Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-15 / 271. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1984. XI. 15. MAGYARORSZÁG és Indoné­zia kétoldalú kapcsolatainak fej­lesztéséről és időszerű nemzetkö­zi kérdésekről tárgyalt tegnap Dzsakartában Losonczi Pál, az MNK Elnöki Tanácsának elnöke és Szuharto indonéz államfő. Lo­sonczi Pál a következő napokban még ellátogat Vietnamba, Laosz- ba és Kambodzsába. MAUNO KOIVISTO finn köztár­sasági elnök Londonban tárgyal Margaret Thatcher brit kormányfő­vel a kelet-nyugati kapcsolatokról és az európai biztonsággal össze­függő kérdésekről. PANAMÁBAN gazdasági szük­ségállapotot rendelt el Nicolas Ar- dito Barletta államfő. Az ezzel összefüggő intézkedések célja az ország pénzügyi helyzetének javí­tása. Többek között két évre befa­gyasztják a közalkalmazottak bé­rét, növelnek egyes adókat stb. A kővetkező hetekben további in­tézkedéseket foganatosítanak. Panama ezek nélkül nem lenne képes, törleszteni 3,5 milliárd dol­lárra rúgó külföldi kölcsöneit (egy lakosra számítva az ország e te­kintetben világelső). AZ AMSZTERDAMI városi ta­nács radikális párti tagjai javasol­ták, hogy a holland város csatla­kozzon az ország azon szerveze­teihez és polgáraihoz, akik bírósá­gi eljárást követelnek a kormány ellen az amerikai közepes hatótá­volságú nukleáris rakéták telepíté­sének betiltása céljából. Az ügyet a holland legfelsőbb bíróság no­vember 21-én kezdi tárgyalni. NICOSIÁBAN hatalmas tiltako­zó tüntetéseket rendeztek az ún. Észak-ciprusi Török Köztársaság kikiáltásának elsó évfordulója al­kalmából. A ciprusi főváros utcáin végighaladó tiltakozó menet részt­vevői elítélték az ország belügyei- be való imperialista beavatkozást és követelték az idegen katonák kivonását a szigetországból. A KÖZÖS PIAC külügyminisz­terei kétnapos brüsszeli tanácsko­zásukon ismét nem tudtak dönteni Spanyolország és Portugália belé­pésének időpontjáról. Az ülésen elnöklő ír külügyminiszter szerint november 26-ig, a két ibériai or­szág EGK-tagságáról szóló záró­tárgyalások előestéjéig sikerül be­fejezni az előkészítő megbeszélé­seket. Libanon hajlandó a folytatásra (ČSTK) - Bejrútban tegnap kö­zölték, Libanon hajlandó felújítani a katonai tárgyalásokat Izraellel megszálló csapataik kivonásáról. Bejrút Javier-Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár közbenjárására ad­ta beleegyezését a tárgyalások felújításába. Az ENSZ égisze alatt folyó tárgyalások elsó fordulója a múlt héten csütörtökön kezdő­dött meg Nakura libanoni faluban. Bejrút az elleni tiltakozásul szakí­totta meg a tárgyalásokat, hogy az izraeli megszállók hazafiakat tar­tóztattak le Dél-Libanonban. November 19-én kezdődik a Román Kommunista Párt XIII. kong­resszusa. Az ország az intenzív kongresszusi előkészületek légkö­rében él. Az ipari, építőipari és közlekedési üzemekben, a kutatóin­tézetekben és más munkahelyeken azokat a feladatokat vitatják meg, amelyek a következő időszakra szóló átfogó gazdasági és szociális fejlesztési tervből erednek. Képünkön: Constanta, a leg­nagyobb romániai hajógyár szárazdokkja. (CSTK-felvétele) Chile Diáktüntetések, robbantások, internálások (ČSTK) - A chilei rendőrség könnygázzal zavarta szét a santi­agói egyetemi hallgatók tünteté­sét. A résztvevők az ostromállapot kihirdetése ellen tiltakoztak. 61 tüntetőt őrizetbe vettek. A chilei fővárosban néhány bomba robbant, azonban csak ki­sebb anyagi kár keletkezett. Rob­bantásos akciókra Valparaisó- ban, Concepcionban és más vá­rosokban is sor került. A katonai kormányzat közben bejelentette, azt a 103 személyt, akiket Santiago munkásnegyedei­ben egy széles körű razzia alkal­mával múlt szombaton tartóztattak le, az ország északi részében fek­vő börtöntáborba internálták. REKORDNAGYSÁGÚ DEFICIT VÁRHATÓ (ČSTK) - Amerikai gazdasági szakemberek arról tájékoztatták a Fehér Házat, hogy szerintük nem sikerül csökkenteni az állam- háztartás költségvetési hiányát jóllehet Reagan a választási kam­pányban ezt megígérte. Az előre­jelzések szerint a deficit tovább nő, az idén várhatóan meghaladja a 190 milliárd dollárt. Reagan a választási hadjárat során demagóg módon kijelentet­te: az amerikai gazdaságban ta­pasztalható felélénkülés elősegíti a deficit visszaszoritását. Úgy tű­nik, ez a felélénkülés nem hosszú életű. A gazdasági növekedés ütemének lassulása azt eredmé­nyezi, hogy a költségvetésben szereplő bevételek csökkennek és a hiány mintegy 20 milliárd dollár­ral nő. A kanadai exkormányfő az USA-rakéták telepítésének leállítását sürgette (ČSTK) - A közepes hatótávol­ságú amerikai rakéták nyugat-eu­rópai telepítésének leállítására szólította fel a NATO tagországait Pierre Trudeau volt kanadai mi­niszterelnök, aki Washingtonban mondott beszédet abból az alka­lomból, hogy átadták neki az Al­bert Einstein nemzetközi békedí­jat. Az ismert politikus felhívta a fi­gyelmet, hogy a nukleáris háború megsemmisítené az egész emberi civilizációt, s ezért minden ország­nak a nukleáris fegyverek felszá­molására, a tartós békére kell tö­rekednie. Trudeau rendkívül pozitívnak nevezte a fegyverzetellenőrzési tárgyalásokkal kapcsolatos szov­jet javaslatokat, melyeket Konsz­tantyin Csernyenko Washington Postnak adott interjúja is tartalma­(X iTÜaüAútffrbrri=Rabotnyicseszko Pe/°= A Pentagon és a NATO egyik legveszélyesebb lépése (ČSTK) - A bolgár napilap tegnapi száma emlékeztet arra, november 14-én volt egy éve annak, hogy meg­kezdték az új amerikai raké­ták telepítését Nagy-Britan­niában, az NSZK-ban és Olaszországban. A Green­ham Common-i támaszpon­ton eddig 16 Tomahawk típu­sú robotrepülőgépet telepí­tettek a tervezett 160-ból, Comisóban ugyanennyit he­lyeztek el a 112-ból, s az NSZK-ban már 45 van a ter­vezett 108-ból. A lap leszögezi: A második vi­lágháború után ez volt a Pentagon és a NATO egyik legveszélyesebb lépése, mivel rendkívüli mérték­ben fokozta Európában a feszült­séget. Azok az állítások, hogy csupán a NATO és az USA védel­mi képességének javításáról van szó, propaganda célokat szolgál­nak. Ezzel kívánják leplezni, hogy újabb elsőcsapásméró fegyvere­ket halmoznak fel a Szovjetunió és a szocialista országok ellen, igy akarják megszerezni a katonai fö­lényt. A veszélyes helyzet megoldá­sának egyedüli útja az amerikai rakéták eltávolítása, amelyek a nyugat-európai közvélemény­ben is nagy felháborodást váltot­tak ki. Ezt követően hozzá lehetne látni az egyenlőség és egyenlő biztonság alapján a konstruktív tárgyalásokhoz a nemzetközi fe­szültség csökkentéséről, a lázas fegyverkezés leállításáról, s a ke­let-nyugati kapcsolatok egyéb fontos kérdéseiről. Tehát úgy, ahogy a Szovjetunió és a szocia­lista országok már többször java­solták. zott, s kijelentette: a NATO-orszá- goknak figyelembe kellene venni­ük a világűr militarizálásának megakadályozását célzó szovjet ajánlásokat is. Szerinte minden nukleáris hatalomnak le kellene mondania az atomfegyver első­kénti alkalmazásáról, úgy ahogy a Szovjetunió azt már megtette. Az Egyesült Államok űrfegyvert próbált ki (ČSTK) - Az Egyesült Államok kedden kipróbálta a műhold­romboló fejjel ellátott rakétát, igazolva ezzel, nem hajlandó meghallgatni a Szovjetunió felhí­vását, hogy ne végezzenek ilyen kísérleteket. A rakétát a kaliforniai Vandenberg légitámaszpont F 15- ös vadászbombázójáról indították.' A robbanófej hozzávetőleg 800 ki­lométer magasságot ért el, majd a Csendes-óceánba esett. A kí­sérlet során azt a berendezést akarták kipróbálni, amely a rakétát a célba irányítja. A rakéta e szer­kezet segítségével követi a világ­űrben levő egyes testek által ki­bocsátott infravörös sugarakat. A keddi kísérletet nem műhold, hanem egy csillag ellen hajtották végre. Az amerikai légierő 12 hasonló kísérletet tervez, s e fegyvereket 1987-ben akarják besorolni a légi­erő fegyverzetébe. John Marsh, az amerikai szá­razföldi erők főparancsnoka ked­den bejelentette, az USA már e hónapban megkezdi a legújabb Patriot-típusú légvédelmi rakéták elhelyezését Nyugat-Európában. E fegyverek telepítése annak a tervnek a szerves részét képezi, amelynek keretében korszerűsíte­ni kívánják a NATO NSZK-beli és hollandiai légvédelmét. Texasból hamarosan a nyugatnémet Gies- senbe érkezik három rakétaegy­ség 400 katonával. Marokkó ment A z Afrikai Egységszervezet, a világ legnagyobb regio­nális szervezete egén már a het­venes évek végétől gyülekeztek a vészjósló fellegek. A vihar 1982- ben tört ki, amikor kétszeri nekifu­tásra sem sikerült a líbiai főváros­ban megtartani a soron következő csúcskonferenciát. Az ellentéteket Nyugat-Szahara és Csád helyze­tének eltérő megítélése okozta, s nem utolsósorban a líbiai állam­fő, Kadhafi iránti szimpátiák és antipátiák. De ez nem volt pusztán afrikai ellentét: a volt spanyol gyarmatot megszállva tartó Ma­rokkó, a csádi polgárháborús el­lenfelek mögött olyan nyugati nagyhatalmak álltak és állnak, amelyek saját érdekeiket féltve szították az afrikai ellentéteket. Az is köztudott, hogy ha valaki, hát a washingtoni vezetés igazán nem szereti Moamer Kadhafit, aki - ha a csúcstalálkozó megvalósul - a szervezet soros elnöke lett volna. Az ésszerű kompromisszum megmentette az AESZ-t a szét­hullástól. Nagy késéssel, de mégis megtartották a csúcstalálkozót Addisz Abebában, a szervezet székhelyén. Ehhez azonban arra is szükség volt, hogy a Nyugat- Szahara függetlenségéért küzdő Polisario Front által kikiáltott Sza- harai Arab Demokratikus Köztár­saság képviselői az egység meg­őrzése érdekében önként lemond­janak részvételükről a konferenci­án. Bejelentették azonban: ez volt az utolsó eset, hogy megtették ezt. Az AESZ tehát kétségek kö­zött készült az Addisz Abeba-i 20. csúcskonferenciára. Nyilvánvaló volt, hogy ezúttal kenyértörésre kerül sor, a nemes gesztusok és a mindenáron való kompromisz- szumkeresés már nem hozhat eredményt, a problémák megoldá­sát már nem lehet tovább halo­gatni. Némi reményekre adott okot, hogy Csád ügyében történtek lé­pések a rendezés felé: Franciaor­szág és Líbia megállapodott a köl­csönös csapatkivonásban. Ez ugyan hol beindul, hol leáll, s arra sincs sok remény, hogy valóban eredményt szül, de legalább már történik valami. Az AESZ is közve­tített a polgárháborús felek között, Addisz Abebában a tervezett ta­nácskozáson meg is jelent min­denki - csak Hisséne Habré nem, aki a francia csapatokkal a háta mögött nagyon a nyeregben érez­te magát. Mivel már majdnem volt tárgyalás, az AESZ-tagállamok többsége továbbra is kitart e ren­dezési kísérlet mellett. Már csak az kérdéses, kik és mivel bírhatják rá Habrét, hogy tárgyalóasztalhoz üljön. Csádban most majdnem csend van. Az AESZ-nek már csak a ,,majdnem“-ek kiiktatását kellene elérnie, s a csádi kérdés majdnem meg is oldódna. Ami a szaharai nép harcát illeti, az jóval egyértelműbb ügy. Az Af­rikai Egységszervezet 1981 -ben határozatot hozott, hogy népsza­vazáson kell dönteni a terület ho­vatartozásáról. Ha a szaharai nép Marokkót választja, ám legyen an­nak része. Ha az önállóság mellett dönt, azt Rabatnak tudomásul kell vennie, s ki kell vonulnia a spanyol gyarmatosítók távozása után tör­vénytelenül megszállt, ásványkin­csekben, főleg foszfátban gazdag területről. II. Hasszán király hallani sem akar erről. A maximum, amire haj­landóságot mutat, az egyfajta au­tonómia. Nem nehéz elképzelni, hogy az milyen lenne. Éppen ezért a szaharaiak nem is kérnek belőle, inkább folytatják fegyveres harcu­kat az újabb gyarmatosító ellen. Tegyük hozzá: sikerrel. A vitás terület kilenctizedét tartják ellenőr­zésük alatt, Marokkó már csak az El Aiun - Smara - Bou Craa által határolt, foszfátban különösen gazdag „hasznos háromszöget“ mondhatja magáénak. Ez nem sok, de éppen elég, ha figyelembe vesszük, hogy Rabat elsősorban a foszfátra tart igényt, rebellis alattvalókra nem nagyon vágyik. Azokból már el van látva. Elég, ha az idei februári éhségtüntetésekre utalunk, amelyek az ország északi részén robbantak ki. A Maghreb-országok (Maghreb arabul: Napnyugat) között tavaly beindult diplomáciai aktivitás - al­gériai-marokkói, algériai-tunéziai, libiai-marokkói, líbiai-tunéziai legfelsőbb szintű találkozók, az ezeken született együttműködési megállapodások, Marokkó és Lí­bia meglepő politikai „házassága“ arra engedett következtetni, hogy a szaharai ügyben is történhet előrelépés. De nem történt. Hasz- szán király, úgy látszik, nagyon makacs. Kibékült a Poiisariót támo­gató Algériával és Líbiával, de nem hajlandó az engedékenység­re magával a Polisario Fronttal szemben, a Szaharai Arab De­mokratikus Köztársaságról pedig hallani sem akar. Bármilyen fur­csa, nagy szüksége van erre a há­borúra, ez tartja össze birodalma itt-ott repedező falait. A naciona­lizmus - főleg hajói „rájátszanak“- nagy erő. A Nagy Marokkóért való harc nevében, a majdani gaz­dagság mézesmadzagával el­elaltatható a tömeg elégedetlen­sége, igazolható vele a nyomor, amely a lakosság több mint felét sújtja, vagy akár a 40 százalékos munkanélküliség is; A z AESZ 20. csúcskonferen­ciáján pedig Marokkó dön­tött: inkább távozik a szervezetből, de nem mond le Nyugat-Szahará- ra támasztott igényéről. Zaire szo­lidaritást vállalt Marokkóval - fel­függesztette tagságát. A csúcsta­lálkozó folytatódik, bár az Afrikai Egységszervezet egysége kicsit megtépázott, de van. Pedig sok nyugati fővárosban szeretnék, ha nem lenne. Ezúttal azonban- minden jel szerint - sem Marok­kónak, sem Zairének nem sikerült újabb jószolgálatot tenni nekik. GÖRFÖL ZSUZSA Afrika súlyos gazdasági gondjai az AESZ csúcsértekezletének napirendjén (ČSTK) - Az afrikai kontinens égető gazdasági problémái szerepeltek az AESZ Addisz Abeba-i csúcsértekezlete harmadik napjának napirendjén. ötven afrikai ország állam- és kor­mányfői az egyes bizottságokban első­sorban a kontinens számos államát sújtó súlyos élelmiszerválság megol­dásának lehetőségeiről tárgyalnak. Egyes államok képviselői azt javasolják, hogy az AESZ hívjon össze rendkívüli konferenciát az aszály következmé­nyei ellen vívott harcuk kérdéseinek megvitatására. Az AESZ 20. csúcsértekezletének résztvevői kedden délután meghallgat­ták annak a bizottságnak a jelentését, amely Nyugat-Szaharával foglalkozik. A jelentés, amelyet Mengisztu Hailé '•■a. .a..., az AESZ volt elnöke terjesztett elő, újból hangsúlyozza, hogy Nyugat- Szahara népének népszavazás for­májában kell eldöntenie saját jövőjét. A saheli szárazság ellen küzdő állan­dó államközi bizottság - tagjai a Kapver- der Köztársaság, Bourkina-Fasso, Gambia, Mali, Mauritánia, Niger, Sze­negál és Csád - tanácskozásáról nyilat­kozatot adtak ki, amely hangsúlyozza, hogy a saheli övezet országainak közös, jól egyeztetett akciókat kell végrehaj­taniuk az aszály következményeivel szemben, amely több afrikai országot sújt. Elsősorban annak szükségessé­gére mutattak rá, hogy rövid és hosszú távú segélyprogramokat dolgozzanak ki és biztosítsák az élelmiszerek és gyógy­szerek szállításának jó megszerve­zését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents