Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-17 / 273. szám, szombat

EgjJ hét a nagyvilágban November 10-töl 16-ig Szombat: Párizsban bejelentették, befejeződött a francia és a líbiai erők kivonása Csádból - Vogel, az SPD parlamenti frakciójának elnöke Varsóban tárgyalt Vasárnap: Lázár György magyar miniszterelnök munkaláto­gatásra a Szovjetunióba utazott - A nyugatnémet revansista szervezetek bonni gyűlését jelenlétével „megtisztelte“ Kohl kancellár és Strauss, a CSU vezére. A Hétfő: Nicaraguában riadókészültségbe helyezték az or­szág fegyveres erőit - A közép-amerikai helyzetről kezdett tanácskozást Brazíliában az AÁSZ 14. ülés­szaka - Az Afrikai Egységszervezet etiópiai csúcs- értekezletének nyitó napján Marokkó bejelentette: távozik a szervezetből. Kedd: Indiában közölték, december 24-én kezdődnek meg a központi parlamenti választások - Chilében országos tiltakozó sztrájkot tartottak az egyete­misták Szerda: Craxi olasz és Kohl nyugatnémet kormányfő a ke­let-nyugati kapcsolatokról folytatott eszmecserét. Csütörtök*. Miniszterhelyettesi szinten Panmindzsonban tár­gyalások kezdődtek a KNDK és Dél-Korea között a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok felújítá­sáról - az ENSZ-fótitkár közbenjárására felújították a hét elején félbeszakadt libanoni-izraeli katonai tárgyalásokat Péntek: Bohuslav Chňoupek befejezte svájci látogatását Nicaraguai aggodalmak Aggodalommal figyeli a világ a Nicaragua körüli eseményeKet. A kormányzótanács az ország vé­delmi képességének fokozása céljából november 12-én riadóké­szültséget rendelt el a sandinista hadsereg reguláris és tartalékos egységei, valamint a népi miliciák számára. A lakosság lövészárko­kat ás, gyorsított kiképzést kapnak a férfiak és nők, a tizenévesek. Nicaragua háborúra készül, de nem ő akar támadni, hanem ellene folyik az agresszió. Vegyük sorra az elmúlt hét fej­leményeit. Az Egyesült Államok dühödt kampányt folytat Nicara­gua ellen, melynek során a wa­shingtoni vezetők szájából nyílt fe­nyegetések hangzanak el Mana­gua címére. Az állítólagos szovjet vadászgép-szállítmányok ügye ugyan nem jött be, arra minden­esetre jó volt, hogy az USA kormá­nya előkészítse a hazai közvéle­ményt egy esetleges közvetlen katonai beavatkozásra. Washing­ton fő érve, hogy Nicaragua „túl­zott militarizálása fenyegeti az USA-t“. Ugye, ismerős az indok: egy éve a kicsiny Grenada is az Egyesült Államokat „fenyegette“. De más körülmények is a grenadai inváziót megelőző napokra emlé­keztetnek. Az amerikai vezetők ugyan tagadják, hogy invázióra készülnének, ugyanakkor a fenye­getések kampányát konkrét akci­ók kísérik: 1. Nicaragua partjai közelében amerikai hadihajók tu­catjai vonultak fel - köztük repülő- gépanyahajók -, fedélzetükön több ezer katonával; 2. a Nicara­guába tartó külföldi kereskedelmi hajókkal szembeni ellenséges ak­ciók már a tengeri blokád felé tett első lépést jelenti; 3. amerikai re­pülőgépek rendszeresen hajtanak végre felderítő repüléseket az or­szág fölött, hogy feltérképezzék a sandinista hadsereg állásait; 4. a szomszédos Costa Ricában és főleg Hondurasban létrehozták a katonai objektumok láncolatát, amelyeken bármelyik pillanatban mozgósítani lehet az ott elhelye­zett amerikai csapatokat; 5. a tér­ségben ismét állandósult hadgya­korlatok ugyancsak az agresszió előszelét jelentik; 6. az USA által támogatott ellenforradalmi szerve­zetek rendkívüli módon aktivizá­lódnak. Az ’ ENSZ-közgyűlés 1974-es definíciója szerint a fenti pontokba foglalt akciók bármelyi­ke kimeríti az agresszió fogalmát. Washingtonban ä héten kiszi­várgott, hogy „Pegas“fedőnéven már el is készült az intervenció forgatókönyve. E szerint a hondu­rasi hadseregnek kellene behatol­nia Nicaraguába, s válaszlépése­ket kiprovokálnia, hogy ezután az USA által felélesztett ún. Közép- Amerikai Védelmi Tanács tagjai a Fehér Háztól kérjenek „segítsé­get“. A kérésnek persze eleget tennének, s meg is kezdődne Ni­caragua tengerről és a levegőből történő bombázása. Látható: a grenadai forgatókönyvet nem változtatták meg. Az USA célja nem utolsósorban a bizonytalanság, a feszültség, a pánik előidézése Nicaraguában. Az ország lakossága azonban fe­gyelmezetten hajtja végre a riadó- készültségből eredő feladatokat, s felkészült az agresszorokkal szembeni harcra. Flick-folytatás Eddig két nyugatnémet promi­nens politikus feje „hullott le“ a Flick-botrány rengései követ­keztében. Bonnban most azt talál­gatják, ki következik Ottó Lambs- doriff gazdasági miniszter és Rai­ner Barzel parlamenti elnök után. Az ügy hullámai ugyanis egyre magasabbra csapnak, s egyre magasabban ülő politikusok pozí­cióit veszélyeztetik. A Flick-konszern megvesztege­tési botrányának körülményeit vizsgáló parlamenti bizottság csü­törtökön Franz Josef Strausst hall­gatta ki. A CSU vezére, a bajor tartományi kormány elnöke- akárcsak a november 7-én a bi­zottság elé idézett Kohl kancellár- tagadta, hogy a pártjának nyúj­tott több százezres „adományok“ fejében segítette volna Flickéket az államkasszát csaknem félmilli- árd márkával megrövidítő „adó- kedvezmény“ kieszközölésében. (Ismeretes, hogy a konszern a tu­lajdonában levő Daimler-Benz- részvényeket az USA-ba adta el, s azt állította, a tranzakció új tech­nológiákat hoz az NSZK-nak, ami, ha tényleg így van, adókedvez­mény/e jogosít. Csakhogy erről szó sem volt, s az ügy adócsalás­sá, a kedvezményt az adományok fejében elíntézők számára pedig megvesztegetéssé fajult.) Strauss a bizottság előtt azzal érvelt, hogy annak idején nem volt sem a kormány, sem a parlament tagja, tehát az ügyhöz semmi kö­ze. A Stern magazin viszont épp arról ír legújabb számában, hogy Strauss volt az NSZK történelmé­ben eddig nyilvántartott legna­gyobb adócsalás egyik főszerep­lője. Ő irányította az „adómegta­karítás“ módjait kutató Friedrich Kari Flicket a pénzügyminisztéri­um adóosztályának vezetőjéhez, aki mellesleg Strauss jó barátja volt. Flick nem mutatkozott fukar­nak, gazdagon megajándékozta Strausst és pártját. A bajor politikus nem volt haj­landó válaszolni az ezzel kapcso­latos kényelmetlen kérdésekre. Azt azonban nem tagadta, hogy „baráti kapcsolatokat“ tartott fenn Flickkel, s a „pártadományokat“ a támogatás megszokott módsze­rének nevezte. Elszólta magát, amikor azt mondta a vizsgálóbi­zottság előtt, hogy a nagy cégek támogatása nélkül „az NSZK poli­tikai pártjai nem is tudnák teljesíte­ni az alkotmányban megszabott feladataikat“. így akaratlanul beismerte, ki is „csinálja“ az NSZK-ban a poli­tikát ... Összeállított: PAPUCSEK GERGELY Az ENSZ New York-i székháza előtt kedden libanoni nők küldött­sége tartott tiltakozó gyűlést, amellyel az izraeli megszállók barbár politikájára kívánták felhívni a nemzetközi közvélemény figyel­mét. (Telefoto - ČSTK) KIS _______ NY ELVŐR A „gazdasági dolgozóktól“ a „drámai művészekig“ Jeles írónk, Kolozsvári Grandpierre Emil Herder árnyékában című könyvében bírálja azt a gyakorlatot, hogy jó magyar szóval jelölt fogalmakat újra elneveznek: új, esetleg egy más fogalomra használatos szóval jelölnek. A zűrzavar mellett, amelyet okoz, e gyakorlat azzal a kellemetlen következménnyel is jár, hogy folyton újra kell tanulnunk anyanyelvűnket, idegen nyelv tanulá­sára már nem marad időnk - fejtegeti tovább a neves író. Ebben a bűnben elsősorban azokat marasztalja el, akik a szakmák, illetve a tudományok szókészletét, a köznyelv érdekeit figyelmen kívül hagyva gyarapítják. Túlzott szigorúsága ellenére sok igazság van ebben a vádban. A csehszlovákiai magyar nyelvhasználatban mindez sokkal aggasztóbban jelentkezik. Nálunk ugyanis a tudományos és a szakmai szövegek zöme fordítás, nem véletlen tehát, hogy sok fogalomnak annyiféle neve van, ahány kiadványban találkozunk vele. A fogalomjelölésben mutatkozó zűrzavar nagymértékben rontja a kommunikáció hatékonyságát: az ilyen nyelv egyre kevésbé töltheti be alapvető szerepét. E jelenség illusztrálására nem a szigorúan vett szaknyelvből idézek példákat, hanem a nagyközönséghez szóló újságcikkek­ből. Néha egészen mindennapi fogalmakat neveznek meg egy- egy önkényesen alkotott szóval vagy szerkezettel. Idegen mintára alkotott megnevezést választ ennek a mondatnak a fogalmazója: „Vezető gazdasági dolgozóinknak nem könnyű a feladatuk...“ A „vezető gazdasági dolgozó“ közismertebb régi neve: gazda­sági vezető. Az új fölösleges, mert terjedelmesebb, sőt terjengő- sebb a réginél. E fogalom jelölésére van egy rövidebb, ám nem kevésbé félreérthető kapcsolat is, ebben a mondatban: ......ezért a gazda­sá gi dolgozók nem hunyhatnak szemet a rossz munka, a pocsé­kolás, az energiapazarlás felett.“ Az idézetből egyértelműen kitűnik, hogy itt is a gazdasági vezetőket jelenti a „gazdasági dolgozó“. Az „irányítási dolgozó“ is használatos még ugyanennek a foga­lomnak a jelölésére. Általában a dolgozó alaptaghoz kapcsolt különféle jelzőkkel egyre több foglalkozást jelölnek. Olvashatunk „tudományos dolgozókéról, „ideológiai dolgozókéról, sőt vasu­tasok helyett „vasúti dolgozókéról, a bányászokat néha „bányá­szati dolgozók“-nak titulálják. Az efféle terjengős megnevezések helyett, ha különös ok nem kényszerít az ellenkezőjére, használ­junk inkább egyszerű alakot: vasutasok, bányászok stb. Ebben az „újfajta“ fogalomjelölésben, sajnos az írott nyelv jár elöl rossz példával. A nép mindennapi nyelvhasználatában aligha fordul elő olyan, mint amilyen ebben a mondatban: „A tagok közül 403 író, 1167 drámai művész, 464 zeneszerző és hangverseny­művész, 1106 képzőművész.“ Ebből megtudhatjuk, hogy a színész vagy színművész új neve drámai művész, a hangversenyművész valószínűleg előadómű­vész, a köznyelvben ugyanis így szokták nevezni azokat, akik irodalmi, illetve zeneművek előadásával foglalkoznak. Az efféle nem kívánt „újítások“ kárát akkor tudjuk igazán fölmérni, ha belegondolunk, hogy a fogalmazó, még gyakrabban a fordító ugyanezeket a fogalmakat legközelebb megint más szóval jelöli majd - valószínűleg ismét csak helytelenül. MORVAY GÁBOR Lehet másképpen is, ha... A hazai magyar nyelvű lapokban megjelenő írások jelentős hányada nem eredeti írás, hanem fordítás. A híranyag - a tudósí­tások kivételével - szintén fordítás. Könnyen megtörténik, hogy az idószűkében levő fordítók nem tudnak hirtelen „elszakadni“ az eredeti szövegtől, és máris megszületik egy-egy szerencsésnek nem mondható vagy éppen helytelen szókapcsolat. A fordítások­ban előforduló kifogásolható szókapcsolatok nemegyszer meg­fertőzik az eredeti írásokat is. Egyik-másik helytelen szókapcsolat olyan gyakran „szerepel“, hogy már szinte polgárjogot követel nyelvünkben. Pedig ... De lássunk csak néhány példát: A tárgyalások a közelmúltban elvezettek a kölcsönösen elő­nyös együttműködési szerződés aláírásához. Bizonyos tevékenység ugyan célhoz vezethet, a fenti megálla­pítást azonban az „elvezetés“ elkerülésével kétféleképpen is ki lehetett volna fejezni: A tárgyalások a közelmúltban a kölcsönö­sen előnyös együttműködési szerződés aláírásával végződtek - vagy (nem hivatalos, hanem kissé választékos stílusban): ... együttműködési szerződés aláírását eredményezték. A két nagy vállalat képviselői megállapították, hogy sikerült­megteremteni a feltételeket a műszaki együttműködéshez. Mivel nem valamihez biztosítjuk, illetve teremtjük meg a feltéte­leket, hanem valaminek a feltételeit teremtjük meg, a mondat így lett volna helyes: A két nagy vállalat képviselői megállapították, hogy sikerült megteremteni a múszaki együttmúködés(nék a) feltételeit. A termelők mellett a fogyasztók is elégedettek voltak. Minthogy a mellett névutó helyviszonyt jelöl, az olvasó azt gondolhatja, hogy a fogyasztók a termelők jobb vagy bal oldalán, illetve a termelők közelében tartózkodtak. Ezt a mondatot tehát így kellett volna módosítani: Nemcsak a termelők, hanem a fogyasztók is elégedettek voltak - vagy így: A termelők is meg a fogyasztók iš elégedettek voltak. További lehetőség: A termelő­kön kívül a fogyasztók is elégedettek voltak. A minőség fokozása állandóan napirenden szerepel. A terme­lési értekezleten sok szó esett a termékek műszaki színvonalának fokozásáról is. Valami fokozhatja a kedvünket, az erőnket, néha az elkesere­désünket; fokozni lehet az iramot, a lendületet, a mellékneveket, sőt a magyar nyelvben néha még a főneveket is - mondhatjuk valakiről, hogy rókább vagy szamarabb -, de sem a minőséget, sem a színvonalat nem lehet fokozni. A minőséget javítani, a színvonalat pedig emelni lehet. Tehát: A minőség javítása állandóan napirenden szerepel; A termelési értekezleten sok szó esett a termékek múszaki színvonalának emeléséről is. Lehet tehát másképpen is, ha mondanivalónk megszövegezé­sére nagyobb gondot fordítunk. HASÁK VILMOS ÚJ szű 4 1984. XI. 17. A hét elején a Párizs közelében fekvő Epone-ban egy házgyár tulajdonosa fiaival az éh­ségsztrájkra készülő 40 török vendégmunkás közé lőtt. Ozgul Kemal 20 éves munkás a hely­színen meghalt. Képünkön: török munkások tiltakoznak a gyil­kosság ellen. (Telefoto - ČSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents