Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)
1984-11-15 / 271. szám, csütörtök
VILÁGGAZDASÁG ® VILÁGGAZDASÁG ® VILÁGGAZDASÁG | A KGST újólag megerősíti, hogy hajlandó a párbeszédre A KGST Havannában tartott ülésszaka, miután elítélte az Egyesült Államok és szövetségesei militarista irányvonalát, megállapította, hogy a realizmus és a tárgyszerű együttműködés politikájára kell áttérni az emberiség előtt álló feladatok megoldása terén. A KGST-tagországok újólag megerősítették, hogy hajlandóak a párbeszédre, az olyan becsületes és komoly tárgyalásokra, amelyek a valamennyi ország és nép biztonságának érdekeit figyelembe vevő megállapodások elérésére irányulnak. A szocialista országok továbbra is minden szükségeset megtesznek majd, hogy megőrizzék földünkön a békét, megakadályozzák az atomkatasztrófát. Hogy érdeme szerint értékeljük az ilyen álláspontot, ehhez tekintetbe kell venni a nemzetközi helyzet bonyolultságát és feszültségét. Az agresszív nyugati körök, elsősorban az Egyesült Államok vezetői, katonai fölényt próbálnak elérni, támadást folytatnak az államok nemzeti függetlensége és szuverenitása ellen. Felszítják a régi feszültséggócokat, új konfliktusokat és válsághelyzeteket provokálnak a földgömb különböző térségeiben. Most nemcsak a szocializmus, hanem a világ valameny- nyi haladó ereje ellen is irányuló, frontális támadásról van szó. Ennek a következtetésnek a helyességére több mint elegendő bizonyíték van. A fegyverkezési verseny szítása Washington részéről a világszerte mutatkozó politikai és gazdasági stabilitáshiány elmélyülésének egyik fő oka. Fokozta az atomháború veszélyét, az emberiség puszta létét is veszélybe sodorta, óriási anyagi és pénzügyi erőforrásokat von el, meglassítja a gazdasági és a szociális haladást. Az Egyesült Államok növeli a tőkés világban a gazdasági helyzet stabilitáshiányát. Nyugaton nagymértékben kiéleződtek a szociális ellentétek. Az ülésszak egyik fontos következtetése: súlyos helyzetbe került a fejlődő országok többsége, amelyeknek adósságterhe 1983- ban meghaladta a 800 milliárd dollárt. Az imperialista államok, a politikai és gazdasági nyomás valamennyi eszközét felhasználva, tovább fokozzák a neokolonia- lista kizsákmányolást, arra törekednek, hogy a fejlődő országok mondjanak le a haladó társadalmigazdasági reformokról. A fegyverkezési hajsza és a fejlődő országok Nem szükséges külön hangsúlyozni, hogy a nemzetközi ellenté-, tek kiélezésére és a fegyverkezési hajsza fokozására irányuló politika általános és területi vonatkozásban egyaránt destabilizálja a nemzetközi viszonyokat és növeli az atomháború veszélyét. A militari- zálás fékezi az emberiség általános problémáinak a megoldását, s különösen negatívan hat a fejlődő országok gazdasági és szociális kibontakozására. Napjainkban, amikor Ázsia, Afrika és Latin-Amerika fejlődő országai a gazdasági és társadalmi elmaradottság, a szegénység, az éhezés és a tömegeket sújtó betegségek felszámolásának grandiózus feladatai előtt állnak, mindenekelőtt nyugodt nemzetközi légkörre lenne szükségük, hogy erőiket az említett feladatokra összpontosíthassák. Az enyhülési politika ellen folytatott hadjárat, s a nemzetközi konfrontáció fokozásának a következményei azonban kétségessé teszik, hogy a fejlődő országok valóra válthatják ezeket a programokat. A Stockholmi Békekutató Nemzetközi Intézet (SIPRI) adatai szerint bolygónk országainak katonai kiadásai 1982-ben 750 milliárd dolláros szintet értek el, ami 23- szor több a harmincas évek átlagánál. Az 1978-as évtől kezdve a világ katonai költségvetése 4 százalékos évi átlagban növekedett, jóval meghaladva a tőkés világgazdaság 1,5 százalékos évi növekedési ütemét. 1S5 Az Egyesült Államok éppen ezekben az években indította el a Szovjetunióval szembeni konfrontáció politikáját, s külpolitikai irányzatában az egyes fejlődő országokban elért társadalmi és politikai haladást, a nemzeti felszabadító harcot a Szovjetunió által előidézett következményeknek tulajdonította, amelyek „sértik az Egyesült Államok nemzeti és létérdekeit.“ Mint ismeretes, az Egyesült Államokban az enyhülési politika feladását és a konfrontáció fokozásának a politikáját hivatalosan azzal indokolják, hogy a Szovjetunió hibájából, amely az enyhülési időszakot saját céljainak az elérésére használta fel, számukra „kedvezőtlen“ változások következtek be 27,8 1370 É| A fejlődő országok katonai költségvetésének növekedése (milliárd dollárban) A fejlődő országok részarányának növekedése a világ fegyverkezési kiadásaiban a fejlődő országokban. Nem szükséges bizonyítani az ilyen abszurd állítások alaptalan, hamisított jellegét. Sokkal fontosabb az a tény, hogy a konfrontációs politika amerikai stratégiája kiterjesztette a helyi konfliktusok zónáit Ázsia, Afrika és Latin-Amerika számos országában, az óceáni és a tengeri övezetekben, s a fejlődő világ egyre több országát és körzetét vonta be a fegyverkezési hajsza meggyorsításába. Mindez szembetűnően megmutatkozik a fejlődő országok katonai költségvetési kiadásainak gyors növekedésében, [gy a fejlődő világ katonai kiadásai az 1970-es 27,8 milliárd dollárról 1982-ben több mint 135 milliárd dollárra növekedtek, s részarányuk a világ katonai kiadásaiban az említett időszakban 7,2 százalékról 16 százalékra nőtt. (Azija i Afrika szivodnya) A KGST-ülésszak résztvevői komoly aggodalmukat fejezték ki a közép-amerikai helyzet kiéleződése miatt - ez fenyegeti a latinamerikai népeket, amelyek saját országukban forradalmi reformok végrehajtásáért harcolnak. A grenadai intervenció, az ország amerikai csapatok által történt megszállása, a salvadori népellenes erők támogatása Washington részéről, a Nicaraguával szembeni ellenséges akciók és intervenciós fenyegetés, a szocialista Kubának szóló fenyegetés - az Egyesült Államoknak mindezek az akciói a nemzetközi jog, az ENSZ-alap- okmány elveinek megsértését jelentik. Miként lehet megakadályozni, hogy a világ atomkatasztrófába sodródjon, hogyan lehet visszatérni az enyhülés útjára? A KGST- országok a jelenkor időszerű feladatának tartják azt, hogy reális intézkedéseket foganatosítsanak a fegyverkezési verseny megfékezésére és a leszerelésre. Ez megteremtené a feltételeket az egész gazdasági világhelyzet megjavítására, lehetővé tenné azt, hogy a katonai kiadások csökkentése következtében felszabadult anyagi eszközöket a gazdasági és a szociális fejlesztés céljaira használják fel. A KGST-tagországok a jövőben is minden szükséges intézkedést megtesznek létérdekeik védelmére, technikai-gazdasági függetlenségük további megszilárdítására. Ez az irányvonal politikájukban szervesen összekapcsolódik a világban kialakult gazdasági viszonyok egészségesebbé tételére irányuló tevékenységgel, azzal a harccal, amelyet azért folytatnak, hogy a nemzetközi érintkezés gyakorlatából iktassák ki a gazdasági agresszió és a kizsákmányolás mindenféle módszerét. A szocialista országok a más államokhoz fűződő kapcsolataikat a teljes egyenlőségnek és a nemzeti érdekek tiszteletben tartásának elvei alapján alakítják ki, nem törekednek katonai-politikai előnyökre, nem igyekeznek a más munkája révén meggazdagodni. A havannai fórum résztvevői megállapították, hogy növekszik az el nem kötelezett országok mozgalmának szerepe abban a harcban, amelyet a népek a békéért és a biztonságért, a fegyverkezési verseny ellen, mindegyik ország gazdasági és társadalmi fejlődéséért vívnak. Nem meglepő, hogy a KGST kifejezte: támogatja a fejlődő országoknak azokat a javaslatait, amelyek szerint az ENSZ keretében a lehető leg- hamarább globális tárgyalásokat kell kezdeni a gazdasági problémákról. A KGST-országok azt is megerősítették, hogy a kölcsönös előny, az egyenjogúság, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartása alapján hajlandóak fejleszteni a tárgyszerű együttműködést a tőkésállamokkal, azoknak vállalataival és cégeivel. ,,A szocialista országok - jelentette ki az ülésszakon Nyikolaj Tyihonov szovjet miniszterelnök - a béke eszményeinek következetes hívei. Békés célokat szolgál külpolitikánk, ezt szolgálják gazdasági és szociális fejlesztési terveink, együttműködési programjaink. Mi senkit sem fenyegetünk, senkinek a biztonságára nem törünk, ugyanakkor azonban a magunk biztonságát szentül óvjuk“. EDGAR CSEPOROV, az APN politikai szemleírója KOMMENTÁLJUK Jövedelmezőbb termeléssel A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság megalapozásának időszakában az állami mezőgazdasági szervezetek nagy segítséget nyújtottak az új termelési formák kialakításához. Gazdaságaikba, intézményeikbe jártak hasznos tapasztalat- szerzésre, az alakuló, vagy az első lépéseket megtevő egységes földmüvesszövetkezetek tagjai. Amikor elindultak az új úton, az állami gazdaságoktól vetőmagot, nagy termelékenységű állatokat vásárolhattak. Kölcsönkérhették tőlük a gépeket. Az élenjáró, útmutató szerep a három és fél évtizedes fejlődés alatt is jellemezte az állami gazdaságok tevékenységét. Szakembereik és legöntudatosabb dolgozóik munkakezdeményezéssel igyekeztek a lehető legmagasabb szintre emelni a termelést és mozgósítani a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum minden dolgozóját a lehető legjobb eredmények elérésére. A Zselizi (Želiezovce) Állami Gazdaságban népszerűsítették például az elsők között a gabona korszerű betakarítási módszereit. A Gyulamajori (Ďulov Ovor) Állami Gazdaságban nagyarányúan bontakozott ki a komplex racionalizációs brigádok tevékenysége a növény- termesztésben. Fokozatosan kialakultak a magtermesztő állami gazdaságok. Az állattenyésztésben kiemelhetjük a Somorjai (Šamorín) Törzstenyésztő Állami Gazdaságot, amely magas termelékenységű állatokat nemesített ki. Ezeket a példákat nem véletlenül emlegetjük. Ezek bizonyítják, hogy az állami gazdaságok betöltötték rendeltetésüket, mert jelentős részük mintagazdasággá fejlődött, a hasznos tapasztalatok szerzésének tárházává vált. Ezt állapította meg az állami mezőgazdasági szervezetek múlt heti nitrai kétnapos aktívaértekezlete is. Az 525 ezer hektáron gazdálkodó 101 állami gazdaság, - amelyek a mezőgazdasági földterület 21,2 százalékán gazdálkodnak és a bruttó mező- gazdasági termelés 21,4 százalékát állítják elő a hatodik és a hetedik ötéves tervidőszakban fejlődtek a leggyorsabban. A növények hektárhozamát 20 százalékkal, az állattenyésztés hasznosságát pedig 12 százalékkal növelték. A sikeres fejlődés tehát vitathatatlan, ami megmutatkozik az egyre jövedelmezőbb termelésben is. Az említett értekezleten erről beszéltek a legtöbbet. A résztvevők nagy eredménynek könyvelték el, hogy az állami gazdaságok a múlt évben 636 millió korona tiszta nyereséggel zárták az évet, és az idén 647 millió korona nyereségre van kilátás, ami 90 millió koronával több a tervezettnél. A Gabčíkovói ÁG, a Komáromi (Komárno) ÁG és más állami gazdaságok már hosszú idő óta nem szorulnak állami támogatásra. A maguk gazdái és minden évben van elég pénzük a beruházásokra és általában a fejlesztési programok teljesítésére. Az élenjáró gazdaságokban nagy hektárhozamokat érnek el és az állattenyésztésben is magas a termelés szintje. Ez lenne tehát az állami gazdaságok gazdálkodása mérlegének egyik - tehát a pozitív oldala azonban, amint az elemzések is mutatják, sok még a tennivaló, a tartalék a gazdálkodás javításában. Irányítási és szervezési hibák. miatt jónéhány valamikor neves állami gazdaság is a sereghajtók közé került. Tűrhetetlen, hogy egész sor állami gazdaság tíz, vagy még ennél is több éve egy helyben topog. Ezen a helyzeten változtatni kell. Ezen gazdaságok vezetőinek átgondoltabb munkát kell végezniük. Nem hivatkozhatnak örökké az úgynevezett objektív nehézségekre. Amint számos példa bizonyítja, ahol a vezetők átgondolt koncepciós fejlesztési tervek szerint dolgoznak, az eredmények megmutatkoznak. A galántai és más korábban lemaradó állami gazdaságok is a színvonalas irányító és a jó szervező munka hatására már nyereséggel gazdálkodnak. A jövedelmezőbb gazdálkodás kialakítására ma már mindenütt megvannak a feltételek, ezért ideje lenne döntő fordulatot elérni a ma még gyengén gazdálkodó állami gazdaságokban is. BALLÁ JÓZSEF Az istebnéi Árvái Vasöntöde širokái üzemegységében négy szűrőberendezést szerelnek fel, amelyekkel az elektromos ívkemencékben a vasöntvények gyártása során keletkező port fogják fel. Az új típusú portalanitót a Tfineci Vasmű dolgozói fejlesztették ki. Csaknem egytize- dére csökkenti a porszennyeződést. A képen: Jozef Kučák az ívkemencét a portalanitóval összekötő csöveket hegeszti. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) ÚJ SZÓ 4 1984. XI. 15.
