Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)

1984-09-27 / 229. szám, csütörtök

VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG PÉNZÜGYI IDEGHÁBORÚ Hetek óta tart az amerikai dollár árfolyamának a szüntelen emelke­dése. A nyugati valutapiacokon e jelenség kapcsán valóságos dol­lárláz uralkodik az utóbbi időben, amelyet e napokban már egyre inkább pénzügyi idegháborúként emlegetnek. A dollár sorozatos ár­folyamcsúcsai egyaránt aggaszt­ják az európai és japán tőkés vállalkozó köröket, az Egyesült Ál­lamokkal szemben rendkívül el­adósodott fejlődő országokat nemkülönben. A valutatőzsdéken folyó ideg­háború mindenekelőtt abban nyil­vánul meg, hogy az illető kormá­nyok kétségbeesett intézkedése­ket tesznek saját fizetőeszközük árfolyamzuhanásának a megállí­tása érdekében. Árgus szemekkel figyelik a valutaárfolyamok tized­nyi módosulásait is, hiszen egyál­talán nem mindegy, mikor lépnek közbe, mert ki kell várniuk a szá­mukra viszonylag legkedvezőbb pénzpiaci helyzetet. A bonni kormány a múlt héten elérkezettnek látta az időt arra, hogy lépjen. Kísérletként a hét elején mindössze 50 millió dollárt dobott piacra, hogy így hirtelen dollárbóség előidézésével leszo­rítsa a zöldhasú bankó árfolyamát. A kísérlet nem járt eredménnyel, ezért a Bundesbank a hét végén nagyobb akcióba kezdett: félmilli- árd dollárt vetett be a márka vé­delmében. Ez az erőteljes beavat­kozás már meghozta a gyümöl­csét, hiszen a pénteki tőzsdezá­ráskor Frankfturtban néhány ti­zeddel esett a dollár márkához viszonyított árfolyama, ami az utóbbi hetekben átlépte a 3 már­kás határt. A bonni pénzügyminisztérium közbelépése letörte ugyan az ágaskodó dollárárfolyamot, de az ilyen beavatkozásnak csak rövid lejáratú hatása lehet, hiszen ké­sőbb a kurzus az előző szinten stabilizálódik. Más lenne némi­képp a helyzet, ha más nyugat- európai kormányok is hasonlókép­pen cselekednének, vagyis egyi- dóben ki-ki a saját pénzpiacán nagyobb mennyiségű dollárt adna el tartalékaiból. Egyelőre erről azonban szó sincs, s talán óvatos­ságból mindenütt arra várnak, hogy ki szánja el magát elsőnek a dollárözön elleni első erőteljes támadásra. Meglehet, hogy az említett bonni példa a nyugat-eu­rópai kormányokat hasonló pénz­piaci manőverre ösztönzi. Egyeztetett fellépésről tehát még nem beszélhetünk - habár nyugat-európai pénzügyi körök egyre inkább ezt sürgetik kormá­nyaiktól - viszont az Egyesült Álla­mok szövetségeseinél mindenütt nagy fokú aggodalom tapasztal­ható. Az USA tengeren túli partnerei­nek ugyanis jóval több a kára, mint a haszna a dollár mesterséges felülértékeltségéből. Csekélyke előnyük mindössze annyi, hogy a magas dollárkurzus ösztönzi az Egyesült Államokba irányuló kivi­telt. A negatív hatása ennél jóval nagyobb: a dollár rekordárfolya­mával szorosan összefüggő ma­gas amerikai kamatlábak az Egye­sült Államokba szippantják el a késlekedő nyugat-európai fel­lendüléshez olyannyira szükséges pénztőkét. Közöspiaci pénzügyi körökben nemegyszer hangoztat­ták, hogy Washington szándéko­san tartja magas szinten a kamat­lábakat, hogy ezzel is tovább sró­folja a dollár magas árfolyamát. Nem véletlenül állapította meg a Franciaországban megjelenő Le Monde Diplomatique, hogy a bein­dult, de a hetekben megtorpant amerikai fellendülést lényegében nyugat-európai tőkéből finanszí­rozzák, tehát az USA szövetsége­seinek rovására akar kievickélni a gazdasági válságból. Közöspiaci közgazdászok kiszámították, hogy ha az Egyesült Államok nem foly­tatna ilyen önző pénz- és sikerpo­litikát, a közösség tagállamaiban a nemzeti jövedelem csaknem 4 százalékkal lenne magasabb. Washington az egyre gyakoribb sürgetések ellenére nem hajlandó lépéseket tenni a dollárárfolyam letörése érdekében, holott Ronald Reagan elnök a júniusi versailles-i tőkés csúcstalálkozón ígéretet tett arra, hogy gazdaságpolitikájában szem előtt tartja atlanti partnerei­nek érdekeit is. A jó egy hónap múlva esedékes amerikai elnök- választásig azonban biztosra ve­hetően minden marad a régiben, s a dollár továbbra is túlértékelt valuta lesz. Donald Regan pénzügyminisz­ter a Washington Postnak adott interjújában is megerősítette: a kormányzat mindaddig nem kí­ván semmit tenni a dollár árfolya­mának a letörésére, ameddig nem úgy ítéli meg, hogy az amerikai valuta ereje szétzilálja a nemzet­közi pénzpiacokat. Ezzel az ame­rikai magatartással kapcsolatban Moszkvában úgy vélekednek: nem véletlen, hogy az amerikai kormányzat tétlenül nézi a dollár mértéktelen erősödését, ebből ugyanis - többféle hasznot is húz­hat. Szovjet vélemény szerint az Egyesült Államok célja az elnök újraválasztási pozícióinak az erő­sítése, ugyanakkor a nyugat-euró­pai konkurrensek gyengítése. Nem kizárt, hogy a rekordárfo­lyam bumerángként üt vissza. Említettük már, hogy a magas dol­lárkurzus következtében a nyugat­európai országok olcsóbban ex­portálhatnak az Egyesült Államok­ba, vagyis fennáll az a veszély, hogy a behozatal az egyes ameri­kai ágazatok kezdeti fellendülését elfojtja. Nyugat-Európában az a vélemény uralkodik, hogy ilyen veszély felerősödése esetén az amerikai kormányzat eddigi gya­korlatához „hűen“ protekcionista intézkedésekkel, tehát ismét part­nereinek rovására próbálja majd útját állni a beözönlő áruknak, amire a partnerek minden bizony­nyal hasonló intézkedésekkel vá­laszolnak. A drága dollár tehát bármikor újabb kereskedelmi háborút indít­hat el. Ronald Reagan a dollárt gazdasági fegyverként használja szövetségesei ellen, de könnyen megeshet, hogy ez a fegyver a ke­zében a visszájára sül el. P. VONYIK ERZSÉBET .................. .................................i——i KO MMENTÁLJUK A pártgyúlés és a tagság Az alapszervezeti pártéletben mindig jelentős eseménynek számít a taggyűlés. Hiszen ez a fórum dönt a legfontosabb munkahelyi jellegű politikai kérdésekben, hatáskörében érvényesíti a párt vezető szerepét és politikáját, határoz a tagjelöltek, új párttagok felvételéről, a káderek elosztásáról, a pártbüntetések kiszabásáról és törléséről, de fontos sze­repe van a párttagok nevelésében, a kommunisták eszmei­politikai és cselekvési egységének megteremtésében, szilár­dításában is. Elévülhetetlen igazság, hogy a kommunisták aktivitása rendszerint ott és akkor bontakozik ki nagy mértékben, ami­kor és ahol a taggyűlés maradéktalanul teljesíti rendelteté­sét, számít az alapszervezet minden tagjára. Mégis előfordul, hogy a rossz előkészítés, a sablonos beszámoló vagy egyéb okok miatt a tagság egy része passzív. Egyes helyeken ezen úgy igyekeznek „segíteni“, hogy a könnyebb utat választják, előzetesen kijelölik a hozzászólókat, sót azt is megmondják nekik, miről beszéljenek. Az ilyen elóré „megrendelt“ vitafel­szólalásoknak azonban semmi közük a valódi eszmecseré­hez és sérti a párton belüli demokrácia elvét. A vitaszellem fejlesztésében kedvezőek a vágsellyei (Šaľa n/Váhom) Duslo alapszervezeteinek tapasztalatai. Általános gyakorlattá vált a vegyipari kombinátban, hogy a taggyűlé­sek előkészítésébe rendszeresen bevonják a pártcsoporto­kat és építenek a tagok véleményére, javaslataira. Ennek az az eredménye, hogy a taggyűlések napirendje valós problé­mákat ölel fel, melyekben alapvetően érdekeltek a párttagok. Ugyanilyen módon és gondosan munkálják ki a meghatáro­zott feladatok végrehajtásának feltételeit, s szervezik, ellen­őrzik a teljesítését. A korábbi évekkel szemben jelentősen növekedett a párttagok aktivitása, s ez a népgazdasági feladatok egyenletes teljesítésében is lemérhető. Társadalmi fejlődésünk és gyorsabb előrehaladásunk érdekében a párt évről évre magsabbra emeli a mércét a párttagokkal szemben, többet vár tőlük, mindenekelőtt a munkahelyen, de a közelében, a lakóhelyen és a magáné­letben is. Ezzel összefüggésben minden párttag alapvető kötelessége tevékenyen részt venni a taggyűléseken, erejü­ket és legjobb tudásukat felhasználva bekapcsolódni az alapszervezet munkájába. Az alapszervezeti pártbizottsá­goknak minden téren meg kell teremteniük a feltételeket ahhoz, hogy a tagság öntudatos fegyelemmel, alkotóan vegye ki részét a politikai pártfeladatok teljesítéséből. A sok-sok apró dolognak látszó mozzanat mellett ennek az a feltétele, hogy a taggyűléseken meglegyen a véleménynyil­vánítás reális lehetősége, az alapszervezetek vezetői a politi­kai információkat idejében igyekezzenek eljuttatni a tagság­hoz. Beláthatatlan kár keletkezhet abból, ha a kommunisták nem érzik, hogy fontosak a párt számára, véleményük érdemi döntést tud formálni, van értelme felszólalásaiknak. Tovább kell növelni a párttagság szerepét a ellenőrzésben is, felelős­ségét és aktivitását a párt politikájának helyi megvalósításá­ban. S nem utolsósorban állandóan emelni kell az alapszer­vezetek politikai irányító munkájának színvonalát. SZOMBATH AMBRUS A tudományos-műszaki haladás Bulgáriában Bulgáriában - akárcsak szerte a világon - nagy figyelem övezi a tudományos-műszaki ismeretek mihamarabbi gyakorlati érvénye­sítését. Már 1962-ben létrehozták a Tudomány és Műszaki Haladás Állami Bizottságát, amely nagy je­lentőséggel bír ezen a területen. Szerteágazó feladatok tartoznak hatáskörébe: meghatározza a tu­domány és technika fejlesztésé­nek alapvető irányvonalait, befo­lyásolja a tudományos-műszaki ismeretek hatékonyságát, törődik a gyakorlati eredmények gyors népgazdasági hasznosításával, megszervezi a tudományos-mű­szaki információcserét az ország­ban. A bizottság koordinálja az országos jelentőségű tudomá­nyos-műszaki problémák lebontá­sát, amelyek alapján aztán össze­állítja a komplex nemzeti progra­mokat. Határozatai a megszabott hatáskörben kötelezőek vala­mennyi minisztérium és népgaz­dasági ágazat számára. Az elmúlt évtized második felé­ben (1976 és 1980 között) az országban 3300 bolgár találmányt vezettek be a gyakorlatba. Csu­pán 1982-ben ez a szám 750 volt. Mindez bizonyítja, hogy a bolgár tudományos dolgozók, mérnökök és múszaki káderek saját múszaki elképzeléseik megalkotásában és megvalósításában mind nagyobb lehetőséget kapnak. A feltaláló­mozgalomban elért eredményei­vel tavaly Bulgária a világon a 12. helyre került, a szocialista orszá­gok viszonylatában ezzel a negye­dik lett. Jelentős a feltalálók aktivi­tása az elektronikában, az elektro­technikában és a vegyiparban. Tíz találmány alapján Bulgária elekt- roiparában új irányzatot - nagy forgatónyomatékú villamos kap­csolást - fejlesztettek ki, amelynek termékeiből nagyon előnyös ex­portcikk lett. További öt találmány együttvéve a legmagasabb mú­szaki színvonalon nagy feszültsé­gű kiskaliberes olajkapcsoló elké­szítését eredményezte. Egész sor bolgár találmány révén múszaki monopóliuma van az országnak az „Izaplan“ típúsú távközlési be- réndezések gyártásában. A tudo­mányos-kutató és műszaki tevé­kenységre fordított pénzeszközök egyre nagyobb mértékben növe­kednek. Ez a növekedés hat esz­tendő alatt - 1980-1985 - feltehe­tőleg 1,4 százalékot tesz ki. Jövő­re a nemzeti jövedelem 2,8 száza­lékát fordítják erre a célra. , A termelés és irányítás automa­tizálása a mindennapi korszerűsí­tés elsőrangú kérdése Bulgáriá­ban. Életben van az automatizálás nemzeti programja, amelynek megvalósítása a vezető ipari ága­zatokban érvényesül a leginkább: a gépiparban, az elektronikában, az elektrotechnikában, a kohá­szatban és ércbányászatban, a vegyiparban. Csupán a gép­iparban és az elektronikában 1985-ig 252 technológiai folyama­tok irányítását végző automatizált rendszert alkalmaznak a terme­lésben, s felhasználnak még 5600 nagy hatékonyságú fémmegmun­káló gépet, ipari manipulátort és robotot, valamint automatikus technológiai gépsort, továbbá több mint 45 tervezői munka automati­zálására szolgáló rendszert hoz­nak létre. A népgazdaság elektronizálása az ország múszaki haladásának egyik meghatározó irányvonala, amely az új műszaki eszközök nyújtotta lehetőségek szükség­szerű maximális kihasználásával érvényesül. A gépparkhoz 1982 végén mintegy 700 számítógép tartozott, ennek több mint 70 szá­zaléka a harmadik generációt kép­viselte. A számítástechnikában bolgár memóriaegységek és mág­neses tárcsák kidolgozásán mun­kálkodnak. A számítástechnika előállításának volumene 1982- ben háromszorosa volt az 1975. évinek. Ez olyan fejlődés, amely Bulgáriát a számítástechnika elő­állításában és kivitelében a világ- ranglista első helyeinek egyikére emelte. A kemizálás döntő tényező egy­felől az ország nyersanyagbázisá­nak bővítésében, másfelől az anyagi termelés és a lakosság lakáskultúrája színvonalának emelésében. Ezen a téren új és tökéletesített termékeket és tech­nológiákat dolgoznak ki és vezet­nek be a gyakorlatba, jobban hasznosítják az elsődleges nyers­anyagokat. Szüntelenül bővül a vegyipari termékek listája, kiváló minőségűek és keresettek a hazai és külföldi piacon egyaránt. (SOFIAPRESS) Az elsők között kezdték meg ezekben a napokban a cukorrépa betakarítását a majclchovl (trnavai járás) Peter Jllemnický Egysé­ges Földmüvesszövetkezet tagjai. A zeleneči üzemegység 90 hektáros cukorrépatábláján mentek ki a szedőgépek először a föl­dekre. A két répaszedő gép, a 14 traktor és a négy tehergépkocsi személyzetére az Idén ősszel Igényes feladat vár: 390 hektárról kell begyűjteni és elszállítani a cukorrépát. A majcichoviak naponta 12-14 hektárról szeretnék betakarítani a termést, s ugyancsak naponta 250 tonna répát szállítanak a Trnavai és a Sereďi Cukor­gyárba. A képen: Jozef Miklovič (baloldalt) és František Králik traktorosok az idei termést szemlélik. (Drahotín Šulla felvétele - ČSTK) 1984. IX. 27 ÚJ SZÚ 4

Next

/
Thumbnails
Contents