Új Szó, 1984. december (37. évfolyam, 286-307. szám)
1984-12-20 / 301. szám, csütörtök
LELKES HAZAFI ÉS KÖVETKEZETES INTERNACIONALISTA VOLT ■>= ÚJ szú 5 1984. XII. 20. Karel Hoffmann elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZKT elnökének beszéde Prágában december 18-án ünnepi gyűlésen emlékeztek meg Antonín Zápotocký születésének 100. évfordulójáról. A kiváló politikus munkásságát Karel Hoffmann méltatta. Beszédét az alábbiakban közöljük. Elvtársak! összejöttünk ezen az ünnepi nagygyűlésen, hogy megemlékezzünk egy nagy ember születésének 100. évfordulójáról, akinek egész csodálatra méltó, gazdag és eredményes életét a szocializmusért és a kommunizmusért vívott küzdelem jellemezte. Antonín Zápotocký elvtársra emlékezünk, aki száz évvel ezelőtt a Kladno járásbeli Zákolanyban született Ladislav Zápotockýnak, a szocializmus úttörőjének családjában. Antonín Zápotocký hűen haladt apja nyomdokaiban. Forradalmárként, munkásvezetóként, a CSKP egyik megalapítójaként, valamint Klement Gottwald egyik legközelebbi munkatársaként, az egységes szakszervezetek létrehozójaként, később pedig a kormány elnökeként és a szocialista állam köztársasági elnökeként örökre beírta nevét a dolgozó nép emlékezetébe. Azok közé a csehszlovák politikusok és államférfiak közé tartozik, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek hazánk felvirágoztatásában. Amikor kiejtjük Antonín Zápotocký nevét, lelki szemeink előtt lepereg a munkástisztségviselő drámai élete. Antonín Zápotocký ifjú éveitől kezdve egészen élete végéig odaadóan szolgálta a forradalmi eszméket. Jelentős mértékben járult hozzá a burzsoá uralom megdöntéséhez, a munkás- osztály hatalmának megteremtéséhez, a nemzeti, demokratikus és szocialista forradalom győzelméhez s a szocializmus alapjainak lerakásához hazánkban. Valamennyi rábízott tisztségben élvezte a dolgozók bizalmát. Fel tudta ismertetni velük létérdekeiket, s bölcsességével, előrelátásával és tapasztalataival meg tudta őket nyerni. Antonín Zápotockýnak, a csehszlovákiai munkásmozgalom történetében játszott egyedülálló szerepét találóan jellemezte Klement Gottwald 65. születésnapja alkalmából írt levelében: „Életed kora gyermekkorodtól munkásmozgalmunk történetét jelenti. Ebben minden megtalálható: munkásmozgalmunk nehéz kezdeti évei és a Habsburg-monarchia elleni harc; a kommunista párt építése, valarrjint a nép küzdelmei minden falat kenyérért az úgynevezett első köztársaság idején; később pedig az élethalálharc a nemzet puszta létéért, valamint a kegyetlen hitleri megszállás; végül pedig a dicső győzelem s hazánkban a szocializmus építésének megkezdése. Egész életedet, a bátor munkásvezetó, a szuggesztív politikus és a gondos szervező munkáját egy érzés hatotta át, a legnemesebb, amit a munkásosztály és kommunista pártja bennünk táplál: a dolgozó nép felszabadító harca iránti határtalan hűség és odaadás, a Szovjetunió iránti határtalan hűség és odaadás...“ Antonín Zápotockýt így ismerték kortársai és harcostársai. Ilyen volt, és így él a dolgozók emlékezetében. így értékeljük és tiszteljük ót ma is. Munkássága és szellemi hagyatéka élő, hozzánk szól, és a jövő generációihoz is szólni fog. Elvtársak! Antonín Zápotocký megértette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét, amelyből a Szovjetunió megszületett. Egész élete Október eszméihez kapcsolódik. Munkásvezetőink azon kévéséi közé tartozott, akiknek megadatott, hogy találkozzanak és beszéljenek Leninnel. Lenin munkássága végérvényesen meghatározta forradalmi kommunista meggyőződését. Megértette Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának szükségességét a Kommunista Internacionálé elveivel összhangban. A kommunista párt lelkes és fegyelmezett harcosává vált, s haláláig vezető személyiségei közé tartozott. A párt szempontjából rendkívül bonyolult helyzetekben is megőrizte szilárd osztályöntudatát és osztályhúségét. Elmélkedéseinek és álláspontjának meghatározó mércéje mindig a munkásosztály érdeke volt. 1929-ben habozás nélkül Klement Gottwald mellé állt. Gottwald jól tudta, mit jelent Zápotocký a kommunisták és a munkásmozgalom számára, azt is tudta, hogy a dolgozók körében milyen tekintélynek és tiszteletnek örvend. A CSKP V. kongresszusa után ezért teljes joggal az egyik legfelelősségteljesebb feladatot bízták rá: a Vörös Szakszervezetek főtitkára lett. S ez valóban szerencsés választás volt. Antonín Zápotocký személyében rendkívüli emberi tulajdonságai csodálatra méltóan párosultak sokoldalú érdeklődéssel és széles a burzsoáziával, az Antonín Zápotocký vezette egyesített szakszervezetek egységesen és olyan erőként léptek fel, amelyre a párt és a nép megbízhatóan támaszkodhatott. A dolgozó nép Februári Győzelmével pedig az egységes szakszervezetek szerepe még jobban megnövekedett. Az 1968-69-es válságos években az ,,egy üzem - egy szak- szervezet" jelszó hozzásegített ahhoz, hogy leleplezzük a jobboldali és ellenforradalmi erők tényleges szándékait. Ezek az erők a szakszervezetekben is súlyos károkat okoztak. A szakszervezetek egységét azonban Csehszlovákiában nem sikerült megtörniük. Az egység eszméje ebben a rendkívüli nehéz időszakban is győzedelmeskedett. Napjainkban is érvényes, hogy csakis az egységes, erős szak- szervezet tehet eleget küldetésének, védheti meg a dolgozók alapKarel Hoffmann elvtárs az ünnepi beszédet mondja (Képtávírón érkezett - ČSTK) látókörrel. Jól ismerte a gyárak világát, a munkásokat, s ugyanúgy ismerte a műszaki és a tudományos dolgozókat, valamint a kultúra világát és a művészek műhelyeit. Megértéssel volt a fiatal felnövekvő nemzedék iránt. Mindig támogatta az új gondolatokat és ötleteket, amelyek meggyorsították a társadalmi haladást, egész leikével gyűlölte a bürokráciát, a formalizmust, a frázispufogtatást és minden felületességet. Együtt élt a néppel. Átélte sikertelenségeit és gyötrődéseit, s örült sikereinek és boldogságának. Sohasem riadt vissza attól, .hogy a dolgozó ember érdekében személyes áldozatokat is hozzon. Elvtársak! Csodálatra méltó és rendkívül nagy az a munka, amelyet Antonín Zápotocký a forradalmi szakszervezetek kiépítése során elvégzett. Joggal nevezzük ót az egységes csehszlovák szakszervezetek megalapítójának. Már a harmincas években kifejezte mély meggyőződését, hogy a munkásosztály egységes szak- szervezetekbe tömörül. Amikor 1945-ben nagy erőfeszítések után a szakszervezetek egysége valósággá vált, és megalakult a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, ,,régi vágyunk gyermekeként és a fiatal forradalmi harc gyermekeként“ üdvözölte. A szakszervezetek következetes egyesítésének harci feladatát Antonín Zápotocký az „Egy üzem - egy szakszervezet“ jelszóval fejezte ki. Ez megadta a szükséges forradalmi tartalmat és irányvonalat az egységnek, lehetővé tette, hogy a dolgozó tömegek bekapcsolódjanak a köztársaság háború utáni építésébe. Az üzemekben működő szakszervezeteket feljogosította arra, hogy a dolgozók legális képviselőiként lépjenek fel. Ez a követelmény a régi céhes feldaraboltság, valamint a szak- szervezeti mozgalomban megnyilvánuló elitista nézetek ellen irányult. A reakciónak minden kísérlete meghiúsult, amely a szakszervezetek egységének megbontására irányult. Amikor 1948 februárjában döntő összecsapásra került sor vető osztály- és egyedi érdekeit, s járulhat hozzá hatékonyan a társadalom fejlesztéséhez. Saját és a nemzetközi mozgalom tapasztalatai arról győznek meg bennünket, hogy a forradalmi szakszervezetek egysége mindig ki van téve az ellenség támadásainak. Az ellenséges erők igyekeznek aláásni a nép hatalmát, meggyengíteni és megállítani a szocializmus győzelmes előrehaladását. Ezért szükséges, hogy éberen őrizzük és szilárdítsuk ezt az egységet, s határozottan szembeszálljunk mindennel, ami veszélyezteti. Elvtársak! Antonín Zápotocký tudatában volt annak, hogy a szakszervezeti mozgalom egyesítése eleget tesz a munkásság elvárásának, de csak azzal a feltétellel, hogy megőrzi és megerősíti a szakszervezetek forradalmi jellegét. Még Február előtt hangsúlyozta, hogy az egységes szakszervezet a szocialista rendszer felépítését támogatja, ezért politikailag nem semleges, hanem szocialista. Épp ez a világos osztályszempont vezette a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat a kommunista párttal való szoros együttműködéshez. Antonín Zápotocký mint kommunista mindig tudatában volt az egységes forradalmi szakszervezetek léte és működése alapvető jelentőségének a kommunista párt politikája sikeres megvalósítása szempontjából, s mind a szak- szervezetek vezetője, mélyen meg volt győződve a munkásosztály e forradalmi, marxista-leninista élcsapata vezető szerepének szükségességéről. Nagyra értékelte Csehszlovákia Kommunista Pártjának érdemeit azon feltételek megteremtésében, amelyekben az egyesített szak- szervezetek mint a dolgozó nép tömegszervezete, szerepet játszottak és részt vettek a társadalom átépítésében. „A szakszervezeti tagok sohasem felejtik el, hogy csakis a kommunista párt helyes politikai irányvonala és Klement Gottwald elvtárs józan vezetése mentett meg bennünket a vereségektől, akadályozta meg a felfordulást, és vezetett a dicső győzelemhez“ - mondotta az egyik munkásgyűlésen. Gazdag tapasztalataival, valamint a munkások és a többi dolgozó nézeteinek és hangulatának ismeretével nagymértékben gazdagította a párt megismerését, és segítette politikájának meghatározásában. Zápotocký elvtárs a szakszervezetekben tevékenykedő kommunistáknak gyakran említette, mit vár tőlük a párt: dolgozzanak aktívan a szakszervezetekben, érvényesítsék a szakszervezeti munka lenini elveit, nyerjék meg a dolgozók bizalmát jogaik védelmével, hogy „a munkások elismert bizalmijaivá“ váljanak, akik tudják, mi fáj a legjobban a dolgozóknak, és gyakorlati tanácsokat is tudnak nekik adni. Figyelmeztetett: a kommunisták ne könnyítsenek munkájukon azzal, hogy csupán a párthatározatokra hivatkoznak. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a szak- szervezeti tagokhoz „szakszervezeti szempontból“ kell szólni,^ hogy tényekkel kell őket meggyőzni és megnyerni a párt politikájának, s hogy ezt a munkásosztály és minden dolgozó érdekeinek és szükségleteinek megfelelő megoldásnak tartsák. Maga is példaképül szolgált arra vonatkozóan, hogy a szakszervezetekben hogyan kell megvalósítani a párt politikáját. A párt gottwaldi vezetése nagyra értékelte Antonín Zápotocký elvi álláspontját és azt, hogy a szak- szervezetekben ezt következetesen érvényesítette. Ezt a hagyományt folytatta pártunk vezetősége 1969 áprilisa után. Erőteljesen nyilvánul meg mindez a CSKP Központi Bizottságának azon ismert határozatában is, amely a kommunisták szakszervezetekben végzett munkájával foglalkozik. Elvtársak! Amikor a szocializmusban a szakszervezetek szerepe és feladata lenini értelmezésének teljes érvényesítését hangsúlyozzuk, emlékezünk arra is, hogy Antonín Zápotocký mily lelkiismeretesen valósította ezt meg. Életműve példa a szakszervezetek tevékenységének alkotó érvényesítésére a gazdaságban. Példa továbbá arra is, hogy a dolgozókat hogyan kell megnyerni a munkakezdeményezés fejlesztésének, és a szocialista munkaversenynek, s hogyan kell őket arra a felismerésre vezetni, hogy csakis a munkatermelékenység növelésével, a terv teljesítésével és túlteljesítésével, jó minőségű munkával, jó gazdálkodással biztosíthatjuk a társadalom és minden tagja növekvő igényeinek kielégítését. A lenini elvvel összhangban, miszerint a szakszervezetek a szocializmus iskoláját jelentik, Antonín Zápocký szorgalmazta, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom egész tevékenységével járuljon hozzá a munkásosztály - mint uralkodó osztály, mint a társadalmi tulajdon tényleges gazdája - szerepének betöltéséhez. Antonín Zápotocký életműve a szakszervezetek nevelómunkája szempontjából is az ösztönzöeró kimeríthetetlen forrását jelenti. Antonín Zápotocký szorgalmazta, hogy a szakszervezetek lépjenek fel a jogtalanság és az igazságtalanság ellen, s hogy segítsenek a dolgozóknak problémáik és gondjaik megoldásában. Az emberekkel ugyanakkor nyíltan beszélt. Hangsúlyozta: nem lehet mindig mindent megvalósítani, amit szeretnénk, csupán azt, amihez közösen megteremtettük a feltételeket, ami az adott körülmények között megvalósítható. Zápotocký elvtárs találóan mutatott rá, hogy a szakszervezet élő szervezet, állandó benne az áramlás alulról felfelé és felülről lefelé, amit tagjainak aktív érdekei és öntudatos tevékenysége táplál. Ezzel az egész mozgalom és minden alapszervezet állandó aktivitásának követelményét fejezte ki, amire a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom a VIII. kongresszus óta ismét céltudatosan törekszik. Ma jobban érvényes, mint bármikor, hogy az állandó aktivitást némcsak az tudja kiváltani, ha a mozgalmat akciótól akcióig éltetjük, hanem olyan tevékenység fejlesztése, amely meggyőzi a tagokat arról, hogy szervezetük azt teszi, ami érdeküket szolgálja, ami az irányításban és az igazgatásban való hatékony részvételükhöz, a gazdasági, politikai és állami élettel kapcsolatos problémák megoldásában való hatékony részvételükhöz, jogaik érvényesítéséhez, szükségleteik kielégítsé- hez vezet. Elvtársak! Zápotocký elvtársat lelkes agitátorként is csodáljuk. Nemcsak mint szakszervezeti vezető, hanem mint a kormány elnöke és köztársasági elnök is fáradhatatlanul igyekezett meggyőzni a dolgozókat - élő és írott szóval - a kor szükségleteiről s arról, hogy nemcsak a burzsoázia hatalmát kell megdönteni és saját kezükbe venniük az állam sorsának irányítását, hanem új, szocialista rendszert kell kiépíteni, elsajátítani az új gondolkodásmódot s e történelmi változásból és a munkásosztály felelősségéből eredő cselekvés- módot. Mint népszónok mesteri módon tudta jelszavakba foglalni a legfontosabb feladatok lényegét, azokét a feladatokét, amelyek a széles néptömegeket lelkesítették, s amelyek a tömegek megismerését forradalmi tetté tudták változtatni. Antonín Zápotocký nem sokkal a felszabadulás után határozottan kiemelte, hogy a Kassai Kormányprogram és a kétéves terv következetes megvalósítását össze kell kapcsolni az ellenséges erők ellenállásának leküzdésével, s hogy a „legnagyobb harc azokkal az akadályokkal lesz, amelyek belülről gátolnak bennünket“. Az ismert népi bölcsességet, miszerint régi módon élni nem lehet, azzal egészítette ki, hogy régi módon sem dolgozni, sem gazdálkodni nem lehet. Ez a jelszó a nemzeti munkaverseny és a szocialista munkaverseny első lépéseinek, a munkaerkölcs, a rend, a munkafegyelem megszilárdítására, a munkateljesítmény fokozására és minőségének javítására tett erőfeszítéseknek a vezérgondolatává vált. A többet, jobban és olcsóbban termelni jelszó megvalósításában- az államosítás után új termelési viszonyok közepette - látta Zápotocký elvtárs a dolgozók élete megjavításának fő feltételét. Ez a jelszó ma is időszerű. Helyes volt Antonín Zápotocký idejében is, helyes ma is, mert csakis nagyobb, jobb minőségű és olcsóbb termeléssel teremthetjük meg a feltételeket a dolgozók szükségleteinek kielégítéséhez. Zápotocký elvtárs szívén viselte azt a kérdést, hogy hogyan lehet magasabb termelékenységet elérni, s biztosítani, hogy a termelési tervek teljesítése minden dolgozó legsajátabb ügyévé váljon. Fáradhatatlanul magyarázta a javadalmazás szocialista elve megtartásának szükségességét - mindenkinek az elvégzett munka szerint- és élesen elítélte a béregyenlös- di minden megnyilvánulását. Az egyenlősdiben látta a kezdeményezés fejlesztésének és a teljesítmények növelésének legnagyobb akadályát. Sikraszállt a szűk reszort- vagy csoportszempontok érvényesítése ellen, s követelte, hogy minden kérdést „egész gazdaságunk fejlődése szempontjából, s az egész helyzet megjavításának, nem pedig valaki helyzetének a megjavítása szempontjából kell megoldani“. Az 1948 februárja után kialakult új helyzetet Antonín Zápotocký a következő jelszóval fejezte ki: „Minden munkás saját üzemének gazdája. - minden alkalmazott saját munkahelyének gazdája“. S hozzátette: „Ne csak gazdák legyünk, hanem tanuljunk meg minél jobban gazdálkodni!“ Ennek a jelszónak, amelyhez szüntelenül visszatérünk, nemcsak szűk gazdasági vonatkozása (Folytatás a 6í oldalon)
