Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-04 / 235. szám, csütörtök

A CSKP KB Elnökségének beszámolója a mezőgazdaság és az élelmiszeripar ÓJ SZÚ 5 1984. X. 4. időszerű feladatairól és hosszú távú fejlesztéséről (Folytatás a 4. oldalról) kapták. Ennek ellenére a hozzá­vetőlegesen azonos feltételek kö­zött gazdálkodó allami gazdasá­gok közül több rosszabb ered­ményt ért el mint az egységes földművesszövetkezetek. A leg­jobbak és a lemaradók eredmé­nyei között túlságosan nagyok az eltérések. A kerületi mezőgazda­sági igazgatóságoknak nagyobb figyelmet kell szentelniük az állami gazdaságoknak, nagyobb igénye­ket kell támasztaniuk velük szemben. A mezőgazdasági irányítószer­vek, a vállalati vezetőségek és az illetékes nemzeti bizottságok egyik elsődleges feladata, az álla mi gazdaságok munkaerő-stabili­zálásához szükséges feltételek megteremtése. Közös erővel laká­sokat kell építeniük, a megfelelő járulékos létesítményekkel együtt. Az állami gazdaságokban bírá- lóan felül kell értékelni az intenzív termelési programok teljesítését és intézkedéseket kell foganatosí­tani a belső tartalékok kiaknázá­sára úgy, hogy az összehasonlít­ható feltételek között azonos haté­konyságot érjenek el, mint az efsz-ek. Ez megköveteli, hogy tovább tökéletesítsék a vállalato­kon belüli irányítást, következete­sebben érvényesítsék a~gyakorlat­ban a tudomány és technika ered­ményeit, fejlesszék a dolgozók al­kotó kezdeményezését, követke­zetesebben megköveteljék a ve­zetőktől, hogy teljes felelősséget vállaljanak a termelés fokozásá­ért, hatékonyságának növelésé­ért, a munka- és szociális feltéte­lek javításáért. A pártszerveknek és szervezeteknek az említett fel­adatok teljesítését alapvető kritéri­umnak kell tekinteniük a vezetők értékelésekor, és ennek megfelelő káderpolitikát kell folytatniuk. Az efsz-ek X. kongresszusát megelőző kampány keretében megrendezik az állami gazdasá­gok aktivaértekezleteit. Reméljük, hogy ezek hozzájárulnak a jobb és hatékonyabb gazdálkodásért foly­tatott küzdelmük fokozásához. KÖVETKEZETESEN NÖVELJÜK A TERMELÉS SZÍNVONALÁT A párt és gazdasági szervek megkülönböztetett figyelmet szen­telnek a lemaradó efsz-ek és álla­mi gazdaságok problémái megol­dásának. A társadalom jelentős összegeket fordít erre a célra, a befektetések ott vezetnek a kí­vánatos eredmények eléréséhez, ahol ehhez megteremtették a fel­tételeket, főleg a vezetőség meg­erősítésével. Ezt tanúsítja az aze­lőtt lemaradó vállalatok mintegy fele, ezek gazdálkodása az utóbbi időszakban javult. A többiben nem értek el lényegesebb javulást, sőt, 5 százalékukban az eredmények még kedvezőtlenebbek, mint az előző időszakban. A lemaradó efsz-eket és állami gazdaságokat az intenzív terme­lés terveivel összhangban előny­ben részesítik a műszaki ellátás­ban. Hatékonyabb segítséget kap­nak a mezőgazasági és pártszer­vektől. A segítség azonban önma­gában nem elegendő. Ugyanilyen fontos az ellenőrzés. Szüntelenül ellenőrizni kell, hogyan használják ki ezt a segítséget és milyen konk­rét eredményekhez vezet. A lema­radás kiküszöbölése azt jelenti, hogy ki kell aknázni a belső tarta­lékokat és gyorsabban kell fejlőd­ni, mint a többi vállalat. Ezért na­gyobb igényeket kell támasztani a vezetőkkel, főleg a kommunis­tákkal szemben, javítani kell a me­zőgazdasági igazgatóságok irá­nyító munkáját. A lemaradóknak nyújtott segítségben nagyobb sze­repet kell játszaniuk a szolgáltató- vállalatoknak és a nemzeti bizott­ságoknak. A pártszerveknek és szervezeteknek rendszeresen és igényesen értékelniük kell az in­tenzív termelés terveinek teljesíté­sét, és jobban kell felkészíteniük a kádereket a lemaradó vállalatok számára. A mezőgazdasági termelés di­namikus fejlődése főleg az utóbbi három évben a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésének hoz­zájárulásával együtt megnyilvánul a mezőgazdasági vállalatok gaz­dálkodásának alakulásában is. A mezőgazdasági szervezetek tel­jesítményei a 6. ötéves tervidő­szak átlagához viszonyítva több mint egyharmadával növekedtek. A nyereség csaknem kétszeresé­re nőtt. Javult a pénzügyi források kialakítása és lényegében sikerült megállítani az eladósodás növe­kedését. Az akkumulációs alap­hoz való hozzájárulások tavaly a 6. ötéves tervidőszak átlagához viszonyítva 60 százalékkal voltak nagyobbak. Hozzávetőleg egyhar- madára csökkent a dotáció rész­aránya a mezőgazdasági vállala­tok pénzügyi forrásaiban. Az elért eredményeket nem szabad túlbecsülni. Elérésükre az időjárási viszonyokon kívül hatás­sal voltak a tüzelőanyag és ener­giafogyasztás csökkentésére ho­zott intézkedések, elsősorban pe­dig az állami költségvetésből a mezőgazdaságnak kifizetett pénzbeli térítések növelése. En­nek ellenére az efsz-ek egyötöde és az állami gazdaságok egyhar- mada 5 százaléknál alacsonyabb rentabilitást ér el. Az utóbbi három év alatt az efsz-ek-ben és az álla­mi gazdaságokban a dolgozók át­lagos fizetése 10 százalékkal nőtt. A bérek alakulását országos vi­szonylatban a munkatermelé­kenység növekedése támasztja alá. Vannak azonban mezőgazda­sági vállalatok és egész járások, ahol a bérek alakulása nem volt összhangban a megteremtett ér­tékekkel. Egyes helyeken a bér­alap kialakítása során nem alakít­ják ki a megfelelő forrásokat, ame­lyek lehetővé tennék a bérek ará­nyos szintjét azokban az években is, amikor a természeti viszonyok kedvezőtlenebbek. A mezőgazda- sági vállalatoknál állandó figyel­met kell szentelni a bérpolitikának, aktívan befolyásolva alakulását. Ezt tudatosítaniuk kell a mezőgaz­dasági vállalatok vezetőinek, vala­mint a mezőgazdasági irányító­szerveknek is. A kifizetett bérnek meg kell felelnie az elvégzett mun­ka mennyiségének és minőségé­nek, a termelési és gazdasági eredmények elérésében, szerzett érdemeknek, és arányban kell áll­nia a bérek alakulásával az egész népgazdaságban. Nem lehetünk elégedettek a vállalati tervezéssel és irányítás­sal. Csak vontatottan vezetik be a vállalatokon belül az önálló el­számolási rendszert. A vezetők még mindig nem látják ebben a teljesítmények növelésének, a gazdaságosság fokozásának, az érdem szerinti javadalmazás­nak hatékony eszközét. Ezen a té­ren sokkal maradtak még adósak a mezőgazdasági és élelmezésü­gyi minisztériumok és a mezőgaz­dasági igazgatóságok. Még min­dig hiányoznak a megfelelő, köz­érthető módszertani útmutatások és a mezőgazdasági vállalatoknak nyújtott hatékony gyakorlati se­gítség. A CÉL A DINAMIKUS FEJLŐDÉS Elvtársak, a jelenlegi időszak fő feladata a figyelmet összpontosítani az idei terv sikeres teljesítésére és az 1985-ös esztendő igényes felada­tai megvalósításának biztosításá­ra. Célunk megőrizni a mezőgaz­dasági-élelmiszeripari komplexum eddigi dinamikus fejlődését és nö­velni a termelést azokon a terüle­teken, ahol