Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-10 / 6. szám

A gazdasági nevelés, illetve propaganda az idén is jelentős szerepet tölt be a párt szociális­gazdasági programjának ismertetésében, e fel­adatok és célok szükségességének magyarázá­sában. Alapvető feladatai közé tartozik a dolgo­zók mozgósítása a 7. ötéves terv feladatainak teljesítésére, főleg a mindennemű munka minő­ségének javítására. S közben tudatosítani kell, hogy mindez az éves feladatok tételes teljesíté­sén kívül megköveteli: komplex módon érvé­nyesítsük a tervszerű irányítás tökéletesített rendszerét. A komplex intézkedések eddigi érvényesítése során szerzett tapasztalatok, a gazdálkodás terv­szerű és önálló elszámolású útjainak és mód­jainak, a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás alapelveinek érvényesítésében, továbbá a műszakszám növelésében szerzett tapasztalatok általánosításával, s a tervszerű irá­nyítás rendszerének további tökéletesítésével kapcsolatban tettünk fel néhány kérdést Ladis- lav Matéjka miniszterhelyettesnek, a tervszerű népgazdaságirányítás kérdéseivel foglalkozó kormánybizottság titkárának.-Gazdaságirányításunkban 1981-tól érvényesítjük a tökéletesítésére irányuló komplex intézkedéseket. E dokumentumoknak a párt- és állami szervek általi, 1980- as évi jóváhagyása és elfogadása az elemző, összegező és tapasztalati munkák eredménye volt. Ezek a munkák a kongresszusi határozatok teljesítésére irányultak a terv­szerű népgazdaságirányítási rendszer tökéletesítésének vonatkozásában. Az új intézkedések végrehajtását és alkalmazásának hatékonyságát szüntelenül figyelemmel kísérjük és rendszeresen értékeljük. A értékelésből eredő fő következtetéseket a Lubomír Strougal által előterjesztett beszámoló fogalmazta meg azon az országos aktívaértekezleten, melyen a CSKP KB ALAPELVEI két esztendejének a terveivel kapcsolatos munkát külön irányelvek alapján végezték. Az 1983-as évi terv előkészí­tése során azonban már az ötéves terv volt a kiindulópont, amint azt a komplex intézkedések is rögzítették. A terv proporcionalitásának, az egyes részei összehan­golásának biztosítása céljából hozták létre a mérlegrend­szert. Eddig azonban a korlátozott anyagi és beruházási eszközök elosztását túlnyomórészt az értékeszközök, mint például az árak, a finanszírozási és hitelnyújtási feltételek alapján végzik, s nem használják ki az eszközöket az erőforrások hatékony kihasználásának elősegítésére. Ebben az időszakban elsőrendű fontosságú a vállala­tok, termelési-gazdasági egységek közötti szállitóí-meg- rendelói kapcsolatok szilárdítása, szerződéses biztosítása. Az ötéves terv kidolgozásával kapcsolatos számos nehéz­ség a gazdálkodási feltételek megváltozása, a tüzelőanyag­felhasználás csökkentése, a nyersanyag-, fém- és beruházási erőforrások korlátozása, az importkorlátozás számos esetben változást idézett elő a szállítók és meg­rendelők hagyományos kapcsolataiban. A szállítók és megrendelők közötti kapcsolatokban felmerülő ellentétek megoldása gyakran elhúzódik és kevésbé hatékony. A fogyatékosságok gyakran abból erednek, hogy nem tartják meg a szabályokat, illetve a megállapodásokat. Többek között az indokolatlanul nagy igényekről, a nem megfelelő fogyasztási normákról, a vállalati fejlesztési koncepció felületes kidolgozásáról, a hiányos piackutatás­ról stb. van szó. A beruházások kivitelezésében bizonyos mértékig is­métlődnek az előző években tapasztalt nehézségek. Még mindig nincs összhang a kapacitások szerkezete és az építőmunkák kívánt szerkezete között. A terv- és szállítói fegyelem szilárdításának intenzitása is kívánnivalót hagy maga után. Úgy véljük, hogy a kivitelező szervezeteket jobban ösztönzi majd a beruházási feladataik teljesítésére a befejezett létesítmények nyilvántartásának bevezetése.-A tervszerű gazdaságirányítási rendszer tökélete­sítése során jelentős szerepet játszik az alacsonyabb (Felvétel: Prandl Sándor) Elnöksége és a szövetségi kormány által a népgazdaság jelenlegi helyzetével kapcsolatban hozott határozatok biz­tosítása szerepelt a napirenden. A múlt év augusztus utolsó napján megtartott aktívaértekezleten előterjesztett beszámoló megállapította, hogy a komplex intézkedések a gazdaságossági programmal, a különböző fogyasztás­szabályozó intézkedésekkel együtt hozzájárultak a nép­gazdaság alkalmazkodóképességének fokozásához, a gazdasági gondolkodásmód megváltozásához a nép­gazdaságfejlesztés nyolcvanas években kialakult külgaz­dasági és hazai feltételeinek megfelelően. A gyakorlat igazolja, hogy a komplex intézkedések alapelvei helyesek és szükségesek, s a gazdasági mecha­nizmus további tökéletesítése és fejlesztése során is ezekből kell kiindulni. A komplex intézkedésekben rejlő lehetőségeket azon­ban még korántsem merítettük ki teljesen, az intézkedése­ket még nem alkalmazzuk átfogóan és teljes intenzitással minden szakaszon, az újratermelési folyamat valamennyi fázisában. Ennek oka elsősorban az, hogy nem minden gazdasági vezető sajátította el alapelveit úgy, hogy azokat hatékonyan érvényesíthesse a gyakorlatban. Bizonyos következetlenség is megnyilvánul a komplex intézkedések egyes elemeinek érvényesítésében. Többnyire azokat az intézkedéseket hajtják végre, amelyek a szervezeteknek gazdasági előnyöket biztosítanak, de abban a pillanatban, amikor valamelyik intézkedés szigorúbb gazdálkodásra kényszeríti a vállalatokat, azok vezetői kivételért folyamod­nak és gyakran bizony meg is kapják. Azt sem szabad szem elöl téveszteni, hogy a komplex intézkedések számos pontját nem valósították meg idejé­ben. S ebből adódott, hogy nem érvényesíthették ezeket például a termelő szervezeteknek a hatékony exportárak elérésére való ösztönzésében, nehézségek voltak az öt­éves terv feladatainak megfogalmazásában is stb.- A tervnek, mint az irányítási rendszer gerincének és a párt gazdaságpolitikája megvalósítása fő eszközének készítésében az elmúlt két esztendőben az eddiginél jobban összpontosítottunk az újratermelési folyamat minő­ségi követelményeire. A komplex intézkedések megfogal­mazták azt a követelményt, hogy az irányítás összes szintjén kerüljenek előtérbe a hatékonyság mutatói, mint például a tüzelőanyag- és energiafogyasztás, a nyers­anyagfelhasználás, a kiváló termékek részaránya a többi­hez viszonyítva, a munkatermelékenység, illetve a terme­lőalapok jövedelmezősége. Az anyag- és energiatakaré­kos termelés növelésére az egyik fő mutató, a saját termelési érték mutató alkalmazásával gyakorlunk gazda­sági nyomást, ösztönző hatása a két év alatt teljes mértékben bebizonyosodott. A 7. ötéves tervidőszak első két esztendejében relatíve erőteljesebben csökkentek az anyagköltségek - évente 1,2 százalékkal -, mint a 6. ötéves tervidőszakban, amikor az átlagos évi csökkenés 0,6 százalékos volt. Az anyagköltségek rendkívüli évközi csökkenése 1983-ban is folytatódott. Tekintettel a gazdasági fejlődés gyorsan változó, főleg külgazdasági feltételeire, az ötéves terv feladatainak növe­lése nehézségekbe ütközött. Az ötéves tervidőszak első szintű irányítási láncszemek képességeinek, tapasztalatai­nak és ismereteinek kihasználása. Azzal a céllal összpon­tosítottunk erre, hogy feltárjuk a gazdálkodó szervezetek belső tartalékait elsősorban a terv kidolgozásának, de teljesítésének szakaszában is. A kezdeményező tervezés azonban, mint az alacsonyabb szintű irányítási láncszemek kezdeményezésének tervszerű feltárása még nem vált a mozgósító tervek kidolgozásának általános módszerévé. Ezzel összefüggésben arról van szó, hogy el kell mélyíteni a dolgozók irányításba való bekapcsolódását a vállalatok, illetve a termelési-gazdasági egységek szintjén. Növelni kell a dolgozók részvételét a munkaszervezés tökéletesí­tésében, az anyagi érdekeltség erősítésében, a kollektíva gazdasági, szociális és kulturális fejlesztésére kijelölt esz­közök felhasználásában. Az anyag- és energiaigényesség csökkentésében, s a gazdasági tevékenység egyéb területein elért aránylag kedvező eredmények elérésében a terv újszerű megköze­lítésén kívül az is szerepet játszott, hogy megszilárdították a termelési-gazdasági egységek, a vállalatok és a vállala­ton belüli szervezeti egységek önálló elszámolási rendsze­ren alapuló gazdálkodását, összefoglalva megállapítható, hogy minden szinten fokozott az érdeklődés az önelszá­molási módszernek, mint a hatékonyság növelését előse­gítő eszköznek a kihasználásával szemben. Az önelszá­molás elemeit gyakorlatilag minden szervezetben érvé­nyesítik, más-más mértékű hatékonysággal. A vállalato­kon belül az önelszámolást a legkövetkezetesebben a fő termelésben érvényesítik, noha nehézséget okoznak a normabázis fogyatékosságai. Gyakorlatilag a kezdetén vagyunk annak, hogy a kutatásban, a fejlesztésben és a termelést megelőző munkaszakaszokon érvényesül az önelszámolás. A pénzügyi gazdálkodásban bevált, hogy az önálló elszámolás elveinek értelmében a szervezet tervezett szükségelteit lényegében a saját pénzügyi forrásokból fedezik, összhangban a pénzügyi források valós képzé­sével. Az új intézkedések értékelésében jelentős szerep hárul a termelőalapok ésszerű kihasználásának figyelemmel kísérésére. A termelőalapok ésszerű hasznosítására szá­mos mutató és gazdasági szabályzó ösztönöz, elsősorban azonban a jövedelmezőségi mutató. Bizonyos javulás ellenére e téren nem következett be döntő fordulat. A komplex intézkedések érvényesítésében jelentős he­lye van a bérrendszer gazdasági hatékonysága növelésé­nek. Ez számos intézkedés fokozatos és következetes megvalósítását feltételezi, azokét, melyek értelmében a bérezésben az érdem szerinti elosztást kell érvényesí­teni. Ennek alapja mindenekelőtt a munkanormák minősé­gének javítása. Bővült a premizálási mutatók köre, melyek a minőséghez és a gazdaságossághoz kapcsolódnak, s egyre több helyen alkalmazzák a brigádrendszerű mun­kaszervezést és javadalmazást is. A vállalati béreszközök fejlesztésének érvényben levő rendszere lényegében betölti szabályozó feladatát. Az elemzések azonban azt mutatják, hogy a vállalatok ese­tenként könnyen túlteljesítik a saját termelési érték terve­zett mutatóját, ami lehetővé teszi számukra a terven felüli béreszközök képzését. Ezzel kapcsolatban további intéz­ÚJSZÚ kedésekre van szükség, amelyek révén kiküszöbölhető lenne, hogy a vállalatok olyan béreszközökre tegyenek szert, amelyek mögött nincs megfelelő mennyiségű társa­dalmi haszon.- Az eredmények megmutatják, hogy mely területeken vannak még problémák és fogyatékosságok, és hova kell a figyelmet és az erőfeszítést irányítani. Ezek elsősorban a külgazdasági kapcsolatok és a tudományos-műszaki, illetve a beruházásfejlesztés nagyon fontos területei. Annak érdekében, hogy növeljük a népgazdaság ex­portképességét, és hogy hatékonyabbá váljék a termelés és a külkereskedelem összekapcsolása, kísérletet hajtunk végre a külgazdasági kapcsolatok hatékonyabbá tétele céljából. E kísérlet fő szándéka: szervesebben összekap­csolni a hazai termelést a külgazdasági kapcsolatokkal, hogy ennek eredményeként növekedjék a termelő szerve­zetek felelőssége a külkereskedelemben elért eredménye­kért. Ehhez megfelelő gazdasági és szervezési-jogi előfel­tételeket teremtünk. Ezeknek az intézkedéseknek a célja az, hogy a csehszlovák népgazdaság feltételei között erőteljesebben éljünk azokkal a lehetőségekkel, amelye­ket a külkereskedelem szocialista monopóliumának alap­elvei biztosítanak. A külgazdasági kapcsolatoknak jobban kell hatniuk arra, hogy a termelés minél gyorsabban igazodjék a megváltozott feltételekhez. A tudományos-műszaki fejlesztésben és a termelés minőségének javításában az elmúlt két év alatt csak részben értünk el pozitív eredményeket. A komplex intéz­kedéseknek köszönhetően lényegesen növekedett a terv­nek az egész tudományos-műszaki fejlesztésre gyakorolt hatása. Azonban, ahogy azt a CSKP KB 8. ülése megálla­pította, az irányítási rendszer mint egész továbbra sem ösztönözte eléggé a termelőket műszaki fejlesztésre, a kutatások eredményeinek gyakorlati érvényesítésére. Ugyanakkor a tudományos-kutatási bázis nem kellően érdekelt munkája eredményeinek realizálásában. A tudományos-műszaki fejlesztésre irányuló ösztönzés számos szabályozó érvényesítésével realizálódik a terve­zésben és a gazdasági gyakorlatban általában. Növekszik azoknak a szerveknek a felelőssége, amelyek a feladatok műszaki-fejlesztési tervbe való iktatásáért felelősek, növekszik á termelési-gazdasági egységek felelőssége és jogköre a tudományos-műszaki haladás biztosítását ille­tően az adott szakterületeken; gondoskodunk arról, hogy a tudományos-műszaki haladás haszna tükröződjék a pénzügyi tervben; egyszerűbbé válik a tudományos- műszaki fejlesztés tervének szerkezete; a kutatási és fejlesztési munkák ára nagyobb mértékben befolyásolja az új termékek nagykereskedelmi árával együtt a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés hatékonyságát és eredményeinek gyors gyakorlati érvényesítését stb.- A párt XVI. kongresszusa által kijelölt feladatok végre­hajtása, az irányítási rendszer komplex intézkedések alap­ján való további kibontakoztatása érdekében a CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány meghagyta, hogy dolgozzák ki az irányítási rendszer további tökéletesítésé­nek programját, különös tekintettel a 8. ötéves terv előké­szítésére. A program nemcsak az 1985 utáni időszakot érinti, hanem bizonyos vonatkozásokban már a legközelebbi két esztendő irányítási gyakorlatát is. E tevékenységben első­sorban a CSKP KB 8. ülésének határozataiból indulnak ki, és figyelembe veszik a komplex intézkedések érvényesí­tése során szerzett tapasztalatokat, illetve a 8. ötéves tervidőszakban teljesítendő feladatokat. A tevékenységet jelentősen befolyásolják a testvérországok, különösen pedig a Szovjetunió tapasztalatai. Komoly ösztönzéseket kaptunk az irányítási rendszer tökéletesítésére a KGST végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésein, amelyeken hangsúlyozták, el kell mélyíteni a tagállamok integrációs mechanizmusát. Az irányítási rendszer tökéletesítésének fő iránya to­vábbra is a gazdasági egyensúly felújítására való törekvés. Dinamikus egyensúlyt igyekszünk kialakítani a pénz- és anyagi erőforrások között a lakossági fogyasztásban, a beruházási szférában és a külgazdasági kapcsolatok­ban. Ez megköveteli egyebek között, hogy a szervezetek az eddiginél lényegesen igényesebb feltételek között jus­sanak jövedelemhez. Ezért korlátozzuk az újraelosztási folyamatokat és a dotációkat, megszigorítjuk a hitelfeltéte­leket, objektivizáljuk az árakban kifejezett költségeket és a jövedelmezőséget. Ezt minden területen maximális gaz­daságosság révén valósítjuk meg. Tökéletesíteni kell az irányítási szféra és a gazdálkodó szervezetek közötti együttműködést a tervek kidolgozása és teljesítése során. Olyan gyakorlatot kívánunk kialakí­tani, amelyben a gazdasági szervezetek saját érdekükben a központtal együttműködve keresik az optimális megol­dást. Következetesebben kell érvényesíteni, különösen a bé­rezésben és a bemházási szférában, az anyagi ösztönzés normatíváit, amelyek hosszú távon érvényesek, és alaku­lásuk valóban kifejezi a ténylegesen elért eredményeket. Azokra az eredményekre kell építeni, amelyeket már elértünk az önálló elszámolás érvényesítésében. Az önálló elszámolást még jobban el kell mélyíteni és ki kell terjesz­teni különösen a tudományos-műszaki fejlesztésre, a kül­kereskedelemre, a termelőalapok újratermelésére és a bérszabályozásra. Az önálló elszámolást teljesen ki kell aknázni az állami terv feladatai teljesítésének biztosítá­sára, a szervezetek mozgósító terveinek kidolgozására és megvalósítására. Már a komplex intézkedésekben leszögeztük, tökélete­síteni kell a központi szervek munkáját, különösen ami a koncepcióteremtést, az előrejelzést és a fejlesztési stratégia kidolgozását illeti. Számolunk azzal is, hogy minőségileg új feltételeket kell teremtenünk a dolgozók kezdeményezésének kibontakozá­sára, különösen a kezdeményező tervezéshez, és" hogy keresnünk kell a dolgozók irányításban való részvételének új formáit is. * Az irányítási rendszer fejlesztésével kapcsolatos felada­tokat úgy oldjuk meg, hogy közben szem előtt tartjuk a KGST-tagországok gazdasági mechanizmusainak egy­máshoz közeledését. Ez a szocialista gazdasági integrá­ció, különösen pedig a szakosítás és a kooperáció céltuda­tos fejlesztésének egyik fő feltétele. STEFAN PEVNY

Next

/
Thumbnails
Contents