Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-02 / 260. szám, péntek

Pártunk bolsevizálásának kezdete 60 ÉVVEL EZELŐTT TANÁCSKOZOTT A CSKP II. KONGRESSZUSA KOMMENTÁLJUK Vendéglátásunk Vége a nagy nyári népvándorlásnak, egyre ritkábban találkozunk utainkon külföldi turistákkal, s a hazai szabadsá­golok száma is szinte elenyésző. Vajon milyen is volt az idei turistaidény - merül fel jogosan a kérdés. Elégedettek lehe- tünk-e vagy a kedvezőtlen tapasztalatok új megoldások keresésére ösztönöznek a következő szezon előkészítése során? Az SZSZK Kereskedelmi Minisztériumának a közelmúltban megtartott aktívaértekezletén többek között ezeket a kérdé­seket is elemezték. Megállapították, hogy az 1981-1982-es idényben csökkent az idegenforgalom, míg tavaly örvende­tes növekedés volt tapasztalható. Idén folytatódott a kedvező irányzat, de ez az értékelés korántsem adhat okot az elége­dettségre, hisz a tervezett mutatók közül nem egy teljesítet­len maradt. A kedvezőtlen időjárás is szerepet játszott abban, hogy Szlovákia néhány turistaközpontjának látogatottsága a korábbi évekhez viszonyítva mintegy harmaddal alacso­nyabb volt. Vitathatatlan, hogy az idegenforgalom alakulására negatív hatással van az európai tőkés országok gazdasági helyzeté­nek romlása és nem utolsó sorban a szocialista államok ellen szított ellenséges propaganda. Nem szabad viszont elkendőznünk saját fogyatékossága­inkat sem, melyek főképp az idegenforgalmi szolgáltatások minősége, szerkezete és választéka terén nyilvánulnak meg. De szólhatunk az alapvető higiéniai előírások megtartásáról, vagy a tömegközlekedési eszközök tisztaságáról is. Ez utób­biak alapján sem a belföldi turisták, sem a külföldi érkezők nem alkothatnak kedvező képet tisztaságszeretetünkröl. Arra nem panaszkodhatunk, hogy Szlovákiában kevés a turizmusra alkamas hely. Például 33 termálforrás közelé­ben van kiépített üdülőközpontunk, melyekben 80 medence található. Autókempingek és nyilvános táborozóhelyek is létesültek, jelenleg 35 helyen épülnek és továbbiak is sze­repelnek az idegenforgalom terveiben. A téli sportok kedvelői bizonyára örömmel fogadták, hogy a 7. ötéves tervidőszak első három évében 140 felvonót és két drótkötélpályát helyeztek üzembe Szlovákia kedvelt síterepein. Az idén az anyagi-műszaki alap fejlesztésén kívül az elsőrendű feladatok közt szerepel a központokban megfelelő környezet kialakítása, a higiéniáról való fokozott gondosko­dás. A legtöbb üzemvezető már megértette, nem elhanyagol­ható követelményről van szó, s ugyanolyan felelős ezekért, mint a gazdasági mutatók teljesítéséért. Ennek köszönhe­tően az ellenőrzések során kevesebb fogyatékosságot tártak fel. A jövőre vonatkozóan még bőven akad tennivaló, ha jelentősebb javulást, nagyobb mértékű előrelépést akarunk elérni a turizmus fejlesztésében. A szocialista kereskedelem­politikai elvek következetesebb megvalósításának, a hatásos propagandának és reklámnak elsősorban a szálláshelyek és az étkezési lehetőségek jobb kihasználásában kell megnyil­vánulnia. Az utazási irodának a turizmus legvonzóbb formáit, többek között a gyógyüdülést és a vadászattal összekapcsolt üdülést kell népszerűsíteniük és szervezniük. DEÁK TERÉZ Szlovákia legkorszerűbb és legnagyobb teljesítményű vízerőművének, a fekete-végi vízerőműnek dolgozói a napokban fejezik be a felkészülést a téli időszakra. A képen: Vladimír Dzúrik villanyszerelő a 400 kilovoltos elosztóberendezést ellenőrzi (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) Csehszlovákia Kommunista Pártja a forradalom apálya és az első világháború utáni gazdasági válság elmélyülése idején lépett a politikai élet porondjára. Az osz­tályharc jellege ekkor arról tanús­kodott, hogy háttérbe szorult a döntő forradalmi akcióra való orientálódás, és megkezdődött a forradalmi erők szervezkedésének és felzárkózásának szakasza. Eb­ben az időszakban a munkásosz­tály és a CSKP harcának fő pozití­vuma volt az egységfront lenini taktikájának az elsajátítása s vi­szonylag sikeres alkalmazása számos akcióban. A harc azonban a CSKP elméletében és gyakorla­tában feltárt néhány súlyos hibát is, amelyek főleg a nemzeti és az agrárkérdés lebecsüléséből és az elégtelen üzemi szervezkedésből következtek. Ez megnehezítette a dolgozók mozgósítását és jelen­tősebb sikerek elérését az egy­ségfront taktikájának hatásosabb érvényesítésével. A háború utáni gazdasági vál­ság 1923-tól fokozatosan enyhült, és 1924-ben Csehszlovákiában is új szakasz kezdődött a kapitaliz­mus fejlődésében. A kapitalizmus politikailag és gazdaságilag stabi­lizálódott. Ezt az általános voná­sok mellett Csehszlovákiában egyes sajátosságok jellemezték. Elsősorban az ipari termelés nö­vekedése, noha nem minden ága­zatban egyenletesen. Nagyok vol­tak a különbségek az ipari terme­lés csehországi és szlovákiai fejlő­dése között. Továbbra is problé­mák következtek az ipar szerke­zetéből, műszaki és technológiai színvonala elmaradásából. Ez csökkentette a csehszlovák ipar versenyképességét a külföldi pia­cokon. Az ipari termelés növekedése több munkaalkalmat jelentett a munkásosztály számára. Élet- színvonala azonban nem emelke­dett. A kapitalizmus a munkásság számlájára stabilizálódott. A ter­melés racionalizálása együtt járt a munka intenzitásának fokozódá­sával, növekedtek a különbségek a szak- és a segédmunkások kö­zött. A kormány a stabilizálódást népellenes intézkedésekkel támo­gatta, amelyek a dolgozó nép élet- színvonalának csökkentését idéz­ték elő. Ebben az időben Csehszlová­kia helyzete is meggyengült a nemzetközi fórumon. Az Egye­sült Államok kiadós segítségével mindinkább előtérbe került Né­metország, csökkent Franciaor­szág és vele együtt Csehszlovákia befolyása. A külső és a belső ellentétek ártottak a köztársaság politikai helyzetének. Ilyen feltételek között fogott hozzá a CSKP a bolsevizálás fel­adatának a megvalósításához, amelyet a Kommunista Internacio­nálé V. kongresszusa tűzött ki 1924 nyarán, a nemzetközi mun­kásmozgalom helyzetének felmé­rése alapján. A bolsevizálás prog­ramját - a lenini elmélet elveinek és a bolsevik párt tapasztalatainak következetes elsajátítása a min­dennapos gyakorlatban - a CSKP első, bolsevizáló kongresszusa, az 1924. október 31-től november 4-ig megtartott II. kongresszus al­kalmazta a csehszlovákiai feltéte­lekre. A Komintern V. kongresszusa nemcsak az összes szekcióra kö­telező határozataival, hanem éles kritikájával is nagy hatást gyako­rolt a kongresszus előkészítésére és lefolyására. Elsősorban a CSKP vezetőségének címezte azt az észrevételt, hogy hézago­sán valósítja meg az egységfront taktikáját, nem lép fel a munkás­paraszt kormányról szóló jelszó opportunista értelmezése ellen, habozó a német és az orosz kér­déssel kapcsolatos állásfoglalása, lebecsüli az agrárkérdést, nem fogja fel teljesen helyesen a szak- szervezeti munkát, alapvetően helytelenül értelmezi a nemzetisé­gi kérdést és kompromisszumokra hajlamos a párt szervezeti átépíté­sének kérdésében. A kongresszus dokumentumai­ba foglalt bírálat a csehszlovák küldöttséget már az V. kongresz- szuson megosztotta két csoportra. A kisebbségre, amely fenntartás nélkül elfogadott minden határo­zatot és bírálatot s amely a Komin­tern Végrehajtó Bizottságától megkapott minden támogatást, és a többségre, amely ugyan elfo­gadta az V. kongresszus doku­mentumait, lényegében egyetér­tett a CSKP-t ért bírálattal és a hi­bákat - tüzetes elemzésüket kö­vetően - kész volt kiigazítani, de nem értett egyet a CSKP-ra vo­natkozó néhány konkrét észrevé­tellel. A bírálat komolysága és vele kapcsolatban az álláspontok elté­rése miatt a KI Végrehajtó Bizott­sága 1924. augusztus 1-én hatá­rozatot hozott hogy a kongresz- szus megtartását halasszák el és indítsanak párton belüli vitát. Szé­les körű, nyílt és gyakran nagyon éles vita indult a Komintern V. kongresszusa eredményeiről, s a párt további feladatairól a pártépítés minden szintjén, bele­értve a kerületi pártkonferenciá­kat, valamint a pártsajtót. Ez a vita 1924 augusztus elejétől október végéig tartott, és a párt kongresz- szusa zárta le. A vitában kialakult a két egy­mással szembenálló csoport - a forradalmi baloldali és az op­portunista jobboldali. Külön cso­portot alkotott az ún. centrum, amelynek vezető képviselője B. Šmeral és A. Zápotocký volt. Tag­jai többnyire a munkásosztályhoz hű elvtársak voltak, akiket a párt egységének és tömegjellegének féltése megbénított a CSKP har­cában a növekvő jobboldali ve­szély ellen. A vita főleg a proletari­átus egységfrontjának taktikája, a munkás-paraszt kormány kérdé­se és a nemzetiségi kérdés körül folyt. Az opportunisták, akik nem ér­tettek egyet a KI V. kongresszusá­nak határozataival, túlbecsülték a kapitalizmus stabilizálódását, szem elől tévesztették a forradal­mi kilátásokat, a pártban bizalmat­lanságot keltettek a Komintern iránt és szem beszálltak a káder­változásokkal. A forradalmi irány­zat a hibák helyrehozására és arra törekedett, hogy a pártot követke­zetes bolsevizálással lenini mun­káspárttá formálja. Fogyatékossá­ga az volt, hogy eszmeileg nem volt homogén és egységes, képte­len volt a leninizmust teljes egé­szében megérteni és alkalmazni a CSKP feltételeire. A vitában a baloldali ellenzék mellett kiálltak a Komintern Végrehajtó Bizottsá­gának képviselői is. A kongresszust Prága-Holešo- vicében 1924. október 31-én nyi­tották meg 145 szavazati, 64 ta­nácskozási joggal rendelkező kül­dött jelenlétében. A tanácskozá­son részt vett a Kommunista Inter­nacionálé küldöttsége is, amelyet D. Manuilszkij vezetett. A szöve­vényes helyzetben segítséget je­lentettek tapasztalatai, megfon­toltsága és tekintélye a vitás kér­dések megoldásában és a helyes kiút kijelölésében. A CSKP II. kongresszusa egyet­A javuló személyi higiénia, a korszerű fogpótlás és főleg a 3 vitaminok fogyasztása ered­ményeként a múlthoz viszonyítva lényegesen ritkábban fordul elő a szájzúggyulladás. Ez természe­tesen nem jelenti, hogy nem fordul már elő. A leggyakrabban a gyere­kek és idősebbek között találko­zunk ezzel a kellemetlen beteg­séggel. A szájzúggyulladás a szájzúg és az ajak nyálkahártyájának és a szomszédos bőrnek a gyulladá­sa. Többnyire először a nyálka­hártya vagy a bőr felszíni rétegé­ben enyhe gyulladás alakul ki, amely aztán innen az ajakra, az ajakkal szomszédos bőrre vagy nyálkahártyára is átterjed. Főleg rosszul gondozott 1 vagy erősen nyálzó gyerekeknél fordul elő, vagy idős korban teljes foghiány esetében illetve a rossz fogpótlá­sok miatt. A szájzúggyulladást az előidé­ző okok szerint négy csoportra oszthatjuk: értett a KI V. kongresszusának eredményeivel és megváltoztatta az új pártvezetést, amelynek zálo­gává kellett válnia az V. kongresz- szus határozatai megvalósításá­nak. Ebben a szellemben szólal­tak fel rajta a Komintern-küldöttsé- gének tagjai és a baloldali ellen­zék képviselői is. Viharos vita folyt D. Manuilszkij felszólalásával, B. Šmeral, A. Neurath és A. Zápo­tocký beszámolójával kapcso­latban. Az új központi bizottságba be­választották a baloldal 18 és a ko­rábbi pártvezetés 14 képviselőjét, így került a J. Haken által vezetett baloldal a párt élére. A baloldalhoz tartozott KI. Gottwald, J. Šverma, L. Novomeský, J. Fučík, E. Urx és más jeles elvtársak, akik szava­tosságává váltak a CSKP követ­kezetes bolsevizálásának. A kongresszus határozatai a párt legidőszerűbb feladataival foglalkoztak. Az agrárpolitikáról szóló kongresszusi irányelvek el­ső helyre állították azt a követel­ményt, hogy ki kell sajátítani és kárpótlás nélkül fel kell osztani a nagybirtokokat a dolgozó pa­rasztok között. A nemzetiségi kér­désről szóló határozat kiigazította az előző kongresszus alapvető hi­báit. A KI állásfoglalásának meg­felelően a CSKP elhatárolta magát a csehszlovakizmus ideológiájá­tól, az egységes csehszlovák nemzet fikciójától, és elismerte a szlovák nemzet szuverenitását. Ez megteremtette a szlovák kér­dés helyes értelmezésének alap­ját. Elfogadta a nemzetek önren­delkezési jogát, egészen a politi­kai különválásig. Ezt azonban nem tudta Csehszlovákia feltéte­leire konkretizálni. Az uralkodó nemzet kommunistáinak köteles­ségévé tette, hogy harcoljanak a nem cseh nemzetiségű lakosság nemzeti követelményeiért. Az el­nyomott nemzetek kommunustái- nak az egész munkásosztály in­ternacionalista bázisán kellett megvívniuk harcukat. A II. kong­resszus a Csehszlovák Köztársa­ságot leegyszerűsítve Franciaor­szág vazallusának és Szlovákiát az uralkodó cseh burzsoázia gyar­matának minősítette. Az agitációról és a propagandá­ról szóló határozatban a kong­resszus hangsúlyozta a tagság szüntelen marxista-leninista ne­velésének szükségességét. A szakszervezeti kérdésben ki­emelte a szervezetek egységéért folytatott harcot, és hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a kom­munisták tevékenységet fejtsenek ki a reformista szakszervezetek­ben. A kongresszus jóváhagyta az új szervezeti szabályzatot, amely az üzemi sejteket minősítette a CSKP szervezeti felépítése bá- * zisának, a demokratikus centraliz- * must pedig az új típusú párt építé­se lenini alapelvének. JARMILA BOBOKOVÁ 1. A fertózéses eredetű gyulladás. Ez a leggyakoribb. A lobos terü­leteken baktériumok vagy gom­ba mutatható ki. A gyulladás fertőző jellegét az is bizonyítja, hogy gyakran a család többi tagján is előfordul, megfertőzik egymást. Ilyen esetekben döntő szerepe van a száj higiéniájá­nak. Mindent meg kell tennünk a gyulladás terjedésének meg­akadályozásáért, azért, hogy a családtagokat vagy munka­társakat megóvjuk a fertőzéstől. 2. A mechanikus inger okozta szájzúggyulladás kialakulásá­ban jelentős szerepe van a fog­hiány miatt kialakult harapás­süllyedésnek. Az ezzel járó fo­kozott nyálképződés és nyálfo­lyás kimarja a bőrt, fertőzést és berepedéseket idéz elő. A rosz- szul beállított fogpótlás is elői­dézheti kifejlődését. Fokozott nyálképzódést és nyálzást okozhat az első fog­pótlás, elsősorban a totális, le­mezes protézis viselése, ritkább esetekben a protézis anyaga által előidézett allergia. A gyakorlatból tudjuk, hogy több páciens szájzúggyulladást kap a fogorvosi kezelés után. Ezek­ben az esetekben a mechani­kus ingerlés játszik nagy szere­pet, de természetesen számolni kell a fertőzés lehetőségével is. 3. A vitaminhiány következtében kifejlődő szájzúggyulladás a B2 vitamin hiányára vezethető vissza. A nikotínsavnak is sze­repe van a gyulladás kialakulá­sában. 4. A diabetes - cukorbaj esetében gyakori a makacs, vissza-visz- sza térő szájzúggyulladás. A fo­lyamat akkor is kialakulhat, ha az ételekhez C és B vitaminokat adnak. A szájzúggyulladás első tünete, hogy a zúgokban, gyakran mind a két oldalon megvastagodik a hám és gyöngyfényű lesz. Eny­he esetekben az ajakszárazság az egyetlen panasz, ezért nyálazza, nyalogatja a beteg állandóan a száját. Idővel hámlani kezd az ajak és berepedések keletkeznek. Miután a fehéres szín eltűnik, a szájzúgokban szimetrikusan, kissé tömött tapintású, nedvezó kidudorodások mutatkoznak. Az idült gyulladás továbbterjed, bar­násvörös, nedvező, többnyire sár­gás pörkkel fedett, hámfosztott fol­tok keletkeznek. Ezek a foltok a száj mozgásakor, evéskor, be­széd közben berepednek, ami fáj­dalmakat okoz. A szájzúggyulladás gyakran makacs, idült lefolyású és nagyon sokszor többször kiújul. Vitaminhi­ány esetében a szájzúggyulladá- son kívül sokszor szemtünetek is jelentkeznek. Nagyon fontos a betegség illet­ve kiújulásának megakadályozá­sa. A gyermek száját gondosan tisztán kell tartani, óvni kell az ajkakat az állandó nyalogatástól. Felnőtteknél a lemezes fogsor szájba helyezésekor illetve kivéte­lekor a szájzúg könnyen bereped. Ezért tanácsos, hogy ilyenkor előbb kevés kenőccsel kenjük be ajkainkat. A szájzúggyulladás az esetek legnagyobb részében megfelelő gyógyítással gyorsan gyógyul. Néha nagyon makacs és sokszor kiújul. A kezelést az orvos utasítá­sai szerint kell végezni. DR. RÉPÁSSY BÉLA ORVOSI TANÁCSADÓ A szájzúggyulladás ÚJ SZaí 4 1984. XI. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents