Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)
1984-11-12 / 268. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1984. XI. 12. Nehéz volt a harc, de megérte... „Mindig a szegény nép, a sorstársak nevében cselekedtem“ Érdekes filatelista téma Az SZNF bélyegeken A nyugdíjas korról azt tartják, hogy minden eltelt év ajándék belőle. Nos, ilyen alapon Agonás János elvtárs sokat kapott az élettől, hiszen a napokban töltötte be 88. életévét, jó erőben és egészségben, nagyon sok tennivaló, munka közepette. Rimaszombati (Rimavská Sobota) csendes kis otthonában fogad.- Vedlett vakolatú, viharvert volt már ez a házikó, megérett a tatarozásra. Ráadásul kukoricát is törtünk a háztájiból a napokban, ezért csak itt az előszobában tudom hellyel kínálni.- Talán csak nem egyedül végzi a ház körüli teendőket? - De biz’ úgy ám - mosolyodik el a furcsának tűnő kérdésen hiszen gyermekeim és családjuk nem élnek velünk. A nagyobbik fiam Du- naszerdahelyen (Dunajská Streda) volt építészmérnök, de már nyugíjas, lányaim úgyszintén, nyolcvanhárom éves feleségem pedig nem sokat dolgozhat már. Az unokák és a dédunokák persze gyakori vendégek, jólesik megkínálni őket a kis kertünkben érlelt gyümölccsel, vagy a fóliám termékeivel. Ami pedig az egyéb munkát illeti: ifjabb koromban mindig dolgozni szerettem volna, hogy azt ne mondjam harcoltam a munkáért. Hát most van belőle bőven. Még az idén is rendszeresen eljártam a helyi földművesszövetkezetbe az aratás és a takarmánybegyűjtés idején. Legtöbbet a magtárakban segítettem, de meg bírom én fogni a kaszanyelet is, kérem... A pártmunka pedig nem teher, hanem élvezet számomra. Tagja vagyok a városi pártbizottság vezetőségének, s ahol csak tudok, segítek... Mások, főként a bajba jutott szegény emberek, sorstársak megsegítésének belső kényszere táplálta a gazdag mozgalmi tevékenységét is. A munkásmozgalomba fiatalon, még budapesti cipészinas korában bekapcsolódott. A Kommunisták Magyarországi Pártjának 1919-ben lett tagja, egyike a három osgyáni (Ož- dany) származású vöröskatonának, akik Szamuely Tibor hadcsoportjában viseltek fegyvert. A néphatalom letiprása után a „bűnösök“ listájára került, sokáig keresték, kiadatását kérték. Az első köztársaság idején sem maradhatott tétlen, miután kiderült, hogy a cseh burzsoázia részéről gyakran emlegetett demokrácia nem egyéb hangzatos szólamnál.- Egyike voltam a harmincezer cipészkisiparosnak, akiket Baťa néhány hónap leforgása alatt tönkretett. Az elsó pillanattól tudtam, hogy az utcára került munkásokban nagy a harci kedv, az elszántság, éppen ezért kezdtem a párton belül szervezésükhöz. Az 1934-es útépítösztrájk fényesen bizonyította a munkaszolidaritás erejét. A losonci elvtársakkal, Hrenkóval, Madarásszal és Tolvaj Bélával együttműködve sztrájkot szerveztünk a Pinc-Osgyán közötti útépítő munkások körében, s két hét után száz százalékos béremelést harcoltunk ki. Igaz, időközben történt egy s más. Engem lázításért őrizetbe vettek, ám a munkásság szembeszált a kivezényelt karhatalommal, s megakadályozta bebörtönzésemet. Szabadon bocsátottak, de munkát persze már nem remélhettem...- A falusi nincstelenek szószólójaként Osgyánban is sokszor meggyűlt a baja a hatóságokkal...- Hát igen, a harmincas évek közepén már falun is sok volt a munkanélküli. Szervezett fellépésünk eredményeképpen azonban legalább a létfenntartáshoz szükséges segélyt ki tudtuk harcolni a képviselő-testülethez intézet beadványunk nyomán. Egyik sikeres fellépésünk eredménye volt az ingyenes éjjeliőrség, az úgynevezett bakterség megszüntetése is. Kétszázötven aláírást gyűjtöttünk, s személyesen legalább százan megjelentünk a községházán petíciónkkal. A falu jegyzője toporzékolt dühében, csendőröket hívott, de az sem segített: Osgyánban megszűnt az ingyenes éjszakai szolgálat. Még nagyobb port vert fel az egyházadó megszüntetésére irányuló akciónk. Elviselhetetlennek tartottam, hogy szegényparasztjaink jóformán a papoknak^sépeltek, s bár a nép nem szívesen adakozott, a falu elöljárósága kikényszerítette. Egyszer a dolog a végrehajtásig fajult. Sehogyan sem tudtuk ezt mi kommunisták „megemészteni“ kikértem pártunk központi vezetőségének tanácsát. Jogászaink azt mondották, hogy az adózási kötelezettség nem vonatkozik a felekezeten kívül állókra. Nos, ennek tudatában elsőként kiléptem az egyházból, s rövidesen mintegy harminc család tett hasonló írásos nyilatkozatot. El lehet képzelni, mit jelentett ez az akció a harmincas évek végén egy falu életében. Az üldöztetés, a hatósági bosz- szú persze egyetlen sikeres akciót követően sem maradt el, mint ahogyan a párt központi vezetőségének felhívása nyomán kibontakozott tiltakozó akciók után is az ő ajtaján kopogtattak legelőször a biztonsági szervek emberei.- Nekem a párt szava szenti rás volt. Amikor a gömörhorkai (Gemerská Hôrka) papírgyár leépítése ellen Gottwald elvtárs tiltakozásra szólított fel, nem maradtunk tétlenek. Az akció szervezéséért 12 napot töltöttem fogházban. Úgy emlékszem, mintha ma történt volna; február 23-án egy fú- tetlen cellában két és fél napos koplalás után nyitott rám ajtót először a fegyór; van-e pénzem, amin cigarettát, vagy élelmet hozhat nekem? Más alkalommal a szovjet hadsereg megalakulásának évfordulóját ünnepeltük, az alkalomhoz illően zászlókkal, transzparensekkel. A Horthy-kor- szak idején az elnyomás, a terror természetesen fokozódott, de az elvhű kommunisták akkor sem törtek meg. A miskolci gyújtótáborban is sok szenvedés részese, tanúja voltam, de akkor már biztosak voltunk a felszabadulásban. Az utóbbi négy évtized sem múlt el küzdelmek, harcok nélkül...- Nem bizony, mert a felszabadulást követően is rendkívül sok volt a tennivaló a pártban, s azon kívül is. Az újjáépítés, az 1948-as események éppúgy embert próbáló időszakok voltak, mint az ötvenes évek kollektivizálási folyamata. Akkor a járási pártbizottság instruktoraként jártam a falvakat: agitáltam, érveltem az új mellett, mert akkor nagy szükség volt a meggyőző szóra és a személyes példamutatásra. Feleségem 1949-ben elsőként lépett a földművesszövetkezetbe én meg jó néhány községben raktam le a közös alapjait. Eirt követően is kíméletlen harcot folytattam minden olyan jelenség ellen, mely idegen az ideológiánktól. Tizenhat éven keresztül pártelnök voltam. A harmincas években a Munkás terjesztője és levelezőjeként beszámoltam a szerkesztőségnek minden jelentős megmozdulásunkról, a május elsejei ünnepségekről, a pártélet időszerű eseményeiről. Húsz előfizetője volt abban az időben a Munkásnak, s nagyon elkeseredtünk, amikor megszüntették. Tudtam, hogy nehéz helyzetbe került a szerkesztőség, s ezért előre elküldtem az év végéig szóló előfizetési díjat.- Azt mondják Agonás elvtárs ma is az egyik legaktívabb kommunista a városban...- Igyekszem a párt hasznára lenni idős koromban is. Legutóbb a művelődési ház építése körül kialakult vitában fejtettem ki elmarasztaló véleményemet. Mert hát egy olyan létesítmény, amelyet idestova húsz éve építenek, nemcsak az építóvállalat belső ügye, hanem a városban lakó valameny- nyi kommunistáé is kell hogy legyen. Az emberek ugyanis az elvégzett munka alapján ítélik meg a pártot és annak akcióképességét. Tudja, néha el-elgondolko- dom, hogy annak idején mi menynyivel kevesebben voltunk, s milyen nagy tettekre voltunk képesek. Valahogy a tűz, a harci elszántság hiányzik a mai nemzedékből, de persze az is lehet, hogy mi veteránok csak elfogódottságból mondjuk ezt, ha alkalomadtán találkozunk, beszélgetünk. Jólesik néha feleleveníteni a múltat - mondja mintegy bucsúzóul, miközben a kertkapuig kísér. Jöjjön el máskor is, a 90. születésnapomig talán sikerül egy kis időt szakítson a régi feljegyzéseim, emlékeim rendezésére is. Ennek az újabb születésnapi munkalátogatásnak reményében búcsúztunk. HACSI ATTILA A prachatícei járásban jelenleg csaknem 900 hektáron termesztenek almát, cseresznyét, meggyet, ribizlit és körtét. 1990- re a gyümölcsösök területét 1600 hektárra növelik, s így nemcsak a délcsehországi kerületbe, hanem Csehország más részeibe is szállítanak majd gyümölcsöt. A kép a krtelyi gyümölcstermesztő központban készült (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK) Sokan nem is gondolják, hogy a filatelisták számára milyen érdekes téma a Szlovák Nemzeti Felkelés története. Oly érdekes, hogy a Csehszlovák Filatelisták Szövetsége másfél évvel ezelőtt feladatul adta politikai és propagációs bizottságának: tárja és dolgozza fel a Felkelés történetének a postával, a filatéliával kapcsolatos tényeit. A filatelisták megszokták, hogy a történelmi események könnyen, szemléletesen nyomon követhetők a korabeli bélyegeken. Ezzel szemben a Szlovák Nemzeti Felkelés idején különbélyegeket nem adtak ki, de még a forgalomban akkor használatos bélyegeknek a felülnyomására se került sor. Sokakat érdeklő kérdés tehát: hogyan működött akkor a posta és milyen filatelista jellegű emlékek maradtak ebből az időből? Amikor a harci tevékenység nem akadályozta a vasúti közlekedést, a Felkelés területén mindenhol zavartalanul működött a posta. Bizonyítja ezt egyebek közt az az ajánlott levél, melyet a prievidzai járásbíróság 1944. szeptember 2-án adott fel. Ugyanis, ezt a levelet szeptember 7-én Ponitrie községben szabályosan kikézbesítették. A Felkelés területén a posta tevékenységét a Szlovák Nemzeti Tanács vasút- és postaügyi kérdésekkel foglalkozó megbízottja irányította. Szeptember 6-án a posta számára külön megbízottat nevezett ki a Szlovák Nemzeti Tanács. Ebbe a tisztségbe a demokratapárti Ján ševčík került. Helyettesének Josef Bahurinský személyében kommunistát neveztek ki. Dr. Zoltán Ruttkay-Danko, a tapasztalt, gyakorlati szakember, mint igazgató került a tevékenységet irányító postahivatal élére. Néhány rendkívüli esettől eltekintve a posta alkalmazottai a Felkelés forradalmi szerveinek utasításait becsülettel, hiánytalanul teljesítették. Természetesen, a Felkelés idején, Banská Bystricában folyamatosan megjelentek a forradalmi sajtó termékei, a Pravda, a Nové slovo, a Bojovník, és más lapok. Ezért bizonyos idő elteltével az akkor használatos hírlapbélyegekből hiány mutatkozott. Úgy oldották meg ezt a problémát, hogy bérmentesítésre gumiból készített pecsétnyomót használtak. Ľubomír Linhart mérnök, a Nové slovo kiadóhivatalának akkori vezetője gondosan meg is őrizte az előfizetők névsorát és az alkalmi pecsétnyomót. A Szabad Szlovák Rádió működését is a postahivatal irányította. Az adóállomásra 47 bombát dobtak a fasiszta repülők, s amikor félő volt, hogy a fasiszták felfedezik a stúdiót is, eredeti helyéről az egyik iskolába, majd a temetőbe költöztették. Később a technikusok .ajűtőra szerelték a rövidhullámú adót. A vétele nem volt a legjobb, de az adó működött, amíg parancsot nem kaptak a leszerelésre. Nem bizonyítható hitelesen, mert nem maradt írásos feljegyzés, de a nemrégiben elhunyt Štefan Novotný, a neves filatelista elbeszélése alapján úgy tudják, hogy a postaügyi megbízott helyettesénél megjelent egy bizonyos, P. nevežetú kereskedő és javasolta: bízzák rá az első szlovák bélyeg kiadását, terjesztését, a bevételből támogatni, segíteni fogja a Felkelés ügyét. Javaslatát megköszönték, de elutasították, mondva: mi a Felkeléssel nem üzletelünk, nem tartjuk szükségesnek az ilyen bélyeg kiadását. Egyben azt javasolták neki, hogy igyekezzék másféle módon, a harcokban való részvétellel támogatni, segíteni a Felkelés ügyét. Tény azonban, hogy a megbízotti hivatal távlatilag számításba vette az új, csehszlovák bélyeg kiadását. Tervezésére, a megőrzött jegyzőkönyvek tanúsítása szerint a következő neves képzőművészeket kérte fel: Anton Hollý, Štefan Bednár, Viliam Chmel, Ľudovít Varga. Az akkori Martinban tartózkodó Martin Benka is készített bélyegtervezetet, de a Felkelés utolsó szakaszában, a hegyekbe vonuláskor, megsemmisítette. A neves jugoszláv grafikus, Š. M. Kraker is készített bélyegtervezetet a megbízotti hivatal felkérésére, de amikor a Gestapo letartóztatta, a vázlatot elégette a felesége. A felszabadulás után, a koncentrációs táborból hazaérkezve azonban emlékezetből újra elkészítette a vázlatot. Sőt, a Štefan Bednár, Viliam Chmel, Ľudovít Varga készítette bélyegtervezetek grafikai, nyomdatechnikai elkészítését is rábízták. Az elsó évfordulóra 1946-ban kiadott bélyegek (POF 403—407) és bélyegívek (A 408-412), melyeket partizánbélyegeknek neveztek el később, voltaképpen ekkor kerültek forgalomba. Egyébként a Felkelés történetének a postával, a filatéliával kapcsolatos tényeit a Csehszlovák Filatelisták Szövetségének politikai és propagációs bizottsága másfél éves kutatás után 24 oldalas tanulmányban is feldolgozta. Érdekes olvasmány ez, és nemcsak a filatelisták számára. HAJDÚ ANDRÁS /ÜÉifp! Történelmi események krónikája 1944. november 12. - 18. • november 12. - a 2. ukrán front csapatai felszabadították Mezőkövesdet és Mo- nort • november 13. - a német egységek kiürítették Skopljét • november 14. - a 2. ukrán front csapatai Budapest térségében a Duna keleti partján felszámolták az ellenséges hídfőt- a 4. ukrán front csapatai Uzsgorodtól délnyugatra áttörték az ellenség védelmét és megkezdődött az uzsgo- rodi-ondavai hadművelet. Ezzel megkezdődött a szovjet csapatok Prága irányában megvalósított stratégiai offenzívájának második hadművelete, melynek célja Csehszlovákia felszabadítása volt- Brnóban kivégeztek öt cseh állampolgárt, akik megkísérelték átlépni a szlovák határi, hogy a felkelő egységekhez csatlakozzanak • november 15. - a 2. ukrán from uoapctidi íviayyaioiadagon felszabadították Jászberényt és Jászárokszállást- a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége Londonból Moszkvába utazott- a Veža partizáncsoport Nemecké Hámre térségében a szovjet hadsereg egységeihez csatlakozott • november 16. - a fasiszták a Beskydekben megkezdték legnagyobb partizánellenes akciójukat, amelyben a német hadsereg, a rendőrség és a Gestapo 13,5 ezer tagja vett részt. Az akció november 22-én teljes kudarccal ért véget • november 17. - a fasiszták Michalovce mellett kivégeztek 32 személyt • november 18. - az 1. ukrán front 38. hadserege az első csehszlovák hadtesttel együtt támadást indított Svidník irányába- elesett Viliam Müller, a Thálmann partizáncsoport német nemzetiségű parancsnoka, az SZLKP tisztségviselője -tm-
