Új Szó, 1984. december (37. évfolyam, 286-307. szám)

1984-12-13 / 295. szám, csütörtök

Vita a CSKP Központi Bizottságának 12. ülésén BOHUMIL URBAN elvtársnak, szövetségi külkereskedelmi miniszternek felszólalása A CSKP KB Elnökségének a beszámo­lója újból megmutatta, hogy a központi bizottság milyen figyelmet szentel a kül­gazdasági viszonyok kérdéseinek. Ezt az is indokolja, hogy a létrehozott nemzeti jövedelem egész egyharmad része a kül­kereskedelem közvetítésével lép az újra­termelési folyamatba. A XVI. kongresszus gazdaságunknak a nemzetközi munkameg­osztásba való szélesebb bekapcsolódá­sát a további sikeres fejlődés objektív szükségszerűségének tekintette. Szeretnék rámutatni a KGST-országok- kal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének je­lentőségére. Abban az időszakban, amikor a világkereskedelem évente 1-2 százalék­kal csökkent, a KGST-országokkal lebo­nyolított árucserénk évente több mint 10 százalékkal növekedett. Ennek a fejlődés­nek köszönhetően Csehszlovákia egyike volt az olyan államok szűk körének, ame­lyek az utóbbi három év alatt növelték a világkereskedelemben való részvételü­ket. Ez a fejlődés elsősorban annak kö­szönhető, hogy a CSKP XVI. kongresszu­sa utáni időszakban gyors ütemben nőve--, kedett a kereskedelmünk legnagyobb part­nerünkkel, a Szovjetunióval. A Szovjetunió részaránya az egész csehszlovák külkereskedelemben ma eléri a 45 százalékot. Különösen ]elentős az a tény, hogy növekszik a kooperációs szál­lítások részaránya a szocialista partnereink töboségével folytatott kereskedelemben. A kongresszus feladatul adta továbbá a gazdasági kapcsolatok fejlesztését a nem szocialista országokkal, az egyenjo­gúság és a kölcsönös előnyösség alapján. A nem szocialista országokkal folytatott kereskedelem a jelenlegi időszakban az egész csehszlovák külkereskedelemnek körülbelül a negyedrészét képezi. A továbbiakban három problémával akarok foglalkozni, mégpedig a szocialista és a nem szocialista országokkal folytatott kereskedelemmel, valamint az árucsere hatékonyságának időszerű kérdéseivel. A csehszlovák külkereskedelem háromne­gyed részét a szocialista országokkal bo­nyolítjuk le. Az idén is tovább folytatódik az a kedve­ző fejlődés, amelyhez minden reszort hoz­zájárult, elsősorban a gépipar. A kiviteli feladatok túlteljesítésével, s a tervezett különbségi mutató teljesítésével számo­lunk. Ennek ellenére egyes termelő vállala­toknál még nem sajátították el azt az alap­elvet, hogy a szocialista piacok igényei változnak. Elsősorban nagyobb követel­ményeket támasztanak termékeink minő­ségével és műszaki színvonalával szem­ben. Általános jelenséggé válik, hogy szá­mos szocialista országban megváltoztatják a fejlődés eredeti terveit és programjait. Az országok többségében a beruházások szerkezete is megváltozott. Mindez követ­kezményeiben azt jelenti, hogy velünk szemben is megváltoztak a követelmé­nyek. Ha a jövőben is biztosítani akarjuk a szocialista országokkal folyó kereskede­lem dinamikus fejlődését, gyorsabban kell átállnunk az egyszerű árucseréről a gazda­sági és ipari együttműködésre. Az említett jelenségek nemcsak Csehszlovákiára jel­lemzők. Készek vagyunk a KGST legma­gasabb szintű gazdasági tanácskozása szellemében programszerűen kihasználni a közösségünk nyújtotta előnyöket. Ami a nem szocialista országok piacait illeti, itt továbbra is diszkriminációval és különböző adminisztratív akadályokkal ta­láljuk magunkat szemben. Főleg az Euró­pai Gazdasági Közösség országai érvé­nyesítenek számos korlátozást a csehszlo­vák kivitellel szemben, amelyek textil-, ci- pő- és ruhaipari termékekre, kohászati ter­mékekre, villanymotorokra és a kiviteli vá­laszték mintegy húsz további tételére vo­natkoznak. Egyes esetekben különböző ár-, műszaki, vám- és egészségügyi aka­dályokkal igyekeznek korlátozni a cseh­szlovák kivitelt. Az új technikai áruk beho­zatala területén állandóan növekszik az olyan cikkek jegyzéke, amelyeket „politikai okokból“ nem lehet eladni Csehszlovákiá­nak. Az idei év folyamán javult a kereslet, főleg a nem gépipari termékek iránt. Arány­lag jobb feltételek mellett lehetett értékesí­teni a textil-, a bőr és az üvegipari terméke­ket, valamint a divatékszereket. A bútorok értékesítésénél fennálló problémák első­sorban a mi saját problémáink. A gépipari termékeknél a piac megélénkülése még nem nyilvánult meg teljes mértékben. Leg­inkább a szerszámgépek és az alakító gépek, valamint a textilipari gépek értéke­sítése stagnál. Tovább akarjuk fejleszteni a kereskedel­münket számos fejlődő országgal. Gazda­sági helyzetük, főleg a felhalmozódott adósságállományuk azonban rontja a fize­tőképességüket. A kőolaj kitermeléssel nem foglalkozó fejlődő országok beszün­tették a beruházásokat, s jelentős mérték­ben korlátozták a behozatalukat. Újabban kiegyenlített kereskedelemre törekednek. Ez a helyzet tőlünk is megköveteli az elmúlt években érvényesített hagyományos szemlélet megváltoztatását. Az említett problémák ellenére a nem szocialista or­szágokba irányuló kivitel idei feladatait tel­jesíteni tudjuk. Ez a teljesítés azonban nem az eredetileg tervezett összetételben való­sul meg, ami szükségszerűen visszatükrö­ződik a kivitel hatékonyságában. Fontos feladat a behozatali szükségle­tek csökkentése, s a vásárlásokra fordítha­tó devizaeszközök gazdaságos és ésszerű kihasználásának biztosítása. A szocialista országokból származó behozatal egyenle­tes. A nem szocialista országokból szár­mazó behozatal területén arra törekszünk, hogy az okvetlenül szükséges nyers- és alapanyagok mellett a devizaeszközöket magas műszaki színvonalú gépek és be­rendezések vásárlására is felhasználjuk. Ezekkel az eszközökkel megfontoltan kell gazdálkodni, hogy ne kerüljön sor olyan termékek vásárlására, amelyeket itthon is elő tudunk állítani, vagy amelyek a szocia­lista országokból is beszerezhetők. A csehszlovák külkereskedelem és a termelés fő feladata az árucsere haté­konyságának a növelése. Ezt a feladatot a CSKP Központi Bizottsága is egyre gyak­rabban hangsúlyozza a népgazdaság álta­lános fejlődésével kapcsolatban. Ez helyes és logikus követelmény. Az utóbbi időben gyakrabban foglalkoztunk ezzel a kérdés­sel, mind a külkereskedelmi vállalatok veze­tésének a szintjén, mind a termelő szerve­zetekben. Egyetértünk abban, hogy az árak területén elért bizonyos részeredmé­nyek ellenére még nem érjük el mindenhol a szükséges hatékonyságot. Ennek több oka is van, közéjük tartozik a műszaki színvonal, a kereskedelmi munka színvo­nala, a nagykereskedelmi árak állandóan emelkedő szintje stb. Tudjuk, hogy amíg termékeink nem felelnek meg a világpiaci versenyképesség követelményeinek, nem is érhetjük el a világpiaci árakat. Emellett útmutató, jó példáink is vannak. Ilyen jellegű az Adamovi Gépgyár kon­szernvállalat és a Kovo külkereskedelmi vállalat közös programja, melynek kereté­ben a versenyképes nyomdaipari gépek gyártásáról távlatilag is úgy gondoskodnak, hogy a műszaki színvonal és az árak szempontjából továbbra is megtartsák a nemzetközi csúcsszínvonalat. A konkrét együttműködés további jó példáját nyújtja a Sfinx České Budéjovice konszernvállalat és a Merkuria külkereskedelmi vállalat kap­csolata. Közösen oldják meg a gyártmány- fejlesztés kérdéseit, közösen végeznek pi­ackutatást, s a gyártó vállalat képviselői részt vesznek a kereskedelmi tárgyaláso­kon. Hasonló jó példákkal a bratislavai Kerametal