Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-08 / 265. szám, csütörtök

Október útján - az építés és a béke útján áj szú 5 1984. XI. 8. (Folytatás a 4. oldalról) Helyénvaló megmondani azoknak a forrófejűeknek, akik revansra és az európai határok revíziójára törekednek, hogy a német birodalom elégett a má­sodik világháború tüzében. Visszatérés hozzá nincs és so­sem lesz. örömmel tölt el bennünket - és büszkék vagyunk erre hogy né­met földön létezik a Német De­mokratikus Köztársaság, a szocia­lista német állam, amely nemrég ünnepelte megalakulásának 35. évfordulóját. Az NDK eredményes előrehaladása a szocialista építés útján azoknak a nemzeteknek a békéről és barátságról szőtt ál­mait testesíti meg, amelyek a fa­siszta agresszor ellen harcoltak és szétverték ót. Bárhol is működjenek a külön­böző revansisták és félrevansisták, tudniuk kell, hogy barátunk és szövetségesünk - az NDK - hatá­rai sérthetetlenek és azok is ma­radnak. A Szovjetunió és szövetségesei a leghatározottabban óva intenek mindenkit attól, hogy megpróbálja átírni a történelmet. » A NATO-országok politikája tovább növeli valamennyi konti­nens lakosságának aggodalmát. A világ népei azt várják ezen or­szágok kormányaitól, hogy felelős, a béke megszilárdítására, a lázas fegyverkezés korlátozására és megszüntetésére, az államok kö­zötti feszültséggócok felszámolá­sára irányuló politikát folytas­sanak. A Szovjetunió politikájának célja A béke szempontjából veszé­lyes jelenlegi időszakban a né­pek a szocializmus világára, a szocialista államokra tekinte­nek. Ennek szüntelenül tudatá­ban vagyunk. Mindent megte­szünk és meg fogunk tenni azért, hogy beváltsuk ezeket a reményeket, fokozzuk a béke és a nemzetközi biztonság sza­vatolására irányuló törekvése­inket. Pártunk és a szovjet állam egész külpolitikai tevékenysége Lenin hagyatékának teljesítésére irányul. Ez így hangzik: „ígérjük a munkásoknak és parasztoknak, hogy mindent megteszünk a béké­ért“. ígéretünket megtartjuk. Október első napjaitól fogva po­litikánk célja a különböző társadal­mi rendszerű országok békés egy­más mellett élése. A szocialista rendszer lényegéből eredő ideoló­giánkat és értékeinket nem kény­szerítjük rá senkire. Azonban továbbra is határozottan szem- beszállunk azokkal a kísérletekkel, amelyek célja, hogy idegen rendet és nézeteket kényszerítsenek tár­sadalmunkra, s az ideológiai el­lentéteket átvetítsék az államok közötti kapcsolatokba. Az államok békés együttélésé­ben rejlik a jó kapcsolatok fejlődé­sének hatalmas, konstruktív po­tenciálja. Vajon nem ezt erósítet- ték-e meg a hetvenes évek ta­pasztalatai, amikor aláírhattuk a helsinki Záróokmányt és amikor az enyhülés mély gyökereket eresztett? A nemzetek nem nyu­godtak bele azokba a törekvések­be, amelyek célja, hogy az embe­rek tudatából kitöröljék az enyhü­lést. Nagyra becsülik eredményeit, s ebben a béke jelentős zálogát látjuk. Hűek vagyunk Lenin utasításá­hoz, miszerint „a valóban a béké­hez vezető legegyszerűbb és leg­határozottabb döntésekre és in­tézkedésekre“ kell törekedni. Békekezdeményezések Hányszor üdvözölte már a vi­lág a békére irányuló erőfeszíté­sektől áthatott szovjet javasla­tokat. Nincs olyan komoly prob­léma, a nemzetközi biztonság­gal kapcsolatos terület, amely- lyel kapcsolatban a Szovjetunió ne terjesztett volna elő konkrét kezdeményező javaslatokat, s ez vonatkozik a legutóbbi idő­szakra is. Épp ebben látjuk a bé­kére irányuló gyakorlati erőfe­szítések megnyilvánulását. Az alapvető kérdés a nukleáris háború veszélyének kiküszöbölé­se. Pártunk kitartóan erre össz­pontosítja legfőbb erőfeszítéseit. Ez a veszély nem létezne, ha a nyugati országok elegendő rea­lizmust és politikai akaratot tanúsí­tanának annak a javaslatnak az elfogadására, amelyet a Szovjet­unió már 1946-ban előterjesztett és amely az atomfegyverek gyár­tásának és alkalmazásának betil­tására, készleteik felszámolására irányult. Arany betűkkel íródott be a tör­ténelembe ez a humánus és radi­kális javaslat, miként lehetne az egész emberiség érdekében meg­oldani az új, szörnyű fegyverek problémáját. E feladat időszerűsége most rendkívüli mértékben megnőtt. Ja­vaslataink célja, hogy a nukleáris fegyverek sose kerüljenek beve­tésre, s hogy teljes mértékben el­tűnjenek a világból. Javaslatokat teszünk e feladat fokozatos telje­sítésének konkrét módjára vonat­kozóan. Alapvető jelentőségű vol­na, ha elfogadnák a Szovjetunió javaslatát azokról a magatartási normákról, amelyeket a jelenlegi körülmények között a nukleáris hatalmaknak be kellene tartaniuk. Ezek a normák természetesek, amennyiben célunk a béke. Vajon nem természetes-e, hogy azok az országok, amelyek különös fele­lősséggel bírnak a béke megőrzé­séért, a nukleáris háború elhárítá­sát külpolitikájuk legfőbb céljának tartsák? Nem szólítunk fel máso­kat arra, hogy olyasvalamit tegye­nek, amit mi sem akarunk megten­ni. Gyakorlati lépésekkel erősítjük meg ezt a felkészültségünket. Épp a Szovjetunió tett bátor politikai lépést, amikor egyoldalúan vállal­ta, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Azt mondjuk, elérkezett az ideje annak, hogy megállítsuk a nukleá­ris futószalagot és azt javasoljuk, kezdjük az olyan egyszerű és ha­tékony lépéssel, mint a nukleáris arzenálok befagyasztása. Erről a pontról könnyebb lenne hozzá­látni csökkentésükhöz. A Szovjet­unió kész azonal befagyasztani valamennyi nukleáris eszközét, amennyiben ugyanígy tesz a többi atomhatalom is. Az erre vonatkozó szovjet javaslat to­vábbra is érvényben van. Mind sürgetőbben szállnak sík­ra ezért más országok lakosainak milliói és az utóbbi időben számos állam és kormány vezetői. Ezt bi­zonyítja Argentína, Görögország, India, Mexikó, Tanzánia és Svéd­ország vezetőinek a nukleáris fegyverek befagyasztására vonat­kozó felhívása. Javasoltuk az Egyesült Álla­moknak, hogy újítsuk fel és fejez­zük be a korábbiakban Nagy-Bri­tannia részvételével folytatott, a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról szóló tár­gyalásokat. Az USA azonban ezt elutasítja. Ugyanakkor nem haj­landó ratifikálni a már csaknem 10 évvel ezelőtt aláírt szovjet-ameri- kai szerződéseket - a földalatti atomkísérletek korlátozásáról és a békés célú atomrobbantásokról. A megállapodások helyett azt javasolják, hogy csak megfigyelő­ket cseréljünk, akik az ilyen kísér­leteket egyszerűen csak felje­gyeznék. önkéntelenül is felmerül a következtetés, hogy ók nem akarják betiltani a nukleáris fegy­verkísérleteket, hanem azokat kö­zösen kívánják legalizálni, vagy pontosabban, törvényesíteni. A Szovjetunió kitart a kísérletek megszüntetése mellett. Országunk a jövőben mind erőteljesebben fog harcolni a lázas nukleáris fegyverkezés beszüntetéséért. Törekedni fog az atomfegyverek korlátozására és csökkentésére egészen tel­jes felszámolásukig, mégpedig az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján. Egyre nyilvánvalóbbá válik a szocialista országok azon kol­lektív javaslatának jelentősége is, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagországai szerződésben mondjanak le a katonai erő alkal­mazásáról. Ez a lépés lehetővé tenné, hogy az államok közötti valódi bizalom kialakításának útjára lépjünk. Nincs olyan nemzet és ország, amely ezzel a lépéssel ne értene egyet. Nincs ma halaszthatatlanabb feladat a világűr militarizálásának megakadályozásánál. A kérdés egyértelmű: hogyha már ma nem akadályozzuk meg a fegyverek el­terjedését a világűrben, holnap már késő lesz. Vajon nem kelle- ne-e elgondolkodniuk ezen azok­nak a felelős személyiségeknek, akik részt vesznek országuk kül­politikai irányvonalának meghatá­rozásában? A Szovjetunió maximális erőfe­szítéseket tesz azért, hogy megol­dódjon ez a probléma. Tesszük ezt az ENSZ-ben. Speciális tár­gyalásokat javasoltunk az USA- nak erről a témáról. A kérdést ismételten felvetettük a közelmúlt­ban az amerikai vezetésnek. Re­méljük, hogy Washington végül is konstruktív , álláspontra helyez­kedik. Az ENSZ-ben előterjesztett javaslatunk, hogy a világűrt ki­zárólag békés célokra lehessen felhasználni, az egész világ or­szágai körében széles körű tá­mogatásra talált. A nemzetek ezen a példán is lemérhetik, mely politika felel meg létérde­keiknek és mely idegen tőlük. A lázas fegyverkezés olyankor súlyos teher, amelyet az imperia­lizmus rótt az emberiségre. Milyen hatalmas lehetőségek nyílnának meg minden ország előtt, tekintet nélkül társadalmi be­rendezkedésükre, nagyságukra, hogy ha sikerülne megállítani a lá­zas fegyverkezést. Hatalmas anyagi és szellemi erőforrások válnának szabaddá a békés cé­lokra. Az embereknek szükségük van ezekre az erőforrásokra a nyomor, az éhínség és a beteg­ségek leküzdéséhez. Lehetővé válna az olyan globális problémák megoldása, amelyek ma minden nép előtt élesen felvetődnek: gon­dolok itt a környezetvédelemre, a világóceánok és a világűr ki­használására. Szovjet-amerikai kapcsolatok A nemzetközi helyzet nagymér­tékben függ a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyától. A két ország kapcsolatai napjaink­ra szétzilálódtak. Washington na­gyon sokat tett azért, hogy felszá­molja mindazokat a kedvező ered­ményeket, amelyeket korábban közös erőfeszítésekkel sikerült elérni. Az utóbbi időben amerikai részről azt hangoztatták, hogy konstruktívabb kapcsolatokat kí­vánnak fenntartani a Szovjetuni­óval. Mit jelent ez? Konjunkturális megfontolásokat, vagy valami ko­molyabbat? Erre a kérdésre az Egyesült Államoknak konkrét tettekkel kell megadnia*a választ. Erre megvan a lehetőség. Kérdés, vajon Wa­shington kihasználja-e ezt. Azok­nak, akik az USA politikáját meg­határozzák, erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy a szovjet­amerikai kapcsolatok javításának szándékáról szóló szavaikat biza­lommal lehessen fogadni. Ezt a bi­zalmat az amerikai kormány az utóbbi években teljesen megren­dítette. Az USA-hoz fűződő jó kapcso­latok mellett vagyunk, hangsú­lyozta Konsztantyin Csernyenko, s a tapasztalatok azt mutatják, ezek a kapcsolatok lehetnek ilyenek. Ma ismételten, teljesen egyér­telműen kinyilatkoztatjuk, hogy a Szovjetuniónak nincsenek ellen­séges szándékai az USA-val szemben. Békét és csakis békét javasolunk. Készek vagyunk együttműködni vele a nemzetközi biztonság megszilárdítása érde­kében. Ezáltal országaink népei és az összes többi nemzet is csak nyerhet. Annak érdekében, hogy külpoli­tikája egészségesebb irányban fejlődhessen, Washingtonnak el kell vetnie hegemonista törekvé­seit. Az Egyesült Államokat - más országokhoz hasonlóan - senki sem bízta meg azzal, hogy más államok és népek sorsáról döntsön. A Szovjetunió meggyőződése, hogy a világban a törvényesség­nek és nem az önkénynek kell uralkodnia. Egyetlen államnak sem áll jogában beavatkozni más államok belügyeibe. A Szovjetunió nem törekszik egyoldalú előnyökre, a katonai fö­lény megszerzésére. Ezt számta­lanszor kijelentettük. A katonai­hadászati egyensúly fennmaradá­sa megbízhatóan járul hozzá a bé­ke megőrzéséhez, mégpedig an­nál hatékonyabban, minnél ala­csonyabb szinten jön létre ez az egyensúly. Ilyen a Szovjetunió po­litikája, amelyet határozottan érvé­nyesíteni kívánunk. Minden nemzet, minden ország számára biztosítani kell a függet­len feltételek közötti békés fejlő­dés jogát. A jövőben arra fogunk törekedni, hogy mindenütt tiszte­letben tartsák ezt a szent jogot. Továbbra is harcolni fogunk az olyan veszélyes helyzet felszámo­lásáért, amelyben egész térségek találhatók, s amelyben évek óta véreznek a fegyveres konfliktusok okozta sebek. Ez történik a Közel-Keleten, Közép-Amerikában, Afrika déli ré­szén, Délkelet-Ázsiában és más térségekben. Egész nemzedékek nőttek fel itt anélkül, hogy megis­merhették volna az igazi békét. Határozottan amellett szél­iünk síkra, hogy valamenyi konfliktust kizárólag békés úton oldják meg. A közel-keleti helyzet megol­dásával foglalkozó konferencia összehívására irányuló új szov­jet kezdeményező javaslat konkrét megnyilvánulása ennek a politikának. Az égető nemzet­közi problémák megoldásához való realista és igazságos hoz­záállás, valamennyi érdekelt fél törvényes érdekeinek tisztelet­ben tartását magában foglaló hozzáállás példája. A Szovjetunió megengedhetet­lennek tart minden olyan külső akciót, amelynek célja erőszakkal megváltoztatni, vagy aláaknázni más államok társadalmi rendsze­rét, megdönteni törvényes kormá­nyát. Az ENSZ-közgyűlésen az államok többsége egyértelműen kifejtette véleményét az ilyen akci­ókról abban a vitában, amely a mi javaslatunkra az állami szintű ter­rorizmus politikája kiküszöbölésé­nek kérdéséről folyt. / A békét meg lehet őrizni Pártunk és államunk nemzetkö­zi politikájának - annak ellenére, hogy bizonyos imperialista körök hibájából a jelenlegi nemzetközi helyzet aggodalomra és nyugta­lanságra ad okot - világosan kitű­nik az a meggyőződés, hogy a bé­két meg lehet őrizni. Ehhez olyan közös akciókra van szükség, ame­lyekben minden békére törekvő ország, valamennyi társadalmi ré­teg részt venne, tekintet nélkül az államok társadalmi berendezke­désére, arra, hogy ezek az álla­mok nagyok-e vagy kicsik. A szovjet külpolitika ereje dol­gozó népünk áldozatkész munká­jában, nagy tetteiben rejlik. Gaz­dasági terveink teljesítése során elért sikereink, a tudomány és a technika területén elért eredmé­nyeink, minden gép, amelyre or­szágunknak szüksége van, min­den tonna érc, kőolaj és gabona egyben hozzájárulás külpoliti­kánkhoz is. Külpolitikánknak nincs maga­sabb célja, mint az, hogy biztosít­suk a kedvező nemzetközi feltéte­leket a kommunista építés útján való sikeres fejlődésünkhöz. Közeleg a Nagy Honvédő Há­borúban aratott győzelem 40. év­fordulója. Mind jobban kidomboro­dik a szovjet nép hősiessége, amely döntő mértékben járult hoz­zá az emberiségnek a fasiszta iga alóli felszabadításához. Ezt a hősi tettet a béke és a földi élet nevé­ben hajtottuk végre. Gondosan emlékezetünkben tartjuk Lenin hagyatékát, miszerint a forradalomnak meg kell tudnia védeni önmagát. A Szovjetunió Kommunista Pártja hű ehhez a hagyatékhoz, nem szűnő figyel­met fordít a Szovjetunió védelmi képességének biztosítására, biz­tonságának szavatolására. Pártunk és népünk mindent megtesz azért, hogy a kiváló szov­jet fegyveres erők rendelkezésére álljon mindaz, ami szükséges, hogy mindig képesek legyenek szembeszállni a béke ellenségei­nek agresszív támadásaival. Ez így volt, így van és így lesz a jövő­ben is! A Szovjetunió külpolitikája a kommunista párt sokoldalú tevé­kenységének az eredménye. A párt, az SZKP Központi Bizott­sága és Politikai Bizottsága nagy figyelmet fordít a világpolitika kér­déseire és irányítja a szovjet állam nemzetközi tevékenységét. Elvtársak! Ma megvonjuk annak az útnak a mérlegét, amelyet országunk 1917, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta tett meg, még jobban tudatosítjuk, hogy minden sikerünk elválaszt­hatatlanul összefonódik a kommu­nisták lenini pártjával. A párt következetes politikája a biztosítéka a szovjet állam ren­díthetetlen tekintélyének. Hűek maradunk internacionalista köte­lességünkhöz, a békéért és a tár­sadalmi haladásért vívott harchoz. A párt mögött felsorakozó szov­jet nép biztonsággal tekint a jövő­be és teljes mértékben támogatja a párt lenini bel- és külpolitikáját. Éljen a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja - Lenin pártja! Éljen és győzedelmeskedjék a Nagy Október forradalmi ügye! Éljen a világbéke! (Alcímek és kiemelés: Új Szó) Felvételünk az ünnepi ülésen készült. (ČSTK-felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents