Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-17 / 273. szám, szombat

ÚJ sző 3 1984. XI. 17. Durva beavatkozás Afganisztán belügyeibe Az ENSZ-közgyűlésen véget ért az úgynevezett afgán kérdés vitája (ČSTK) - Az ENSZ Közgyűlése határozatot fogadott el az úgyne­vezett afgán kérdés vitájában an­nak ellenére, hogy Afganisztán, a szocialista közösség országai, valamint Angola, a demokratikus Jemen, Etiópia, Kuba, Laosz, Lí­bia és további haladó politikát foly­tató országok a dokumentum elfo­gadása ellen szavaztak. A határozat durva beavatkozást jelent az Afgán Demokratikus Nicaragua Barbár támadás (ČSTK) - Jaime Wheelock ni­caraguai mezőgazdasági és föld­reformügyi miniszter Managuában csütörtökön beszámolt róla, hogy ellenforradalmárok egy csoportja, Honduras területéről behatolva, Matagalpa tartományban 15 falu­sit meggyilkolt, köztük két gyere­ket és egy nőt. A mintegy 300 fős egység a Managuától kb. 200 km- re fekvő egyik állami gazdaságot támadta meg. Az üzem csaknem 1 millió dollár értékű létesítményeit és berendezéseit a banditák meg­semmisítették. A nicaraguai ellenforradalmá­rok 1982 óta már mintegy 850 védtelen parasztot gyilkoltak meg. CHILE Nagyszabású razzia (ČSTK) - A chilei rezsim a 11 évvel ezelőtti fasiszta puccs óta legnagyobb razziáját hajtotta végre csütörtökön Santiago La Victoria munkásnegyedé­ben. A negyed a Pinochet diktátor megdöntését és a demokrácia helyre- állítását követelő ellenzéki erők leg­főbb bástyája. Rendőri és katonai egységek, heli­kopterek és páncélozott járművek se­gítségével hermetikusan lezárták az egész munkásnegyedet, s házról ház­ra járva razziáztak. Több mint 2000 embert letartóztattak, köztük több tucat gyermeket. Az őrizetbe vett személye­ket Santiago központjában, egy fut- ballstadionban tartják fogva. A rezsim újabb megtorló intézkedé­seket foganatosított. Többek között to­vábbi 32 baloldali politikai és szakszer­vezeti funkcionáriust száműzött az or­szág zord vidékeire. Az AÁSZ-közgyűlés határozata (ČSTK) - Az Amerikai Államok Szervezete közgyűlésének 14. ülés­szakán csütörtökön határozatot fogad­tak el, amely aggodalmát fejezi ki ami­att, hogy a Malvin-szigetek feletti szu­verenitás1 kérdésében nem tapasztal­ható előrehaladás. A dokumentum fel­szólítja Argentína és Nagy-Britannia kormányát, minél előbb kezdjék meg erről a tárgyalásokat. A brazíliai fővárosban folyó tanács­kozás általános bizottsága ugyancsak csütörtökön határozatot hagyott jóvá, amely az AÁSZ támogatásáról biztosít­ja a Contadora-csoportnak a közép­amerikai konfliktus békés rendezésére irányuló erőfeszítéseit. Köztársaság belügyeibe és sürgeti az ország területén tartózkodó „külföldi egységek“ távozását. A határozattervezetet Pakisztán­nal az élen több ország terjesztet­te elő. Az úgynevezett afgán kér­dést állandóan napirendre erőltető körök - mindenekelőtt az Egyesült Államok vezette nemzetközi reak­ciós és imperialista erők - ezúttal is „diszkréten a háttérben“ ma­radtak. Az úgynevezett afgán kérdés vitájában a szocialista országok és Afganisztán küldötte egyaránt visszautasították, hogy a világ- szervezetet a szuverén országok belügyeibe való nyilvánvaló bea­vatkozásra használják ki. Rámu­tattak arra, hogy az Afganisztán körüli helyzet már rég normalizáló­dott volna, ha mindenekelőtt az Egyesült Államok nem nyújtana kiadós segítséget az ellenforradal­mi bandáknak. A salvadori hazafiak nyilatkozata (ČSTK) - Az Egyesült Államok, Honduras és Salvador fegyveres erői közös offenzívára készülnek a salvadori hazafias erők ellen. A Farabundo Marti Nemzeti Fel­szabadítási Front és a Forradalmi Demokratikus Front politikai-diplo­máciai bizottsága által kiadott köz­lemény hangsúlyozza, a Reagan- kormány agresszív közép-ameri­kai politikájának eszkalációja irá­nyába tett újabb lépésről van szó. Az elsó ilyen akciókat a hondurasi hadsereg már elindította, s a sal­vadori határ közvetlen közelében nagy létszámú kontingenst vont össze: Október 13-án hondurasi katonák egy csoportja Morazan tartományban salvadori partizáno­kat támadott meg. Salvador és Honduras hadseregének képvise­lői ezzel egyidóben rendszeres konzultációkat folytatnak a térség katonai helyzetéről. A Pentagon emellett 23 újabb katonai helikop­tert szállított Hondurasnak. A KGST és Mexikó együttműködéséről (ČSTK) - A mexikói fővárosban befejeződött a KGST és Mexikó együttműködési vegyesbizottsá­gának 5. ülésszaka. A tárgyaláso­kon megvitatták az 1985-86 kö­zötti együttműködés konkrét for­máit, és intézkedéseket fogadtak el a kereskedelmi árucsere növe­lése, valamint az ipari és a mező­gazdasági termelés, a halászat, a tudomány és a technika terüle­tén folytatott együttmüködés bőví­tése érdekében. A KGST-országok első mexikói közös gazdasági és ipari kiállítá­sán, a Camexpo 84-en sajtóérte­kezletet tartott Vladimír Smída, a csehszlovák kiállítási részleg ve­zetője. Többek között emlékezte­tett rá, hogy a Szovjetunió után Mexikó volt a második ország, mely elutasította a müncheni dik­tátumot. Hangsúlyozta, Csehszlo­vákia és Mexikó között a kölcsö­nös megértés és együttműködés légköre ma is kedvező feltételeket teremt a mindkét fél számára elő­nyös együttmüködés bővítéséhez. Mitterrand és Kadhafi eszmecseréje Csádról (ČSTK) - Franciaország és Lí­bia kinyilvánította, hogy a jövőben nem avatkoznak be katonailag a csádi belügyekbe és a csádi népnek magának kell döntenie jö­vőjéről. Andreasz Papandreu gö­rög kormányfő közölte ezt a csü­törtökön Kréta szigetén lezajlott francia-líbiai csúcstalálkozó után. Újabb részletek az Indira Gandhi elleni merénylet hátteréről (ČSTK) - Az Indira Gandhi elleni merénylet körülményeit vizsgáló szervek letartóztattak há­rom rendőrtisztet és a meggyilkolt miniszterelnök testőrcégének több mint száz tagját. A hírt az UNI hírügynökség közölte. Az indiai nemzetközi repülőte­reken készültséget rendeltek el, hogy megakadályozzák a fegyve­rek becsempészését. Ezzel egyi­dóben India és Pakisztán határain megerősítették a járőröket, ne­hogy terroristák hatoljanak be az országba. Az indiai kormány hazahívta pakisztáni nagykövetét, aki tájé­koztatást ad az elmúlt napokban az iszlamabadi hatóságok hozzá­járulásával megszervezett India- ellenes gyűlésről, amelyen támo­gatták a független szikh állam, az ún. Khalisztán létrehozásának gondolatát. A merénylet ügyében eddig folytatott vizsgálat szerint Indira Gandhi meggyilkolásába sokkal többen keveredtek bele, mint ahogy azt eredetileg feltételezték. A Patriot című lap három rendőr vallomására hivatkozva azt írja, hogy a gyilkosok eredetileg lodia függetlenségének napján, au­gusztus 15-én egy beszéd közben akarták megölni Gandhi asszonyt. Erről azonban le kellett mondani­uk, mivel nem tudták időben be­szerezni a távcsővel ellátott speciális puskát. A The Hindustan Times sze­rint az egyik merénylő, Beant Szingh (akit a helyszínen agyon­lőttek) 100 ezer dollárt kapott vol­na a gyilkosságért. A pénzt egy Norvégiában szolgálatot teljesített volt indiai diplomata kerítette volna elő. A pénz forrásáról a lap nem ír. Ugyancsak vizsgálat tárgya Be­ant Szingh meggyilkolása és a másik merénylő, Szatvant Szingh megsebesítése. A me­rénylők azonnal eldobták a fegy­verüket és megadták magukat, azonban az a körülmény, hogy tüzet nyitottak rájuk, azt a gyanút kelti, a Gandhi asszony elleni me­rénylet terve magában foglalta a két gyilkos meggyilkolását, tehát a nyomok eltüntetését is. Mint már korábban bejelentet­ték, az indiai miniszterelnök test- őrségét "kicserélték. A különleges szolgálat tagjai helyett most Rad­zsiv Gandhit katonák őrzik. Francois Mitterrand és Moamer Kadhafi találkozójára a görög kor­mányfő kezdeményezésére került sor, aki szintén jelen volt az esz­mecseréken. Mitterrand és Kadhafi eszmecse­réjén elsősorban a líbiai-francia kapcsolatokról, valamint a Csád- ban azt követően kialakult helyzet­ről volt szó, hogy a két ország szeptemberi megállapodása alap­ján kivonták egységeiket Csádból. A líbiai alakulatok a Goukouni Oueddei vezette ideiglenes nem­zeti egységkormányt, míg a fran­cia alakulatok a nyugatbarát Hab- ré-rezsimet támogatták. Konferencia Afrika mezőgazdaságáról (ČSTK) - A kameruni főváros­ban 13 afrikai ország küldötteinek részvételével egy nemzetközi konferencia kezdődött a mező- gazdasdgi termelésről és az ag­rártermékek védelméről. A tanácskozáson a kameruni mezőgazdasági miniszter rámuta­tott az afrikai országok többségé­ben tapasztalható súlyos élelmi­szerellátási helyzetre. Hangsú­lyozta, hogy a fiatal független afri­kai országok nagy mennyiségű élelmiszer behozatalára kénysze­rülnek, s ezt a helyzetet a nyugati országok saját politikai céljaikra használják ki. Éppen ezért az afri­kai országoknak egységesen kell fellépni érdekeik védelmében és nagyobb gazdasági önállóságuk elérése végett. 115 éves a Szuezi-csatorna Viharos „vizesárok“ Lesseps Ferdinánd francia mérnök, az ügyes diplomata és üzletember - miután sikerült kicsi­karnia az egyiptomi alkirálytól a csatornaépítési engedélyt és megalapítania a Nemzetközi Szu­ezi-csatorna Társaságot - 1859. április 25-én Port Szaidnál első­ként bökött ásójával a homokba. A pillanat ünnepélyes volt, a foly­tatás eléggé gyászos: 20 ezren haltak éhen-szomjan, pusztultak el a járványokban, míg a követke­ző tíz évben megépült a csatorna. A 160 kilométeres árok kiásása során 74 millió köbméter földet mozgattak meg. Az építők több­nyire kényszermunkások, éhbé­rért dolgozó fellahok voltak. Sok­szor puszta kézzel kaparták a föl­det. Á francia gőzgépeket csak az építkezés befejező szakaszában kezdték használni. Kínkeservesen született meg a nagy mű, amely összekötött két tengert és három földrészt, tízezer kilométerrel rövi­dítette meg a hajóutat Európából Ázsia déli és keleti térségébe. Ép­pen 115 éve, hogy felavatták az akkor 54 méter széles, 7,9 méter mély csodacsatornát egy fényes ünnepséged, amelyen először csendült fel Verdi Aida címú ope­rája. A csatorna megszületése feletti örömbe rövidesen üröm is vegyült. A Csatorna-társaság részvényei­nek 44 százalékával Egyiptom rendelkezett, a többin francia, an­gol, német pénzmágnások osztoz­tak. A franciák és az angolok kez­dettől fogva, ádáz harcot vívtak egymással a nagyobb, a döntő befolyásáért, a csatorna feletti egyeduralomért. A britek bizonyul­tak ügyesebbeknek (értsd: gátlás­talanabbaknak). Kihasználva Egyiptom súlyos gazdasági hely­zetét, Disraeli angol kormányfő­nek 1875-ben sikerült potom 4 millió fontért megvásárolnia az egyiptomi részvényeket. Hét évvel később az angol csapatok bevo­nultak Port Szaidba, Iszmailiába, Szuezbe, Kairóba. A csatorna­övezet egyetlen hatalmas brit tá­maszpont lett, az angolok lettek egész Egyiptom urai. Figyelmen kívül hagyták az 1888-as konstan­tinápolyi konvenciót is, amely nemzetközi vizi úttá nyilvánította a Szuezi-csatornát, és megtiltotta a hadihajók közlekedését. A kon­venció továbbá kötelezte Egyipto­mot, hogy békés és háborús idő­ben egyaránt biztosítsa a hajók szabad áthaladását. Kairó azon­ban nem sokat tehetett ennek ér­dekében. A brit ellenőrzés alatt álló Csatorna-társaság csak 3 százaléknyit juttatott neki a csa­torna üzemeltetésének jövedel­méből, mintegy szimbolikusan elismerve, hogy az immár stratégi­ai jelentőségűvé vált vizi út Egyip­tom területén fekszik. A Szuezi-csatorna jelentősége az első és a második világháború idején, majd a mind erősebb olaj­láz következtében fokozatosan felértékelődött. És közben Egyip­tom is megváltozott. Faruk király 1950-ben tett egy bátortalan pró­bálkozást, hogy országa szuvere­nitást szerezzen a csatorna felett, de London nem hajlott a meg­egyezésre. Az 1952-es júliusi forra­dalom azonban nemcsak Egyip­tom arculatát változtatta meg, ha­nem óriási hatással volt az egész térségre is. Megértek a feltételek Egyiptom határozott lépésére. A forradalom negyedik évforduló­ján, 1956. július 26-án bekövetke­zett az, amire London, de a szin­tén nagyon érdekelt Párizs inkább gondolni sem akart: ,,Nasszer el­nök bejelentette a csatorna álla­mosítását. A London-Párizs-Tel Aviv trió lázas előkészületekbe kezdett, s október 29-én megkezdődött a hármas agresszió. Először Izrael lépte át az egyiptomi határt a sí- nai-félszigeten. Két nappal ké­sőbb a britek és a franciák is támadtak: bombázták az egyipto­mi városokat, a hadihajók lőtték a partokat. November 5-én egysé­geik partra szálltak Port Szaid tér­ségében. November 7-én - a Szovjetunió határozott fellépé­sére - a véres kaland befejező­dött, az agresszorok megkezdték a visszavonulást. 1957 elején újra megindult a forgalom a csatornán. Az újabb vihar az 1967-es júni­usi izraeli agresszió nyomán tört ki a Szuezi-csatornán. Ezek után a harcok után már nem volt olyan egyszerű a csatorna ismételt meg­nyitása. Mintegy 20 hajóroncsot és a háborúból származó más akadályt kellett eltávolítani, és ki kellett szabadítani a Keserű-ta- vakban megrekedt hajókat. A csa­tornából el kellett távolítani a lera­kodott homokot és iszapot. Helyre kellett állítani az elpusztított navi­gációs és híradási berendezése­ket. Egyiptom óriási áldozatok árán elvégezte ezt a gigászi mun­kát, természetesen igényt tartott hathatós nemzetközi segítségre is. 1975. június 5-én a csatornán ismét megindult a forgalom. Napjainkban a csatorna széle­sítése és mélyítése foglalkoztatja Egyiptomot, hogy nagyobb és biz­tonságosabb lehessen a forgalom, s természetesen nagyobbak az ország bevételei is. A valóban biz­tonságos forgalom a Szuezi-csa­tornán azonban ismét nem is annyira műszaki kérdés, mint in­kább politikai. A jelen közelkeleti eseményei ugyanis néha kísérte­tiesen hasonlítanak arra a szituá­cióra, amely majd 30 évvel ez­előtt uralkodott a térségben és azóta is gyakran „visszakö­szön“. GÖRFÖL ZSUZSA Befejeződött az AESZ csúcsértekezlete (ČSTK) - Addisz Abebában zá­róhatározatok elfogadásával befe­jeződött az Afrikai Egységszerve- zet 20. csúcsértekezlete. A konfe­rencián részt vevő állam- és kor­mányfők döntöttek egy rendkívüli alap létrehozásáról, amelyből a hosszabb ideje tartó katasztrófá- lis szárazság sújtotta afrikai orszá­gok lakosságának nyújtanak se­gítséget. A résztvevők helyesel­ték, hogy rendkívüli csúcsértekez­letet hívjanak össze a kontinens gazdasági problémáinak megvita­tása céljából. A rendkívüli csúcs- találkozó megszervezésével 7 or­szág küldötteiből álló bizottságot bíztak meg. Az egyik elfogadott határozat többek között leszögezi, hogy az afrikai országok 150 milli­árd dollárra rúgó külföldi adósságai akadályozzák a gazdasági fejlő­dést. Ezért javasolták, hogy az afrikai országok, az érdekelt álla­mok és nemzetközi pénzintézetek közös találkozón tegyenek kísér­letet e probléma megoldására. A résztvevők a politikai határo­zatban sürgették a fajüldözés és a gyarmatosítás maradványainak a felszámolását a kontinens déli részén. A szervezet főtitkára to­vábbra is az ügyvivői minőségben tevékenykedő Peter Onu lesz, mi­vel a két jelölt, a mali külügymi­niszter és a gaboni elnök, egyfor­ma számú szavazatot kapott. A ta­nácskozás Julius Nyerere tanzá­niai elnök, az AESZ elnökének zárszavával ért véget. A salvadori kormánykatonák kiképzése amerikai tanácsadók irányi*, tásával folyik (ČSTK-felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents