Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-08 / 265. szám, csütörtök

Október útján - az építés és a béke útján (Folytatás a 3. oldalról) meljünk, mint korábban, olcsób­ban, mint korábban és többet mint korábban. Mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy csak akkor léphetünk előre, és eredményeink csak ak­kor lehetnek jobbak, ha a tudo­mány és a technika növekvő sike­reire, alapvetően az új gépek és berendezések kifejlesztésére és gyártására, a korszerű tech­nológiákra fogunk támaszkodni. Lépést tartani a tudományos- műszaki haladással ma egyet je­lent azzal, hogy a népgazdaság valamennyi ágazatát számítógé­pekkel, robotokkal, mikroprocesz- szorokkal és rugalmas termelési rendszerekkel látjuk el. Nem kell részletezni, hogy milyen tág tere van itt a tudománynak és mekkora felelősség hárul rá e téren. Napja­ink követelménye, hogy meggyor­sítsuk a legkorszerűbb technika fejlesztését az ötlettől egészen a termelésben való széles körű alkalmazásig. Minél előbb le kell küzdeni az új dolgok iránti közönyt és a konzervatív hozzáállást. A gazdaság bonyolultabb fel­adatai az irányítás új formáit és módszereit követelik meg. E terü­leten a munka az utóbbi években jelentősen aktivizálódott. A párt alkotó módon érvényesíti a demokratikus centralizmus el­vét, a jövőben is erősíteni fogja a központi irányítást és tervezést, ugyanakkor bővíteni fogja az üze­mek, és a helyi szervek jogköreit, növelni felelősségüket. Arra fog törekedni, hogy a lehető legopti­málisabban kapcsolja össze az ágazatok és a területek érdekeit, s hogy elnyomja a bürokratizmus és a lokálpatriotizmus megnyilvá­nulásait. Feladatunk, hogy olyan irányi-, tási rendszert dolgozzunk ki, amely lehetővé tenné a szocialista gazdálkodás előnyeinek a legjobb kihasználását. Távolról sem sikerült teljesíteni mindazt, amit feladatul tűztünk ki. Nem minden ipari ágazat dolgozik folyamatosan, nem minden ágazat teljesíti a szállítások tervét. Sokat kell tenni a mezőgazdaság, az agráripari komplexum valamennyi ágazata hatékonyságának növe­léséért, a beruházások terén ta­pasztalható helyzet javításáért. Ezek rendkívül fontos népgazda­sági tennivalók. A 11. ötéves tervidőszak ne­gyedik éve gazdaságunk fejlődé­sének fontos szakasza. A fennma­radó időszakban végzett munka eredményei sok tekintetben meg­határozhatják az egész ötéves terv mérlegét, tehát azt a bázist, amely kiindulópontként fog szol­gálni a jövő még bonyolultabb és széles körűbb feladatainak teljesí­téséhez. Ünnepünk előestéjén kiváló munkasikereket értünk el - határ­idő előtt fejeződött be a Bajkál- Amur vasútvonal fő pályájának építése és megkezdődött a forga­lom az egész szakaszon. Új távla­tok nyíltak Kelet-Szibéria és a Tá- vol-Kelet termelőerőinek széle­sebb körű fejlődése előtt, s lehető­vé vált, hogy ennek a rendkívül gazdag területnek a természeti forrásait bevonjuk a népgazdasági körforgásba. Népünk háláját mindazok meg­érdemlik, akik becsületesen és in­tenzíven dolgoztak a földeken és a farmokon, akik biztosították az egész agráripari komplexum koor­dinált munkáját. Most, amikor a betakarítás már mögöttünk van, az alapvető feladat, hogy elraktá­rozzuk mindazt, ami megtermett, s biztosítsuk, hogy a mezőgazda­sági termékek veszteségek nélkül jussanak el a fogyasztóhoz. Ugyancsak fontos, hogy sikeres legyen az állatállomány áttelelte- tése, s előkészítsük mindazokat a feltételeket, amelyek az ötéves terv utolsó évében garantálni tud­ják a jó termést. Kimeríthetetlen források Rendszerünk kimeríthetetlen tartalékát jelenti a tömegek társa­dalmi aktivitása. Épp a dolgozók kezdeményezésének fejleszté­sére, hatalmas alkotó potenciál­juk érvényesítésére irányulnak azok az intézkedések, amelye­ket a párt dolgozott ki a szocia­lista demokrácia további tökéle­tesítése céljából. A párt mind nagyobb jelentőséget tulajdonít a szocialista demokrácia lehető­ségei jobb kihasználásának. Amint azt Lenin hangsúlyozta, a szovjetek teljes hatalmát nem elég formálisan dekrétumokba foglalni, a gyakorlatban is meg kell valósítani, és a mindennapi irányí­tó munkába ellenőrizni. Az SZKP KB idei áprilisi ülésén elfogadott határozat lényege az, hogy új ösztönzést adjon a helyi szovjetek munkájához, megszilár­dítsa kapcsolatukat a dolgozókkal és növelje szerepüket a szociális és gazdasági politika végrehajtá­sában. A szocialista demokrácia elmé­lyítésének reális útja az állami ap­parátus és az irányító szervek egész rendszerének a tökéletesí­tése, a népi ellenőrzés, a szak- szervezetek, a Komszomol és más társadalmi szervezetek tevé­kenységének aktivizálása. A nevelés jelentősége A párt sokirányú ideológiai munkájának célja, hogy mozgósít­sa a szovjet emberek öntudatos­ságában és meggyőződésében rejlő alkotó erőket. Az SZKP KB 1983 júniusi ülése óta eltelt idő megerősítette az itt elfogadott ha­tározatok időszerűségét. A nevelés és a propaganda minden eszközét hatékonyabban kezdtük kihasználni a gazdasági, szociálpolitikai és nemzetközi fel­adataink ideológiai biztosítására. A párt abból indul ki, hogy az új ember nevelése nemcsak a leg­fontosabb cél, hanem a társada­lom sokoldalú fejlődésének elengedhetetlen feltétele is. A munkásosztály és a kolhoz­parasztság, amely magáévá tette a marxizmus-leninizmus eszméit, döntő befolyással bír a nép szelle­mi életének gazdagodására, a kommunizmus építői legmaga­sabb erkölcsi elveinek meghatáro­zására. Különös figyelmet fordítunk a if­júság nevelésére. Az ifjú nemze­déknek minden lehetősége meg­van a személyiség sokoldalú fejlő­désére. Milyen szembetűnő itt a különbség a tőkés társadalom­ban élő fiatal emberek sorsával való összehasonlításkor! Annak a társadalomnak az egész szociá­lis rendszere megcsonkítja a fiatal emberek lelkét, s a durva erő kul­tuszát, a militarizmus szellemét oltja beléjük. Mindenekelőtt épp a fiatalok válnak a munkanélküli­ség, a kábítószer és a bűn áldoza­taivá. A szocialista és a kapitalista rendszer közötti ideológiai harc feltételei közepette a párt nem hagyja figyelmen kívül a szovjet ifjúság eszmei-erkölcsi, valamint osztályhúségre és munkára való nevelését. Törvényszerű, hogy az általános és a szakiskolák reform­jának , megvalósítása valóban össznépi jelleget öltött.Országun- kat most nagy és felelősségtel­jes feladatok várják. A szovjet emberek meg vannak győződve arról, hogy a kommunista párt vezetése alatt ezeket a feladato­kat eredményesen teljesítik és hogy a kitűzött célokat elérjük. A lenini külpolitika győzelme nevében A történelemben nem talá­lunk még egy eseményt, amely oly gyorsan megváltoztatta vol­na a világpolitika alakulását, mint ahogy azt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tette. A nemzetközi élet színpadára léptek a néptömegek, amelyek sa­ját sorsuk alakítójává váltak. Lenin mondta, hogy a bolsevi­kok egészen új nemzetközi kap­csolatokat alakítanak ki, amelyek valamennyi elnyomott nép számá­ra lehetővé teszik, hogy megsza­baduljanak az imperialista elnyo­mástól. Lenin Békedekrétuma óta a béke és a szocializmus fogalma elválaszthatatlan lett. A szovjet állam Lenin által kidolgozott külpolitikájában egységes egészként összekap­csolódott a tudományos kom­munizmus elmélete és a győz­tes szocializmus gyakorlata, a proletár internacionalizmus és a különböző társadalmi rend­szerű országok békés együtt­élése. Ez a politika rendíthetet­len támasza a nemzetek béké­ért, függetlenségért és a tár­sadalmi haladásért folytatott harcának. így volt ez az Október utáni első években és ez az igazság száz­szorosán is érvényes ma. A nemzetközi élet gyakorlata cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a szocialista rendszernek döntő befolyása van az események ala­kulására. Ebben a világrendszer­ben három kontinens - Európa, Ázsia és Amerika - államai van­nak képviselve. Sokan közülük az idén ünnepük szocialista állammá alakulásuk jubileumi évfordulóját. Minden nap új bizonyítékokat hoz arról, hogy a szocialista kö­zösség egészséges elvekkel gazdagítja a nemzetközi életet, az egész emberiség békeesz­ményét védelmezi. A Varsói Szerződés Szerveze­te, mint a szuverén államok ön­kéntes szövetsége már csaknem három évtizede őrködik bevehe­tetlen erődként a szocialista vív­mányok felett és megbízhatóan járul hozzá a nemzetközi bizton­ság erősítéséhez. A KGST tagországainak legfel­sőbb szintű gazdasági értekezle­te, amely az idén nyáron zajlott Moszkvában, továbbá Konsztan­tyin Csernyenko és más szovjet vezetők találkozói a szocialista or­szágok párt- és állami vezetőivel, meggyőzően bizonyították a test­véri államok erősödő egységét. Ellenségeinknek nem tetszik, hogy a szocialista államok erős szövetsége meggyőzően halad a választott úton. Szeretnék meg­bontani sorainkat. Ki tudja, hány féle módszerhez folyamodnak azok, akiknek nem tetszik a szo­cialista közösség összeforrottsá- ga. A testvéri szocialista orszá­goknak azonban ez az összefor- rottság tetszik, nagyon tetszik. Ez a hasonló nézeteket vallók tudatos összeforrottsága. Hatal­mas erő és hatalmas tekintély rej­lik benne, amely lehetővé teszi békepolitikánk hatékony vé­delmét. A szoros egységben rejlik a szocializmus nemzetközi po­zíciói rendíthetetlenségének ga­ranciája. Pártunk a jövőben is minden erejéből a testvéri szo­cialista országok együttműkö­désének erősítésére és elmélyí­tésére fog törekedni. Köztudott, hogy a Szovjetunió a maga részéről normalizálni és javítani kívánja kapcsolatait a Kí­nai Népköztársasággal. Ezt már több ízben megerősítettük, többek között a legmagasabb szinten is. Hasznosnak és fontosnak tartjuk, hogy folytatódjék a két ország képviselői közötti kapcsolattartás. A tőkés országok munkásosz­tálya viharos akcióinak vagyunk tanúi. Ezek az akciók a monopóli­umok mindenhatósága ellen, a gazdasági és szociális követelé­sek teljesítéséért, az alapvető em­beri jogok védelméért folynak. E harc elsó soraiban haladnak a kommunista- és munkáspártok, amelyek küldetése nehéz, azon­ban nemes. Ezek a megmozdulá­sok ma összekapcsolódnak a bé­kéért, a nukleáris háború veszélye ellen vívott küzdelemmel. Az imperialista törekvések elle­ni harcban korábban nem tapasz­talt mértékben nyilvánul meg a vi- lágszocializmus és a nemzeti fel­szabadító mozgalom érdekeinek azonossága. A békéért folytatott harcból jelentős részt vállalt az el nem kötelezett országok mozgal­ma, korunk tekintélyes, imperialis- taellenes ereje is. E mozgalom történetébe örökre beírta nevét Indira Gandhi, az In­diai Köztársaság kiemelkedő ve­zetője, akinek aljas összeesküvés következményeként bekövetke­zett halála súlyos veszteség min­den békeszeretó ember számára. A szovjet emberek szolidaritá­sukról biztosítják az indiai népet és e nagy ország vezetésének, a baráti Indiának kitartást kíván­nak annak a külpolitikának a foly­tatásában, amelynek alapjait Dzsavaharlal Nehru és Indira Gandhi rakta le. Ez a politika je­lentős mértékben hozzájárult a Szovjetunió és India jószomszé­di együttműködésének dinamikus fejlődéséhez, jól szolgálta nemze­teink érdekeit, az ázsiai és a világ­békét. Nincs más ésszerű alternatíva A nemzetközi helyzetet mind nagyobb mértékben befolyásol­ják a háborúellenes társadalmi mozgalmak. Ezekben kifejezés­re jut az emberiség jövöje iránti növekvő aggodalom. A legkü­lönbözőbb meggyőződésű, ko­rú és foglalkozású emberek ak­cióikkal spontán módon fejezik ki elszántságukat, hogy megvé­dik az ember alapvető jogát - az élethez való jogot. Ezzel összefüggésben emlé­keztetni kell rá, hogy épp ezen alapvető és legfontosabb joghoz való hozzállásban domborodik ki néhány NATO-ország önjelölt em- berijogok-védelmezójének álnok­sága. Ezekről a jogokról beszél­nek, de politikájukkal lábbal tipor­ják az embereknek még a léthez való jogát is. Minden józanul gondolkodó em­ber megérti, hogy előtte és az egész emberiség előtt az élet és a halál közötti választás áll: vagy a lázas fegyverkezés és a kataszt­rófa veszélye, vagy a leszerelés és a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mel­lett élése. Más választás nincs. Az imperializmus, és elsősor­ban az Egyesült Államok harcias körei szilárdan kitartanak militaris­ta irányvonaluk mellett. Legveszé­lyesebb kalandorlépésük, hogy meg akarják bontani a katonai­hadászati egyensúlyt, katonai fö­lény kivívására törnek. Minden irányra kiterjedően szinte betege­sen fokozzák a lázas fegyverke­zést. A világ már szinte fuldoklik a fegyverekben, de ezek a körök újabb és újabb fegyvereket hal­moznak föl. A Szovjetunió már többször rá­mutatott, hogy az Egyesült Álla­moknak ez a politikája veszélyt jelent a békére nézve. E politika lényegét nem lehet leplezni a bé­kés szándékokat hangoztató szó­lamokkal, amelyek az utóbbi idő­ben Washingtonból hallatszanak, mivel nincsenek alátámasztva tet­tekkel. A NATO vezetőinek tisz­tában kell lenniük azzal, hogy a katonai fölény megszerzésére irányuló törekvéseik soha nem érnek célt. A Szovjetunió szö­vetségeseivel együtt erre már figyelmeztette őket. Továbbra is komolyan foglalko­zunk a katonai támaszpontok egész láncolatának kérdésével, amelyeket az USA a világ külön­böző részeiben épített ki és ame­lyek a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország ellen irányulnak. Erre a problémára mindig felhívjuk figyelmüket. Elóbb-utóbb meg kell szüntetni ezeket a támaszpon­tokat! Az USA veszélyes irányvonala Az Egyesült Államok militarista politikájának lényege semmiben sem mutatkozik meg annyira, mint a nukleáris fegyverekkel kapcso­latos megszállottságában. Azo­kat, akik ezt a politikát érvé­nyesítik, emlékeztetni keli arra, hogy az atomháború előkészíté­se az emberiséggel szemben el­követett legaljasabb bűncselek­mény. Ezt az ítéletet a legfel­sőbb nemzetközi fórum, az ENSZ hozta. A felelősség alól nem mente­sülnek azoknak a NATO-orszá- goknak a politikai vezetői sem, akik beleegyeztek abba, hogy új amerikai nukleáris rakétákat tele­pítsenek Nyugat-Európába, s így közvetlenül hozzájárultak a fegy­verzetek korlátozása és csökken­tése folyamatának megakadályo­zásához, a tárgyalások meghiúsí­tásához. Ma már a világűrt is a katonai versengés színterévé kívánják változtatni. Ezekre az esztelen tö­rekvésekre sem lehet semmiféle igazolás. Az Egyesült Államoknak a fegy­verzetek - és elsősorban a nukle­áris fegyverzetek - korlátozása és csökkentése kérdésében elfoglalt álláspontja csakis zsákutcába ve­zethet. Nem csak az újabb megál­lapodások létrejöttét akadályozza meg, hanem kérdésessé teszi a már korábban megkötött egyez­ményeket is. összefoglalva mindazt, amihez Washington tartja magát a lázas fegyverkezés megszüntetését és a leszerelést illetően, elmondhat­juk, hogy szerinte a lázas fegyve- rekezés féktelen fokozása vezet a leszereléshez. Ugye abszurd ál­láspont ez? Igen, a logika minden törvénye és a józan ész szerint abszurd. De épp az abszurditás képezi ma az USA politikájának alapját a háború és a béke legfon­tosabb kérdéseiben. A Szovjetunió továbbra is el­kötelezettnek érzi magát a fegy­verzetek korlátozásának és csökkentésének folyamata iránt, s kész a komoly és becsü­letes tárgyalásokra, hogy olyan megállapodások jöhessenek létre, amelyek nem sértik senki­nek az érdekeit. Az USA kormá­nyának ezt nemegyszer értésé­re adtuk. Washington azon törekvése, hogy mindenki közül a legerősebb legyen, hogy szuverén államok sor­sáról döntsön, s mindenütt és min­denkire rákényszerítse akaratát, megnyilvánul a más nemzetek és államok beiügyeibe való durva bea­vatkozásban. A világ számos ilyen példát ismer. Bármely nemzet szabadon vá­lasztja meg fejlődésének útját, az USA azonnal érvényesíteni kezdi a nyomás minden eszközét. Ha ez nem segít, közvetlen intervenció­hoz folyamodik. A védtelen Grenada lerohanása, a Nicaragua elleni hadüzenet nél­küli háború - ezek az állami szintű terrorizmus politikájának a meg­nyilvánulásai, melyeket az Egye­sült Államok folytat. A nemzetek mind határozottab­ban utasítják vissza ezt a politikát. A felelősségükkel tisztában levő, komoly államférfiak vajon gondol­kodhatnak-e ma az erő és a konf­rontáció kategóriáiban, építhetik-e erre a politikára a nemzetközi kap­csolatokat? Aki ilyen módon cse­lekszik, az az élettől teljesen elru­gaszkodott álmokban ringatja magát. Az e politikát érvényesítő néhány vezető nem sajnálja az erős szava­kat, a szocialista társadalmi rend­szer címére. Szívesen a sarokba szorítanák, ha nem valami még rosszabbra törekednek. Világos, hogy ez nem érdemel nagyobb figyelmet. A történelmet nem lehet átírni A szocializmusnak nem kell könyörögnie a történelemben betöltött szerepéért, mivel épp a szocializmus alakítja a törté­nelmet. Sajnáljuk, ha valaki ezt nem érti. Csak a rövidlátó emberek tá­madhatják azt, amin már 40 éve az európai és az egyetemes bé­ke nyugszik, s vonhatják két­ségbe a történelmi jelentőségű jaltai és potsdami megállapodá­sokat. Az igaz, hogy ezek a megállapodások erősen meg­kötik a revansisták kezét. Ez is a fő küldetésük. Maga az események alakulása hozta úgy, hogy ezek a megálla­podások a nemzetközi jog alapjai­vá váltak. 20 millió szovjet ember áldozta életét a fasizmus feletti győzelemért. Az antifasiszta koalí­ció országaiban élők milliói estek el a békéért vívott harcban, azért, hogy német földről töbtíé sose induljon ki háború. (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÓ 4 1984. XI. 8.

Next

/
Thumbnails
Contents