Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)
1984-09-11 / 215. szám, kedd
D J SZÚ 3 1984. IX. 11. Razzia Greenham Commonban Reagan és Shultz ismét az erőpolitikát védelmezte Durva kirohanás Lengyelország ellen KOMMENTÁRUNK Folytatás harmadszor S tockholmban a nyári szünet után ma foyltatódik az európai biztonság és bizalom erősítésének kérdéseiről tárgyaló konferencia. A stockholmi fórum összehívásáról a tavaly befejeződött madridi találkozón képviselt 33 európai ország, valamint az USA és Kanada küldöttségei határoztak. Emlékezetes, hogy Madridban a tervezettnél jóval hosszabbra nyúlt a tanácskozás, mivel a nyugati résztvevők hónapokon át hátráltatták a munkát, a záródokumentum megszerkesztését azzal, hogy a szocialista országok kizárólagos belügyét képező kérdéseket próbáltak a napirendre erőltetni. Már akkor sejteni lehetett: a stockholmi folytatás sem lesz zökkenőmentes, hiszen az amerikai kormányzat és NATO-partne- rei aligha változtatnak időhúzó, a napirend megváltoztatását célzó taktikájukon. A stockholmi konferencia eddigi két fordulója, sajnos, igazolta, hogy az aggodalom teljesen megalapozott volt. A svéd fővárosban egy évvel ezelőtt megnyílt fórumon is a Madridból „ismerős“ nyugati magatartási módszerek bukkantak fel: az időhúzás taktikáját „kombinálták“ a napirend, sőt a konferencia mandátumának a megváltoztatására irányuló törekvésekkel. E manőverek eredménye az - amint Moszkvában a stockholmi konferencia folytatása előtt megtartott sajtóértekezleten hangsúlyozták hogy aggasztó az értekezleten kialakult helyzet. Jóllehet a harmadik folytatás van már a küszöbön, az előbbre jutásnak eddig semmi jele sem látszik. Nem a Szovjetunión és a többi szocialista országon múlott, hogy a feszültté vált nemzetközi helyzetben óriási jelentőséggel bíró fórum egy helyben topogásra van kárhoztatva. A Varsói Szerződéshez tartozó országok egész sor, rugalmasságot tükröző indítványt terjesztettek elő, amelyek komplex módon közelítenek az európai biztonság és bizalom kérdéseihez: vagyis egyaránt tartalmaznak politikai, illetve katonai-műszaki jellegű kezdeményezéseket a konferencia Madridban elhatározott mandátumával összhangban. Az indítványokra való nyugati reagálás is „ismerős“ Madridból: a válasz minden alkalommal az elutasítás volt. Igaz, a nyugati résztvevők is megtették saját javaslataikat, de valamennyi magán viselte azokat a törekvéseket, hogy a NATO-országok egyoldalú előnyökhöz jussanak, s ezek az indítványok csak katonai-műszaki intézkedésekre akarták korlátozni a konferencia munkáját. Nem véletlenül hívta fel a figyelmet Vlagyimir Lomejko, a moszkvai külügyminisztérium sajtóosztályának helyettes vezetője a stockholmi folytatás előtt arra, hogy a Nyugat ezeket az intézkedéseket titkos jellegű értesülésekhez való hozzájutásra, vagyis a hírszerzés álcázott eszközeiként akarja felhasználni. A nyugati résztvevők javaslata szerint az intézkedéseknek ki kellene terjedniük a Szovjetunió nagy részére, míg az USA területét egyáltalán nem értintenék. Ezek az egyoldalú előnyszerzésre irányuló törekvések akadályozták eddig a konferencián az előrelépést. A ma nyíló harmadik fordulóra a szovjet delegáció azzal a határozott szándékkal érkezett, hogy mindent megtesz olyan intézkedések kidolgozása és elfogadása érdekében, amelyek ténylegesen elősegíthetik az európai biztonság és bizalom megerősítését és csökkentik a katonai konfrontáció veszélyét. Ennek elérése érdekében a szocialista országok készek ésszerű, a felek egyenlő biztonságát szem előtt tartó kompromisz- szumokra és hajlandók minden konstruktív indítványt mérlegelni. Nem zárkóznak el az elól sem, hogy a stockholmi konferenciát válasszák két testületre, amelyek közül az egyik a szocialista országok, a másik a NATO javaslatait vitatná meg. Ha ez hozzájárulna a konferencia sikeréhez, a szocialista országok fontolóra veszik ezt az elképzelést. E z a hozzáállás a rugalmasság és az építő szellemű tárgyalási pozíció kétségtelen jele, viszont a Nyugat kezdettói fogva merev álláspontot képvisel. Magatartása arról árulkodik: képtelen felfogni, hogy napjainkban új helyzettel kell szembenéznie, hiszen realitás a két világrend közötti viszonylagos erőegyensúly. Ha az amerikai vezetők megértenék és elfogadnák, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok alapja kizárólag az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének a tiszteletben tartása lehet, s ez tükröződne az amerikai és a többi delegáció Stockholmban képviselt álláspontjában, akkor lehetővé válna az előrelépés az európai biztonság és bizalom erősítésével összefüggő kérdésekben is. P. VONYIK ERZSÉBET Provokatív revansista találkozó Nyugat-Berlinben čZ vikmaiŕôM nPABfíA Az imperialista agresszió és a lélektani háború A tegnapi moszkvai Pravdában a fenti címmel jelent meg Pjotr Fedoszejev akadémikus cikke, amelyben megállapítja, hogy az ideológiai harc jelenlegi szakasza különösen éles, méretei már túltesznek a .hidegháború“ idejének konfrontációján is. Az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus agresz- szív körei hivatalosan szervezett „lélektani hadviselésbe“ kezdtek. Ennek fő célja a helyzet bonyolítása a szocialista országokban, a létező szocializmus diszkreditálása a nem szocialista világ lakosainak szemében és a nukleáris potenciál gyors ütemű növelésének ideológiai megindoklása. • Washington propagandaakcióihoz tartoznak a „szovjet háborús veszély“, az „emberi jogok megsértése“, a Szovjetunió és szövetségesei részvétele a „nemzetközi terrorizmusban“ és a „szovjet gazdaság válsága“ körüli kampányok. Ebből arra lehet következtetni, hogy az imperialista hatalmak által kezdett ideológiai konfrontáció totális „lélektani háborúvá“ vált. Nyilvánvaló, hogy a „lélektani háború“ törvényellenes, mivel része a szocialista országok bel- ügyeibe való beavatkozásnak is, s állami és társadalmi rendszerük aláásására és megdöntésére irányul. Éppen ezért ez felforgató tevékenység, nem pedig az ideológiai harc formája - hangsúlyozza Fedoszejev akadémikus. A „lélektani háború“ legjellemzőbb sajátossága, hogy demagóg módon igyekszik megindokolni az imperializmus politikáját, amely a háború anyagi előkészítésére irányul. • A béke megvédése erkölcsi kötelesség (ČSTK) - A szovjet egyházi szervezetek meghívására vasárnap érkezett Moszkvába Billy Graham, az ismert amerikai református lelkész. Billy Graham a szovjet fővárosban újságíróknak nyilatkozva kijelentette: a világot olyan katasztrófa fenyegeti, amely megsemmisítheti az egész civilizációt. ,,Mindannyiunknak követelnünk kell, hogy a világ vezető államférfiai tegyék meg a békéhez vezető elengedhetetlen lépéseket. A béke ma nemcsak politikai, hanem erkölcsi ügy is." Az amerikai lelkész Moszkván kívül ellátogat még Leningrádba, Tallinnba és Novoszibirszkbe, s találkozik egyházi vezetőkkel, az állami hivatalok, a társadalmi és tudományos szervezetek képviselőivel. (ČSTK) - A bírósági végrehajtók vasárnap sem tartottak szünnapot, több próbálkozást tettek a Greenham Common-i női béketábor felszámolására. Az amerikai nukleáris rakétákat befogadó támaszpont északi oldalán fekvő táborokat már kora reggel lerohanták és erős rendőri segédlettel lerombolták a sátrakat és elkobozták a nók holmiját, akik már három éve tiltakoznak a pusztító elsőcsa- pásmérő fegyverek telepítése ellen. Az összesen tíz béketábor lakói már megszokták ezeket a támadásokat. Megtanulták villámgyorsan összecsomagolni dolgaikat és visszahúzódni a közeli erdőkbe, ahol kivárják a hivatlan látogatók távozását. Eddig azonban a vasárnapok nyugodtan teltek, leg(ČSTK) - Ronald Reagan amerikai elnök vasárnap ismét értésre adta, nem kíván lemondani eddigi, az erő pozíciójából folytatott politikájáról. A pennsylvániai Doylestowne- ban lengyel származású amerikaiak gyűlésén mondott beszédében nem győzte dicsérni önmagát, amikor azt mondta, hogy az amerikai külpolitikának „új irányt“ adott. „Azok a napok, amikor Amerika mentegetőzni kényszerült, a múlthoz tartoznak“ - mondta az elnök, majd a példa nélküli amerikai fegyverkezési programokat azzal igyekezett védelemébe venni, hogy „a gyengeség a béke legnagyobb ellensége“. Reagan ugyancsak durva kirohanásokat intézett a Lengyel Nép- köztársaság kormánya ellen, s ismét támogatásáról biztosította a lengyelországi szocialistaellenes erőket. Reagan doylestowne-i beszéde része volt annak a kampánynak, amely az etnikai kisebbségek támogatásának megszerzését tűzte ki céljául. Választási hadjárata kegyakrabban ekkor látogatták meg őket hozzátartozóik, a különböző küldöttségek és magánszemélyek is, hogy kifejezzék hősies harcuk iránti támogatásukat. A The Guardian napilap szerint a szokatlan vasárnapi razzia nyilvánvalóan a hatóságok újabb akcióinak nyitánya volt, amellyel egyszer s mindenkorra fel akarják számolni a táborokat. Maga Thatcher kormányfő biztosította a helyi konzervatívokat, hogy a béketáborok eltűnnek Greenham Common mellől. A hatóságok szerdára tervezik a támaszpont főbejáratánál levő legnagyobb tábor felszámolását. A Greenham Common-i nők már felszólították az ország békeharcosait, hogy ezen a napon minél nagyobb számban siessenek segítségükre. retében az elnök ezen a héten találkozik a spanyol és az olasz származású amerikaiak képviselőivel is. xxx George Shultz amerikai külügyminiszter a NBC tévétársaságnak adott vasárnapi nyilatkozatában egyértelműen kijelentette: az USA nem kívánja lelassítani katonai arzenáljának „korszerűsítését“. Reagan választási taktikájának megfelelően Shultz ismét az USA állítólagos tárgyalási készségéről beszélt, ugyanakkor nem válaszolt a támadó kozmikus fegyverrendszerek kísérleteinek és rendszerbe állításának moratóriumára vonatkozó szovjet javaslatra. Az USA katonai erejének „nagyon is fontos“ összetevőjeként jellemezte a rakétaelhárító védelmi rendszer kifejlesztését, amelyben - mint ismeretes - az űrben elhelyezett fegyverekkel is számolnak. Shultz elutasította Mondale demokrata párti elnökjelölt javaslatát az atomfegyverek kísérleteinek felfüggesztésére is. (ČSTK) - A Die Wahrheit című nyugat-berlini lap tegnapi számában részletes beszámolót közöl a nyugatnémet revansista egyesületek vasárnapi gyűléséről. A lap egyebek között rámutat, hogy a gyűlésen elhangzott beszédek terminológiája a hidegháborús arzenálból származik. A provokatív akció, ellentétben a nemzetközi szerződésekkel, Nyugat-Berlinben került megrendezésre, s részt vett rajta Heinrich Windelen, a bonni kormány ún. belnémet ügyekkel megbízott minisztere is. Akárcsak egy héttel korábban Kohl kancellár a hasonló braun- schweigi gyűlésen, Windelen is a hivatalos nyugatnémet körök támogatásáról biztosította s revansista egyleteket. Eberhard Diepgen, Nyugat-Berlin főpolgármestere ugyancsak revansista szellemben szólalt fel, amikor kijelentette, hogy a „német kérdés továbbra is nyitott, s az, aki nem tartja nyitottnak, nem fogta fel a kiüldözötteknek a régi hazához való jogát". Avante-ünnepség Lisszabonban (ČSTK) - Alto da Ajudában, a portugál főváros egyik elővárosában többezres nagygyűléssel ért véget az Avante, a Portugál Kommunista Párt sajtószervének hagyományos ünnepsége. Az eseménysorozatra az idén az antifasiszta forradalom 10. évfordulójának jegyében került sor. Emlékezik a világ, emlékezik Chile. A véres katonai hatalom- átvétel 11. évfordulóján azonban chileiek százezrei már nem csendben siratják a diktatúra haláltáboraiban meghalt, börtöneiben megkínzott, menekülésre kényszerített hozzátartozókat, barátaikat, polgártársaikat. Tizenegy év elteltével az emlékezés már nem passzív, nem is lehet az, hiszen azt a rengeteg kínszenvedést, megaláztatást nem lehet csendben túrni tovább. A chilei nép levetkőzte félelmét, vállalja akár az újabb halálos áldozatokat is, csak hogy rhegszabaduljon a gyűlölt rendszer még gyűlöltebb vezetőjétől, Pinochet tábornoktól, s az országban újra hozzálásson a demokratikus élet építéséhez. Chile ma emlékezik Salvador Allendére is, a Népi Egység választások útján kormányra jutott vezetőjére, aki a történelemben példa nélkül álló kísérlet irányítója volt: egy tőkés országban az alkotmány teljes tiszteletben tartásával igyekezett forradalmian átformálni az országot politikailag és társadalmilag egyaránt. Illúzióktól nem mentes elmélete azonban azért is vallott kudarcot, mert ellenfelei - tőle eltérően - egyáltalán nem tartották tiszteletben a ,,játékszabályokat”. Az akkori chilei polgári pártok az Egyesült Államok - azóta többször tényekkel is bizonyított - támogatásával meg tudták bénítani az ország gazdasági életét, ami megteremtette a feltételeket a hadsereg erőszakos fellépéséhez. Maga Salvador Als a rezsim nem tud számot adni több ezer „ eltűnt" sorsáról sem. Pinochet politikája gazdaságilag is a csődbe vezette az országot. Ez az oka annak, hogy a tizenegy éve a Népi Egység ellen fellépő közép- és nagyvállalkozói rétegek is szembefordultak a rendszerrel, s az egykor szélsőjobboldali pártok ma jelentős Chilei szeptember lende hősként halt meg, fegyverrel a kezében védte a La Mone- dát, az elnöki palotát. Rádióbeszédében a puccs reggelén is az alkotmányra hivatkozott, s minden hazafias érzelmű tisztet és katonát esküjének megtartására szólított föl. A hadsereg azonban akkor már másra esküdött föl, s következett a La Moneda bombázása, majd Trés Alamos, a Dawson- sziget és más, főleg stadionokban rögtönzött koncentrációs táborok. .. A harmincezret is meghaladja azoknak a chilei hazafiaknak a száma, akik a diktatúra börtöneiben lelték halálukat. A haláltáborokat az elmúlt tizenegy évben 120 ezren járták meg, ellenzéki erőt alkotnak. Legfőbb követelésük Pinochet távozása - s ez az ami összeköti, összeköthetné a diktatúraellenes erőket, azonban egységes fellépésükről bgyelőre nem beszélhetünk. Az elmúlt több mint egy évtized ugyanis megbénította a politikai életet, az „ébredés" csak folyamatban van, s a kölcsönös fenntartások is nehezítik a közeledést a baloldali és polgári ellenzék között. Maga Pinochet talán nem is sejti, hogy újabb kegyetlen megtorló intézkedéseivel ennek az egységnek a létrejöttét sietteti. A baloldali pártok, köztük a Chilei Kommunista Párt is, a diktatúra megbuktatása alapfeltételének tartják az összes ellenzéki erő, a' szakszervezetek és a politikai pártok együttes fellépését. Pinochet, persze, a hatalmas tiltakozási hullám láttán engedményekre kényszerül, s egyebek között felcsillantotta annak lehetőségét, hogy az általános választásokra két éven belül sor kerülhet. Bizonytalan és apró engedményekről van azonban szó, s ami a lényeg: későn érkeztek, mivel már a legkonzervatívabb erőket sem képesek megnyerni. Emellett a rezsim megint a tizenegy évvel ezelőttire emlékeztető, tömeges méretű gyilkosságokat, letartóztatásokat hajt végre a tiltakozási napok miatti dühében. A hadsereg egyelőre még Pinochet mögött sorakozik fel, főtisztjei ugyanis egyrészt különleges kiváltságaikkal, másrészt a chilei néppel szemben együtt elkövetett bűncselekményekkel kötődnek hozzá. De vajon meddig vállalhatják a fegyveres erők ezt a szégyenteljes szerepet? Számolniuk kell azzal, hogy - akárcsak Argentínában - egyszer felelniük kell tetteikért. S ez az idő sokak szerint már nincs is olyan messze. Lehet, hogy Pinochet utolsó töltényeit löveti saját népébe... (pap-) Az FKP lapja, a L’Humanité ünnepségsorozatának hétvégi rendezvényein a párizsiak tízezrei vettek részt. A „nemzetközi városban“, azaz az ünnepségek színhelyén az idén 142 testvérlap - köztük a Rudé právo is - állította föl sátorát. (ČSTK-felvétel)
