Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-10 / 240. szám, szerda

Csak az épület kopott Fölösleges volna elemeznünk a vasút jelentőségét, gazdasági fontosságát. Ez biztosítja hazánk közlekedési vérkeringését, teremt kapcsolatot a szomszédos és tá­voli országokkal. A vasutasok munkája pótolhatatlan, s megér­demlik, hogy ne csak a szeptem­ber 27-i vasutasnapon foglalkoz­zunk munkájukkal, az ágazat kol­lektíváival, kiváló dolgozóival. Az ünnep mégis jobban reflektorfény­be hozza őket. Ennek ürügyén jutottunk el mi is Gömör egyik fontos közlekedési és elágazási csomópontjára, Pelsőcre (Pleši- vec). Ködtől szürke reggelen érke­zem az állomásra. Huszonöt, har­minc évvel ezelőtt gyakran meg­fordultam itt, csatlakozásra várva. Sok éjszakát töltöttem a rideg vá­róteremben. Az az érzésem, hogy azóta semmi sem változott, sőt, mintha még kopottabb lenne minden épület. Ezt a véleménye­met nem rejtem véka alá az állo­más főnöke, Pajtai János előtt sem, bár ilyen ünnepi alkalomkor másképpen illene kezdeni a be­szélgetést.- A tényeken az udvariasság nem változtat - mondja az állo­másfőnök. - Kapásból nem tudom megmondani, hogy mikor épültek az állomás épületei, de túl vannak a száz éven. A sínek lefektetése­kor építették, s azóta nem sok minden változott, csak a sínpárok száma növekedett. A főépület nagysága bizonyítja, hogy már ab­ban az időben nagy jelentősége volt ennek a vasúti csomópontnak, hiszen ma is több irányba ágaznak el itt a mellékvágányok, és nagyon sok ipari és mezőgazdasági üzem forgalmát bonyolítjuk le. Vonalun­kon, a környező kis falvakban gomba módra nőttek az új állo­másépületek, s mi nagyon szűkén vagyunk. . • • .- Valóban nagyon régi az állo­más, ráférne a korszerűsítés, a munkakörülmények megkönnyí­tése. A vasútállpmás kollektívája mégis kiváló eredményeket ér el. Miben látja az eredmények gyöke­rét és mit tart a legfontosabb fela­datuknak?- Állomásunknak - mondja Paj­tai János - összesen 285 dolgo­zója van. Jól összeszokott, szak­képzett, a munkáját, feladatát is­merő és értő emberek dolgoznak nálunk. Ha valaki pontosan ismeri a rá váró feladatokat, a megoldás módját, az tökéletesen teljesíteni is tudja. A legfontosabb feladatunk a terv teljesítése, melynek egyik legfontosabb, leglényegesebb té­nyezője a munkabiztonság. Ez érthető, hiszen a vasút veszélyes munkahely, különösen ilyen nagy forgalom mellett. Állomásunkon 24 óra alatt 210 szerelvény halad át. Hat-hétszáz kocsitolást vég­zünk, minden tolatás magában rejti a veszélyhelyzetet. Ezt lénye­gesen csökkenteni lehetne, ha megépíthetnénk egy 500 méteres mellékvágányt, mely csökkentené a balesetveszélyt, s évente 4 ezer liter üzemanyagot takarítanánk meg. A befektetett összeg egy év alatt megtérülhetne.- A teljesítmény és a munkabiz­tonság sok mindentől függ, többek között a dolgozók szociális ellátá­sától is. Jó a helyzetük ezen a téren?