Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-07 / 264. szám, szerda

A műszaki haladásért AZ EGYÉNI ÉRDEKLŐDÉS NAGYOBB IS LEHETNE Brnóban, a vásárok és kiállítá­sok városában 1970-től minden második évben az Invex zárja a rendezvények sorozatát. Az újí­tási javaslatok, a műszaki újdon­ságok és a találmányok nemzet­közi kiállítása ez. A rendezvény jelentőségéhez nem fér kétség, ennek ellenére mégis jóval keve­sebben látogatják, mint például a fogyasztási cikkek vásárát, vagy az őszi gépipari vásárt. Ez talán nem is csoda, hiszen az Invex, amelyen innovált termékeket, gépi berendezéseket mutatnak be, új gyártási technológiákat, találmá­nyokat ismertetnek, túlnyomórészt a szakemberek számára érdekes, a laikusok számára már kevésbé vonzó. Igaz ugyan, hogy a műszaki újdonságok és találmányok kiállí­tása elsősorban külkereskedelmi jellegű rendezvény, ahol tovább­fejlesztett termékekre, gyártási technológiákra, találmányokra kö­tünk adásvételi szerződést a kül­földi partnerekkel. De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ta­pasztalatcserére és a tudomá- nyos-műszaki együttműködés el­mélyítésére is lehetőséget ad. Ezért mindenképpen kívánatos, hogy a közeljövőben egyre több szakember látogassa meg a kiállí­tást és használja ki az általa felkí­nált lehetőséget. A hat kiállító ország - hazánk, Magyarország, Bulgária, Lengyel- ország, az NDK és a Szovjetunió - az erős- és gyengeáramú elekt­rotechnika, a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság, a finommecha­nika, a kohó-, a vegy-, az élelmi­szer-, a textil-, a bőrfeldolgozó-, valamint az építőipar, az egész­ségügy, a közlekedés és a nép­gazdaság más területein kifejlesz­tett új gyártási technológiákat, újí­tási javaslatokat és műszaki új­donságokat mutatott be. A résztvevő országok közül ha­zánk kiállítása volt a leggazda­gabb. Napkollektorokat, traktoro­kat, drótvágó ollókat, szövő- és vasalógépeket, az elektromos energia fogyasztását figyelő szá­mítógéprendszereket, automati­kus sebességváltókat, valamint számos gyártási technológiát és műszaki újdonságot mutattunk be. A Szovjetunió elsősorban azokat a műszaki újdonságokat hozta el a kiállításra, amelyek a munkater­melékenység növelésére, az összetett munkafolyamatok mo­dernizálására és automatizálásá­ra, valamint az anyag- és energia­takarékosságra irányulnak. Len­gyelország különböző laboratóriu­mi és egészségügyi berendezése­ket, mezőgazdasági és építőipari gépeket mutatott be. A külföldi résztvevők közül Magyarország kiállítása volt a legnagyobb. Az üzletemberek hűtőszekrények, számítógépek, egészségügyi és egyéb berendezések, hegesztők és más újdonságok közül válogat­hattak, s számos új gyártási tech­nológiával ismerkedhettek meg. Bulgária és az NDK bemutatója is színvonalas volt, s nagy mérték­ben felkeltette a szakemberek ér­deklődését. A találmányok és műszaki új­donságok kiállítása már néhány napja befejeződött. A résztvevők számára azonban nagy munka kezdődik. Arra kell törekedniük, hogy a bemutatott termékeket, ta­lálmányokat, eljárásokat a lehető legrövidebb időn belül bevezessék a gyakorlatba. Ez persze nem egyszerű feladat és tavaly sem sikerült maradéktalanul teljesíteni. 1983-ban például 364 040 újítási javaslatból csupán 180 ezret használtunk ki, amelyek a találmá­nyokkal együtt összesen 11,3 mil­liárd korona hasznot hoztak a tár­sadalomnak. De többet is nyerhet­tünk volna, ha az újítási javasla­toknak nemcsak a felét realizáljuk. Azt, hogy mi minden nehezíti az újdonságok gyakorlatba való be­vezetését, itt nem érdemes részle­tezni. Az azonban nem vitás, hogy a jó ötletek sok esetben a szakmai féltékenység, esetleg a nemtörő­dömség áldozatául esnek. S a kár felbecsülhetetlen. KOVÁCS EDIT A Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság sok műszaki újdonságot mutatott be az Invex ’84 kiállításon (Rudolf Štursa felvétele) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ November 7-én ünnepli 67. szüle­tésnapját Sárkányban a drága jó édes­apa, nagyapa, Somogyvári József. E szép ünnep alkalmából erőt, egész­séget és hosszú boldog életet kí­vánnak leánya, veje, fia, menye és 4 uno­kája Ú-3441 ■ A szerető szülők, Hencz Árpád és neje, Henczné Lőrincz Piroska (Nyárasd - Topoľníky) ma ünnepük házasságkötésük 20. év­fordulóját, valamint az édesapa 42., az édesanya 40. születésnapját. E kettős ünnep alkalmából hosszú boldog életet és jó egészséget kívánnak szerető gyermekei: katona fiuk, Ár­pi és lányuk, Ildi. Ú-3492 ■ A drága jó fele­ség, édesanya, anyós és nagy­mama, Szabó Ilona Nádszegen (Trsti- ce), november 7- én ünnepli 50. szü­letésnapját. E szép ünnep alkalmából szívből gratulálnak, sok szerencsét, boldogságot és na­gyon hosszú boldog életet kívánnak férje, Lojzi, lányai: Marika és Ilon­ka, vejei: Feri és Dinci, unokái: Lacika, Józsika, Marika és Tomika, sok puszit küldenek a nagymamá­nak. A gratulációhoz csatlakoznak az ünnepelt testvérei: Mari, Irén és Kati családjukkal együtt. Ú-3632 ■ A legdrágább férjnek, édesapá­nak, apósnak és nagyapának, Madarász Lászlónak Bátorkeszin (Vojni- ce) 55. születés­napja alkalmából sok szeretettel gratulálnak és még na­gyon hosszú boldog életet kívánnak szerető felesége, Margit, lányai: Margit, Ilona és Katalin, vejei: Gé­za, János és Mihály, valamint sze­rető kis unokái: Gituska, Beáta, Janika és a kis Katika, akik sok puszit küldenek a nagypapának. 0-3673 erőt, egészséget és minden elképzel­hető jót kívánnak szerető két lánya: Ida és Juliska, vejei: Gyuri és Gyula, három uno­kája: Gyuszika, Lacika és Tibiké U-3724 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ November 7-én ünnepük 25. házas­sági évfordulójukat Kürtön (Strekov) Vida Vilmos és felesége, Vida Gizella. E szép ünnep alkalmából szívből gra­tulálnak és az elkövetkező években sok erőt, egészséget és boldogságot kívánnak lányaik: Éva, Zsuzsa, Szilvia, ve­jeik: Béla, Jancsi és két kis unoká­juk: Gábor és Zsuzsika, akik sok­szor csókolják a nagyszülők dolgos kezét. Ú-3597 ■ November 8-án ünnepli 70. szüle­tésnapját Leléden (Lela) Szliva László. E szép ünnep al­kalmából sok sze­retettel köszöntik, jó egészséget és hosszú életet kívánnak felesége, fia, László, lányai: Erzsi, Marika, Magda, Erika, vejei: Jóska, Laci, Péter, Feri, unokái: Monika, Laci, Marika, Erika, Pé]ter, Ivike és a kis Ferike, akik sokszor csókolják a drága nagyapát. A köszöntőhöz csatlakozik unokaveje, Bandi és Betka. Ú-3687 ■ A szeretett jó édesapának, Mészáros Lajosnak Nededre; 70. születésnapja alkalmából ■ Mélységes fájdalmunkban hálás szívvel mondunk köszonetet minden rokonnak, barátnak, ismerősnek és munkatársaknak, akik 1984. okt. 13-án a boldogfai (Boldog) temetőbe elkísér­ték utolsó útjára drága halottunkat; a szeretett férjet, édesapát és nagy­apát, id. Jankó Gyulát, akit 58 éves korában ragadott el közü­lünk oly váratlanul a halál. Köszönjük a virágokat, koszorúkat, gyászbeszé­deket, az énekkar szép énekeit, ame­lyekkel búcsút vettek drága halottunk­tól és egyben enyhíteni igyekeztek el nem múló fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-3717 MEGEMLEKEZES ■ 1974. 11. 7-én szűnt meg dobogni szíve a legdrágább gyermeknek, Petrik Lászlónak (Zvolen). Akik őrzik még em­lékét, szenteljenek neki egy néma pil­lanatot ezen a 10. évfordulón. Szívében örökké gyászoló édes­anyja, a rokonság és a Németh család. Ú-3531 ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szerettei emlékezünk a felejthetetlen jó férjre, édesapára és nagyapára, Nagy Vince kéményseprőre, akit a halál 1982. nov. 7-én ragadott ki szerettei köréből. Emlékét szeretettel őrző felesége, gyermekei és unokái. Ú-3560 Ritkán fordul vele elő, hogy reg­gel kicsípi magát, fehér ingbe bú­jik, nyakkendőt tesz, a legszebb öltönyét veszi fel és félcipőt húz. Ritkán, mert nem illik és nem is célszerű a drága, szép ruha vise­lése, hanem csak az olcsó, a stra­pabíró és amelyben könnyű a mozgás. Ünneplője néha hete­kig sem kerül elő a szekrényből. Ha mégis, akkor az leginkább azért van, mert nem mindennapi esemény játszódik le az életében. Kubík László, a hosszúszói (Dlhá Ves) Aranykalász Efsz hu­szonnyolc esztendős dolgozója az idei őszön többször öltözik ünnep­lőbe, mint máskor, ugyanis kül­döttként vett részt az efsz-ek járá­si konferenciáján, s november vé­gén a fővárosba, Prágába utazik, az egységes földmúvesszövetke- zetek X. országos kongresszu­sára. Azt mondja, szívesebben van a mezőn, mint a gyűléseken, de azért nem bánja, sőt egy kicsit örül is neki, ha néha-néha ott lehet egy-egy értekezleten, tanácsko­záson. Egy-egy ilyen beszélgetés so­rán vajon mit mondhat el magáról és a Sajtó menti földművesszövet- kezetról ez a kecsói (Kečovo) fia­talember? Sok mindent.- Engem kiskoromtól kezdve érdekelt a földművelés, így soha nem volt kérdéses az, hogy az életben hol és miként keresem majd a kenyerem, hol és miként veszek részt a társadalom építé­sében. Hogy az alapiskola elvég­zése után ezen a pályán kötöttem ki, s a szakmát a Kövecsesi (Štrkovec) Mezőgazdasági Szak­munkásképzőben tanultam, azt ma egy cseppet sem bánom. Ott­hon érzem itt magam. Minden munka tetszik, mindegyikre oda kell figyelni. Hogy melyikre a leg­jobban? Talán a vetésre, mert ha az ember nem veszi észre azon­nal, hogy a vetőgép valamelyik csöve eldugult, akkor az lényeges terméskiesést okozhat. A szövetkezet tagságáról, vala­mint a munkacsoportjáról azt állít­ja: ,,jó parti“.- Nem mondom, néha előfor­dul, hogy a szokottnál hangosab­ban vitatjuk meg közös gondjain­kat, de előbb-utóbb mindig helyre­áll a rend. Sokkal nagyobb baj az, hogy kevesen vagyunk. A fiatalok­ból van hiány. Egyelőre az időseb­bek még bírnak segíteni, de... Pedig itt sem rosszabb a kereset, mint máshol. Igaz, a határban az ember feje fölött nincs tető, meg aztán néha reggeltől estig tart a mezőgazdasági dolgozó munka­ideje, ám mégis szép foglalkozás ez. Mi tagadás, a Hosszúszói Efsz az utóbbi években nem tartozott a jól gazdálkodó üzemek közé. Többnyire veszteséggel zárt. A le­maradásnak - Kubík László sze­rint is - több oka volt.- Elsősorban az időjárás. Egy­szer a nagy szárazság, máskor a sok eső húzza keresztül számí­tásainkat. Mint például akkor is, amikor a határunkban levő domi- cai barlangot elöntötte a víz, s a magágyat nem lehetett sem idejében, sem szakszerűen elké­szíteni, mert a gépek csak da­Kubík László gasztották a felázott talajt. Vagy itt vannak a vaddisznók. Hányszor előfordul, hogy a bevetett kukori­cát másnapra, vagy harmadnapra kitúrják a földből, arról nem is beszélve, hogy később is mekkora károkat okoznak a kukoricatáblák­ban és másutt is a határban. Vetés idején éjszaka a táblák körül gumi­abroncsokat égetünk, úgy próbál­juk riasztani a vadakat, néhol pe­dig kerítést csinálunk. Persze, a mi erdős, dombos vidékünkön minden dűlőt nem tudunk külön- külön bekeríteni és őrizni. Egyébként az elmúlt évekhez képest mostanában mintha javul­na a gépellátás, s úgy tűnik, a munkaszervezés is. Az idei ara­tás során a rozsnyói (Rožňava) járásban a mi szövetkezetünk érte el a legjobb eredményt. Gabona­félékből a járási átlaghozam 3,75 tonna volt, nálunk viszont 4,32 tonna termett hektáronként. Igaz, az időjárásra ezúttal nem lehetett panaszunk, ám ugyanakkor úgy érezzük, a rekordtermés nemcsak az időjárás érdeme, a mi kezünk is benne van. GAZDAG JÓZSEF JUTALOM SORSJÁTÉK 40-ból 5-öt A második sorsolás a Csehszlovák Televí­zióban 1984. 11. 28-án lesz. A szelvényeket 1984. 11. 12. és 11. 26. között kérjük feladni. úf-i 13/a ÚJ szú 6 1984. XI. 7. Traktoros - ünneplőben

Next

/
Thumbnails
Contents