Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-09 / 266. szám, péntek

DOLGOS ÉVEK

Az eredmények forrása a lelkiismeretesen végzett munka

A lukanényei (Nenince) Vörös Lobogó Egységes Földművesszövetkezet központi irodaházának folyosóján a legjobb dolgozók galériája díszíti az egyik falat. A kinagyított fényképek legtöbbjét már évek óta nem kell lecserélni, hiszen akikről készültek, azok mindig kiváló helytállást tanúsítanak a munkában.

Nemcsok Vince fényképe szintén régen ott van a tablón. A szövetkezet Katren-udvari baromfitenyészetének 61 éves vezetője méltán kiérdemelte ezt a megtiszteltetést. Kerek huszonöt éve dolgozik a tojástermelésre szakosodott farmon, amely eredményeivel állandóan a közép-szlovákiai kerület élvonalába tartozik. Tavaly például 265 tojást adtak el minden tyúktól, miközben az előirányzottnál jóval kevesebb koncentrált takarmányt használtak fel.- Nyolcvanezres állományt tartunk - mondja a szorgalmáról és tapasztalatairól sokfelé ismert szakember, amikor az évről évre szebb sikerek titkáról faggatom.- Bár a tojóházakban gombnyomással vezérelt gépi berendezések végzik a munka nehezét, a jó eredmények mégis elsősorban emberi tényezőkön múlnak. Itt soha nem lehet lazsálni, kihagyni egy-két napot, mert a mulasztásnak komoly következményei lennének. Az állománynak mindig pontosan meg kell kapnia a magáét. Különben hiába várnánk a hasznot. Mind a húszán, akik itt dolgozunk, állandóan szem előtt tartjuk a lelkiismeretes munka követelményét.

Nemcsok Vince nem a baromfitenyészetben tanulta meg a lelkiismeretességet. Korábban traktoros volt. A mezőgazdasági termelés történetének legmozgalmasabb időszakában, az első egységes földművesszövetkezetek megalakulásakor ült a gép nyergébe a Szlovákgyarmati (Slovenské Ďarmoty) Gép- és Traktorállomáson.- Kezdetben még a magángazdáknak is sokat dolgoztunk - emlékezik vissza 1950 őszére. - Fo- nodi Jánossal, Ferenc Bélával, Nemcsok Lászlóval és másokkal brigádot alkotva szántottuk, boro- náltuk, vetettük a környező falvak határát. Mivel akkor még igen kevés volt a traktor, szinte mindennap kora reggeltől késő estig tartott a műszak. Sokszor pedig éjszaka sem volt megállás. Legfeljebb csak négy-öt órára dőltünk le, akár a mezsgyeszélen is, hogy győzzük a rengeteg munkát. A távolabbi dűlőkből nem egyszer napokig haza sem jöttünk. Igaz, dicsértek is bennünket mindenütt, mert még a legtapasztaltabb gazda sem tudott igásfogattal a miénkhez hasonló szép barázdákat húzni.

A traktorosok, akiket akkoriban Klement Gottwald joggal nevezett a szocializmus apostolainak, agitátorok is voltak egyben. Megalapozott érvekkel és főleg kifogástalan munkavégzéssel igyekeztek egyre több magángazdálkodót meggyőzni a szövetkezetalakítás előnyeiről.- Az egy-két hektáros kisgazdák hamar megértették az új idők szavát - folytatja az emlékidézést.- Belátták, hogy az összefogásban rejlik boldogulásuk záloga. Rendszerint ők voltak a szövetkezetek alapító tagjai is. A módosabb gazdák viszont sok helyen vonakodtak aláírni a belépési nyilatkozatot, a kulákok pedig kimondottan ellenezték a parcellák egy- beszántását. Munka után az éjszakába nyúló falugyűléseken rengeteget vitatkoztunk velük. Nem egyszer vasvillával is fenyegetőztek, és jó néven vehettük, ha csa kékruhás ördögökként emlegettek bennünket, a gépállomás traktorosait. Zsélyben például az egyik, gazda felesége mindenáron meg akarta akadályozni, hogy felszántsuk a földjét. Hosszasan át- kozódott, majd a traktor kereke elé vetette magát, pedig férje az ő jelenlétében és beleegyezésével írta alá a belépési nyilatkozatot a nem sokkal azelőtt megalakult szövetkezetbe. Amikor vagy tizenöt évvel később véletlenül találkoztam azzal az asszonnyal és emlékeztettem őt a viselkedésére, elszégyellte magát. Ugyanis ma már semmi pénzért sem kellene neki az a parcella. Amint megtudtam tőle, családjával együtt gondtalan megélhetést és összehasonlíthatatlanul könnyebb munkát jelent számára is az efsz, mint a magángazdálkodás évei.

Annak idején Gyürkiben sem lelkesedett mindenki az egységes földművesszövetkezet megalakításáért. Nemcsokék traktoros brigádja bérmunkában sokat szántott az ottani határban. Pihenő közben és esténként másutt látott konkrét példákkal bizonygatták a helybelieknek a közös gazdálkodás eredményes voltát. Egy akkor sokat akadékoskodó gazda ugyancsak évekkel később vallotta be neki, mennyire megbánta, hogy csak az utolsók között lépett be a szövetkezetbe.- Mint traktoros, sokfelé megfordultam - mond el egy újabb epizódot az ötvenes évek elejéről. - Gyakran küldtek kisegítésre a szomszédos zvoleni és az egykori ipolysági (Šahy) járásba is. 1952 őszén sürgősen Felsótúrra (Horné Túrovce) irányították a brigádunkat. Az ottani, sok nehézséggel küzdő szövetkezetben ugyanis nagyon lemaradtak az ószi szántással. A helybeliek azzal magyarázkodtak, hogy tavaszig már úgy sem lehet barázdát húzni a csaknem latyakosra ázott dűlőkben. Mi nem láttuk annyira sárosaknak azokat a földeket. Mivel néhány nap múlva az éjszakai fagyok is beköszöntöttek, eldöntöttük, hogy nem napközben, hanem estétől reggelig fogunk dolgozni. Bár két traktornak kellett húznia minden ekét, a tél beálltáig felszántottuk az egész határt. Amikor hazatértünk, a járási párt- bizottság titkára jött el megköszönni a példamutató szorgalmunkat.

öt éven át dolgozott a Škoda 30-as vontató nyergében. Azután egy annál jóval erősebb szovjet lánctalpas gépet bíztak a gondjaira, mert többször is első lett a traktorosok járási, sőt kerületi szocialista munkaversenyében. Egy alkalommal pedig a közép-szlovákiai lenarató kombájnosok között bizonyult a legjobbnak.- Még ma is megvan otthon az az ezüst zsebóra, amelyet harminc évvel ezelőtt a kerületi párt- bizottság vezető titkárától kaptam ezért elismerésül - mondja büszkén.

A szövetkezeti gazdálkodás kezdeti nehéz időszakában viszont nemcsak a földeken serénykedtek a traktorosok. Gyakran úgy hozta a szükség, hogy az állattenyésztésben is nélkülözhetetlen volt a segítségük. Telenként pedig, a gépjavítások elvégzése után rendszeresen vettek részt az állomány gondozásában.-Talán ez is közrejátszott abban, hogy tíz évi traktorosélet után végleg az állattenyésztésben maradtam. Szövetkezetünk baromfitenyészetében akkor átlagosan még csak 130 tojást szedtünk össze egy tyúk alól évente. Aztán évről évre jobbak lettek a hasznossági mutatók. Az idén már 17 500 000 tojás értékesítése a célunk. A mennyiség növelése közben természetesen nem feledkezünk meg a gazdaságosság szigorú követelményéről sem. Tavaly az egy-egy tojásra előirányzott 16,5 deka koncentrált takarNemcsok Vince

(A szerző felvétele)

mányadagból négy grammot sikerült megtakarítanunk. Most továbbkamatoztatjuk a jó tapasztalatokat, hiszen állományunk nagyságát tekintve a tojásonkénti egy- egy gramm megtakarítása összesen 20 tonna koncentrált takarmányt tesz ki. Ennyiért pedig nem- csakhogy érdemes, de kötelező is töprengeni a még fellelhető tartalékok kihasználásának módján.

Nemcsok Vince nyugdíjas kora ellenére még nem készül a pihenésre. Tavaly ugyanis, a hatvanadik születésnapja ünneplésekor a szövetkezet elnöke, Domin János agrármérnök külön felkéi te őt a maradásra.- Megígértem, hogy amíg az erőm, egészségem engedi, továbbra is a régi lendülettel dolgozok, mert elégedett embernek érzem itt magam. Munkatársam, a közvetlen felettesem, Balogh Erzsébet mérnök, zootechnikus és az efsz vezetőségi tagjai egyaránt megbecsülnek. Szintén komoly megtiszteltetés számomra, hogy évekkel ezelőtt megválasztottak a baromfitenyészetben működő szocialista munkabrigád vezetőjének. Azóta már megszereztük az ezüstfokozatot, most pedig az aranyjelvényért versenyezünk. Remélem, az is régen meg lesz már, amikor tényleg nyugdíjba megyek.

Bizakodása sejtetni engedi, hogy a róla készült fénykép még sokáig a Vörös Lobogó Egységes Földművesszövetkezet . legjobb dolgozóinak tablóján marad.

LALO KÁROLY

KOMMENTÁLJUK

}

Az ellenőrzés népi jellegének elmélyítéséért

Kommunista pártunk következetesen törekszik az állami ellenőrző szervek hálózatának bővítésére népi szervekkel és aktivistákkal. Ebben is követi a bevált szovjet tapasztalatot. Ennek a törekvésének jelentőségét kiemelik Konsztantyin Csernyenko elvtársnak a több millió főt számláló szovjet népi ellenőrök össz-szövetségi tanácskozásán nemrég mondott szavai: „Országunk további előrehaladása valóban sok vonatkozásban függ a népi ellenőrzés munkásságától.“

Nálunk a népi ellenőrzésnek egyik jelentős formáját képviselik üzemi bizottságai. Jelenleg csak Szlovákiában 119 ilyen bizottság működik, több mint ezerkétszáz taggal. Mivel is foglalkoznak? Elsősorban gazdálkodó szervezetük alapvető termelési és gazdasági feladatai teljesítésének figyelemmel kísérésével. Ennek keretében egyebek között ügyelnek a rendre és a fegyelemre, a tartalékok feltárása, a készletgazdálkodásra, a tüzelő-, az üzemanyaggal és az energiával való takarékoskodásra, a munkavédelmi eszközök alkalmazására, a különféle gépek kihasználtságára. Nem kevésbé a higiéniai és a biztonsági előírások megtartására, a dolgozók szociális ellátottságának körülményeire, a társadalmi tulajdon védelmére, a tisztességtelen vagyonszerzés meggátolására és így folytathatnánk a sort.

Eredményeik elvitathatatlanok. Milliós nagyságrendben járulnak hozzá az anyagi eszközök és az állóalapok rendeltetésszerű felhasználásához, a jelentős megtakarításokhoz, így például a Bratislavai Húsipari Vállalatnál a népi ellenőrzés üzemi bizottsága feltárta, hogy noha több millió korona értékű az évek óta elfekvő technikai anyagkészlet, esetenként mégis újabb és újabb ilyen anyagot rendeltek. Közbelépésére ez a helyzet - nemcsak a vállalat hasznára - megváltozott.

E bizottságok tagjai zömmel lelkiismeretesen végzik nem könnyű és néha konfliktusoktól sem mentes társadalmi tevékenységüket, amelynek eredményei nemcsak koronákban fejezhetők ki, hanem erkölcsi s más értékekben is. Például a szilárdabb munkafegyelemben, az üzemi munka feltételeinek javulásában, a köztulajdon iránti felelősségteljes viszonyban. Előfordulnak azonban olyan fogyatékosságok is, amelyek csökkentik ennek a tevékenységnek a hatásfokát.

Először is az eddiginél jobban és tervszerűbben kell összpontosítani a legfontosabb, a legidőszerűbb kérdéseket. A peremjelenségek vizsgálata ugyanis néha elvonja a figyelmet a sarkalatos fontosságú problémák nyomon követésétől, sőt, formalizmushoz is vezet. Változást követel továbbá az a tény, hogy az üzemi ellenőrző bizottságok fontos megállapításaik alapján egyelőre csak elvétve kérik fel az illetékes népi ellenőrző bizottságot, vagy vele egyetértésben az illetékes állami szervet a fogyatékosságok mélyebb felülvizsgálatára. S végül ennek a munkának jóval nagyobb lenne a hatása, ha az üzemi ellenőrző bizottságok az általuk feltárt fonákságokról és a helyrehozás tennivalóiról az eddiginél gyakrabban tájékoztatnák nemcsak a pártbizottságokat és a gazdasági vezetést - ezt meg is teszik hanem általában a dolgozókat is. Erre lehetőségük nyílik a párt taggyűlésein, a szakszervezeti műhelybizottságok ülésein és a szakszervezeti konferenciákon, illetve az üzemi hangosanbeszélőben, vagy az üzemi lapban.

Ez egyik módja annak, hogy az ellenőrző tevékenységbe bevonják a dolgozók szélesebb körét. Megfelel ez annak a lenini követelménynek, hogy az ellenőrzés előbb a munkásszervezetek, majd egytől egyig minden lakos ügyévé váljon. GÁLY IVÁN

ORVOSI TANÁCSADÓ

A gyermek egészséges életmódja

Szervezetünk zavartalan élettani tevékenységét, az életműködések egyensúlyát az egészség állapota jelzi. Az életjelenségek megnyilvánulása ■ilyenkor az idegrendszer harmonizáló képességétől függ. Ennek az egészségmegőrző folyamatnak teremt kedvező feltételeket az életkorhoz igazodó életmóct Alapja a jól összeállított és megtartott napirend. Hiánya fölöslegesen terheli az idegrendszert, ami elóbb-utóbb egészségkárosításhoz vezet. Figyelembe véve az életmód biológiai és társadalmi jellegét mindenkinek igyekeznie kellene kialakítani az egészségügyi követelményeknek legmegfelelőbb életrendet. Ez a megállapítás különösképpen az ifjú generációra vonatkozik.

Az alapiskolás gyermek, vagy a középiskolás diák életének színtere váltakozva a szülői otthon és az iskola. Életmódjának főbb jellemzői tehát a tanulás és a tanuláson kívüli, lényegében szabad időt érintő elfoglaltság. Ezt a két tényezőt az életrend kialakításánál figyelembe kell venni, összehangoltságuk, a napirend ésszerű kialakítása kölcsönösen hat egymásra. A szülők, a nevelők elsődleges feladata ellenőrizni gyermekük napirendjének beosztását (a legkisebbek esetében azt helyesen összeállítani), továbbá gyermeküket rendszerességre, önállóságra és helyes időbeosztásra nevelni. Ehhez talán csak annyit tennék hozzá: a gyermek egészséges napirendje nem alakulhat ki, ha a szülők, vagy pedig az egész család időbeosztása rendszertelen. A gyermekek által igényelt életritmust a felnőtteknek kell biztosítaniuk úgy, hogy ők alkalmazkodnak a gyermekek igényeihez, ne pedig a felnőttek (gyakran helytelen) élettempója befolyásolja a gyermekekét. A helyes napirendet a gyermekek élettani igényeinek, iskolai és otthoni elfoglaltságának megfelelően, egyedien kell kialakítani. Ilyen értelemben a napi beosztás a gyermek naponként váltakozó elfoglaltságai, vagy váratlan kötelességei miatt akár a hét mindegyik napján különböző lehet. Ezzel kapcsolatban kívánatos, hogy legalább a felkelés, a lefekvés, valamint a fő étkezések időpontját ne befolyásolja a váltakozás. Az is fontos, hogy akár a délutáni szellemi terhelés az optimális teljesítőképesség időszakára essék:

A helyes életrend kialakításakor szívleljünk meg néhány tanácsot:

1. Az iskolába való bejárás sok diák számára jelent külön terhelést és időveszteséget. A nyugodt felkelést, felkészülést és iskolába jutást is biztosítva szánjunk erre elegendő időt.

2. A házi feladatok elvégzéséhez teremtsünk megfelelő feltételeket (természetes megvilágítás, esti munkához helyi fényforrás, tanulás előtt és közben szellőztetés, tanulásnál ügyelni Kell a diák helyes testtartására, a fekve tanulást tiltani kell, mivel erősen rontja a szemet, tanulás közben szüneteket kell tartani). A délutáni tanítás esetében a felkészülés ideje délelőtt 8-10 óra között a legalkalmasabb. Utána 1-2 órás kikapcsolódás, játék, testmozgás következzék, így a tanulók a délutáni műszakot pihentebben kezdhetik. Délelőtti tanításkor elég 15 óra után a tanuláshoz fogni. Az ebédet követően iktassunk be a napi műsorba ismét rövid kikapcsolódást (játék, séta, sport stb.), amit tanulás után meg lehet még ismételni.

3. A diák által választott különórák ne aprózzák fel szabad idejét. Lehetőleg olyan napokra essenek,

amikor a következő napra való felkészülés aránylag könnyű. Ugyanez vonatkozik a mozgalmi feladatok, rendszeres házi vagy szakköri munkák végzésére is.

4. A személyi szükségletekre szánt idó (reggeli, esti tisztálkodás, öltözködés, étkezés stb.) állandó programpont, naponta kb. két órát kell erre szánni.

5. Nevelési szempontból is ajánlatos, hogy a napi műsorba iktassunk be legalább egy óra hasznos házi munkát.

6. A fejlődő szervezet újrafelépítésé- hez, a fáradt sejtek helyreállításához hosszabb pihenésre van szükség. Erre szolgál az alvás. Az alvásszükséglet napi értékei kor szerint változnak: 6-7 éveseknél 12 óra, 8-10 éveseknél 11 óra, 11-12 éveseknél 10 óra, 13-14 éveseknél 9 óra. 15-16 éveseknél 8 óra. Az ennél rövidebb időtartamú alvásnak káros hatással van az egyén testi és szellemi állapotára, de fejlődésére is. A nyugodt alvás feltélete a külön fekhely, a jól szellőztetett, megfelelő (18—20°C) hőmérsékletű szoba.

7. A vacsora idejét kb. két órával a lefekvés előtt kell műsorra tűzni. Az esti étkezés könnyű ételekből álljon, ne tartalmazzon sok folyadékot. Az alvást nehezíti a teli húgyhólyag, a telt végbél okozta belső inger. Ezért lé^cvés előtt a gyermekek végezzék el szükségleteiket. A lefekvés előtti langyos vízzel végzett zuhanyozás nyugtatja az ideg- rendszert, könnyíti az elalvást. Fontos az azonos időpontban történő lefekvés és felkelés.

8. Egészségügyi szempontból figyelembe kell venni nemcsak a szabad idó mennyiségét, hanem eltöltési módját is. Ez a kisebbeknél öt, a nagyobbaknál három óra; ennek legalább a felét kifejezetten aktív mozgással, sportolással kell tölteni.

9. A pihenőnapokat (vasárnap, szabad szombat) nem helyes csak lustálkodással, vagy csak tanulással tölteni. Ilyenkor is kövessük a megszokott napirendet. Dr g2ői<e István

ÚJ SZÚ

4

1984. XI. 9.