Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)
1984-10-08 / 238. szám, hétfő
FWEH:“’ HAZÁNK NÉPE SOSEM FELEDI, HOGY SZABADSÁGÁT A SZOVJET NÉP RENDKÍVÜLI ÁLDOZATAINAK ÁRÁN NYERTE EL Ľubomír Štrougal elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) tünket a haza és szocialista jelenünk javára szerzett érdemeikért. Meghatottan rójuk le kegyeletünket az elesettek emléke iránt, hajtunk fejet azoknak az érdemei előtt, akik túlélték a könyörtelen harcot. Mindörökre esküként hangzanak számunkra Ludvík Svoboda hadseregtábornok, az elsó csehszlovák hadtest parancsnokának, a duklai harcok résztvevőjének szavai: „Mély tiszteletet és meghatottságot érzünk -minden esetben, amikor a duklai harctérre, a cseh és a szlovák nemzet számára oly emlékezetes helyre, e vérrel és derék harcosok életével megszentelt helyre lépünk. Itt minden domb, s talán minden fa és kő beszélni tudna a szovjet és a csehszlovák katonák halhatatlan hősiességéről. Arról, hogy közösen harcoltak itt hazánk szabadságáért, közösen győztek.“ Hálával említjük meg, hogy e hadművelet előkészítésében és lebonyolításában olyan kiváló államférfiak és hadvezérek vettek részt, mint Leonyid lljics Brezs- nyev, Ivan Sztyepanovics Konyev, Andrej Antonovics Grecsko, Kiril Szemjonovics Moszkalenko, az itt jelenlevő Alekszej Alekszejevics Jepisev hadseregtábornok, a szovjet hadsereg politikai főcsoportfőnöke, a szovjet küldöttség vezetője, Petrov, Gasztyilovics és Zsuravlov tábornok, valamint sokan mások. Arra is büszkék vagyunk, hogy a csehszlovák hadtest nem kis mértékben járult hozzá a Kárpátokon való győzelmes áttöréshez, s ez volt egyúttal legnagyobb és legjelentősebb katonai szereplése, amely során sikeresen kiállta a harci próbát. Az ellenséggel vívott kemény harcokban végleg megpecsételődött Csehszlovákia és a Szovjetunió népének örök barátsága. A feledhetetlen Klement Gottwald elvtárs joggal jelenthette ki: „A Duklai-hágónál született meg az a jelszó, amely népünk szívébe és tudatába egyaránt bevonult: örök időkre a Szovjetunióval! A Szovjetunióval és soha másként!“ Ezért a cseh és a szlovák nép számára oly drága helyről a legszí- vélyesebb elvtársi üdvözletünket küldjük a szocializmus első országába. Teljes szivünkből köszöntjük a testvéri szovjet népet, valamint lenini kommunista pártját, amellyel mindörökre egybekapcsolnak bennünket az azonos osztályérdekek és célok, és amelynek meghatározó segítsége nélkül nem lenne szabad, önálló és szocialista Csehszlovákia. Elvtársak, tisztelt barátaim! Nem volt hiábavaló a duklai hadművelet szovjet és csehszlovák résztvevőinek rendkívüli hősiessége, nagy és feledhetetlen áldozatai. Csak nekik köszönhetően tudtak ellenállni a felkelő katonák és partizánok a felszabadult területen két egész hónapon át a hitlerista hadseregek nagy túlerejének, és lekötni az ellenség nem kevés katonai erejét. A duklai győztes harcok és a felszabadító hadsereg folytatódó előrenyomulása új lendületet adott a szlovákiai partizánmozgalomnak, s ugyanilyen lelkesítően hatott az ellenállókra a cseh országrészekben is. Mert ahogy a szlovák nép is növekvő mértékben fejezte ki elutasítását a klerikálfa- siszta rendszer iránt, a cseh nép sem törődött bele soha a müncheni diktátumba és a hitleri megszállásba. A cseh hazafiak ellenállása gyakorlatilag abban a percben kezdődött, amikor az elsó hitlerista katona csizmája átlépte országunk határát, és amikor a CSKP moszkvai vezetősége azzal a felhívással fordult népünkhöz, hogy lépjen az ellenállás és a harc útjára. És ez a harc gyorsan kibontakozott: nemzeteink legjobb hagyományai táplálták, és a szovjet hadsereg minden győztes csatája új erőt öntött az emberekbe, új reménnyel töltötte el őket. Eltökéltségüket az elkeseredett terror, a tömeges letartóztatások, a hazafiak ezreinek és ezreinek, köztük elsősorban a kommunistáknak a legyilkolása sem tudta megtörni. A kommunisták képezték az egész országban, Csehországban és Szlovákiában egyaránt a szabadságért, az új köztársaságért vívott óriási küzdelem vezető politikai erejét. A csehek és a szlovákok a hitleri fasizmussal szembeni ellenállásban számos európai ország hazafiainak oldalán is részt vettek. Nevükkel örökre összekapcsolódik az illegális csoportok szerény hősiessége és a partizánegységek harca Jugoszláviában, Franciaországban, Lengyelországban, Belgiumban és más országokban. E küzdelem arany krónikájába főként a külföldön, elsősorban a Szovjetunióban, de ugyancsak Franciaországban, a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Angliában alakult csehszlovák egységek katonái írták be nevüket dicsőséggel. Mindezeken a helyeken az otthonuktól távol levő frontokon bizonyították szülőföldjük iránti színtiszta hazafiúi odaadásukat s azt, hogy a társadalmi haladás oldalán akarnak állni. Büszkék vagyunk arra, hogy a cseh és a szlovák hazafiak küzdelme terjedelmét tekintve nagyon becsületes és előkelő helyet foglal el az európai ellenállási mozgalomban. Háború utáni sorsunkra nézve hatalmas jelentősége volt annak a ténynek is, hogy a kommunista párt befolyására és érdemeként fokozatosan kikristályosodott azon politikai és szociális változások koncepciója, amelyekre támaszkodva egészen új alapokra helyeztük az életet a felszabadult köztársaságban és testvéri nemzeteink együttélését. 1945. május 9-e, amikor az annyira hón várt szovjet hadsereg meghozta a segítséget a harcoló prágaiaknak, már végleg a szabadságot jelentette az egész népnek, és az új élet kiindulópontjává vált. Az előző fejlődésnek és azoknak a tapasztalatoknak, amelyeket nemzeteink München, a háború és a megszállás időszakában szereztek, egyik vitathatatlan eredménye a felszabadított Csehszlovákia külpolitikai orientációjának megváltozása volt. A Szovjetunióval való szövetség és testvéri barátság eszméje az emberek szivéből és tudatából, abból a meggyőződésből fakadt, hogy a jövőben - amint ezt a Kassai Kormányprogram kimondja - a legjobb és legmegbízhatóbb záloga lese a visszanyert szabadságnak és állami szuverenitásnak, s garantálja országunk fejlődését. Jól tudjuk azonban, hogy a forradalmi változások következetes érvényesítéséért folytatott küzdelmet a felszabadult köztársaságban még be kellett fejezni. 1948 dicső februárja végleg döntött az új állam népi jellegéről, további szocialista útjáról, és alátámasztotta nemzeteinknek azt az akaratát, hogy a lehető legkövetkezetesebben valóra váltsa a nemzeti felszabadító harc leghaladóbb eszméit és forradalmi törekvéseit. A duklai harcok 40. évfordulója alkalmat ad arra, hogy visszapillantsunk és lelkesedést merítsünk azokból a sikerekből, amelyeket az új társadalom építésében elértünk, és egyúttal újra elgondolkodjunk egyes akadályokról és kudarcokról is, amelyek az új mű építése során jelentkeztek, és amelyek tanulsággal szolgálnak a jövőre nézve. Azok a szocialista változások, amelyek hazánkban a dolgozók akaratából, legsajátabb érdekükben, tudásukkal és kezük munkájával végbementek, gyökeresen megváltoztatták az egész ország arculatát. És ami nem kevésbé fontos: lényegesen megváltozott maga az élet, népünk gondolkodása, s a nép országának valódi urává és gazdájává vált. A termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló gazdasági fejlődés lehetővé tette viszonylag magas életszínvonal és szociális biztonság elérését, a műveltség széles körű fejlődéséhez, valamint a kultúra és a művészet felvirágzásához vezetett. Annak ellenére, hogy a szocializmus építésének eddigi szakaszában sokszorosan növeltük a gazdasági potenciált, és képesek voltunk megoldani sok régi szociális problémát, tudjuk, hogy nem minden sikerült úgy, ahogy akartuk. Ez azonban semmiképpen sem csökkentheti eddigi erőfeszítéseink vitathatatlan sikereit, amelyekre joggal vagyunk büszkék. A szocialista Csehszlovákia ma világszerte jó hírnévnek örvend olyan modern ipari országként, amelyben a társadalmi élet minden területén szemmel látható a haladás, és ahol mindazon nehézségek és problémák ellenére, amelyeket le kell küzdenünk, az emberek bizalommal és derűlátással tekinthetnek a jövőbe. A nemzetiségi politika lenini elveinek köszönhetően országunkban sikerült megoldani a nemzetiségi kérdést, elsősorban a két egyenjogú és testvéri nemzet, a csehek és a szlovákok kapcsolatát, valamint a többi nemzetiség helyzetét. Megszüntettük a két köztársaság gazdasági, szociális és kulturális színvonalának történelmileg létrejött különbségeit, és szolid alapot teremtettünk ahhoz, hogy jelenlegi és távlati feladatainkat és céljainkat következetesén :- míndkét nemzet javára, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szellemében valósítsuk meg. Erre az egységre és minden alkotó eró új, nagyobb aktivitására az öntudatos munkakezdeményezéssel együtt azért van szükségünk, hogy megbirkózzunk a bonyolult és méreteiket tekintve rendkívül szerteágazó feladatokkal. Elsősorban a legutóbbi pártkongresszusokon kitűzött stratégiai célt kell elérnünk: népgazdaságunkat az intenzív fejlődés útjára kell vezetnünk, lényegesen növelnünk kell a hatékonyságot, és javítanunk kell a munka minőségét: jelentősen fokoznunk kell egész társadalmunk teljesítőképességét. Ez sürgető felhívás mindenkihez, valamennyiünkhöz, ez a maga nemében az emberek képességeinek és erkölcsi tulajdonságainak próbaköve, mivel azon új feltételek között, amelyeknek társadalmunk életében és munkájában feltétlenül érvényesülniük kell, a legjobban azok válnak be, és állják meg a helyüket, akik értenek munkájukhoz, akiknek van érzékük az új dolgok iránt, akik szakmai hozzáértésüket nagy öntudatossággal párosítják, s akik képesek határozottan és bátran eljárni a jelen és a jövő igényes feladatainak megoldása során, s nagyobb felelősséget vállalnak. Ez rendkívül nehéz feladat, és nincs más választásunk, mint hiánytalanul teljesíteni. Ez kötelességünk önmagunkkal, gyermekeinkkel és az utánunk jövő nemzedékekkel szemben, egyúttal tartozunk ezzel azok feledhetetlen örökségének, akik szebb jelenünkért és jövónkért küzdöttek, és hoztak áldozatokat. És egyúttal kötelességünk világszerte azon dolgozókkal és haladó emberekkel szemben is, akik reménnyel tekintenek szocialista fejlődésünkre, és sikereiből merítenek erőt a társadalmi haladásért vívott, még befejezetlen küzdelmükhöz. Vonatkozik ez a kelet-szlovákiai kerületre is, amely a felszabadulás óta a felismerhetetlenségig megváltozott. És örülünk annak, hogy az emberek megbecsülik mindazt, ami itt történt, ami nem kis mértékben gazdagítja életüket, és amiért nagyon hálásak. Annak, aki elfogulatlanul ítéli meg hazánk fejlődését, el kell ismernie, hogy szocialista rendszerünk a kommunista párt vezetésével megoldja és megoldotta e valaha nagyon elmaradott vidék problémáit, felszámolta a nyomort és a munkanélküliséget közös hazánknak e legkeletibb sarkában. Igen, itt is vannak problémák, amelyeket, a kelet-szlovákiai dolgozók érdekében fokozatosan meg kell oldani. Elvtársak, tisztelt barátaim! Azokban a percekben, amikor megemlékezünk a Vörös Hadsereg azon meghatározó hadműveletéről, amely megnyitotta hazánk felszabadításának útját, nem hunyhatunk szemet azon veszély fölött, amelybe ma a világ került, és amely minden népet és országot fenyeget. Nem nézhetjük közömbösen, ahogyan állandóan növekszik az atomháború veszélye, amely nemcsak a földön, a levegőben és a tengereken, hanem a világűrben is folyna; ezért határozottan szembeszállunk az Észak-atlanti Szövetség tagállamainak minden arra irányuló kísérletével, hogy a katonai erőegyensúlyt a maguk javára megváltoztassák. Mivel a nemzetközi problémákat nem lehet erőszakkal megoldani, elutasítjuk az Egyesült Államok minden akcióját, amely ország a katonai erő és az elrettentés politikáját a nemzetközi kapcsolatok normájának rangjára emelte. Álláspontunk világos. Békét követelünk az egyenlőség és az azonos biztonság elvei alapján, síkra- szállunk a katoni erőegyensúlyon is alapuló bizalom mellett. Az enyhülésre és a békés egymás mellett élésre törekszünk, amely minden ország és az emberi civilizáció érdekeit szolgálja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hagyjuk magunkat elrettenteni, eleget teszünk kikényszerített feltételeknek, hagyjuk, hogy veszélybe sodorjon bennünket az új pusztító fegyverek kifejlesztése, gyártása és telepítése. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy másokra kényszerítse elképzeléseit a demokráciáról, a társadalmi rendszerrel kapcsolatos terveit és vízióit arról, hogy a világ a kapitalizmusnak, a szegények gazdagok általi kizsákmányolásának és a gyengék erősek általi uralásának érdekében alakuljon. , Ezért az amerikai támadó rakétáknak eddig három - holnap már talán öt - nyugat-európai állam területén történt telepítését követően Csehszlovákiában is szükségszerű intézkedések történtek. A határainktól nyugatra tapasztalható fegyvercsörtetésre fegyverzetünk műszaki színvonalának emelésével és a Varsói Szerződés szövetségi rendszerének szilárd láncszemét képező néphadseregünk kiképzésének tökéletesítésével válaszolunk. Az utóbbi időben a Szovjetunió és az egész szocialista közösség a világ elé terjesztette a békés egymás mellett élésnek, a leszerelésnek, a biztonság szavatolásának és mindennemű háború veszélye elhárításának egységes programját. Szavaink nem ellentétesek tetteinkkel. Szilárdan javaslataink alapján járunk el, mert a béke és csak a béke a mi programunk, továbbra is minden erőfeszítést megteszünk a béke érdekében. A szocialista közösség országainak, elsősorban a Szovjetuniónak a békejavaslatai, amelyeket az utóbbi időben Csernyenko és Gromiko elvtárs fejtett ki, nem megalázkodó kérések. Ez az erősek és a félelmet nem ismerők őszinte felhívása, olyanoké, akiké a jövő, azoknak a felhívása, akik készek mindent megtenni, hogy a háború politikájának és a fegyverkezési hisztériának ne legyen reménye és esélye. Ezért tovább szilárdítjuk és mélyítjük barátságunkat, szövetségünket és sokoldalú együttműködésünket a Szovjetunióval. Ez külpolitikánk rendíthetetlen alapja, mivel népünk történelmi tapasztalataira támaszkodik, és különösen helyesnek bizonyult a nácizmus ellen, a szabadságunkért vívott könyörtelen harc idején. És itt, ezen a megszentelt helyen felidézzük Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának, köztársaságunk elnökének szavait, aki kijelentette: „Csehszlovákia népe sohasem feledi, hogy szabadságát és függetlenségét a szovjet nép rendkívüli áldozatainak árán nyerte el.“ Szeretettel és hálával gondolunk szívünkben mindig azokra, akiknek hősiessége és vére lehetővé tette számunkra, hogy az azon szebb jövőhöz vezető útra léphessünk, amelyért nemzeteink legjobb fiainak egész nemzedékei küzdöttek. Ezért ezen a helyen ünnepélyesen kijelentjük, hogy sohasem áruljuk el örökségüket. Áldozataik örökké élnek, sérthetetlenek, múltunk, jelenünk és jövőnk maradandó forradalmi értékei maradnak, olyan értékek, amelyekből szép hazánknak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak további felvirágoztatására tett jelenlegi erőfeszítéseink fakadnak. Ľubomír Štrougal elvtárs beszédét mondja Act ünnepi nagygyűlésen Alekszej Jepisev hadseregtábomok, a szovjet hadsereg küldöttségének vezetője is felszólalt (Pavol Neubauer felvételei - ČSTK) ÚJ SZŐ 2 1984. X. 8.
