Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-17 / 273. szám, szombat

Meg kell gyorsítani a népgazdaság intenzifikálását (Folytatás az 5. oldalról) ben hatalmas potenciált hoztunk létre szovjet emberek milliói mun­kájának eredményeképpen. Ezentúl nem lehet megbékélni azzal, hogy a gépiparban munka­időben az összes berendezésnek 14 százaléka nem üzemel és min­den harmadik teherautót nem használnak ki. Ez megengedhe­tetlen gazdaságtalanság és a tár­sadalmi munkával való pazarlás. Minden vállalatban következete­sen tájékozódni kell az ottani hely­zetről, és el kell érni a meglévő kapacitások jobb kihasználását. Amint önök is tudják, a párt központi bizottsága a közelmúlt­ban jóváhagyta a kombájnokat gyártó dnyepropetrovszki üzem munkahelyek tesztelésével és ésszerűsítésével kapcsolatos ta­pasztalatait. Arra van szükség, hogy a minisztériumok, a helyi párt- és állami szervek, valamint a szakszervezetek biztosítsák e rendkívül fontos kezdeménye­zés elterjedését. Javítani a termékek minőségét Egy további kérdés. A racionális gazdálkodás egyet jelent a termé­kek minőségének folyamatos javításával. Mindenki számára vi­lágos: a jobb minőségre irányuló törekvések szervesen összefügg­nek azzal, hogy minden dolgozó lelkiismeretesen teljesítse a reá háruló feladatokat. Az 1985-re szóló terv fontos feladatokat-szab meg a minőség javítása terén. Ezeket azonban az elvégzendő minimumnak kell te­kinteni. Mondjuk meg őszintén, hogy az iparban és más ágazatokban ed­dig a termékek minőségét tekintve nem a legjobb a helyzet. Sok kí­vánnivalót hagy maga után a mi­nőség néhány fémipari terméknél, egyes gépek és berendezések nem eléggé megbízhatóak, a vegyipar nem a megfelelő vá­lasztékban és nem tartós színű festékeket gyárt. Az építőiparban sem kedvező a helyzet. Az építői­pari kombinátok brigádvezetői a szovjet építőkhöz intézett leve­lükben valóban munkáshoz méltó­an, legjobb tudásuk szerint csele­kedtek. Mint mindnyájan jól em­lékszünk erre, felszólították őket, hogy radikálisan javítsanak az átadásra kerülő lakások minősé­gén. Nem véletlen, hogy ez a levél olyan széles körű visszhangot vál­tott ki, és az SZKP Központi Bi­zottsága annak támogatására rendkívüli határozatot hozott. Az ágazati minisztériumok és a központi gazdasági reszortok megbízható bázisra kell hogy tá­maszkodjanak a jobb minőségű termelésre irányuló törekvéseik­ben. Nem szabad elszalasztani egyetlen lehetőséget sem - a kor­szerű technika és technológiák ki­használását, az új termékek kifej­lesztését és a gyártás beindításá­ért járó magas prémiumok beve­zetését, a korszerűtlen termékek árának a lényeges csökkentését, a szakemberek szakképzettségé­nek az emelését és így tovább. Szükség van arra, hogy felülvizs­gálják az elavult normákat és irányelveket, amelyek a vállalato­kat nem ösztönzik a termelés mú- szaki-gazdasági mutatóinak a ja­vítására. Természetesen napjainkban a hatékony fejlesztés alapja a tu­domány és a technika vívmá­nyainak a termelésben való szé­les körű alkalmazása. Minden­képpen pozitívan kell értékelni, hogy a tervjavaslat nagy hangsúlyt helyez új típusú gépek és beren­dezések kifejlesztésére, és a ter­melési folyamatban való kihasz­nálásukra, a korszerű gyártási el­járások nagyobb mértékű beveze­tésére és az innovációra. Ha tágabb értelemben vesszük szemügyre a tudomány és a tech­nika fejlődésének kérdését, akkor az e téren tapasztalható helyzet bizonyos fokú aggodalomra ad okot. Ezért a politikai bizottság szükségesnek tartja, hogy az SZKP KB legközelebbi ülésén megvitassák a tudományos-mű­szaki haladás meggyorsításával és az irányítás tökéletesítésével összefüggő kérdéseket a népgaz­daság minden területén. Az ülést úgy kell előkészíteni, hogy határo­zatai alapvető fordulatot eredmé­nyezzenek a fejlődésünket döntő mértékben meghatározó említett rendkívül fontos területen. Határozottabban kell foglalkoz­nunk az egész gazdasági me­chanizmus irányításának töké­letesítésével. Ennek a munkának a kezdetét jelentette az a kísérlet, melynek célja öt minisztériumhoz tartozó vállalatok önállóságának és felelősségének a bővítése. Jö­vőre a kísérletbe bevonunk továb­bi 21 szövetségi és köztársasági minisztériumot. Ezenkívül az új irányelvek szerint gazdálkodnak egyes szolgáltatásokat nyújtó vál­lalatok is. Folyamatban van az építőipari szervezetek tevékeny­ségének a tökéletesítését, a terve­zési és a költségvetési tevékeny­ség javítását, valamint az objektu­mok időben történő átadásával kapcsolatos anyagi érdekeltség növelését célzó javaslatok előké­szítése. Vizsgálják a mezógazda- sági-ipari komplexum ágazatai hatékony együttműködésének új módszereit is. A népgazdaságban egyre inkább érvényesülnek a munkaszervezés és a jutalma­zás kollektív formái. Röviden: teljes ütemben folytat­juk a népgazdaság irányításának tökéletesítését célzó munkát. En­nek eredményei nagymértékben a minisztériumok és reszortok, va­lamint a gazdasági vezetés mun­kastílusának és -módszereinek tö­kéletesítésétől függnek minden szinten. Hasznos lenne folytatni a közigazgatási apparátus egy­szerűsítését, a felesleges kimuta­tások és a legkülönfélébb papír­munkák csökkentését célzó törek­véseket. Színvonalas szolgáltatásokat Elvtársak! A gazdasági fejlődés meggyorsítására tett minden erő­feszítésünk arra irányul, hogy több eszközt fordíthassunk a szociális szükségletekre, és gyorsabban emelkedjen a lakosság életszín­vonala. Végső soron terveink is erre irányulnak. Csak egy kérdés­ről szeretnék bővebben szólni: ja­vítani kell a lakosság ellátását iparcikkekkel és a szolgáltatá­sokat. A dolgozók bevételei évről évre emelkednek. Ez társadal­munkban törvényszerű. De az is törvényszerű, hogy a fogyasztói kereslet egyre inkább a minőségi árucikkekre, a divatos ruhákra és lábbelikre, a korszerű és megbíz­ható tévékészülékekre, hűtőgé­pekre és más műszakilag tökéle­tes háztartási cikkekre irányul. Ép­pen ebből a minőségi áruból nincs elegendő. Bebizonyosodott, hogy az ipar nem készült fel a kereslet ilyen változására. Továbbra is nagy mennyiségben termel vi­szonylag alacsony színvonalú árut, míg kevés a minőségi áru, amely iránt megnövekedett a ke­reslet. Az eredmény az, hogy az áru mennyiségének növekedése mellett egyes árucikkekből fölös­leg, másokból hiány van. A minőségi lábbeli, főként a gyermekcipő szemmel látható hiányát nem lehet másként értel­mezni, mint durva hibaként. Mi­lyen ott a rend, ahol a cipöüzletek tele vannak nyári lábbelivel, de nehezen kapni cipót a mostani idényre. Nem ritka, hogy az üzle­tek polcairól ilyen vagy olyan áru eltűnik, pedig olyan cikkekről van szó, amelyek gyártása egyszerű, s mindennapi szükségletet képez­nek. Ez főként arról tanúskodik, hogy a Szovjetunió Könnyűipari Minisztériumának dolgozói nem jártak el kellő rugalmassággal a piackutatások során, nem voltak képesek ebből levonni a következ­tetéseket, és nem gondoskodtak több termelési ágazat átalakításá­ról. -Ezt a szemrehányást számos gépipari ágazatnak is címezhet­jük, amelyek árut termelnek a la­kosság és a kereskedelmi szerve­zetek számára. Éppen a kereske­delemnek kell i megbízhatóan megakadályoznia azt, hogy az üz­letekbe rossz minőségű áru kerül­jön, s mindig és mindenben elvből védelmeznie kell a fogyasztók ér­dekeit. A múlt év végén a Politikai Bi­zottság határozatot hozott a köz­szükségleti cikkek gyártása és a szolgáltatások fejlesztésének át­fogó programjáról. Pártunk állás­pontja ebben a dologban egészen világos: gyorsan kell fejleszteni mindazokat a termelési ágazato­kat és ágakat, amelyek árut ter­melnek és szolgáltatásokat nyúj­tanak a lakosságnak. Ebből a cél­ból műszaki korszerűsítésükre, nyersanyag- és alapanyag-szük­ségletük fedezésére és arra is szükség van, hogy növeljük a dol­gozók érdekeltségét a termelt áruk minőségében és mennyiségében. Gejdar Alijev elvtárs, az SZKP KB Politikai Bizottsága által az emlí­tett átfogó program kidolgozásá­nak irányítására és ellenőrzésére létrehozott bizottság vezetője tájé­koztatott arról, hogy a program kidolgozása befejeződik, s a kö­zeljövőben e programot megvita­tás végett a Politikai Bizottság elé terjesztik. De már most be kell vonni a la­kosságot szolgáló árutermelésbe és szolgáltatásokba minden mi­nisztériumot, vállalatot és egyesü­lést. Ezekre a kérdésekre elsőren­dű figyelmet kell fordítani, élni kell azokkal a széles lehetőségekkel és jogokkal, amelyeket a helyi szervek kaptak, gazdaságosan kell bánni az erőforrásokkal, és gyorsabban kell telíteni a piacot hiánycikkszámba menő áruval. A párt irányító szerepe a gazdaságban Elvtársak! Minden nagy ügy si­kere közvetlenül függ a gazdaság párti rá nyitása színvonalának további emelésétől és az embe­rek körében végzett politikai pártmunka sokoldalú erősítésé­től. E téren rendkívül fontos az irányítási stílus, amelynek a mai követelményeknek megfelelőnek kell lennie. Állandóan elemezni kell minden járás és vállalat gazdasági helyze­tét, hozzáértően és kitartóan kell törekedni az időszerű feladatok optimális megoldására, helyesen kell kiválasztani a vezető dolgozó­kat, gondosan kell ösztönözni őket, és szigorú igényeket kell tá­masztanunk velük szemben. Éppen ilyen eljárást követ az Ukrán, a Belorusz, a Litván és a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottsága, a moszkvai városi pártbizottság, a leningrádi, a kalu­gai, a cseljabinszki, az uljanovi és több más területi pártbizottság. Ezért teljesen törvényszerű, hogy állandóan teljesítik a tervet, és jelentős eredményeket érnek el a termelés intenzifikálásában. Ezzel szemben ott, ahol a párt- bizottságok nem teljesítik száz­százalékosan szervező feladatu­kat, meggyengül befolyásuk a ter­melés fejlesztésére, valamint a la­kosság szükségleteinek és köve­telményeinek kielégítésével kap­csolatos kérdések megoldására. Bebizonyította ezt például a kali- nyini területi pártbizottság beszá­molójáról folytatott vita, amely a Központi Bizottság Titkárságán folyt. Az ilyen fogyatékosságokat határozottan meg kell szüntetni, fel kell számolni a maradiságot, a formalizmust és a deklarativitást, bárhol is jelentkezzen. A pártbizottságok kötelessé­gei és feladatai között a legfon­tosabb helyet annak kell elfog­lalnia, hogy a munkakollektívá­kat a jelenlegi ötéves tervidő­szak utolsó éve tervének feltétel nélküli teljesítésére mozgósít­sák. A gyakorlat megmutatta, hogy annál nagyobb a termelési mutató, minél érthetőbben ma­gyarázzuk meg az embereknek közös problémáinkat, minden vállalat, munkaterület és dolgo­zó feladatait. A pártalapszervezetek segítsé­gével az emberek munka- és alko­tó kezdeményezését a gyakorlati kérdésekre kell orientálni. Teljes mértékben ki kell használni az olyan hatékony eszközt, amilyen a szocialista verseny. A termelési eredmények jelentős mértékben attól függenek, mennyire szerve­zettek a munkakollektívák, milyen formákat választottak, és hogyan gondoskodtak a munkaverseny propagálásáról. Hiszen nem titok, hogy az eddig látszólag kedvező összmutatók mögött gyakran számos elmaradó vállalat meg tud bújni. Megemlítek egy jellemző példát. Az építő- anyagipari minisztérium élenjáró kollektívái az idei év első ki­lenc hónapjában összesen 117 mil­lió rubellel csökkentették a terve­zett termelési költségeket. Egyide­jűleg azonban csaknem minden negyedik vállalat túllépte e költsé­gek tervezett szintjét. Emiatt a mi­nisztérium megtakarításai több mint a felével csökkentek. Ugyancsak nagyobb figyelmet kell fordítani az úgynevezett átlag­ra, vagyis azokra, akik úgy-ahogy teljesítik a tervet, de sohasem pró­bálnak a legjobbak közé kerülni, nem akarják megerőltetni magu­kat. Ebben rejlik tartalékunk, amely jelentős. Ezenfelül figye­lembe kell venni azt, hogy azok, akik ma nem igyekeznek javítani munkájukat, holnap az elmaradók közé kerülhetnek. A verseny fejlesztésére és a progresszív tapasztalatok pro­pagálására kidolgozott tervek tel­jesítésére tett erőfeszítések terén kezdeményező akciókat várunk el szakszervezeteinktől és a Kom- szomoltól. Feladatuk, hogy fej­lesszék a munkakezdeményezést, hozzájáruljanak a kezdeményező tervek elfogadásához és arra töre­kedjenek, hogy minden munkakol­lektívában a nagy termelékenysé­gű munka legjobb feltételeit te­remtsék meg. Teljes mértékben meg kell nyilvánulnia a kommunisták él­csapat szerepének. A cél első­sorban az, hogy minden párttag a munkában tanúsított lelkiismere­tesség, kezdeményezés és alkotó eljárás, a nagyfokú szervezettség és fegyelem példáját mutassa. De még ez sem elég. A pártosság legfontosabb kritériuma ma nem­csak az, milyen a kommunista munkája és magatartása, hanem az is, mennyire határozottan és aktívan küzd a fogyatékosságok ellen, és hogyan járul hozzá a munkahelyi helyzet javításához. A tömegtájékoztató eszközök erőfeszítéseit tevékenységünk legfontosabb irányaira kell össz­pontosítani. Ma ugyancsak támo­gatni kell az újítók kezdeményezé­sét, következetesen kell ellenőriz­ni a kötelezettségek teljesítését, ésszerűen kell egybekapcsolni az operatív tájékoztatást, a sürgető jeladást és a konstruktív bírálatot azzal, hogy a közönséget megis­mertessük a pozitív eredmények­kel és a legjobb dolgozókkal. Végezetül engedjék meg, hogy kifejezzem meggyőződésemet: a kommunisták és az összes dol­gozó a jövő évi tervet a konkrét akciók programjaként fogadják, és sikeresen valóra váltják. Minden lehetőségünk adott ahhoz, hogy méltó módon fejezzük be az öt­éves tervidőszakot, és nagy mun­kasikerekkel köszöntsük a lenini párt XXVII. kongresszusát. (Alcímek: Új Szó) Fejet hajtunk az áldozatok emléke előtt ,,A Hlávka kollégium igazgatója az orvos beleegyezésével megírta az apának, Štépan Opletalnak, hogy a fia súlyosan megbetegedett.“ - (gy emlé­kezik vissza a kollégium egyik lakója, Josef Jíra (ma mérnök) a negyvenöt év előtt történtekre, melyet tragikus ese­mények láncolata követett. A harmadéves orvostanhallgató, Jan Opletal (egy morvaországi faluból származott) betegségét gondosan tit­kolták, édesanyja, aki a hírre felutazott, hogy meglátogassa a diákszálláson fekvő fiát, csak véletlenül tudja meg a takarítónőtől, hogy fia betegségét puskagolyó okozta. 1939. október 28-án történt. Már nyolc hónapja tartott a hitleri megszál­lás. A cseh fővárosban - de másutt is- a köztársaság kikiáltásának megün­neplésére készülődtek az emberek. A Gestapo ugyan számított rá, hogy zavargások lesznek, de hogy olyan tömeges tüntetésre kerül sor, arra nem. Ezért döntött úgy, hogy radikális módszerhez folyamodva, fegyverrel nyomja el. Százakat letartóztatnak, egy munkást megölnek (Otakar Sedláče- kot), Jan Opletal harmadéves medikust pedig megsebesítették, oly súlyosan, hogy november 11 -én belehalt. A német rendőrség joggal tartott az újabb zavargásoktól, beidézték hát a kollégium igazgatóját és a diákönkor­mányzat tagjait a rendőrségre, és jegy­zőkönyvet Írattak velük alá, miszerint kezeskednek a búcsúztatás és a teme­tési menet méltóságteljes lefolyásáról. „Mialatt a koporsót feltették a halottas­kocsira, a tömeg a csehszlovák him­nusz mindkét részét énekelte - jegyez­te fel akkor Josef Jíra. A temetés- november 15-én - a fiú szülőfalujá­ban volt, viszonylag nyugodtan zajlott le. A Gestapo mégis megtette az óvin­tézkedést, a diákok - akik a temetésen resztvettek, észrevették, hogy a koszo­rúkról eltűnt a szalag... Azalatt Prágában, az Óvárosi téren, a búcsúztatásról visszatérő diákok, né­met provokatórök és SS-egyenruhás egyének között összecsapásra került sor, melynek során németek is megse­besültek. Hitler, tudomást szerezve a történtekről, kiadta a parancsot Himmlernek: minden németért, aki megsebesült - hatan vagy heten voltak - három diákot kell kivégezni. Koráb­ban is fenyegetőzött: a legkisebb gyü- lekezetet is golyószóróval löveti szét, s bármilyen tüntetés lesz, Prágát a földdel teszi egyenlővé, ahogy azt Varsóval tette. (Két hónap telt el azóta, hogy Varsó elesett). A megtorlást meg is tetézi: 16-án kijelenti: azonnali ha­tállyal be kell zárni minden cseh főisko­lát, s a kollégiumokban SS-alakulato- kat elhelyezni. Az első diákokat már 16-án este letartóztatták, 17-ikére virradó éjjel ezernél jóval többet összeszedtek, s a ruzynéi lovardába szállították őket. Jan Pilar író így emlékezik: „Én is ott voltam a temetésen és a tömeggel együtt énekeltem a nemze­ti himnuszt, mely egyszerre tört fel, mintegy valamilyen ismeretlen kar­mester intésére. Tüntettem a prágai utcákon, jelszavakat kiáltoztam, a kö­zösség részének éreztem magam, a tiltakozó akció résztvevője voltam. Tizenhatodikéról tizenhetedikére virra­dó éjjel engem is idő előtt ébresztettek. A hitleri rendőrség puskatussal döröm­bölt az ajtón, az üveg darabokra tört. Én is feltartott kézzel mentem a föld alatti terembe, az ébredő Prágán vittek keresztül, teherautón összezsúfolva, társaimmal együtt.“ A húszévesnél fiatalabbakat haza­engedték, a többieket a Sachsenhau- sen-Oranienburg-i koncentrációs tá­borba hurcolták. Hitler parancsát telje- sítétték: még aznap kivégeztek kilenc diákot. A hírt este tették közzé és azt is, hogy bezárták a cseh főiskolákat. A cél nemcsak a megfélemlítés volt, hanem az értelmiség megsemmisítése „Szeretném hangsúlyozni - mondta egy nyilatkozatában Josef Strnadel iró -, hogy az az 120C diák, akit átnevelésre vittek a birodalomba, nem hozott szégyent a cseh értelmiségre. A koncentrációs táborban töltött idő politikai iskola is volt a számunkra, felnyitotta a szemünket, formálta világ­nézetünket.“ A külföldön megújított Csehszlovák Diákszövetség Központi Bizottsága 1941-ben november 17-ét nemzetközi diáknappá nyilvánította. A nácizmus ellen harcoló 26 nemzet diákképviselői fogadalmat tettek: „Mi, akik egységben harcolunk a fa­sizmus és az elnyomás mindennemű megnyilvánulása ellen, földrészre, faj­ra, származásra és vallásra való tekin­tet nélkül, levegőben, tengeren, földön fegyverrel a kezünkben harcolunk né­pünk szabadságáért, fejet hajtunk a barbár erőszak becsületes ifjú áldo­zatainak emléke előtt, akik az élvonal­ban estek el, akiknek halála lángra lobbantotta a sötétséget, mely tűz soha többé nem alszik ki. Tudatában va­gyunk annak, hogy a fasizmus győzel­me többek között a kultúra halálát, a testvériség és szabad művelődés pusztulását is jelentené. Mi, szabad diákok ünnepélyes esküvel fogadjuk: mindent megteszünk, ami erőnkből te­lik, hogy megsemmisítsük a brutális fasiszta erőszakot, s harcolni fogunk azért, hogy semmilyen formájában meg ne újulhasson.“ November tizenhetedike az ifjúság tiltakozásának napja a fasizmus ellen. S ezen a napon a felszabadulás óta minden évben összejönnek az öregdi­ákok, akiket azon a végzetes napon a Sachsenhausen-Oranienburg-i kon­centrációs táborba hurcoltak. Vannak köztük nemzeti művészek, állami díja­sok, rektorok, festők, szobrászok... K. Cs. ÚJ SZÓ 6 1984. XI. 17.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents