Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)
1984-09-12 / 216. szám, szerda
ÚJ szú 5 1984. IX. 12. Továbbra is bízzunk benne Kukoricatermelésünk időszerű kérdései Az utóbbi években a szántóföldek királynőjének tartott kukorica nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A hatodik ötéves tervidőszakban Szlovákiában a tervezett 4 250 000 tonna szemes kukorica helyett csak 3 170 600 tonna termett, az átlagos évi terméshozam pedig az előirányzott 850 ezer tonna helyett csak 634 ezer tonnát ért el. Hasonló volt a helyzet, sőt tovább romlott a 7. ötéves tervidőszak első három évében. A terv szerint ebben az időszakban 2 645 000 tonna szemes kukoricát kellett volna termelni, de a tényleges mennyiség csupán 1 950 000 tonna volt. A 6. és a 7. ötéves tervidőszak esztendei ugyanis az 1977-es, 1979-es és 1982-es éveket kivéve a kukoricatermesztés szempontjából rendkívül kedvezőtlenek voltak. A sikertelenségek sorozata országszerte vitát váltott ki, hogy érdemes-e nálunk nagyobb arányokban foglalkozni a kukorica termesztésével, esetleg nem volna-e célszerű a kukorica vetésterületét más gabonafélék javára csökkenteni. A kukoricatermelés bírálói azonban gyakran megfeledkeznek arról, hogy a gabonafélék között a kukoricának van a legnagyobb bioenergetikai potenciálja. Ebből a szempontból 5 tonna kukorica takarmányértékét 5,7 tonna búza, 5,9 tonna takarmányárpa, vagy pedig 6,7 tonna zab egyenlíti ki. Az egyszerű gyomrú állatok számára készített takarmánykeverékekben ideális lenne a 25 százalékos kukoricatartalom. Ezáltal mintegy 33 százalékkal csökkenne a takarmánykeverékek szükséglete. A sertéshizlalásban 60-70 grammal növekedne a napi súly- gyarapodás, 350-400 grammal csökkenne a napi takarmányfogyasztás, s 18-20 nappal lerövidülne a hizlalás időtartama. A szemes kukoricára tehát nagy szükségünk van, annál is inkább, hogy ha nem termeljük meg, akkor behozatalra szorulunk. A kukorica viszont a világpiac egyik legkeresettebb terméke, s világpiaci ára az 1969-es 56 dollárról a jelenlegi 145-150 dollárra emelkedett. Az előrejelzések szerint a kukorica továbbra is keresett termék lesz a világpiacon, ezért kukoricából is teljes önellátásra kell törekednünk. Nem véletlen tehát, hogy pártunk központi bizottságának határozatai többször is hangsúlyozták a kukoricatermelés fontosságát. A CSKP KB 1975-ös októberi ülésének határozata például kiemeli, hogy az önellátás elérésének egyik fontos tartaléka a gabona- termelés összetételének a megváltoztatása. Ebből a szempontból a kukoricatermelésben el kellene érni az évi 800 ezer - 1 millió tonnás szintet. Amint azt a CSKP KB 13. ülése hangsúlyozta, a kukoricatermesztést azokba a körzetekbe kell összpontosítani, ahol ez a növény jobb eredményeket nyújt a többi gabonafélénél. A kukoricatermelés agrotechnikáját, gépesítését és technológiáját a sűrűn vetett gabonafélék termesztési színvonalára kell emelni, s fel kell használni a baráti szocialista országok tapasztalatait is, főleg a termelés koncentrálásában és szakosításában. A 6. ötéves tervidőszakban tapasztalt sikertelenség ellenére a 7. ötéves tervidőszakra a kukoricatermelés további növelését irányoztuk elő. A terv a kukorica vetésterpletén 14 százalékos, a hektárhozamoknak 21,4 százalékos, az össztermelésnek pedig 40,5 százalékos növelésével számolt. A tervidőszak első három évére kitűzött feladatokat azonban nem sikerült teljesíteni. A vetésterület tervét 83,1-százalékra, a hektárhozamokét 86,6 százalékra, az össztermelés tervét pedig 72,02 százalékra teljesítettük. Emellett az idén sem biztató a helyzet. Talán mégis igazuk lenne a kukoricatermelés ellenzőinek? Bizonyára nem, mert azoknál a vállalatoknál, ahol a kukoricát korszerűen, termelési rendszerben termesztették, ott az eredmények jelentős mértékben jobbak. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a vágsellyei (Šaľa nad Váhom) Barátság Efsz mellett működő kooperációs egyesülést bízta meg a bábolnai iparszerű kukoricatermelési rendszer (IKR) kísérleti bevezetésével 2000 hektáron. A kísérlet eredményei azt bizonyítják, hogy nálunk is célszerű az elterjesztése. A rendszert 1981-ben 12 000 hektárra növelték, 1982- ben ugyanezen a szinten maradt, s az elmúlt évben az iparszerű kukoricatermelés területe 25 ezer hektárra növekedett. Az eredményeket jól érzékelteti a szlovákiai átlaghozamok és az iparszerű rendszerben elért átlaghozamok összehasonl ítása. hároméves 1981 1982 1983 átlag Szlovákiai átlaghozam t/ha 4,22 5,38 4,60 4,74 az iparszerű rendszer átlaghozama t/ha 6,05 7,50 6,24 6,49 különbség +1,83 +2,12 +1,64 +1,75 Külsőre is tetszetős. Egyesek részéről felmerülhet az az ellenvetés, hogy az iparszerű kukoricatermelési rendszert jobb adottságok között érvényesítették. A kimutatások azonban azt is bizonyítják, hogy az egyes járásokon belül, hasonló termelési feltételek között is a termelési rendszerben értek el nagyobb hektárhozamokat. Tavaly például a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban 6,11 tonnás átlagos hektárhozamot értek el, s itt a rendszer keretén belül a Nyitrai (Nitra) Agrokomplex nagymegyeri (Čalovo) üzemében 8,11 tonnás, a Nagymegyeri Efsz-ben pedig szintén 8,11 tonnás volt a kukorica hektárhozama. A galántai járás hektárhozama 5,20 tonna volt, s itt a rendszer keretében a Sókszeló- cei (Selice) Efsz-ben 7,01, a Vágsellyei (Šaľa nad Váhom) Efsz- ben 6,07, a Tešedíkovói Efsz-ben 6,01, a Zsigárdi (Žiharec) Efsz- ben 7,20 tonnás átlagos hektárhozamot értek el. A CSKP KB 1975-ös októberi ülésének határozata idejében utalt arra, hogy a kukorica termesztésében érvényesíteni kell a baráti szocialista országok tapasztalatait, s bár a Magyar Népköztársaságban ezen a területen már gazdag tapasztalatokkal rendelkeztek, az átvételükre csak 1980-ban került sor. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma az 1981-1982-es években a tudományos intézetekkel karöltve kidolgozta a főbb növények technológiai rendszereit, megvalósításuk azonban lassan halad előre. Ennek oka elsősorban abban rejlik, hogy az anyagi-műszaki feltételek nem voltak megfelelő mértékben biztosítva a technológiai rendszerek szervezéséhez. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy Csehszlovákia fejlett gép- és vegyipara a termelési kapacitások céltudatosabb mozgósítása mellett megfelelő ipari hátteret képes biztosítani az iparszerű termelési rendszerek fejlesztéséhez. Ehhez viszont arra van szükség, hogy a mezőgazdasági-ipari komplexum minden ágazatában megértsék az élelmiszertermelés össztársadalmi feladatának jelentőségét, mint azt a CSKP szervei határozataikban hangsúlyozták. A késés másik oka abban rejlik, hogy a mezőgazdasági irányító szervek és a mezőgazdasági vállalatok egyes dolgozói nem értették meg, hogy a termelőerők fejlődése már elérte ezt a szintet, ahol a termelés horizontális és vertikális integrálása nélkül nem juthatunk tovább a tudományos-műszaki haladás eredményeinek gyors átvételében és gyakorlati érvényesítésében. Emellett harmadik tényezőként az is szerepet játszott, hogy bizonyos lazaságok fordulnak elő a párthatározatok teljesítésében. Pedig a bratislavai Pravda augusztus 17-i vezércikkében ezt olvashattuk: „A határozatok realizálásának a folyamata a párt legnagyobb és legfelelös- ségteljesebb harcterén bonyolódik le. A párthatározatok teljesítése nemcsak a körülmények szervezésének a kérdése, hanem erkölcsi kérdés is.“ Dr. JÚLIUS SZLOVÁK docens, kandidátus Új köntösben - régi vendégszeretet Az 50-es országút mentén, körülbelül húsz kilométerre Kassától (Košice), a Dobogó (Dobogov)- tanya közvetlen szomszédságában éveken át a Csirke-csárda fogadta a Rozsnyó (Rožňava) felé tartó, vagy a Rozsnyó irányából érkező megéhezett, megszomjazott utasokat. Építészetileg nem beválik, akkor jöhet helyébe a drágább,'szebb, nagyobb és korszerűbb utód. S jött is, mert a „törpe“ csárda - fittyet hányva arra, hogy a közeli nagyvárosban rengeteg vetélytársa akad - egyre népszerűbbé és életképesebbé vált. Ez év júliusától a szesztai (Ces- tice) erdő szélén már egy új venEgyszerre 120-an ülhetnek itt asztalhoz. (A szerző felvételei) volt remekmű, csupán egy egyszerű házikó. Mintha csak azt hirdette volna, hogy tulajdonosa, a Jednota fogyasztási szövetkezet kassai üzeme annak idején kísérleti szándékkal létesítette. Ha üzemeltetése nem lesz kifizetődő, akkor egy bizonyos próbaidő után bezárják s így a vállalkozás nem emészt fel sok pénzt. Viszont ha ŐSZI ERŐPRÓBA ELŐTT A határ látványa mindenütt igazolja, hogy a mezőgazdasági dolgozók számára elérkezett az őszi betakarítási munkák ideje. Az aratás után felszántott földekre a losonci (Lučenec) járásban is kimentek a vetőgépek, hogy lerakják a jövő évi gabonatermés alapjait. A losonci járás földművesei is előkészítették már a burgonya-, a kukorica- és cukorrépa-kombáj- nokat. Mi több, a járásban egyedüli vetőburgonya-termesztő pol- tári Haladás Egységes Földmü- vesszövetkezetben már napok óta folyik a burgonya betakarítása. A 125 hektár termését egyrészt elraktározzák, a terven felüli mennyiséget pedig közfogyasztásra szállítják. Egyébként a szárazság ellenére - főként České Brezovo térségében - jó termés ígérkezik. Elsőrendű feladatnak tartják, hogy idejében, jó minőségben és a lehető legkisebb veszteséggel takarítsák be a termést. Nem kevésbé fontos a termés utókezelése, helyes elraktározása és gazdaságos felhasználása. A losonci járásban az elkövetkező hetekben 674 hektár burgonyát, 705 hektár cukorrépát, 1455 hektár szemes, 3226 hektár silókukoricát, 141 hektár takarmányrépát és 604 hektár napraforgót kell betakarítani, miközben nem kevés munkát ad a földműveseknek, valamint a segítségükre siető brigádosoknak a gyümölcs, a zöldség, a szőlő betakarítása is. A kellő mennyiségű tömegtakarmány mellett a tervnek megfelelően a járásban az idén 5808 tonna burgonyát, 23 ezer 257 tonna cukorrépát, 500 tonna szemes kukoricát, 700 tonna vetőburgonyát, 1002 tonna szólót, 3736 tonna zöldséget, 967 tonna lent és 205 tonna dohányt vásárolnak fel állami alapokba. A járás mezőgazdasági üzemei az őszi mezőgazdasági munkák időszakában körülbelül 500 ezer tonna terményt mozgatnak meg, szállítanak, amelyből 250 ezer tonnányi növénytermesztési, 250 ezer tonna pedig egyéb termék lesz. Az őszi vetés is folyamatban van már a járásban. Nagy gonddal vetik az őszi búzát és az őszi árpát, továbbá az őszi takarmány- keveréket. Őszi keverékekből néhány helyen többet vetnek, ami az aszály miatti tömegtakarmány-ki- esést pótolja majd a tavaszi termésig. A mostanában földbe juttatott őszi keverékek jól kisegíthetik a gazdaságokat a kora tavaszi hetekben, amikor egyébként is rendszerint kevesebb takarmány áll az örvendetesen gyarapodó állatállomány rendelkezésére. A losonci járás mezőgazdasági üzemei is nagy erőfeszítéseket tesznek az őszi szántás idejében való elvégzésére. Igyekeznek megteremteni a feltételét, hogy a vetőmag jól előkészített talajba kerüljön és a magágy porhanyós legyen, mert ezáltal jó feltételek teremtődnek a csírázásra, az egyenletes kelésre, a begyökere- zésre és a szárba szökkenésre. Nehezíti itt is a munkát, hogy a viszonylagos szárazság miatt a szántógépek teljesítménye alacsonyabb, az ekék is hamarább elhasználódnak. Mindez növeli a költségeket, főleg az üzemanyag-felhasználást. A kedvezőtlen talajviszonyok és a rövid agrotechnikai idő, valamint az alacsonyabb üzemanyagkeret ezért arra ösztönzi a dolgozókat, hogy minimálisra csökkentsék a talajelőké- szítö műveletek számát. A lehetőség erre adott, hiszen köztudott, hogy például az őszi búza alá nem kell túl mélyen megmunkálni a talajt. A kevesebb csapadék a losonci járásban is nyomot hagyott a kukoricatáblákon. Több helyen a növényzet kényszerérett lett, és itt- ott a kukoricakártevők is megjelentek. Jelentőségének megfelelően igyekeznek begyűjteni a kukoricaszárat is, hiszen répakarajjal és répaszelettel lesilózva a tö- megtakarmány-mennyiséget növelheti. Hasonlóan a kukoricához, a cukorrépa betakarításánál is elejét próbálják venni a veszteségeknek. Mindenütt gondoskodnak a gépek után elmaradott répafejek összeszedéséról. Az őszi erőpróba sikere a losonci járásban is nagyban függ a dolgozók alkalmazkodóképességétől, a szocialista munkabrigádok helytállásától és attól, hogyan használják ki a rendelkezésükre álló gépeket, hogyan szervezik meg a munkát, kihasználják-e kellően a munkaidőt, megtartják-e a technológiai fegyelmet, kellő színvonalú-e az irányítás, illetve az ellenőrzés. KANIZSA ISTVÁN déglátó üzem szolgálja az utazó- közönséget. Elődjétől jóval nagyobb, külsőre és belsőre egyaránt tetszetősebb, színesebb, érdekesebb és vonzóbb. Nem pontosan a kiszolgált házikó helyén épült, hanem közvetlen mellette, így a volt csárda megmaradt- raktárnak még megfelel. Megnagyobbodott a gépjárművek parkolóhelye és megváltozott a vendéglő neve is. Az idei nyártól „Tölgyfácska“ szerepel a fogyasztási szövetkezet címerével ellátott cégtáblán. No meg egy közismert idegen szó: NON STOP- vagyis: „megszakítás nélkül.“ Ez utóbbi a nyitvatartási időre utal. Az éjjel-nappali üzemelés itt szintén újdonságnak számít. A közeljövő adja meg a választ, hogy szükség van-e a folytonos nyitvatartásra, vagy sem. Mindenesetre a kísérletezés dicséretet érdemel, hiszen a szolgálatás javítására törekszik. Korda Tibor, a III. árkategóriába sorolt vendéglátó üzem vezetője bizakodó:- Egyelőre nincs pontos képünk, megbízható felmérésünk arról, hogy milyen errefelé az éjszakai forgalom és mennyire szükséges az állandó nyitvatartás, ám az eddigi tapasztalatok szerint van rá igény. Ha pedig üzembe helyezzük a zuhanyozóval is ellátott mosdófülkéket és elkészül a fahá- zikós kempingtáborunk, akkor minden bizonnyal megélünk. No persze, addig sem vesszük félvállról a vendégeinket. Jelenleg például a szakácsaink - Győri Pál és Milan Begányi vezetésével - nappal háromféle levest és tizenötféle főételt főznek, éjszaka pedig kétféle levest és háromféle főételt kínálnak, illetve tálalhatnak. Ugyanakkor üdítőitalokból sincs hiány, aki pedig pihenés közben olvasni szeretne, az különböző hazai és külföldi sajtótermékek között válogathat. A jobb, színvonalasabb kiszolgálás, illetve vendég- fogadás érdekében növelni szeretnénk a személyzetet is. Jelenleg tizenheten vagyunk, de a közeljövőben felveszünk még néhány munkaerőt - főleg a közeli községekből. GAZDAG JÓZSEF
