Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-16 / 272. szám, péntek

ÚJ szú 5,. 1984. XI. 16. Ďurica kesztyűje Huszonöt éves a Kelet-szlovákiai Vasmű Zimankós téli nap volt, olyan mint általában a többi hétköznap. Valamivel mégis különbözött a többitől. Az 1959. április 1-én megalakult Kelet-szlovákiai Vas­mű szempontjából történelmi je­lentőségű esemény napja volt 1960. január negyedike: megkez­dődött a gigantikus kohómű épí­tése. A Šaca és Nagyida közti útke­reszteződésnél csaknem kétszáz­ötven ember gyűlt össze. Az ün­nepi szónok beszéde után fel­csendült a Munka dala, majd a postások fúvószenekarának hangjait felváltotta a gépek zaja. Kemény talajba haraptak a gépek, megfeszültek az izmok a kohómű építőinek karján. Egy nagyon igé­nyes, hazánkban addig ismeret­len, sokrétű építőmunka kezdődött meg. Hazánk legkülönbözőbb részé­ből sereglettek ide emberek - kő­művesek, ácsok, lakatosok és más szakemberek, volt földműve­sek, hajdani erdőmunkások. A kö­zös célokért folytatott munka kö­zepette erős kollektíva kovácsoló- dott össze. A vasmű cseh, szlo­vák, magyar, ukrán és lengyel nemzetiségű dolgozóiból formáló­dott törzsgárda szorgalmából, a KGST tagállamainak nemzetkö­zi összefogásából, elsősorban a baráti Szovjetunió önzetlen se­gítségéből született meg Kelet- Szlovákia metropolisának közelé­ben Közép-Európa egyik legkor­szerűbb kohászati üzeme, a csak­nem négy négyzetkilométer nagy­ságú területen felépített Kelet­szlovákiai Vasmű. Kapuját ma na­ponta csaknem huszonnégyezer dolgozó lépi át. A jubileum alkalmából magas állami kitüntetésben részesített Kelet-szlovákiai Vasmű negyed- százados múltjáról Ottó Tomašú mérnökkel, vállalati igazgatóval beszélgettünk. Felidéztük azokat a kezdeti idő­ben gyakran felvetett kételkedő kérdéseket, melyekre közben az élet is megadta a választ. Nem hisszük, hogy akadna olyan em­ber, aki - bár 25 évvel ezelőtt megkérdezte - ma újból feltenné a kérdést: mi tette szükségessé egy új kohómű felépítését és miért éppen azon a helyen, ahol több mint két és fél évtizeddel ezelőtt elkezdték építeni? Kifizetődő be­ruházás ez? Ma már mindannyian jól tudjuk, tények bizonyítják, hogy a válasz csakis kedvező lehet. A CSKP 1958. június 18-21-én megtartott XI. kongresszusán az acélterme­lés növelése érdekében hozta meg döntését egy új, hatalmas kohómű felépítéséről Szlovákiá­ban. Azt is tudjuk, hogy vasércből behozatalra szorulunk. Ezért kel­lett az új kohóművet olyan helyen felépíteni, ahol a nyersanyagellá­tás rendszeresen biztosított egy állandó, megfelelően nagy és kö­zeli forrásból. A legoptimálisabb forrásnak, - s nemcsak a Kelet­szlovákiai Vasmű, hanem hazánk többi kohászati üzeme részére is - az ukrajnai Krivoj Rog-i ércme­dence bizonyult. A gazdaságilag legelőnyösebb fűtőanyagot szin­tén a Szovjetunióból kapjuk. Röviden fogalmazva azt mond­hatnánk, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű szovjet nyersanyagalapra épült. Ezt a gondolatot folytatva, az is ide kívánkozik, hogy nem­csak szovjet nyersanyaggal üze­mel, hanem szovjet tervdokumen­táció alapján, szovjet kohászok és más szakemberek segítségével formálódott és épült fel a vasmű.- Mikor és milyen termékkel in­dult el a termelés? - érdeklődtünk Tomašú vállalati igazgatótól.- Alig telt el negyven nap az építkezés megkezdésétől, az épí­tők elérték első sikerüket: 1960. február 12-én üzembe helyezték az ideiglenes csőgyártó üzemet. Ennek termékei jelentős segítsé­get jelentettek a vasmű főépületei csőhálózatának kiépítésében. 1961. július 3-án már üzemelt a hídüzem, melynek termékei szintén fontos szerepet játszottak a vasmű folyamatos építésében. A termelő részlegek gyorsabb üte­mű építése 1962-ben kezdődött meg a hideghengerde épületeivel. Ezt követően megváltozott az egész építkezés jellege, fokozó­dott a munka üteme, tervszerűen átadták az egyes üzemeket és 1966-ban „bezárult a kohászati ciklus“. Ez azt jelentette, hogy az 1966-67-es években befejeződött a vasmű „befutási időszaka“. Ottó Tomašú, vállalati igazgató Amint említettem, a hatvanas évek elején csupán forrasztott csöveket és acélkonstrukciókat gyártott a vasmű. Később folyamatosan elkezdődött a többi termék készí­tése is. Talán nem érdemtelen megemlítenem, hogy míg 1960- ban az árutermelés értéke nem egész 33 millió koronát tett ki, 1966-ban meghaladta az 1,5 milli­árd koronát. Folyamatosan létre­jött a vasmű jelenlegi 13 üzeme, melyek közül nyolcban kimondot­tan termelőmunka folyik. Vállala­tunk fejlődésének eredményessé­gét bizonyíthatja az a tény, hogy az idén már több mint 12 milliárd 760 millió korona értékű árut érté­kesítünk.-Jubilál a vasmű, 25 éves, en­nek ürügyén arra kérem, néhány adattal érzékeltesse rohamos fej­lődését.- Nagyon szívesen, de ehhez az érthetőség kedvéért, főleg a beavatatlanok számára, több adatot kell megemlítenem. Újból azzal kezdeném, hogy a termelés 1960-ban indult meg avasműben, ekkor 12,6 ezer tonna csövet gyártott, míg az idén ez a mennyi­ség meghaladja a 118 ezer tonnát. A nyersvastermelést 1965-ben kezdtük el, évi 208,8 ezer tonná­val, az idén 3 millió 175 ezer tonnát tesz ki. Az acéltermelés első évében, 1966-ban 275,5 ezer tonna mennyiséget értünk el, az idén 3 millió 980 ezer tonna acél termelésével számolunk. Henge­relt áruból 1964-ben csaknem 60 ezer tonnát gyártottunk, az idén 2,5 millió tonnát. Az áruértékesítés 1966-ban lendült fel, amikor csak­nem 2,3 milliárd korona értékű árut adtunk el. Amint már koráb­ban mondtam, ebben az évben, a 7. ötéves tervidőszak negyedik esztendejében, az általunk eladott áru értéke meghaladja a 12,7 milli­árd koronát. Talán említenem sem kellene, annyira köztudott dolog, mégis szívesen elmondom, hogy termékeink minősége, piaci ver­senyképessége egyre jobb. Ez A vasmű egyik nagyolvasztója megmutatkozik exportfeladataink teljesítésében is. A nálunk gyártott csöveket a Szovjetunióban érté­kesítjük. Míg 1960-ban 1,5 ezer tonnát szállítottunk oda, az idén ez a mennyiség eléri a 80 ezer ton­nát. A vasmű ismert emblémájával ellátott hengerelt árukat Európa, Ázsia, Afrika és Amerika negyven államában értékesítjük. Míg 1965- ben 32 ezer tonna hengerelt árut adtunk el külföldi piacon, az idén több mint 878 ezer tonna henge­relt árut értékesítünk a szocialista, illetve tőkés piacon. Tomašú vállalati igazgató el­mondta, hogy a közeljövőben a Kelet-szlovákiai Vasmű biztosít­ja a hazai pléhlemezszükséglet túlnyomó részét. Mégpedig vastag pléhből a szükséglet 47 százalé­kát, a vékony- és a felületén meg­munkált pléhekből a teljes szük­ségletet. Közel áll már a vasmű ehhez a célhoz, hiszen a vastag pléhlemezek össztermelésének 36 százaléka, a vékony lemezek 78, az elektrotechnika részére gyártott lemezek 97, a cinezett és lakkozott lemezek 95 százaléka már most a vasműből kerül ki. A Mladá Boleslav-i Gépkocsigyár is innen kapja a karosszérialeme­zeket. A Kelet-szlovákiai Vasmű na­gyon kedvezően hat nemcsak Kassa (Košice) város, hanem az egész kerület fejlődésére, ipari termelésének rohamos növekedé­sére is. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a vá­ros iparának 75 százalékát, a ke­rület ipari termelésének csaknem 27 százalékát a Kelet-szlovákiai Vasmű állítja elő. Figyelmet érdemlő tény az is, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű termékeinek jelentős hányadát a KGST tagállamaiba szállítja. Ez az együttműködés kölcsönös elő­nyökön alapszik, politikailag és gazdaságilag nagyon hasznos. Minden kétséget kizáróan, szá­mottevő eredményességgel telje­síti a Kelet-szlovákiai Vasmű és kollektívája reá háruló népgazda­sági feladatokat. Erről a vállalat igazgatója így vélekedett: - Tuda­tosan beszélgetésünk végére hagytam annak a sokatmondó adatnak közlését, miszerint a Ke­let-szlovákiai Vasmű negyedszá­zados működése alatt több mint 159 milliárd korona értékű termé­ket értékesített. Tehát nagyon hasznos beruházás volt ennek a kohóműnek a felépítése és üze­meltetése. Hálával és tisztelettel gondolunk azokra, akik ebben a kérdésben döntést hoztak, és segítettek a tervek megvalósítá­sában. Dolgozó népünk leghűsége­sebb barátja, a szovjet nép felbe­csülhetetlen segítséget nyújtott nekünk 40 évvel ezelőtt a fasiz­mus ellen, szabadságunkért foly­tatott harcban s azóta is tettekkel bizonyítja, hogy a közös harcban vérrel megpecsételt barátságunk őszinte és megbonthatatlan. Ebből-a barátságból született hazánk és Közép-Európa egyik legkorszerűbb kohászati üzeme, a Kelet-szlovákiai Vasmű is, amely már régen és többszörösen megtérítette az építésére fordított költségeket. Egyre több és jobb minőségű terméket gyárt népgaz­daságunk számára, valamint a ki­vitelre. KULIK GELLÉERT (Orlovský és Szűcs felvételei) A járásban nem egy agronómus kételkedett: j- Micsoda? Méghogy Hel’pában 3Ö0 mázsa krumpli ter­mett egy hektáron?! Hát ilyen nincs. Azért kételkedtek, mert eb­ben a Királyhegy alatt elterülő jel­legzetes faluban négy évvel eze­lőtt alig termett meg 100 mázsa egy hektáron. Egy évvel később már valamivel jobb volt a hektár­hozam, a következő évben 180, tavaly viszont már 230 mázsa bur­gonyát gyűjtöttek be hektáronként.- És mi a helyzet az idén? A szövetkezet elnöke, Rudolf Jágerčik arcán mosoly suhan át.- Átlag 250 mázsát termeltünk egy hektáron, de a határ egyes részein megtermett 350 mázsa, sőt még több is.- Le a kalappal! A járásban itt vannak a legjobb hektárhozamok. Mi a siker titka? - Tesszük fel a kérdést az agronómusnak, Mi­chal Ďuricának, aki magabiztosan mondja:- Nincs ebben semmi különös. A földnek is, a burgonyának is meg kell adni, amire szüksége van: a földet jól elő kell készíteni, megtrágyázni, idejében el kell ül­tetni a válogatott gumókat, a kár­tevők és a dudva ellen is idejében kell felhasználni a vegyszereket. Nem májusban kell a krumplit kiül­tetni, hanem még áprilisban. Ez minden. Valóban ennyi az egész? És az eredmény? Hel'páról naponta mintegy 1000 zsák burgonyát szállítanak el a Zelenina vállalat számára. Az eladási tervet - az 1000 tonnát - már egy hónappal ezelőtt teljesítették. Terven felül még 600 tonnát adnak el az állam­nak. Van miből. A burgonyaosztályozó csarnok­ban éppen szünetel a munka. Az asszonyok alig eszik meg a tízórait, máris nekilátnak a szállítószalag tisztításának, mert a burgonyával együtt a ragacsos, agyagos földet is behordják a csarnokba. Ez a ki­adós, hosszan tartó őszi esőzés következménye. Mielőtt beindítják a szállítószalagot, a szövetkezet elnöke figyelmezteti az asszo­nyokat:- Maguktól függ, hogy a városi lakosság elégedett legyen a hel- pai burgonyával. Aki burgonyát vásárol, egészséges, jó minőségű árut akar kapni a pénzéért. Ezért se sérült, se rothadó burgonya nem kerülhet a zsákokba.-Tudjuk mi azt elnök elvtárs. Ezt már az agronómus is, a cso­portvezető is hangsúlyozta. Ők ellenőrzik a munkánkat, - feleli az egyik asszony. Idénymunkások a faluból is, a közeli Švermovóból is vannak szép számmal. Segíte­nek begyűjteni és osztályozni a gazdag termést. Amikor az egészséges, szép, nagy gumókat A Közép-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság legutóbbi ülé­sén hozott határozata értelmében Dubnica nad Váhom közelében hamarosan megkezdik az 1642- ben épült, s évtizedek óta kihasz­nálatlan reneszánsz kastély hely­reállítási munkálatait. A hatalmas, több mint 4300 négyzetméter alapterületű létesítmény felújítási költségeit több intézmény, vállalat fedezi, s hozzájárulásuk mértéké­nek megfelelően élveznek hasz­nálati jogot a szép parkkal körül­vett épületben. A Bratislavai Kulturális és Mű­velődési Intézet mintegy 27 millió koronával járul hozzá az újjáépítés költségeihez, ennek arányában a létesítménynek csaknem egy- harmadát birtokolhatja a jövőben. Az intézet vezetőinek elképzelései szerint ez a környezet ideális lesz majd alkotótáborok, továbbképzé­sek, kulturális események rende­zésére, emellett évente több száz dolgozó pihenésére, kikapcsoló­meglátták, örömmel állapították meg, hogy ilyen még nem volt tán soha a szövetkezetben. Švermovóban már október kö­zepén befejezték a burgonya be­takarítását. Persze, nagy különb­ség az, hogy egy hektáron 100-120 mázsát, vagy kétszer- háromszor annyit kell felszedni és elszállítani. Naponta 400-500 idénymun­kás dolgozott a földeken, de iga­zán volt mit csinálniuk, ha idejé­ben be akarták takarítani a ter­mést. Hel’pán nagyon dicsérik a ZVT vállalat szaktanintézetének diákjait és a Banská Bystrica-i Pe­dagógiai Kar hallgatóit. A hel'pai lakosok közül is 50-60 idénymun­kás dolgozott minden nap a földe­ken. Bár már befejezték a burgo­nya begyűjtését, az osztályozás azonban eltart vagy két hétig. Meddig lesz még szükségük na­ponta több száz idénymunkásra? Mikor fejezik be a begyűjtés végső munkálatait? Mi történt a burgo-. nyakombájnokkal? Ezekre a kér­désekre Michal Ďurica agronómus válaszolt.- Minket is bánt, hogy még min­dig olyan sok embert foglalkozta­tunk, a burgonya begyűjtése ide­jén. Az idén úgy terveztük, hogy a termés felét kombájnokkal taka­rítjuk be. A tartós esőzés keresz­tülhúzta a számításunkat. A kom­bájnok csak 16 hektáron takarítot­ták be a termést. Jövőre négy új kombájn megvásárlását tervezzük és ezzekkel szeretnénk a termés 80 százalékát betakarítani. Heľpá- ban nemcsak a burgonya kiülteté­sét készítették elő gondosan, a to­vábbi gondozásáról, a töltögeté- séről, és a vegyszerek felhaszná­lásáról is példásan gondoskodtak. Ez nem volt könnyű, mert a mi „Cupricol“ nevű készítményünk­nek csak két napig van hatása, a „Radomil“ nevű külföldi vegy­szernek pedig három hétig. Tartós védettséget biztosító vegyszer nem áll rendelkezésünkre. Efféle gondok gyötrik a hel’pai rekordter­melőket.- A hel’pai jó tapasztalatokat más burgonyát termesztő szövet­kezetek is értékesítik?- Minden bizonnyal. Jövőre megbízzuk a hel’pai agronómust, hogy segítsen a szomszédos Švermovó termelőjének is, mivel az idén ott volt a leggyöngébb a burgonyatermés. Reméljük, jó segítőtársra találnak benne - vá­laszolja Ján šur mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság ve­zetője. Michal Ďurica, a Žilinai Me­zőgazdasági Szakközépiskola egykori diákja odadobta a kesztyűt a magasabb képzettségű agronó- musoknak. Vajon felveszik-e a burgonya termesztői? BOHUŠ JANOKOVIC dására is. Igen jelentős a két helyi üzemnek, a nehézgépgyárnak és az általános gépgyárnak a tehervi­selése is, melyek a Dubnica nad Váhom-i Vnb-vel együtt több mint 35 millió koronát fordítanak a mű­emlékek helyreállítására. Az el­képzelések szerint az esztendő nagy részében a festői környezet­ben levő kastély kétágyas szobái­ban üdülhetnek majd az említett iparvállalatok és a nemzeti bizott­ságok dolgozói. A sok történelmi vihart megélt kastély felújítása jó példája a tár­sadalmi összefogásnak, hiszen Közép-Szlovákiában számos nagy értékű vár, kastély és műem­lék jellegű épület áll kihasználatla­nul. Ezek helyreállítási költségei ugyan meghaladják egy-egy in­tézmény, vagy üzem lehetőségeit, a dubnicaihoz hasonló közös te­herviseléssel viszont nagyon sok roskadozó kastélyt és kúriát ment­hetnénk meg az enyészettől.-h. a. ­Közös tehervállalással Megmenthetők a régi kastélyok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents