Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)
1984-10-12 / 242. szám, péntek
ÚJ szú 5 1984. X. 12. Célunk a termelés intenzitásának és hatékonyságának további fokozása (Folytatás a 4. oldalról) az energia hasznosításának a színvonalát az élelmiszeripar egész újratermelési folyamatában, főleg az elérhető tudományos és műszaki ismeretek és a haladó gyakorlati tapasztalatok jobb kihasználásával. Az SZSZK feltételei között a program igényességét az is fokozza, hogy a feltételezett demográfiai fejlődéssel összefüggésben Szlovákiában gyorsabban fog csökkenni az egy lakosra jutó földterület. Olyan élelmiszerforrásokról kell gondoskodnunk, hogy azokkal ki lehessen elégíteni a lakosság létszámnövekedéséből következő szükségleteket is, s hogy fokozatosan csökkenthessük az élelmiszerfogyasztásban fennálló különbségeket a CSSZK és az SZSZK között. Rugalmasabban kell megoldani egyes további problémákat is, amelyek Szlovákia sajátosságaiból következnek. Elsősorban a Szlovákia talajföldrajzi és éghajlati feltételeiben megnyilvánuló különbségek technológiai és rendszerbeli megoldásáról, továbbá egyes termőhelyek vízgazdálkodási problémáinak rendezéséről, valamint a termelőeszközökkel, feldolgozási és raktározási kapacitásokkal való ellátásban mutatkozó jelentős különbségek felszámolásáról van szó. Szlovákia feltételei között a hosszú távú program a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés dinamikusabb fejlesztését irányozza elő, mint amilyent országos viszonylatban feltételezünk, ami természetesen az anyagi-műszaki alap fejlesztésére is vonatkozik. A hosszú távú program alapját a növénytermesztés további intenzív fejlesztése, s a termékekben keletkező veszteségek minimalizálása képezi. A növénytermesztés növekedési ütemét elsősorban az határozza meg, hogy milyen mértékben tudunk megbirkózni a talaj termőképességének a stagnálásával, sőt egyes területeken a csökkenésével is, mert a talaj és annak termőképessége olyan tényező, amely meghatározó szerepet játszik a növénytermesztés növelésére fordított fajlagos költségek alakulásában. A növénytermesztés stabil növelésében kitűzött igényes feladatok teljesítése megköveteli, hogy következetesen hajtsuk végre a beruházási és a nem beruházási jellegű talajjavítási intézkedések egész komplexumát. A csapadékviszonyok sokéves fejlődéséből arra lehet következtetni, hogy Szlovákia feltételei között továbbra is kiemelt feladat lesz az öntözőrendszerek szélesebb körű építése, valamint az elavult és az elhasználódott öntözőberendezések korszerűsítése. Ezt az a körülmény is kiemeli, hogy Szlovákia mezőgazdasági földalapjának 36 százalékán kiegészítő öntözésre van szükség a hozamok stabilizálásához. A mezőgazdasági minisztérium, az Állami Meliorációs Igazgatóság, valamint a Talajtani és Trá- gyázási Kutatóintézet részéről a vízgazdálkodással összefüggő lecsapolási munkákat úgy kell irányítani, hogy az erre fordított társadalmi eszközök minél hatékonyabban megtérüljenek, hogy az egyszerű megoldások kerüljenek előtérbe, s elejét vegyék a talaj fölösleges kiszárításának. A talaj vízgazdálkodására kidolgozott tervek programszerű végrehajtása megköveteli, hogy az érdekelt irányítási szervek és szervezetek a mezőgazdasági vállalatokkal együtt komplex intézkedéseket dolgozzanak ki a nagy költséggel feljavított termőtalajok hatékonyabb kihasználására. Elsősorban megfelelőbb biológiai alapanyagról kell gondoskodni, amely képes lesz hasznosítani az öntözéses gazdálkodás feltételeit. Javítani kell továbbá az öntözőberendezések kihasználásának a szervezését, az öntözési és a lecsapolási rendszerek karbantartását, s megfelelőbb öntözóegysé- get kell kifejleszteni, főleg a kukorica részére. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, valamint az SZSZK Erdőgazdasági és Vízgazdálkodási Minisztériuma részéről megkülönböztetett figyelemben kell részesíteni a Keletszlovákiai Alföld, az Ipoly völgye, Záhorie és a Dunai Vízmű építésével érintett területek hidromelio- rációs rendezésének komplex megoldását. A vízgazdálkodással összefüggő problémák megoldására nemcsak ezért kell fokozott figyelmet fordítani, hanem azért is, mert az elegendő mennyiségű használati és ivóvíz biztosítása egyúttal fontos politikai feladatot is jelent. Az SZLKP KB Elnöksége már többször is foglalkozott ezzel a kérdéssel, s intézkedéseket hagyott jóvá az elegendő mennyiségű vízforrás biztosításának és ésszerű kihasználásának komplex megoldására, valamint az elosztóhálózatban előforduló veszteségek és a gazdaságtalan vízfogyasztás csökkentésére. Sokkal gyorsabban kell tudatosítanunk az azonnali intézkedések szükségességét minden helyen, hogy képesek legyünk a víz jobb védelmére és hasznosítására, amely a további intenzív növekedés nélkülözhetetlen forrását képezi nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az egész népgazdaságban is. A talaj termőképességének a javítása mellett a talajvédelemre is hasonló gondot kell fordítanunk. A program főleg a szántóterület stabilizálásával számol. E cél elérése érdekében továbbra is aktívan kell viszonyulnunk a földalap védelméhez, s maximális mértékben meg kell akadályozni a szántóföld elvonását nem mezőgazdasági jellegű célokra. A földalap csökkenését sem a jelenlegi időszakban, sem a jövőben nem tudjuk pótolni a talaj termőképességét növelő intézkedésekkel. Ezért el kell mélyíteni és szilárdítani kell azokat a pozitív eredményeket, amelyeket az utóbbi években értünk el a földalap védelmében. A gabonaprobléma sikeres megoldása szükségessé teszi, hogy a gabonafélék hektárhozamainak további növelése mellett az eddiginél kifejezőbb mértékben növeljük és javítsuk a tömegtakarmányok termelését, s lényeges mértékben javuljon ezek hasznosítása a szarvasmarha-tenyésztésben. A külső és a belső gazdasági feltételek azt is megkövetelik, hogy tovább csökkentsük a függőségünket a takarmányfehérjék behozatalától. Ezt a problémát bizonyos mértékben a mezőgazdaságon belül is megoldhatjuk a hüvelyesek és az olajnövények termelésének a növelésével. Az utóbbi három év átlagához viszonyítva a hüvelyesek termelésénél kétharmadrésznyi, az olajnövényekénél pedig csaknem ötven százalékos növekedéssel számolunk. Az olajnövényeknél tervbe vettük a napraforgó vetésterületének a kiszélesítését a nyugat-szlovákiai és a kelet-szlovákiai kerület megfelelő agroökológiai feltételei között, miközben a repce vetésterületének egy része a burgonyatermesztési körzetbe kerül át. Alapvető fordulatot kell elérnünk a cukorrépa-termesztés intenzifikálásában. Erre azért van szükség, hogy a répatermesztók jó minőségű biológiai alapanyaggal, hatékony vegyszerekkel és komplex technológiai gépsorokkal rendelkezzenek a cukorrépa termesztéséhez és betakarításához, s gondoskodjanak a termesztési fegyelem szilárdításáról, valamint a cukorveszteségek csökkentéséről is a cukorrépa feldolgozása folyamán. A burgonyatermesztésben a fő feladat a hektárhozamok növelése, valamint az étkezési és az ipari burgonya minőségének a javítása. A veszteségek csökkentése érdekében meg kell oldani a raktározás és a jobb hasznosítás kérdéseit, mégpedig a gyümölcs- és zöldségforgalmazó kereskedelemmel kapcsolatos kooperáció keretében is. Az ésszerű táplálkozás követelményeivel összhangban a gyümölcs- és a zöldségtermelés további mennyiségi növelésével és minőségi javulásával számolunk. Ezt a feladatot elsősorban a nagyüzemi gyümölcs- és zöldségtermesztők betakarítási technikával, klimatizációs raktárakkal, valamint terméskezelő berendezésekkel való jobb ellátásával kell megoldanunk, s le kell rövidítenünk a termelők és a fogyasztók közötti utat. Azzal számolunk, hogy a következő ötéves tervidőszakokban is helyük lesz a kistermelőknek a gyümölcs- és zöldségfélék iránti piaci szükségletek kielégítésében. Azonban ezt a termelői tevékenységet is összhangba kell hozni az össztársadalmi érdekekkel. A nagyüzemileg megmúvelhetet- len területek hasznosítása a kertbarátok és a kistermelők által helyes irányzat, de ez nem fejlődhet ösztönösen, néha a szocialista szektor rovására. A helyes irányzatok érvényesítésében, valamint a különböző spekulációs törekvésekkel szemben folytatott harcban nagyobb elkötelezettségre van szükség a Kertbarátok és a Kis- állattenyésztók Szövetségében, a járási termelési igazgatóságokon, valamint az efsz-ekben és az állami gazdaságokban s főleg a nemzeti bizottságokban dolgozó funkcionáriusok részéről, beleértve az ellenőrzés hatékonyságának az elmélyítését. / A növénytermesztés intenzív fejlesztésére vonatkozó célokban a hatékony technológiai rendszerek tömeges elterjesztéséből indulunk ki, feltételezve a kielégítő anyagi-műszaki ellátást, a vetőmagvak és az ültetóanyagok fokozott biológiai és termesztési értékét, a tökéletesebb növényvédelmet és tápanyagellátást. Elvárjuk, hogy a Slovosivo és a Semex felelős dolgozói javítani fogják a vetómagszaporítókkal folytatott együttműködésüket, s elegendő javított minőségű vetőmag és ültetőanyag termeléséről gondoskodnak. Az állattenyésztés fejlesztésének stratégiai irányvonalát a saját takarmányalap ésszerű kihasználásának a programja képezi. Ezért nagy súlyt helyezünk a termelés olyan szerkezetére, amely az SZSZK feltételei között biztosítani tudja az optimális szükségletek fedezését, s a gazdasági szempontokat is figyelembe veszi. A szarvasmarha-tenyésztés az állattenyésztés meghatározó ágazata Továbbra is a szarvasmarhatenyésztés lesz az állattenyésztés hordozó ágazata, amely fontos szerepet játszik a talaj termőképességének a javításában, valamint a lakosság élelmiszer-ellátásának javításában, az állati eredetű fehérjék növekvő fogyasztásának a fedezésében. A hús és a tej termelésének a növelését a termelékenység növelésével, s a tehénállomány intenzívebb újratermelésével kell elérni. Az állomány bizonyos mértékű létszámnövekedésével is számolunk, elsősorban azokban a körzetekben, ahol még mindig alacsony a szarvasmarha állománysűrűsége, s ahol nem használják ki eléggé a tömegtakarmányok termelésének reális lehetőségeit. A sertéstenyésztést egyértelműen a hústermelés intenzifikálá- sára és ésszerűsítésére irányítjuk, mégpedig az abraktakarmányok hazai forrásaiból létrehozott takarmányalappal összhangban. A hibridizációs program hatékonyságának tobábbi növeléséről van szó, amely a vágóérték és a takarmánymegtérülés további javítására irányul. A baromfitermelés az abraktakarmányok állami juttatásaitól, s főleg a behozatalból származó takarmánykiegészítók mennyiségétől függ. Az SZSZK feltételi között különleges helyzete van a juhtenyésztésnek. Az állattenyésztés más szakaszaihoz hasonlóan a juhtenyésztésben is intézkedéseket kell tenni a termelés további inten- zifikálására, á bárányhús termelésének a növelésére az egész év folyamán, s az állatállomány maximális termelékenységének az elérésére. A juhtenyésztés fejlesztésével mintegy 40 százalékkal fog növekedni a legfontosabb hazai természetes textilipari nyersanyagot képező gyapjú mennyisége, emellett főleg a juhhústermelés növekedése lesz a legjelentősebb, amely a jelenlegi szinthez viszonyítva körülbelül 90 százalékkal lesz nagyobb. Javítani kell a feldolgozóipar ellátását juhbórből és gereznából is, ami jelentős import- korlátozó intézkedésnek számít. A juhtenyésztés rendszeres és gyorsabb ütemű mennyiségi és minőségi fejlesztése érdekében többet kell tenni a műszaki ellátás területén is, a juhtenyésztókról való szociális gondoskodásban, a szakemberképzés szakaszán, valamint a juhtenyésztés gazdasági ösztönzésében. Az állati termékek termelésének egész évi egyenletes biztosítása, s ezzel összefüggésben az abraktakarmányok fajlagos fogyasztásának az ésszerűsítése, főleg Szlovákia feltételei között, halaszthatatlanul megköveteli az abraktakarmányok és a tömegtakarmányok tartalékolásával és készletezésével kapcsolatos problémák következetes megoldását. A mezőgazdasági dolgozóknak meg kell tanulniuk úgy gazdálkodni, hogy elégséges termelési tartalékaik legyenek az abraktakarmányokból az új termés előtt, leg-, alább az egyhavi fogyasztás szintjén. A takarmányok termelési hatékonyságának növelésében fontos feladatok hárulnak a takarmány- keverékek gyártóira. Szükséges, hogy a takarmánykeverékeket gyártó üzemek a kívánt minőségben gondoskodjanak ezek stabil gyártásáról. Ehhez már most is elegendő kapacitással rendelkezünk. A program a takarmánykie- gészítőkból, vagyis a bioadalékokból, az ásványi anyagokból és a gyógyszerekből való jobb ellátással számol. Ez kialakítja a feltételeket a takarmánykeverékek garantált hatékonyságának további elterjesztéséhez a mezőgazdasági termelésben. Az intenzitás és a hatékonyság további növelésére irányuló törekvéseinkben jelentős szerepet kell vállalniuk a biológiai szolgáltatásokat nyújtó szervezeteknek, a törzstenyésztóknek és az állatorvosoknak. Főleg a nemesítési, az újratermelési és a hibridizációs módszerek elmélyítéséről és tökéletesítéséről van szó az egyes tenyészállományok szintjén. Elvárjuk, hogy az állatorvosi szolgáltatás nemcsak az állatok egészségvédelmében fokozza a gondoskodást és a felelősség közös vállalását, hanem az állatok termelékenységéért és az állati eredetű élelmiszerek biológiai értékéért is osztozkodik a felelősség vállalásában. Elvtársak! A program a mezőgazdasági termelés mellett a nem mezőgazdasági jellegű tevékenység fejlesztésével is számol. Az efsz-ek melléküzemági termelésének és az állami gazdaságok kiegészítő tevékenységének a mezőgazdasági termelés fejlesztésére és gazdasági stabilizálására gyakorolt kedvező hatása ma már általánosan elismert tény. A fejlődés azonban arra utal, hogy habár az efsz-ek melléküzem- ági termelése és az állami gazdaságok kiegészítő tevékenysége a rendeltetésének megfelelő irányban bontakozik ki, azonban még nem felel meg teljes mértékben az adott követelményeknek és lehetőségeknek. Ezért az irányítási szerveknek nagyobb igyekezetet kell kifejteniük, hogy az egyes vállalatoknál, az efsz-ekben és az állami gazdaságokban határozottabban és élénkebben hajtsák évgre a CSKP KB Elnökségének a melléküzem- ági termelés és az állami gazdaságok kiegészítő tevékenysége fejlesztésére vonatkozó határozatából eredő feladatokat. Arról van szó, hogy gyorsabban és kezdeményezőbben gondoskodjanak a mezőgazdasági termelési feladatok végrehajtásához szükséges speciális és kis sorozatszámban gyártott gépi berendezésekről és más anyagi jellegű szükségletekről, s hogy növekedjen e tevékenység részaránya a mezőgazdasági termékek piaci előkészítésében és jobb hasznosításában, s hogy növekedjen a lakossági szolgáltatások aránya is, főleg a falvakon és a távoli településeken. Emellett e tevékenységek gazdasági hatása is jelentős. Ebből a szempontból főleg a mezőgazdaság állami szektorában van szükség nagyobb aktivitásra. A melléküzemági termelés jelentőségét az eddiginél nagyobb mértékben kell értékelni a munkaidő és a munkaerő tenyészidón kívüli kihasználása, valamint a helyi források jobb hasznosítása szempontjából. Az illetékes kormány- és irányítási szervek -felelős dolgozóinak aktívabban kell hozzájárulniuk a nem mezőgazdasági jellegű tevékenységek fejlesztési koncepciójának kidolgozásához az efsz- ekben és az állami gazdaságokban. A CSKP KB Elnökségének a melléküzemági termelés fejlesztésére és hatékonyságának növelésére vonatkozó határozata értelmében alkotóbban és nagyobb felelősséggel kell megoldani e termelés programirányzataiban, anyagi és energetikai biztosításában felmerülő problémákat, s gondoskodni kell a hatékonyabb gazdasági ösztönzéséről is. Az ésszerű táplálkozás követelményeivel összhangban Elvtársak! A mai magas élelmiszer-fogyasztás új helyzetet teremt a piacon. Néhány termékkel, főleg élelmiszeripari cikkel relatíve telített a piac. Mindenekelőtt a tej-, a konzerv- és zsíradékipar termékeiről, valamint az élelmiszeripar más ágazatainak termékeiről van szó. A fogyasztók egyre nagyobb igényeket támasztanak az élelmi- szer-kínálattal szemben, ami megköveteli, hogy sokkal rugalmasabban reagáljunk az igényekre, hogy jobban tájékoztassunk. Az élelmiszeriparnak a kínálat bővítése során fokozatosan az észszerű táplálkozás követelményeinek megfelelően hatnia kell étkezési szokásaink megváltoztatására. Ez az élelmiszerpiac stabilizálásának, ugyanakkor a lakosság vásárlóereje és a hazai piac árualapja közti aránytalanság megszüntetésének alapvető módja. Az élelmiszeriparnak jelentősége van gazdasági egyensúlyunk megszilárdításában, mivel az élelmiszer- ipari termékek, annak ellenére, hogy részarányuk a kereskedelmi forgalomban törvényszerűen csökken, távlatilag is jelentős részt képeznek. A kiegyensúlyozott, stabil élelmiszerpiac nemcsak a mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozók munkájának eredménye, része van ebben a kereskedelemnek, az irányító szerveknek és a szolgáltató szervezeteknek is. A kereskedelmi minisztériumnak és szervezeteinek az igényesebb körülményeknek megfelelően javítaniuk kell a piackutatást, rugalmasabban kell reagálniuk a keresletre és az egyes élelmiszeripari ágazatokkal folytatott együttmúködés javításával a kívánt termékekkel kell gazdagítani a piacot. Az élelmiszeripar fejlesztésének programjában nagy hangsúlyt helyezünk a mezőgazdasági termékek komplex feldogozására és hasznosítására, főleg az olyan nyersanyagok esetében, amelyeknek hasznosítása nem éri el a kívánt színvonalat. Mindenekelőtt a tej és növényi fehérjék feldolgozásáról, a gyümölcs és zöldség (Folytatás a 6. oldalon) 'Vľ*8«*