- Igen is, nem is - mondja az állomásfőnök. - Üzemi konyhánk kitünően fölszerelt, ízléses és higi­énikus. Az étel minősége és mennyisége is kielégíti a dolgozó­kat. Naponta hétszáz ember szá­mára főznek. Szintén magas szín­vonalon van, mondhatnám, hogy szállodai szinten, a pihenőház, amit az átutazó, pihenőjüket tartó vonatvezetők, vonatkísérők, jegy­kezelők vesznek igénybe. A többi szociális helyiségnek, melyeknek saját dolgozóinkat kellene szolgál­ni, híjában vagyunk, vagy nem megfelelőek. Ezen a téren még sok volna a teöndő. Bővítésre nincs lehetőségünk. Minden gon­dunkat csak egy új állomás építé­se oldhatná meg. Beszélgetésünk közben érkezik meg Vass Dezső, a pártalapszer­vezet elnöke, akire vártunk.- Elnézést a késésért - mondja de pártgyűlésünk volt, s utána még egy-két dolgot el kellett intéz­nünk. Vass Dezső nem készült vasu­tasnak. Bányászcsaládból szár­mazik, s ő is ezt a mesterséget kezdte. Tizenöt éves korában ke­rült a bányászszaktanintézetbe, s vájárként szerzett szakmunkás­bizonyítványt. Ezután négy évet töltött vasércbányában, majd hat évet a jáchymovi uránbányában. 1955-ben lett párttag, s büszke arra, hogy 1958-ban, egészen fia­talon pártvezetóségi tag lett, amit munkájával, politikai érettségével érdemelt ki. örök emlékeihez tar­tozik, hogy 1951-ben, még mint bányásztanulót fogadta ót is Kle­ment Gottwald Lányban. Bá­nyászként megkapta a Felszaba­dulás 15. évfordulója emlékérmet. Egészségi okok miatt megvált a bányától és a vasúthoz került. A haniskai szélesvágányú vasút­nál dolgozott, majd ide került Pel- sócre, mint kocsiösszeíró. Munká­jával itt is megbecsülést szerzett, és kiemelkedő eredményeket ér el. A közelmúltban kapta meg a „Kiváló munkáért“ állami kitün­tetést. így beszél munkájáról:- A bánya és a vasút nem áll messze egymástól. A bányákban megtanultam a fegyelmet, s ugyan­erre van szükség mostani munka­helyemen is. Fegyelem nélkül nem lehet eredményt elérni, biz­tonságosan és eredményesen dolgozni. Nincs éppen könnyű dol­gunk, mert amint az állomásfőnök is mondja, megnehezíti munkán­kat az állomás korszerűtlensége. Nemcsak maga az épület régi, hanem a berendezése is. Ennek ellenére az eredményeink jók. A fekbér nálunk ismeretlen foga­lom, s ez bizonyítja a gazdaságos munkát. Az idén 57 834 tonnával többet rakodtunk a tervezettnél, s a kocsik jobb kihasználásával megtakarítottunk 2253 kocsiegy­séget, ez mind komoly összeget jelent a népgazdaságnak. A fentiek is bizonyítják, hogy a pelsőci vasutasok, bár kopott épületben dolgoznak, eredménye­ikkel szüntelenül növelik a kék hadsereg hírnevét. FECSÓ PÁL MÉLTÓ HOZZÁJÁRULÁS A Könyvek Háza legújabb kiállításáról „Egyenletes termelésre van szükség“ A komáromi (Komárno) Járási Építőipari Vállalat újonnan kineve­zett igazgatójával, Baráth György- gyel beszélgetünk az irányítási gondokról, elképzelésekről.- Nincs takargatnivalónk - mondja Baráth György -, van­nak eredményeink, de a nehézsé­gek sem kerültek el bennünket. A járás legnagyobb vállalatai közé tartozunk, s ez rendkívül nagy fe­lelősséget ró ránk.- Úgy tudom, hogy nem a ,,leg- olajozottabban“ működik, illetve működött az üzem. Mi az igazság?- Már lassan kikerülünk a hul­lámvölgyből, s úgy tűnik, hogy az év végén már nem kell igényel­nünk az állami támogatást. Óriási belső tartalékaink vannak, ezeket mielőbb ki kell aknáznunk. Első­sorban az ésszerű és hozzáértő irányításra, új termelési formák bevezetésére, a jó szakemberek képzésére, s mindenekelőtt a kő­művesek állományának bővítésé­re és megtartására fordítjuk az erőnket. Célunk a kőmúvesszak- ma tekintélyének a növelése, ezt erkölcsi és anyagi ösztönzéssel, elismeréssel kívánjuk elérni. Az építőiparban a kőműves legyen az „első“ ember.