Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-20 / 249. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Október 13-tól 19-ig Szombat* Moszkvában bejelentették, a Szovjetunió - válaszul az USA korábbi és továbbra is erőltetett ütemben folyó fegyverkezési intézkedéseire - megkezdte nagy hatótávolságú manőverező robotrepülőgépek telepítését hadászati bombázókon és tengeralattjá­rókon Vasárnap: Willy Brandt, a nyugatnémet SPD és a Szocialista Internacionálé elnöke közép-amerikai körútja kereté­ben Havannában tárgyalt Fidel Castróval Hétfő: Kádár János, az MSZMP KB első titkára megkezdte franciaországi látogatását - Nicolae Ceausescu ro­mán államfő Bonnba utazott - La Palma városában tárgyalt Duarte salvadori elnök a hazafias erők képvi­selőivel Kedd: Szófiában megkezdődött az SZVSZ Főtanácsának háromnapos ülésszaka - Hafez Asszad szíriai állam­fő a Kremlben Konsztantyin Csernyenkóval tárgyalt- Gratz osztrák külügyminiszter Varsóba érkezett- Erich Honecker és Mauno Koivisto részvételével NDK-finn csúcstalálkozó volt Helsinkiben Szerda: Nyilvánosságra hozták Konsztantyin Csernyenkó­nak a Washington Post munkatársa kérdéseire adott válaszait Csütörtök: Szófiában tartotta ülését a Varsói Szerződés katonai tanácsa - A bécsi közép-európai haderöcsökkentési tárgyalásokon újabb plenáris ülésre került sor Péntek: A nyugatnémet kormányzó CSU Münchenben meg­kezdte kongresszusát - Tarik Aziz iraki külügymi­niszter Moszkvában szovjet vezetőkkel tárgyalt Szovjet-amerikai kapcsolatok A véletlen (?) hozta úgy, hogy az elmúlt napokban sűrűbbé vált a kelet-nyugati érintkezés. Tinde­mans belga külügyminiszter pél­dául Prágában, majd Szófiában tárgyalt, Erich Honecker Finnor­szágban, Kádár János Franciaor­szágban, Nicolae Ceausescu az NSZK-ban tett látogatást, Leopold Gratz osztrák külügyminiszter Varsóban járt, de itt említhetjük meg a Josef Havlin vezette CSKP KB-küldöttség franciaországi, illet­ve a Josef Kempný vezette CSNT- küldöttség NSZK-beli megbeszé­léseit is, s a sor még korántsem teljes. Valamennyi találkozón szó­ba került a Kelet és a Nyugat közötti feszült kapcsolatok enyhí­tésének szükségessége, s a tár­gyaló felek szinte mindegyike a szovjet-amerikai viszony javulá­sában jelölte meg az egész nem­zetközi helyzet pozitív irányú vál­tozása egyik alapfeltételét. A két vezető nagyhatalom kap­csolatainak javulásához valóban nagy reményeket lehetne fűzni, ha... Nos, ez a „ha“ volt a lénye­ge annak az interjúnak, amelyet Konsztantyin Csernyenko, Az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke adott a Washington Post moszkvai tudósítói irodája vezetőjének. Csernyenko először is Reagan elnöknek az USA tár­gyalási készségéről hangoztatott kijelentéseivel foglalkozott, s ismét azt hangsúlyozta, hogy Washing­ton csupán a szavaknál maradt meg, egyetlen alkalommal sem kí­sérték nyilatkozatait olyan tények, amelyek azt mutatták volna, hogy tényleges igény volna igazságos és kölcsönösen elfogadható ala­pon való megállapodásra a kap­csolatoknak akár egyetlen kérdé­sében. A szovjet párt- és állam vezető­je négy pontban foglalta össze azokat a lépéseket, amelyek a szovjet-amerikai kapcsolatok pozitív irányú alakulását elősegí­tenék. Leszögezte: 1. A Szovjetunió kész tárgyaláso­kat kezdeni azzal a céllal, hogy szer­ződés jöjjön létre a világűr militari­zálásának megakadályozásáról. 2. Továbbra is érvényes az a szovjet javaslat, hogy az atomha­talmak fagyasszák be valamennyi nukleáris fegyverüket minőségi és mennyiségi értelemben egyaránt. 3. Reális lehetőség van az atom- fegyver-kísérletek általános és tel­jes betiltásáról szóló szerződés ki­dolgozásának befejezésére. 