösztönöztek a probléma újfajta megközelítésére. A bírálat nem kímélte sem a mezőgazdaság számára gyártó üzemeket, sem pedig a gép- és alkatrészértékesítő vállalatokat. A Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi, valamint a Szövetségi Iparügyi Minisztérium között folytatott megbeszélések konkretizálták a távlati tennivalókat. Az AGROZET Mezőgazdasági Gép- és Alkatrészellátó Konszernnek jutott az a megbízatás, hogy végezzen kísérleteket az alkatrészellátás egyszerűsítésére és javítására. A konszern brnói vezérigazgatóságához tartozik a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Irányítási és Számítástechnikai Intézet, amelynek nagy tapasztalatai vannak a tudományos munkaszervezésben és irányításban,' valamint a számítógépes adatfeldolgozásban és tárolásban. Az intézetnek jutott a konkrét feladat, egy területi kísérlet kivitelezése. Négy járásban- Minden részletet alaposan meg kellett fontolnunk, hogy a kísérlet eredményes és célravezető legyen - mondja Bohuslav Vesely mérnök, a kísérlet vezetője. - Tisztában voltunk a célokkal és intézetünk számítóközpontjának képességeivel. A vyékovi járásra esett a választás. Hónapokig tartottak az előkészületek, míg megindulhatott maga a kísérlet. Az eredmények igazolták a várakozásokat: a kísérlet alatt lényegesen javult az említett járásban a mezőgazdasági vállalatok gépalkatrész-ellátása. A brnói intézet a későbbiekben kiterjesztette a kísérleti módszert a nyitrai járásra is. Az eredmények még jobbak voltak. 1984. január elsejétől pedig a trebíői és a galántaí járás mezőgazdasági vállalatai is bekapcsolódnak az állami feladatba. A galántaí járásban gyakorlatilag már a múlt év augusztusától folytak az előkészületek a kísérlet megkezdésére.- Fel kellett mérni az egyes mezőgazdasági vállalatoknál az alkatrészkészleteket - mondja Kaprinai Imre mérnök, a Galántaí Járási Mezőgazdasági Igazgatóság igazgatóhelyettese -, majd minden egyes alkatrészt kódszámmal kellett ellátni. November 10-ig mindennel készen kellett lennünk, ez volt részvételünk alapfeltétele. Hatalmas alkatrészállománnyal rendelkeznek a járás mezőgazdasági vállalatai. A készletek összértéke meghaladja a 92 millió koronát. Az igazgatóhelyettes szerint negyvenötén foglalkoznak alkatrészbeszerzéssel, évente mintegy másfél millió kilométert utaznak ebben az ügyben, gyakorta eredménytelenül. Az utazási kiadások összege sem csekélység, s ráadásul a gépjavítóműhelyekben gyakran hiányzik a szükséges alkatrész. Csaknem minden egyes mezőgazdasági üzemben szükség van egy alkatrészraktárosra.- A központi alkatrészelosztási rendszer ezeket a munkaerőket felszabadítja, s egy kis számolással kideríthető, mit jelent ez a vállalatok szármára anyagilag - mondja Kaprinai mérnök. - Ám van ennek a rendszernek egyéb anyagi előnye is. Az AGROZET brnói központja februárban és márciusban visszavásárolja mezőgazdasági vállalatainktól az elfekvő alkatrészeket. Csak azok az alkatrészek maradnak nálunk, amelyekre gyakrabban szükségünk van. A többivel a négy említett járás alkatrészellátását biztosító brnói központ rendelkezik majd. Az elosztóközpont a visszavásárolt alkatrészeket- megrendelésre - oda irányítja, ahol szükség van rájuk. Ez a kísérlet lényege. A számítógép mindenről tud, és így segíteni is gyorsan képes lesz. Persze, a kísérletnek megvannak a maga pontosan körülhatárolt szabályai, a résztvevők nek ezeket be kell tartaniuk, csakis így várható siker. A felmerülő fogyatékosságokat menet közben kell kiküszöbölni. A kísérlet nem old meg mindent A kísérlet önmagában véve egyedi kezdeményezésnek nevezhető. De nem mindenható. Az elosztóközpont egyelőre csak az AGROZET- hez tartozó alkatrészeket vette számba, s ez csak egy részét - igaz a legjelentősebb tételét- képezi a mezőgazdasági vállalatok szükségleteinek. Természetesen a gépekhez, berendezésekhez gumi, üveg, műanyag és még hosszan sorolhatnánk, milyen alkatrészek is kellenek. Az elosztóközpont ezekkel az iparágakkal, illetve kereskedelmi szervezetekkel szintén szorosabbra akarja fűzni kapcsolatait, sőt egyes külkereskedelmi vállalatokkal is. Ez távlati, több év alatt megvalósítható feladat, s ezáltal kompletté válik ez a szolgáltatás. S valójában ennek a távlati célnak az elérését tekintik a legfontosabbnak. Ebben rejlik a mezőgazdasági gépalkatrészellátás évek óta húzódó gondja, megoldásának reális lehetősége.- Ezzel kapcsolatban érdemes szólni a részletkérdésekről is. Például mennyibe kerül ez a szolgáltatás a mezőgazdasági üzemeknek?- Az első évben, vagyis 1984-ben nem fizetnek semmit, mivel állami feladatról van szó. A következő években pedig a szolgáltatás igénybevételének arányában fizetnek. Véleményem szerint jóval kevesebbe kerül majd, mint eddig - mondja Kaprinai mérnök.- Amikor a kísérletről, az állami feladatban való részvételről és annak feltételeiről tájékoztatták a mezőgazdasági üzemek vezetőit, jócskán akadtak hitetlenkedök is.- Nagyon bízom abban, hogy nem a pesszimistáknak lesz igazuk, hanem azoknak, akik egyetértettek a kezdeményezéssel, akik hittek és utat törtek az újnak. Végre valami történik az alkatrészellátás javításáért - hangsúlyozza Kaprinai Imre mérnök. „Bízunk a módszer sikerében" Hogyan látja, mit vár az új és komoly vállalkozástól Bohuslav Vesely mérnök, a kísérlet vezetője.- A cél egyértelmű és világos - mondja -, érdemes azonban néhány szempontból részletesebben szólni. A mezőgazdasági vállalatoknak alapvető érdekük, hogy gépeik megfelelően működjenek, vagyis az előforduló műszaki hibákat mielőbb ki tudják javítani. Nem könnyű ennek az igénynek megfelelni, ezzel központunk tisztában van. De bízunk a módszer sikerében, s hiszek abban, hogy az állami feladatban részt vevő négy járás mezőgazdasági üzemeinek már az idei csúcsmunkák idején sem lesz okuk panaszra.- Négyféle nézet is kialakult az alkatrészellátással kapcsolatban. Az első szerint a problémát az alkatrészgyártókban és az ellátás szervezetlenségében kell keresni. Vagyis, ha a gyártók annyi alkatrészt gyártanak majd, amennyire igény mutatkozik, akkor a kérdés magától megoldódik. Mások azt vallják - ezek a gyárak véleménye -, hogy az értékesítési szervezetekben van a hiba. A harmadik kategóriába tartoznak azok, akik az alkatrészfelhasználókra hárítják a felelősséget, mert hogy a mezőgazdasági üzemek fölöslegesen halmozzák az alkatrészeket. A negyedik nézet szerint az alacsony alkatrészárak idézik elő a hiányt.- Nézetem szerint igen nehéz lenne megmondani, melyik vélemény a helyes. Úgy gondolom, hogy mind a négy említett tényezőnek szerepe van ebben, hiszen ezek a problémák kölcsönösen összefüggnek egymással. Jó lenne, ha tiszta vizet önthetnénk a pohárba, ha kiküszöbölhetnénk a gyártók, az értékesítők, a felhasználók részéről észlelt fogyatékosságokat. S abban is van igazság, hogy a mezőgazdasági üzemek több alkatrészt használnak fel, mint az reálisan indokolt. Ugyanakkor az is igaz, hogy a jelenleg érvényben levő gazdasági ösztönzők nem hatnak kellően az alkatrészgyártókra. Amikor elkezdtük kísérletünket, azt fontolgattuk, melyik oldalról közelítsük meg a problémát. Kísérletünk, amely inkább az ellátás szempontjából indul ki - véleményünk szerint - hat majd a többi tényezőre is, főleg a gyártókra és felhasználókra. Jelenleg semmiképpen sem lehetne ezt a problémát minden szempontból megoldani, bár a komplex megközelítés gyökeres pozitív változást hozhatna. De ez pillanatnyilag elképzelhetetlennek látszik. A négyféle álláspont is ezt támasztja alá. A kísérleti feladat végrehajtásától sem várható el, hogy egyik napról a másikra mindent megoldjon. Azonban az említett négy járásban az elkövetkező négy-öt esztendőben lényeges alkatrészellátási javulásnak kell megmutatkoznia. A mezőgazdasági vállalatok bizalma e módszer, illetve a bmói elosztóközpont iránt a gyakorlati tapasztalatokkal párhuzamosan erősödik majd. Nem szabad, hogy a kezdeti zökkenők elidegenedéshez vezessenek, a felmerülő nehézségek közös megoldásán kell szorgoskodni, s akkor az eredmény sem maradhat el. SZABÓ TIBOR H atvan évvel ezelőtt, 1924-ben kezdte meg működését Hnús- t'án Szlovákia egyik legjelentősebb falepárló és gyógyszeralapanyaggyártó üzeme. Az ipari termelésnek, persze, jóval régebbi hagyományai vannak a városkában, hiszen már a III. és IV. századokra visszanyúló bányászaton kívül a Rákóczi-kor vaskohászatát is emlék őrzi. A múlt század második felében a Rimamurány- Salgótarján Vasmű Részvénytársaságnak Volt itt jelentős érdekeltsége. A mai jogutódok tehát tulajdonképpen kettős jubileum esztendejébe léptek, hiszen negyven évvel ezelőtt a Sinec alatti település proletariátusa szinte egy emberként ragadt fegyvert, s a kommunista párt irányításával vett részt a Szlovák Nemzeti Felkelésben. A hnúét’ai Szlovák Vegyi Művekben ma is folytatott falepárlás mellett egy sor fontos vegyi alapanyagot készítenek, s a hatvanas-hetvenes években egy jelentős termék, a savak maró hatásának és a tűznek is ellenálló Korosét gyártását is elkezdték. Nem sokkal ezt követően egy újabb nagyarányú fejlesztési program, a műszaki gumigyártás meghonosítása is elkezdődött. Vajon mi tette ezt szükségessé? - kérdeztük Duéan A gyárban jelenleg mintegy 600-700 féle műszaki gumiáru készül- főként szelepek, gumicsövek, alátétek -, jószerivel filléres alkatrészek, melyeket amellett, hogy drágán vásároltunk meg, hiánycikknek is számítottak. Elképzeléseink szerint a következő években mintegy 10 ezer féle termék gyártását tudjuk megoldani- a kaucsukon kívül jórészt hazai alapanyagokból. A rendkívül széles termékskála nagyfokú szervezettségét, s a korszerű technika, mindenekelőtt a számítógépek alkalmazását teszi szükségessé. Hadd mondjam el ennek kapcsán, hogy - bár még nagyon kezdeti stádiumban van a gyártás - a műszaki fejlesztési osztály kollektívájának máris van sikerélménye; egyik kifejlesztett termékük a gyógylabda (medicin- ball) a tavalyi Inchebán a díjazott termékek listájára került. A labda minőségi paraméterei elérik a hagyományos termékét, ugyanakkor előállítási költségei meg sem közelítik a bőrből készült rehabilitációs eszközét. Meggyőződésem, hogy az új termék megfelelő menedzselése esetén nemcsak a hazai piac igényeinek kielégítésére, hanem tőkés kivitelre is képesek leszünk. FtfTflLOD/ÁC, /» RE&/0W Duéan Durmis mérnök, gazdasági igazgatóhelyettes (A szerző felvétele) Durmis mérnöktől, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettesétől.- Elsősorban a népgazdasági igények, hiszen köztudott, nálunk műszaki gumigyártással csak nagyon jelentéktelen mennyiségben foglalkoztak. Márpedig az egyik alapvető feltétele a korszerű ipari termelésnek, különösen az egyes gépipari ágazatokénak. Szükségleteinket mostanáig kizárólag tőkés importból tudtuk fedezni, ami az államháztartás szempontjából egyre inkább terhessé vált. Központi szerveink az importkiváltó beruházást HnúSfán látták a leggyorsabban megvalósíthatónak, s itt adottak a feltételek a leghatékonyabb termeléshez is.- Hol tart jelenleg a beruházás kivitelezése, s milyen termékek gyártását tervezik az új gyáregységben?- A több mint 555 millió koronás állami nagyberuházás lépcsőzetesen valósul meg. Már az elmúlt évben átadták rendeltetésének a sajtoló üzemrészt a megfelelő gépi berendezésekkel, s ez idő tájt már folyik itt a próbaüzem-szerű termelés. Az idei év végéig szeretnénk birtokba venni a többi munkahelyet is, különösképpen a nyersanyagkeverék előkészítő- részleget, hiszen napjainkban ezt a fontos munkafolyamatot a púchovi és a Dőlné Vestenice-i üzemek végzik. Az elmúlt hónapokban ugyancsak az említett gumigyárakban képezték ki dolgozóinkat az új szakmákra, s ma már ott tartunk, hogy műszakilag teljesen felkészültünk a műszaki gumi gyártására. A nagyberuházás szerves részét képezte a légtisztító berendezés felszerelése, melynek költségei meghaladják a 35 millió koronát. Erről csupán azért teszek említést, mert sokan aggályoskodtak a környezet szennyzése miatt. Egyelőre csupán a szilárd halmazállapotú hulladékok elégetése okoz gondot, bízunk azonban abban, hogy hamarosan megtaláljuk a megnyugtató megoldást.- Az idei tervfeladatok meghatározásánál már figyelembe vették az új kapacitások beindulását. A nagyberuházás átadása viszont elhúzódik; nem jelent ez majd gondot a kitűzött célok megvalósításában?- Sajnos, úgy tűnik, igen. Eredetileg ugyanis már az elmúlt év közepétől teljes kapacitással kellett volna termelnünk, de ebből még az idén sem lesz semmi. Jelenleg a tervezett kapacitásnak mintegy a negyedénél tartunk, s még a 84-es esztendő végére is csak a felét tudjuk elérni. Az építkezés kivitelezését végző Banská Bystrica-i Stavoindustria jelentős szakemberhiánnyal küzd, s tulajdonképpen fékezi a műszaki berendezést szállító cégek, a brnói Chepos és a prágai CKD munkáját is. A teljes igazság kedvéért hozzá kell azonban tennem, hogy az építők menet közben az eredetileg tervezettnél több munka ellátására kényszerültek, hiszen egy jelentős szakaszon a Rima medrének áthelyezésére kértük őket. Ez számunkra mindenképpen szűk- 1 séges volt, hiszen általa mintegy két hektárnyi, korábban teljesen kihasználatlan földterülethez jutottunk, aminek a további üzembővítés szempontjából lesz nagy jelentősége. Tegyük az elmondottakhoz, hogy a vegyi müvek gazdasági eredményei az új gyáregység átadásának késése ellenére imponálóak; az 531 millió koronára tervezett árutermelési tervet 561 millió koronára teljesítették, s a vártnál jobb eredmények születtek a nyereségképzésben is. A szállítási nehézségek ellenére határidő előtt eleget tettek Szovjetunióba irányuló exportfeladataiknak, s a tőkés piacra történő szállításoknál sem volt fennakadás. Mindezt a tervezettnél 70 fővel kisebb munkalétszámmal érték el, ami csak növeli a teljesítmény értékét. Persze, nemcsak szakmunkásokból van kevés, hanem közép- és főiskolát végzett káderekről is. A közvetlen szakmai utánpótlás nevelésére ugyan nagy gondot fordítanak a gyár négyéves vegyipari szakmunkásképzőjében, az ugrásszerű termelésnövekedéshez azonban még több szakemberre lenne szükség. A gyár és a város vezetői az ország távolabbi vidékeiről érkezők számára is mindent elkövetnek a jó feltételek megteremtéséért. A termelésben és az irányítás különböző fokain dolgozók kereseti lehetősége átlagon felüli, s ma már a szociális és egészségügyi ellátásra sem lehet panasz. Tavaly mintegy 20 végzős főiskolás - vegyész, gépész és villamosmérnök érkezett, s az idén is várják a pályakezdő műszakiakat. Miután merőben új, csak most kialakulóban lévő termelésről van szó, az érvényesülési lehetőségek is nagyok itt. S az ambiciózus fiataloknál ugye ez sem utólagos szempont. HACSI ATTILA EGYSZERŰBB
