Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)
1984-10-15 / 244. szám, hétfő
ÚJ szú .5 1984. X. 15. A kész lakás még nem lakható EGY NÉVTELEN LEVÉL NYOMÁBAN „Tisztelt szerkesztőség! Nagy felháborodással olvastam lapjukban az „Új otthonok - Szlovákia szerte“ cimú cikket, amelyben felsorolják, hogy az egyes városokban, falvakban június folyamán hány lakást adtak át. Többek között szerepel benne Galánta Észak lakótelepe, ahol idézem „százhuszonöt család foglalhatta el új otthonát“. Csakhogy egy ilyen kis városban, mint Galánta mindenki figyelemmel kiséri egy új lakótelep építését. Annál is inkább, mert új lakásokat utoljára 1982 nyarán adtak át városunkban. Ezért aztán mindenki felháborodással olvasta e cikket, mivel azon a lakótelepen még a mai napig nem lakik senki. Úgy hírlik, a sok hiba miatt nagyon hamar nem is kerül oda egy család sem. Tisztelettel Galánta Észak lakótelepének egy jövendő lakosa “ O—eptember folyamán hozta a posta a fenti levelet, írásunk szerzőjének közreműködésével meggyőződhettem a közölt adatok helyességéről. A kivitelező vállalat információi alapján Galántán június végén valóban 125 lakást adtak át. Csakhogy... Ki kinek? Valójában erre kerestem választ a helyszínen. O któber harmadikén jártam Galántán. Sokszor megfordult a fejemben: hol is kezdjem? A kivitelezőnél? A beruházónál? Vagy a városi nemzeti bizottságon? Végül is a legelsőnél kötöttem ki először. A Trnavai Magasépítő Vállalat galántai üzemigazgatóságán. Láthatóan rosszkor toppantam az üzem vezetői közé. Mikor az Észak lakótelep felől kezdtem érdeklődni, egyikük valamilyen engedélyt kért tőlem. Erre előhúztam a levelet, ami már pótolta a hiányzó nyomtatványt. Utána hárman is szakítottak időt a beszélgetésre. Közben előkerültek a dossziék is, amelyekből megtudtam a már ismert adatokat. Kissé pontosítva azonban. Mindhárom blokkot (B 1-69 lakás, R 1-24 lakás és E 1-32 lakás) június 29-én adták át. Az elsőt hibátlanul, a másik kettőben július végéig felszámoltak valamennyi hibát. Legalábbis az írásos dokumentumok szerint. És ezután következett a kellemes meglepetés: valamennyi lakást a kivitelező és beruházó közti gazdasági szerződés szerinti határidőnél jóval korábban fejeztek be! A B 1 -es blokkot két, az R 1 -est három, az E 1-est pedig négy hónappal előbb. Névtelen levélírónk feltehetően erről nem is értesült, s kétlem, hogy a majdani lakók közül nagyon sokan tudnak róla. Nyolcvankettőben kezdődött a lakótelep építése. Az ütemterv szerint tavaly egyetlen lakást sem kellett átadni. Ez csak idén volt esedékes. A kivitelezők számára gazdasági és politikai feladatnak számított ez a munka. Június végéig 125 lakást befejeztek, két hatvannégy lakásegységes ház átadását még erre az évre ígérik. Gondjaikról nem sokat mondanak. Kiderült azonban, hogy a felvonulási terület átadási késése kezdetben nem egy akadályt gördített eléjük. Ennek ellenére határidő előtt készültek el a lakásokkal. Maguk is ajánlják, nézzek körül a lakótelepen. Előtte azonban a lakásátadás „játékszabályainak“ böngészésére hívnám a majdani panelfészek- rakókat. Az elkészült lakásokat a kivitelező a beruházónak adja át. Eközben rögzítik az esetleges hibákat, amelyeket a kivitelezőnek két héten belül el kell távolítania. Az átadástól számítva hatvan napon belül, ha nincs egyéb akadálya, ki kell adni a lakás használati engedélyét, aminek alapján a lakó megkaphatja a kulcsot. Ezalatt azonban más is történhet, s hetekig elhúzódhat az egész folyamat. Érdemes ezt tovább részletezni? Akadnak, akik azt állítják, hogy az új lakásba költözőknek ezt úgy illene elsajátítaniuk, mint a liftkezelést, vagy a félresikerült ablak kinyitását. Nehéz eldönteni. Esetünk tanulságai azonban mintha nekik adnának igazat. A z Észak lakótelep a Galánta -Sered vasúti pálya mentén, a Lenin utcai telkek mögötti FORR A BOR A dunaszerdahelyi járásban sem kedvezett az időjárás a szőlő- termelő gazdaságoknak, amit nemcsak a későbbre tolódott szüret, hanem a minőségileg gyenge, alacsony, átlagban 13 cukorfok körül mozgó szőlőszállítmányo- nyok is igazolnak - tájékoztat Jozef Kubulák, a Bratislava-Rača-i borgazdaság somorjai (Šamorín) üzemegységének vezetője. Az üzemlátogatás során tapasztaltuk, hogy a szőlővel megrakott járművek csak néhány percet várakoznak az átvételnél, hiszen a súlymérés, a mintavétel, a cukorfok megállapítás, a végső minősítés rutinmunkáit Nagy Vendel irányítása mellett két segítőtárs: Kiss Gertrúd és Hornyák Ágnes megkülönböztetett figyelemmel végzi. A présház szűkszavú vezetőjének, Varga Zoltánnak is elég sok dolga van, hiszen a feldolgozás technológiai folyamatának betartása, valamint a rend és a tisztaság itt alapvető követelmény, tehát a vezető figyelmének mindenre ki kell terjednie. Sok a tennivaló a pincében is, ahol Zdeno Rýdl pincemester kíséri figyelemmel a must útját. Az állandó dolgozókon kívül idénymunkások is dolgoznak a borüzemben. Van tehát dolga az üzemvezetőnek is, hiszen a napi 35-35 vagon szőlőt csak két 12 órás műszakban tudják feldolgozni. Ezzel kapcsolatban Jozef Kubulák azt is elmondta, hogy bár az ez évi tervükben csak 890 vagon szőlő szerepel, a jelek szerint azonban 1235 vagon szőlő felvásárlására és feldolgozására kell számítaniuk. Ennek elősegítése céljából szállítási ütemterv készült, s az üzemek pontosan megkapták, hogy naponta mennyi szőlőt szállíthatnak. Méri István Az olbramovi- cei Dukla Efsz 2377 hektáron termeszt gabonát. Az egész hetedik ötéves tervidőszak folyamán túlteljesítette a tervet, az átlagos hektárhozam meghaladta az öt tonnát. A képen: Vladimír Šuhaj (előtérben) és Jan Ziegler mező- gazdasági gépeket javít. (Igor Zehl felvétele - ČTK) sávban épül. Egykori termőföldön, ami annak idején fékezte a felvonulási terület átadását. Később gond volt a bekötőúttal. A Lenin utcán, és a szomszédos utcákon keresztül nem folytatódhatott tovább a tehergépkocsiforgalom, mert ezek nem készültek ilyen megterhelésre. A vasúti pálya felöli megközelítést kellett választani. Erről járnak ide a lakók is. Az építésvezető társaságában győződöm meg arról, hogy valóban már laknak az új L alakú háztömbben. Ebben 93 szövetkezeti és 32 állami lakás található. Kívülről az épület jól néz ki, szellőztető nyílásainak görbe sora házgyári hiba. Az épület előtty kerékpárok, személygépkocsik, néhol az ablakokban emberek takarítanak. Költözködnek már az új lakók. Az állami lakások kulcsosztása is rövidesen elkezdődik. Eredetileg geotermális fűtéssel tervezték ezeket a háztömböket. A furat elkészült, a technológia azonban még nem teljesen megoldott, ezért provizórikus kazánházat kellett építeni, ami ráadásképpen el is készült. Több háztömböt is ellátnak majd innen hőenergiával. Kész a trafóállomás, a gázszabályozó-állomás, a szennyvízbegyűjtő, így gáz, víz, villany van a lakásokban. Elkészült az út is, egyelőre aszfaltbevonat nélkül, a ház környéke rendezetlen, akárcsak sok más építkezésen. Ezzel együtt még lehet itt lakni. Ezután a nemzeti bizottságra indulnék, de egy óra múlva újra az építkezésen járok. Ezúttal a beruházó, a Stavoinvesta itteni szakemberével. Megmutatja a földszinti állami lakásokat. Aránylag jól néznek ki, feltűnőbb rendellenességek nélkül, pedig kísérőm véleménye szerint nem a legszebbekben jártunk. A hibák, megrongálások - mert vannak - inkább a beépített részekben találhatók. Ennek ellenére a megnézett lakások jó benyomást keltenek az emberben. A beköltözés késésének okát kísérőm abban látja, hogy a háztömbön kívül, mivel új lakótelepről van szó, más objektumokat is kollaudálni kellett, s ez nem ment egyik napról a másikra. A városi nemzeti bizottság építésügyi főosztályán a lakáshasználati engedélyek kiadása felöl érdeklődtem. A magyarázat kapcsán kisebb fogalomzavarba kerülünk, de a lényeget igy is megértem: a lakáshasználati engedély jogilag csak elkészülése után 15 nap múlva lép életbe. Ekkortól lehet kiadni a kulcsokat. Esetünkben szeptember 15-e volt ez a nap. De a szövetkezet vagy bármely más üzemeltető egy-két héttel későbbre halaszthatja, mialatt teljesen használhatóvá teszik a lakásokat. A főosztályvezető ajánlja: kérjem ki a járási lakásgazdálkodási vállalat véleményét is. Több idő híján másnap telefonon érdeklődöm. Megtudom, az érintettek közül ők védik leginkább a majdani lakók érdekeit. Kétségtelen, hogy elhúzódott a beköltözés, de az az elvük, hogy inkább előtte hozzanak mindent rendbe, minthogy utána kelljen toldozniuk- foltozniuk. Különben is emberük alig van rá. Az viszont megnyugtatóan hangzott: a kulcsok a lakóknál vannak, akik fokozatosan beköltöznek... , K ét tanulsága is van az esetnek. Az első leckeszerű a panelfészeklakóknak. a kész lakás még nem lakható. Előírásszerű átvétele ezt ugyanis időhöz köti, még akkor is, ha hibátlan. Másodszor: a névtelen levél sem mindig a kosárba való. Dupla kár, hogy szerzője csak figyelmeztetett valamire, az utánajárás közben már nem lehetett segítőtársunk. Vagy nem akart az lenni. A tudatos „hallgatás“ inkább felháborító, mint egy közlés, amelynek pontosságáról az illetékesek véleménye is megoszlik. Ugye, névtelen lakótelepi olvasó?! J. MÉSZÁROS KÁROLY Kérdőjelek a kapcsolatfelvétel körül Hat évvel ezelőtt több száz kollégámmal együtt ott szorongtam a bagdadi arab csúcsértekezlet sajtóközpontjában, várva a híreket. Aki már megfordult arab tanácskozásokon, az tudja: kétségbeejtő dolog ez. Nem mintha csínján bánnának a kommünikékkel,- papírban nincs hiány. A valódi, friss hirek jönnek ritkán, a legfontosabb eseményekről személyes kapcsolatok útján lehet valamit megtudni. A konferencia vége felé is lassan derült ki: egy reprezentatív küldöttség utazott Egyiptomba, azzal a céllal, hogy még egy esélyt adjon Kairónak a kiközösítés előtt. Egyiptom különutas politikája, a Camp David-i folyamat akkor már nagyonis látható volt. Az arab állam- és kormányfők azt kérték az egyiptomi vezetéstől: ne hagyja cserben az arab szolidaritást, ne lépjen ki a sorból. „Szadat hirtelen és durván bevágta az ajtót a megbízottak előtt“- így közölték a lapok az első kairói híreket. Mint ismeretes, a volt elnök nem adta fel politikáját és tető alá hozta az amerikai-izra- eli-egyiptomi különalkut. Amely- sok más egyéb negatív következmény mellett - hozzájárult a palesztin kérdés „lefokozásához“: ettől kezdve Egyiptom is elegendőnek tartotta a „ködös“ autonómia megvalósítását a palesztinok számára. A beígért megtorlás nem maradhatott el, az arab világ zöme mindenfajta kapcsolatot megszakított Egyiptommal. Még az Arab Liga székhelyét is Tuniszba helyezték Kairóból Anvar Szadatot nem nagyon rázta meg a döntés, megelégedett azzal, hogy néhány válsággal küszködő arab ország kitartott mellette. Tizenhét állam azonban valóban törésre vitte a dolgot, és több-kevesebb következetességgel tartotta magát a Bagdadban kidolgozott állásponthoz. 1981-ben, amikor a díszszemlén meggyilkolt Szadat elnök helyét elfoglalta az addigi alelnök, Hoszni Mubarak, sokan gyors változásra számítottak. Talán nem alaptalanul, hiszen Egyiptomban joggal feltételezték: a gyakran frivol módon személyeskedő, barátait és ellenfeleit sűrűn sértegető Anvar Szadat szolid, megfontolt utóda már pusztán a stílusával- politikai stílusával! - képes elérni a frontáttörést. Az egyiptomi vezetés akkor azt sejtette, hogy gyorsan rendbehozzák az arab kötelékeket, majd rendezik a viszonyt az iszlám világgal, és sor kerül a kelet-európai kapcsolatok pozitív tisztázására is. Kairó ezt tekintette sorrendnek, programnak, ám a program menet közben elakadt, a sorrendek felcserélődtek, az idő- Dontok pedig eléggé eltolódtak. így lehetett 1984 szeptember végének igazi politikai szenzációja az egyiptomi-jordániai diplomáciai kapcsolatok helyreállítása. Élesebb szemű megfigyelők már régebben jelezték a mélyebb mozgásokat, s említésre méltónak tartották, hogy majd egy évvel ezelőtt paratálták az egyiptomi-jordániai kereskedelmi megállapodást. Butrosz Gali egyiptomi külügyminiszter tavaly december végén magabiztosan kijelentette: „A jövő év (1984!) Egyiptom és a többi arab ország között a közeledés éve lesz.“ A politikus kilátásba helyezte: Kairó erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy kivétel nélkül valamennyi országgal végrehajtsa a történelmi kibékülést, azokkal is, amelyek nem tudják és nem akarják neki megbo- csájtani Camp David-et. Ugyanakkor a kairói politika még egy vonatkozásban nagyonis egyértelmű volt. Félreérthetetlenné tette, hogy „nem kér bocsánatot“ a különalkuért, nem is fordít hátat a megegyezésnek. így a kairói program nem kevesebbet akar, mint Camp David általános elfogadtatását, vagy legalábbis nyílt tudomásulvételét. A megbékéléshez első partnernek Jordániát nézte ki. A kereskedelmi megállapodás jó előjelnek számított, s a jordániai politika gyakori kétértelműsége külön felbátorította az egyiptomi vezetést. Husszein király súlyát megnövelte felújított barátkozása Jasszer Ara- fattal - ez alkalmasnak látszott arra, hogy az ellenzők egy részét leszerelje. A Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet Arafat-vezette fő áramlata eddig is felbecsülhetetlen segítséget nyújtott Kairónak: a PFSZ elnöke a casablancai Iszlám Konferencián maga javasolta Egyiptom visszavételét a szervezetbe. És sikerrel. Ám most az egyiptomi-jordániai kapcsolatteremtés híre hirtelen vihart kavart. Szíria azonnal elutasította: Damaszkusz egyforma hévvel támadta Egyiptomot, Jordániát és Arafat körét. Nem lehetett kétséges a líbiai és a dél-jemeni reagálás sem, bár Áden, híven eddigi arabközi politikájának hagyományaihoz, nem törekedett a viszály további mélyítésére. Az ellenzők között a legnagyobb jelentősége kétségkívül Szíriának van. Szíria viseli az Izraellel szembeni arab katonai kiállás terheinek meghatározó súlyát, álláspontját figyelmen kívül hagyni márcsak ezért sem lehet. Márpedig Szíria hajthatatlan. Ezt egyértelműen tudtára adták Reagan elnök megbízottjának, s félreérthetetlenek voltak a nyilvánosságnak szánt damaszkuszi állásfoglalások. És hiába szerettek volna mást hallani a gazdag olajmonarchiák megbízottjai is. Ez érezhetően elbizonytalanította a másik felet. Olyannyira, hogy az október elején Kairóban időző Ja- mani olajipari miniszter még azt is tagadta, hogy tárgyalásain egyáltalán szóba került ez a probléma. Márpedig bizonyosan szó volt róla, hiszen a minisztert Hoszni Mubarak is fogadta. De Jamani éppen úgy viselkedett mint az év elején a király féltestvére, Talal ibn Abdel Aziz herceg. A befolyásos politikus közölte Kairóban, hogy Rijad a saját felelősségére nem fogja támogatni Egyiptomot és az arab országok megbékélését. Ezt csak akkor teheti, ha a békülést jóváhagyja a pánarab állásfoglalás, a csúcs- találkozó. Tehát a végső szót mindenképpen a csúcstalálkozóra bízná a szaúdi udvar. Nem is tehet mást; a kiközösítést is a csúcs- konferencia végezte el. Itt lépett színre II. Hasszán, marokkói uralkodó. Rabat ura, aki szívesen egyengeti Egyiptom útját az arab közösség felé, hirtelen azt javasolta, hogy rendkívüli arab csúcsértekezlet vitassa meg a Kairó-Amman kiegyezés ügyét. II. Hasszán vállalkozik a csúcs előkészítésére is. Akkor pedig módja nyílik egy sajátos közvéleménykutatásra. Nevezetesen a diszkrét tárgyalásokon meg lehet „szavaztatni“ az arab államokat: mit is akarnak? A közvéleménykutatás eredménye előre kiszámítható: a zöm már megbékélt azzal a gondolattal, hogy ismét keblére ölelje Egyiptomot. A Hasszán király-féle javaslatnak éppen ez a célja. És erről a pontról tovább lehetne menni. Most már csak azt „kellene“ elérni, hogy az Arab Államok Ligája is megváltoztassa alapszabályát, és az egyhangúság elve helyett megelégedjen a többségi elvvel. Vagyis azzal, hogy ilyen fontos kérdésben se törekedjék teljes nézetazonosságra, csupán abszolút vagy relatív többségre. Éppen úgy, mint ahogy legutóbb Jasszer Arafat javaslatára az Iszlám Konferencia tanácskozásán is történt. A kairói-ammani új kapcsolat- felvétel, a körülötte támadt, részben előrelátható vihar ismét felidézi a szakítás körüli drámai erőpróbákat. Az 1978-as szakítást jelentő álláspont kialakítása sem ment könnyen: máig is titkolt heves, belső arabközi diplomáciai-politikai csatározások előzték meg. Nem ígérkezik túlságosan könnyűnek az újabb „menet“ sem. Ugyanis ha valamiképpen sikerül megtörni az egyhangúság elvét az Arab Államok Ligájában, akkor félő, hogy a Liga egysége vagy éppen léte kerül veszélybe. KRAJCZÁR IMRE
