Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)

1984-09-13 / 217. szám, csütörtök

á j szú 5 1984. IX. 13. Bíznak önmagukban, beosztottjaikban A láthatáron felszálló porfelhő elárulja, hogy merre járnak a harckocsi- zók, a gépesített lövészegység járművei. A tüzérek tüzelóállást foglal­nak, a felderítők szinte észrevétlenül mozognak. A híradósok a harci járművekben ismételgetik: Tölgyfa... Tölgyfa ...Itt Sas... Milyen a vétel? A törzskarok tisztjei a térképeket tanulmányozzák. Közülük hármat mutatunk be, akik sok más társukhoz hasonlóan példásan teljesítik feladataikat, s jól felkészítették egységüket a Pajzs '84 hadgyakorlatra. Jogos bizakodás A magas, fiatal főhadnagy a csehszlovák néphadsereg tábori egyenruháját viseli. Előtte térkép, ír, számol, s közben szögtávcsö- vön keresztül egy-egy röpke pil­lantást vet az előtte elterülő terep- szakaszra. Amikor mindent a leg­nagyobb rendben talál, megnyug­szik, majd magyarul szólal meg:- A hadgyakorlat sikere az egy­ség minden egyes katonájától függ. Ez rám, a gépesített lövész­egység törzskarának a főnökére is vonatkozik. Nem szeretnék szé­gyent vallani. Szó szót követ. Megtudom, hogy a lévai (Levice) születésü Csenger Attila főhadnaggyal ho­zott össze a sors, aki az acél- konstrukció-szerelő szakmát ta­nulta ki. Azután sor alá került, a kétéves tiszti iskolába jelentke­zett, amelyet kiváló eredménnyel végzett el. Az avató ünnepségen nemcsak az alhadnagyi váll-lapot kapta meg, hanem az iskola pa­rancsnokától egy órát is. Most itt van a kezén, hátlapján az ajánlás: Emlékül az iskola parancsnokától. Odahaza digitális órát visel, de a hadgyakorlatra ezt hozta magá­val, minden bizonnyal nem vélet­lenül.- Az a tervem, hogy később, amikor a két gyerek felcseperedik, elvégzem a katonai főiskolát - mondja. - Megszoktam, meg­szerettem a hivatásos katona éle­tét. A néphadseregben lettem párttag. Feletteseim bíznak ben­nem s nem szeretném, ha csalód­nának bennem. Újra a periszkópba néz. Amikor meggyőződött arról, hogy a zász­lóalj rendbe fejlődött, újra megtöri a csendet:- Csak elismeréssel szólhatok a gyalogsági harci járművek veze­tőiről. A nehéz terepszakaszon is biztos kézzel irányítják járművü­ket. Mirko Hrala hadnagy százada tartozik a legjobbak közé. Azt hi­szem, mindnyájunk nevében mondhatom, hogy felkészültünk a feladatok teljesítésére. Hivatásszeretetből jeles A magyar néphadsereg egyik gépesített lövészzászlóaljban Márton Sándor őrmester a javító- raj parancsnoka. Azt tartják róla, hogy fiatal kora ellenére tapasztalt parancsnok, szorgalmas szakem­ber, a technika igazi mestere.- Az általános iskola elvégzése után a néphadsereg egyik tiszthe­lyettes- és szakmunkásképző in­tézetébe jelentkeztem tovább­tanulásra. Három éven keresztül készültem a szakmára, majd a ne­gyedik évben tiszthelyettesi ki­képzésben részesültem - mondja magáról. - Komolyan vettem az iskolát, szorgalmasan készültem a szakmára, a katonai hivatásra. Tanulmányait kiváló eredmény­nyel fejezte be. Három éve került jelenlegi alakulatához javító rajpa­rancsnokként. Munkájában soha­sem volt hiba. Kovács Pál száza­dosnak, a zászlóaljparancsnok műszaki helyettesének a támoga­tásával, a javítóraj munkáját sike­rült magas szintre emelnie.- Életembe az hozott változást, hogy egységünk a közelmúltban új technikai eszközöket kapott- foly­tatja. - Ezért el kellett sajátítanom az új harci jármüvei kapcsolatos műszaki ismereteket, átképzésen vettem részt. Tulajdonságai közé tartozik, hogy tudásával sohasem elége­dett. Azt vallja és eszerint is cse­lekszik, hogy a jó szakember azért jó, mert állandóan gyarapítja tudá­sát, bővíti ismereteit. A hadgya­korlat jó lehetőség arra, hogy Már­ton Sándor őrmester tanúbizony­ságot tegyen szakmai felkészült­ségéről. Nem fér kétség ahhoz, hogy a tábori körülmények között beosztottjaival együtt megállja a helyét. Az igényesség a jellemzője- A szakaszparancsnokunk fia­tal, csaknem velünk egykorú, ezért megértő, de ugyanakkor szi­gorú is - így jellemzi Mihail Zset- mekov közlegény irányzó Viktor Busenyev zászlóst, a tüzérsza­kasz parancsnokát. - Nem bíz semmit sem a véletlenre. A zászlós mosolyogva néz ma­ga elé, majd ezt mondja:- Azt vallom, hogy holnap jobb eredményeket kell elérnünk mint tegnap. Főleg most érvényes ez, amikor a hadgyakorlaton kell bizo- nyítanünk. Ezért vagyok igényes, de jól tudom, hogy ezt beosztottja­im is megértik. Szabad ideje nagy részét is a szakaszával tölti el. Elérte, hogy minden egyes katonája helyettesí­teni tudja a másikai. S hogy kipró­bálja rátermettségüket, az egyik gyakorlaton, amikor a legmele­gebb volt a helyzet, parancsba adta annak a feladatnak a megol­dását Dmitrij Kuldasev félszaka­szának, hogy a parancsnokuk megsebesült. A katonák nem jöt­tek zavarba. A lövegparancsnok helyébe Mihail Zsetmekov irányzó lépett. S a löveg legénysége tovább folytatta a harci feladat tel­jesítését.- A tüzéregységnél a parancs­nokot aszerint értékelik, hogyan áll helyt az alegysége, milyen gyorsan foglal tüzelóállást, és az első lövéssel megsemmisíti-e a célt. Én csak egyike vagyok azoknak, akik a lehető legjobban felkészítették alegységüket. Szorgalma, szerénysége a ma­gasabb egységben közismert. Azt mondják róla a fölöttesei, hogy nem a szavak, hanem a tettek embere. Büszke arra, hogy a szovjet hadseregben szolgál. NÉMETH JÁNOS Soha többé ne ismétlődjön meg! Emlékeztető a fasizmus áldozatainak nemzetközi napja alkalmából A második világháború a legvé­resebb háború volt az emberiség történetében. Hat évig tartott, pusztító örvényébe sodorta boly­gónk népességének négyötödét, negyven államot. Kirobbantásáért, több mint 50 millió halottjáért az imperializmust terheli a felelősség. Legreakciósabb erői, a fasiszta ál­lamok, élükön a hitleri Németor­szággal, gyalázatos módon köz­hírré tették támadó terveiket, nyíl­tan és cinikusan egész népek kiir­tásával fenyegetőztek. Más impe­rialista hatalmak pedig e tervekkel szemben nem tanúsítottak ellenál­lást. Ellenkezőleg, azzal számol­tak, hogy a fasizmus segítségével megsemmisítik a Szovjetuniót és meggátolják a világ forradalmi, ha­ladó fejlődését. A háborúban a legnagyobb vér­jogokat, a lelkiismereti szabadsá­got és a gondolatszabadságot. A szlovák fasiszták a szlovák anti­fasiszták tízezreit börtönözték be, koncentrációs és munkatáborok­ban összpontosították és megkí­nozták. A szlovák állam idején Szlovákiában több mint 80 ezer személy került koncentrációs tá­borba, s ezek közül mintegy 70 ezer nem tért vissza. A tömeges kivégzésekre nemcsak a szlovák állam hivatalos képviselői ösztö­nöztek, hanem dr. Michal Buzalka tábori püspök, valamint a Hlinka- gárda rohamosztagainak tábori papjai is. Szlovákiában a legnagyobb tö­megsírokat Nemeckában és Kremničkában