Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)
1984-09-14 / 218. szám, péntek
ÚJ szó 5 1984. IX. 14. SZILÁRD ÉS MEGBONTHATATLAN SZÖVETSÉG Az internacionalizmus „... Beleéltem magam, hogy ott vagyok Dél-Oroszország végtelen mezőin, a vörös csillagos emlékműveknél, azokon a távoli helyeken, ahol kudarcot vallott a Cita- della-terv és ezzel együtt szertefoszlott a fasiszták utolsó reménye, hogy ,,új rendet“ teremtenek Európában. Mintha én is virágot tettem volna ezekre a szent sírokra!" Atanasz Diljev szófiai tanító leveléből idéztünk, amelyet a Zeme- gyelszko Zname bolgár újságnak küldött. A testvérszerkesztőség munkatársai megmutatták ezt a levelet szovjet kollégáiknak, mint a kurszki és belgorodi vidékről, a második világháború nagy csatáiról és a békés napokról közölt cikksorozat visszhangját. Kinek a cikke váltotta ki annak a szófiai tanítónak a reakcióját, aki maga sohasem járt Kurszkban? A cikkeket egy bolgár tábornok és egy bolgár újságíró írta. Azért látogattak a Szovjetunióba, hogy a világhírű, történelmi jelentőségű helyekről írjanak. Szovjet barátaik segítséget nyújtottak a Zeme- gyelszko Zname munkatársainak útitervük kidolgozásában és abban, hogy több érdekes emberrel találkozzanak. Az első körút után Leningrádba látogattak. A bolgár napilap újabb sorozatot közölt a Szovjetunióról - a blokádról, a leningrádiak hősiességéről. A szófiai kollégák már közölték, hogy újabb cikkeket, riportokat készítettek el a fasizmus fölött aratott győzelem negyvenedik évfordulójával kapcsolatban. A szovjet sajtóban fontos szerepet tulajdonítunk barátaink tapasztalatainak, a testvérországok jelentős eseményeinek, történelmük ismertetésének. A testvérlapok és folyóiratok viszont rendszeresen írnak jelenünkről és hős múltunkról. A szovjet újságírók rendszeresen részt vesznek a ,,barátságiakon“. Ellátogatnak a szocialista országok azon szerkesztőségeibe, amelyekkel szilárd és gyümölcsöző kapcsolatokat kötöttek. Az újságírók kölcsönös látogatásai, az anyagok, információk cseréje évről évre gyakoribb. A tudósítók megismerkednek a politikai, a gazdasági és a kulturális élet legapróbb területeivel is. Barátainkkal egyetértünk abban, hogy a hatékony együttműködés szempontjából rendkívül fontos uticélunk helyes meghatározása, a látogatás legmegfelelőbb időpontjának kitűzése, az újságírók tájékozottsága, a látogatás körültekintően összeáll ítort programja, majd hazatérés után a barátok tapasztalatainak általánosítása, a gyakorlati tanulságok levonása. A szovjet újságolvasók számára bizonyára érdekes, hogy az NDK-ban és Csehszlovákiában hogyan küzdenek az alapanyagok, a tüzelőanyag- és az energia megtakarításáért. Ugyanilyen tanulságos számukra a budapesti városi közlekedés új módszereiről írt riport. De sokat tanulhatnak a bolgár zöldség- és szőlőtermesztők sikereiről beszámoló írásból is. Elmondani mindent azonban nem elég. Körültekintően tisztázni kell azt is, mit lehet az elmondottakból a Szovjetunió viszonyai között alkalmazni. szerkesztőségbe hir érkezett Karéliából. Az egyik ottani panelgyár az NDK-beli neubranderburgi építőipari munkások tapasztalatainak érvényesítésével két év alatt 350 000 rubelt takarított meg. Helyi jellegű hírről van szó? Nem. Nemzetközi jelentőségű közlés ez. Hiszen a tapasztalatok túllépték az ország határát. A bitterfeldi vegyikombinát az NDK-ban viszont a baskíri Chimprom tapasztalatai alapján mintegy 3 millió márkával csökkentette a termelési költségeket. A baráti országok a kölcsönös látogatások során szerzett tapasztalatokat egyre gyakrabban érvényesítik a gyakorlatban. A baráti országok sajtójában lapozgatva meggyőződhetünk arról, milyen gyakran írnak barátaink Nyikolaj Zlobin módszerének alkalmazásáról, az ipatovi és orjoli tapasztalatok kihasználásáról. A testvérországok újságírói részletesen beszámolnak a kiváló sztavropoli és orjoli dolgozók munkájáról, és közük szovjet szakemberek és újságírók cikkeit is. Prágában és Gottwaldovban a Tribúna, a CSKP KB hetilapja olvasóival rendezett találkozókon sokan elismerően nyilatkoztak F. Kudrna főszerkesztóhelyettes szovjetunióbeli riportjairól. A Tri- bunában, a szlovákiai Pravdában, a bolgár Zemegyelszko Zname- ban, a német Neues Deutschland- ban, a Magyar Nemzetben és más lapokban az olvasók nagy érdeklődéssel olvasták a szerkesztőségek kérésére szovjet újságírók által megírt anyagokat. A szocialista országok egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a Szovjetunió élete iránt, ugyanakkor a szovjet közvélemény is többet akar tudni a testvérországokról. Ez arra kényszeríti az újságírókat, hogy az együttműködés új módszereit keressék. Az utóbbi években a folyóiratok és napilapok szerkesztőségei több együttműködési megállapodást kötöttek. Ennek értelmében számos olyan témáról írnak, amelyek érdeklik a szovjet olvasókat és a testvéri szocialista országok újságolvasóit is. Megtervezik azokat a cikkeket, amelyekben nemcsak a termelés, hanem a kulturálisnépművelő munka, a szocialista verseny, a szociális gondoskodás és a termelés irányításának tapasztalatairól is irnak. A testvérlapok újságíróinak találkozásai mindig alkalmat teremtenek a közös gondolkodásra, az együttműködés új módszereinek keresésére. A tudósítók nagy fontosságot tulajdonítanak cikkeik tartalmának és munkájuk hatékonyságának. Ezért nem meglepő, hogy gyakran elégedetlenek, mert a tapasztalatok tanulmányozása nem jelentheti csupán a tények rögzítését. A hasznos tapasztalatok megismerése csupán a munka egyik fele. A legfontosabb a tapasztalatok érvényesítése. Az a tény, hogy a KGST-orszá- gok többsége a gazdaság intenzív fejlesztésének útjára lépett és a külkereskedelemben megváltozott a helyzet, már a hetvenes években olyan feladat elé állította a közösség országait, hogy a KGST keretében elmélyítsék gazdasági együttműködésüket. Meg is találták az együttműködés megbízható eszközét, az együttműködés távlati célprogramjait. Ezek a programok ma magukba foglalják az anyagi termelés legfontosabb ágazatainak kérdéseit és hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban kielégítsük a KGST-országok energia-, tüzelőanyag-, nyersanyag-, élelmiszer- és más szükségleteit. A távlati célprogramok nem ötéves időszakra vonatkoznak, hanem egészen 1990-ig érvényesek. Nincs szó deklarációkról, hanem olyan dokümentumok- ról, amelyek világosan megszabják a tagországok együttműködését és lényegesen befolyásolják gazdasági együttműködésük alakulását. A program megvalósítása lehetővé teszi, hogy a KGST tagországok még jobban elmélyítsék gazdasági kapcsolataikat. Ez azt jelenti, hogy az egyes országok még nagyobb mértékben hozzájárulnak a kölcsönös bizalom, megértés elmélyítéséhez, az internacionalista tudat kialakításához. A testvérországok egyre mélyülő együttműködésének példája a Szovjetunió és Lengyelország nemrég aláírt gazdasági, tudomá- nyos-múszaki együttműködési programja, amely 2000-ig szól. Mindenki előtt világos, hogy az államok közti barátság - legyen szó kisebbekről, közepes nagysá- gúakról, vagy nagyokról - és a szoros együttműködés egyenjogúságot és azonos felelősséget feltételez. ,,A szocialista közösség országaival való együttműködés és felzárkózottság elmélyítése, valamint fejlesztése minden területen, az olyan fontos területet is beleértve, mint a gazdaság, lényegesen hozzájárul a békéhez, a haladáshoz, a nemzetek biztonságához“ - mondotta Csernyenko elvtárs az SZKP KB februári ülésén. A szocialista országok barátsága, együttműködése és közeledése ma milliók ügye. A széles körű kapcsolatokban, együttműködésben gyakorlatilag a testvéri szocialista országok egész lakossága részt vesz. Jól tudjuk, hogy az új, a szocialista civilizáció megteremtése nagyon bonyolult folyamat. Nem lehet mentes a nehézségektől, a téves lépésektől. A testvérországok azonban értékes tőkével rendelkeznek - barátaik tapasztalataival. A kölcsönös tanácsadás, segítségnyújtás, a baráti megértés segít a nehézségek leküzdésében. A kommunista alapelvekben rejlik a közösség nagy erkölcsi ereje. A mi internacionalizmusunk nem a nagy szavak, hanem a konkrét tettek internacionalizmusa, olyan internacionalizmus, amelynek alapja a mély, kölcsönös megértés, a kölcsönös segítőszándék. Az internacionalista nevelés átgondolt hozzáállást, szellemi gazdagságot és rátermettséget követel meg. Csak ebben az esetben számolhatunk azzal, hogy cikkeink nyomán a Duna, a Spree, a*Volga, vagy a Visztula mellett tollat ragadnak és levelet irnak a szerkesztőségnek. LEONARD KRAJNOV Június elseje óta folyik a Magas-Tátra harmadik legmagasabban fekvő menedékházának, az 1960 méter tengerszint feletti magasságban levő Rablószállásnak a felújítása. A menedékházat 1907-ben építették. 1910 óta idegenforgalmi célokat szolgál. Most több mint hatmillió koronát fordítanak a helyreállítására. A képen: Ľudovít Záhor, a menedékház gondnoka (baloldalt) és Jozef Belan a kazánházban dolgozik. (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK) A Čierny Balog-i partizán komisszár ,,...hogy megkönnyítsük testvéreinknek, a szovjet katonáknak útját, nekünk partizánoknak a lehető legsúlyosabb csapásokat kell mérnünk az ellenségre. Több rajtaütést kell szerveznünk az utakon, hatalmunkba kell keríteni ezeket és megállás nélkül meg kell semmisíteni a német megszállókat, hogy a föld égjen a talpuk alatt... Elvtársak! A Sihía-Drábsko-Čierny Balog-Krám útszakaszon erős torlaszokat kell építeni fából s azokat aláaknázni. Ezt a felelősségteljes műveletet Alexander Šimko irányítja majd. Jól tud magyarul. Később Alexander šimko a magyar brigád komisszárja lett." E sorok Nyikolaj Szemionovics Radul, a Szlovák Nemzeti Felkelésben résztvevő szovjet partizánparancsnok visszaemlékezéseiből valók. nek megvédésében és a teljes megsemmisítés előli megmentésében a magyar partizánoknak kucsszerepük volt. Šimko komisszár partizánjaival 1945 januárjában Medved'ovo és Krám településre ment. Házaknál és az iskolában húzódtak meg. További szökött katonák érkeztek közéjük a magyar hadseregből.- örökké emlékezetes marad számomra 1945. január 21-e. Breznóból a német parancsnokság tíztagú járőrt küldött, hogy megállapítsák, milyen a helyzet Čierny Balog környékén. Csak az elsó településig, Krámíg jutottak el. Itt az erdőgazdaság épületénél volt a Hruscsov partizánbrigád őrsége. Az ellenségnek sikerült az őrt fogságba ejtenie. A helybeliek látták mi történt s az akkor alig 8 éves Janko Giertlit küldték Med- ved'ovoba, hogy értesítse a partizánokat a németek érkeztéról. Janko a mély havon keresztül a legrövidebb úton érkezett s elmondta mi történt. Egy csoporttal mindjárt segítségükre siettünk. Jól átgondolt akciónk sikeres volt: három fasisztát lelőttünk, a többiek megadták magukat. Január 25-én, egy további akcióban a partizánparancsnok megsebesült.- Mindent el kellett felejtenem, mert tudtam, a fiúknak szükségük van rám. Nagyon bíztak bennem, nem hagyhattam cserben őket. Február 15-én összegyűjtöttem magam köré a magyarokat, s elmondtam nekik, milyen feladatok várnak rájuk otthon. Egyik csoportjuk Miskolcon keresztül tért haza. Ránk pedig további munka várt: megtisztítani az erdőket, hogy az aknák, a lőszer ne okozzon tragédiákat, hisz elég vér hullott már... A dokumentumok alapján, melyek az egykori komisszár tevékenységét értékelik, világosan kitűnik, milyen sikeres volt Alexander Šimko komisszár partizánbrigádja. Megtizedelte az ellenség sorait, felszerelését ott tette tönkre, ahol csak tudta. S ä legfontosabb: Čierny Balog népe megmenekült. Kroméŕížben virradt rá az első szabad nap. A katonaságnál maradt még egy ideig, majd a kereskedelmi megbízotti hivatalban dolgozott. Később is hű maradt a kereskedelemhez. Jelenleg a Zdroj vállalat nyugat-szlovákai kerületi igazgatóságán a káder- és a személyzeti osztály vezetője.- Mindig szerettem az emberek közt lenni, nyomon követni örömüket és gondjaikat. A káderkérdések megoldása, vállalatuk szociális programjának következetes teljesítése, a fiatal szakmunkástanulók képzése mind-mind olyan terület, amellyel szívesen foglalkozom. Különösen az ifjúságot érzem nagyon közel magamhoz. Simko elvtárs szerény kommunista. Annak idején minden tettét a jövőbe vetett hite vezérelte. Gyermekeit - lányát és fiát - is úgy nevelte, a vállalat fiataljait is arra tanítja, hogy a becsületes munka, a mindennapi bizonyítás elégedettséget, sikerélményt jelent. Neki is. A megérdemelt pihenés helyett, amíg bírja, dolgozik. S jól- esően számon tartja, lesz kinek átadni a váltóbotot, ha fogyni kezd az ereje... DEÁK TERÉZ Alexander Simko Kokava nad Rimavicou-ban született. Kilenc- gyermekes családból származik. Apja az első világháborúban megrokkant, korán elhunyt. Fiatalon nővéréhez Losoncra (Lučenec) került, ahol a Vörös Cserkész mozgalomba kapcsolódott be. Igaz, először nem értette pontosan a magyar forradalmi dalok szövegét, amelyeket az összejöveteleiken énekeltek, később viszont annyira tökéletesedett a magyar nyelvtudása, hogy kedvtelésből Petőfi és Ady verseit is lefordította magának. A Tűz társaság és a szovjetbarát közösség rendezvényeit is látogatta és mind helyesebben ítélte meg a történelmi helyzetet. A második világháború éveiben is tudta, hol a helye. A partizánmozgalomba az elsők közt kapcsolódott be a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítése idején.- A stábon tudomásunkra jutott, hogy magyar katonák állnak át hozzánk, bujdosnak s az a gondolat is felmerült, hogy nekünk kellene közeledni hozzájuk, beszervezni őket a partizánokhoz. Később egy körülbelül tíztagú csoportba verődtünk Cinobaňán, szovjetek, magyarok vegyesen. Akkor kezdtük el tevékenységünket. Megtudtuk, hogy az ózdi kohómunkások Losoncon keresztül nyugat felé tartanak. Kiválasztottunk egy csoportot, amelynek tagjait alkalmasnak találtuk a kapcsolat felvételére. Körülbelül 150 magyar katonát és polgári személyt sikerült meggyőznünk. Később még többen csatlakoztak hozzánk, kisebb-nagyobb csoportokban. December közepén Kysuca nad Rimavicou községben alakult meg brigádunk. Erről az időszakról szólva, a sok-sok buktató* lemondás, bizonytalanság felelevenítése ellenére is elmosolyodik:- Ekkor neveztek el tovariš Paprikának. A magyar katonáknak ugyanis volt mintegy 200 kilogramm pirospaprikájuk, de egyéb élelmiszertartalékuk már alig akadt. így hát nem volt mit tenni, a paprikáért cserébe szereztünk be szinte minden szükséges cikket. A volt komisszár igyekezett megmagyarázni a partizánoknak feladataik fontosságát, sokoldalúan felkészítette őket. A leglényegesebbnek azt tarották, hogy úgy zárják körül Čierny Balogot, hogy a németek oda ne jussanak be. Tudták, ha az ellenség észreveszi a partizánokat, a védtelen lakosságon áll bosszút, mint azt nem egy esetben meg is tette. Čierny Balog tizennégy települése népe életév.->.