- Az említettek érdekében tet­tek már konkrét lépéseket?- Tettünk. A jövő év január 1 -tői bevezetjük az ún. önelszámolási rendszert, amit a Bratislavai Köz- gazdasági Főiskola dolgozott ki részünkre. Ez viszonylag önálló gazdálkodást biztosít, de egyúttal kockázatvállalással is jár, eltűnik majd a felső irányítás és a kivitele­zés közötti sok-sok lépcsőfok, vi­szont így a hibákat nem lehet másra kenni. Szeretném leszö­gezni: a bért nem a jelenléti ív alapján fizetjük majd, hanem az elvégzett munka szerint. Továbbá az építőanyag-gazdálkodás javí­tására összpontosítunk, s csak annyi megrendelést fogadunk el, amennyit el is tudunk végezni. Le kell szoknunk az átadási hajszá­ról. Egyenletes termelésre van szükség.- Visszatérve a javadalmazás­ra. Milyen garancia van arra, hogy a személy szerinti értékelésnél nem üti fel a fejét a sógorság- komaság?- Kétségkívül nagy felelősség­gel jár mások munkájának az igazságos elbírálása, itt nincs he­lye a szubjektív véleménynek. Bármiféle visszaélés rontaná a munkakedvet, a kezdeményező­készséget. Ennek megvalósításá­ban nagy támaszunk a helyi párt- szervezet, a szakszervezet, vala­mint a népi ellenőrök tevékenysé­ge. Népi ellenőreink derekas mun­kát végeznek, minden panaszt, le­gyen az szóbeli vagy írásbeli, vagy akár íjévtelen bejelentés, ap­rólékosan kivizsgálnak. Hadd je­gyezzem meg: a közelmúltban az egyik dolgózónk „szabadságolt“, miközben ‘„papíron“ dolgozott. A „lebukottat“ nem dicsértük meg- A rossznyelvek szerint az építkezést nem mindig az alappal kezdték.- Ez igy túlzás. Bár előfordult, hogy a festők megelőzték a csem- pezöket, vagy a villanyszerelőket, ma már ezt jóformán kiküszöböl­tük. A kényelmes, alkalmazkodni nem akaró, vagy fejlődni nem ké­pco vezetők helyére pedig máso­kat állítunk.- Eredményeikről, közeli és a távlati terveikről is szólna rö­viden?- Minden jel arra vall, hogy a tervnek megfelelően zárjuk az évet. Rövidesen befejezzük az Al- sópéteri (Dolný Peter) Alapiskola napközi otthonának az építését, a Hurbanovói Óvónőképző Szakkö­zépiskola tornatermét stb. Ezúton is szeretném megköszönni egyes kőművescsoportok példás munká­ját, mint amilyen például a komá­romi Horváth Imre és a hurbanovói Dosztál Béla vezette építőcsoport. 1985-től kezdjük a komáromi vá­góhíd rekonstrukcióját, ami jófor­mán új vágóhíd felépítésével egyenlő, s a tervek szerint 3,5 évig tart. A beruházás 45 millió koronát tesz ki. A káder- és munkakörellá­tással kapcsolatban pedig az az elképzelésünk, hogy évente 10 fő­iskolát és 1Ó középiskolát végzet­tet szerződtethetnénk. Szakmun­kásainkat a saját szaktanintéze­tünkben képezzük. Koczka Géza, az iskola igazgatója szivén viseli az utánpótlás nevelését. Az is fon­tos eredmény, hogy az új módsze­reink bevezetésének köszönhető­en vállalatunknál már megszűnt a munkaerővándorlás. Baráth György egyike azoknak az embereknek, akik úgymond az üzemben nőttek fel. Mielőtt a szá­mos kitüntetésben részesült nagy- vállalat élére került, volt mester, építésvezető, termelési igazgató- helyettes. Egy időben a pártelnöki tisztséget is ó látta el, s bizonyára megállja helyét ezen a poszton is CSIBA GÉZA A bratislavai városi pártbizott­ság, a politikai nevelés háza, a SLOVENSKÁ KNIHA nemzeti vállalat együttműködésével rende­zett kiállítás valójában erre a kér­désre ad választ: Hogyan segíti könyvkiadásunk a politikai kép­zést, a pártoktatást? Aki ugyanis belép a Steiner Gábor utca 13. szám alatti könyvesbolt kiállítási termébe, elsőként a főfalon látha­tó, nagyméretű, propagációs táb­lákat veszi észre, melyek színes, illusztrált szövege felvázolja elénk a politikai képzés, a pártoktatás rendszeréi, szervezeti felépítését. Szemrevételezése, tanulmányo­zása nyomán önként adódó, hogy a tárlókba helyezett könyveket, ki­adványokat ennek a vázlatnak a szempontjai szerint kezdjük megnézni. Vizsgálódva, a felvetett kérdésre választ keresve. Természetesen, a rendezők is gondoltak erre. A tárlókba ilyen szempont szerint helyezték el a könyveket, a kiadványokat. Ami helyeselhető, mert így könnyen áttekinthető, és a látogató gyor­san, könnyen rátalál az öt, vagy csoportját, tanfolyama hallgatóit érdeklő kiadványokra. Elsősorban a politikai képzést, a pártoktatást segítő módszertani kiadványokra voltam kíváncsi, mert köztudott: nagy szükségük van ezekre mind az előadóknak, mind a pártoktatóknak. Egykettő­re rájuk is találtam. Hosszú lenne felsorolni a kiadványok címét, de megszámláltam őket: 32 látható ezen a kiállításon. És örömmel fedeztem fel, hogy a bratislavai városi politikai nevelés háza saját kiadásban jelentette meg a párt­oktatás rendszerében használha­tó rövidfilmek és szemléltető esz­közök jegyzékét. Nem hiányoznak a kiállításról a magyar nyelvű könyvek, kiadvá­nyok sem. Feliratos, külön tárlóban találhatók. A nemrégiben kiadott Ifjú kommunisták iskolája című kö­tet ízléses kivitelezésű, amihez vi­szonyítva a 20 koronás ár nem mondható magasnak. A Pártfunk­cionáriusok kiskönyvtára című so­rozat kötetei, amelyekből nyolc látható a kiállításon, sokkal ol­csóbbak. Egyébként mindegyik, a kiállításon látható magyar nyelvű könyv a PRAVDA sajtókombinát, illetve a PRAVDA Könyvkiadó gondozásában jelent meg. És ar­ról is gondoskodtak, hogy az ér­deklődő kézbevehesse , ha akarja haza is vihesse az idei pártoktatá­si évre szolgáló kiadványterveze­tet, melyen 16 kiadványcím szere­pel. Megrendelőlapként is hasz­nálható ez a kiadványtervezet. Ami a magyar nyelvű könyvek­re, kiadványokra vonatkozik: csak a pártoktatásban használhatók bemutatására szorítkoztak a ren­dezők. Az általánosabb politikai képzést, művelődést szolgáló ki­adványok, mint amilyen például Jozef Lenárt Válogatott Müvei I. vagy II. kötete is, hiányoznak a tárlóból. Általában, a kiállítás, mint könyvkiadásunk sajátos rendezé­sű bemutatója, elsősorban azért sikeres, mert olyan könyvszemle, mely méltó hozzájárulás a marxiz­mus-leninizmus oktatása haté­konyságának javításához, hiszen az előadók, a pártoktatók tevé­kenységéhez szinte nélkülözhe­tetlen segítséget ad. És azért is sikeres, mert a társadalmi, politikai kérdések és témák iránt érdeklő­dők is megtalálják itt a politikai szociológia, a történelemtudo­mány, az állam- és jogtudomá­nyok, a politikai filozófia, a politikai földrajz tanulmányozására szolgá­ló kiadványokat. HAJDÚ ANDRÁS APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Fájdalmas gyá­szunkban őszinte hálával mondunk köszonetet mind­azoknak, akik 1984. július 3-án elkísér­ték utolsó útjára a perbenyiki (Pri- benik) temetőbe a szeretett, drága, egyetlen gyermeket és feleséget, D a n č a n in Jaroslavné Juhász Ildikó tanítónőt, akit a halál 26 éves korában tragikus körülmények között ragadott ki szeret­tei köréből. Köszönet Molnár Zoltán igazgatónak a gyönyörű gyászbeszé­dért, továbbá a pedagógusok énekka­rának és azoknak, akik szóban és sok virággal részvétüket nyilvánították, és igyekeztek enyhíteni mély fájdal­munkat. örökké gyászoló özvegy édesanyja, férje és a rokonság. Ú-3383 ä ■ Mély gyászunk- HI ban hálás szívvel mondunk köszöne­tét mindazoknak, akik 1984 szep­tember 7-én elkí­sérték utolsó útjára a nyárasdi (Topoľ­níky) temetőbe drága fiunkat, Poór Imrét, akit a halál 28 évesen, hosszú, súlyos betegség után ragadott ki szerettei kö­réből. Külön köszonetet mondunk a Gördülócsapágygyár nagymegyeri (Galovo) részlegének és a hroboňovói munkatársaknak, a galambtenyésztők­nek, rokonoknak, ismerősöknek, akik virágaikkal, koszorúikkal enyhíteni igyekeztek fájdalmunkat. Köszönjük a polgári ügyek testületének a szép és megható búcsúbeszédet, a dunaszer­dahelyi (Dunajská Streda) kórház in­tenzív osztálya dolgozóinak, Baculák- né orvosnőnek és az ápolónőknek, hogy mindent elkövettek életben mara­dásáért. A gyászoló család Ú-3388 mj ■ A drága szülőknek, Bitter Pálnak és feleségének - 65. illetve 58. - szü­letésnapja alkalmából szívből gratulál, s jó egészséget és még nagyon hosz- szú, boldog életet kiván lányuk, vejük és két unokájuk. Ú-3426 ■ Ma hatvanéves a legdrágább édes­anya, anyós, nagy­mama, özv. Varga Istvánné Sajógömörben (Gemer). Születés­napján szeretettel kívánnak jó egészséget és hosszú, boldog életet •> lányai: Anikó, Piroska, fia, Pisti, me­nye, Marika, vejei: Bandi, Jancsi és nyolc unokája/ Ú-3368 ■ Október 10-én ünnepli 40. szüle­tésnapját a szerető férj, gondos édes­apa, Juhász Zoltán Feleden (Jesens- ké), Ebből az alka­lomból erőt egészséget és hosszú, boldog családja körében eltöltendő életet kíván felesége, Olinka és két gyermeke: Zoltán és Éva. A jókívánságokhoz csatlakozik édesanyja, édesapja, anyósa és apósa. Ú-3372 KÖSZÖNTŐ MEGEMLEKEZES ■ Bodó Józsefnek Lúcsra (Lúč na Ostrove) 60. születésnapja alkalmából szívből gratulálnak, s jó egészséget és hosszan tartó békés, boldog életet kí­vánnak szerető felesége, lánya, fiai, menyei, veje és 5 unokája. Ú-3428 ■ Szívet tépő em­lék marad szá­munkra a szerető férjnek, édesapá­nak, apósnak és nagyapának, Jakubík Rudolfnak (Padáň) elhunyta; váratla­nul, 1983. 10. 1-én, 56 éves korában távozott örökre kö­rünkből. Akik ismerték és szerették, áldozzanak emlékének egy néma pilla­natot e számunkra oly szomorú elsó évfordulón. Gyászoló felesége és családja Ú-3423 ÚJ szó 6 1984. X. 10.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents