Új Szó, 1984. december (37. évfolyam, 286-307. szám)
1984-12-07 / 290. szám, péntek
A CSKP KB Elnökségének beszámolója a CSSZSZK gazdasági és szociális fejlődésének 1985. évi állami tervéről Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 12. ülésén, 1984. december 4-én előterjesztette Svätopluk Potáč elvtárs, a CSSZSZK kormányának alelnöke, az Állami Tervbizottság elnöke (A beszámoló első részét tegnap közöltük.) A konstruktőrök, a - tervezők, a feltalálók, az újítók, a komplex racionalizációs brigádok, az FSZM és a SZISZ szervezetek, a Tudo- mányos-Múszaki Társaság szervezetei kezdeményezését erre kell összpontosítani, a termelés ökonómiájának növelésével, valamint a gyártmányok anyag- és energia- igényességének csökkentésével párhuzamosan. A Tudományos- Műszaki és Beruházásfejlesztési Állami Bizottságnak, a tervbizottságnak és más központi szerveknek is létre kell hozni ehhez a feltételeket és elősegíteni gyors megvalósításukat. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kutatási és fejlesztési bázisának továbbfejlesztésére és a kutatási-fejlesztési feladatok teljesítésére a jövő évben több mint tizenkilencmilliárd nem beruházási jellegű, és az ideinél tíz százalékkal nagyobb beruházási jellegű anyagi eszközöket fordítunk; ezeket fel kell használni a fő feladatok valóra váltására. A központilag irányított kutatási intézmények felszerelését újabb műszerekkel és modern berendezésekkel egészítik ki; ebből a célból növekszik a műszerek behozatala és a licen- cek vásárlása. A tudományos-kutatási bázis munkatársainakszáma kétezerhétszáz fővel gyarapszik. Az említetteket hatékonyan fel kell használni a fő feladatok teljesítésére és a gazdasági eredmények javítására. A tudományos-műszaki fejlesztésre szánt anyagi eszközök hatékonyabb, rugalmasabb és folyamatosabb felhasználásának elősegítésére a központi bizottság nyolcadik ülése határozatának értelmében a jövő évtől kezdve a termelési-gazdasági egységek szintjén olyan alapokat hoznak létre, amelyek anyagi eszközeit átvi- hetik egyik évről a másikra. Lehetővé válik a tudományos-kutatási bázis és a termelés anyagi eszközeinek összevonása, ez elősegíti a tudományos-termelési egyesülések kialakulását, a tudomány és a termelés szorosabb kapcsolatát. Ha így megerősítjük a kutatási-termelési bázist és létrehozzuk valamennyi termelés előtti szakasz fejlesztésének feltételeit, akkor indokoltan elvárjuk, hogy eredménye megmutatkozzon munkájának hatékonyságában, főképpen a népgazdaság számára sürgető rövid távú feladatok gyors megoldásában. A legfontosabb kutatási-fejlesztési feladatok haladéktalan megoldása érdekében elsődlegesen biztosítjuk a szükséges munkahelyek kiépítését. A műszaki-fejlesztési feladatok termeléshez való kötődése azáltal is javul, hogy meghatározzák a befejezett feladatok alapján történő termelés volumenét. A gyakorlati megvalósításra szánt kutatási feladatokat tételesen megszabják. Az irányítás valamennyi szintjén feltétlenül szükséges lesz az állami gazdasági tervekben komplexen és következetesen biztosítani a tudományos-műszaki fejlődés feladatainak teljesítését; ennek a terv tengelyét kell képeznie. Ezt eddig teljes mértékben még nem értük el. A feldolgozó ágazatok gyorsabb ütemű fejlesztése Elvtársak! A termelés fejlesztésének dinamikáját a feldolgozó ágazatok biztosítják, részarányuk az ipari termelés 20 milliárd korona értékű növekedésében 88 százalék, miközben csökken az energia- és anyagigényes ágazatok részaránya. Döntő feladatok hárulnak a gépiparra és az elektrotechnikára. A nehézgépipar termelésének 5,3 százalékkal, az általános gépipar termelésének 6 százalékkal és az elektrotechnikáénak több mint 10 százalékkal kell növekednie. A CSKP KB 10. ülése megtárgyalta a gépipar, az elektrotechnika és a kohóipar feladatait és fejlesztését a XVI. kongresszus utáni időszakban és intézkedéseket foganatosított. A CSSZSZK kormánya jóváhagyta e határozatok megvalósításának módját. Néhány hónap telt el az ülés óta, a feladatok továbbra is érvényesek és ezért ezekkel nem kell részletesebben foglalkoznunk. Az illetékes minisztériumok, termelési-gazdasági egységek, vállalatok, párt- és szakszervezeti szervek és szervezetek dolgozóitól elvárjuk, hogy következetesen és alkotóan megvalósítsák a CSKP KB 10. ülése által kitűzött feladatokat. A termelési struktúra megváltoztatásában fontos szerepe van a vegyiparnak, amelynek termelése 3,3 százalékkal növekszik, mindenekelőtt a kőolaj- és más nyersanyagok jobb hasznosítása eredményeként. Ezért, több üzem építését kezdjük meg a kőolaj hatékonyabb feldolgozására. Mindenekelőtt meg kell gyorsítanunk a tudományos- múszaki haladás eredményeinek alkalmazását, a csehszlovák kutatásnak és fejlesztésnek egyedi megoldásokat kell találnia, amelyek lehetővé teszik az olyan vegyipari termékek gyártását, amelyek iránt a külföldi piacokon is nagy kereslet van. Ugyanez vonatkozik az egészségügyi technika gyártására is. Az üzembe helyezendő részlegek ka- • pacitása lehetővé teszi a termelés 7 százalékos növekedését. Ez a jelenlegi termelés javításával együtt hozzájárul a jobb gyógyszerellátáshoz és a szükséges egészségügyi felszerelés biztosításához. A fafeldolgozó- és cellulózipar termelése 4,8 százalékkal nőtt. Ehhez megvan a szükséges fa nyersanyag, mivel folytatjuk a nyersfa kivitelének csökkentését. A költséges új korszerű kapacitások és a rekonstruált üzemek teljes és hatékony kihasználása megköveteli, hogy az illetékes minisztériumok, termelési-gazdasági egységek és vállalatok megtegyék a szükséges lépéseket a tervezett mutatók elérésére és az eddig felmerülő fogyatékosságok kiküszöbölésére. A hazai piac jobb ellátásához- főleg a textilárut és cipőt illetően- hozzá kell járulnia a könnyűiparnak, amelynek termelése 2,4 százalékkal nó. Jelentős feladatai vannak a kivitelben, főleg a szovjet megrendelések teljesítésében. A piaci helyzet javításának szükségessége, valamint a kivitel fontossága fizetési mérlegünk kiegyensúlyozottsága érdekében megköveteli, hogy mindkét területen azonos jelentőséget tulajdonítsanak feladataik teljesítésének. Ezért, meg kell teremteni a feltételeket a könnyűipar termelési struktúrájának megváltoztatásához, egyes ágazatok korszerűsítésével, azzal a céllal, hogy maximálisan kihasználjuk a szakképzett munkát és növeljük a kiváló minőségű áruk részarányát. Az ipar előtt nagyon igényes feladatok állnak az intenzív termelés növelésében, a termékek minőségének javításában, a termelés struktúrájának megváltoztatásában és a termelés társadalmi szempontból kívánatos kihasználásának elérésében. Eredményeink azt bizonyítják, hogy ezek a feladatok reálisak. Ezért mindjárt a következő év elejétől következetesen teljesíteni kell őket. Az építőiparban bizonyos javulás tapasztalható a CSKP KB Elnöksége állásfoglalása által meghatározott feladatok teljesítésében. Ezeknek a feladatoknak a következetes teljesítése megköveteli, hogy az építőipar kiemelten valósítsa meg azokat az építkezéseket, amelyek döntőek a népgazdaság további fejlődése szempontjából, befejezze azokat a kiemelt építkezéseket, amelyeket a jövő évben üzembe kell helyezni. Nagyobb építőipari kapacitásokat kell biztosítani a rekonstrukciók és korszerűsítések megvalósítására, valamint a komplex lakásépítésre, beleértve a lakásalap korszerűsítését, karbantartását és javítását is. A központi bizottság elnöksége a napokban megtárgyalta az építőipar helyzetével kapcsolatos állásfoglalásban kitűzött feladatok teljesítését és intézkedéseket foganatosított a munkaerők stabilizálására és kihasználására az építőipari tárcában. Az intézkedések célja az építőipari termelés teljesítőképességének és hatékonyságának növelése. A CSSZSZK kormánya és a nemzeti kormányok intézkedéseket hagytak jóvá, amelyek mindenekelőtt a belső tartalékok kihasználására irányulnak, az építkezéseken a munkaszervezés lényeges megjavításával, a technológiai és a munkafegyelem megszilárdításával, a dolgozók érdekeltségének növelésével. A közlekedés általában jól teljesíti a népgazdaság szállítási szükségleteinek kielégítésével kapcsolatos feladatait. Növekszik a vasúti és a folyami szállítás részaránya. A közlekedésben és a távközlésben jövőre javítani kell a munka minőségét, főleg a szolgáltatásokat és következetesen meg kell szüntetni a gyakran bírált fogyatékosságokat. Mindenekelőtt javítani kell az utazás kulturáltságát, jobban be kell tartani a menetrendeket, tovább kell bővíteni a távközlés szolgáltatásait. A központi bizottság 11. ülésén részletesen megtárgyalta a mező- gazdaság és a lakosság élelmezéséhez hozzájáruló többi ágazat mai feladatait és távlati fejlődését. A mezőgazdasági termelés és a foldművesszövetkezetek sokoldalú fejlesztésével kapcsolatos feladatokat az efsz-ek múlt héten megtartott X. kongresszusa is meghatározta. Ezért, a mai ülésen nem kell részletesebben elemeznünk ennek az ágazatnak a feladatait. Hangsúlyozni akarjuk azonban, hogy a rendkívül jó gabonatermés, a racionalizációs intézkedések eredményei és az állattenyésztés intenzifikálása kedvezőbb feltételeket teremtett a mezőgazdasági termelés feladatainak teljesítéséhez, a folyamatos ellátáshoz, az élelmiszer- piac stabilitásának fokozásához, a takarmánytartalékok növeléséhez, központilag és az egyes mezőgazdasági szervezetekben is. A mezőgazdasági termelés fejlődéséből kiindulva jövőre az élelmiszeripar legfontosabb feladata a mezőgazdasági nyersanyagok jobb hasznosítása, az áruválaszték bővítése, a termékek minőségének javítása, a színvonalasabb csomagolás és ezáltal a lakosság keresletének jobb kielégítése. Ez azonban megköveteli, hogy az ipar, főleg a gépipar megfelelő technológiai berendezéseket gyártson, elegendő csomagolóanyag és csomagológép álljon az élelmiszeripar rendelkezésére. rosan összefügg a beruházások megvalósításával. A nemzeti jövedelem növekedésének gyorsabb üteme és ezáltal a kialakított nagyobb források lehetővé teszik a beruházások növelését. 1985-ben 162 milliárd korona beruházással számolunk, ami több a 7. ötéves tervhez viszonyítva. Énnek az összegnek a 63 százaléka a termelési ágazatokra, a közlekedésre és a távközlésre esik. A beruházások jelentős részét a tüzelőanyag- és energetika ágazatában, a mezőgazdaságban, a gépiparban és kohászatban és az elektrotechnikában valósítják meg. A beruházások struktúrájában előnyben részesítjük azokat, amelyek a tudomány és technika eredményeinek gyors alkalmazására, az állami célprogramok teljesítésére, a strukturális változások végrehajtására, a magas színvonalú új termékek gyártására, a hiánycikkek és a keresett árufajták termelésének fokozására irányulnak. Nagyobb összegeket fordítunk a korszerűsítésre és rekonstrukcióra, a vállalatok gépi ellátottságának javítására, a célgépek beszerzésére és a megtérülő devizahitelekre. Az ilyen hiteleket eddig túlnyomórészt a közszükségleti ipar vállalatai és termelési gazdasági egységei használják ki, jobban kellene élni ezek lehetőségével a gépiparban és az elektrotechnikában. Az építkezési beruházások tervének kidolgozásakor a legbonyolultabb kérdést az új építkezések kiválasztása jelentette. Az idén mintegy 52 milliárd koronát fordítunk új építkezésekre, ami lényegesen több, mint az ötéves tervidőszak évi átlaga. A kérdés fontosságát növeli az a tény, hogy az 1985. évi új beruházásokról való döntés tulajdonképpen döntést jelent a nyolcvanas évek második fele és a kilencvenes évek gazdaságának struktúrájáról, dinamikájáról, minőségéről és mindenekelőtt hatékonyságáról. Az új építkezések mennyiségét befolyásolja a megkezdett építkezések száma is, amely bizonyos javulás ellenére még mindig nem éri el a 7. ötéves terv által előirányzott mutatót. Problémát jelent, hogy sok fontos építkezést a tervezés és a kivitelezés szempontjából nem készítenek elő idejében. Az új építkezések csaknem 22 százaléka a tüzelőanyag és energetikai ipar fejlesztésére, 15 százaléka a vaskohászat- és gépipar fejlesztésére, több mint 20 százalék a mezőgazdaságra és élelmiszeriparra, több mint 9 százalék a közlekedésre és távközlésre jut. Pozitívan kell értékelnünk, hogy az iparban, főleg a gépiparban, az új beruházások mintegy 60 százalékát a rekonstrukciók és korszerűsítések képezik. Ezt az irányvonalat a következő években is folytatni kell. Az új építkezések megkezdésével szemben támasztott nagy igények, amelyek a 7. ötéves tervidőszak utolsó évében összpontosultak, nem képezhetnek reális alapot a 8. ötéves terv javaslatának kidolgozásához. Ezért, az egyes ágazatoknak, termelési-gazdasági egységeknek, vállalatoknak és nemzeti bizottságoknak felül kell bírálniuk beruházási elképzeléseiket, következetesen szem előtt kell tartaniuk a hatékonyság követelményeit és a gazdaság lehetőségeit, előnyben kell részesíteniük a rekonstrukciókat és a korszerűsítéseket, csökkenteniük kell a megkezdett építkezések számát és teljes mértékben ki kell használniuk a meglevő állóalapokat. A tervező szerveknek, valamint a tudományos-műszaki és beruházási bizottságoknak is szem előtt kell tartaniuk ezeket az alapelveket, főleg az új építkezések kiválasztása során. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk az eszközök, a különböző szakemberek és szállítmányok összpontosítására úgy, hogy idejében üzembe helyezzenek valamennyi olyan építkezést, amelynek átadását a jövő évre terveztük. Népgazdaságunk 92 termelési és 20 nem termelési kapacitást kap, ezeknek átadását kötelezően a jövő évre határozták meg. Az építkezés lemaradása termeléskiesést, deviza- és nyereségkiesést okoz. Ezért folytani kell az utóbbi években tapasztalható javulást. Az idén a tervezett építkezéseknek csaknem 90 százalékát átadják, míg 1981 -ben csak 60 százalékát adták át. Kevésbé eredményes az új kapacitások üzembehelyezése, a tervezett mutatók elérése, csaknem az ipar valamennyi ágazatában. Ez rontja a befektetések hatékonyságát, megtérülését és feszültségeket okoz a népgazdaságban. A központi bizottság elnöksége és a CSSZSZK kormánya a jövő évi terv javaslatának megvitatása során élesen bírálta az építkezési beruházások fogyatékosságait és határozottan követelte, hogy az illetékes vezetők következetesen valósítsák meg a XVI. pártkongresszus által kitűzött beruházáspolitikai feladatokat, a pártszervek és szervezetek pedig ellenőrizzék a feladatok teljesítését. A külgazdasági kapcsolatok jelentősége Növekszenek a beruházások Elvtársak! Az intenzív gazdasági fejlesztésre kifejtett erőfeszítések, a tudományos-műszaki haladás, az innováció, a strukturális változások, a nemzetközi munkamegosztásban, szakosításban és kooperációban való részvétel útján szoElvtársak, az eddigi fejlődés megerősíti a külgazdasági kapcsolatok növekvő jelentőségét és törvényszerű prioritásukat. Ez kifejezésre jut elsősorban a szocialista országokkal folytatott külkereskedelmi forgalom tervében. Ez a forgalom 4,7 százalékkal fog növekedni és eléri a 253 milliárd korona szintjét. Döntő fontosságú árucserénk a Szovjetunióval, amely 61 százalékkal részesedik a KGST-orszá- gokkal folytatott árucserénkben. A Szovjetunióval való gazdasági együttműködés létfontosságát nem kell hangsúlyoznunk. Ezt maga az élet bizonyítja. Szavatolja számunkra népgazdaságunk dinamikus fejlődésének feltételeit azáltal, hogy döntő hányadban szállít nekünk nemes tüzelőanyagot, nyersanyagot és egyéb gyártmányokat. Ezzel egyidejűleg a Szovjetunió lehetővé teszi számunkra feldolgozó iparunk, főleg gépiparunk gyártmányainak értékesítését. Ez a legfontosabb ágazatunk 67 százalékkal részesedik a Szovjetunióba irányuló kivitelünkben. A Szovjetunióval való kapcsolatunkban ezért növekszik a jelentőségük az együttműködés magasabb rendű, haladóbb formáinak. Az ágazatközi árucsere lehetőségeit ugyanis gyakorlatilag már kimerítettük, s ezért meg kell gyorsítani az ágazaton és a szakágon belüli árucserét, a gépipari, az elektrotechnikai és a vegyipari szakosodás és kooperáció útján, s ehhez biztosítani kell termelésünkben a megfelelő szerkezeti változásokat. Ez megkívánja, hogy megteremtsük a termelést megelőző szakaszok munkahelyei szorosabb együttműködésének, a termelési tárcák valamint a termelési-gazdasági egységek közti közvetlen kapcsolatoknak, és további közös vállalatok létesítésének szükséges előfeltételeit. A szocialista országokkal fenntartott kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok kiegyensúlyozottságának biztosítása attól függ, hogy a termelés és a külkereskedelem mennyire aktívan tesz eleget ex- port-import feladatainak. Ez nem könnyű feladat. Legnagyobb ke(Folytatás az 5. oldalon) ÚJS^ 4 1984. XII. 7
