Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)

1984-09-11 / 215. szám, kedd

L'flSZYAJl A szlovák zeneművészet szolgálatában Ladislav Slovák 65 éves Ezekben a napokban ünnepli Ladislav Slovák nemzeti művész 65. születésnapját. A szlovák kul­turális közvélemény a jubileum al­kalmából szeretettel és nagy meg­becsüléssel idézi föl azt az érté­kekben oly gazdag életművet, me­lyet egyetlen nagy cél határozott meg: a szlovák zeneművészet gazdagítása, színvonalának eme­lése. Evek hosszú során, ponto­san két évtizeden keresztül - 1961-tól 1981-ig - Szlovák Fil­harmónia vezető karnagyaként nagy mértékben járult hozzá ah­hoz, hogy ez az együttes kialakít-' sa saját arculatát, mára már jelleg­zetes interpretációs stílusát. La­dislav Slovák életcélja az volt, hogy olyan szimfonikus együttest alakítson ki, amely méltóan képvi­seli a magas színvonalú szlovák zeneművészetet. Ez a zeneművé­szet a felszabadulás után páratlan fejlődést ért el, a szlovák népzenét választva ihlető forrásul, fokozato­san európai magaslatokra jutott. Ladislav Slovák másik fő törekvé­se éppen e zenemüvek színvona­las tolmácsolása, ó és a Szlovák Filharmónia oroszlánrészt vállalt a kortárs szlovák zenemüvek elő­adásából és közkinccsé tételéből. Ezek az alkotások, a hangverse­nyek méltán váltották ki a hazai és a nemzetközi közvélemény elis­merését. Ladislav Slovák azok közé a művészek közé tartozik, akiknek alapvető elvük a fegyelem, a ma­ximális művészi teljesítményre va­ló törekvés és a meg nem alkuvás a lényeges művészi kérdésekben. Ezeket az erényeit érvényesítette a Szlovák Filharmóniában, s en­nek is köszönhetően fejlődött ez az együttes hazánk egyik legjobb zenekarává. Slováknak döntő ér­demei vannak a Szlovák Filhar­mónia Énekkarának a megalaku­lásában is. Ez a kórus kezdetben a Csehszlovák Rádió amatőr énekkaraként kezdte meg műkö­dését 1945-ben. Ó ekkor lép a rá­dió szolgálatába a konzervatórium végzőseként, mint zenei rendező. Három évvel később ez az ének­kar már hivatásos együttesként működik a rádióban Ladislav Slo­vák vezetésével. Később mint jó­nevű énekkar a Szlovák Filharmó­niához kerül. Művészi színvonalá­nak egyik bizonyítéka, hogy a Szlovák Filharmónia Énekkarát számos neves európai zenekar és karnagy hívta és hívja vendégsze­replésre. Egyik nemes példáként hadd említsük meg a nemrég el­hunyt Ferencsik Jánost, aki szin­tén nagyra értékelte az énekkart; művészi együttműködésük ered­ményeképpen számos kiváló le­mez készült, jórészt Liszt-mü- vekból. Ladislav Slovák művészi pálya­futásában két karmesteregyéni­ség játszott meghatározó szere­pet: Václav Talich nemzeti mű­vész és Jevgenyij Mravinszkij, a Leningrádi Filharmónia vezető karnagya. Václav Talich volt a ta­nára Ladislav Slováknak a brati­slavai művészeti főiskola karmes­teri szakán, majd a fiatal karmes­ter Leningrádba kerül, ahol Mra­vinszkij asszisztenseként megis­merkedik az orosz és a szovjet zeneművészet páratlan értékeivel. Itt szerzett tudását, tapasztalatait kamatoztatja később a Szlovák' Filharmónia karmesteri dobogó­ján, amikor utánozhatatlan művé­szi hévvel, érzékenységgel ve­zényli a szovjet zeneszerzők, el­sősorban Dmitrij Sosztakovics ze­neműveit. Ladislav Slovák miután visszatér a Szovjetunióból, elő­ször a Csehszlovák Rádió Szimfo­nikus Zenekarának vezető karna­gya lesz, s többször vezényli a Cseh Filharmóniát is. Ezzel az utóbbi együttessel vesz részt 1959-ben azon a nagyszabású művészi körúton, melynek során Új-Zélandban, Ausztráliában, Ja­pánban, Kínában, Indiában és a Szovjetunióban öregbítették a cseh és a szlovák zenekultúra hírnevét. Hazatérése után a Szlo­vák Filharmóniához kerül, s mint már említettük, 1961-ben nevezik ki öt a zenekar vezető karnagyá­vá. Ezután szinte ugrásszerűen növekedik Ladislav Slovák sikeres hangversenyeinek, külföldi körút­jainak a száma. Neves európai és ázsiai zenekarokat vezényel, majd hosszabb ideig Ausztráliában te­vékenykedik a melbourne-i és az adelaide-i rádiózenekar karnagya­ként. Elismerő kritikák jelzik sike­reit, s ezzel egyúttal elismerést szerez a szlovák művészeknek, művészegyütteseknek is. 1968- ban a Cseh Filharmóniával emlé­kezetes, nagy visszhangot kiváltó művészi körutat tesz Kanadában és az Egyesült Államokban, ahol Karéi Ančerl nemzeti művésszel felváltva vezényelnek. Ezután a prágai Nemzeti Színházban ta­nítja be Bohuslav Martinu Görög passióit. Ezzel az előadással nagy sikerrel szerepelnek az NSZK-ban és Spanyolországban is. 1972 májusától Prága város ismert szimfonikus zenekarának, FOK- nak is vezető karnagya. Dirigensi egyéniségében a drá- maiság és a monumentalitás érvé­nyesül, igyekszik teljes mértékben KJézem elsős fiamat, /V amint ■élete elsó házi feladatát készíti: dőlt vonalakat húzogat egymás után az irká­ba. Látni igyekezetét, ahogy a ceruzát szorítja, meg ahogy véleményemet kéri minden egyes sor után - igazi apai öröm. De öröm ide, öröm oda, Az első lecke a véleményemet azért kereken megmondom neki, ha valame­lyik vonal jobban megdőlt vagy görbére, hosszabbra sikere­dett. Elkedvetlenedik egy ki­csit, aztán mindjárt újra nekive­selkedik a munkának. Mert bi­zony ez már nem játék, ez munka. Nézem elsős fiamat, lázas igyekezetét, a már végigrácso- zott sorokat, és egyszer csak hirtelen eszembe villan: éppen harminc esztendeje voltam el­sős. És ugyanilyen,,egyszerű" vonalakkal kezdtem én is. Ép­pen harminc esztendeje. Alig akarom elhinni, annyira eleven bennem azoknak az 1954-es szeptember eleji napoknak az emléke. Tudom is, miért. Azok­ban a napokban kaptam ki elő­ször (majd még egyszer és utoljára harmadikos kórom­ban) apámtól' Az én egyene­seim abban a pici füzetben - ma is előttem vannak - eny­hén szólva rondák voltak, dől­tek minden irányba, az egyik vastagabb volt, mint a másik, és mindenütt radírozás nyo­mai. Amikor apám délben ha­zajött ebédre, elkérte a füzetet, hogy ellenőrizze, miként vé­geztem el első házi feladato­mat. Alighogy rápillantott „mű­vemre, “ már csattant is a po­fon, de olyan, hogy még a taní­tó néni is megdöbbent, majd könnyezni kezdett, amikor a „csapás“ után egy órával (délután jártunk iskolába) be­lépvén az osztályba meglátta bedagadt arcomat. Harminc év után most én állok apaként a fiam mellett, és azt mondom neki: nem vagyok elégedett a munkáddal, kezdd újra. Szeretném hinni, hogy ez jelent annyit az ó számára, mint nekem akkor az a pofon: egyenesen írj, pontosan dol­gozz! (bodnár) kibontani a zenei frázisok kont­rasztjait és árnyalatait. Dirigensi palettáján az élénk, tüzes színek dominálnak, ritmusa szilárd, vér­bő, kifejező. Zenepedagógusként is érdemdús munkát végzett: a bratisJavai főiskolán számos fia­tal karnagy nőtt fel az ő irányításá­val. Slovák nekik is azt sugallta, hogy a karmester feladata hang­zásban és technikában tökélete­sen, egyénien interpretálni a ze­neművet. Legnagyobb sikereit a kortárs szlovák és a cseh zeneművek in­terpretálásával érte el. Rádió- és hanglemezfelvételei jól érzékelte­tik őszinte rajongását a szlovák és a cseh zeneművek iránt. Ki­emelkedő művészi és zenepeda­gógiai , munkásságáért Klement Gottwald Állami-díjjal tüntették ki, majd a nemzeti művész címet is neki adományozták. Ladislav Slovák ma is fiatalos hévvel dolgozik. Az elmúlt évek­ben a kassai (Košice) filharmónia vezető karmestereként szerzett elévülhetetlen érdemeket e zene­kar fejlődésében. Nem hagyta ab­ba zenepedagógiai munkásságát sem: több fiatal szlovák karmester vallja magát büszkén Ladislav Slovák tanítványának.