Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)
1984-10-15 / 244. szám, hétfő
A HEGEDŰ VIRTUÓZ Értékes dokumentumok SZÉKELY OKLEVÉLTÁR - TÍZ KÖTETBEN Nagy múltú és értékes erdélyi hagyományt támasztott fel a bukaresti Kriterion Könyvkiadó nemrégiben, amikor megkezdte a Székely Oklevéltár új sorozatának a megjelentetését. A tíz kötetre tervezett dokumentum kiadvány célja, hogy az írott történelmi emlékek közzétételével az eddigieknél mélyebben, átfogóbban megismerhessük a Székelyföld és az egész székelység múltját. A Székely Oklevéltár régi sorozatának nyolc kötete 1872 és 1934 között látott napvilágot. Máig is elevenen él az erdélyi köztudatban és jól szolgálja az egyetemes magyar történetírás kultúra érdekeit. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az eltelt több mint száz évben megjelent székely tárgyú történelmi tudományos munkák kisebb- nagyobb mértékben mind alapvető forrásmúként használták. A most megindult új sorozat első kötete az 1569 és 1591 között felvett udvarhelyszéki törvénykezési jegyzőkönyvek válogatott anyagát tartalmazza. A több mint kétszáz eredeti dokumentumot két kiváló romániai magyar történész, Demény Lajos és Pataki József rendezte sajtó alá. Mindketten szakavatott ismerői a székelység múltjára vonatkozó írásos emlékek értékrendszerének, amit a kitűnő érzékkel kiválasztott és közzétett periratok is bizonyítanak. Ezek érintik ugyanis az élet szinte valamennyi területét, s hűen, gazdagon, színesen vallanak a korabeli székely társadalom politikai és gazdasági valóságáról, az embeAz idén is: HHH Magyarországon a hazai lemezrajongók, de egyre inkább az odalátogató külfödi turisták közül is mind többen tudják, mit is jelent a három H. Igen, a Hungaroton Hanglemez Heteket, amelyeket hagyományosan évente szeptember közepétől rendeznek meg. A kéthetes esemény célja egyértelműen az, hogy még több hívet, barátot szerezzenek a komolyzenei és a prózai lemezeknek. Mindezt nem „bóvlik“, elfekvő készletek árusításával teszik, hanem rangos lemezek megjelentetésével. A két hét során ezeket a kiadványokat kedvezményes, a ma- gunkfajta turisták pénztárcájához is igazodó áron, lemezenként ötven forintért árulják. Nem csoda hát, hogy ilyenkor mind nagyobb az érdeklődés a hanglemezek iránt. A Hungaroton idei kínálata valóban elsőrangú. Most jelent meg és kivételes művészi élményt nyújt Ferencsik János két utolsó felvétele, Mozart C-dúr(Koronázási) és pj| N e értsük félre e jegyzet címét: nem Krležáról, a kritikusról, hanem a kritikus Krležáról lesz szó. A mindenműfajú író életművéből nyilván az irodalomkritika és a műkritika sem hiányzik, de ennek az életműnek a legjellegzetesebb vonása a kriticizmus, a fönnálló állapotok radikális bírálata. A műnek ebben az alapvető tartásában kétségkívül Krleža szerves kötődését kell érzékelnünk az újkor racionalista hagyományához, a marxi örökség lényegéhez. Persze Krleža helyzettudata - ha indulásának helyzetét tartjuk szem előtt - sem hanyagolható el e kriticizmus értékelésekor. Csakhogy ö nem csupán a függetlenségétől megfosztott horvát nemzeti léthelyzetből indul; helyzettudata tüstént fölérzi az elnyomáson belüli elnyomást is, a társadalmit a nemzetivel együtt. Monarchia-kritikája - melynek esztétikai immanenciájú szenvedélyességét csak a Kari Krauséval vethetjük egybe, de amely nyilván rokon vonásokat mutat fel az Adyéval is- társadalomkritikai alapvetésú, egyidejűleg viaskodik a császári és királyi, valamint a „horvát hazugságok“ ellen. Ezért nem érzékelhetünk semmiféle nézőpont-eltolódást vagy hangváltást A horvát hadisten novellái, az első világháborús drámaciklus és a Glembayak bomlását, Filip Latinovicz szenvedő vergődését ábrázoló drámák és prózák között. A változott körülmények változó-változatlan társadalmi igazságtalanságai, a társadalmi mélylét és csúcslét közötti ellentmondások, a két létrétegen belüli és a köztes rétegekben folyamatok ábrázolásában Krleža szintúgy változón-változatlanul kriticista marad. Kriticizmusát nem egyszerűen egyfajta apologetiká- val kell ellentéteznünk, hanem oly módon értelmeznünk, mint esztétikai sajátosságot. Krleža írásmú- vészete Kafka látomásos példázataitól, Musil, Svevo lélekkotró elemzéseitől elütóen - bár néhol látomásosan és mindig léleklátóan- a társadalmi totalitás összefüggéseinek ábrázolására és annak bírálatára törekszik. Természetesnek tetszik - noha Zseniális adottságú. Az egész világon nincs ma még egy ilyen tehetséges gyerek“ - ezt nyilatkozta Tyihon Hrennyikov zeneszerző a tizenkét éves novoszi- birszki Vagyim Repinról, a ljubljanai nemzetközi hegedűsverseny győzteséről. Már egész kicsi korában sem érdekelték a szokványos gyerekjátékok. Hiába ajándékozták meg szülei újabb és újabb játékokkal, a kisfiú éppenhogy csak kezébe vette őket, s pár perc múlva már meg is feledkezett róluk. 1974-ben édesanyja magával vitte kisfiát a játékboltba, hátha együtt sikerül kiválasztaniuk valami érdekeset. - Egy mackót kérünk! - mondta a mama. Miközben az eladónö a felső polcon keresgélt, arrább tett valamit, és hirtelen megcsendült egy hang. Ekkor a kisfiúnak - aki addig egykedvűen nézegette a játékokat - tágra nyílt a szeme a csodálkozástól. Ezt akarom! - mondta. Ez az „ez“, mint hamarosan kiderült, nem volt más, mint egy harmonika. Ettől a naptól kezdve a Repin- házból kiköltözött a csend, a lakás a hangok birodalma lett. Az édesanyja a zeneiskola harmonika-osztályába szerette volna az adott körülmények miatt rendhagyó - ezek után, hogy a munkásmozgalmi elkötelezettségű Krleža oroszországi útirajzában (1925) kritikailag szemléli a személyi kultusz első jegyeit is. Mindezt azonban csak részben magyarázhatjuk nyugtalan, lázadó, polémikus alkatával, hiszen az efféle alkatok egyaránt hajlamosak az anarchiára vagy a meddő nihilizmusra is. Krleža kriticizmusának persze alkatilag is meghatározott uralkodása az életműben azonban megalkuvás nélküli humanizmusával magyarázandó, elkötelezettségének olyszerű felfogásával és gyakorlásával, mely kiiktatja e magatartásból a takticista meggondolásokat vagy alávetettségeket. („Az az ember - így Krleža -, aki méltó az ember névre, nem tűrhet meg maga fölött semmilyen hierarchiát; se szellemit, se testit...“) Ebből a szempontból vizsgálva kriticizmusának gyökereit, kétségkívül jellemző, hogy szellemi alakulásában nagy szerepet játszó ifjúkori Petőfi-élménye (ó maga írja, hogy az Apostol „elhatározó, szinte sorsdöntő hatású“ volt reá), a Galilei-körhöz és Adyhoz kötődő rokonszenve. Művészi egyéniségének szuverén dialektikájához tartozik, hogy a totális (sőt: encik- lopedikus) kriticizmus nála a befogadás, a nyitottság totalitásával párosult. Innen horvát sajátosságainak európaivá áttűnó egyetemessége, mely nem csak a nacionalizmus kritikáját jelenti, de - ez egyszer a művészetre szorítkozva a klasszikum és (akár) a (naprakész) modernség iránti előítélet- mentes fogékonyságot, az ókor- középkor-reneszánsz és a kubizmus, a horvát népköltészet és a Prousttól Joyce-ig ívelő huszadik század első fele újító törekvéseinek magáévá lényegítését is. Kötetremenö naplójegyzeteinek valamelyikében dühöngő íráskényszerét grafomániának, önpusztító betegségnek nevezte. Én úgy gondolom, hogy - furor con- servat - mint minden alkotó düh, az írás dühe éltette hosszú nyolcvankilenc éven át. Hogy kilencvenedik születésnapját már nem érte meg, biológiai véletlen és egyben a véletlen által hordozott törvényszerűség. S bár halálát világszerte „jegyezték“, műve jószerével csak Európa keleti felében ismert, de ez már olyan jelenség, amit kérdésességként untig ismerünk. Életművének legjavára ugyancsak szükség van e századvégi nagyvilágnak. „Aki elhatározta, hogy bírálni fog - írta mintegy hagyatékul az utókornak vagyis a mondatokban, a gondolatokban, az emberekben és a környezetben lévő rendetlenséget rendbe rakja, akkor az ilyen ember nem lehet rendetlen sem a mondataiban, sem a gondolataiban.“-gZÁSZ JÁNOS beíratni a kisfiút, de azt javasolták, próbálkozzanak inkább a hegedűvel. így került Vagyim első tanárához, N. P. Gatnatullinához, aki azoban másfél év múlva kijelentette: - Vagyimnak más tanár kell, olyan szintű, mint például Zahar Bron, a tehetséges hegedűs, több nemzetközi verseny győztese. 1978 áprilisában Repin asz- szony elvitte Vagyimot Bronhoz, nem vállalná-e el a tanítását.- Óvatosságból azt feleltem, előbb megnézem - emlékszik vissza Bron -, bár rögtön tudtam, hogy elválalom.- Rögtön?- Csak rá kellett néznem a kezére: ideális hegedűs kéz. Lágy, szinte csont nélküli, mégis erős ujjak. Azután megbizonyosodtam zenei emlékezőtehetségéről: első hallásra lejátszott bármilyen dallamot. Végül még azzal a módszerrel is „ellenőriztem“, hogy egyszerre több billyentyút nyomtam le a zongorán, és neki el kellett találnia, hányat. Mindig pontosan megmondta. Mindebből éreztem, hogy ebben a kisfiúban sok van. És rövid időn belül kiderült, hogy ez a „sok“ szinte ijesztő.- Hogy-hogy?- Az eredményei szinte természetellenesek voltak. A hang vibrálása, a balkéz munkája hosszú idővel fejlődik ki. Ó pedig már két hét múlva így kezdett el játszani. Vagyim el tudja játszani Paganini híres La Campanelláját, méghozzá nem csak a Kreisler-féle átdolgozásban, amelyből kimaradt az eredeti mű több, technikai virtuozitást igénylő része. rek életmódjáról, eszmevilágáról, erkölcsi felfogásáról, értékrendszeréről s természetesen mindennapi örömeiről, gondjairól, bajairól. Egy olyan világot élénkítenek meg a maga jellegzetes gundolkodás- módjával, szokásaival, jogrendszerével, katonai és polgári közigazgatási rendszerével, ellentmondásaival és feszültségeivel együtt, amely szilárd sok százados hagyományokra épült, megszabta az egyének és közösségek létét, a székelyek életformájának a kereteit. A XVI. század közepéig visszanyúló, reánk maradt udvarhelyszéki protokollumok egész közép- és kelet-európai viszonylatban is párjukat ritkítják. Értéküket növeli, hogy Szélekyföld viharos történelmének azon szakaszáról tudósítanak a mindennapok nyelvén, amikor annak életében jelentős változások mentek végbe. A periratokból jól kivehető a korabeli székely társadalom rendkívül sokrétű rendikatonai tagozódása, amely a XVI. század második felében még tovább fokozódott. Ez időben ugyanis a közszékejj fokozatosan eljobbágyosodtak és a székely közszabadság így lassan megsemmisült. Mint ismeretes, ez a folyamat bizonyos értelemben a Dózsa György vezette nagy paraszt- felkelés leverésének egyik szomorú következménye. Dózsa György felkelését aztán további felkelések is követték, melyek leverése a központi erdélyi fejedelmi hatalom megerősödését és a székelyönkormányzati demokrácia fokozatos széthullását eredményezte. Schubert G-dúr miséje, amely számunkra azért is érdekes, mert a felvétel Bratislavában készült a Szlovák Filharmónia ének- és zenekarának közreműködésével. Közismert, hogy a nemrég elhunyt világhírű magyar karmestert bensőséges kapcsolatok fűzték a Szlovák Filharmóniához és énekkarához. Termékeny együttműködésük. utolsó, kiemelkedő művészi színvonalú dokumentuma ez a digitális technikával készült felvétel. Nagy az érdeklődés a szép kivitelű négy lemezalbum iránt, amelyen a budapesti Operaház megnyitásának 100. évfordulója alkalmából a magyar operaszínpad csillagai szólalnak meg. A mostani lemezújdonságok közül is kiemelkedik Kocsis Zoltán felvétele. A neves magyar zongoraművész Mozart-műveket játszik a Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséretében. S még egy értékes hanglemez: Bolero címmel Debussy, Ravel és Dukas népszerű- Nagyon szeretek Bronnal lenni - mondja. - Mindig megjegyzi, ha valamit rosszul csinálok, és mindig mond valami jót is. Beszélgetésünk véget ér, Bron kísér le a kapuhoz. Vagyim önfeledten labdázik a szálloda halijában. A „háromnegyedes“ Stradivari, amelyet nemrég kapott ajándékba az államtól, most fönt pihen a szállodai szobában, Vagyim mindössze 12 éves... Külön figyelmet érdemel a periratok nyelvezete, az ízes székely magyar nyelv. Udvarhelyszék közölt törvénykezési iratai páratlan bóségú szókincsanyagukkal, a szavak és mondatok jelentésbeli és stilisztikai gazdagságáról egy írásbeliségében fejlett, társadalmi és megánéletében sokszínű világot tükröznek. Ebből kiindulva úgy hiszem, a dokumentumok alapos nyelvészeti vizsgálata is megérne egy alapos tanulmányt., A Székely Oklevéltár a romániai magyar történelem-tudomány újabb nagy tejesítménye, melynek jelentősége messze túlnő Erdély határain. Nem könnyű olvasmány az első kötet, s kétségtelen, hogy nem lesznek azok a következő, előkészületben levő, kötetek sem. Ennek ellenére is „közönségsiker“, „jó sajtója van“ és nem porosodik a könyvesboltok raktáraiban, polcain. Hogy miért, azt nem nehéz megérteni. A múlt dokumentumainak hamisítatlan, eredeti közzététele és széles körű ismertetése ugyanis a helyes történelemszemlélet és egészséges nemzeti öntudat fontos alakító tényezője. Ezért megvallom, hogy a hazai, csehszlovákiai magyar történelmi forráskiadványok, s általában a történelmi munkák hiányára gondolva, bizony kissé irigykedve olvastam, tanulmányoztam a könyvet. Ismét eszembe jutott, hogy kitekinteni szükséges, kitekinteni kötelező, mert csak így tudjuk pontosan meghatározni helyünket a világban. KOKES JÁNOS zenekari művei hallhatók a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara előadásában, Lehel György vezényletével. Két - túlzás nélkül állíthatjuk- legendás prózai lemezfelvétel is megjelent a Hungaroton Hanglemez Hetekre. Az egyik a Madách Színház nagy sikerű, 1964-es Hamlet-elóadásának teljes felvétele, Gábor Miklóssal a címszerepben. Erről az előadásról annak idején Európa-szerte sokat beszéltek. Érdekes és furcsa is, húsz év múltán hallgatni ezt a felvételt. A színház egyik fontos eleme, a látvány nélkül is megával ragad Shakespeare színmüve, s elsősorban Gábor Miklós sajátos, ma már talán kissé romantikusnak tetsző Hamlet-értelmezése. Kivételes élményt jelent Latino- vits Zoltán Verset mondok című lemeze, amely a hasonló című könyvvel és két korábbi József Attila- és Ady-lemezével együtt nem hiányozhatna egyetlen magyar szakos pedagógus, amatőr előadó és színész gyűjteményéből sem. Latinovits ezen a lemezen a Nyugat első nagy nemzedékének - Ady, Babits, Juhász Gyula, Kosztolányi, Karinthy, Tóth Árpád- kiemelkedő verseit adja elő- szuggesztív, démoni erővel. Tanulmányokat lehetne írni a tragikusan elhunyt művész versértelmezéséről, megközelítési módjairól. Például arról, hogy mennyire másként mondja Juhász Gyula Anna örö/c-jét, milyen mélységeket mutat föl Kosztolányi Halotti beszédében és főleg a Hajnali részegségben. A felvételek nyilvánvalóan nem egyszerre készültek a rádióban. Dorogi Zsigmond szerkesztőé az érdem, hogy kerek egésszé állította össze ezeket a felvételeket. így a már említett két korábbi híres felvétel mellett, újabb olyan hanglemez látott napvilágot, amely megőrzi és az utódok számára is megrázó művészi élménnyé avatja Latinovits Zoltán kimagasló elő- adóművészetét. Aki járt az elmúlt napokban a magyar fővárosban az tapasz^ talhatta, hogy továbbra is nagyon sok a külföldi turista, többek között Csehszlovákiából is. Bízni lehet abban, hogy a divatos áruk keresgélése közben jutott idejük és pénzük a fentebb említett értékes lemezek megvásárlására is. Sz. JGEORGIJ CITRINYAK A kritikus Krleža új szú 4 1984. X. 15.
