Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-10 / 6. szám
KOMMUNISTÁK A SZAKSZERVEZETBEN TÖBB FIGYELMET A DOLGOZÓK ÉSZREVÉTELEINEK A hajógyári döntőbizottság munkájáról • Fél év alatt lakás - ez ma már természetes • Mit várnak el a bizalmitól? • A selejtet vállalni kell A komáméi (Komárom) hajógyár géprendszer-szerelő részlegén több mint száz párttagot és tagjelöltet számláló pártszervezet működik. A gyár legerősebb munkásszervezete ez. Számos kommunista pártmegbízatása, hogy aktív tevékenységet fejtsen ki a szakszervezetben. Az itt dolgozó kommunisták közül többet ott találunk az üzemi bizottságban, a vállalati szakszervezeti döntőbizottságban és más posztokon, ahová a párt állította őket. Tevékenységüket az alapszervezetben figyelemmel kísérik, rendszeresen beszámoltatják őket szakszervezeti tisztségükben végzett munkájukról. Emecz István a 25 tagú ezüst jelvé- nyes szocialista munkabrigád vezetője, a szakszervezeti mühelybizottság elnöke évekig vezette a'vállalati szakszervezeti döntőbizottságot. Ő maga bádogos, kétgyermekes családapa, s Marcelováról jár be munkahelyére. Szakszervezeti tisztségeinek ellátása nagy erőfeszítést követel. Megosztja velünk sokéves szakszervezeti munkájának néhány tapasztalatát. Először a szakszervezeti döntőbizottság munkájáról szól. Érdekes megfigyelése, hogy azok a dolgozók, akiket prémiumelvonással, áthelyezéssel, vagy megrovással sújtanak, rendszerint fellebbeznek a döntés ellen, ám a selejtes munkáért járó következményeket fellebbezés nélkül vállalják. A nyolcéves tapasztalat egyik tanulsága eszerint, hogy a bizonyított, kézzelfogható tények akkor sem váltanak ki elégedetlenséget, ha súlyos következményekkel járnak, viszont elégedetlenséget, sértődést, rossz közérzetet és hangulatot vált ki a felemás, megfontolatlan, szubjektív megközelítés alapján hozott döntés. Ez még akkor is így van, ha ez a döntés nem jár különösebb anyagi következményekkel és csak szóbeli megrovást von maga után. A gyakorlat egyébként azt mutatja, hogy az összes fellebbezésnek hozzávetőlegesen a fele jogos és a vezetők eljárása a dolgozóval szemben helytelen volt. A vállalatvezetésben a szakszervezeti döntőbizottságnak nagy tekintélye van. Legutóbb hat évvel ezelőtt történt meg, hogy a vállalat vezetői nem értettek egyet a bizottság döntésével. Az ilyen tekintély csak úgy érhető el, hogy minden megtárgyalt esetet a legnagyobb megfontolással, körültekintően és nagy hozzáértéssel kezelnek. A szakszervezet munkáját a hajógyárban jelentősen könnyítik az elért eredmények. Durcovic 'elvtárs az ÜB elnöke például adatokkal bizonyítja, hogy a lakáskérdés a gyárban gyakorlatilag megoldódott. Nincsen lakásigénylő, aki fél éven belül ne juthatna lakáshoz. Ma már egyetlen felmondás indoklásában sem szerepel az egykor gyakori kitétel, miszerint „lakásproblémám megoldatlansága miatt lakóhelyemhez közelebb fekvő munkahelyet keresek“. Az eredmény titka a vállalati-szövetkezeti lakásépítési forma és a dolgozók hozzájárulása a városfejlesztési feladatok teljesítéséhez. A műhelybizottságok gyakran szerveznek kisegítő brigádokat, főleg óvodák és bölcsődék építésére, de segítséget nyújtanak az üzlethálózat, a szolgáltatási egységek építésében is. Jelenleg egy 30 férőhelyes bölcsőde és egy ugyancsak 30 férőhelyes óvoda építésén segédkeznek szabad idejükben. Ezzel az építövál- lalatnak lehetővé teszik, hogy ne aprózza fel erőit és a lakásépítésre összpontosítsa embereit. A mühelybizottság tevékenysége szorosan kapcsolódik a termelési feladatokhoz. Nagy figyelmet fordítanak a termelési értekezletekre, melyeken bizony sok az észrevétel, bírálat, javaslat. A részleg a befejező munkákat végzi a hajókon, s így természetesen itt szorítja a határidő leginkább az embereket. Hiszen minden apró késés, vagy pontatlanság az utolsó munkafolyamatokban érezteti hatását, néha itt kell behozni azt, amivel másutt elkéstek. Ezért a hozzászólások, észrevételek gyakran más részlegek munkájára vonatkoznak, például az anyagbeszerző osztályra, a konstrukciós munkahelyek dolgozóira, stb. Tavaly a tervezés okozta a legnagyobb gondot. Míg az első félévben 3-4 hajótesten folytak a munkálatok, addig a második félévben 6 hajón kellett elvégezni a munkát. A munka egyenetlen elosztásából eredő nehézségeket tetézte, hogy a hat hajó közt két prototípus, az Amur teherszállító és az Ufa kotrógép is ott volt, ami nem csekély többletmunkát jelent, hiszen a prototípusokon mindig van módosítani, átszerelni való. Sok gondot okoz a munkakörnyezet. A 16. sz. csarnokban felszerelt elszívó berendezés legfőbb fogyatékossága, hogy túl nagy és a látszólag apróbb munkáknál „nem érdemes“ bekapcsolni. Teljes üzemben egyszer volt csupán, amikor a festékpárákat szívatták el vele. Az emberek azonban kis helyen szerelnek, festenek, hegesztenek, s ezt leggyakrabban füstös, zajos, poros környezetben kell végezniük. Sok kis légtisztító berendezés, persze, nagy beruházás lenne, ám a meglevő rendszer rugalmasabb kihasználásával sokat lehetne javítani a helyzeten. Ez éppúgy, mint több más probléma azonban megköveteli, hogy a termelési értekezleteken elhangzottak nagyobb visszhangra találjanak a felelős osztályokon és vezetőknél. A mühelybizottságok rendszeresen továbbítják az észrevételeket, ám nem mindig a várt eredménnyel. E téren a pártszervezet segíthet a leginkább pártellenőrzési jogának szigorúbb érvényesítésével. A problémák megoldásának elhúzódása a szakszervezeti bizalmiak munkájában csapódik le. Hozzájuk fordulnak a dolgozók kérdéseikkel, náluk sürgetik a problémák megoldását. Néha úgy tűnik, hogy a bizalminak mérnöki és ráadásul politikai főiskolai végzettséggel kellene rendelkeznie. A kérdések igényes válaszokat követelnek, a dolgozók tájékozottsága megnőtt, kérdéseik „rámenősebbek“ lettek. Felületes válasszal ma már senki sem éri be, a frázisra legyintenek. A1 bizalmi, ha ezen felül párttag is, nagy bizalmat élvez és elvárják tőle, hogy mindenre tudjon válaszolni. De ő mégiscsak szerelő, bádogos, lakatos, s nem káptalan a feje. Ezért gondot fordítanak a bizalmiak és a mühelybizottság rendszeres kapcsolatára, a visszajelzések elemzésére. A pártszervezetek tagjaikat a pártoktatás keretében igyekeznek időszerű és jól megalapozott érvekkel ellátni, hogy a pártonkívüliek körében végzett munkájuk még eredményesebb legyen. Kitűnt azonban, hogy a pártoktatás nem elég, az időszerű problémákra a válaszokat a taggyűléseken is meg kell adni. A kommunista a taggyűlésen, a pártcsoportban végzett munkája során is érveket gyűjt, ismereteket sajátít el, melyeket szakszervezeti munkájában eredményesen gyümölcsöztethet. ÁDÁM PÉTER Gyökeres György felvétele E lmúlt végleg az az idő, amikor a falusi családok életéhez szervesen hozzátartozott a malombajárás, a búzaőrlés. Parasztok zsákokkal megrakott szekereivel és a cselédek jussát hozó urasági fogatokkal volt téli a malom udvara. S miközben nagyokat csobbantak a vízbe merülő lapátok, őröltek a kövek, szapora horkantásokkal fogyasztották tarisznyájuk tartalmát a pihenő lovak, beszélgettek és ismerkedtek az emberek, a molnár szorgoskodott s közben kérdezősködött. Milyen is volt legutóbb a liszt, jó kenyeret süthettek-e belőle. Nemcsak udvariasságból, hanem érdekből is kérdezősködött a molnár, hiszen sok volt a malom, esetenként meg bizony kevés az őrölnivaló, s a népdalban is emlegetett lisztes molnár bizony csak akkor süthetett kenyeret, ha forgott a nagykerék. A molnár szemöldöke, haja és bajusza reggeltől estig ugyan most is „megőszül“, mégis minden más. ha van is malomkő, csak emlékként áll már az udvar valamelyik szegletében, mert hengerpadokra” kerül a búza. A molnár is a boltban veszi a kenyeret, hiszen az ö otthonában sincs már kemence, s mert másutt is lebontották, azt sem kérdezheti meg alkalmi látogatójától, ismerősétől, hogy milyen cipó kerekedett a nála őrölt lisztből. Persze, nem is kell, hiszen ma a laboratórium is szerves része a malomnak, s az ott dolgozók naprakész adatokkal, sőt esetenként még sűrűbben jelzik, ha hiba van az őrlésben, nem jól dolgozik valamelyik hengerszék, vagy kiszakadt egy szita. Mindennek ellenére felelősségteljes munka a molnáré. Jó hallásával a gépek zajából, a hengerek mormolásából és a sziták hangjából már a laboratórium jelzése előtt is meg kell állapítania, hogy hol s m( nincs rendjén. A molnárnak kifinomult a tapintása, az ujjai között morzsolgatással megállapítja a liszt minőségét, feltéve persze, ha ehhez már megfelelő gyakorlattal és ismeretekkel rendelkezik. A hengerpadok termébe érve Zahrad- nlcsek Dénes sem szalajtja el az alkalmat, hogy a hosszúkás üvegablakot lenyitva egyik-másik töretből kezébe vegyen egy maréknyit, s azt alapos gondossággal megvizsgálja.- Minden rendben, állapítja meg elégedetten - miközben tovább indulunk, hogy végigvezessen birodalmán, a párkányi (Stúrovo) malmon, ahol harmadik éve ő a főmolnár. Ő irányítja az embereket és munkájukat, ügyel a technológiai előírások és a kiőrlési arányok betartására, de azért is felel, hogy balesetmentesen dolgozzanak. A silóktól egészen acsomagolóig az ő ellenőrzése alatt teszi meg a gabona, illetve a liszt az előírt útját. S mindez nem kis dolog, hiszen a párkányi malomban naponta hét és fél vagon búzát őrölnek meg és párhuzamosan egy vagon nyi zab: ból készítenek zabpelyhet. Nem tessék- íássék alapon, hanem nagy figyelemmel, messzemenő gondossággal és eredménnyel, bizonyítja ezt az is, hogy a nit- rai hat malom között folyó versenyben mindig előkelő helyen végeznek.- Sokan el sem tudják képzelni, hogy milyen bonyolult a molnárszakma. Munkánk tárgyát, a parányi búzaszemet nem kevesebb mint tizenegy részre kell felbontani. Ráadásul nem akárhogyan, hiszen meg van határozva, hogy melyik rész hány százaléka legyen az egésznek. A laboratórium megadja az értékeket s ezek szerint kell beállítani a gépeket, de ehhez az egyéni tapasztalatot és tudást mindenképpen hozzá kell tenni. Ez a szép, de egyben a legnehezebb is a mi szakmánkban. Ennek ismerete és tudása adja ma a molnár becsületét, úgy ahogy valamikor adta az, hogy gépekkel dolgozott, ami vidéken csak keveseknek adatott meg, nem szólva arról, hogy a molnárnak azért a legínségesebb időkben is maradt, jutott valamicske kenyér- nekvaló. A gép és a kenyér ma az élet szerves része lett, így egyedüli, de annál nagyobb követelmény maradt a minőségi munka, olyan liszt őrlése, amelyből a pékség jó kenyeret süthet. Miközben beszél, szinte átérzi minden szavának jelentőségét. Szavaiban ott izzik az a szeretet és vonzalom, amely a negyvenegy éves főmolnár életét immár több mint három évtizeden át szorosan összekapcsolja a malommal.- Mint gyermek, ha csak tehettem, édesapám malmában töltöttem a szabad óráimat. Szinte megbüvöltek a forgó kerekek és a száguldó ékszíjak. Talán mondanom sem kell, hogy ilyen élményekkel, az alapiskola elvégzése után molnárokat képző szakiskolába iratkoztam be, és természetesen kitanultam a szakmát. Dolgozott Bratislavában, Suranyban, de a legnagyobb, életre szóló hatást első munkahelye, Léva (Levice) jelentette számára.- Léván tanultam meg a legtöbbet, Hindi József fömolnár mellett váltam a szakma igazi mesterévé. Édesapám, mint a bátorkeszi malom kommunista gépésze a munka becsületét és mások tiszteletét nevelte belém, a lévai fömolnár pedig a pontosságot, fegyelmet és felelősségérzetet. Szigorú volt, sokat követelt, de csak olyat, amit önmaga számára is kötelezőnek tartott. Igyekeztem, megfogadtam tanácsait, magamévá tettem sokéves tapasztalatait. Bizonyára nem véletlen, hogy lévai működése alatt lett a párt tagja. Azóta is mindig igyekezett kommunistához méltóan dolgozni, s kötelességének tartotta, hogy amit megtanult, elsajátított, azt adja tovább, nevelje, oktassa a most kezdő fiatalokat. A huszonhat éves Trenka Lajos ezt méltatva hangsúlyozta.- A kőmüvesszakmát tanultam ki, így lényegében képesítés nélkül kerültem ide. A főmolnár érdeme, hogy elsajátítottam a mesterség alapjait és megszerettem ezt a munkát. Úgy érzem, véglegesen, olyannyira, hogy alkalomadtán ismét beülök az iskolapadba. Képesített molnár szeretnék lenni, mert ez a szakma még így, lisztesen is szép. De csak annak, aki ért hozzá, tudja, mert megtanulta, hogy mit és miért kell csinálni, úgy, ahogy mesterem. EGRI FERENC Molnárbecsület KOMMUNISTÁHOZ MÉLTÓ ÖNTUDATTAL «j 0> «B Jt >» 2 > <D fc ,o §!§ 0 0 N .Q </) •Ri Q) V. ■**g *0 TO E £ ;o 'TO *■ 0) TO V) 0 N C 5 JSj 0)0 Q) .* E to c -E « c TO T3 0 TO 5.5 to -g <1 N
