Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-20 / 249. szám, szombat

ÚJ szú 5 1984. X. 20. „Sohasem csalódtam az emberekben...“ EGY VETERÁN KOMMUNISTA PORTRÉJA Rövid munkaértekezlet a KC-6-os felszedőgép előtt. Németh Ernő segédagronómus, Beke Béla és Fábik Zoltán gépkezelő tapasztala­tai szerint továbbra is gyorsan és szervezetten dolgozhatnak. Gyommentes táblán Igen hosszú kerülővel, a Duklán keresztül, a Svoboda-hadsereg fi­atal alhadnagyaként tért vissza a felszabadított hazába, és telepe­dett le negyven esztendővel ez­előtt Bodrogköz központjában, Ki- rályhelmecen (Kráľ. Chlmec) Mi­chal Hadžega elvtárs. A köztiszte­letben álló veterán frontharcos, igen sokak Miska bácsija, már 76. esztendejét tapossa, de még ma is aktív politikai és társadalmi éle­tet él. Még sohasem érkeztem úgy ebbe a városba, hogy az utcán, vagy éppen a „városházán“ ne találkoztam volna vele. Naponta járja a várost, találkozik az embe­rekkel, kérdezősködik hogylétük, gondjaik felől. Vagy politizál, véle­ményt nyilvánít bel-, és külpolitikai kérdésekben. Ha kell, vitatkozik, tanácsot ad. Eljár a gyűlésekre. A Királyhelmeci Városi Nemzeti Bizottságnak most is képviselője, a tanácsának is tagja.- Csak azt ne kérdezd, miért nem pihenek, miért nem hagyok fel a közügyek iránti érdeklődé­semmel - mondta a legutóbbi ta­lálkozásunk alkalmából. - Mert jól ismersz, úgyis tudod, erre képte­len vagyok, még most, túl a 75. életévemen is. Valóban jól ismerem, immár csaknem négy évtizede. Tudom, aki ifjú korában olyan szilárd meg­győződéssel, mint Hadžega elv­társ, elkötelezi magát a munkás- osztály ügye mellett és elindul a marxisták útján, az nehezen tud­ja feladni a harcot. Legyen az bár fegyveres küzdelem, vagy békés építőmunka. A lényeg az, hogy legjobb tudása, tehetsége szerint hozzájárulhasson ahhoz, ami az egész társadalom javát szolgálja. Először a felszabadulás után találkoztunk, amikor a csehszlo­vák hadsereg fiatal tisztjeként le­szerelt és Királyhelmecen letele­pedett. Abban az időben azon a vidéken nem ismertem nála aktí­vabb, következetesebb politikust. Csodáltam sziklaszilárd elvhűsé­gét, határozottságát, a mások, a rászorultak érdekében kifejtett önzetlen munkáját, segítőkész­ségét. Jól emlékszem, milyen bátran és nyíltan védelmezte a munkás- osztály és a kommunista párt politikai irányvonalát, milyen elkö­telezetten állt ki a néphatalmat támadó csoportosulások ellen. Tisztségeket, megbízatásokat vál­lalt. Már abban az időben, csak­nem negyven esztendővel ezelőtt, közismertté vált meginghatatlan következetessége. Bevallom, én magam, fiatal fej­jel kezdetben nehezen értettem, miből fakad Miska bácsi embersé­ges, elkötelezett kommunista jel­Ez az iskola az ifjúsági szövet­ség. Nem átvitt értelemben, ha­nem a valóságban, hiszen a SZISZ legjobb tagjainak soraiból kerülnek felvételre pártunk fiatal tagjelöltjei. A napló sem képzelet­beli, hanem valóságos. Mégpedig a SZISZ komáromi (Komárno) já­rási bizottsága ideológiai titkárá­nak, Feketéné, dr. Orosz Ildikónak a munkanaplója.- Nincs pontos nyilvántartásunk - mondja szabadkozva - a fiatal tagjelöltekről, az ifjú kommunis­tákról, de akad itt néhány rájuk vonatkozó feljegyzés. Ilyen például az, hogy fél évvel ezelőtt megállapították: a SZISZ politikai oktatásában 9203 fiatal vett részt, köztük 1902 tagjelölt, illetve ifjú kommunista.- A másik bejegyzés - tájékoz­tat a járási politikai nevelés háza és titkárságunk együttműkö­désére vonatkozó. • Tavaly ugyanis kétéves szemi­náriumot szervezett a politikai ne­velés háza az ifjúsággal foglalko­zó aktíva képzésére. A résztvevők száma 35. Közülük tízet a SZISZ járási bizottsága javasolt, azzal az leme. Csak később, évek múltán értettem ezt meg, mikor az uzsgo- rodi KARPATY Kiadóvállalat gon­dozásában, „A CSKP Kárpátaljai kerületi szervezete történelmének vázlatai“ címen megjelent kiad­vány a kezembe került. Ebből tudtam meg, hogy Michal Hadžega már a burzsoá köztársa­ság idején, a harmincas években aktívan bekapcsolódott az egysé­ges antifasiszta front kialakításá­ért folyó harcba Kárpátalján. A Komintern VII. kongresszusa zá­ródokumentumainak szellemében. Mint fiatal kommunista, a CSKP tagja, részt vett 1936-ban - márci­us 28-29-én a Mukacsevóban megrendezett kárpátaljai területi pártkonferencián. Még ez év má­jusában küldöttként volt jelen a CSKP VII. kongresszusán Prá­gában, tizenhét kárpátaljai tár­sával.-Tulajdonképpen hogyan, mi­kor indult politikai pályafutása? - kérdeztem Miska bácsitól.- Helyénvaló a kérdés, mert sokkal korábban, már 1924 októ­berében, nagyon fiatalon több tár­sammal belekóstoltunk a politikai életbe, a KOMSZOMOL tagjaként. 1936 novemberében Munkácson tartottuk meg a Kárpátaljai Mun­kásfiatalok Szövetségének alaku­ló gyűlését, melyen ennek titkárá­vá választották. A Horthy-évek alatt vérdíjat tűz­tek ki a fejére, mégsem sikerült elhallgattatni, megsemmisíteni a fiatal kárpátaljai kommunistát. Az ellenség dühe és gépezete gyengébbnek bizonyult a harcos­társak szereteténél, szolidaritásá­nál és a Hadžega elvtárs szilárd elvhűségénél. Kereste és megtalálta a lehető­ségét annak, hogy a német fasiz­elképzeléssel, hogy tanulmányuk befejezése után elsőrendű felada­tuk a tagjelöltek ajánlásának, ne­velésének megszervezése lesz.- Általában az jellemző ezen a téren a mi munkánkra - magya­rázza -, hogy tanulva tanítunk, hiszen magam is csak fél éve vagyok tagjelölt, és hasonló felké­szültségű több ifjúsági tisztségvi­selőnk. Nem is csodálkozom, hogy munkanaplójában nem talál olyan bejegyzést, mely a fiatal tagjelöl­teknek a politikai nevelés házában szervezett, bentlakásos tanfolya­mának eredményéről tanúskodna. Nyilvánvaló pedig, hogy hasznát venné, mint ifjúsági tisztségviselő, mint a járás fiatalsága eszmei ne­velésének szervezője.- Ilyen bejegyzés még nincs - szól -, de lesz, mert valóban szükséges a képzésben elért eredmények gyakorlati hasznosí­tása. Most, pillanatnyilag csak helyzetismerettel rendelkezem, ami az ifjúsági szervezeteknek a tagjelöltek ajánlására, kiválasz­tásukra, a velük való foglalkozásra vonatkozó. mus és szekértolói ellen, fegyver­rel a kezében harcolhasson. Bu- zuluktól a Dukla-szoroson a Szov­jetunióban megalakult első cseh­szlovák hadtest katonájaként át­vonulva, részt vett hazánk felsza­badításában. A ^gazdag munkásmozgalmi múlttal és hagyományokkal ren­delkező Bodrogköz kommunistái jól ismerték Hadžega elvtársat. Hi­szen a kárpátaljai és királyhelmeci kommunisták már korábban is együttműködtek a kizsákmányolok elleni küzdelemben. Hadžega elv­társ jól tudta, hogy az új feltételek közepette itt, Királyhelmecen van rá szükség. Abban az időben, a különböző politikai csoportosu­lások mesterkedései ellen csakis a munkásosztályhoz feltétlenül hű, szilárd jellemű, a politikai harcban jártasabb kommunisták voltak képesek igazán helytállni. Hadže­ga elvtárs ilyen volt, ezt az 1945 és 1948 közti időszakban is tettek­kel bizonyította. Ott is azoknak segített, akik arra érdemesek vol­tak, illetve rászorultak.-Tudod jól, itt éltél velünk, mi­lyen bonyolult időszak volt az ab­ban a társadalomátalakuló kor­szakban - emlékszik Miska bácsi. - A politikai pártok közti ádáz harc, érzékenyen kihatott az emberek lelkületére. Nekünk kommunisták­nak, elsősorban a frontharcosok­nak nem lehetett „melléfogni“. Az igazság és az osztályöntudat kel­lett hogy vezéreljen bennünket a döntéseknél, azok végrehajtásá­nál. Sokat vártak tőlünk, szemé­lyesen tőlem is az emberek. Én hittem becsületességükben és amiben csak tudtam, segítettem. Persze, érdem szerint.- Mire épült^z emberek iránti jó kapcsolata?- Szívesen elmondom, én so­hasem csalódtam az emberekben. Ha nekem volt szükségem segít­ségre, én is megkaptam. így sike­rült, közös erővel kiharcolni a munkásosztály igazságos ügyé­nek győzelmét is. Mindig számí­tottunk a munkásemberek bizal­mára, erre építve cselekedtünk. Ez az őszinte kapcsolat és barát­ság köt még ma is a bodrogközi emberekhez. Erre nagyon büszke vagyok. Ennek az emberbaráti és elvtársi kapcsolatnak olyan éltető ereje van, mint a tiszta vizű forrás­nak, amelyből mindig meríthet az ember, hogy felfrissüljön, erőt gyűjtsön. Miska bácsi hallgatagon, mé­lyen a szemembe néz, tekinte­tünk találkozik, nincs szükség to­vábbi szavakra, szót értettünk: a harc nem volt hiábavaló. Munkanaplójának adatai szerint legsikeresebb ezen a téren az ipa­ri üzemekben: a hajógyár, a járási építőipari vállalat, az AGROSTAV ifjúsági szervezete. A falvakban: az izsai (lža), a marcelházi (Mar­celová) ifjúsági szervezet.- Az is bizonyos - folytatja hogy az eszmei nevelés érdeké­ben szervezett akciókban, mint amilyen az Emlékidéző nemzetkö­zi staféta is, a tagjelöltek, a fiatal kommunisták nagyon sokat segí­tenek. Az akcióba 481 kollektíva, eb­ből 211 ifjúsági és 150 pionírok­ból szervezett kollektíva nevezett be. A többi társadalmi és tömeg­szervezet 89 kollektívát és 21 csa­ládot.- Gondot okozott pedig - ma­gyarázza hogy a szükséges nyomtatványokat, vagyis a kollek­tívák krónikáit, késve, csak április végén kaptuk meg. Alighogy szer­vezni kezdtük az akciót, véget ért az első szakasza, az elsó forduló­ja, amit most értékelünk. Kiváló eredményűnek minősí­tett részvételt bizonyít a krónikák közül, amit az AGROSTAV nem­zeti vállalat komáromi üzemének Lassan alkonyodik, de a Tótház dűlőben még mindig teljes ütem­ben dolgoznak az emberek és a gépek. Kihasználják a kedvező­re fordult időjárást. Mert igyekez­niük kell, hisz az éjszakai órákban is ugyancsak ömlött az eső. Emiatt később indulhattak. Tóth Dezső bácsi ásóval szedi ki a tábla szé­lén maradt cukorrépagyökereket. Kilencven éves elmúlt, de még mindig segít a munkában. Nem is tudna megmaradni a közeli, ritkán látogatott tanyán, amikor a termés betakarításáról van szó. Meg egy kis pénz is jól jön a házhoz. Németh Ernő segédagronómus elmondja, hogy Dezső bácsira minden évben számíthatnak. Meg a többi nyugdíjasra is. Besegíte­nek a szövetkezeti tagok család­tagjai is. A Csicsói (Cičov) Efsz vezetősége minden évben, min­den tagnak kiméri a cukorrépatáb­lán azt a területet, amelyen össze ifjúsági szervezete küldött be. Ez a 11 -es számú csoporté, melynek tagjai: Felsen Ernő, aki 30 eszten­dős gépkocsivezető, ifjú kommu­nista, Vajkai Mária és Vankó Eri­ka. A pionírkollektívák közül a leg­jobb eredményt František Sudora vezetésével a Komenský utcai alapiskola pionírjainak 3-as szá­mú csoportja érte el.- Nincs még vége az akciónak, most kezdődik a második fordulója - jegyzi meg -, és természetesen számítunk a fiatal tagjelöltek, az ifjú kommunisták kezdeményezé­sére. Munkanaplójából, a feljegyzé­sekből azonban, sajnos, nem de­rül ki, hogy melyik versenyző kol­lektívának a vezetője tagjelölt, vagy ifjú kommunista. Ami bizony furcsa, mert így csak szólamként hangzó, hogy számítanak rájuk.-Tény és való - állapítja meg végül -, hogy akad még jócskán a mi ipunkánkban, a fiatalok cse­lekvő és kommunista magatartás­ra való nevelésében olyasmi, amin változtatni, javítani, tökéletesíteni kell. Tetszik, nagyon tetszik nekem ez a megállapítás, mert bizony az igazán erős, az tud igazán sokat, aki saját tapasztalatából felismeri a szabályt: ma jól, holnap job­ban. HAJDÚ ANDRÁS kell szednie a gépek után szétma­radt gyökereket. Ilyen szervezés eredménye, hogy a betakarítással járó veszteség jelentéktelen. Két gép közeledik a tábla széle felé. Egyenletesen haladnak és a cukorrépa elszállítása is folya­matos. Beke Béla a KC-6-os fel­szedőgép kezelője, amikor egy pár percre megáll, elégedetten mond­ja, hogy nem volt komolyabb meg­hibásodás. Igaz, minden reggel szakszerűen és lelkiismeretesen elvégzi a karbantartási munkákat. Fábik Zoltán a karajozógéppel dolgozik a táblán. A rövid pihenő alatt bemutatja a vágószerkezet magasságát szabályozó jól bevált »­berendezést. Ezzel nehéz körül­mények között is dolgozhatnak. A tapogató a répasoron halad és a vágószerkezetet asszerint emeli vagy süllyeszti, hogy milyen ma­gas vagy alacsony a répagyökér, így nem fordulhat elő, hogy a vá­gószerkezet derékon vágja el a ré­pa gyökerét. Mindhárman dicsérik az agro- nómust és általában a növényter­mesztési csoport tagjait. Olyan szakszerűen végezték a növény­ápolási munkákat, hogy nincs gyom a cukorrépatáblán. Nem csava­rodhat tehát a vágó- és felszedő szerkezetekre. Értékelésük szerint a hatékony gyomirtással legalább tíz százalékkal csökkentették a betakarítási veszteségeket. Fábik József mozgóműhelyével a tábla végén állandóan készen­létben áll. Ma nem sok munkája volt. Az egyik gépen kellett megja­vítania az elevátor láncát. Nem sokáig tartott a javítás, a gép fo­lyamatosan tovább dolgozhatott. Amint mondja, a mozgóműhely­ben minden nap kihozza a gyors­javításhoz szükséges legfonto­sabb alkatrészeket. Kéznél legye­nek, ha valamelyik gép meghibá­sodik. Ne vesztegeljen a határban túl sokáig. A látóhatár szélén már lenyugo­dott a nap. Hirtelen sötétedik. A betakarítócsoport tagjai azon­ban még tovább dolgoznak. Csak akkor fejezik be a műszakot, ami- \kor már nem látják a cukorrépaso­rokat. Elszállítják az utolsó terhet is, átvizsgálják a gépeket és a jól végzett munka után mindannyian hazafelé igyekeznek. BALLA JÓZSEF KULIK GELLÉRT TANULVA TANÍTANAK A kommunista magatartás iskolájának naplójából Folyamatosan haladnak a gépek a Tótház dűlőben (A szerző felvételei) ‘WSfel.

Next

/
Thumbnails
Contents