- Felejthetetlen élményeket szereztem a Szlovák Filharmónia és a kassai filharmónia élén - mondta a mester egyik legutóbbi találkozásunkkor. - Jóleső érzés­sel, büszkén gondolok vissza azokra az évekre, -amikor, úgy ér­zem, nagyon sokat tettünk a szlo­vák zeneművészet fejlődéséért, a szlovákiai közönség zene iránti fogékonyságának fejlesztéséért. Büszkén mondhatom el, hogy olyan korban éltem, amikor szá­mos kiváló szlovák zenemű szüle­tett, s vált ismertté. Számomra a legnagyobb boldogság volt, hogy e művek interpretálásával szolgálhattam a szlovák zenemű­vészetet. Ezek a művek művészi­leg hitelesen és hatásosan szól­nak arról a korról, amelyben olyan felemelő élni és alkotni. AGNEŠA TRUHLÁŔOVÁ KULTURÁLIS HÍREK • Nemzetközi eseménynek számít - nem csupán az NDK-ban és az NSZK-ban - Schiller szüle­tése 225. évfordulójának megün­neplése. Az ünnepségekre csak novemberben kerül sor Weimar- ban, ahol múzeumot avatnak és Jénában, ahol nemzetközi konfe­rencia lesz, amelyre máris elkez­dődtek az előkészületek, s körül­belül kétszáz Schillerrkutató rész­vételére számítanak. Egy munka- csoport összeállította annak a ki­állításnak az anyagát, amelyet Moszkvában, Leningrádban, Zü­richben és Bécsben mutatnak be. E kiállítás céja: ismertetni, hogyan ápolják Schiller életművét az NDK-ban. • A Világirodalom története cí­mű mű elsó kötete nemrég jelent meg Moszkvában a Szovjet Tudo­mányos Akadémia gondozásá­ban. A kilenc kötetre tervezett vál­lalkozáson évtizedek óta dolgozik a Gorkij Világirodalmi Intézet ve­zetésével a szovjet irodalomtudo­mány számos intézménye és kol­lektívája. Az elsó kötet az ősi egyiptomi, mezopotámiai, majd kí­nai, indiai, elóázsiai, zsidó, görög és római irodalom több mint három­ezer éves történetét tekinti át az időszámítás előtti harmadik évez­redig. A csaknem hatszáz oldalas kötet a tárgyalt korszakra vonatko­zó válogatott szakirodalom biblio­gráfiáját és egy szinkron-időrendi táblázatot is tartalmaz. x • Marlene Dietrich visszaemlé­kezései nemrég jelentek meg a párizsi Gresset kiadónál. A szí­nésznő elsősorban a fekete-fehér filmezéssel kapcsolatos technikai problémákról ír, de szól Joseph von Sternbergról és Búrt Bacha- rachról, akinek karrierjét köszön­hette. Megemlíti a könyvben egyéb - többnyire plátói - szerel­meit is, Jean Gabint, Hemingwayt, Richard Burtont.- UJ FILMEK ­A Berhof-tanya végnapjai (cseh) Az idei Karlovy Vary-i filmfeszti­vál egyik, legtöbb vitát kiváltó al­kotása A Berhof-tanya végnapjai volt, melynek forgatókönyve Vladi­mír Körner hasonló című, 1973- ban írt novellájából készült. Talán érdemes megjegyezni, hogy az író apja a második világháború utolsó napjaiban, 1945. május 7-én halt hősi halált egy földalatti antifasisz­ta csoport parancsnokaként. Vla­dimír Körner akkor hatéves volt, s ez a fájó gyermekkori emléke oly meghatározó, hogy azóta csak­nem minden írásában visszatük­röződik. Ennek a novellájának a cselek­ménye is a második világháborút idézi, bár története a szabadság elsó heteiben játszódik. Mindenütt béke van, de a csehszlovák-len­gyel határ hegyeiben még fanati­kus nácik rejtőzködnek, s garáz­dálkodnak. A Wehrwolfoknak ne­vezett fasiszta bandák terrorizál­ják a Berhof-tanya lakóit is, állan­dóan veszélyben tartják a fiatal Ulrika szigorú apjának és egy- úgy alkotta meg a filmet, hogy kiérződjék belőle az író és a ren­dező állásfoglalása az erőszak minden formájával, a militarizmus szellemével szemben. A balladai tömörségű és hangvételű alkotás arra figyelmeztet: a háború az em­berek szívében sokkal tovább tart, mint ahogy azt a történelemköny­vek lapjain jegyezni szoktuk. Kár, hogy a mű több mozzanata, képi megformálása, beállítása a hábo­rús filmekből ismert sémákat idéz fel. A vitát azonban nem ez váltot­ta ki a fesztiválon, hanem Jirí Svo­boda mesevezetése, mely a hor­ror-filmek modorát követi; nyikor­gó lépcsők, homlokhoz szorított pisztolyok, láb elé hulló, döglött madarak, véres kés és kéz, kuvik- szóló. Vészjóslóan reccsen a Ber­hof-tanya ajtaja, s a lopakodó banda, a kedves nővérnek álcá­zott fanatikus náci rémíti halálra a magányos ház lakóit... S ez mérhetetlen vércsorgással, ke­gyetlenkedésekkel elegyítve. E naturalista jelenetek öncélúak, Ladislav Kŕiváček és Jana Brejchová a cseh film főszerepében „rossz lánynak“ az életét. Detlev és Unka, a két bujkáló náci bosz- szúvágyát ideig-óráig féken tartja egy rejtélyes apáca, aki ruhája alatt feszület helyett hadikeresztet rejteget. Ám maguk a tanyasiak sem egységesek, sorainkon belül különféle magatartásformák üt­köznek össze, s e szituációban az emberi kapcsolatok kiéleződnek. A helyzet drámai fordulatot vesz, hogy mindenki a gyűlöltség és erő­szak áldozatává váljék. Jirí Svoboda - aki pályakezdé­se, 1975 óta kilenc játékfilmet és több televíziós drámát rendezett Eidzsanaika s a nézőben ellenérzést váltanak ki. A fanatizmust, embertelensé­get árnyaltabb kifejezőeszközök­kel, utalásokkal is lehetett volna érzékeltetni. Fenntartásaink ellenére is el­mondhatjuk, hogy Jirí Svoboda munkája erőteljes, háborúellenes kicsengésű mű, melyben emléke­zetes alakítást nyújt Jana Brejcho­vá. A csehszlovák és lengyel fil­mesek közös vállalkozásában ké­szült alkotás többi szereplője La­dislav Kŕiváček, a lengyel Zbyg- niew Susziňski és Marek Probosz, továbbá Petronela Vaníčková, a kis Ulrika meqformálója. Történelmi, társadalmi analízis szándékát tükrözi Sohei Imamura japán rendező Eidzsanaika című filmje, mely a feudalizmusból a ka­pitalizmusba érkező Japán múlt századi történetének egy korsza­kát idézi fel. A látványosságban nem szűkölködő film cselekménye Japán újkori történelmének egyik legviharosabb időszakában, az 1866-1868-as években játszódik, s egy fiatal paraszt és felesége életén, sorsán át ábrázolja az or­szágban uralkodó viszonyokat, a Tokugawa nemzetséghez tarto­zó sogun (a japán császárság leg­főbb katonai parancsnoka, aki a császár helyett a tényleges ha­talmat is gyakorolta) és ellenlábasai küzdelmét, a szegények fokozódó elégedetlenségét és nyugtalansá­gát, elkeseredett tiltakozását, az eidzsanaika-mozgalom kibontako­zását, azét a mozgalomét, amely a nincstelenek igazságáért szállt síkra. A rendező hagyományos esz­közökkel, s a kelleténél hosszab­ban ugyan, de érzékletesen jelení­ti meg a kapitalizmus útjára lépő Japán mérhetetlen szenvedéseit. A japán nézőknek mindez eleven történelem, de az európaiakat a vérengzés, a népirtás elbor­zasztja, egy idő után pedig már untatja is. -ym­Božena Némcová egyik meséjéből készült A becsületes kovács című cseh film, melyet az érdeklődők most láthatnak ÚJ S!*ű 4 1984. IX. 11. (japán)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents