Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-17 / 273. szám, szombat

ÚJ szú 5 1984. XI. 17. Meg kell gyorsítani a népgazdaság intenzifikálását Konsztantyin Csernyenko elvtárs beszéde az SZKP KB Politikai Bizottságának ülésén (ČSTK) - Konsztantyin Cser­nyenko legfelsőbb szovjet képvi­selő csütörtökön az SZKP KB Politi­kai Bizottságának ülésén beszédet mondott „Méltóképpen fejezzük be az ötéves tervet, és gyorsítsuk meg a gazdaság intenzifikálását“ jelmondat jegyében. A következő­ket mondotta: Elvtársak! Az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának mai ülésén az 1985-re szó­ló terv- és költségvetési javaslatot tárgyaljuk meg. A jövő év sok tekintetben rendkívüli lesz. Az ak­tív felkészülés éve lesz az SZKP XXVII. kongresszusára, a szovjet népnek a Nagy Honvédő Háború­ban aratott győzelme 40. évfordu­lójára. Mindez kétségtelenül külö­nös politikai értelmet ad annak a nagyszabású munkának, amely az új évben vár ránk. Kell, hogy valamennyi erő mozgósításának jegyében folyjék a jelenlegi ötéves terv sikeres befejezésére és a 12. ötéves tervidőszak jó, szilárd alap­jának megteremtésére. Természetes, hogy az 1985. évi terv- és költségvetési javaslatok előkészítése nem csekély erőfe­szítést igényel. Ebbe aktívan be­kapcsolódtak valamennyi ágazat munkakollektívái, a helyi párt-, ál­lami és gazdasági szervek, a mi­nisztériumok és szakágazatok s érthetően az állami tervbizottság és a pénzügyminisztérium is. A ja­vaslatokat részletesen kidolgozták a Szovjetunió Minisztertanácsá­ban, az irányítás tökéletesítésével és a népgazdaság hatékonyságá­nak növelésével foglalkozó politi­kai iroda bizottságaiban. Az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának most e dokumentumokat el kell bírálnia, és ami különösen fontos, konkretizálnia kell a jövő évi gazdasági és szociális feladatok teljesítésének módozatait. Természetes, hogy a terv- és a költségvetési javaslatok össze­állításánál figyelembe kellett venni mind a sikereinket, mind a hiá­nyosságainkat. Mint ismeretes, az 1981-es és az 1982-es évben számos okból a népgazdaság fej­lődési üteme a feltételezettnél va­lamivel lassúbb volt. A párt reáli­san értékelte a helyzetet, és haté­kony intézkedéseket dolgozott ki a negatív irányzatok kiküszöbölé­sére és a gazdasági növekedés meggyorsítására. Ma megelége­déssel állapíthatjuk meg, hogy a gazdaság dinamikusabban kez­dett fejlődni. Az utóbbi két év pozitív változásokat hozott a népgazdaság gyakorlatilag valamennyi ágazatának tevé­kenységében. Vegyük például az ipart. 1983-' ban és 1984-ben termelésének átlagos évi növekedése eléri a 32 milliárd rubelt, ami 50 százalékkal több, mint a jelenlegi ötéves terv­időszak első két évében. Sokat ígérő változások mennek végbe a mezőgazdaságban is. Ezekről részletesen szó volt az SZKP KB októberi ülésén. Mindannyian jól emlékezünk arra, mennyi bonyo­dalmat okozott a vasúti közleke­dés. Most már a helyzet javult s remélhetjük, hogy ebben az ága­zatban a munka tovább fejlődik. Jelentős esemény volt a Bajkál- Amur vasútvonal, e valóban össz­népi építkezés határidő előtti át­adása. A legfontosabb az, elvtársak, hogy ezek a változások kedvezően tükröződtek vissza a szovjet em­berek életszínvonalában, és meg­gyorsították a lakosság reál bevé­teleinek növekedését. Ez a párt gazdaságpolitikája helyességének és a kidolgozott irányvonal iránti hűségnek fő mércéje, örülni lehet annak is, hogy mindezek a sikerek a népgazdasági hatékonyság és a minőségi mutatók növekedésén alapulnak. A sikerek forrása Mi tette lehetővé ezen eredmé­nyek elérését? Úgy gondolom, hogy elsősor­ban a pártszervezetek, a központi és a helyi állami és gazdasági szervek céltudatosabb, konkré­tabb irányító munkája. Meg kell említeni továbbá azo­kat az energikus intézkedéseket, amelyeket a gazdaságfejlesztés meghatározó területein a lemara­dás megszüntetésére, képletesen szólva a szűk keresztmetszetek „szélesítésére“ tettek. Növekedett az igényesség min­den káderrel szemben, fokozódott felelősségük a különböző ágaza­tok helyzetéért és a vállalati szfé­rában. Természetesen éreztették hatásukat a munka- és a termelési fegyelem erősítésére, a szerve­zettségre és a rend megteremté­sére tett intézkedések is. Világos, elvtársak, hogy erőfe­szítésünk hatékonysága az egész nép támogatásának, annak a lel­kesedésnek köszönhető, amellyel a dolgozók a párt intézkedéseit fogadták és amellyel aktívan har­coltak megvalósításukért. Ezt meggyőzően bizonyítja a munka­kollektívák általános konkrét visszhangja az SZKP Központi Bi­zottságának arra a felhívására, hogy a munka termelékenységét egy százalékkal növeljék, és a ter­melési költségeket fél százalékkal csökkentsék terven felül. Nyíltan megmondom, hogy ezek nem vol­tak könnyű feladatok, de a vállala­tok túlnyomó többsége sikeresen teljesíti vállalt magas kötelezettsé­geit­Úgy vélem, hogy a legsikere­sebb munkakollektívák, munká­sok, kolhoztagok és az értelmiség képviselői, mindazok, akik áldoza­tos munkájukkal oly jelentősen hozzájárultak hazánk erejének megszilárdításához, hálás köszö­netét érdemelnek. Nem szabad azonban megelé­gednünk azzal, amit elértünk. Az utóbbi időben több ízben találkoz­tam a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bi­zottságainak titkáraival, a kerületi és területi pártbizottságok titkárai­val. Az elvtársak tájékoztattak en­gem a tervek teljesítéséről, az eredményekről. Ugyanakkor meg­állapították, hogy itt-ott megnyilvá­nul az önelégültség és az az igye­kezet, hogy csökkentsék a munka intenzitását. Ilyesminek nem sza­bad előfordulnia. Tudják, hogy számos vállalat, sőt egyes ágaza­tok nem voltak képesek olyan eredményeket elérni, amelyek biz­tosítják a termelés tartós növeke­dését, és távolról sem sikerült mindenütt leküzdeni a lemaradást. Ez különösen vonatkozik a terme­lési választék tervének teljesítésé­re. Mindeddig nem helyezik idejé­ben üzembe a termelő kapacitá­sokat. Röviden szólva, elvtársak, sok munka vár ránk. Ezért szeretném teljesen egyértelműen hangsú­lyozni, hogy azoknak, akik mind­eddig lemaradnak, késedelem nélkül utol kell érniük a többieket, azokat, akik a tervet teljesítik, el kell érniük a legjobbakat, azokat, akik élen járnak, nem szabad las­sítaniuk az ütemet. A gazdaság­ban elért pozitív változásokat így közös erővel nemcsak meg kell szilárdítani, hanem meg is kell sokszorozni. A jövő évi tervjavaslat Ha ezekből a szempontokból ítéljük meg az 1985. évi tervjavas­latot, azt mondhatjuk, hogy a gaz­daság fejlődését egészében véve helyes irányba szabja meg. A legfontosabb gazdasági muta­tók növekedési ütemét magasabb színvonalon állapítja meg a négy év átlagánál, ami számos kulcs­fontosságú területen lehetővé te­szi az ötéves terv feladatai színvo­nalának elérését. A terv súlyt helyez a társadalmi termelés intenzifikálására. A .ter­melékenységgel kell elérni a nem­zeti jövedelem, csaknem egész gyarapodását, és az ipari termelés növekedésének 95 százalékát. Ez azt jelenti, hogy gazdaságunk lé­pésről lépésre megközelíti azt a szakaszt, amikor a termelés egész gyarapodását a népgazda­ságban a munka termelékenysé­gének növekedése biztosítja. Meg kell mondani, hogy a terv- javaslatban foglalt mutatók jobban indokoltak, és kölcsönösen össze­függnek. A népgazdasági prioritá­sok és arányok lényegében kie­gyensúlyozottak. Számításba vettük hazánk ipari erejének további növelését. Lé- ' nyeges fejlődést érnek el a tüzelő­anyag-energetikai komplexum ágazatai. Ugyanúgy, mint eddig, gyorsan fog fejlődni a gázipar és az atomenergetika. Ugyanilyen fontos azonban növelni a kóolajki- termelést és a szén jövesztését. Sajnos, ebben az évben az olaj- és a szénipar dolgozói még nem teljesítik tervezett feladataikat. Mindent meg kell tenni, hogy ezek az ágazatok a hátralevő időben rákapcsoljanak, és az új év első napjaitól kezdve stabilan dolgoz­zanak. Igényes feladatok várnak az 1985-ös évben a kohászokra is. A múltban gyakran bíráltuk őket a tervek nem teljesítéséért. Most bizonyos javulás mutatkozik, ezt el kell mélyíteni, s mindenekelőtt a fémek minőségének javításáról és a választék bővítéséről kell gondoskodni. A jelenlegi időszakban a gazda­ság valamennyi szférája fejlődé­sében felbecsülhetetlen szerepe van a gépiparnak. A jövő évi terv­ben meghatároztuk a gépek és berendezések új generációi ter­melésének meggyorsítására és a technika fokozott megbízhatósá­gára irányuló helyes orientációt. A gépipari dolgozók kötelessége sikeresen teljesíteni ezeket a nem könnyű feladatokat. A párt fáradhatatlanul törődik az élelmiszerprogram megvalósítá­sával. A mezőgazdaságot és a mezőgazdasági-ipari komple­xum valamennyi ágazatát jobban ellátjuk korszerű technikával. A vi­dék több műtrágyát kap. El kellene azonban újból gondolkodni az ipa­ri műtrágyák gyártásának fejlesz­tésére fordított eszközök volume­nén, tekintettel a távlatokra. A kulcsfontosságú kérdések egyike a beruházások helyzete. Azt tervezzük, hogy e téren meg­gyorsítjuk a tempót, koncentráljuk a beruházási forrásokat, és javít­juk az egyes építkezések alap­anyaggal, gépekkel és más beren­dezésekkel való ellátottságát. Ép­pen ezért bízhatunk abban, hogy az építőknek nem lesz szükségük a h^jrázásra, hogy jobb minőségű munkát végeznek, és teljesítik a tervben megszabott feladatokat. Az életszínvonal emelése Külön szeretnék szólni a terv szociális célokra fordítandó kiadá­sairól. A mutatók többségét tekint­ve elérjük az ötéves tervben meg­szabott szintet. Ez elsősorban a társadalmi fogyasztási alapok növelésére, a lakóházak, iskolák, kórházak, rendelőintézetek, óvo­dák és bölcsődék építésére vonat­kozik. 1985-ben a lakosság reáljö­vedelme 3,3 százalékkal növeke­dik, ami lényegesen magasabb a korábbi négy év átlagánál. E fel­adatok teljesítését elősegíti a „B“ szektorhoz tartozó ipari ágazatok gyorsabb ütemű fejlesztése is. A központilag meghatározott irányelvekkel összhangban tovább emelik a tanítók és a me­zőgazdaságban dolgozók egyes kategóriáinak a bérét is. Számo­lunk a Nagy Honvédő Háború ve­teránjainak nyújtott előnyök továb­bi bővítésével, és meg akarjuk kezdeni a kolhozparasztok mini­mális nyugdíjának az emelését, valamint a több mint tíz évvel eze­lőtt nyugdíjba vonult munkások és alkalmazottak nyugdíjának az emelését is. További jelentős in­tézkedéseket is tervezünk, s ezek közül figyelmet érdemelnek az ok­tatási reform megvalósításával összefüggő kérdések. Néhány szó erejéig említést te­szek külföldi gazdasági kapcsola­tainkról. A tervezet azok minden irányú bővítésével számol, termé­szetesen különös hangsúlyt he­lyezve a KGST tagállamaival fenn­tartott még intenzívebb kapcsola­tokra. Teljes mértékben szem előtt tartottuk a legfelsőbb szintű gaz­dasági tanácskozásból eredő ha­tározatokat és megállapodásokat. Elvtársak, ez nem pusztán gazda­sági, hanem egyúttal politikai kér­dés is. Elengedhetetlen, hogy a meghozott döntések megvalósí­tását a párt-, az állami és gazda­sági szervek folyamatosan ellenő­rizzék. A terv úgyszintén kellőképpen figyelembe veszi az ország védel­mi képessége megszilárdításának szükségleteit is. Nem nézhetjük tétlenül az imperializmus fokozódó agresszivitását és a szocialista kö­zösséggel szembeni katonai erő­fölény elérésére irányuló törekvé­seit. Országunknak nincs szándé­kában senkit sem megtámadni. Minden normálisan gondolkodó ember számára ez világos. Védel­mi képességünket azonban szilár­dítani fogjuk, megvédjük a szovjet emberek békés alkotómunkáját és a békét az egész világon. A terv és a költségvetés terve­zetének átfogó értékelése kap­csán leszögezhetjük, hogy azok összhangban vannak a párt XXVI. kongresszusának irányvonalával, az SZKP KB ezt követő üléseinek határozataival, és kellő mértékben magukba foglalják mindazokat az új pozitív változásokat, amelyek az utóbbi években országunk éle­tében tapasztalhatók. Úgy gondo­lom, elvtársak, egyetértetek velem abban, hogy jóváhagyhatjuk a terv és a költségvetés tervezetét, és javasolhatjuk a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának, hogy azokat megvitatás céljából terjessze a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának ülése elé. Ésszerűbb gazdálkodással, a terv teljesítésével Most előtérbe kerül az a feladat, hogy pontos és céltudatos munka­aktivitást bontakoztassunk ki va­lamennyi kitűzött feladat teljesíté­se érdekében. A feladat így hang­zik: a tervet feltétlenül teljesíteni kell és ott, ahol lehetséges és szükséges, túl kell teljesíteni. Emellett maximális erőfeszítése­ket kell kifejteni a termelés haté­konyságának növelésével össze­függő feladatok teljesítésére is. Magától értetődően biztosítani kell a megfelelő munkaritmust és a szerződéses kötelezettségekből eredő termékszállítások szigorú megtartását. Meg kell állapítani, hogy az utóbbi két évben e téren némileg javult a helyzet. A mi feladatunk azonban a megkötött szerződések maradéktalan és ál­talános teljesítésének az elérése. Magától értetődő, hogy minden ágazatnak és vállalatnak megvan­nak a maga feladatai és sajátos­ságai. Létezik azonban közös fel­adat is, mégpedig a jobb, hatéko­nyabb, a nyersanyagokkal való ésszerűbb gazdálkodás követel­ménye, s kell, hogy a mostani időszakban valamennyi ágazat és vállalat ennek rendelje alá gazdál­kodását. Más szóval: hatékonyab­ban kell gazdálkodnunk. A jelenle­gi időszak jellegzetessége abból ered, hogy minőségileg magasabb szintre kell emelni a munkát min­denütt, ésszerűsíteni kell a terme­lési folyamat minden láncszemét. Gondoskodni kell arról, hogy létrehozzák a tömegek alkotó akti­vitásának kibontakoztatásához szükséges gazdasági és szerve­zési feltételeket. E feladat gyakor­lati megvalósítása során a mun­kás és kolhozparaszt, a mérnök és közgazdász, a tudós és a gazda­sági vezető egyaránt érvényre jut­tathatja alkotó energiáját és tu­dását. Szeretném idézni Vlagyimir ll­jics Lenin szavait, aki hangsúlyoz­ta, hogy a „gazdasági fejlődés feltétele a dolgozók munkafegyel­mének megszilárdítása, munka­igyekezetének a fokozása, a mun­katermelékenység növelése és a jobb szervezés“. Vlagyimir lljics Lenin azt hangsúlyozta a dolgozók előtt, hogy mindannyiunknak meg kell tanulnunk jobban kalkulálni és gazdaságosabban dolgozni. Valamennyi munkakollektívá­ban, vállalatban és ágazatban ép­pen így és csakis így kell meg­szervezni a munkát. Takarékosabban kell gazdálkodni A nyersanyagforrások terén való takarékoskodás is széles körű lehetőségeket nyújt. Alapvető követelmény a takarékos gazdál­kodás a lehető legnagyobb meg­takarítások elérésével. Hangsú­lyozni szeretném, hogy jelenleg alapvetően másként kell közelíte­nünk a takarékosság kérdéséhez, mint korábban. Hogy volt ez ed­dig? A megtakarításokat a tartó­san növekvő és kifogyhatatlannak tűnő nyersanyagforrások valami­féle kiegészítőjeként kezeltük. Napjainkban a helyzet lényegesen megváltozott és már nem számít­hatunk a nyersanyagforrások ál­landó növekedésére. Jelenleg ép­pen a megtakarítások jelentik a termelés növekedése biztosítá­sának egyik forrását. 1985-ben a népgazdaság pót­lólagos tüzelőanyag- és energeti­kai szükségleteit és a hengerelt vas gyártásához szükséges alap­anyagokat csaknem 60 százalék­ban a megtakarításokból fedez­zük. Ebből világosan kiderül, hogy kizárólag a megszabott fogyasztá­si normák szigorú megtartása mellett lehetséges a tervfeladatok teljesítése. A minisztériumoknak és a termelőkollektíváknak ezért le kell vonniuk a tanulságokat a ko­rábbi években elkövetett hibákból, amikor gyakran nem teljesítették az anyagköltségek csökkentését előirányzó feladatokat. Minden vállalatban ki kell dolgozni a gya­korlati takarékossági intézkedések pontos tervét, és szigorúan ellenő­rizni kell ezek teljesítését. Magától értetődő, hogy a taka­rékossági törekvések nem korláto­zódhatnak csupán a termelésre, hanem ki kell terjedniük életünk egyéb területeire is. A tüzelőanyag és a villamos energia egyötödét ugyanis a háztartásokban haszno­sítják, és itt is szükség van a gaz­daságosabb kihasználásukra. Az elvtársak tudnak Moszkva, Ukrajna és az Urál-vidék legjobb kollektíváinak arra irányuló kezde­ményezéséről, hogy minden válla­latban, területen, kerületben és köztársaságban hozzák létre azt a takarékossági alapot, amelyre a tervben megszabott mutatóknál elért nagyobb megtakarításokat gyűjtik össze. Úgy vélem, ez hasz­nos ötlet, összhangban van a je­lenlegi időszak követelményeivel, s éppen ezért támogatni kell ezt a kezdeményezést. Mért nem le­het, mondjuk, ezt úgy elkezdeni, hogy minden munkakollektíva a legjobb vállalatok példájára kitű­zi azt a feladatot, hogy az évben két napon át a megtakarított anyagokból, nyersanyagokból és tüzelőanyagokból termelnek. Ez ösztönzőleg hatna olyan irányban, hogy helyi szinten konk­rétan és határozottan keressék a termelési költségek csökkenté­séhez, a normákat meghaladó készletek korlátozásához és a nem produktív költségek csök­kentéséhez vezető utakat. A bri­gádokban és a munkahelyeken ezt kiegészíthetnék azzal, hogy nyilvántartanák a személyenkénti megtakarításokat. Mindezeknek a kérdéseknek természetesen tükröződniük kell a munkakollektí­vák szocialista kötelezettségválla­lásaiban. Egyet kell értenünk Vlagyimir Scserbickij elvtárs és más elvtár­sak arra vonatkozó javaslatával, hogy az említett alap eszközeit szociális célokra, mindenekelőtt az egészségügyi ellátás javítására fordítsák. Különös figyelmet kell szentelni a munka racionális kihasználá­sának és termelékenysége nö­velésének. Mélyrehatóan ele­mezni kell a munkások széthelye- zését, valamint azt, hogy mennyi­re hatékonyak munkamódszereik, és hogyan használják ki a munka­idő minden óráját. Jól megfelel ennek a célnak például több dol­gozó kollektíva javaslata a mun­kahelyek tesztelésére. Rendkívül fontos, hogy ebbe közvetlenül a dolgozók és a mérnökök is be­kapcsolódjanak. A munkahelyi tesztelés szerve­sen magában foglalja a termelő­kapacitások, gépek és berendezé­sek jobb kihasználására irányuló erőfeszítéseket. Az utóbbi évek- (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents