Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)
1984-10-04 / 235. szám, csütörtök
A CSKP KB Elnökségének beszámolója a mezőgazdaság és az élelmiszeripar időszerű feladatairól és hosszú távú fejlesztéséről (Folytatás a 3. oldalról) hatékonyságának további növelésére kell összpontosítani mind a termelési-műszaki intézkedéseket, mind pedig az állattenyésztési dolgozók kezdeményezésének növelésére irányuló, anyagi és erkölcsi ösztönzést, a gondozók körében kifejtett munkát. A meglévő tartalékok és az állattenyésztés fejlesztési irányvonalának saját erőforrásuk alapján történő megvalósítása reális voltának a meggyőző bizonyítékai azok az eredmények, melyeket az ab- raktakarmány-fogyasztás ésszerűsítésében érnek el. Ezek az eredmények lehetővé tették az állattenyésztési produkció növekedése ellenére, hogy csökkentsük a termelés behozataltól való függőségét. Az előző ötéves tervidőszakban évente körülbelül 1,6 millió tonna gabonát importáltunk. Az elmúlt három évben az állattenyésztés növekedése mellett ez ennek a felét sem-tette ki. Ebben az időszakban a nem szocialista országokból való behozatal csaknem kétharmaddal csökkent. Hasonló csökkenés volt a fehérjekomponensek behozatalában is. Tavaly például a takarmánypogácsa és az állati lisztek importja a hatodik ötéves tervidőszak átlagához képest több mint 12 százalékkal kisebb volt. A társadalmi érdek megköveteli, hogy az elért megtakarításokat a terven felüli termelés helyett ta- karr#ánytartalékok képzésére használják fel. Ezt a követelményt azonban a mezőgazdasági vállalatok és a mezőgazdasági irányító szervek is csak részben értették meg. A termelési és felvásárlási feladatok nagyarányú túlteljesítése gondokat okoz az állattenyésztési termékek feldolgozásában és tárolásában, főleg a hús esetében Nehézségek vannak a vágóállatok folyamatos átvételében is, ezért az állatokat néhány mezőgazdasági vállalatnál a tervezett vágósúly elérése után is tartani kell még, miközben a takarmányfogyasztás növekszik. A mezőgazdasági vállalatok ezt a helyzetet bírálják, noha közülük számos volt ennek az előidézője. Erre a helyzetre az irányitó mezőgazdasági vállalatoknak rugalmasan kell reagálniuk, következetesen kell irányítani - összhangban a tervvel az állattenyésztési termelés volumenének és szekezetének alakítását. Ez mindenekelőtt megköveteli, hogy javítsák a köztársasági minisztériumok, a mezőgazda- sági igazgatóságok és a vállalat- vezetések irányitó munkájának színvonalát. A statisztikai szervekkel együtt lényegesen javítaniuk kell a statisztikai adatok pontosságát és elejét kell venni a lehetséges spekulációknak. Ez az állattenyésztésre és a termésbecslésekre egyaránt vonatkozik. A mező- gazdasági vállalatoknál rendet kell teremteni a nyilvántartásban és rendszeresen tökéletesíteni kell azt A mezőgazdasági vállalatoknak egyre jobban tudatosítaniuk kell közvetlen felelősségüket a takarmánygazdálkodásért, a szemestakarmányok felhasználásáért és nemcsak az adott gazdasági évben. Az irányítás minden fokán, a mezőgazdasági vállalatoktól egészen a minisztériumokig, tudatosítaniuk kell a vezetoKneK: teljes mértékben felelősek azért, hogy az állattenyésztés távlatilag folyamatosan fejlődjön, saját takarmányuk felhasználásával, anélkül, hogy központi segítségre számítanának. A központi takarmányalappal való gazdálkodásnak és az ezzel kapcsolatos tervezési rendszernek is meg kell felelnie ennek a követelménynek. Az érvényesülő gyakorlat azonban nem járul hozzá ennek az alapelvnek a megtartásához. Olyan rendszert kell bevezetni, amely gazdaságilag is ösztönzi a mezőgazdasági vállalatokat a szemestakarmány- önellátás fokozásában - a termelés növelésének és felhasználása magas színvonalának útján. Ennek a rendszernek elő kell segítenie a szükséges takarmánytartalékok kialakítását is. Az állattenyésztés helyzete rendkívüli igényeket támaszt a húsipar vezetőivel szemben. Megköveteli tőlük, hogy az egyes mezőgazdasági vállalatok és járások helyzetének és kínálatának megfelelően differenciáltan vásárolják fel az állatokat, rugalmasabban használják ki a raktárakat, a hütő- és fagyasztókapacitásokat. Az állandóan növekvő állattenyésztési termelés megköveteli, hogy bővítsék a raktárakat, amelyekből nincs elegendő. Ennek érdekében már intézkedéseket is tettünk. NEM ELÉGEDHETÜNK MEG AZZAL, AMIT ELÉRTÜNK Elvtársak! Értékeljük a növénytermesztés és az állattenyésztés dolgozóinak jó eredményeit. Látnunk kell azonban, hogy egyes területeken lemaradás tapasztalható, nemcsak a tervhez, hanem a reális lehetőségekhez viszonyítva is. Nem elégedhetünk meg azzal, amit elértünk. Minden vállalatnál, minden munkahelyen keresni kell a fogyatékosságok kiküszöbölésének, a belső tartalékok mozgósításának útjait. Az efsz-ek X. kongresz- szusának alapanyagaiban és a kongresszus előtti vita során konkrét javaslatok merültek fel amelyeket következetesen meg kell valósítanunk. Az előrehaladás meggyorsításának egyik módja az egyes mezőgazdasági vállalatok növénytermesztésében és állattenyésztésében mutatkozó indokolatlan eltérések okainak következetesebb kiküszöbölése. Már sokszor hangsúlyoztuk, hogy az iptenzív fejlesztés mindenekelőtt a természeti feltételek és az állóeszközök jobb kihasználását, a tudományos-műszaki ismeretek alkalmazását jelenti, kivétel nélkül az összes vállalatnál. Ebben rejlenek a gazdasági eredményekben mutatkozó nagy eltérések gyökerei, valamint annak okai, hogy a vállalatok különböző mértékben képesek csak saját pénzügyi forrásaikra támaszkodva fejleszteni termelésüket. Ezeknek a tartalékoknak a kiaknázásában eddig csak rész- eredményeket értünk el. így például a jobb természeti viszonyok között gazdálkodó vállalatok fele tavaly a gabonaféléknél több mint 5 tonnás hektárhozamot ért el. Ezzel szemben 11 százalékukban a hozam egy tonnával alacsonyabb volt. A vállalatok nem egész egyharmáda a cu- korrépa-termesztésben 25 tonnás hektárhozamot sem ért él, mig mintegy egyhafoduk több mint 35 tonnás hozamot. Annak ellenére, hogy tavaly országos viszonylatban gyorsan nőtt a tehenek tejhozama a mezőgazdasági vállalatok egynegyedénél a hozam 3 ezer liter alatt volt. Több mint egyhar- maduk a szarvasmarha hizlalásában nem érte el a 600 grammos súlygyarapodást, mintegy egynegyede pedig a sertéshizlalásban a 450 grammos súlygyarapodást A kedvezőtlen helyzet megoldása érdekében a járási mező- gazdasagi igazgatóságok és az illetékes szolgáltató szervezetek vezetőinek munkáját értékelve alapvető kritériumnak kell tekinteni hozzájárulásukat e különbségek kiküszöböléséhez. Az efsz-ek és az állami gazdaságok vezetőinek értékelésekor is az eddiginél jobban figyelembe kell venni azt, hogy milyen eredményeket érnek el a hozzávetőlegesen azonos körülmények között gazdálkodó vállalatok. Az összehasonlítás során a földalap minőségéből kell kiindulni. A vállalatokat legújabban éppen ennek alapján osztályozzák. Az új besorolás a közeljövőben elkészül és ez alapul szolgál majd a mezőgazdasági vállaltok éá járások eltérő eredményei okainak mélyebb elemzéséhez és az indokolatlan eltérések kiküszöböléséhez. Pozitívan értékeljük, hogy az utóbbi években hazai piacunkra több élelmiszeripari termék kerül. Ez elmondható a mennyiség és részben a termékszerkezet felújítása szempontjából is. Ez megnyilvánul a lakosság jobb élelmiszerellátásában. Az alapvető élelmiszerfogyasztás szintje összehasonlítható a legfejlettebb országok szintjével. Ezért elismerés illeti az élelmiszeripar dolgozóit. Ez az elismerés külön megilleti az élelmiszeriparban dolgozó nőket, akik közül sokan több műszakban is dolgoznak. Az élelmiszeripar az elmúlt három év során lényegében teljesítette az ötéves teiv feladatait. A helyzet eddigi alakulása alapján azt feltételezhetjük, hogy az idei tervet túlteljesítjük. Az élelmiszeripar egyes területein, igy például a tej- és húsiparban erőfeszítéseket tesznek az alapanyagok jobb kihasználására és hasznosítására, a terven felüli mezőgazdasági termelés feldolgozására. A következő időszakban továbbra is arra kell törekedni, hogy komplexen hasznosítsuk a mezőgazda- sági alapanyagokat, gyorsabban innováljuk az élelmiszeripari termékeket és javítsuk minőségüket. Amellett, hogy mennyiségileg kielégítjük az élelmezési szükségleteket, az élelmiszeriparnak meg kell oldania azt a feladatot is, hogy rugalmasabban reagáljon az észszerű táplálkozás követelményeire és a fogyasztók igényeire. A választék bővítésével, a legmegfelelőbb élelmiszercikkek, mindenekelőtt tejtermékek, zöldségfélék, gyümölcsök kínálatával, hozzá kell járulni a kereslet kielégítéséhez, az aránytalanul magas zsiradék-, cukor- és lisztfogyasztás csökkentéséhez. Egyúttal csökkenteni kell az élelmiszerek energiatartalmát, jobban ki kell elégíteni a lakosság specifikus igényeit, gondolunk itt a cukorbetegekre, gyermekekre és betegekre. Elvárjuk, hogy a húsipar jobban kihasználja az előrecsomagolt hús kínálatának lehetőségét, és jobban kielégíti a mindennapi húskészítmények iránti keresletet. A tejipar egyik fontos feladata, hogy egyenletesen több erjesztett tejterméket gyártson és bővítse a sajtok választékát. A baromfiiparnak fokoznia kell a baromfihúsból készített termékek gyártását, bővítenie kell a konzervek választékát, s ugyanakkor javítania kell a baromfi feldolgozását illetve csomagolását. A söriparnak növelnie kell a palackozott sör részarányát, a többi tárca termelő szervezeteivel együtt növelnie kell a tartósított' üdítőitalok, valamint a cukorbetegek számára készülő italok gyártását. A konzervipartól elvárjuk, hogy a hazai alapanyagok felhasználásával jobban kielégítse a befőttek, gyümölcsízek iránti keresletet és több bébiételt szállítson a piacra. Az élelmiszer- ipar valamennyi ágazatának feladata, hogy javítsa a termékek minőségét, tartósságát és nem utolsósorban tetszetőségét. zések terén. Ezért elsősorban a beruházók a felelősek. Három év alatt az ötéves terv feladatait csak 42 százalékra teljesítettük. A racionalizációs intézkedések megvalósítására és a veszteségek korlátozására kifejtett erőfeszítésekhez jelentősen hozzájárult a különleges mezőgazdasági beruházások bevezetése. Az utóbbi két év alatt ilyen formában több mint 6,2 milliárd koronát ruháztunk be, az idén 4,4 milliárd koronát. Az utóbbi években lényegesen többet fordítunk az élelmiszeripar termelési alapjának felújítására és korszerűsítésére. Az egész mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban arra kell törekedni, hogy a befektetett eszközök gyorsan megtérüljenek, a kapacitásokat arra kell összpontosítani, hogy az építkezéseket mielőbb befejezzék, főlég az élelmiszeriparban, csökkentsük a megkezdett építkezések számát, ne lépjék túl a beruházási költségeket és következetesen ügyeljenek a tervezett mutatók elérésére. Az utóbbi időben javult a helyL zet a mezőgazdasági technika terén. Bővült a tehergépkocsipark, egy részét már a mezőgazdaság követelményeinek megfelelően módosították. Az eddiginél több, eddig hiányolt gépet, példáuhekét és vetőgépet, az utóbbi két évben traktort kapott a mezőgazdaság. Javult a pótalkatrészellátás. Ennek ellenére még határozottabban kell megszüntetni a géppark magas fokú elöregedését. A gépek gyártóitól megköveteljük, hogy kedvezőbb legyen a szállítmányok összetétele, jobban járuljanak hozzá a technológiai gépsorok komplex kialakításához. Jobban kell kihasználni a gépipari dolgozók és a mezőgazdasági dolgozók hatékony együttműködésének lehetőségeit. A mezőgazdasági termelés in- tenzifikálásában fontos szerepük van a biológiai és műszaki szolgáltatótevékenységet végző szervezeteknek. Az elmúlt évtizedben nagy összegeket fordítottunk fejlesztésükre. Tevékenységükkel azonban nem lehetünk teljesen elégedettek. Egyes szolgáltató vállalatok, köztük agrokémiai vállalatok is, több olyan tevékenységet fejtenek ki, amely lehetővé teszi a tervmutatók, köztük a nyereség elérését, figyelmen kívül hagyva a mezőgazdasági vállalatok szükségleteinek kielégítését. Jogosan bírálják sok esetben a szolgáltatások alacsony színvonalát, rugalmatlanságát, és főleg magas árát. Sok mezőgazdasági vállalatnál még mindig tanúi lehetünk annak, hogy fölöslegesen saját javító részlegeik bővítésére vagy építésére, növényvédő kapacitásaik fejlesztésére fordítják pénzüket. Ezekért a fogyatékosságokért a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi minisztériumok, valamint más központi szervek is felelősek, amelyek nem bontották le a tökéletesített tervszerű irányítási rendszer alapelveit a szolgáltató szervezetek feltételeire. Rövid időn belül ki kell dolgozni tevékenységük hatékonysága további növelésének szabályait. A tervnek, a gazdasági szabályozóknak valamint az érdekeltségi rendszernek hozzá kell járulnia a szolgáltatások magas színvonalához, előnyös árához úgy, hogy ezek a mezőgazdasági vállalatok számára elérhetőek legyenek. Az irányító szerveknek és maguknak a szolgáltató szervezeteknek lényegesen nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a tudományos-múszaki haladás eredményeinek alkalmazására. A CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány a CSKP 4. ülése után dokumentumot fogadott el a melléküzemági termelés fejlesztéséről. Tavaly részesedésük az efsz-ek teljesítményében csaknem 14 százalék volt. Az állami gazdaságokban ez az arány 50 százalék volt. A melléküzemági termelés mértéke nagyon eltérő. Egyes szövetkezetekben azonban jelentős, sőt, lényegesen túlhaladja a mezőgazdasági tevékenység mértékét. E vállalatok közül több jelentős szerepet játszik a tudományos-műszaki haladás fejlesztésében, alkalmazásában és a mezőgazdasági nagyüzemi termelés termelést előkészítő szakaszainak befolyásolásában. A gyakorlat azt mutatja, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumoknak külön-külön kell felülbírálniuk tevékenységüket és ott, ahol az összhangban álfa társadalmi érdekekkel és a mező- gazdaság szükségleteivel statútumukat összhangba kell hozni valódi tevékenységükkel. Azoknál a vállalatoknál, ahol a melléküzemági termelés magasabb, mint a mezőgazdasági termelés, ezt figyelembe kell venni az adó összegének meghatározásában. A mezőgazdaság irányító szerveinek és a nemzeti bizottságoknak el kell érniük, hogy a melléküzemági termelés fejlesztésében mindenütt megtartsák az érvényes szabályokat. Az intenzív termelés, mindenekelőtt a növénytermesztés gyorsabb fejlesztéséhez az utóbbi időben hozzájárul az egyre elmélyülő kooperációs és integrációs folyamat. Egyes élenjáró mezőgazda- sági vállalatok, amelyeknek szakképzett, kezdeményező dolgozóik vannak, a tudományos kutatási alappal és a szolgáltató szervezetekkel együttműködve hozzájárulnak ahhoz, hogy a kooperáló mezőgazdasági vállalatoknál alkalmazzák a legújabb tudományos- múszaki ismereteket. Az ezen a téren szerzett pozitív tapasztalatokat jobban szem előtt kell tartani. A minisztériumoknak a szolgáltató üzemekkel együtt, az anyagi-műszaki ellátás lehetőségeinek figyelembevételével felelősségteljesen ki kell választaniuk azokat a mezőgazdasági vállalatokat, amelyek szervezetten részt vehetnek az egyes termelési ágazatok komplex technológiai fejlesztésében, más efsz-ekben és állami gazdaságokban is. Meg kell teremteni a feltételeket ilyen irányú tevékenységükhöz. FOKOZOTT FIGYELMET AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK MUNKÁJÁNAK A BERUHÁZÁSOK HATÉKONYSÁGÁÉRT FJvtársak! A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban az ötéves terv céljainak megvalósításához jelentős mértékben hozzájárulnak a beruházások. Három év alatt a beruházások értéke 70,5 milliárd korona volt. A 6. ötéves tervidőszak éves átlagához viszonyítva a beruházások 15,2 százalékkal növekedtek. Beruházásokat mindenekelőtt a növénytermesztésben eszközöltünk, főleg a betakarítási veszteségek korlátozására és raktárak építésére. Sikerült megvalósítanunk a tervezett talaj- javítási munkálatokat. Nem kielégítő a helyzet az öntözőberendeA párt- és állami szervek az elmúlt időszakban megkülönböztetett figyelmet fordítottak az állami gazdaságokra. Ennek az az oka, hogy a központilag irányított állami mezőgazdasági vállalatokkal együtt a mezőgazdasági terület 30 százalékát művelik meg, többnyire nehezebb feltételek között gazdálkodnak, és jelentős részükben hosszabb ideje lemaradás volt tapasztalható. Az állami gazdaságok problémainak elvszerű megoldásában jelentős lépést jelentettek a központi bizottság 4. ülésének határozatai. Az elnökség az állami gazdaságok gazdálkodásának megvitatása során megállapította, hogy kedvezőbb gazdasági eredményeikben megnyilvánul a'tökélete- sitett irányítási rendszer érvényesítése, az igényesebb irányítómunka valamint a pártszervek és szervezetek hatékonyabb munkája. Felújították főleg a növénytermesztés dinamikáját. Megszűnt a hosszabb ideje tapasztalható ráfizetéses termelés, sikerült megállítani az eladósodás növekedését, és csökkentek a dotációk. A munkatermelékenység növekedése lehetővé tette, hogy emeljék az átlagbéreket. El kell érni, hogy ezek a pozitív irányzatok tartós jellegűek legyenek. Ennek érdekében határozottabban kell kiküszöbölni a fogyatékosságokat és jobban ki kell aknázni a gazdálkodásukban rejlő jelentős tartalékokat. Szem előtt kell tartani, hogy azoknak az eszközöknek a jelentős részét, amelyekkel 1982 óta növelték a mezőgazdasági vállalatok forrásait, éppen az állami gazdaságok (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÓ 4 1984. X. 4.
