Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)
1984-11-17 / 273. szám, szombat
EgjJ hét a nagyvilágban November 10-töl 16-ig Szombat: Párizsban bejelentették, befejeződött a francia és a líbiai erők kivonása Csádból - Vogel, az SPD parlamenti frakciójának elnöke Varsóban tárgyalt Vasárnap: Lázár György magyar miniszterelnök munkalátogatásra a Szovjetunióba utazott - A nyugatnémet revansista szervezetek bonni gyűlését jelenlétével „megtisztelte“ Kohl kancellár és Strauss, a CSU vezére. A Hétfő: Nicaraguában riadókészültségbe helyezték az ország fegyveres erőit - A közép-amerikai helyzetről kezdett tanácskozást Brazíliában az AÁSZ 14. ülésszaka - Az Afrikai Egységszervezet etiópiai csúcs- értekezletének nyitó napján Marokkó bejelentette: távozik a szervezetből. Kedd: Indiában közölték, december 24-én kezdődnek meg a központi parlamenti választások - Chilében országos tiltakozó sztrájkot tartottak az egyetemisták Szerda: Craxi olasz és Kohl nyugatnémet kormányfő a kelet-nyugati kapcsolatokról folytatott eszmecserét. Csütörtök*. Miniszterhelyettesi szinten Panmindzsonban tárgyalások kezdődtek a KNDK és Dél-Korea között a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok felújításáról - az ENSZ-fótitkár közbenjárására felújították a hét elején félbeszakadt libanoni-izraeli katonai tárgyalásokat Péntek: Bohuslav Chňoupek befejezte svájci látogatását Nicaraguai aggodalmak Aggodalommal figyeli a világ a Nicaragua körüli eseményeKet. A kormányzótanács az ország védelmi képességének fokozása céljából november 12-én riadókészültséget rendelt el a sandinista hadsereg reguláris és tartalékos egységei, valamint a népi miliciák számára. A lakosság lövészárkokat ás, gyorsított kiképzést kapnak a férfiak és nők, a tizenévesek. Nicaragua háborúra készül, de nem ő akar támadni, hanem ellene folyik az agresszió. Vegyük sorra az elmúlt hét fejleményeit. Az Egyesült Államok dühödt kampányt folytat Nicaragua ellen, melynek során a washingtoni vezetők szájából nyílt fenyegetések hangzanak el Managua címére. Az állítólagos szovjet vadászgép-szállítmányok ügye ugyan nem jött be, arra mindenesetre jó volt, hogy az USA kormánya előkészítse a hazai közvéleményt egy esetleges közvetlen katonai beavatkozásra. Washington fő érve, hogy Nicaragua „túlzott militarizálása fenyegeti az USA-t“. Ugye, ismerős az indok: egy éve a kicsiny Grenada is az Egyesült Államokat „fenyegette“. De más körülmények is a grenadai inváziót megelőző napokra emlékeztetnek. Az amerikai vezetők ugyan tagadják, hogy invázióra készülnének, ugyanakkor a fenyegetések kampányát konkrét akciók kísérik: 1. Nicaragua partjai közelében amerikai hadihajók tucatjai vonultak fel - köztük repülő- gépanyahajók -, fedélzetükön több ezer katonával; 2. a Nicaraguába tartó külföldi kereskedelmi hajókkal szembeni ellenséges akciók már a tengeri blokád felé tett első lépést jelenti; 3. amerikai repülőgépek rendszeresen hajtanak végre felderítő repüléseket az ország fölött, hogy feltérképezzék a sandinista hadsereg állásait; 4. a szomszédos Costa Ricában és főleg Hondurasban létrehozták a katonai objektumok láncolatát, amelyeken bármelyik pillanatban mozgósítani lehet az ott elhelyezett amerikai csapatokat; 5. a térségben ismét állandósult hadgyakorlatok ugyancsak az agresszió előszelét jelentik; 6. az USA által támogatott ellenforradalmi szervezetek rendkívüli módon aktivizálódnak. Az ’ ENSZ-közgyűlés 1974-es definíciója szerint a fenti pontokba foglalt akciók bármelyike kimeríti az agresszió fogalmát. Washingtonban ä héten kiszivárgott, hogy „Pegas“fedőnéven már el is készült az intervenció forgatókönyve. E szerint a hondurasi hadseregnek kellene behatolnia Nicaraguába, s válaszlépéseket kiprovokálnia, hogy ezután az USA által felélesztett ún. Közép- Amerikai Védelmi Tanács tagjai a Fehér Háztól kérjenek „segítséget“. A kérésnek persze eleget tennének, s meg is kezdődne Nicaragua tengerről és a levegőből történő bombázása. Látható: a grenadai forgatókönyvet nem változtatták meg. Az USA célja nem utolsósorban a bizonytalanság, a feszültség, a pánik előidézése Nicaraguában. Az ország lakossága azonban fegyelmezetten hajtja végre a riadó- készültségből eredő feladatokat, s felkészült az agresszorokkal szembeni harcra. Flick-folytatás Eddig két nyugatnémet prominens politikus feje „hullott le“ a Flick-botrány rengései következtében. Bonnban most azt találgatják, ki következik Ottó Lambs- doriff gazdasági miniszter és Rainer Barzel parlamenti elnök után. Az ügy hullámai ugyanis egyre magasabbra csapnak, s egyre magasabban ülő politikusok pozícióit veszélyeztetik. A Flick-konszern megvesztegetési botrányának körülményeit vizsgáló parlamenti bizottság csütörtökön Franz Josef Strausst hallgatta ki. A CSU vezére, a bajor tartományi kormány elnöke- akárcsak a november 7-én a bizottság elé idézett Kohl kancellár- tagadta, hogy a pártjának nyújtott több százezres „adományok“ fejében segítette volna Flickéket az államkasszát csaknem félmilli- árd márkával megrövidítő „adó- kedvezmény“ kieszközölésében. (Ismeretes, hogy a konszern a tulajdonában levő Daimler-Benz- részvényeket az USA-ba adta el, s azt állította, a tranzakció új technológiákat hoz az NSZK-nak, ami, ha tényleg így van, adókedvezmény/e jogosít. Csakhogy erről szó sem volt, s az ügy adócsalássá, a kedvezményt az adományok fejében elíntézők számára pedig megvesztegetéssé fajult.) Strauss a bizottság előtt azzal érvelt, hogy annak idején nem volt sem a kormány, sem a parlament tagja, tehát az ügyhöz semmi köze. A Stern magazin viszont épp arról ír legújabb számában, hogy Strauss volt az NSZK történelmében eddig nyilvántartott legnagyobb adócsalás egyik főszereplője. Ő irányította az „adómegtakarítás“ módjait kutató Friedrich Kari Flicket a pénzügyminisztérium adóosztályának vezetőjéhez, aki mellesleg Strauss jó barátja volt. Flick nem mutatkozott fukarnak, gazdagon megajándékozta Strausst és pártját. A bajor politikus nem volt hajlandó válaszolni az ezzel kapcsolatos kényelmetlen kérdésekre. Azt azonban nem tagadta, hogy „baráti kapcsolatokat“ tartott fenn Flickkel, s a „pártadományokat“ a támogatás megszokott módszerének nevezte. Elszólta magát, amikor azt mondta a vizsgálóbizottság előtt, hogy a nagy cégek támogatása nélkül „az NSZK politikai pártjai nem is tudnák teljesíteni az alkotmányban megszabott feladataikat“. így akaratlanul beismerte, ki is „csinálja“ az NSZK-ban a politikát ... Összeállított: PAPUCSEK GERGELY Az ENSZ New York-i székháza előtt kedden libanoni nők küldöttsége tartott tiltakozó gyűlést, amellyel az izraeli megszállók barbár politikájára kívánták felhívni a nemzetközi közvélemény figyelmét. (Telefoto - ČSTK) KIS _______ NY ELVŐR A „gazdasági dolgozóktól“ a „drámai művészekig“ Jeles írónk, Kolozsvári Grandpierre Emil Herder árnyékában című könyvében bírálja azt a gyakorlatot, hogy jó magyar szóval jelölt fogalmakat újra elneveznek: új, esetleg egy más fogalomra használatos szóval jelölnek. A zűrzavar mellett, amelyet okoz, e gyakorlat azzal a kellemetlen következménnyel is jár, hogy folyton újra kell tanulnunk anyanyelvűnket, idegen nyelv tanulására már nem marad időnk - fejtegeti tovább a neves író. Ebben a bűnben elsősorban azokat marasztalja el, akik a szakmák, illetve a tudományok szókészletét, a köznyelv érdekeit figyelmen kívül hagyva gyarapítják. Túlzott szigorúsága ellenére sok igazság van ebben a vádban. A csehszlovákiai magyar nyelvhasználatban mindez sokkal aggasztóbban jelentkezik. Nálunk ugyanis a tudományos és a szakmai szövegek zöme fordítás, nem véletlen tehát, hogy sok fogalomnak annyiféle neve van, ahány kiadványban találkozunk vele. A fogalomjelölésben mutatkozó zűrzavar nagymértékben rontja a kommunikáció hatékonyságát: az ilyen nyelv egyre kevésbé töltheti be alapvető szerepét. E jelenség illusztrálására nem a szigorúan vett szaknyelvből idézek példákat, hanem a nagyközönséghez szóló újságcikkekből. Néha egészen mindennapi fogalmakat neveznek meg egy- egy önkényesen alkotott szóval vagy szerkezettel. Idegen mintára alkotott megnevezést választ ennek a mondatnak a fogalmazója: „Vezető gazdasági dolgozóinknak nem könnyű a feladatuk...“ A „vezető gazdasági dolgozó“ közismertebb régi neve: gazdasági vezető. Az új fölösleges, mert terjedelmesebb, sőt terjengő- sebb a réginél. E fogalom jelölésére van egy rövidebb, ám nem kevésbé félreérthető kapcsolat is, ebben a mondatban: ......ezért a gazdasá gi dolgozók nem hunyhatnak szemet a rossz munka, a pocsékolás, az energiapazarlás felett.“ Az idézetből egyértelműen kitűnik, hogy itt is a gazdasági vezetőket jelenti a „gazdasági dolgozó“. Az „irányítási dolgozó“ is használatos még ugyanennek a fogalomnak a jelölésére. Általában a dolgozó alaptaghoz kapcsolt különféle jelzőkkel egyre több foglalkozást jelölnek. Olvashatunk „tudományos dolgozókéról, „ideológiai dolgozókéról, sőt vasutasok helyett „vasúti dolgozókéról, a bányászokat néha „bányászati dolgozók“-nak titulálják. Az efféle terjengős megnevezések helyett, ha különös ok nem kényszerít az ellenkezőjére, használjunk inkább egyszerű alakot: vasutasok, bányászok stb. Ebben az „újfajta“ fogalomjelölésben, sajnos az írott nyelv jár elöl rossz példával. A nép mindennapi nyelvhasználatában aligha fordul elő olyan, mint amilyen ebben a mondatban: „A tagok közül 403 író, 1167 drámai művész, 464 zeneszerző és hangversenyművész, 1106 képzőművész.“ Ebből megtudhatjuk, hogy a színész vagy színművész új neve drámai művész, a hangversenyművész valószínűleg előadóművész, a köznyelvben ugyanis így szokták nevezni azokat, akik irodalmi, illetve zeneművek előadásával foglalkoznak. Az efféle nem kívánt „újítások“ kárát akkor tudjuk igazán fölmérni, ha belegondolunk, hogy a fogalmazó, még gyakrabban a fordító ugyanezeket a fogalmakat legközelebb megint más szóval jelöli majd - valószínűleg ismét csak helytelenül. MORVAY GÁBOR Lehet másképpen is, ha... A hazai magyar nyelvű lapokban megjelenő írások jelentős hányada nem eredeti írás, hanem fordítás. A híranyag - a tudósítások kivételével - szintén fordítás. Könnyen megtörténik, hogy az idószűkében levő fordítók nem tudnak hirtelen „elszakadni“ az eredeti szövegtől, és máris megszületik egy-egy szerencsésnek nem mondható vagy éppen helytelen szókapcsolat. A fordításokban előforduló kifogásolható szókapcsolatok nemegyszer megfertőzik az eredeti írásokat is. Egyik-másik helytelen szókapcsolat olyan gyakran „szerepel“, hogy már szinte polgárjogot követel nyelvünkben. Pedig ... De lássunk csak néhány példát: A tárgyalások a közelmúltban elvezettek a kölcsönösen előnyös együttműködési szerződés aláírásához. Bizonyos tevékenység ugyan célhoz vezethet, a fenti megállapítást azonban az „elvezetés“ elkerülésével kétféleképpen is ki lehetett volna fejezni: A tárgyalások a közelmúltban a kölcsönösen előnyös együttműködési szerződés aláírásával végződtek - vagy (nem hivatalos, hanem kissé választékos stílusban): ... együttműködési szerződés aláírását eredményezték. A két nagy vállalat képviselői megállapították, hogy sikerültmegteremteni a feltételeket a műszaki együttműködéshez. Mivel nem valamihez biztosítjuk, illetve teremtjük meg a feltételeket, hanem valaminek a feltételeit teremtjük meg, a mondat így lett volna helyes: A két nagy vállalat képviselői megállapították, hogy sikerült megteremteni a múszaki együttmúködés(nék a) feltételeit. A termelők mellett a fogyasztók is elégedettek voltak. Minthogy a mellett névutó helyviszonyt jelöl, az olvasó azt gondolhatja, hogy a fogyasztók a termelők jobb vagy bal oldalán, illetve a termelők közelében tartózkodtak. Ezt a mondatot tehát így kellett volna módosítani: Nemcsak a termelők, hanem a fogyasztók is elégedettek voltak - vagy így: A termelők is meg a fogyasztók iš elégedettek voltak. További lehetőség: A termelőkön kívül a fogyasztók is elégedettek voltak. A minőség fokozása állandóan napirenden szerepel. A termelési értekezleten sok szó esett a termékek műszaki színvonalának fokozásáról is. Valami fokozhatja a kedvünket, az erőnket, néha az elkeseredésünket; fokozni lehet az iramot, a lendületet, a mellékneveket, sőt a magyar nyelvben néha még a főneveket is - mondhatjuk valakiről, hogy rókább vagy szamarabb -, de sem a minőséget, sem a színvonalat nem lehet fokozni. A minőséget javítani, a színvonalat pedig emelni lehet. Tehát: A minőség javítása állandóan napirenden szerepel; A termelési értekezleten sok szó esett a termékek múszaki színvonalának emeléséről is. Lehet tehát másképpen is, ha mondanivalónk megszövegezésére nagyobb gondot fordítunk. HASÁK VILMOS ÚJ szű 4 1984. XI. 17. A hét elején a Párizs közelében fekvő Epone-ban egy házgyár tulajdonosa fiaival az éhségsztrájkra készülő 40 török vendégmunkás közé lőtt. Ozgul Kemal 20 éves munkás a helyszínen meghalt. Képünkön: török munkások tiltakoznak a gyilkosság ellen. (Telefoto - ČSTK)
