Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)
1984-11-16 / 272. szám, péntek
Állóeszköz-gazdálkodásunkról ——1 '*< r KOMMENTÁLJUK -------....................... . . -n. f Na gyobb gondot kell fordítani a szakmunkásképzésre Állóeszköz: minden olyan, a társadalom termelési vagy egyéb szükségleteinek kielégítését szolgáló, rendeltetésszerűen használatba vett tárgy, amelynek elhasználódási ideje három évnél hosz- szabb és beszerzési értéke meghaladja az 5000 koronát. Rendeltetésük szerint az állóeszközök két csoportba oszthatók: a termelő és a nem termelő állóeszközök csoportjába. A termelő jellegű állóeszközök egyik fő jellemzője, hogy csak több termelési folyamatban használódnak el, értékük fokozatosan megy át az új termék értékébe. (gy jellemezzük az állóeszközöket a könyvvitelben, és akkor is az említett meghatározásból indulunk ki, ha például azok kihasználását és egyáltalán a.velük való gazdálkodást akarjuk vizsgálni. Állóeszközeink legtöbbjének beszerzési értéke jóval meghaladja az ötezer koronát. Mivel az állóeszköz-állomány vállalatonként óriási pénzösszegeket köt le, nagyon is indokolt utánajárni, vajon hogyan gazdálkodunk vele. A Szlovák Iparügyi Minisztérium mellett működő Ipari Gazdasági és Irányítási Intézet dolgozói többek között az állóeszközök kihasználását is vizsgálják Szlovákia ipari vállalatainál. Állóeszközgazdálkodásunkkal kapcsolatos kérdéseimre itt kerestem a választ.- Az állóeszközökkel való gazdálkodást rendkívül sok tényező befolyásolja, ezért nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az adott időszakban jól, vagy esetleg rosszul gazdálkodunk velük - fogad Pavol Forgáč osztályvezető. - A fogyóeszközökkel ellentétben az állóeszközök fokozatosan használódnak el. Értékük csökkenését a leírások fejezik ki, amelyek az amortizációs alapban halmozódnak fel. Ez az alap biztosítja majd az állóeszközök egyszerű felújítását. Abban az esetben, ha a leírásokat vesszük alapul, az állóeszközöket akkor tanácsos kivonnunk a termelésből, mikor a javításra, karbantartásra fordított költségek elérik a leírások magasságát. Egyébként az állóeszközöknek hat százalékát kellene évente felszámolni, ám idáig még csak évi egy százalékukat tudtuk kivonni a termelési folyamatból. Ez azt eredményezte, hogy vállalataink állóeszköz-állománya fizikai és erkölcsi szempontból eléggé elhasználódott. Ezért gyakori a termeléskiesés, egyre több pénzt kell fordítaniuk a javításukra, s ezáltal sok esetben csökken a nyereség. Mindamellett a piac követelményei állandóan növekednek, s az elöregedett állóeszközökkel nehéz helyt állni a versenyben.- A tudományos-műszaki haladás következtében az állóeszközök - ha akarjuk, ha nem - aránylag gyorsan elavulnak. Úgy gondolom azonban, hogy élettartamukat, fizikai elhasználódásukat a dolgozók szakmai felkészültsége, valamint a több műszakos termelés nagyban befolyásolja.- Valóban. Sajnos nagy hibát követtünk el azzal, hogy a dolgozók megfelelő továbbképzéséről kissé megfeledkeztünk, miközben modern gépeket helyeztünk üzembe. Igaz ugyan, hogy a főiskolák és a középiskolák sok szakembert képeznek évente, ám közülük csak kevés hajlandó elhelyezkedni a termelésben, (gy a munkaerő szakmai felkészültségéről inkább a statisztikából értesülhetünk, a termelés nem nagyon érzékeli ezt a kedvező irányvonalat. Ez véleményem szerint annak következménye, hogy a szakmunkásképzést nem a szükségleteinknek megfelelően irányítottuk. Ami pedig a több műszakos termelést illeti, hát ebben az esetben is a statisztika útvesztőjébe jutottunk. A folyamatos termelésben és a nem termelő szférában a műszakok figyelésének semmilyen jelentősége sincs. A termelés többi területén pedig nem azt kell vizsgálni, hogy hány munkás dolgozik két vagy három műszakban (mint azt idáig tettük), hanem azt, hogy az egyes műszakok alatt hogyan használjuk ki az állóeszközöket.- Véleménye szerint az állóeszközökkel való gazdálkodás fogyatékosságai hogyan küszöbölhetők ki?- Mindenekelőtt meg kell tanulnunk tervezni illetve el kell sajátítanunk a tervezésnek azon módjait, amelyeket korunk megkövetel - mondja az osztályvezető. - Régóta hangoztatjuk, hogy most már valóban a távlati tervekre kell helyeznünk a hangsúlyt. Az itt kitűzött céloknak megfelelően kell irányítanunk a népgazdaság különböző ágazatait. A legideálisabb az lenne, ha felszámolásra váró állóeszközöket valóban kivonhatnánk a termelésből. Ehhez egyelőre a legtöbb vállalatnál nincsenek meg a feltételek. Az állóeszközök modernizálása és az automatizá- ció viszont az eddig még kihasználatlan lehetőségeink közé tartozik. A közeljövőben diagnosztizáló berendezések üzembehelyezését tervezzük, amelyektől elsősorban a javításra fordított költségek csökkenését várjuk. Azonkívül az alkatrészekkel való ellátás köz- pontosítását akarjuk bevezetni. Úgy gondoljuk, hogy ezzel legalább részben ki tudjuk küszöbölni az alkatrészellátás fogyatékosságait. Állóeszköz-állományunk széles körű elemzésével, amelyre a közeljövőben kerül sor, pontosabb képet szeretnénk kapni annak szerkezetéről és kihasználásáról és arra törekszünk, hogy az esetleges aránytalanságokat a lehető legrövidebb időn belül kiküszöböljük. Az innovált gyártási technológiák és berendezések gyakorlatba való bevezetésére is nagyobb súlyt kell helyeznünk. Idáig túl sokat beszéltünk és írtunk erről, most már végre tennünk is kellene valamit. Az állóeszközökkel való gazdálkodás fogyatékosságait, pontosabban annak következményeit egyik napról a másikra nem lehet eltávolítani. Részeredményekre már a közeljövőben is számíthatunk, azt azonban nehéz megmondani, hogy a jelenlegi helyzet általános javulása mikorra várható. Nem vitás, tennivalóból van elég, s arról semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk, hogy népgazdaságunk előrehaladásának egyedüli útja az intenzív fejlődé5 KOVÁCS EDIT Vigyázat, balesetveszély! Szlovákiában tavaly naponta 12 443-an hiányoztak munkahelyükről különféle nem üzemi balesetek miatt. Míg 1975-ben egy év alatt 100 dolgozóra 7,59 ilyen baleset esett, tavaly már 8,24. Hogy milyen komoly, ám sajnos gyakran, lebecsült társadalmi gondról van szó, azt az üzemi és a nem üzemi balesetek közti aránnyal is érzékeltethetjük: 3,67-szer több baleset történik otthonainkban, kertjeinkben, az utcákon és sportpályákon (a közlekedési balesetek nincsenek ebbe beleszámítva), mint a munkahelyeken. Ráadásul az üzemi balesetek száma az utóbbi években alig változik, sőt tavaly enyhén csökkent, még a többieké évről évre emelkedik. Rendkívül kedvezőtlen adatok ezek, de mivel kevéssé ismertek, nem tulajdonítunk nagy jelentőséget az egésznek. Pedig nem elhanyagolható apróságról van szó: évente mintegy 2000-en vesztik életüket az otthon balesetet elszenvedettek közül (az üzemi balesetek 250 áldozatot követelnek), 400- an teljes és 300-an részben rokkantakká válnak. A balesetek megelőzése nem egyszerű feladat, gondoljunk csak arra, hogy gyakorlatilag mindenütt fennáll a balesetveszély. De tegyük mindjárt hozzá: csak akkor, ha nem vagyunk elég körültekintőek, elővigyázatosak, megfontoltak. Sokat elárul a megelőzés lehetőségeiről, módjairól, ha megnézzük hol is történik a legtöbb baleset. A felsorolást otthonainkkal, hétvégi házainkkal és a kertekkel kell kezdenünk. Tapasztalatból tudjuk, hogy nálunk általában mindenki mindenhez ért. Legyen szó meghibásodott elektromos gépekről, festésről, mázolásról, vagy akár családi ház, garázs építéséről, mindig akad vállalkozó kedvű családtag, vagy ismerős, aki készségesen segit. Külön fejezetet képeznek a magánépítkezések, amelyeken a mesteremberek is előszeretettel figyelmen kívül hagyják a biztonságos munka szabályait, a fusizókról már nem is beszélve. Az állványzatokról hiányoznak a védőkorlátok, a rögtönzött felvonók, az otthon eszkabált keverőgépek és más berendezések is gyakran okoznak sérülést. Az esztergályos, vagy lakatos szakmunkásbizonyítvány pedig még nem jelenti, hogy az illető szakszerűen be tudja vezetni házunkba a villanyt, vagy a vizet. Sok hasonló példát említhetnénk meg. Egy azonban biztos - az az elv, hogy az ember mindig csak azt a munkát végezze, amihez ért, azt csinálja amit tud, addig nem érvényesíthető, amíg a szolgáltatások nem tudják hiánytalanul kielégíteni a lakosság igényeit. Lakásainkban is sok a veszélyforrás - a tükörfényes padlótól kezdve a villanykörte kicserélésénél használt egymásra állított székekig. Nem győzik az orvosok hangsúlyozni a rendszeres testedzés fontosságát. Ugyanakkora sportolás sem veszélytelen, főleg ha rendszertelenül, kellő erőnlét nélkül, rossz felszereléssel, nem biztonságos síterepeken vagy fürdőhelyeken próbálkozunk eleget tenni az orvosok javaslatainak. Szinte hihetetlen, de a legtöbb baleset a közutakon járás, vagy futás közben következik be. Ezek a balesetek főleg télen gyakoriak, de a gödrös járdák, csorba lépcsők és járdaszélek, rendezetlen közterületek az egész év folyamán balesetveszélyesek. Tudjuk, a nemzeti bizottságoknak nincs elég emberük az utak, járdák folyamatos ellenőrzésére. Sokat javulna azonban a helyzet, ha következetesen megtartatnák a szabályokat a közutakat, járdákat feltörő szerelőkkel és építő vállalatokkal, ha nem vennék át az új lakóházakat a terepmunkák elvégzése nélkül. Ha összegezni szeretnénk a balesetek okait, és mindenekelőtt az esetek legnagyobb részében szerepet játszó figyelmetlenséget, meggondolatlanságot, a veszély lebecsülését kell megemlíteni. Nem állíthatjuk, hogy minden sérülés, minden tragédia megelőzhető, elkerülhető. De ha sikerülne legalább megállítani a balesetek utóbbi években tapasztalt emelkedő irányzatát, már ez is eredménynek számítana. Kevesebb lenne a visszafordíthatatlan tragédia, a fájdalom, a gond. Ehhez azonban az kell, hogy mindenki, a társadalmi szervekkel együtt, jobban óvja saját és társai testi épségét. CSIZMÁR ESZTER ORVOSI TANÁCSADÓ A hipoglikémia megelőzése A prága-hostivari Kablo üzem dolgozói egy kiváló termelőberende- zés behozatalával törekednek termékeik minőségének javítására. A napokban indították be az MAG-től vásárolt lakkozó berendezést, amelynek segítségével lakkbevonatú vezetőket gyártanak a piacra. Ezt a legnagyobb mennyiségben színestévé-készülékek gyártásához a Tesla Orava vállalatnak szállítják, s így pótolják az eddig Japánban behozott vezetőket. A képen: Rostislav Koudelka a minőséget ellenőrzi. (Petr Josek felvétele - ČTK) A fiatalkorú cukorbetegeknél nagyon gyakori, különösen ha 40 egységnél több inzulinra van szükségük, hogy vércukruk eléri az optimális szintet. A hipoglikémiát többen az inzulinkezelés nem kívánatos mellékhatásának, félelmetes szövődményének, mások törvényszerű, de mindenképpen kellemetlen velejárójának tartják. Ennek alapján sok cukorbeteg nem akar a tablettás kezelésről az injekció formában adagolt inzulinra átállni. Félnek a hipoglikémiától és úgy vélik, az inzulin hatása esetén ez nem kerülhető el. Mi is tulajdonképpen a hipoglikémia? Nem az inzulinkezelés mellékhatásáról van szó, mivel az inzulin fő hatása a vércukor szintjének csökkenése. Ha azonban a vércukor szintje az inzulin hatására nagyon alacsony értékre csökken, vagy akár rövid időn (20 percen) belül hirtelen leesik, ez nagyon kellemetlen tüneteket okozhat. Ilyenkor szédülés, hideg verejtékezés után vagy enélkül is a beteg hirtelen eszméletét veszti, közben bőre nedves, szívműködése szapora. Ilyenkor beszélünk hi- poglikémiás kómáról. A hipoglikémia kifejlődésénél többször erős éhségérzet, farkasétvágy jelentkezik, ami megkönnyíti a cukorbeteg helyzetét, mert tudja, hogy ilyenkor szénhidrátot kell fogyasztania. Tény viszont, hogy sokszor nem jelentkezik éhségérzet és a cukorbeteg csak azt érzi, hogy szédül, erős szívdobogása van, szája körül zsibbad, remegni, majd verejtékezni kezd, bőre hűvössé majd nedvessé válik. Ezek a tünetek a szervezet önvédelmét jelentik s a vércukor további csökkenésének megakadályozására a keringésbe jutott hormonok, elsősorban az andrenalin hatásának következményei. Az agy sejtek kevés cukorhoz jutnak abban az esetben, ha a szervezetnek nem sikerül megállítania a cukorszint csökkenését. Ezáltal a beteg erőtlenné válik, tudatzavar állhat be és hamarosan eszméletvesztés is bekövetkezhet. Ha a beteg nem kap kellő orvosi kezelést, izomgörcsök is jelentkezhetnek. A hipoglikémia egészen szokatlan, a környezet számára meglepő formában is jelentkezhet. Ilyenkor a beteg ingerlékennyé, vagy szó- rakozottá válik, indokolatlanul nevet vagy sír, szédeleg, támolyog. Esetleg dührohamot kap, például lesöpri az asztalon előtte levő tárgyakat, visszautasítja a felkínált cukrot, ha cukros italt töltenek a szájába kiköpi stb. A fontos az, hogy az ilyen tünetek ne téveszszék meg a hozzátartozókat, vagy a munkatársakat, ne nézzék a cukorbeteget részegnek és idejében hatásosan avatkozzanak be állapotának javítása érdekében. A cukorbetegnek tudnia kell, hogy a leírt tünetek, tehát a szédülés, verejtékezés stb. esetén, természetesen ha még eszméleténél van, néhány kocka cukrot kell megennie. Az orvos szólőcukor visszérbe való fecskendezésével másodpercek alatt eszméletre tudja téríteni a beteget. Eszmélet- vesztéskor sürgős orvosi beavatkozásra van szükség. Célszerű, ha minden cukorbeteg személyi iratai között feltűnő helyen egy figyelmeztető írást tart magánál, amely feltünteti diagnózisát, diétáját, a naponta kapott inzulin mennyiséget, továbbá azt is, hogy hajlamos-e hipoglikémiás kómára. Ez a feljegyzés alapjában megkönnyíti az elsősegélynyújtó személy dolgát. Az eszméletlen beteggel egyébként nem helyes és nem célszerű cukros vizet itatni, még kevésbé cukrot nyeletni, mert esetleg félre nyeli és megfullad tőle. Ilyenkor orvosi beavatkozásra van szükség. A cukorbeteg sorsa, a szövődmények előfordulásának gyakorisága és súlyossága attól függ, hogy az orvosi kezeléssel hogyan sikerűi az anyagcserét, a vércu- kor-szintet a normális szinten tartani. A cukorbetegnek ez csak akkor sikerülhet, ha tisztában van betegségének minden körülményével. Dr. RÉPÁSSY BÉLA ÚJ SZÚ 4 1984. XI. 16.