tárták fel. Kľak, Ostrý Grúň, Kováčová, Turček és Zvolen mellett főleg ezek a köz­ban 1945. január 21-ének regge­lén. A vérfürdő végrehajtója itt az Edelweiss partizánvadász egység 300 tagja volt, köztük egy szlovák század is Ladislav Nižňanský szá­zados vezetésével. (Nižňanský 1945 tavaszától emigrációban van az NSZK-ban, egyik szerkesztője a Szabad Európa rádióadónak s a Banská Bystrica-i Kerületi Bí­róság 1962-ben távollétében ha­lálra ítélte.) A vérengzésben to­vábbá részt vett egy különleges SS-egység, valamint Píla és Veľ­ké Pole, a két szomszédos német­lakta község mintegy száztagú Heimatschütz-osztaga. Először a Dolné Dvory elneve­zésű települést támadták meg. Huszonnégy házának lakói közül 64-et megöltek I. Debnár házá­ban, illetve a ház udvarán, majd a házat felgyújtották. A tömeggyil­kosságot Kl’akban folytatták, ahol nem egészen egy óra leforgása alatt 88 lakost, köztük 49 gyereket öltek meg. Ezt a települést is fel­perzselték. A Zvolen melletti Kováőovába a 14. sz. Einsatzkommando tagjai 1944-1945 telén a zvoleni börtön­ből hozták magukkal áldozataikat. A fürdőházban arra kényszerítet­ték őket, hogy vessék le felsőru­házatukat, majd a közeli erdőben összesen 105 embert gyilkoltak meg. Kommunistákat, partizáno­kat, a felkelő hadsereg tagjait és antifasiszta polgári személyeket. A zvoleni börtönből elhurcoltak hat tömegsírjára találtak később a vá­ros temetőjében is. Itt 128 áldoza­tot számoltak össze, antifasisztá­kat és faji üldözötteket. A Szlovák Nemzeti Felkelés el­fogott résztvevői, a párt illegális dolgozói és más haladó gondolko­dású bebörtönzött polgári szemé­lyek útja is tömegsírokba torkollt, így például a Kremnicában bebör- tönzöttek közül a fasiszták Tur- čekben 182 áldozatukat gyilkolták meg, magában Kremnicában és a környékén pedig kilenc további tömegsírban 261 volt a meggyil­koltak száma. A trenčíni helyőrség 13. sz. Einsatzkommando tagjai 1944 október végétől 1945 április elejéig a járásbíróságon börtönöz­ték be a Felkelés résztvevőit, majd közülük 69 személyt megöltek a közeli Brezina erdőben. A fasiszta tébolyról további tö­megsírok is tanúskodnak, véres nyomai maradtak az elcsatolt terü­leteken is. A legtöbb áldozat, szám szerint 460 volt Petržalká- ban. Továbbá Kassán (Košice) és környékén nyolc tömegsírban 207 meggyilkoltra találtak, a Rozsnyó (Rožňava) melletti egyik erdőben 70, a komáromi (Komárno) járás Perbete (Pribeta) községében pe­dig 60 áldozatra. A fasizmus áldozatainak emlék­műveket emeltek, amelyek örök időkre emlékeztetni fogják a jövő nemzedékeit a fasiszták bestial itá- sára hazánkban a második világ­háború vége felé. Dr. EMIL KARABA kandidátus A Csehszlovák El- ba—oderai Hajózási Vállalat szénszállí­tó üzeme a lovosi- cei átrakóhelyről uszályokkal szállít­ja a szenet a chva- leticei hőerőműbe. Az erőmű négy 200 megawattos blokk­ja évente mintegy négymillió tonna szenet fogyaszt. Ezt az igényt csak úgy lehet kielégíte­ni, hogy az uszá­lyok éjjel-nappal, télen-nyáron állan­dóan közlekednek a 150 kilométer hosszú szakaszon. A képen: Josef Ko­pačka, a TR 550-es uszály kormányo­sa és Jaroslav Re­pa gépész (balol­dalt). (Libor Hajsky fel­vétele - ČTK) A fasiszta vérengzés áldozatainak exhumálása Kováčovában 1945 márciusában (Archív-felvétel) veszteséget, 20 millió főt, a Szov­jetunió szenvedte el. A hitleristák elpusztítottak 1710 szovjet várost, 70 ezer falut, 32 ezer ipari üzemet, 65 ezer kilométer vasutat, 98 ezer kolhozt, 1876 szovhozt és 2890 gép- és traktorállomást. A hitleri Németország Ausztria után a leghosszabb ideig Cseh­szlovákiát tartotta megszállva. A fasizmus elleni harc frontjain 365 ezer csehszlovák, közülük több mint 150 ezer szlovák állam­polgár esett el, illetve pusztult el. A háború után Szlovákiában 186 tömegsírt tártak fel 6000 meggyil­kolttal, és a fasiszták több mint 200 községet részben vagy telje­sen felperzseltek. A keresztény erkölcs nevében, amelyet olyan előszeretettel emle­getett maga J. Tiso elnök, sárba tiporták a legalapvetőbb emberi Kulturális- és sportrendezvények Szeptember 15-én és 16-án rende­zik meg a prágai Julius Fučík Művelő­dési és Pihenő Parkban a Rudé právo ünnepségét a sajtó, a rádió és a televí­zió napja keretében. Az ünnepségen 116 műsorblokkban csaknem kétezren szerepelnek. Az egyik szombati fő műsorszám már a reggeli órákban elkezdődik, ez pedig a Rudé právo futóversenyének kis döntője. A járási és a kerületi fordu­lók győztesei tíz kategóriában rajtol­nak, egy továbbiban pedig a látogatók indulhatnak. A délutáni műsorszámok közül fi­gyelemreméltó az Élő virágok című összeállítás, amelyet Hana Zagorová- nak, Karéi Vágner együttesének, vala­mint sok más együttesnek és művész­nek a közreműködésével rendeznek. Az épület balszárnyában közép-ameri­kai és karibi vendégek lépnek fel A bé­kéért és az életért című műsorban. Vasárrtap délelőtt kerül sor a Rudé právo immár 30. futóversenyére, ame­lyet külföldi vendégek részvételével tartanak. Ezután a Humorábécé című műsor következik majd, amelyben a közönségnek a szórakoztató műfaj csaknem minden élvonalbeli prágai művésze bemutatkozik. A központi épület jobbszárnyában a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfor­dulója alkalmából a Duklaalji Népmű­vészeti Együttes lép fel és az NDK-beli WIR csoport tart előadást. A Művelődési és Pihenő Park min­den pódiumán érdekes műsorok tucat­jai tekinthetők meg, amelyekben más napilapok, továbbá a rádió és a televí­zió kollektívái is szerepelnek. A rádió és a televízió számos műsort élő adás­ban közvetít. (ČSTK) ségek emlékeztetnek a német és a szlovák fasizmus tobzódására. A nemeckái mészégetőben a fa­siszta 14. számú Einsatzkomman­do, de főleg a Hlinka-gárda Po­važská Bystrica-i rohamosztagá­nak tagjai tarkólövéssel megölték és a működő mészégetőbe vetet­ték az elfogott szlovák, cseh, orosz, francia és román partizáno­kat, a forradalmi nemzeti bizottsá­gok tagjait, családtagjaikat, zsidó származású személyeket, férfia­kat, nőket, csecsemőket és idős embereket egyaránt. Az 1958 áprilisában megtartott bírósági tárgyaláson a gyilkosok beismerték, hogy megöltek mint­egy 150 embert. Az áldozatok száma azonban jóval nagyobb volt. Nemeckában a becslések szerint - hiteles adatokkal alátá­masztva - a fasiszták legalább 900-950 személyt gyilkoltak meg. Kremničkában találtak rá Szlo­vákiában a második legnagyobb tömegsírra. Itt 1944-1945 telén a német és a szlovák fasiszták 750 embert öltek meg. Ezek a gyil­kosok is 1958-ban elnyerték méltó büntetésüket. A fasiszták a csehországi Lidice példájára jártak el két partizánköz­ségben, Ostrý Grúňban és Kľak­Felvételünk a Pajzs ’84 hadgyakorlaton készült (Foto: Drahotín Šulla - ČSTK)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents