Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)
1984-10-20 / 249. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Október 13-tól 19-ig Szombat* Moszkvában bejelentették, a Szovjetunió - válaszul az USA korábbi és továbbra is erőltetett ütemben folyó fegyverkezési intézkedéseire - megkezdte nagy hatótávolságú manőverező robotrepülőgépek telepítését hadászati bombázókon és tengeralattjárókon Vasárnap: Willy Brandt, a nyugatnémet SPD és a Szocialista Internacionálé elnöke közép-amerikai körútja keretében Havannában tárgyalt Fidel Castróval Hétfő: Kádár János, az MSZMP KB első titkára megkezdte franciaországi látogatását - Nicolae Ceausescu román államfő Bonnba utazott - La Palma városában tárgyalt Duarte salvadori elnök a hazafias erők képviselőivel Kedd: Szófiában megkezdődött az SZVSZ Főtanácsának háromnapos ülésszaka - Hafez Asszad szíriai államfő a Kremlben Konsztantyin Csernyenkóval tárgyalt- Gratz osztrák külügyminiszter Varsóba érkezett- Erich Honecker és Mauno Koivisto részvételével NDK-finn csúcstalálkozó volt Helsinkiben Szerda: Nyilvánosságra hozták Konsztantyin Csernyenkónak a Washington Post munkatársa kérdéseire adott válaszait Csütörtök: Szófiában tartotta ülését a Varsói Szerződés katonai tanácsa - A bécsi közép-európai haderöcsökkentési tárgyalásokon újabb plenáris ülésre került sor Péntek: A nyugatnémet kormányzó CSU Münchenben megkezdte kongresszusát - Tarik Aziz iraki külügyminiszter Moszkvában szovjet vezetőkkel tárgyalt Szovjet-amerikai kapcsolatok A véletlen (?) hozta úgy, hogy az elmúlt napokban sűrűbbé vált a kelet-nyugati érintkezés. Tindemans belga külügyminiszter például Prágában, majd Szófiában tárgyalt, Erich Honecker Finnországban, Kádár János Franciaországban, Nicolae Ceausescu az NSZK-ban tett látogatást, Leopold Gratz osztrák külügyminiszter Varsóban járt, de itt említhetjük meg a Josef Havlin vezette CSKP KB-küldöttség franciaországi, illetve a Josef Kempný vezette CSNT- küldöttség NSZK-beli megbeszéléseit is, s a sor még korántsem teljes. Valamennyi találkozón szóba került a Kelet és a Nyugat közötti feszült kapcsolatok enyhítésének szükségessége, s a tárgyaló felek szinte mindegyike a szovjet-amerikai viszony javulásában jelölte meg az egész nemzetközi helyzet pozitív irányú változása egyik alapfeltételét. A két vezető nagyhatalom kapcsolatainak javulásához valóban nagy reményeket lehetne fűzni, ha... Nos, ez a „ha“ volt a lényege annak az interjúnak, amelyet Konsztantyin Csernyenko, Az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke adott a Washington Post moszkvai tudósítói irodája vezetőjének. Csernyenko először is Reagan elnöknek az USA tárgyalási készségéről hangoztatott kijelentéseivel foglalkozott, s ismét azt hangsúlyozta, hogy Washington csupán a szavaknál maradt meg, egyetlen alkalommal sem kísérték nyilatkozatait olyan tények, amelyek azt mutatták volna, hogy tényleges igény volna igazságos és kölcsönösen elfogadható alapon való megállapodásra a kapcsolatoknak akár egyetlen kérdésében. A szovjet párt- és állam vezetője négy pontban foglalta össze azokat a lépéseket, amelyek a szovjet-amerikai kapcsolatok pozitív irányú alakulását elősegítenék. Leszögezte: 1. A Szovjetunió kész tárgyalásokat kezdeni azzal a céllal, hogy szerződés jöjjön létre a világűr militarizálásának megakadályozásáról. 2. Továbbra is érvényes az a szovjet javaslat, hogy az atomhatalmak fagyasszák be valamennyi nukleáris fegyverüket minőségi és mennyiségi értelemben egyaránt. 3. Reális lehetőség van az atom- fegyver-kísérletek általános és teljes betiltásáról szóló szerződés kidolgozásának befejezésére. 4. A Szovjetunió ismét felhívással fordul Washingtonhoz, hogy vállalja magára a kötelezettséget: nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Csupán szólamok maradnak a gyakorlati tettekkel alá nem támasztott kijelentések a tárgyalási készségről - ez lehetne a Cser- nyenko-interjú egyik kulcsmondata, amely egyben kifejezi, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államoktól választ vár eddigi kezdeményezéseire. A szovjet fél úgy véli, hogy a kapcsolatok építő szellemű fejlesztésének nincs ésszerű alternatívája, s nem jelenthet akadályt a társadalmi rendszer, a világnézet különbsége, ha a béke biztosításáról van szó. „A Szovjetunió semmi újat nem javasolt“ - ez volt a lényege az első hivatalos reagálásoknak. Persze Konsztantyin Csernyenko nem is akart új javaslatokat előterjeszteni, hiszen a Szovjetunió a korábbiakban valamennyi lényeges kérdésben indítványok egész sorát dolgozta ki. Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője kifejtette, az USA a leszerelési tárgyalások újrakezdése érdekében nem kívánja megtenni a Csernyenko által javasolt négy lépést, ami azt jelenti, hogy Washington álláspontja nem változott meg. így lényegében megerősítette Konsztantyin Csernyenko szavait, miszerint továbbra sincs alapja annak, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatokban pozitív előrelépésről mint tényről beszéljünk. Salvador és környéke Az utóbbi öt évben 50 ezer emberáldozatot követelő salvadori konfliktusban egymással szembenálló felek hétfőn La Palma városában első ízben ültek tárgyaló- asztalhoz. Ez rendkívül pozitív fejlemény lehetne. A feltételes mód alighanem helyénvaló, ugyanis a Duarte-rezsim és a hazafias erők képviselői közötti párbeszéd megkezdése után is sok a kérdőjel. Először is le kell szögezni, hogy nem az elnök kezdeményezéséről van szó (ahogy azt Duarte igyekezett beállítani), mivel a hazafias erők az elmúlt években többször is indítványozták az előzetes feltételek nélküli tárgyalásokat, legutóbb idén júniusban, Jesse Jackson amerikai néger tiszte- letes közvetítésével. Másodszor: a rezsim mindenekelőtt politikai tőkét akart kovácsolni magának a tárgyalások megkezdésének té- nyéböl, s hogy részéről propaganda-manőverről van szó, azt az is mutatja, hogy teljesíthetetlen feltételeket támasztott a hazafiakkal szemben. Harmadszor: a megegyezés valódi szándékának hiányát Duarte részéről mi sem bizonyítja jobban, hogy a rezsim légiereje továbbra is polgári településeket bombáz, tehát nem tudja, vagy inkább nem akarja biztosítani a nyugodt feltételeket az érdemi párbeszédhez. Negyedszer: ha akarná is a megállapodást, Salvadorban vannak olyan befolyásos erők a hadseregben, amelyek ezt készek megakadályozni, emellett a hírhedt halálbrigádok ugyancsak befolyásos erőt jelentenek, tehát a tárgyalásokat ebből az irányból is veszély fenyegeti. ötödször: az USA álláspontját sem lehet figyelmen kívül hagyni, mivel a rezsim kizárólag az ő katonai és gazdasági segítségével tud talpon maradni. Nem kétséges, hogy Washington nem egyezne bele egy olyan megállapodásba, amely a hazafias erők kormányzati részvételét biztosítaná, mindemellett - ugyancsak pro- paganda-megfontolásokból - üdvözölte a párbeszéd felvételét. így ugyanis látszólag azzal érvelhet, lám Salvadorban folynak a kormány és a partizánok közötti tárgyalások, Nicaraguában viszont nem. Csakhogy a saját népe ellen többek között napalmmal is harcoló salvadori rezsim és a forradalmi vívmányokat az USA által támogatott tömeggyilkos ellenforradalmárokkal szemben védő sandinista rendszer között a különbség olyan, mint ég és föld között. A hazafiak mindazonáltal hosz- szú és bonyolult folyamat kezdeteként értékelik a La Palma-i tárgyalásokat. Az FMLN csütörtöki nyilatkozatában a salvadori béke alapfeltételeként jelölte meg az USA beavatkozásának megszüntetését. S ugyanez lenne szükséges általában a közép-amerikai helyzet rendezéséhez, azonban Washingtonnak az a törekvése, hogy aláaknázza a térség államai közötti békeszerződés megkötését, tovább fokozódik. Ennek nyomán Honduras, Salvador, Guatemala és Costa Rica külügyminisztere külön megbeszélést tart Teguci- galpában, hogy a Contadora-terv- vel szemben valamiféle ellenjavaslatot dolgozzon ki, vagy benyújtsa a Nicaragua számára nyilván elfogadhatatlan módosító indítványait. A Contadora-csoport külügyminiszterei a héten Madridban tanácskoztak, s a hírek szerint némileg megváltoztatták tervüket, egyenlőre azonban nem tudni milyen tekintetben, s hogy az menynyire lesz elfogadható a közvetlen amerikai beavatkozással számoló sandinista rendszer számára. Összeállította: PAPUCSEK GERGELY A Kremlben október 16-án megbeszélést folytatott Konsztantyin Csernyenko és Hafez Asszad. A tárgyalásokon a kétoldalú kapcsolatok szorosabbra vonása mellett nemzetközi, mindenekelőtt a közel-keleti problémákat érintő kérdésekről volt szó. (Telefoto - ČSTK) KIS NYELVŐR Eshet-e bántódása a régészeti leletnek? Gyakran nem azt mondjuk vagy írjuk, amit közölni szeretnénk. Mi azt hisszük, pontosan fejeztük ki magunkat, ám a hallgató vagy az olvasó mást ért rajta, esetleg rosszallóan csóválja a fejét! Igen, mert rosszul választjuk meg a szavakat, kifejezéseket, sokszor nem veszünk tudomást arról a tényről, hogy még a rokon értelmű szavak sem cserélhetők fel egymással tetszés szerint. Egy cikkből - riportból - arról értesülhettünk, hogy a Csallóközben őstulok csontmaradványai kerültek elő egy tőzegbányából. „Szerencsére a legszebb leletnek, a jó félméteres szarvval ékeskedő koponyának semmi bántódása nem esett“ - közli az olvasóval a riporter. Az olvasó azonban nemcsak örül - a riporterrel együtt -, hogy ép maradt a koponya, hanem bizonyára felötlik benne ez a kérdés is: hogyan eshet bántódása egy koponyának? A bántódás ugyanis testi vagy lelki sérelem, bántalom. Személyekkel kapcsolatban szoktuk mondani, hogy nem esett, nem lett vagy nem lesz bántódásuk: valakinek valami bántódása történt. Még ha más élőlénnyel (pl. kutyával stb.) kapcsolatban mondjuk ezt, az ellen sem emelhetünk kifogást, de tárggyal, dologgal összefüggésben nem használhatjuk ezt a szót. Helyette a sérülés főnév használatos, amely egyaránt állhat élőlényre és tárgyra vonatkoztatva, tehát nemcsak,.sebesülés“, hanem „rongálódás“ jelentése is van. A mondat így hangzott volna helyesen: „Szerencsére a legszebb leletet, a jó félméteres szarvval ékeskedő koponyát semmi sérülés nem érte.“ De a megsérül igével is jól kifejezhetjük azt, amit az újságíró közölni akart: „Szerencsére a legszebb lelet, a jó félméteres szarvval ékeskedő koponya nem sérült meg.“ Máskor azért választunk nem megfelelő szót, mert nem ismerjük vagy rosszul ismerjük a szó jelentését. Az a szerző sem azt írta le, amit szeretett volna, aki kijelentette: „Az idén egyszer annyi zöldséget termesztett a család, mint tavaly.“ Ez az egyszer annyi elég széles körben használatos tájnyelvi kifejezés. A választékosabb nyelvhasználatban - tehát a köznyelvben is - a kétszer annyi a megfelelője. Ugyanis az egyszer annyi logikai szempontból is mást mond, mint amit mi akarunk vele kifejezhi. Egyszer egy: egy - ez mennyiségtani igazság. Ha csak egyszer annyi termett valamiből, mint tavaly, akkor ugyanannyi temett. Márpedig az egyszer annyi kifejezéssel éppen arra akarnak utalni használói, hogy a kétszerese termett. Ezt azonban helyesen így mondhatják vagy írhatják: kétszer annyi, esetleg: még egyszer annyi. Hasonló baklövést követ el rendszeresen az a palóc vidéki járási lap is, amely egyik vagy másik szerv, szervezet „sokéves dolgozóját“ mutatja be olvasóinak akár képen, akár szövegben. Ilyen kifejezésekkel találkozhatunk a lapban: ...... a j árási nemzeti bizottság sokéves dolgozója;“ „a fogyasztási szövetkezet sokéves dolgozója;“ stb. A sokéves azt jelenti: sok éve létező, sok éve fennálló, sok éve tartó stb. Beszélhetünk tehát sokéves városról, sokéves viszályról - az ezt jelenti: régi vagy sok évet megélt város, sok éve vagy régóta tartó viszály -, de sokéves dolgozóról nem, mert ez nem jelentene többet ennél: idős dolgozó. Márpedig sokszor nem is nagyon idős emberekről van szó, s maguk a szerkesztők sem ezt akarják a sokéves-se\ kifejezni, hanem - valószínűleg a dlhoročný pracovník szlovák kifejezés alapján - ezt: sok éve dolgozik az említett szervezetnél, szervnél, munkahelyen. Ezt kifejezhetik körülírással: a járási nemzeti bizottságon sok éve dolgozó tisztségviselő, de ilyen egyszerűen is: a fogyasztási szövetkezet régi dolgozója. Mert bizony ilyen a nyelv: a házra mondhatjuk azt is, régi, azt is, sokéves, nagyjából ugyanazt jelenti mind a kettő. Személyre vonatkoztatva azonban a sokéves egyrészt szokatlan volna, másrészt ezt jelentené: idős. A régi meg csak akkor használható, ha nem közvetlenül magára a személyre, hanem arra a kategóriára, csoportra vonatkozik, amelybe a személy tartozik; például: régi dolgozó, régi alkalmazott stb. JAKAB ISTVÁN Zenei heteki? Nyelvünk ún. toldalékoló rendszerű, így sokféle toldalékot függeszthetünk egyetlen szó\őhöz:csap-kod-hat-ná-nak, nev-el- ő-i-nk-é-i-t. Stílusunknak azonban nem mindig válik javára a toldalékok torlódása. Nem szép pl., ha az -i melléknévképzőt -k többesjel vagy valamely birtokos személyrag után fűzzük a tőhöz. Az első főként földrajzi nevekben terjed: a minap is a németek 1944-i ardenneki ellentámadásáról olvastunk, de a Fülöp-szigeteki stb. típus sem ritka lapjainkban. A másik meg leginkább ünnepek s terek nevében ismeretes; egy mai írónk szövegében is: „nem szerette a halottak napjai nyüzsgést.“ Nem véletlen, hogy mindkét merészség leginkább a nyelvújítók közt dívott, mikor szinte kikísérletezték nyelvünk teherbírását. Egy fordítónk pl. havasoki (juhászné)-nak mondta a havasi-1 alpesi-1, s nem volt ritka az éveki, heteki szóalak sem; és még egy Vörösmarty sem vonakodott a ,,sírhalmomi fűz" szerkezettől. Az irodalmi nyelv s a müveit köznyelvi beszéd szempontjából foglalkoznunk kell ezzel a jelenséggel. Az iménti alakulatokat ui. társadalmunk egésze ugyanúgy nem tudta megkedvelni, mint a hivatalbóli, tőlemi stb. kezdeményeket. Természetes beszédben bizony a Fülöp-Szigeti ügyekről szólunk, havasi levegőre vágyunk, kárpáti fenyőt, hiúzt emlegetünk. S ugyanígy József napja, Buda vára stb. mellett is csak József napi, budavári képzett formával élünk. Ha pedig ragaszkodnunk kell a többesjeles vagy a személyragos tőalakhoz, akkor a szokásos évekbeli, falunkbeli stb. mintájára a -beli képzőváltozatot használjuk: egyesült államokbeli, erdőjükben; vagy még hosszabb szerkezetet választunk; a zenei hetek alatti, a jelentésekben említett stb. - Az anyák napi. Mártírok úti alak tehát nem rosszabb, mint az anyák napjai, Mártírok útjai melléknév! TOMPA JÓZSEF ÓJSZfi 4 1984. X. 20.