4. A Szovjetunió ismét felhívással fordul Washingtonhoz, hogy vállalja magára a kötelezettséget: nem al­kalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Csupán szólamok maradnak a gyakorlati tettekkel alá nem tá­masztott kijelentések a tárgyalási készségről - ez lehetne a Cser- nyenko-interjú egyik kulcsmonda­ta, amely egyben kifejezi, hogy a Szovjetunió az Egyesült Álla­moktól választ vár eddigi kezde­ményezéseire. A szovjet fél úgy véli, hogy a kapcsolatok építő szellemű fejlesztésének nincs ésszerű alternatívája, s nem je­lenthet akadályt a társadalmi rendszer, a világnézet különbsé­ge, ha a béke biztosításáról van szó. „A Szovjetunió semmi újat nem javasolt“ - ez volt a lényege az első hivatalos reagálásoknak. Persze Konsztantyin Csernyenko nem is akart új javaslatokat előter­jeszteni, hiszen a Szovjetunió a korábbiakban valamennyi lénye­ges kérdésben indítványok egész sorát dolgozta ki. Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője kifejtette, az USA a leszerelési tárgyalások újrakezdése érdekében nem kí­vánja megtenni a Csernyenko által javasolt négy lépést, ami azt jelen­ti, hogy Washington álláspontja nem változott meg. így lényegé­ben megerősítette Konsztantyin Csernyenko szavait, miszerint to­vábbra sincs alapja annak, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok­ban pozitív előrelépésről mint tényről beszéljünk. Salvador és környéke Az utóbbi öt évben 50 ezer emberáldozatot követelő salvadori konfliktusban egymással szemben­álló felek hétfőn La Palma váro­sában első ízben ültek tárgyaló- asztalhoz. Ez rendkívül pozitív fej­lemény lehetne. A feltételes mód alighanem helyénvaló, ugyanis a Duarte-rezsim és a hazafias erők képviselői közötti párbeszéd megkezdése után is sok a kér­dőjel. Először is le kell szögezni, hogy nem az elnök kezdeménye­zéséről van szó (ahogy azt Duarte igyekezett beállítani), mivel a ha­zafias erők az elmúlt években többször is indítványozták az elő­zetes feltételek nélküli tárgyaláso­kat, legutóbb idén júniusban, Jes­se Jackson amerikai néger tiszte- letes közvetítésével. Másodszor: a rezsim mindenekelőtt politikai tőkét akart kovácsolni magának a tárgyalások megkezdésének té- nyéböl, s hogy részéről propagan­da-manőverről van szó, azt az is mutatja, hogy teljesíthetetlen fel­tételeket támasztott a hazafiak­kal szemben. Harmadszor: a megegyezés valódi szándéká­nak hiányát Duarte részéről mi sem bizonyítja jobban, hogy a re­zsim légiereje továbbra is polgári településeket bombáz, tehát nem tudja, vagy inkább nem akarja biz­tosítani a nyugodt feltételeket az érdemi párbeszédhez. Negyed­szer: ha akarná is a megállapo­dást, Salvadorban vannak olyan befolyásos erők a hadseregben, amelyek ezt készek megakadá­lyozni, emellett a hírhedt halálbri­gádok ugyancsak befolyásos erőt jelentenek, tehát a tárgyalásokat ebből az irányból is veszély fenye­geti. ötödször: az USA álláspont­ját sem lehet figyelmen kívül hagy­ni, mivel a rezsim kizárólag az ő katonai és gazdasági segítségé­vel tud talpon maradni. Nem két­séges, hogy Washington nem egyezne bele egy olyan megálla­podásba, amely a hazafias erők kormányzati részvételét biztosíta­ná, mindemellett - ugyancsak pro- paganda-megfontolásokból - üd­vözölte a párbeszéd felvételét. így ugyanis látszólag azzal érvelhet, lám Salvadorban folynak a kor­mány és a partizánok közötti tár­gyalások, Nicaraguában viszont nem. Csakhogy a saját népe ellen többek között napalmmal is harco­ló salvadori rezsim és a forradalmi vívmányokat az USA által támo­gatott tömeggyilkos ellenforradal­márokkal szemben védő sandinis­ta rendszer között a különbség olyan, mint ég és föld között. A hazafiak mindazonáltal hosz- szú és bonyolult folyamat kezde­teként értékelik a La Palma-i tár­gyalásokat. Az FMLN csütörtöki nyilatkozatában a salvadori béke alapfeltételeként jelölte meg az USA beavatkozásának megszün­tetését. S ugyanez lenne szükséges ál­talában a közép-amerikai helyzet rendezéséhez, azonban Washing­tonnak az a törekvése, hogy alá­aknázza a térség államai közötti békeszerződés megkötését, tovább fokozódik. Ennek nyomán Honduras, Salvador, Guatemala és Costa Rica külügyminisztere külön megbeszélést tart Teguci- galpában, hogy a Contadora-terv- vel szemben valamiféle ellenja­vaslatot dolgozzon ki, vagy be­nyújtsa a Nicaragua számára nyil­ván elfogadhatatlan módosító in­dítványait. A Contadora-csoport külügyminiszterei a héten Madrid­ban tanácskoztak, s a hírek szerint némileg megváltoztatták tervüket, egyenlőre azonban nem tudni mi­lyen tekintetben, s hogy az meny­nyire lesz elfogadható a közvetlen amerikai beavatkozással számoló sandinista rendszer számára. Összeállította: PAPUCSEK GERGELY A Kremlben október 16-án megbeszélést folytatott Konsztantyin Csernyenko és Hafez Asszad. A tárgyalásokon a kétoldalú kapcso­latok szorosabbra vonása mellett nemzetközi, mindenekelőtt a közel-keleti problémákat érintő kérdésekről volt szó. (Telefoto - ČSTK) KIS NYELVŐR Eshet-e bántódása a régészeti leletnek? Gyakran nem azt mondjuk vagy írjuk, amit közölni szeretnénk. Mi azt hisszük, pontosan fejeztük ki magunkat, ám a hallgató vagy az olvasó mást ért rajta, esetleg rosszallóan csóválja a fejét! Igen, mert rosszul választjuk meg a szavakat, kifejezéseket, sokszor nem veszünk tudomást arról a tényről, hogy még a rokon értelmű szavak sem cserélhetők fel egymással tetszés szerint. Egy cikkből - riportból - arról értesülhettünk, hogy a Csallóköz­ben őstulok csontmaradványai kerültek elő egy tőzegbányából. „Szerencsére a legszebb leletnek, a jó félméteres szarvval ékeskedő koponyának semmi bántódása nem esett“ - közli az olvasóval a riporter. Az olvasó azonban nemcsak örül - a riporter­rel együtt -, hogy ép maradt a koponya, hanem bizonyára felötlik benne ez a kérdés is: hogyan eshet bántódása egy koponyának? A bántódás ugyanis testi vagy lelki sérelem, bántalom. Szemé­lyekkel kapcsolatban szoktuk mondani, hogy nem esett, nem lett vagy nem lesz bántódásuk: valakinek valami bántódása történt. Még ha más élőlénnyel (pl. kutyával stb.) kapcsolatban mondjuk ezt, az ellen sem emelhetünk kifogást, de tárggyal, dologgal összefüggésben nem használhatjuk ezt a szót. Helyette a sérülés főnév használatos, amely egyaránt állhat élőlényre és tárgyra vonatkoztatva, tehát nemcsak,.sebesülés“, hanem „rongálódás“ jelentése is van. A mondat így hangzott volna helyesen: „Szeren­csére a legszebb leletet, a jó félméteres szarvval ékeskedő koponyát semmi sérülés nem érte.“ De a megsérül igével is jól kifejezhetjük azt, amit az újságíró közölni akart: „Szerencsére a legszebb lelet, a jó félméteres szarvval ékeskedő koponya nem sérült meg.“ Máskor azért választunk nem megfelelő szót, mert nem ismer­jük vagy rosszul ismerjük a szó jelentését. Az a szerző sem azt írta le, amit szeretett volna, aki kijelentette: „Az idén egyszer annyi zöldséget termesztett a család, mint tavaly.“ Ez az egyszer annyi elég széles körben használatos tájnyelvi kifejezés. A választékosabb nyelvhasználatban - tehát a köznyelvben is - a kétszer annyi a megfelelője. Ugyanis az egyszer annyi logikai szempontból is mást mond, mint amit mi akarunk vele kifejezhi. Egyszer egy: egy - ez mennyiségtani igazság. Ha csak egyszer annyi termett valamiből, mint tavaly, akkor ugyanannyi temett. Márpedig az egyszer annyi kifejezéssel éppen arra akarnak utalni használói, hogy a kétszerese termett. Ezt azonban helyesen így mondhatják vagy írhatják: kétszer annyi, esetleg: még egyszer annyi. Hasonló baklövést követ el rendszeresen az a palóc vidéki járási lap is, amely egyik vagy másik szerv, szervezet „sokéves dolgozóját“ mutatja be olvasóinak akár képen, akár szövegben. Ilyen kifejezésekkel találkozhatunk a lapban: ...... a j árási nemzeti bizottság sokéves dolgozója;“ „a fogyasztási szövetkezet sokéves dolgozója;“ stb. A sokéves azt jelenti: sok éve létező, sok éve fennálló, sok éve tartó stb. Beszélhetünk tehát sokéves városról, sokéves viszályról - az ezt jelenti: régi vagy sok évet megélt város, sok éve vagy régóta tartó viszály -, de sokéves dolgozóról nem, mert ez nem jelentene többet ennél: idős dolgozó. Márpedig sokszor nem is nagyon idős emberekről van szó, s maguk a szerkesztők sem ezt akarják a sokéves-se\ kifejezni, hanem - valószínűleg a dlhoročný pracovník szlovák kifejezés alapján - ezt: sok éve dolgozik az említett szervezetnél, szervnél, munkahelyen. Ezt kifejezhetik körülírással: a járási nemzeti bizottságon sok éve dolgozó tisztségviselő, de ilyen egy­szerűen is: a fogyasztási szövetkezet régi dolgozója. Mert bizony ilyen a nyelv: a házra mondhatjuk azt is, régi, azt is, sokéves, nagyjából ugyanazt jelenti mind a kettő. Személyre vonatkoztatva azonban a sokéves egyrészt szokatlan volna, másrészt ezt jelentené: idős. A régi meg csak akkor használható, ha nem közvetlenül magára a személyre, hanem arra a kategóriára, csoportra vonatkozik, amelybe a személy tartozik; például: régi dolgozó, régi alkalmazott stb. JAKAB ISTVÁN Zenei heteki? Nyelvünk ún. toldalékoló rendszerű, így sokféle toldalékot függeszthetünk egyetlen szó\őhöz:csap-kod-hat-ná-nak, nev-el- ő-i-nk-é-i-t. Stílusunknak azonban nem mindig válik javára a tol­dalékok torlódása. Nem szép pl., ha az -i melléknévképzőt -k többesjel vagy valamely birtokos személyrag után fűzzük a tőhöz. Az első főként földrajzi nevekben terjed: a minap is a németek 1944-i ardenneki ellentámadásáról olvastunk, de a Fülöp-szigeteki stb. típus sem ritka lapjainkban. A másik meg leginkább ünnepek s terek nevében ismeretes; egy mai írónk szövegében is: „nem szerette a halottak napjai nyüzsgést.“ Nem véletlen, hogy mindkét merészség leginkább a nyelvújítók közt dívott, mikor szinte kikísérletezték nyelvünk teherbírását. Egy fordítónk pl. havasoki (juhászné)-nak mondta a havasi-1 alpesi-1, s nem volt ritka az éveki, heteki szóalak sem; és még egy Vörösmarty sem vonakodott a ,,sírhalmomi fűz" szerkezettől. Az irodalmi nyelv s a müveit köznyelvi beszéd szempontjából foglalkoznunk kell ezzel a jelenséggel. Az iménti alakulatokat ui. társadalmunk egésze ugyanúgy nem tudta megkedvelni, mint a hivatalbóli, tőlemi stb. kezdeményeket. Természetes beszéd­ben bizony a Fülöp-Szigeti ügyekről szólunk, havasi levegőre vágyunk, kárpáti fenyőt, hiúzt emlegetünk. S ugyanígy József napja, Buda vára stb. mellett is csak József napi, budavári képzett formával élünk. Ha pedig ragaszkodnunk kell a többesje­les vagy a személyragos tőalakhoz, akkor a szokásos évekbeli, falunkbeli stb. mintájára a -beli képzőváltozatot használjuk: egye­sült államokbeli, erdőjükben; vagy még hosszabb szerkezetet választunk; a zenei hetek alatti, a jelentésekben említett stb. - Az anyák napi. Mártírok úti alak tehát nem rosszabb, mint az anyák napjai, Mártírok útjai melléknév! TOMPA JÓZSEF ÓJSZfi 4 1984. X. 20.

Next

/
Thumbnails
Contents