Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-18 / 247. szám, csütörtök

I VILÁGGAZDASÁG (ffi) VILÁGGAZDASÁG ® VILÁGGAZDASÁG ] Piacok a rivalizálás harapófogóiban A KAPITALISTA ORSZÁGOK VERSENGÉSE ÉS A CSEHSZLOVÁK KERESKEDELMI ÉRDEKEK A tőkés világgazdaságot a háború utáni időszakban kétféle, egymással párhuzamos törekvések jellemezték: egyrészt a legfej­lettebb országok stabilizálni próbálták kölcsönös kapcsolataikat, másrészt állandóan kiütköztek érdekellentéteik, a piacok birtoklá­sáért folyó öldöklő harc, amely főleg a hetvenes évek derekától, a válságjelenségek erősödésétől kezdődően nyomta rá leginkább bélyegét ezekre a kapcsolatokra. Ez az állandó rivalizálás szüntelen feszültséggel terheli meg a világkereskedelmet és kedvezőtlenül befolyásolja a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi kapcsolato­kat. Jelentős mértékben árt a csehszlovák kereskedelmi érdekek­nek is, amelyek ezen túlmenően gyakran a nyugati partnerek diszkriminációs intézkedéseibe ütköznek. Viták a kereskedelmi „háromszögben“ A tőkés világgazdaságban első­sorban az Egyesült Államok-Kö- zös Piac-Japán alkotta kereske­delmi háromszög pólusai között feszülnek az ellentétek. Az Egye­sült Államok és Japán között ál­landó a feszültség, hiszen a köl­csönös kereskedelemben Japán óriási aktívumot könyvelhet el partnere rovására. Amikor ezek az ellentétek rendkívül kiéleződnek, az Egyesült Államok mindig meg­hátrálásra készteti Japánt. Ennél azonban jóval élesebb a Közös Piac és az Egyesült Álla­mok közötti gazdasági ellentét. A kapitalista világgazdaság há­rom pólusa közötti ellentétek nagyban károsítják a csehszlovák exportérdekeket. A japán export­invázió, valamint a Közös P>sr országaival szemben folytatott ke­mény és kérlelhetetlen amerikai kereskedelmi politika következté­ben fokozódik a nyomás a nyugat­európai integrációs tömörülés or­szágaira, jóllehet Csehszlovákia épp ezzel az országcsoporttal bo­nyolítja le tőkés külkereskedelmé­nek 60 százalékát. Japán távoli földrajzi fekvése miatt szempontunkból aligha lesz jelentős piac a közeli években. Ha az Egyesült Államok változtatna a Csehszlovákiával szemben foly­tatott diszkriminatív kereskedelmi politikáján és lehetővé tenné a kétoldalú kereskedelem bővíté­sét, feltételezhető, hogy a cseh­szlovák áruk fontos értékesítési piaca lenne. Sok a súrlódási felület Míg az Egyesült Államok pilla­natnyilag csak potenciális pia­cunknak számít, addig a Közös Piac már jelenleg is fontos eladási piacunk. Éppen ezért az Egyesült Államok és a Közös Piac viszonya szempontunkból nem lehet kö­zömbös. Tekintsük át az alábbiak­ban, hogyan alakultak ezek a kap­csolatok a legfontosabb együttmű­ködési területeken. A mezőgazdasági termékek terén az Egyesült Államok évek óta aktív mérleget könyvelhet el a Közös Piaccal fentartott keres­kedelemben. Ez jórészt annak is köszönhető, hogy a tengerentúlon gyakran védővámok alkalmazásá­val teszik lehetetlenné a közöspia­ci agrártermékek bejutását az amerikai piacra. Például az ide irányuló amerikai gabonaexport ötszörösen meghaladja a közöspi­aci gabonakivitelt. Tavaly a gabo­napiacon egyenesen hisztériát keltett közöspiaci körökben az Egyesült Államok magatartása, mivel a fejlődő országokba irányu­ló, többnyire politikai feltételekhez kötött tömeges gabonakivitellel szinte kiszorította a nyugat-euró­pai konkurrenciát ezekről a pia­cokról. Az acélexport vonatkozásában az USA és az Európai Gazdasági Közösség problémákkal terhes vi­szonya továbbra is hátrányosan érinti a Nyugat-Európába irányuló csehszlovák acélkivitelt. A személygépkocsi-gyártás terén számos erélyes washingtoni figyelmeztetés után arra kénysze­rítették Japánt, hogy „önként“ korlátozza az USA-ba irányuló au­tóexportot, viszont emiatt jóval na­gyobb nyomás nehezedik Japán részéről a nyugat-európai piacok­ra. Mindez rendkívül érzékenyen érinti a csehszlovák személygép­kocsik Nyugat-Európába irányuló exportját. A nehézségeket tetézi, hogy a Közös Piac országaiban állandó kampányt folytatnak a csehszlovák és a szovjet gépko­csik behozatala ellen. A csúcsszintű technológiák terén a fejlődés az Egyesült Álla­mokban és Japánban gyorsabb ütemű volt, mint a Közös Piac tagállamaiban. A Közös Piac azonban nem szeretné „lekésni a vonatot“, ezért várható, hogy ezen a területen is sok lesz a súr­lódási pont. A cipőgyártás terén 1981 után, amikor az Egyesült Államok felol­dotta a Tajvanból és Dél-Koreából származó cipó importját, a lábbeli­behozatal átlagosan 28 százalék­kal emelkedétt a következő évben. A Közös Piac ettől kezdve 15 százalékról 54, illetve 106 száza­lékra növelte az említett két ázsiai országba irányuló exportját. Az amerikai cipőipar is reagált erre a lépésre, mivel állandóan arra törekszik, hogy minél jobban meg­védje saját piaci érdekeit. Az Egyesült Államok és a Kö­zös Piac kereskedelmi kapcsola­taiban meglevő feszültségek ne­gatívan befolyásolják a csehszlo­vák exportérdekeket a textil- és ci­pőipari termékek terén. 1986 vé­géig ugyan a Közös Piaccal meg­kötött különleges megállapodás védelmezi a mi érdekeinket a tex­tilkivitel terén, az illetékes szerve­ink azonban eddig hiába próbálták bővíteni cipóexport-lehetóségein- ket, e tekintetben továbbra is kü­lönböző intézkedésekkel a Közös Piac tagállamai korlátozzák ez irá­nyú lehetőségeinket. Szögesen ellentétes érdekek Közismert, hogy a Közös Piac kereskedelmi forgalmában a szo­cialista országok részaránya 8 százalék, míg a szocialista or­szágok mindössze két százalékkal részesednek az Egyesült Államok külkereskedelmi forgalmából. Az USA szocialista országokba irá­nyuló exportja a bruttó nemzeti terméknek mindössze a 0,15 szá­zaléka, mig a Közös Piac eseté­ben ugyanez a mutató 0,76, az NSZK esetében pedig 1,15 száza­lék. Éppen ezért az Egyesült Álla­mok és a Közös Piac eltérő módon ítéli meg a kelet-nyugati kereske­delem perspektíváit, s ebből adód­nak nagyrészt a köztük felmerülő nézeteltérések. Az Egyesült Államok azzal, hogy a Szovjetunióval szemben a kereskedelmet politikai fegyver­ként próbálja kihasználni, tovább mélyítette a szocialista országok­ká! fenntartott kapcsolatokkal összefüggő nyugati megítélések közti szakadékot. Az Egyesült Államok és a Kö­zös Piac kapcsolataira rendkívül negatívan hatott az, hogy miköz­ben Washington a nyugat-európai országoktól megkívánta, hogy korlátozzák, illetve állítsák le a Szovjetunióba irányuló techno­lógia-exportot, addig a Reagan- kormányzat 1981 áprilisában felol­dotta a Szovjetunióval szemben korábban elrendelt gabonaszállí­tási tilalmat. Az embargó feloldá­sában kizárólag amerikai belső ér­dekek játszottak közre, s éppen ezért érthető, hogy a'nyugat-euró- pai országok ingerülten reagáltak. A Közös Piac ugyanis túlsúlyban gépipari termékeket és berende­zéseket, míg az Egyesült Államok főleg gabonát exportál a szocialis­ta országokba. Washingtonban azzal próbáltak érvelni, hogy miközben a techno­lógia stratégiai fontosságú lehet a szovjet katonai programok szempontjából is, a gabona eseté­ben ez nem áll fenn. (Érdemes megjegyezni, hogy a gabonaem­bargó elrendelésekor még azt állí­tották, hogy a gabona is stratégiai fontosságú a Szovjetunió számá­ra, mert behozatala olcsóbb, mint a saját termelés, s az így felszaba­duló eszközöket a Szovjetunió fegyverkezésre fordíthatja). Á szocialista országokhoz fűző­dő tőkés kapcsolatokban újabb fe­szültségek forrása lett az az 1981 június 18-án hozott amerikai dön­tés, miszerint a szállítási tilalmat kiterjesztik az amerikai cégek kül­földön működő leányvállalatai által kínált csúcsszintű technológiákra és műszaki berendezésekre, illet­ve az amerikai szabadalmak alap­ján gyártott, szocialista országok­ba irányuló berendezések szállítá­sára is. Ha értékelni akarjuk a tőkés partnerek kereskedelmi kapcsola­taiban fennálló feszültségeknek a csehszlovák kiviteli és kereske­delmi érdekekre gyakorolt hatását, akkor az egyértelműen negatív. Egyrészt méltányolni kell azt az elszántságot, amellyel a Közös Pi­ac szembeszáll az amerikai nyo­mással, másrészt viszont látni kell, hogy egész sor dologban Brüsz- szelben mégiscsak engedménye­ket tesznek. Itt elsősorban a stra­tégiainak minősített áruk szocialis­ta országokba irányuló kivitelét ellenőrző COCOM-bizottság által kidolgozott árulistára gondolunk, melynek összeállításában Wa­shington mellett a nyugat-európai országok is részt vesznek. Közis­mert az is, hogy az önző amerikai pénzügyi és hitelpolitika milyen károsan hat Nyugat-Európa gaz­dasági életére. A Közös Piac gaz­daságpolitikája eddig nem bír olyan eszközökkel, amelyekkel szembeszállhatna az amerikai pénzügyi expanzióval. összegezésül megállapítható, hogy bizonyos fokig összefüggés van a nyugat-európai csehszlovák exportérdekek - amelyek túlsúly­ban a Közös Piachoz kötődnek - valamint az USA Közös Piaccal szembeni kereskedelmi-politikai magatartása között. A Csehszlo­vákia ellen már több mint 30 éve folyó önző kereskedelmi politika negatívan befolyásolja a mi ex­portlehetőségeinket nemcsak köz­vetlenül, de közvetve is. A Közös Piacnak az Egyesült Államokkal fennálló nézeteltérései éreztetik hatásukat más országokkal fenn­tartott kapcsolataikban, minde­nekelőtt sokkal erőteljesebben a szocialista országokhoz fűződő együttműködésükben. Szeretnénk azonban remélni, hogy a Közös Piac szocialista or­szágokkal fenntartott kereskedel­mi politikájában tapasztalható reá­lis elemek nemcsak fennmarad­nak, hanem mindkét fél érdekeit szolgálva tovább bővülnek ezek a vonások. (A Hospodárske noviny alapján) INNEN - ONNAN • A legnagyobb nyugatnémet autó­gyár, a Volkswagen azt tervezi, hogy megállapodást ir alá Kínával, miszerint Sanghajban közösen gyártanák a cég autómárkáit. A Volkswagen azzal szá­mol, hogy a szerződés keretében a két partner évente 20 000 darab Santana típusú személygépkocsit, illetve 100 000 személygépkocsiba való mo­tort gyártana. Az autógyár vezetőinek elképzelése szerint a nyugatnémet, il­letve a kínai fél fele-fele arányban járulna hozzá a terv költségeihez. • Egyesült Államok Japánnal folytatott kereskedelmében az év vé­géig az amerikai deficit valószínűleg eléri a 30 milliárd dollárt, míg tavaly ez a hiány „mindössze“ 20 milliárd dollár­nyi volt. Ezt a becslést Lionel Olmer amerikai kereskedelmi miniszterhe­lyettes tette közzé, aki a két ország között fokozódó kereskedelmi szaka­dék legfőbb okának a japán elektroni­kai ipar termékeinek tömeges amerikai exportját minősítette. KOMMENTÁLJUK ÉPÍTŐIPAR ÉS SZOCIÁLPOLITIKA A Nemzetek Kamarája legutóbbi önálló ülésén nagyító alá került az építőipar. A főbeszámoló, amelyet Ladislav Gerle szövetségi miniszterelnök-helyettes terjesztett elő, átfogóan elemezte e fontos népgazdasági ágazat helyzetét és a fejlesz­tésével összefüggő feladatokat. A vitában felszólaló képvise­lők ugyanakkor az ipari, mezőgazdasági üzemekben, kutatóintézetekben, nemzeti bizottságokon, fontos építkezé­seken és nem utolsósorban a választókörzetekben végzett felmérések során szerzett tapasztalatok birtokában mutattak rá az építőipar hatékonyabb teljesítményeinek új lehetősége­ire, tartalékaira. Az építőipar egyik szinte állandó kísérőjelensége az átla­gosnál nagyobb arányú munkaerő-vándorlás. Az építőipari vállalatok pedig nagy erőfeszítéseket fejtenek ki munkaerő- állományuk stabilizálására. A Nemzetek Kamarája szociálpolitikai állandó bizottságá­nak tagjai felméréseik során elsősorban arra a kérdésre kerestek választ, hogy miként lehetne az építőiparban meg­tartani a szükséges létszámú munkaerőt? A képviselők felméréseiből egyebek közt az is kitűnik, hogy az építőiparban, más ágazatokhoz viszonyítva egyre szembetűnőbbek az átlagemberek közti különbségek. Az építőipari vállalatok tapasztalatai megegyeznek abban, hogy a munkaerő-toborzás során folyósított stabilizációs pótlék helyett célszerűbb lenne egyes további építőipari szakmák jutalmazási rendszerének kibővítése. A vállalatok ugyanis sokat költenek a toborzási pótlékokra, de sok alkalmazott, amint letöltötte a vállalt időt, „odébbáll“, általában olyan helyre, ahol ismét kap toborzási pótlékot. Božena Kociánová képviselő ezzel kapcsolatban nyíltan felvetette a kérdést: Nem lenne-e célszerűbb, ha ezeket az eszközöket a vállalatok a dolgozóknak meghatározott idő után hűségjutalom formá­jában fizetnék ki? Az építőipar sajátos munkakörülményei magas igényeket támasztanak egyes szociális szolgáltatásokkal szemben, különösképpen az étkeztetés, szállás, egészségügyi ellátás terén. A felmérések során az is bebizonyosodott, hogy az építőiparban sok helyen - különösen a helyi építőiparban - gondot okoz az üzemi étkeztetés - elsősorban a meleg étel rendszeres biztosítása. A prágai épületfelújító vállalatban^}!, a dolgozóknak csupán 6 százaléka étkezik üzemi konyhában. Ezen úgy akarnak javítani, hogy bevezetik az alufóliában mélyhű­tött, s felmelegítés után kiváló melegétel-adagok kiosztását. Tény, hogy a meleg étel biztosítása közvetlenül a munkahe­lyen, a nagyon elterjedt zsemlye-szalámi helyett egészsége­sebb és ízletesebb is - és hozzájárulhat a munkaidő jobb kihasználásához, s nem utolsó sorban a munka stabilizálá­sához. A Nemzetek Kamarája 4. önálló ülésén jelen voltak az építőipari vállalatok képviselői is. Számukra is új ismeretek és tapasztalatok forrását jelentette a beszámoló fölötti vita. Hogy csak a szociálpolitikai kérdéseknél maradjunk, konkrét példák sokasága hangzott el a rendszeres preventív egész­ségügyi kivizsgálások hasznosságáról, vagy a bratislavai építővállalat tapasztalatairól az üdültetés és a gyógyfürdői kezelés egybekapcsolása terén. A képviselők rámutattak továbbá a munkabiztonsági feltételek megteremtésének fon­tosságára, de szóltak a szakmai, beosztási és fizetési távla­tok jelentőségéről is, a munkaerő-stabilizációs bizottságok hatékonyabb módszereiről, az építőipari utánpótlás vonzóbb feltételeinek megteremtéséről. Az Itt említett néhány szociálpolitikai szempont érvényesí­tése szoros összefüggésben van az építőipar hatékonyságá­nak növelésével. Hiszen az emberről való gondoskodás elválaszthatatlan a szocialista építömunka eredményeitől. SOMOGYI MÁTYÁS A sokolovi barnaszén medence Jiŕi Bányaüzemének dolgozói idei földmozgatási tervüket már szeptember 18-án teljesítették. Január eleje és szeptember közepe között több mint négymillió köbméter földet mozgattak meg, s az év végéig még további 1 millió 570 ezer köbmétert ígértek meg. A kiváló eredmény a jó munkaszervezésnek és a bányászbrigádok sikeres együttműködésének köszönhető. Például Stanislav Kubinec 70 tagú szocialista munkabrigádja a TC-2/16 gépcso­portot kezeli. A brigád tagjai négy csoportra oszlanak, és négy műszak­ban dolgoznak. A képen: a negyedik műszakban dolgozók egy resze rövid munkatanácskozást folytat. (Jirí Vlach felvétele - ČTK) ÚJSZIÍ 4 1984. X. 18.

Next

/
Thumbnails
Contents