Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)
1984-11-08 / 265. szám, csütörtök
Október útján - az építés és a béke útján (Folytatás a 3. oldalról) meljünk, mint korábban, olcsóbban, mint korábban és többet mint korábban. Mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy csak akkor léphetünk előre, és eredményeink csak akkor lehetnek jobbak, ha a tudomány és a technika növekvő sikereire, alapvetően az új gépek és berendezések kifejlesztésére és gyártására, a korszerű technológiákra fogunk támaszkodni. Lépést tartani a tudományos- műszaki haladással ma egyet jelent azzal, hogy a népgazdaság valamennyi ágazatát számítógépekkel, robotokkal, mikroprocesz- szorokkal és rugalmas termelési rendszerekkel látjuk el. Nem kell részletezni, hogy milyen tág tere van itt a tudománynak és mekkora felelősség hárul rá e téren. Napjaink követelménye, hogy meggyorsítsuk a legkorszerűbb technika fejlesztését az ötlettől egészen a termelésben való széles körű alkalmazásig. Minél előbb le kell küzdeni az új dolgok iránti közönyt és a konzervatív hozzáállást. A gazdaság bonyolultabb feladatai az irányítás új formáit és módszereit követelik meg. E területen a munka az utóbbi években jelentősen aktivizálódott. A párt alkotó módon érvényesíti a demokratikus centralizmus elvét, a jövőben is erősíteni fogja a központi irányítást és tervezést, ugyanakkor bővíteni fogja az üzemek, és a helyi szervek jogköreit, növelni felelősségüket. Arra fog törekedni, hogy a lehető legoptimálisabban kapcsolja össze az ágazatok és a területek érdekeit, s hogy elnyomja a bürokratizmus és a lokálpatriotizmus megnyilvánulásait. Feladatunk, hogy olyan irányi-, tási rendszert dolgozzunk ki, amely lehetővé tenné a szocialista gazdálkodás előnyeinek a legjobb kihasználását. Távolról sem sikerült teljesíteni mindazt, amit feladatul tűztünk ki. Nem minden ipari ágazat dolgozik folyamatosan, nem minden ágazat teljesíti a szállítások tervét. Sokat kell tenni a mezőgazdaság, az agráripari komplexum valamennyi ágazata hatékonyságának növeléséért, a beruházások terén tapasztalható helyzet javításáért. Ezek rendkívül fontos népgazdasági tennivalók. A 11. ötéves tervidőszak negyedik éve gazdaságunk fejlődésének fontos szakasza. A fennmaradó időszakban végzett munka eredményei sok tekintetben meghatározhatják az egész ötéves terv mérlegét, tehát azt a bázist, amely kiindulópontként fog szolgálni a jövő még bonyolultabb és széles körűbb feladatainak teljesítéséhez. Ünnepünk előestéjén kiváló munkasikereket értünk el - határidő előtt fejeződött be a Bajkál- Amur vasútvonal fő pályájának építése és megkezdődött a forgalom az egész szakaszon. Új távlatok nyíltak Kelet-Szibéria és a Tá- vol-Kelet termelőerőinek szélesebb körű fejlődése előtt, s lehetővé vált, hogy ennek a rendkívül gazdag területnek a természeti forrásait bevonjuk a népgazdasági körforgásba. Népünk háláját mindazok megérdemlik, akik becsületesen és intenzíven dolgoztak a földeken és a farmokon, akik biztosították az egész agráripari komplexum koordinált munkáját. Most, amikor a betakarítás már mögöttünk van, az alapvető feladat, hogy elraktározzuk mindazt, ami megtermett, s biztosítsuk, hogy a mezőgazdasági termékek veszteségek nélkül jussanak el a fogyasztóhoz. Ugyancsak fontos, hogy sikeres legyen az állatállomány áttelelte- tése, s előkészítsük mindazokat a feltételeket, amelyek az ötéves terv utolsó évében garantálni tudják a jó termést. Kimeríthetetlen források Rendszerünk kimeríthetetlen tartalékát jelenti a tömegek társadalmi aktivitása. Épp a dolgozók kezdeményezésének fejlesztésére, hatalmas alkotó potenciáljuk érvényesítésére irányulnak azok az intézkedések, amelyeket a párt dolgozott ki a szocialista demokrácia további tökéletesítése céljából. A párt mind nagyobb jelentőséget tulajdonít a szocialista demokrácia lehetőségei jobb kihasználásának. Amint azt Lenin hangsúlyozta, a szovjetek teljes hatalmát nem elég formálisan dekrétumokba foglalni, a gyakorlatban is meg kell valósítani, és a mindennapi irányító munkába ellenőrizni. Az SZKP KB idei áprilisi ülésén elfogadott határozat lényege az, hogy új ösztönzést adjon a helyi szovjetek munkájához, megszilárdítsa kapcsolatukat a dolgozókkal és növelje szerepüket a szociális és gazdasági politika végrehajtásában. A szocialista demokrácia elmélyítésének reális útja az állami apparátus és az irányító szervek egész rendszerének a tökéletesítése, a népi ellenőrzés, a szak- szervezetek, a Komszomol és más társadalmi szervezetek tevékenységének aktivizálása. A nevelés jelentősége A párt sokirányú ideológiai munkájának célja, hogy mozgósítsa a szovjet emberek öntudatosságában és meggyőződésében rejlő alkotó erőket. Az SZKP KB 1983 júniusi ülése óta eltelt idő megerősítette az itt elfogadott határozatok időszerűségét. A nevelés és a propaganda minden eszközét hatékonyabban kezdtük kihasználni a gazdasági, szociálpolitikai és nemzetközi feladataink ideológiai biztosítására. A párt abból indul ki, hogy az új ember nevelése nemcsak a legfontosabb cél, hanem a társadalom sokoldalú fejlődésének elengedhetetlen feltétele is. A munkásosztály és a kolhozparasztság, amely magáévá tette a marxizmus-leninizmus eszméit, döntő befolyással bír a nép szellemi életének gazdagodására, a kommunizmus építői legmagasabb erkölcsi elveinek meghatározására. Különös figyelmet fordítunk a ifjúság nevelésére. Az ifjú nemzedéknek minden lehetősége megvan a személyiség sokoldalú fejlődésére. Milyen szembetűnő itt a különbség a tőkés társadalomban élő fiatal emberek sorsával való összehasonlításkor! Annak a társadalomnak az egész szociális rendszere megcsonkítja a fiatal emberek lelkét, s a durva erő kultuszát, a militarizmus szellemét oltja beléjük. Mindenekelőtt épp a fiatalok válnak a munkanélküliség, a kábítószer és a bűn áldozataivá. A szocialista és a kapitalista rendszer közötti ideológiai harc feltételei közepette a párt nem hagyja figyelmen kívül a szovjet ifjúság eszmei-erkölcsi, valamint osztályhúségre és munkára való nevelését. Törvényszerű, hogy az általános és a szakiskolák reformjának , megvalósítása valóban össznépi jelleget öltött.Országun- kat most nagy és felelősségteljes feladatok várják. A szovjet emberek meg vannak győződve arról, hogy a kommunista párt vezetése alatt ezeket a feladatokat eredményesen teljesítik és hogy a kitűzött célokat elérjük. A lenini külpolitika győzelme nevében A történelemben nem találunk még egy eseményt, amely oly gyorsan megváltoztatta volna a világpolitika alakulását, mint ahogy azt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tette. A nemzetközi élet színpadára léptek a néptömegek, amelyek saját sorsuk alakítójává váltak. Lenin mondta, hogy a bolsevikok egészen új nemzetközi kapcsolatokat alakítanak ki, amelyek valamennyi elnyomott nép számára lehetővé teszik, hogy megszabaduljanak az imperialista elnyomástól. Lenin Békedekrétuma óta a béke és a szocializmus fogalma elválaszthatatlan lett. A szovjet állam Lenin által kidolgozott külpolitikájában egységes egészként összekapcsolódott a tudományos kommunizmus elmélete és a győztes szocializmus gyakorlata, a proletár internacionalizmus és a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése. Ez a politika rendíthetetlen támasza a nemzetek békéért, függetlenségért és a társadalmi haladásért folytatott harcának. így volt ez az Október utáni első években és ez az igazság százszorosán is érvényes ma. A nemzetközi élet gyakorlata cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a szocialista rendszernek döntő befolyása van az események alakulására. Ebben a világrendszerben három kontinens - Európa, Ázsia és Amerika - államai vannak képviselve. Sokan közülük az idén ünnepük szocialista állammá alakulásuk jubileumi évfordulóját. Minden nap új bizonyítékokat hoz arról, hogy a szocialista közösség egészséges elvekkel gazdagítja a nemzetközi életet, az egész emberiség békeeszményét védelmezi. A Varsói Szerződés Szervezete, mint a szuverén államok önkéntes szövetsége már csaknem három évtizede őrködik bevehetetlen erődként a szocialista vívmányok felett és megbízhatóan járul hozzá a nemzetközi biztonság erősítéséhez. A KGST tagországainak legfelsőbb szintű gazdasági értekezlete, amely az idén nyáron zajlott Moszkvában, továbbá Konsztantyin Csernyenko és más szovjet vezetők találkozói a szocialista országok párt- és állami vezetőivel, meggyőzően bizonyították a testvéri államok erősödő egységét. Ellenségeinknek nem tetszik, hogy a szocialista államok erős szövetsége meggyőzően halad a választott úton. Szeretnék megbontani sorainkat. Ki tudja, hány féle módszerhez folyamodnak azok, akiknek nem tetszik a szocialista közösség összeforrottsá- ga. A testvéri szocialista országoknak azonban ez az összefor- rottság tetszik, nagyon tetszik. Ez a hasonló nézeteket vallók tudatos összeforrottsága. Hatalmas erő és hatalmas tekintély rejlik benne, amely lehetővé teszi békepolitikánk hatékony védelmét. A szoros egységben rejlik a szocializmus nemzetközi pozíciói rendíthetetlenségének garanciája. Pártunk a jövőben is minden erejéből a testvéri szocialista országok együttműködésének erősítésére és elmélyítésére fog törekedni. Köztudott, hogy a Szovjetunió a maga részéről normalizálni és javítani kívánja kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal. Ezt már több ízben megerősítettük, többek között a legmagasabb szinten is. Hasznosnak és fontosnak tartjuk, hogy folytatódjék a két ország képviselői közötti kapcsolattartás. A tőkés országok munkásosztálya viharos akcióinak vagyunk tanúi. Ezek az akciók a monopóliumok mindenhatósága ellen, a gazdasági és szociális követelések teljesítéséért, az alapvető emberi jogok védelméért folynak. E harc elsó soraiban haladnak a kommunista- és munkáspártok, amelyek küldetése nehéz, azonban nemes. Ezek a megmozdulások ma összekapcsolódnak a békéért, a nukleáris háború veszélye ellen vívott küzdelemmel. Az imperialista törekvések elleni harcban korábban nem tapasztalt mértékben nyilvánul meg a vi- lágszocializmus és a nemzeti felszabadító mozgalom érdekeinek azonossága. A békéért folytatott harcból jelentős részt vállalt az el nem kötelezett országok mozgalma, korunk tekintélyes, imperialis- taellenes ereje is. E mozgalom történetébe örökre beírta nevét Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság kiemelkedő vezetője, akinek aljas összeesküvés következményeként bekövetkezett halála súlyos veszteség minden békeszeretó ember számára. A szovjet emberek szolidaritásukról biztosítják az indiai népet és e nagy ország vezetésének, a baráti Indiának kitartást kívánnak annak a külpolitikának a folytatásában, amelynek alapjait Dzsavaharlal Nehru és Indira Gandhi rakta le. Ez a politika jelentős mértékben hozzájárult a Szovjetunió és India jószomszédi együttműködésének dinamikus fejlődéséhez, jól szolgálta nemzeteink érdekeit, az ázsiai és a világbékét. Nincs más ésszerű alternatíva A nemzetközi helyzetet mind nagyobb mértékben befolyásolják a háborúellenes társadalmi mozgalmak. Ezekben kifejezésre jut az emberiség jövöje iránti növekvő aggodalom. A legkülönbözőbb meggyőződésű, korú és foglalkozású emberek akcióikkal spontán módon fejezik ki elszántságukat, hogy megvédik az ember alapvető jogát - az élethez való jogot. Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell rá, hogy épp ezen alapvető és legfontosabb joghoz való hozzállásban domborodik ki néhány NATO-ország önjelölt em- berijogok-védelmezójének álnoksága. Ezekről a jogokról beszélnek, de politikájukkal lábbal tiporják az embereknek még a léthez való jogát is. Minden józanul gondolkodó ember megérti, hogy előtte és az egész emberiség előtt az élet és a halál közötti választás áll: vagy a lázas fegyverkezés és a katasztrófa veszélye, vagy a leszerelés és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Más választás nincs. Az imperializmus, és elsősorban az Egyesült Államok harcias körei szilárdan kitartanak militarista irányvonaluk mellett. Legveszélyesebb kalandorlépésük, hogy meg akarják bontani a katonaihadászati egyensúlyt, katonai fölény kivívására törnek. Minden irányra kiterjedően szinte betegesen fokozzák a lázas fegyverkezést. A világ már szinte fuldoklik a fegyverekben, de ezek a körök újabb és újabb fegyvereket halmoznak föl. A Szovjetunió már többször rámutatott, hogy az Egyesült Államoknak ez a politikája veszélyt jelent a békére nézve. E politika lényegét nem lehet leplezni a békés szándékokat hangoztató szólamokkal, amelyek az utóbbi időben Washingtonból hallatszanak, mivel nincsenek alátámasztva tettekkel. A NATO vezetőinek tisztában kell lenniük azzal, hogy a katonai fölény megszerzésére irányuló törekvéseik soha nem érnek célt. A Szovjetunió szövetségeseivel együtt erre már figyelmeztette őket. Továbbra is komolyan foglalkozunk a katonai támaszpontok egész láncolatának kérdésével, amelyeket az USA a világ különböző részeiben épített ki és amelyek a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen irányulnak. Erre a problémára mindig felhívjuk figyelmüket. Elóbb-utóbb meg kell szüntetni ezeket a támaszpontokat! Az USA veszélyes irányvonala Az Egyesült Államok militarista politikájának lényege semmiben sem mutatkozik meg annyira, mint a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos megszállottságában. Azokat, akik ezt a politikát érvényesítik, emlékeztetni keli arra, hogy az atomháború előkészítése az emberiséggel szemben elkövetett legaljasabb bűncselekmény. Ezt az ítéletet a legfelsőbb nemzetközi fórum, az ENSZ hozta. A felelősség alól nem mentesülnek azoknak a NATO-orszá- goknak a politikai vezetői sem, akik beleegyeztek abba, hogy új amerikai nukleáris rakétákat telepítsenek Nyugat-Európába, s így közvetlenül hozzájárultak a fegyverzetek korlátozása és csökkentése folyamatának megakadályozásához, a tárgyalások meghiúsításához. Ma már a világűrt is a katonai versengés színterévé kívánják változtatni. Ezekre az esztelen törekvésekre sem lehet semmiféle igazolás. Az Egyesült Államoknak a fegyverzetek - és elsősorban a nukleáris fegyverzetek - korlátozása és csökkentése kérdésében elfoglalt álláspontja csakis zsákutcába vezethet. Nem csak az újabb megállapodások létrejöttét akadályozza meg, hanem kérdésessé teszi a már korábban megkötött egyezményeket is. összefoglalva mindazt, amihez Washington tartja magát a lázas fegyverkezés megszüntetését és a leszerelést illetően, elmondhatjuk, hogy szerinte a lázas fegyve- rekezés féktelen fokozása vezet a leszereléshez. Ugye abszurd álláspont ez? Igen, a logika minden törvénye és a józan ész szerint abszurd. De épp az abszurditás képezi ma az USA politikájának alapját a háború és a béke legfontosabb kérdéseiben. A Szovjetunió továbbra is elkötelezettnek érzi magát a fegyverzetek korlátozásának és csökkentésének folyamata iránt, s kész a komoly és becsületes tárgyalásokra, hogy olyan megállapodások jöhessenek létre, amelyek nem sértik senkinek az érdekeit. Az USA kormányának ezt nemegyszer értésére adtuk. Washington azon törekvése, hogy mindenki közül a legerősebb legyen, hogy szuverén államok sorsáról döntsön, s mindenütt és mindenkire rákényszerítse akaratát, megnyilvánul a más nemzetek és államok beiügyeibe való durva beavatkozásban. A világ számos ilyen példát ismer. Bármely nemzet szabadon választja meg fejlődésének útját, az USA azonnal érvényesíteni kezdi a nyomás minden eszközét. Ha ez nem segít, közvetlen intervencióhoz folyamodik. A védtelen Grenada lerohanása, a Nicaragua elleni hadüzenet nélküli háború - ezek az állami szintű terrorizmus politikájának a megnyilvánulásai, melyeket az Egyesült Államok folytat. A nemzetek mind határozottabban utasítják vissza ezt a politikát. A felelősségükkel tisztában levő, komoly államférfiak vajon gondolkodhatnak-e ma az erő és a konfrontáció kategóriáiban, építhetik-e erre a politikára a nemzetközi kapcsolatokat? Aki ilyen módon cselekszik, az az élettől teljesen elrugaszkodott álmokban ringatja magát. Az e politikát érvényesítő néhány vezető nem sajnálja az erős szavakat, a szocialista társadalmi rendszer címére. Szívesen a sarokba szorítanák, ha nem valami még rosszabbra törekednek. Világos, hogy ez nem érdemel nagyobb figyelmet. A történelmet nem lehet átírni A szocializmusnak nem kell könyörögnie a történelemben betöltött szerepéért, mivel épp a szocializmus alakítja a történelmet. Sajnáljuk, ha valaki ezt nem érti. Csak a rövidlátó emberek támadhatják azt, amin már 40 éve az európai és az egyetemes béke nyugszik, s vonhatják kétségbe a történelmi jelentőségű jaltai és potsdami megállapodásokat. Az igaz, hogy ezek a megállapodások erősen megkötik a revansisták kezét. Ez is a fő küldetésük. Maga az események alakulása hozta úgy, hogy ezek a megállapodások a nemzetközi jog alapjaivá váltak. 20 millió szovjet ember áldozta életét a fasizmus feletti győzelemért. Az antifasiszta koalíció országaiban élők milliói estek el a békéért vívott harcban, azért, hogy német földről töbtíé sose induljon ki háború. (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÓ 4 1984. XI. 8.