Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)
1984-11-12 / 268. szám, hétfő
T udom, hogy a könyvesboltokban nem szoktak tolongani az emberek, mégis elgondolkoztat, hogy lassan már fél órája vagyok ebben a könyvesboltban, de vásárló eddig nem nyitott be. Igaz, reggel van még, délután talán nagyobb lesz a forgalom, hazatérőben a munkából többen betérnek majd ide. Többen. De vajon mennyi az a többen - ketten, öten, tízen? Százat mindenesetre nem vasnak, és nem csupán „szerepelnek“ a nyilvántartásban, megszépítve a valóságot. A minap hallottam éppen, hogy az egyik falusi könyvtárban egész szombat délelőtt, vagyis reggel nyolctól déli tizenkettőig mindössze egy ember fordult emg. Maga a vezető mondta el. Természetesen, egy-egy példa még nem bizonyít semmit. Csakhogy példa több van. Könyvtárról szóló írásokban szinte már közhelyes fordulat, hogy: főként a gyerekek, a diákok és az idősebbek olvasnak, hozzátéve újabban, hogy az előbbiek is már kevesebbet az iskolai túlterheltség és a televízió miatt. A produktív korosztály köztudottan időhiányra, fáradtságra hivatkozik, képviselőinek egy jelentős részében pedig - saját bevallás szerint - egyáltalán nincs igény a könyv iránt. Pedagógusok, vezető emberek, úgyszintén bevallják, és nem kevesen, hogy ritkán olvasnak szépirodaimat: „nem is emlékszem, mikor volt utoljára regény a kezemben“. sem: kivinni az utcára a könyvet, ott árusítani. Újabb és újabb rendezői ötletek megvalósításával sokat lehetne változtatni a kirakatok egyhangúságán, technikai megoldásokat is alkalmazva (forgóállvány, fény); ugyanígy az üvegszekrényekén, melyekben az új könyvek borítói bizony önmagukban nem nagyon vonzzák a tekintetet, minthogy évek óta ugyanaz a „bútor“, ugyanaz az elrendezés, csupán a borítók változnak. Kézzel rajzolt, színes-nagybetűs, frappáns szövegezésű plakátok is hirdethetnének időről időre újdonságokat a könyvesbolt vagy a könyvtár előtt. Például. Hiányoznak persze az olvasótáborok, olvasókörök is, melyek nem nagyon akarnak lábra kapni mifelénk, pedig jó szervezésben hatékony könyvnépszerűsító „alakulatokká“ is fejlődhetnének. Téved, aki azt hiszi, hogy ma nem kell a könyvnek reklám, hogy nem lehet olvasót nyerni megfelelő, minden erőltetettséget mellőző propagációs eljárással. A könyvterjesztés is azok közé a területek Északi hegyek ölelésében Szombathy Viktor újabb könyvéről Olvasni pedig kell mernék gondolni, ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy kisvárosi könyvesboltjainkat - kivéve a karácsony, néhány más jeles nap és a tanévzárás előtti heteket - jóval kevesebben keresik fel, mint amennyi joggal lenne elvárható manapság, különösen a közép- és főiskolát végzettek hatalmas tömegeire gondolva, (bár, hogy ki mennyit olvas, az nem feltétlenül az iskolai végzettség fokától függ). Félreértést kerülendő, elsősorban a szépirodalomról van szó, nem a szakkönyvekról, amelyek iránt örvendetesen nagy az érdeklődés manapság. E téren, vagyis a szépirodalomolvasást illetően a könyvtárak háza táján sem sokkal jobb a helyzet, legalábbis nem olyan, amely- lyel elégedettek lehetnénk. És korántsem biztos, hogy itt is, ott is minden esetben a szűkös választékban, vagy a nem megfelelő körülményekben van a hiba. Könyvtárosok tapasztalata, hogy egy- egy település lakosságának a számához viszonyítva alacsony a kölcsönzések és a kölcsönzők száma, már azoké, akik valóban olJaroslav Šikl ZUHANÁS Jaroslav Šikl regényében egy öregedő labdarúgó drámája tárul az olvasó elé, egy olyan labdarúgóé, aki még nemrég az élvonalba tartozott, aki a futballra tette fel az életét. Harminckét évesen is még bizonyítani akar, olyan teljesítményre törekszik, amely továbbra is biztosítaná a helyét világhírű klubcsapatában, és családjának se kellene lemondania megszokott életszínvonaláról. Az Union döntő mérkőzésén káprázatos, fénykorára emlékeztető játékot produkál. Utána következik be a végzetes autóbaleset, amely nemcsak futballkarrierjének vet véget, hanem családi tragédiájának is okozója. Elveszti feleségét és legjobb barátját. Ki okozta a balesetet? Ez a kérdés foglalkoztatja hősünket, akinek agyséSokan és sokat beszéltek már erről a jelenségről, amelynek nemcsak szubjektív, hanem inkább objektív, azaz személyen kívüli okai vannak (a napi tevékenységrendszer átalakulása, az egy elfogadható életszínvonal biztosításáért folytatott napi hajsza, második műszak, televízió, több minden következményeként az alkohol vonzásának felerősödése stb.). Ezeket itt most hadd ne részletezzük, hanem még néhány szót arról, amivel - az elmondottak ellenére - több barátot lehetne megnyerni a könyvnek. Vagyis a könyvnépszerűsító munkáról, a könyvreklámozási gyakorlatról, amely sok helyütt bizony eléggé ötlettelen, fantáziátlan. A hagyományos formákon kívül - kiállítás, hirdetés, könyveladással, egybekötött író-olvasó találkozó szervezése, kötelező olvasmányok mint feladatok az iskolában - jóval több lehetőség kínálkozik a könyv iránti figyelem felkeltésére, mint ameny- nyivel élünk. A nagyvárosokban már bevált gyakorlat, a kisvárosokban és a falvakban még próbálkozás Új könyvek rülés következtében öt év kiesett a tudatából. Jaroslav šikl rendkívül fordulatosán szövi lélektani regénye cselekményét, sok apró mozaikból rakja össze hősei személyiségét, és filmszerűen pergeti le az eseményeket egészen a meglepő végkifejletig. Petr Hájek ÁLOMVILÁGBAN A cseh irodalomból ezúttal ifjúságnak íródott novellákat, elbeszéléseket vehet kézbe az olvasó. Petr Hájek nemcsak formailag keresi az újat, hanem írásai tartalmát tekintve is a felnőttek számára szokatlan nézőpontból mutatja be a fiatalok világát. Mindennapi gondjaik, szerelmeik, a társkeresés és a családi élet vonatkozásai jelennek meg a jól tömörített írásokban. közé tartozik, ahol soha nem lehet tudni, hogy egy adott pillanatban éppen mi fogja meg és indítja el az embert a jó felé, amely eddig ilyen vagy olyan oknál fogva hiányzott az életéből. A méhecske magától is megtalálja a virágot, (igaz, abból él). Az ember, nem mindegyik. De kinek érdeke a pluszmunka, merthogy ez az lenne. Mit kap érte, aki végzi, a könyvárus vagy a könyvtáros? Úgy vélem, nagyobb anyagi és erkölcsi elismeréssel jobban érdekeltté kellene tenni a könyvárusokat és könyvtárosokat az irodalomnépszerűsítésben, vagyis a könyveladásban és -kölcsönzésben, ami azonban csak egy lépés lenne odafelé, ahol elmondhatjuk, hogy pezsgő az élet könyvesboltjaink, könyvtáraink háza táján. Olvas, művelődik, gazdagodik szellemiekben is a nép. Persze, van hely, ahol különösebb jutalmak nélkül is elérik, hogy több vásárló nyit be már a reggeli órákban a könyvesboltba, és a könyvtárban nem egy ember fordul meg egy szombat dél- elóttön, hanem hatvan. Vagyis lehet... BODNÁR GYULA Csehszlovákiai magyar regényírók 1918—1945 SZÉP ANGÉLA HÁZA CSEHSZLOVÁKIÁI MAGYAR REGÉNYÍRÓK 1918-1945 Szép Angéla háza MADÁCH A csehszlovákiai magyar irodalom nem bővelkedik jó kisregényekben. Sajnos, nem volt ez másképpen irodalmunk kezdeti évtizedeiben sem. Hogy a Szép Angéla háza címen közreadott válogatás mégis tisztes színvonalú anyagot nyújt át az utókornak, főleg a kötet összeállítója, Turczel Lajos fáradhatatlan buzgalmának az érdeme. „Az akkori kisregényeket (és novellákat is) nemcsak a kiadott könyvekben kell keresni, hanem a már nehezen hozzáférhető folyóiratokban és napilapokban is“ - írja előszavában. A kötet Darkó István és Tamás Mihály két, Sellyei József, Szombathy Viktor és Tichy Kálmán egy kisregényét tartalmazza. Bizonyára nálunk is sokan ismerik a Móra Kiadó népszerű sorozatát, az Ezerszínú Magyaror- szág-ot. Köteteiben írók, költők vallanak a szülőföldről: arra vállalkoznak, hogy „megrajzolják a felnevelő táj arculatát, műemlékeit, népi művészetét, irodalmi hagyományait, bemutassák az ott élők táj- és életformáló mindennapjait“. Szombathy Viktor könyve, az Északi hegyek ölelésében, mint a sorozat újabb kötete, nemrég került az olvasók kezébe. Az író neve, munkássága egyébként tájainkon sem ismeretlen. Mindenekelőtt nagy sikert aratott, második kiadásban is megjelent mondagyűjteményét, a Száll a rege várról várra című kötetét olvashatják legtöbben errefelé. De sokan ismerik útikalauzát, a Szlovákiai utazásokat is. A szintén több kiadást megélt túrakönyv«t - még ha helyenként korrigálásra is, kiegészítésre is szorul - ugyancsak haszonnal forgathatjuk. A Gömörből származó írót nemcsak szülőföldjéhez fűzik szoros szálak, hanem a Kárpát-medence más tájaihoz is. Szombathy a természet igazi szerelmese, tájak, vidékek, történelmi emlékhelyek ismerője, népek, nemzetek barátja. Az író felkészült utazó, vérbeli országjáró. Barangolásai során szinte mindenre felfigyel, s megannyi élményt fedez fel számunkra is. Szeretettel osztja meg velünk mindazt, amit évtizedeken át tarsolyába gyűjtött. Alapos felkészültség, nagy körültekintés, megannyi túra és ismétlődő kiszállások után született meg az utazó-író új könyve is. Szombathy most Magyarország északi tájaira invitálja az olvasót; Pest, Nógrád, Heves és Borsod- Abaúj Zemplén megye dimbes- dombos vidékeit járja be újra. Kötetét lapozgatva az Ipoly mente, a börzsönyi hegyek, a cserháti erdők, Karancs vidéke, a Medves és a Mátra alja, a Mezóség kapuja, a Bükk rengetege és a Cserhát tárul elénk. Megkapó, csodálatos és magával ragadó a táj. Szombathy leírásai élményszerűségükkel, táj- és emberközelségükkel ragadják meg az olvasót. Úgy utaztat minket az író, hogy mindent megláttat, de feledteti a fáradtság nyomait. Fák, bokrok, vizek, virágok és állatok töltik ki a tarka palettát: a természet megannyi rezdüléseire figyelünk oda szinte észrevétlenül is. Izgalmasak, felfedezés számba menők a településeken tett utazások is. Drégely, Nógrád, Nagybörzsöny, Mohora, Csesztve, Buják, Horpács és Balassagyarmat, Szé- csény, Salgótarján, Gyöngyös, Parád, Eger, Miskolc és Sárospatak - hogy csak néhányat említsünk a sok-sok kitérő közül - mindmind gazdag örökséggel, a hagyományokból szépen építkező jelenünkkel állnak elébünk. Az író úgy véteti szemügyre a jelent, hogy közben a múltat is vallatja. Okulásként felsorakoznak előttünk az ősök: a Szondik, Balassik, Werbóczik, Madáchok, Rákócziak stb. De képzeletben velünk van Mikszáth és Petőfi, Jókai és Tompa meg a többiek is, akiknek valami közük volt az útbaejtett tájakhoz. De szóra bírja az író a patinás épületeket: a kúriák, a kastélyok és udvarházak világát is, akárcsak a kicsi kunyhókat, az apró parasztházakat, szegények generációinak hajlékait is. Mert bármilyen is volt a történelem, csak a maga teljességében mondhat valamit az utókornak. És jelen vannak Szombathy könyvében az utóbbiak is. Tudósok, kutatók, tanítók és egyszerű emberek valamennyien. Mindazok, akik a szülőföldhöz kötődnek, akiket a felnevelő táj formált emberré. Akik a szülőföld jelenét alakítják becsületes munkájukkal, egészséges lokálpatriotizmusukkal. CSÁKY KÁROLY A barátság könyvei Novemberben több helyen is rendeznek könyvkiállítást orosz és szovjet írók, költők könyveiből. Sajnos már jóval kevesebb azoknak a falvaknak, városoknak a száma, ahol az ilyen ünnep teremtette alkalmat az irodalom értőbb, kevésbé formális terjesztésére is felhasználják. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója és a csehszlovák -szovjet barátsági hónap üde színfoltjai ezek a kiállítások. Ahol mindennek mélyebb tartalmat is adnak, ott a legújabb könyvekből szemelvényeket, verseket is felolvasnak, sőt előadást is tartanak a mai szovjet irodalomról. Nem véletlenül említem a mai, a kortárs szovjet irodalmat. Éppen az elmúlt két évtizedben beállt minőségi és tartalmi változást bizonyítja, hogy egy egész sor olyan író és költő műveit olvassák nagy érdeklődéssel az olvasók, akik az irodalmárok nemzedékeinek nagy témáját, a Nagy Honvédő Háborút is más vetületeiben tükröztetik. Nem is szólva azokról, akik kisregényeikben, regényeikben korunk legégetőbb problémáit, a környezetszennyezést, az emberi kapcsolatokban bekövetkezett seké- lyesedést, a szocialista építés ellentmondásait boncolják. Ez a soknemzetiségű szovjet irodalom szinte a maga teljes valóságában hozzáférhető magyarul is. A csehszlovák-magyar közös könyvkiadási egyezmény és a két ország közötti kereskedelmi kapcsolat útján ezek az irodalmi alkotások a csehszlovákiai magyar nemzetiség számára is elérhetőek. Kétségtelen tény, hogy a Szovjetunióban a lenini nemzetiségi politika gyakorlata az irodalom egészében is tükröződik. Az elmúlt évtizedekben a szovjet -orosz írók mellett számos más nemzetekhez, nemzetiséghez tartozó alkotó műveit olvashatjuk. Közülük nem egy világirodalmi érteket képvisel. Például Csingiz Ajt- matov kirgiz író legújabb regényei nemcsak a szovjet ember számára érdekesek, hanem az emberiséget fenyegető veszélyeket józanul tudatosító valamennyi olvasó számára. Juvan Sesztalov, aki egy szibériai kis néptöredék ismert költője, verseiben mindegyre azt bizonyítja, hogy az emberiség lesz szegényebb minden kihalt törzs- zsel, népcsoporttal, elfelejtett nyelvvel. Az olvasók körében méltán kedvelt történelmi regény műfajának is akadnak olyan szovjet művelői, akiknek történelemlátása, szépírói érzéke vetekszik a ma már általánosan ismert olvasott orosz klasszikusokéval. Bulat Okudzsava például több regényében is a letűnt korok eseményein keresztül szól általános és örök emberi értékekről. Méltán keresettek ezeken a könyvkiállításokon az ifjúsági és a gyermekirodalom alkotásai. Nagy olvasótábora van a szovjet sci-fi irodalomnak is, amely egyre inkább az emberiség jövőbeli megmaradását, az élet folytonosságának egyedüli útját igyekszik ábrázolni a műfaj eszközeivel. Bizonyára lesz tehát miből válogatni ezeken a kiállításokon, különösen, ha a jegyzetben szándékosan nem említett orosz és szovjet klasszikusokra gondolok. Hiszen Tolsztoj, Dosztojevszkij, Solohov, s főleg a fiatalok körében Majakovszkij, Bábel és Bulgakov, továbbra is vezetik a népszerűségi listát. Éppen ezért lenne méltó a barátsági hónap számomra leg- meghittebb rendezvényeihez, ha a könyveket nemcsak kiállítanák, de megismertetnék azokat az olvasóval. (d-n) ÚJ SZú 4 1984. XI. 1