külkereskedelmi vállalatnál is találkozhatunk. A jó kölcsönös viszonyok kialakulása elsősorban a vezető dolgozók­tól indul ki. Meg kell azonban állapítanom, hogy számos vállalatnál még nem érték el ezt a színvonalat. Olyan kollektívák is van­nak, ahol a cserearány javításának a fel­adatát csak a külkereskedelmi dolgozók ügyének tartják, s nem olyan feladatként kezelik, amihez már a termelés előkészítő folyamataiban kell megteremteni a feltéte­leket. Ezért vállalatainknál gyakrabban kell feltenni azt a kérdést, hogy milyen befekte­tésekkel és költségekkel termelünk, milyen munkatermelékenységet érünk el, s milyen rezsiköltséggel dolgozunk a konkurenciá­hoz viszonyítva, hogy milyen áron értéke­sítünk mi, s milyen árat érnek el a verseny­társak. Az összehasonlításokhoz azonban is­merni kell a külföldi helyzetet. A kereske­delem és a termelés részéről elég sokan járnak külföldre. Nemrég a termelési szfé­rával együtt olyan intézkedéseket fogana­tosítottunk, amelyek lehetővé teszik, hogy a műszaki színvonal tanulmányozása cél­jából szervezett külföldi utakon az arra legilletékesebbek, a vezető konstruktőrök és technológusok vegyenek részt. A szo­cialista és a nem szocialista országok ki­emelkedő világcégeinél szervezett néhány hetes és néhány hónapos tapasztalatszer­zési kiküldetések a jövőben lehetővé teszik a technológiai színvonal jobb megismeré­sét, ami konkrétabb javaslatokat eredmé­nyezhet a termelési együttműködés és a kooperáció fejlesztésére. Ebben még jelentős tartalékaink vannak, amelyeket jobban ki kell használnunk. A kongresszus feladatul adta számunk­ra, hogy aktívabban töltsük be az átvevő ösztönző szerepét, s javítsuk az együttmű­ködést a termeléssel. Ebben az irányban számos programszerű intézkedést tettünk. A jelenlegi időszakban kísérleti jelleggel vizsgáljuk a termelő és a külkereskedelmi vállalatok szorosabb kapcsolatainak külön­böző formáit. A termeléssel együttműköd­ve már második éve gondoskodunk a gya­korlati szakemberek kiválasztásáról és fel­készítéséről a külkereskedelmi munkára, s a dolgozók meghatározott időre szóló kölcsönös cseréjével is emeljük az együtt­működés színvonalát. Azonban nyíltan ki kell jelentenem, hogy a termelőktől na­gyobb rugalmasságot várunk a megrende­lők igényeinek kielégítésében, a szállítási határidők ľerôvidítésében, a szervizszol­gáltatások javításában, valamint egy sor további kérdésben. Amit a termeléstől el­várunk, azt magunk között is érvényesíteni kell. Fel kell számolni az egyes kereskedel­mi szervezeteknél tapasztalható rutinmun­kát és merevségeket, s nagyobb súlyt kell helyezni a munka eredményességére. Az 1985-ös évre már aláírtuk a kereske­delmi megállapodásokat a Szovjetunióval A Plzeňi Škoda termelési-gazdasági egység gazdasági eredményei a 7. ötéves tervidőszak első négy esztendejében nem rosszak. Noha a termékszerkezetet jelen­tősen átalakítjuk, és csökkentjük az anyag- és energiaigényességet, az árutermelés 11,5 százalékkal növekedett, a saját ter­melési érték és a nyereség növekedési üteme pedig több mint 15 százalékos. Jelentős mennyiségű anyagot és energiát takarítottunk meg. A megtakarítás mértéke az energiánál évi 3 százalék, az anyagfel­használásban pedig évi 5 százalék. A terv­időszak eddigi négy esztendejében a nem szocialista országokba már 2,3 milliárd koronával nagyobb értékű terméket szállí­tottunk, mint az egész 6. ötéves tervidő­szakban. A 7. ötéves tervidőszakban - az előző tervidőszak átlagához viszonyítva- több mint 60 százalékkal növeljük a nem szocialista országokba irányuló exportot. A szocialista gazdasági integráció elmélyí­tésének köszönhetően a Szovjetunióba irányuló kivitelt - 1980-hoz viszonyítva- 72 százalékkal növeltük. Termelési-gaz - dasági egységünk exportjának 38 százalé­ka a Szovjetunióba kerül. Az idén teljesítjük az állami terv kötelező feladatait, és a legfontosabb építkezése­ken is megvalósul a 74 legfontosabb terv­szándék zöme. 1985-ben üzembe helyezik a Jaslovské Bohunice-i Atomerőmű kettes számú áramtermelő részlegét, és az üzembe helyezésre előkészítik a Dukova- nyi Atomerőmű második blokkját. A tech­nológiai rész fő szállítójaként különösen törődünk az irányító és koordináló tevé­kenység tökéletesítésével. Szilárdítjuk a fegyelmet, csökkentjük az idővesztesé­geket és a részlegek szerelésének időtar­tamát. Termelési-gazdasági egységünk ki­dolgozta azt a tervet, amelynek végrehajtá­sával a Dukovanyi Atomerőműben keletke­zett hőenergiát fűtésre hasznosítják Brnó­ban. A tervet már jóvá is hagyták. Nagy mennyiségű nemes tüzelőanyag takarítha­tó meg a terv végrehajtásával, a többi előnyről nem is beszélve. A végrehajtást azonban - egyelőre - nem iktatták be a 8. ötéves tervbe. Nagyon igényes feladatok várnak ránk 1985-ben. Az árutermelés 5 százalékkal, a saját termelési érték több mint 6 száza­lékkal, a nyereség pedig 15 százalékkal növekszik a terv értelmében. A konszern főleg energetikai berendezések gyártásá­val foglalkozik, és teljes beruházási egysé­geket is gyártunk hazai és külföldi megren­delésre. Az energetikában mind az atom­erőművek építésével, mind pedig a 100 és 200 megawattos blokkok főjavításával és innoválásával kapcsolatos teendőket telje­sítjük, különös figyelmet fordítva a kisebb fútőértékű tüzelőanyagok hasznosítására és a tüzelőanyag-fogyasztás csökkenté­sére. A továbbiakban folytatjuk az atomerő­mű-berendezés exportot a Magyar Nép- köztársaság, a Német Demokratikus Köz­társaság, illetve Lengyelország számára. A konszern kapacitásának jelentős részét olyan exportfeladatok teljesítésére hasz­náljuk fel, amelyek célja a nem szocialista országokból érkező megrendelések kielé­gítése. Itt hagyományos energetikai beren­dezések exportjáról van szó elsősorban. Folytatjuk az egyiptomi megrendelések tel­jesítését, és - más akciókkal együtt - meg­kezdjük a brazíliai Lacerdoba irányuló erő- m űberendezés-száll ítást. Az elkövetkező évekre olyan intézkedé­seket foganatosítunk, amelyek végrehajtá­sával hozzájárulunk nemzetközi verseny- képességünk erősítéséhez, miközben ka­pacitásfelesleg mutatkozik a világpiacon. A nem szocialista országokba irányuló ex­portban az energetikai berendezések szál­lítása a legelőnyösebb akciók közé tarto­zik. A versenytárgyalásokon úgy érhetünk el bizonyos előnyöket, hogy a külföldi part­nerekkel az erőműépítéssel kapcsolatos kérdésekben kibontakoztatjuk a konzultá­és a szocialista országok többségével, amelyek a tervvel összhangban jó feltéte­leket alakítanak ki az árucsere növelésé­hez. Ahhoz azonban, hogy a KGST legma­gasabb szintű tanácskozásának útmutatá­sait valóra váltsuk, új hozzáállásra van szükség a feladatok teljesítésében. A terv a nem szocialista országokkal kapcsolatban bizonyos szerkezeti változá­sokkal számol, a tüzelőanyagok és a fa kivitelének csökkentésével és a készter­mékek kivitelének növelésével. Ez igényes terv, de a gépipar szakaszán is teljesíthető. További fontos feladat a hatékonyság nö­velése. Ezt a külföldi kereskedelmi kiren­deltségeink, valamint külkereskedelmi vál­lalataink aktívabb munkájával, s á kereske­delmi dolgozók szakmai és politikai továbbképzésével is elő akarjuk segíteni. Ebben az irányban programot dolgoztunk ki, s tudjuk, hogy mit akarunk elérni. ciós tevékenységet. Már néhány éve törek­szünk arra, hogy az ilyen berendezések konzultánsaiként érvényesüljünk. Olyan termékeknél és szakágazatokban is az export növelésére törekszünk, amelyeket, illetve amelyek termékeit nem szocialista országokba régebben csak kis mértékben, illetve egyáltalán nem szállítottunk. Törő­dünk a kivitel választékának bővítésével. Az energetikának van egy fontos, politi­kai szempontból is jelentős területe, amely­nek szükségleteit termelési-gazdasági egységünk nem elégíti ki teljesen, és ezzel problémákat okoz számos ágazatban. A fűtőművek, az ipari hőt gyártó berende­zések, illetve a vízlágyító berendezések gyártására gondolok. Az igények arányta­lan mértékű megnövekedése azzal függ össze, hogy a legtöbb helyen a gyengébb tüzelőanyag használatára tértek, át. Az ilyen tüzelőanyagok égetése kb. kétszer akkora berendezést igényel, mintha olajat vagy földgázt égetnek a kazánban. Az is gondot okoz, hogy a hőtermelési szférában a fejlesztés nem volt elég koncepciózus és összehangolt. Nincs még egy ország a vi­lágon, ahol egy-egy városban annyi és annyiféle kazánnal felszerelt fűtőmű üze­melne, mint nálunk. Előfordul, hogy lakóte­lepen több tucat kazánt is üzemeltetnek. A városokban, a lakótelepeken, az ipari üzemekben még ma is több száz kis egy­séget építenek, és ez még a 8. ötéves tervidőszakban is folytatódik. Az ipar és a lakások számára külön-külön fűtőmű ál­lítja elő a meleget. Mivel e koncepció néhány év alatt nem változtatható meg, meg kellett találnunk az igények gyors kielégítésének módját. A konszernen belül szakosítottuk a kazánok és a kazánberen­dezések gyártását. Az egész konszernben arra törekszünk, hogy a lehető leggyorsab­ban növeljék a kazánok és a kazánberen­dezések gyártását. A ČKD Dukla az idén 40 millió koronával túlteljesíti a kazángyár­tási feladatokat. A konszern keretében központilag folyik a szerelőkapacitás irá­nyítása és átcsoportosítása, illetve a sze­relőberendezések kihasználásának bizto­sítása. Az igények hallatlanul megnöve­kedtek, így további intézkedésekre van szükség. 1985-ben és a 8. ötéves tervidő­szak nagyobbik részében még jelentős mennyiségű kisebb hőforrást kell importál­nunk Lengyelországból, Magyarországból és Romániából. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem vagyunk felelősek a nép­gazdaság igényeinek kielégítéséért. A jö­vőben csak az jelentheti a végleges megol­dást, hogy a hóellátás integrálásával ráté­rünk nagyobb kazánegységek gyártására. Ez jelentős tüzelőanyag-megtakarítással és a kezelés egyszerűbbé tételével jár. Az ilyen fűtőművek a korábbiaknál jobban au- tomatizálhatók. Központi szervezetet kelle­ne létrehozni, amely felelős lenne Cseh­szlovákiában a gazdaságos hóellátásért. A nehéz szerszámgépek gyártása fon­tos szakágazat, amely a gépiparban hoz­zájárul a progresszív technológiák megho­nosításához. Az utóbbi időszakban gyártott integrált megmunkálóközpontok, illetve egész munkahelyek eredményesen dol­goznak mind hazánkban, mind külföldön. Ezeket 1983 óta csehszlovák vezérlőrend­szerekkel szereljük fel. A mintapéldány vizsgálata során kiderült, hogy bizonyos, gyorsan végrehajtható átalakítások után a hazai gépirányító rendszer éppen olyan jól működik, mint az importált rendszerek. A progresszív szerszámgépvezérló-rend- szerekre kimondott embargóból származó problémák így hazai erőforrások felhasz­nálásával megoldhatók. Igényes feladatokat kell végrehajtanunk. Azonban az a legfontosabb, hogy a kon­szern kollektívája szilárdan támogatja a párt politikáját. Az emberek érzik és meggyőződtek róla, hogy a CSKP követke­zetesen a nép javát szem előtt tartó politi­kát követ. A dolgozók hisznek a pártban, (Folytatás az 5. oldalon) JAN LUDVÍK elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a Plzeňi Škoda termelési-gazdasági egység vezérigazgatójának felszólalása új szú 4 1984. XII. 13.

Next

/
Thumbnails
Contents