az eredmények elma­radtak a tervezettek mögött, öne­légültségre ott sincs ok, ahol a fel­adatokat teljesítik. Az élenjáró vál­lalatokkal és a világgal való egy­bevetés arról tanúskodik, hogy a jó eredményeket elérő vállala­toknál is vannak feltárható tartalé­kok. A mezőgazdaság dolgozói­nak a növénytermesztésben to­vábbra is a gabona termelésére, a cukorrépa-termelés elmaradá­sának behozására és arra kell tö­rekedniük, hogy növeljék és minő­ségileg javítsák a takarmányok termelését. Az állattenyésztési termelést következetesebben kell összehangolni a tervvel. Még na­gyobb súlyt kell helyezni intenzivi- tására, a takarmány jobb és haté­konyabb felhasználására. Az élel­miszeripar dolgozóitól elvárjuk, hogy folyamatosan biztosítsák az árualapok számára a tervezett szállítást, ügyeljenek az egész előteremthető élelmiszerválaszték szavatolására és szüntelenül ja­vítsák a termékek minőségét. Mindez megkívánja, hogy minden vállalatnál és minden munkahe­lyen jobban tárják fel és haszno­sítsák a belső tartalékokat. A mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexumban erőteljeseb­ben kell harcolni mindennemű veszteség ellen, fokozatosan és rendszeresen meg kell szüntetni az egyes munkakollektívák ered­ményei közti indokolatlan különb­ségeket. Ezzel egyidejűleg el kell érnünk, hogy az emberek még jobban tudatosítsák a gazdasá­gosság és hatékonyság elveit. Eb­ben az ágazatban minden kom­munista elsőrendű kötelessége, párttagsági becsületének ügye. minél jobban teljesíteni a hetedik ötéves terv feladatait. Közvetlen követelmény sikere­sen megbirkózni az őszi munkák­kal. A lehető legkisebb veszteség­gel kell betakarítani minden ter­ményt, főleg a cukorrépát és a burgonyát, idejében és minél jobb minőségben kell befejezni az ősziek vetését. Az esős napok következtében nehezebbé vált fel­tételek és főleg a hegyaljai terüle­teken a munka jelentős torlódása megkívánja, hogy a patronáló üzemek, a nemzeti bizottságok, valamint a Nemzeti Front társadal­mi szervezetei a mezőgazdaságot sokoldalú és a feladatai igényes­ségének megfelelő segítségben részesítsék. Elsősorban azonban nagyobb igyekezetei kell tanúsíta­nak a mezőgazdasági vállalatok dolgozóinak. A közeledő télre jól fel kell ké­szülnünk az állattenyésztési ter­melésben. Mindent meg kell ten­nünk dinamikus fejlődésének megőrzése és a feladatok folya­matos teljesítése érdekében. To­vábbra is nagy figyelmet szentel­jünk a takarmánnyal, főleg az ab­raktakarmánnyal való gazdálko­dásnak. Noha az idén csúcsered­ményeket értünk el a szemes ter­mények termelésében, jó gazdák­ként nem lankadhattunk hatékony leihasználásukban és fajlagos fo­gyasztásuk csökkentésének igye­kezetében. A növény- és az állat- tenyésztési termelés minden terü­letén a feladatok teljesítése során arra kell gondolnunk, hogy ennek az évnek a hátralévő részétől függ, hogyan kezdjük meg a 7. ötéves tervidőszak következő évét. rohamos fejlődése. A CSSZSZK víztárolóinak befogadóképessége 1945-től 16,5-szeresére növeke­dett, amely ma 4,5 milliárd köbmé­ter. Ez a vízmennyiség megfelel Prágánál a Moldván másfél esz­tendőn át átlagosan átfolyó víz- mennyiségnek. Ehhez hasonlóan növekedett a föld alatti vízkészle­tek felhasználása is. így az utóbbi 15 esztendőben évente egy főre számítva 36 százalékkal növelhet­jük a víz fogyasztását és a lakos­ság 75 százalékát láthatjuk el nyil­vános vízvezetékekből, kielé­gíthetjük a fejlődő ipar szükségle­teit és a mezőgazdaságban növel­hetjük az öntözött területet. A la­kosság és a népgazdaság szük­ségletei azonban szüntelenül nö­vekednek. Kielégítésük mind költ­ségesebb. Nagyjából kimerültek a nagy hozamú, a fogyasztó köz­pontok közelében levő előnyös vízforrások. A csatornázásnak és a szennyvíz tisztításának költsé­gei is növekednek, egy főre szá­mítva 360-2550 koronát tesznek ki. A párt XVI. kongresszusa ezért nem kis hangsúlyt helyezett a víz­források fejlesztésére és a víz tisz­taságának biztosítására. Ezeknek a feladatoknak nem tudtunk teljes mértékben megfelelni. A további vizforrások építése lemaradt, megfelelő ütemben nem épülnek tisztítóművek a szennyeződések színhelyén. Ennek a helyzetnek következményei főleg az aszályos 1982-es és 1983-as évben nyilvá­nultak meg. Kiutat keresünk a vízgazdálko­dási mérleg helyreállításában. Minden lehetőt meg kell tennünk a szükséges beruházások meg­valósítására. A szükségleteket il­letően azonban valóban hozzá kell fognunk a vízzel való jó gaz­dálkodáshoz. A szövetségi kor­mány, valamint a nemzeti kor­mányok ezzel kapcsolatban konkrét intézkedések komplexu­mát fogadták el. Következetesen ragaszkodunk a vízgazdálkodás törvényes előírásainak megtartá­sához és igényesebb követelmé­nyeket támasztunk ezen a terüle­ten az államigazgatás gyakorlá­sával szemben. A mezőgazdasági és az ipari üzemekben is követke­zetesebben kell harcolni a techno­lógiai fegyelem megszegése s az ezáltal kiváltott gyakori vizszeny- nyezés ellen. A vízzel jól kell gaz­dálkodni a háztartásokban is, min­denütt következetesen megszün­tetve a veszteségeket és a pazar­lást. A HOSSZÚ TÁVÚ FEJLESZTÉSI PROGRAM ALAPVETŐ KÉRDÉSEI Elvtársak, népünk életszínvonala emelé­sében, a gazdaság további inten- zifikálásában, nem utolsósorban a mezőgazdasági termelés nőve­ESSZERUEN GAZDÁLKODJUNK A VÍZZEL nalial s az ebből következő vízigé­nyekkel. Ugyanakkor azonban vízkészleteink korlátozottak. Ezért a háború utáni időszakban tör­vényszerű volt vízgazdálkodásunk lésében és stabilizálásában fontos szerepe van a vízgazdálkodás sokoldalú fejlesztésének és szín­vonalának. Gazdaságilag fejlett állam vagyunk, magas életszínvo­Elvtársak, a CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány megtárgyal­ta a mezőgazdaság, valamint a nép ellátását biztosító további ágazatok fejlesztésének hosszú távú programját, amely alapja a népgazdaság hosszú távú prog­nózisa, valamint a 8. ötéves terv kidolgozásának. Engedjék meg, hogy csak azokkal az alapvető kérdésekkel foglalkozzak, ame­lyekből kiindulnak a fontos nép- gazdasági komplexum fejlesztése további irányainak elképzelései. Az élelmiszertermeléssel szem­beni igények továbbra is növeked­nek és mindinkább előtérbe kerül az ellátás minőségi vonatkozása. Mind fontosabbá és sürgetőbbé válik az élelmiszer önellátottsági fokának a növelése. Az intenzívebb fejlesztés érdekében meg nem al- kuvóan érvényt kell szereznünk a gazdaságosságnak, csökkentve a veszteségeket, hatékonyan fel­használva és értékesítve minden nyersanyag-, anyag- és energia- forrást. Ebben a helyzetben alap­vető fontosságú az erőforrások­nak és felhasználásuknak magas színvonala. Ettől függ az élelmi­szertermelés további fejlesztésé­nek üteme, valamint népünk ellá­tási szükségletei kielégítésének foka. Az élelmiszertermelés kérdését ezért nem értelmezhetjük elavult, szűk ágazati felfogásban. Objektív törvényszerűségként fokozatosan alakul a népgazdaság mezőgaz­dasági-ipari komplexuma, amely­ben szüntelenül növekszik a tudo- mányos-műszaki haladást mate- rializáló szállító ágazatok szerepe. Döntő feladat hárul magukra - a mezőgazdaságra és az élelmi­szeriparra. A mezőgazdasági ős­termelés egyike annak a kevés ágazatnak, amely saját termelési erőforrásaira épül. Ez elsősorban a föld, valamint az a képessége, hogy a kimeríthetetlen napenergi­át élelmiszerenergiává változtatja. Ezért a társadalom minden erejét és a megfelelő eszközöket arra kell összpontosítanunk, hogy mi­nél jobban éljünk ezekkel a nép- gazdasági szempontból 'nagy je­lentőségű lehetőségekkel. A szo­cialista termelési viszonyok, vala­mint a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés előnyei meg­teremtik ennek minden előfel­tételét. A mezőgazdasági-ipari komp­lexumra tehát két alapvető feladat hárul: egyrészt biztosítani a lakos­ság tartósan egészséges élelme­zését, ami az életszínvonal fontos része, másrészt növelni a mező- gazdasági terményekből az önel­látottság fokát. Olyan termények­ről van szó, amelyek elfogadható társadalmi költségek mellett ter- melhetőek a hazai időjárási és talajfeltételek között. A mezőgazdasági-ipari komp­lexum 1995-ig javasolt fejlesztése biztosítja az élelmiszer mennyisé­gi és minőségi fogyasztását, össz­hangban a táplálkozás tudomá­nyos ismereteivel. Az élelmiszerek zöménél lényegében megfelel a javait mennyiségi szintnek. Az alapvető fontosságú élelmiszerek közül a hús fogyasztásának növe­kedésével számolunk, mégpedig 1995-ben a 87-90 kg, a tej és a tejtermékek esetében pedig a 255-265 kg szintjének elérésé­vel. Növekedni fog a zöldség, a gyümölcs és a burgonya fo­gyasztása is A másik oldalon szá­molunk a liszt, a liszttermékek, a cukor és a zsiradék fogyasztá­sának fokozatos csökkenésével. A húsfogyasztás alsó határát saját takarmányunkkal biztosítjuk, kie­gészítve azt a fehérjekomponen­sek megfelelő importjával. A felté­telezett nagyobb húsfogyasztási szint, vagyis a 90 kg elérése a ta­karmánybehozatal növekedése nélkül megkívánja, hogy gyorsab­ban emelkedjen feldolgozásának színvonala, amihez meg kell te­remteni a szükséges anyagi és műszaki feltételeket. A közellátás feltételezett strukturális változásai megkívánják, hogy az eddiginél nagyobb befolyást gyakoroljunk a fogyasztókra, táplálkozási szo­kásaikra, az élemiszer feldolgozá­sának és fogyasztásának módjá­ra. Ezért elkerülhetetlenül szüksé­ges a nevelés célszerű és komp­lex rendszerének megteremtése. Az élelmiszer-önellátottság fo­kának növelése során, amire ha­tással lesz nemcsak a termelés, hanem egyben a fogyasztás szint­je is, nem feledkezhetünk meg a mezőgazdasági-élelmiszeripari ágazat külkereskedelem iránti vi­szonyáról sem. Nálunk a mező- gazdasági-élelmiszeripari komp­lexum jellemzően nem exportága­zat, s nem lesz az a jövőben sem. Számolunk azonban elsősorban egyes hagyományos termékek, mégpedig a cukor, a sör, a maláta, a komló, stb. nagyobb exportjával. Annak érdekében, hogy helytáll- junk a világpiacon, meg kell te­remteni a szükséges előfeltétele­ket a termelésben, valamint a fel­dolgozás jobb minőségében és magasabb színvonalában. (A beszámoló befejező ré­szét holnapi számunkban közöljük.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents